Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-08-28 / 35. szám

Krisztus szolgái és Isten titkainak sáfárai

Esperes és egyházmegyei felügyelő iktatás

Hogy is mondják?

magyarul?

a Veszprémi Egyházmegyében

Ünnepi közgyűlésre és isten- tiszteletre gyülekeztek a Veszprémi Egyházmegye gyülekezeteinek képviselői az ősi pápai templomban június 18-án. Erre az ünnepi találkozóra az adott alkalmat, hogy az Északi Egyházkerület püspöke megerősítette szolgálatában a veszprémi egyházmegye gyülekezetei által újra megválasztott esperest Síkos Lajost, és beiktatta szolgálatába az új egyházmegyei felügyelőt, Kiss Attilát.

DR. NAGY GYULA PÜSPÖK BEIKTATÓ IGEHIRDETÉSÉBEN szólt arról, hogy mindig szomorú alkalom a búcsúzás, és mindig örömteli az újnak köszöntése. „Most amikor búcsúzunk Schmidt Jánostól, aki több éven át nagy odaadással és hűséggel végezte egyházmegyei felügyelői szolgálatát, amikor megerősítjük szolgálatában Síkos Lajos esperest és beiktatjuk Kiss Attilát mint új egyházmegyei felügyelőt, arra kell figyelni, mit mond Isten igéje a távozó, a szolgálatát folytató, és a szolgálatot kezdő embernek. Hogyan nézzenek a szolgálatára és hogyan nezzen rájuk a gyülekezet. Akik az egyház szolgálatában allnak Krisztus szolgái és isten titkainak sáfárai.

Krisztus szolgái. Az első és lényeges dolog a Krisztushoz kötöttség. Krisztus akarata az, amelynek engedelmeskednünk kell. A Krisztushoz kötötttségből következik a szolgálat. Egyházi szolgálattevő soha sem keresheti a maga javát, nem a saját érdeke az első, hisz másokért van, nem uralkodik, hanem szolgál.

Isten titkainak sáfárai. Ez a második lényeges dolog. Sáfár az, akire rábíznak valamit ami nem az övé. Egyházunkra bízott drága kincs Isten igéje amellyel továbbra is szolgálni kell. Ugyanakkor a sáfár számadással tartozik. Gyülekezetnek, egyháznak, de mindenek előtt Istennek. Naponként el kell számolni a legfőbb Sáfár, Krisztus előtt. Oda kell állni számot adni. De a naponkénti számadás mellett áll a nagy végső számadás is, ahol afelől is megkérdezhetünk, hogyan gazdálkodtunk a ránk bízott drága kinccsel?

Ebből következik a harmadik lényer*.s dolog: Hogyan kell és lehet végezni ezt a szolgálatot? Hűséggel. Legyetek hűségesek azok között akik között szolgáltok ,— mondta a püspök. Ez a hűség személyhez kötött hűség. Krisztushoz és emberekhez.' Állandósággal. Mostantól mindvégig Krisztus szolgálatában álltok. Aki csak magára gondol elkeseredik. De jelen van a Szentlélek Isten aki megerősít és alkalmassá tesz.”

A BEIKTATÁST KŐVETŐ KÖZGYŰLÉSEN Síkos Lajos esperes megköszönte Schmidt János nyugalomba vonult egyház- megyei felügyelőnek hűségét, bíztatását, jó példaadását. Isten gazdag áldását kívánta további életére.

A szolgálatában megerősített esperes és a beiktatott új egyház- megyei felügyelő köszöntésének sorát Horváth József espereshe- lyettes nyitotta meg, aki az egyházmegye lelkészei nevében tolmácsolta a jókívánságot és kérte Isten áldását.

Nagy Gyula püspök köszöntő szavaiban kiemelte, hogv „szere- tete és bizalma — éppúgy mint a gyülekezeteké — a megválaszEGYHÄZZENEI ÁHÍTAT

lesz augusztus 28-án, vasárnap este fél 8 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc utca 18.).

