Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-08-21 / 34. szám

GYERMEKEKNEK. A tíz szűz Máté 25, 1—13 Lehet, hogy egyszer késő lesz. Lehet, hogy egyszer menthetetle­nül elkésünk valamivel, lekésünk valamiről, visszahozhatatlanul el­szalasztun k valamit. Nehéz ezt elhinni különöskép­pen is a gyerekeknek vagy a fia­taloknak, akik előtt áll még az egész élet, de még az idősebbek­nek is. Mindig van az emberben valami pató-pálos kényelmeske­dés: „... ej ráérünk arra még ...” Mindenről azt hisszük, hogy nem szalad el, megvár bennünket vagy visszatér még rá a lehetőség. AZ EVANGÉLIUMI PÉLDÁ­ZAT ARRA FIGYELMEZTET, hogy megtörténhet mindenkivel, hogy könnyelműsége miatt bezá­rul az orra előtt az ajtó és nem nyílik ki soha többé. AZ EVANGÉLIUMI PÉLDÁ­ZAT ARRA FIGYELMEZTET, hogy megtörténhet mindenkivel, hogy elrontja az életét azzal, hogy elszalasztja a nagy lehetőségét és már csak a „késő bánat” marad hátra. AZ EVANGÉLIUMI PÉLDÁ­ZAT ARRA FIGYELMEZTET, hogy azáltal szalaszthatja el az ember életének nagy pillanatát, hogy nem volt rá felkészülve, és amikor eljött, nem ismerte fel. AZ EVANGÉLIUMI PÉLDÁ­ZAT ARRA FIGYELMEZTET, hogy nem lehet megjósolni, sem előre tudni, hogy melyik ez a nagy pillanat. A PÉLDÁZAT KÉTFÉLE LEÁNYT, a menyasszony kétféle barátnőjét mutatja be: okosat és balgát. Mindkétféléből ugyanany- nyi volt: öt okos és öt balga. Mind a tizen illő módon öltözve, égő lámpással a kezükben és jókor, na­gyon is időben kivonultak a vő­legény fogadására, hogy jelen le­gyenek a vőlegény és a rfieny- asszony boldog találkozásánál, egybekelésénél, az esküvőn, a mennyegzőn, a lakodalmon és az örömben részt vegyenek. Az öt balga leány tartalékolaj nélkül vitte kezébén a lámpást, az öt okos pedig vitt magával olajtartalékot is, számítva az előre nem látha­tókra. ÉS EZEN AZ EGY DOLGON ÁLLT ÉS BUKOTT MINDEN. Hiába volt az időben történt és lámpással való kivonulás a vőle­gény elé. Kárba veszett minden annál az pt leánynál, akinek nem volt tartalékolaja. Mert végül is emiatt nem jutott be a mennyeg- zőre, amiért pedig ez egy mulasz­táson kívül mindent megtett. A PÉLDÁZAT KÉTFÉLE LEÁNYRÓL BESZÉL, arról, aki elbukik egy váratlan akadálynál és arról, aki minden eshetőségre felkészülve célhoz ér. Én mégis úgy érzem, hogy tulajdonképpen háromféleképpen viselkedhetünk életünk nagy pillanataiban és az Isten országára készülődve. Viselkedhetünk balgán úgy, csak egy nagyon fontosat mulasz­tunk el: az igazán figyelmes ké­szenlétet, a minden eshetőségre való készenlétet. Viselkedhetünk „okosan” úgy. hogy minden eshetőségre számí­tunk, de közben olyan görcsös fé­lelemmel figyelünk, hogy ez a fé­lelem az egész várakozást és ké­szülődést kínzóvá teszi és megke­seríti. És végül viselkedhetünk okosan úgy, hogy éberré, késszé, minden eshetőségre számítóvá, figyelmes­sé pontosan az örömteli várako­zás és vágyakozás tesz. Annak ugyanis minden halvány előjelét is képes észlelni és érzékenyen felfogni az ember, amit nagyon szeretne és amit nagy örömmel vár. Éljünk tehát boldog várakozás­ban és készülődésben, mert bár­melyik pillanatban beköszönhet a nagy öröm, amire vágyva vá­gyunk! Takácsné Kovácsházi Zelma ÜJ EVANGÉLIKUS RÁDIÓADÓ ECUADORBAN Oj evangélikus rádióállomás kezdte meg adását nemrég Ecua­dorban az „Inka-vár hangja” el­nevezéssel. Az adó reggel 5-től este 8-ig sugároz programot — hat órán át kecsua, a további mű­soridőn belül spanyol nyelven. A program javarésze a fejlődést se­gítő ismeretek terjesztésével fog­lalkozik, az egygházi program a műsor 10 százalékát teszi ki. Emellett zenét és egy órányi hír­adást is közvetít az új adó. Az egyházi programokat a helyi ke­csua anyanyelvű gyülekezetekből közvetítik. Az új létesítmény fe­lett a Ecuadori evangélikus-luthe­ri egyházak szövetsége