Műsor:

Bach, Buxtehude, Pachelbel és Walther művei Orgonái:

Győri Gábor Közreműködik:

Kendéh Gusztáv — fuvola Igét hirdet:

IFJ. HAFENSCHER KAROLY

tott vezetőség felé fordul. Szolgálatuk egész embert kíván. Isten adjon lelki erőt, szeretetet, hitet küldetésük betöltéséhez”.

Az ünnepi közgyűlésen Szálkái József egyházügyi titkár adta át a Veszprém megyei Tanács jókívánságait.

A köszöntések után Síkos Lajos esperes köszönte meg a jó kívánságokat, köszöntéseket majd beszámolt a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye életében az elmúlt években tapasztalt örömökről és

gondokról, és szólt az előttünk lévő feladatokról.

Kiss Attila székfoglalójában arról a elkötelezésrő beszélt, mely Krisztushoz köti, és szólt arról a szolgálatról, mely ebből az elkötelezésből következik az egyes gyülekezetek, egyházunk és egész társadalmunk felé.

Az egyházmegyei előadók beszámolói után az új felügyelő zárta be az egyházmegyei közgyűlést.

.Bálint László

Káldi János:

Sehol máshol

Csak itt, e hóverte tájon, a zengő-síró házfödelek közt, a kisszékre ülve, veletek együtt —

Csak itt, a tétova mondatok fagyott margarétái közt, a szántások szélén, köztelek —

Csak e dombos-lapályos földön ahol úgy bújdokolhatok, akár a szél —

Ahol minden kitárt ajtó a ti szívetek,

s ahol minden úton a ti álmotok indul világgá —

Ahol úgy úszik végig a Duna az alkonyatban, mint a búcsúsok kései éneke, s ahol minden jegenye égbelobbanó remény —

Csak itt, csak itt.

(Megjelent a költő A HOSSZÚ ESŐK IDEJE című kötetében 1983- ban.) ^_____

Az ökumenikus közösség útjai

Az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács (EYCE) idén júliusban a csehszlovákiai Brünnben szervezett egy 10 napos teológiai tanulmányi konferenciát. Hét európai ország tíz egyházából jöttek képviselők, Keletről és Nyugatról egyaránt. A főtéma — „ökumenikus közösségünk a Bibliára hallgatva és a világ szükségleteire figyelve” — kicsit körülményesen hangzik, de a naponkénti bibliatanulmányokból és az azt követő vitaüléseken hamar kiderült, hogy mindannyiunkat közvetlenül érintő kérdésekről van szó. Magyar- országról H. Muzsnai Márta és Hubai Péter vettek részt a találkozón, akik hozzájárulásukat a harmadik munkanapon adták elő. A tanulmányokat és a vitákat tartalmazó konferencia-kötet Hollandiában jelenik meg, várhatóan szeptemberben.

A hivatalos programot különféle rendezvények tették színessé: megtekintettük a Nagy Morva Birodalom (Kr. u. 9. sz.) egyik központjának ásatásait Mikulci- cében és a három császár auster- litzi csatájának (1805) emlékeit Slavkovban. Vasárnap a műemlékekben és templomokban gazdag vendéglátó város egyik huszita gyülekezetét látogattuk meg

csoportunkkal. A puritán liturgiáid, evangéliumi istentisztelet után a gyülekezet összes tagjával együtt úrvacsorái közösségben vettünk részt. Örömmel ismerkedtünk meg más nemzetek keresztyénéivel, gondjaikkal és reményeikkel. Hallottunk beszámolót a csehszlovákiai egyházak életéről, az NDK- beli ifjúsági munkáról és az upp- salai Élet és Béke Keresztyén Világkonferenciáról is.

Mindannyiunk számára fontos tapasztalat volt, hogy noha különböző országokból, különböző kultúrájú és felekezetű csoportokból jöttünk, ahol különböző nyelvek és hagyományok nehezítik a megértést, s noha a nézeteltéréseket a viták során sosem fojtottuk el, mégis átéltük az egységet, az igazi ökumenikus közösséget. A konferencia ezt így fogalmazta meg: „Az életre való reménységünk alapja Istennek a világ iránti sze- retete — ez egyesít minket, keresztyéneket”. A köztünk levő véleménykülönbségek és feszültségek kimondása mellett is mindenkit egyenként elfogadunk, s így tapasztaltuk meg, hogy Jézus Krisztus az elválasztó határok fölött is Úr, s általa van nekünk ökumenikus közösségünk.

Hubainé Muzsnai Márta

LUTHER MÁRTON ÍRÁSAIBÓL

„Nem egy ember azt hiszi, hogy van Istene és mindene bőven, ha van pénze és vagyona, olyan hetykén és biztosan hagyatkozik rá és kérkedik vele, hogy fittyet hány mindenkire. Lásd, ennek is van istene: Mammon a neve, vagyis a pénz és vagyon, amelynek egészen átadja a szívét. Ez a legnépszerűbb bálvány a földön.”

„Akinek pénze és javai vannak, az biztonságban érzi magát, vidám és nem fél, mintha a paradicsom kellős közepén élne. Akinek viszont nincsen, az kétségbe esik és elcsügged, mintha mit sem tudna Istenről. Mert kevés olyan ember akad, aki bizakodik, nem szomorkodik és nem panaszkodik, ha nincs mammonja: természetünkhöz nőtt és tapad ez a sírig.”

„Noha sok jóban emberek részesítenek minket, mégis az a valóság, hogy Istentől kapjuk mindazt, amit parancsa és rendelése szerint kapunk. Hiszen szüléink és minden felsőbbség, sőt minden felebarátunk parancsot kapott arra, hogy jót tegyen velünk: azt tehát nem tőlük, hanem Istentől kapjuk általuk. A teremtmény ugyanis csak az a kéz, csatorna és eszköz, amelyen keresztül Isten ád mindent.”

„Visszaélünk Isten nevével, ha az Űristen nevét hazugság Vagy bármiféle bűn fedezésére ejtjük ki, bármiképpen történik is az.”

Alig lehetett érzelmileg érintetlenül hallgatni, amikor a riporter felolvasott egy részletet annak az öreg külföldön élő magyarnak a leveléből, akivel hosszabb idő óta levelezésben áll és a kintről érkező levelekben visszatérő kérdés az, amit a címben leírtam.

HŰSÉG AZ ANYANYELVHEZ. Ez olvasható ki újra és újra so- soraiból. Nem akar elfelejteni magyarul beszélni. Harcol az anyanyelv birtoklásáért. Es örökségül, szent örökségül adja át utódainak is. Az unoka is szépen beszél magyarul s talán azért is kell, hogy tisztázza magának a kérdést: hogy’ is mondják magyarul? — mert felelnie kell neki is a kérdésre: Nagyapa! Azt hogy kell mondani magyarul?

HŰSÉG A SZÜLŐFÖLDHÖZ IS. Nem ő akart hűtlen lenni. Nem a határon kívüli túlvilágról fantáziáit délibábok csalták határon túlra. A kenyeret vették el szája elől és a munka eszközét verték ki a kezéből azok, akik úgy gondolták, hogy e földön örökké övék az „ország és a hatalom”. (Még kezemben volt az a hajójegy, amit egy „kitántorgott” rokon küldött a szüleimnek még jóval azelőtt, hogy én megszülettem — azzal az üzenettel, hogy „ott” biztos a munka és a kenyér. Az elmúlt évtizedekben később „kiszédültektől" olyan levél van a kezemben, ami arról utdósít, hogy most már nem biztos „ott” a munka és a kenyér és ha sikerül annyit összespórolni, akkor...)