gyakorol felügyeletet. Szolgálatát segíti az ún. Santal-misszió és a norvég evangélikus egyház, tanácsadással pedig a Lutheránus Világszövet­ség. „írok nektek, ifjak .. „...Ezek közül pedig legnagyobb a szeretet” 1 Kor 13, 13/b — Felborult a családi egyen­súly ... összevesztem a barátom­mal ... Kidobott a főnököm ... Megcsalt a férjem ... Idegeimre megy a szenilis öregem... A gyermekemnek hiába beszélek . .. Mindenki elhagyott. . . Magányos vagyok . .. Mondja, van más kiút, mint hogy végezzek magam­mal?... — Lelkész úr, mit te­gyek!? Őszintén vallom, szolgálatom legnehezebb kérdése ez. Itt nem lehet általánosságban beszélni, nem lehet olcsó, hangzatos elve­ket emlegetni. Konkrét, világos eligazító szó kell egy adott hely­zetben, adott embernek mondva. S ezt a szót megtalálni, nem csak tartalmában, de hangnemében és hangsúlyában is, nagyon nehéz. Tudom, hogy ez a kérdés nem csak nekem, a lelkésznek nehéz Mi mindnyájan — s nem csak a keresztyének! —, egymásra bízott emberek, egymás „papjai”, „lelki- pásztorai” vagyunk. S mint ilye­neknek barátként vagy ismerős­ként, gyermekként vagy szülőként, beosztott vagy főnökként, ha hang­zik a kérdés, válaszolni kell. Nincs kitérő, nincs elbújás, sab­lonos megoldás, mert előttünk két kitágult pupilla, egy könnyes szempár, egy kétségbeesett tekin­tet, egy segítségért kiáltó élet... És válaszolni kell! — De mit, és hogyan? Ha nem hiszel, akkor méltó vagy arra, hogy a föld elnyeljen. A keresztyének cselekedetei — mert a Krisztusban való hitből következnek — mind egészséges, jó, hasznos gyümölcsök . .. Ezek a Krisztusban új ember cseleke­detei . . Isten azt akarja, hogy hittel és istenfélelemben imádjuk őt. A megigazulás először is ön­vád, és a megigazult mindenek előtt a saját vádlója. Az az ige, hogy „az Ür az én pásztorom”, a hitnek a szava. Aki ezt hiszi, az e világi életé­ben és békéjében biztos lehet. „... ezek közül pedig .. Kívülről fújjuk a Tízparancso­latot. Jó tudni, hogy Isten meg­értő volt: nem terhelt minket komplett törvénykönyvvel, parag­rafusokkal és bekezdésekkel, ügy­védi, jogászi színtű kiművelődés­sel, ha az ő útmutatását, akara­tát akarjuk követni. Memoriter, „aranymondás” szintjére sűrítette mondanivalóját, amit egyetemi végzettség nélkül is elsajátíthat mindenki. — Ám tudni könnyű, használni nehéz! .Csak úgy lehet, ha többé lett lényünkben egy egy­szerű ismeretanyagnál, beemlé- kelt citátumnál: vérünkké, ösztö­nünkké szívódott föl. Akkor hasz­nálható, ha nem kell eszünkbe jut­nia egy-egy helyzetben: „Tiszteld atyádat és anyádat” vagy Ne lopj”, hanem ösztönösen és természete­sen jár rá a viselkedésünk az e keretek közötti gyakorlatra. — Ez azonban már egyetemi végzettség­gel sem könnyű ... S ilyen alapo­kon igazodva a „mit tegyek” kér­désre szemtől szembe egy-egy megtörtént baj, törés után hangzó e kérdés, a Tízparancsolat mon­danivalója pedig nem elsősorban a jóvátételek lehetőségének kataló­gusa, hanem a bajok megelőzésé­nek útmutatója. Kevés és önma­gában elégtelen frázis emlegetni, hogy „Ne ölj”, ha már ott hever mellettem egy testben vagy lélek­ben megsebzett, haldokló ember vagy kapcsolat. Kevés utólag em­Nincsen jobb dolog, amiért imádkoznunk kellene, mint a ta­nítás egysége és a politikai béke. Csak a tapasztalatlanok számá­ra édes a háború. Isten mentsen meg tőle! Mivel Isten oltalma alatt ál­lunk, semmi kétség: Isten angya­lai óvnak minket. Az ige szolgálata azt jelenti, hogy Isten maga szolgál általunk és követel engedelmességet. Ahol nincsenek jó cselekedetek, ott az ember nem tudhatja, hogy igazán hisz-e; igen, biztos lehet abban, hogy a hite csak egy álom és nem lehet igaz. lékezni és emlékeztetni, hogy „Ne legyen más Istened”, mikor már a pénzhajhászás szívinfarktusba hajtott valakit. Az utólag okos mindig a legsajnálatraméltóbb ostoba. — Pedig hányszor próbá­lunk így orvosolni, a „mit tegyek” kérdésének vizsgáján megállni... .. legnagyobb szeretet.. Csődöt mondott a keresztyén- ség? — Nem. Csak a mi tudásunk, akarásunk, okosságunk, egyszóval a mi (saját) keresztyénségünk!