KÖRÜLBELÜL ANNYIAN ÉLHETNEK HATÁRAINKON TÜL, akik velünk azonos nyelven tudják magukat legjobban kifejezni, mint amennyien e szűkre szabott hazában ezen a nyelven imádkozunk, vitatkozunk, álmodunk és alakítjuk jelenünket és jövőnket együtt. Legtöbben jó és hasznos állampolgárai annak, az országnak, amely befogadta őket. Ugyanakkor az itthoni politikai, gazdasági és társadalmi fejlődés által teremtett lehetőségekkel élve ápolják a szülőfölddel, az itthoni hozzátartozókkal a kapcsolatot. Más társadalmi és politikai közegben élve és ahhoz igazodva életrendjükben és felfogásukban, becsülettel értékelik elért eredményeinket és lehetőségükhöz képest lojálisak és segítőkészek is irántunk. Most ne idézzük az ellenpéldákat, amiből sajnos szintén akad helyenként és időnként, főleg amikor a hidegháborús „bajnokok.” öliet is sorompóba hívják ellenünk. (Társadalmi és egyházi életünk és rendünk ellen egyaránt.) Kevés magyarázat ßrre számomra az. amit egy finn barátom mondott magatartásuk indoklására. Tudniillik, hogy minden hazáját elhagyóit ember bizonyos mértékig lelki beteg és önmaga által beismert, vagy nem tudatosult honvágya egyik szimvtómája azok megtámadása lehet, akik maradtak, megvívták a megmaradás harcát és nem szégyenültek meg. — Mert a gyógyulás útja előttük is nyitva, van.

A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE HOSSZŰ IDŐ ÓTA. sokak összefogásával — köztük a hazai egyházak és külföldön élő magyarok tapasztalatainak a felhasználásával gazdagön kibontakoztatott ' tervekkel igyekszik — és nem kis eredménnyel — utat építeni az egy nyelven beszélők között. Ez a nyár is talán még az edidgieknél is több kezdeményezésnek a megvalósulását hozta. Ezek között különösen is alig felbecsülhető értékű voH az emberiség testi-lelki nyomorúságának enyhítésére magukat egy életre szolgálatra adó magyar emberek találkozója. — Lehet, hogy ez az események sokasága miatt is felsorolhatatlan együttlétsorozat új fordulatot is hozott e kapcsolatrendszerben? Ezt majd még ezután tudjuk meg. — Eddig ugyanis az itthonról „exportált” értékek csúcsán azt a storyi emlegettük, hogy az atomtudósok konzultációját annak idején akár magyarul is tarthatták volna. Lehet, hogy ez a tolmács nélküli „nemzetközi” konferencia nagyobb ajándékokat hozhat nemcsak egy ország, de a világ ma és holnap élő nemzedéke számára, mint amaz? Lehet, hogy azonosan kimondott szairnk és ugyanúgy fogalmazott mondatok a múlt együtt átélése és a jelenben való egymásra találás gyümölcseként hazát és világot gyógyító, rehabilitáló, felépítő új közösség megteremtőivé is váltak? — A lehetőség megadatott, a mag elvettetett. Mint azoknak a gyerekeknek, pedagógusoknak, művészeknek és tegyük hozzá — lelkészeknek — a számára is. akiknek az élet látszólagos véletlenje azt a küldetést teszi lehetővé, hogy hídépítők legyenek az egy néphez és egy világhoz tartozók között.

SOKAN VANNAK A NAGYVILÁGBAN OLYANOK IS. akik az Isten igéjét is a mi nyelvünkön olvassák és többen hirdetik is. Nekik és nekünk még az is megadatott, hogy követségünket annak a lelkü- letével végezzük, aki „mindvégig” szerette azt a népet, amelynek a soraiba született, de ..úgy szerette a világot” is, hogy egész életét odaszánta annak életéért. M. Gy.

Nem fellángolás volt! A Meszlen-Acsád-Nemescsói -Társgyülekezetben ebben az esztendőben is köszöntöttük gyülekezetünk legidősebb tagjait. Ülő sorban balról jobbra: Borbély Anna, Takács Sán- dorné, Porkoláb Pálné, Takáts János, Haramia Kálmán, Haramia Gyuláné, Bernáth Eszter. Álló sor balról jobbra: Schlögl Lajos, Komjáthy János, Welter Sándor lelkész, Magyar Sándor, ifj. Torda Géza társgyülekezeti felügyelő.

ÜJ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ SZÜLETETT PARAGUAYBAN

a húszas években kezdték meg szolgálatukat. Az egyház elnökévé (püspökévé) A. Hamann lelkészt választották meg. (lwi)

Paraguayban háromezer egyháztaggal, hat lelkésszel evangélikus egyház alakult. Az új egyház argentínai misszionáriusok munkája révén született meg, akik