_— Mert tudnunk kell: a keresztyén- ség nem egyenlő a Tízparancso­lattal, valami általános optimiz­mussal, nagy akarással vagy mély és szép ismeretekkel. Több: Jé­zus Krisztusra figyelés a hitben, vele, általa és útmutatása szerint való élet. Hiszem és állítom, hogy egyedül ő az, aki e nehéz kérdés­ben el tud igazítani. Ö pedig min­den parancsolatot így foglalt ösz- sze: „Szeresd Uradat, a te Istene­det teljes szívedből teljes lelked- ből és teljes elmédből” és „Sze­resd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22, 37—39). Óriási mondat ez! A Tízparancsolattal, s egyéb tör­vényekkel szemben nem azt mond­ja, hogy mit ne tegyek, hanem végre azt, hogy mit igen! — Mit tegyél? Szeress! Szeress, ha bol­dogulni, boldogan élni és boldogí­tani akarsz! Ezen az úton sok bajt meg lehet előzni, s a meglevő ba­jokat is jóvá lehet tenni. Szeress, ha jól akarsz nevelni; szeress újra szeress, ha felborulóban van a családi egyensúly, szétszakadóban van egy kapcsolat; jobban sze­ress, ha megsebesítettél valakit vagy megsebesítettek. Szeresd azt, akit könynű szeretni, azt is, aki nem hagyja magát szeretni, sőt, még azt is, akit szinte lehetetlen szeretni... — „Mit tegyek?” — mindig csak szeress! ... és a legnehezebb Az élet realitását ismerve a „sze­retet himnusza” utolsó mondatá­hoz oda kívánkozik még e szó. Mert elmélkedni róla, mondani nagyon egyszerű, de megvalósítani hallatlan áldozat a legtöbbször. „Vért kíván”, sokszor az önérze­temet, időhiányomat, türelmetlen­ségemet, idegességemet, szeretet- lenségemet, óckodásomat győzve le. Legalább annyira vért kíván, mint Istentől, aki Jézus Krisztus­ban a mi ilyen szeretetünkért való­ban vérét hullatta. De a példán túl éppen ő a mi erőforrásunk is a szeretet áldozatvállalásának ilyen megélésében. Élő Űrként, Szent Lelke erejével áll mellet­tünk, hogy ne csak parancs, egy szép életelv betartásával legyen ez a számunkra, hanem egy ter­mészetes, egyre természetesebb életciklus. Olyan életút és léttar­talom, mely „istenszerű”, s épp ebben és ezáltal valóban embersé­günkhöz méltó. ifj. Foltin Brun6 A Sajtóosztály értesíti a lelkész! hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tudunk eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. LUTHER MÁRTON ÍRÁSAIBÓL A reformátor életéből A reformátor és a Mtvallási iratok A HIT TERMÉSZETE, HOGY NEM TARTHATÓ MAGUNK­BAN : meg kell vallani, el kell mondani másoknak. Ügy gyarap­szik, ha osztogatjuk. Ügy őrizzük, ha tovább adjuk. Olyan, mint a szeretet: jelét kell adni, nem ma­radhat végleg titokban. Luther sem tudta magában tartani, hogy irgalmas Istenre lelt, pontosabban, hogy a szerető, ajándékozó Isten rátalált. Nagy „felfedezésétől” kezdve haláláig mondta szüntelen, ami az evangéliumban megvilágo­sodott előtte. Tanította, prédikál­ta, megvallotta hitét: egyszerű em­bereknek és hatalmasoknak, egy­házi és világi fórumokon egyaránt. Kortársaiért felelősnek, elkötele­zettnek tudta magát. Nem magá­ról beszélt, hanem Uráról: Jézus Krisztusról. Nem is csak élőszó­ban, írásban is hitéről vallott év­tizedeken keresztül. „Hitvalló az, akinek van hite, amit megvalljon és bátorsága, amivel megvallja. A hit„vallás” nélkül véka alá rej­tett gyertya s a vallás hit nélkül képmutatás. Egyik épp oly hiba, mint a másik. Luther azért volt hitvalló, mert hite is volt, bátor­sága is volt” — írta Szabó József egykori győri lelkész négy évti­zeddel ezelőtt. Ma is igaz, szép, tö­mör megállapítás. Luther nem szégyellte Krisztus evangéliumát s hitével másokban is hitet gyújtott. Hite hitvallássá lett, sőt később sok tekintetben mértékadó hitvallásává azoknak, akik figyeltek rá. A sok közül né­hány írása évszázadokra meghatá­rozta evangélikus keresztyén fele­kezetűnk arculatát, kegyességi formáit és ma is hatással van a világ evangélikusságára. EGYHÁZUNKAT HITVALLÁ­SOS EGYHÁZNAK ismerik ke- resztyénségszerte, nálunk a hit- vallási iratoknak köztudottan na­gyobb szerepük van, mint más, akár protestáns felekezetekben is. Más felekezetekhez tartozók néha úgy látják, hogy megnyilat­kozásainkban döntő fontosságúak, sőt, talán még a Szentírás elsőbb­ségét is veszélyeztetik. Reméljük ez túlzás. Noha névadó hitvallásunk az Ágostai Hitvallás és annak védő­irata az Apológia nem Luthertől, hanem barátjától és munkatársá­tól Melanchthontól való, mégis a három lutheri hitvallás: a Kis Káté, Nagy Káté és a Schmalkal- deni Cikkek valóban meghatáro­zó jellegűek és jelentőségűek a lutheri keresztyénségben évszáza­dok óta és világszerte. Nálunk is A három lutheri hitvallás kö­zül kettő tankönyvvé is vált év­századokra és egyben a legjobb értelemben vett építő irattá: a két Kátéra gondolok. A harmadik — noha harci iratnak tekintik egyesek —, eredetileg a keresz­tyén egységet akarta szolgálni. A Mantuába készülő zsinat előtt akarta tisztázni mit is tanítanak azok, akik újra feismerték az evangélium páratlan kincsét, köz­ponti helyét és hatalmát az egy­házban. A LUTHERI HITVALLÁSI IRATOK megóvták a reformáció népét attól, hogy parttalan áram­lattá legyen, amiben már min­den mindegy, úgy is hömpölyög, árad tovább, magával ragadva mindent fékezhetetlenül. E hit­vallási iratok medret ástak, szabá­lyozták a reformáció folyóját. E hitvallási iratok világosan mutatják, hogy Luther nemcsak gyomlált, irtott, rombolt, hanem ismerte a prófétai hivatás másik oldalát is: plántált, ültetett, épí­tett ürelmesen, sok szakértelem­mel. A lutheri hitvallási iratok nagy- szerűsége az, hogy egyszerűek és ugyanakkor mélyek is. Valóban egyszerűek: gyermekek és szülők megérthették, családtagok és ta­nítók használhatták, tanulhatták a keresztyén hit alapvető igazsá­gait, ugyanakkor teológiai mélysé­gük is van. Az első parancsolat magyarázata vagy a második hit­ágazat lutheri kifejezése mindkét Kátéban veretes dogmatikai szö­veg is, közös teológiai érték az ökumené mai kincsei között is. E HITVALLÁSI IRATOK ma­gukon viselik korunk jeleit, kife­jezéseit, gondolkodási formáit, tár­sadalmi viszonyait, mégis túlmu­tatnak korukon, maradandó ér­tékek, le nem becsülhető, újra hallgatandó bizonyságtételek. A lutheri hitvallási iratok nem takaríthatják meg azonban sem a fáradságot, sem a bátorságot szá­munkra. Nekünk is meg kell val­lanunk hitünket, szóban, maga­tartásban egyaránt 16. századi őseinkhez hasonlóan. Segítenek ugyan abban, hogy el nem szakad­va az ősi gyökértől beszéljünk hitünkről, de nem pótolják a mi 20. századi világunkban a mai evangélikusság hite megváltását, hitből folyó életét. Luther maga csodálkoznék legjobban azon, ha ma azt tapasztalná, hogy vannak evangélikusok, akik nevét és ira­tait nagyon megbecsülik ugyan, de azt hiszik elegendő az ő sza­vait ismételgetni 500. születés­napja alkalmából s már nem kell többé új kérdések előtt állva újra fogalmazni: ugyanazt a Krisztust, de más környezetben és korban megvallani. Luther hivallásától és a keresztyén élet mai kérdéseiben való eligazodásától, mai bűnökkel leszámolástól és az evangélium friss, vigasztaló szavának meg- hallásától. — Ügy vagyunk és le­szünk igazán hitvallásos lutheri egyház és egyháztagok, ha Lu­ther módjára kortársaink között valljuk meg hitünket, és ma aka~ runk keresztyén életet élni itt, ebben a mai világunkban. Hafenscher Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents