Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-31 / 31. szám

Mozgósítsuk az embereket a béke érdekében Vallásos Körök Nyilatkozata a nukleáris háború ellen a Béke és Elet prágai világgyűlésén A PRÄGAI világgyülésen TÖBB, MINT 260 RÉSZTVEVŐ gyűlt össze egy intenzív két na­pos tanácskozásra, hogy megvi­tassa felelősségünket, mint a vi­lág vallási közösségeinek felelős­ségét a nukleáris háború és a fegyverkezési verseny ügyében. A nagyobb világvallások jelentős képviselői voltak közöttünk. Sok nép közül jöttünk össze. E meg­beszélés résztvevői különböző kulturális és politikai háttérből jöttek. Különböző vallásos taní­tást, tradíciót és közösséget kép­viseltünk: keresztyének, zsidók, mohamedánok, hinduk, buddhis­ták és mások voltunk együtt. Meg­érteni egymást bizony nem volt könnyű, néha küzdelmet és el­szántságot igényelt. Mégis mind­járt, kezdettől fogva egy lenyű­göző tény nyilvánvalóvá lett előt­tünk: valamennyien tagjai va­gyunk ugyanannak az emberi családnak és mindnyájan becsül­jük az élet szent ajándékát. Azt a meggyőződést valamennyien osztottuk, hogy az élet szent és hogy ezt úgy kapjuk rajtunk kí­vüli forrásból, nem a mi dolgunk ezt tönkretenni. Éppen ez a pél- danélkül álló fenyegetettség, a rombolás veszélye az, ami ösz- szehozott bennünket, hogy talál­kozzunk egymással és együtt ke­ressük a közös választ. DIALÓGUSUNKBAN FELIS­MERTÜK, hogy a vallások nem voltak mindig a béke segítői és támogatói. Vallásos közösségek néha gyűlöletet szítottak, „szent­háborúkat” kezdeményeztek, meg­áldották az erőszakot és hozzájá­rultak az emberi elnyomáshoz és az emberiség megosztásához. Most azonban egy teljesen új helyzetben vagyunk. A jelen ve­szély sürgőssége arra ösztönöz mindannyiunkat, hogy újra vizs­gáljuk meg és újra értékeljük vallási tanításunkat és élet­gyakorlatunkat annak érdeké­ben, hogy felfedezzük azt ami ösz- szeköt, nem azt ami megoszt, ha­nem azt ami közös és hogy mi a teendőnk annak érdekében, hogy megvédjük az élet szent ajándé­kát a megsemmisítéstől, amit emberi kezek hajthatnak végre. * A NUKLEÁRIS HÁBORÚ ÉS A FEGYVERKEZÉSI VERSENY komplex problémákat vet fel. Technikai, politikai és ideológiai problémák ezek. De mi messze­menően megegyeztünk abban, hogy alapjában véve morális és etikai kérdésekről van szó. Éppen ezért a vallási közösségeknek hallatlanul nagy szerepük van a békéért folytatott küzdelemben. Együtt tudunk és együtt kell dol­goznunk másokkal, hogy átfor­máljuk az emberi értékeket és a halálról az életre tájoljuk eze­ket. Végső elkötelezettségünk min­den élet forrása iránt arra hív fel bennünket, hogy átlépjük gyakran a szűk határokat, a nem­zeti hovatartozandóság, a politikai struktúrák és ideológiai látások határait is, amikor és ha ezek megsemmisítéssel fenyegetik az életet. Bizalmat kell táplálnunk, meg kell tanulnunk egymásban bízni és egymással közösen mun­kálkodni. ségünkkel, hogy a bizalom fel­tételeit megteremtsük, a biza­lomét, ami a legemberibb minden emberi érték között. A félelem le­rombolja a hit lehetőségét. A fegy­verkezési verseny ilyen módon egy alapvető lelki-szellemi har­cot is jelept, harcot a halálravivő értékek és az emberi élet tovább­élését szolgáló értékek között. DIALÓGUSUNK AZON VOLT, hogy megkeresse és megnevezze az emberiség legnagyobb veszé­lyeit. A nukleáris háború és a fegyverkezési verseny kétségtele­nül a legnagyobb fenyegetettséget jelentik ezek között. Ezzel együtt tönkreteszik a Föld energiaforrá­sait beszennyezik a Föld atmoszfé­ráját, rettenetes szegénységet zú­dítanak ránk, kegyetlenné teszik a politikai rendszereket, elemberte- ienítik az emberi kultúrát, meg­mérgezik a nemzetközi kapcso­latokat. Mint vallásos emberek egyek vagyunk másokkal abban, hogy elítéljük mi is a nukleáris fegyverek fejlesztését, kipróbálá­sát, gyártását, birtoklását, haszná­latát és alkalmazását bármely nemzet részéről és minden körül­mények között. Elvetjük azt a ha­mis elképzelést, hogy a nukleáris fegyverek hasznosak, mert ezek tartják fenn a békét és ezek ijesz­tenek el a nukleáris háborútól. A megfélemlítés doktrínáját el­vetjük, mint ami mind morálisan korrupt, mind politikailag hatás­talan a béke fenntartására. Az ilyen fegyverek egyetlen nemze­tet sem ajándékozhatnak meg biztonsággal. Éppen ellenkezőleg azt hisszük, hogy az ilyen emberi tévesztések odavezetnek, hogy a nukleáris fegyverek meglétéből nukleáris tűzvész támadhat. Elle­ne vagyunk bármely fegyverrend­szer alkalmazásának Európában. Német mondunk a Pershing II-re éppen úgy, mint a tengerészeti hordozó rakétákra itt Európában. Ahhoz, hogy a fegyverkezési spi­rált áttörjük az kell, hogy egyol­dalú első lépésekből több ol­dalú megállapodások szülessenek. Ezért támogatjuk minden ilyen fegyver befagyasztását, további kifejlesztését meg akarjuk aka­dályozni és felhívunk minden né­pet: jelentse ki hivatalosan, hogy nem lesz első a nukleáris fegyve­rek felhasználásában. EGYETÉRTÜNK ABBAN, hogy valódi biztonság csak abban az esetben érhető el, amikor a vi­lágméretű szegénységet, ezt az emberiségre nézve második legna­gyobb veszélyt is legyőzik. Val­lási tanaink és tradícióink mind arról beszélnek, hogy az igazi béke elválaszthatatlanul hozzá van köt­ve az igazsághoz. Igazságosság nél­kül nem lehetséges tartós béke sem. A katonai kiadások felhasz­nálása az emberi igazságosság ér­dekében szükséges: a betegségek felszámolásához, a rosszultáplált- ág megszüntetéséhez, az ember­szint alatti lét felemeléséhez, olyan bajok ezek, amik az embe­riség nagy többségét sújtják. Ha elmulasztjuk megtenni ezt a lé­Káldi János: Anyám féi pést úgy egyre közelebb kerülünk a teljes megsemmisülés szakadé­kéhoz. Nem kevésbé veszélyes az em­beriségre ma az elnyomás külön­böző formája, amelyet azért al­kalmaznak a különböző társadal­makban, hogy konzerválják az igazságtalan struktúrákat, amik sújtják az embereket. A lista bi­zony hosszú: faji megkülöríbözte- tés, imperializmus, gyarmatosítás, totalitarizmus, szexizmus és még sok más. Mindegyik az emberiség alapvető tagadása, azoknak a fel­tételeknek a tágadása, amelyek szükségesek az igazságosság eléré­séhez és egyúttal bomlasztják a béke lehetőségét. Azt hisszük, hogy az emberi jogok szüksége­sek a békéhez és hogy mi mint vallásos emberek kell, hogy ke­ressük más emberekkel együtt társadalmunkban az emberi jo­gok létrejöttét és védelmét. Meg­egyeztünk abban is, hogy prio­ritást kell biztosítani olyan alap­vető emberi jogokhoz, mint jog az ételhez, a fedélhez, a gyógyszer­hez és az orvosi ellátáshoz a munkához és a művelődéshez. De egyéni jogokat is biztosítani kell és meg kell védelmezni ezeket, ennek érdekében dialógust kívá­nunk folytatni félretéve minden alantas motivációt, különböző po­litikai és gazdasági berendezkedé­sű társadalmak között. VÉGÜL FELISMERTÜK, hogy a mai világban sok minden más is veszélyezteti a békét. Ezek kö­zül néhány hamis előítéletek szü­lettek az anti-kommunizmusról, amely a világ különböző pontján ma jó példa erre. Azon kell fáradoznunk, hogy az ENSZ és más nemzetközi szerve­zetek irányában nagyobb legyen az odaadó bizalom, hiszen ezek az emberiség egységét vannak hi­vatva ápolni. Gondoznunk kell azokat az eszközöket, amelyek nem erőszakosan akarják elren­dezni a nemzetközi vitákat. FELISMERTÜK ANNAK FON­TOSSÁGÁT, hogy milyen sze­repet játszhatnak a vallásos tö­megek tájékoztatásában az élet­veszélyeztetettsége felől és hogy segítsék az embereket megkülön­böztetni a valódi és a hamis ve­szélyt Elszánjuk magunkat arra az óriási feladatra, hogy mozgó­sítjuk és megszervezzük az em­bereket az igazságosság és béke érdekében. Hangsúlyozzuk világméretű együttmunkálkodásunk fontossá­gát annak érdekében, hogy végre­hajthassuk az emberi élet fenn­tartásának feladatát. Mindez új dalógust kíván a vi­lág vallásai között. Egyetértésre kell jutnunk a béke és az élet ügyében. Mindnyájan, bármi le­gyen is vallásunk, hiszünk az imádságnak és meditációnak való­ságos erejében és hatásában. Fel­hívjuk a hívők millióit vonják körül ezt a Földet az imádság és szeretet tartós kötelékével. Ezt sokféleképpen és különböző sza­vakkal lehet végrehajtani. lyképe alá ÜGY HISSZÜK, HOGY A FEGYVERKEZÉSI VERSENY ALAPJA a félelem, a félelem, amit mesterségesen táplálnak (stimulated), és arra használnak, hogy minket egymástól elszige­teljenek és a nemzeteket és népe­ket egymástól elidegenítsék. Felelőtlen propaganda azt su­gallja, hogy egymásra úgy néz­zünk, mint ellenségek, egymást teljes mértékben gonosznak lás­suk és így halálra méltónak, sőt, totális fegyverekkel totális halált osztogassunk. A félelem megöli az emberi szellemet, mert arra kényszerít, hogy biztonságunkat végsősoron fegyverekkel érjük el inkább, mint kölcsönös igazságos kapcsolatokkal, összefüggéseink hangoztatásával és azzal a képes­A világ végénél is messzebb van már. Onnan húzom-ölelem vissza —nézve a nyárias képet — az emlékezet titokzatosan-finom kötelékeivel, fiú-mód könyörögve: ne menjen tovább, ne távolodjon oly borzongató-ijesztő irammal, szoknyáján a meg-megcsendülő milliónyi láthatatlan kiscsengővel, a szomorúság semmibe kanyargó gyalogútján, az ismeretlen világban. (Megjelent a költő A HOSSZÚ ESŐK IDEJE című kötetében, 1983- ban) KERESZTYÉN RADIÓSTÜDIÖ ARGENTÍNÁBAN A dél-latinamerikal egyházak és a Transworld Rádió megegye­zése alapján új stúdiót hoztak lét­re, ahol naponkénti adásokat dol­goznak ki az evangélium tovább­adásának céljából. Ezeket az adá­sokat több rádióállomás sugároz­za a délamerikai térségben. A programban interjúk, egyházi zene, versek, hangjátékok és elő­adások szerepelnek. Milyen jé Istenünkről énekelni! Felújították a keszthelyi templomot EZ A BIZONYSÁGTÉTEL HANGZOTT dr. Káldy Zoltán püspök ajkáról a 147. zsoltárból, amikor június 11-én Keszthelyen hirdette az evangéliumot. Ez a bizonyosság töltötte be a keszthelyi gyülekezet tagjainak szívét, amikor a nagy erőfeszí­téssel újjávarázsolt templomukat ezen a szombat délutánon újra istentiszteleti szolgálatra átvehet­ték. Hogy a bizonyságtétel és bi­zonyosság igazán érthető legyen meg kell ismerkednünk a Keszt­helyen élő maroknyi evangélikus- ság néhány alapvonásával, éle­tük jellemzőivel. KESZTHELY A „BALATON FŐVÁROSA” kedves, szép jól ápolt, kb. 15000 lakosú üdülő vá­ros. A hívők legnagyobb része római katolikus, kevesebb a re­formátus és alig száznál több evangélikus él itt. Az anyagyüle­kezethez 26 helység tartozik, így az egész gyülekezet észak-déli tengelye Marcalitól Gógánfáig 90 km. A gyülekezet összlétszáma 344 lélek. Szórványgyülekezet ez a javából. 1926-ban önállósult a kővágóörsi anyagyülekezetből. A gyülekezet tagjait Menyhár Ist­ván lelkész gyűjtötte össze. Az ő vezetésével épült fel 1929-ben templomunk is. Mesterházy Fe­renc folytatta 32 éven keresztül ezt a könnyűnek igazán nem ne­vezhető szórványszolgálatot. Sze- retetét, segítőkészségét, bölcses­ségét nem vonta meg nyugdíjba- vonulása után sem fiatal szolga­társaitól. AZ 54 ÉVE HASZNÁLATBAN LÉVŐ TEMPLOM népének csak ritkán futott erejéből tatarozás­ra. 1936-ban a belső teret, a het­venes évek végén a templom külsejét festették. E hosszú idő alatt több tartó^erenda elkor­hadt, megrendült'a torony, tönk­rement az eresz, elavult, sőt ve­szélyessé vált a villamos beren­dezés, á beázástól lehullott a va­kolat. Az életveszély megszünte­tésére közegyházi gyorssegély­ből már a múlt esztendőben ki tudták javítani a legnagyobb hi­bákat, meg tudták oldani a leg­sürgetőbb feladatokat. Közben érlelődött a gondolat hívekben és a gyülekezet vezetőségében egy­aránt: meg kellene óvni a szá­munkra oly kedves templomot, és méltó helyet teremteni az ige hirdetésére. Számba vették a le­hető anyagi forrásokat, költség- vetést készítettek, adakoztak, lel­kesedtek és dolgoztak. Megvaló­síthatónak látszott végre a teljes belső tatarozás, így ezév áprilisá­ban hozzá is kezdtek e nagy mun­kához. A közegyház jelentős se­gélyével, a hívek szinte erőn fe­lüli áldozatkészségével és jó szer­vezéssel sikerült elérni, hogy a menetközben előadódott többlet- munkákkal együtt is tartani tud­ták a határidőt és június első napjaiban befejezték a nagy vál­lalkozást. MÁR JÓVAL AZ ÜNNEPI IS­TENTISZTELET ELŐTT érkez­tek a vendégek a szomszédos gyülekezetekből, a gyenesdiési szeretetotthonból, ahonnan töb­bek között finn testvérek is jöt­tek, szórványokból és nem utol­só sorban a helyi gyülekezetből, így aztán zsúfolásig megtelt templom várta a püspököt. Már az utcán virágcsokorral köszön­tötte egy kis gyermekbibliaórás, majd harangzúgás közben, lelké­szek élén yonult be a megújított templomba Zugó orgona és szár­nyaló ének vitte a hívek öröm­ujjongását az ég felé. Igehirdeté­sében a püspök meleg szavakkal méltatta a gyülekezet szolgálói­nak hűségét, de hangsúlyozta, hogy valójában az Ür maga az, aki felépíti Jeruzsálemet és ösz- szegyűjti népét. Szólt ezután ar­ról, hogy az Úr életünk gyógyí­tója, hiszen terheink és bűneink következtében kapott sebeinket ö kötözi. Számon tartja az egyet is, a kicsit is. Végtelen bölcses­ségével irányítja életünket. A mai háborútól fenyegetett világban evangélium ez a zsoltár. Ha Ö a világ Ura, úgy nyugodtan lehe­tünk optimisták, van a világunk­nak, egyházunknak, egyéni éle­tünknek is jövője. Milyen jó Is­tenünkről énekelni! Az istentisztelet áhítatát emelte Kendeh Gusztáv zenetanár fuvo­laszólója. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN Schmidt János felügyelő üdvö­zölte1 ra’ jelenlevőket. Ezután ifj. Hafenscher Károly s. lelkész is­mertette a templom felújításá­nak történetét. Köszönetét mon­dott az Országos Egyház veze­tőségének a jelentős támogatá­sáért, a mintegy 25 000 Ft értékű társadalmi munkát végző testvé­rek fáradozásáért és a helyi ró­mai katolikus gyülekezet segítsé­géért. Méltatta a református gyü­lekezet tatarozás idején megta­pasztalt vendégszeretetét. Rámu­tatott arra, hogy a szép tiszta templom csak keret, otthonává kell lennie a gyermek és ifjúsági munkának, a bibliaóráknak, is­tentiszteleteknek és zenés áhíta­toknak. — Dubovay Géza espe­res és dr. Blázy Árpád egyház- megyei felügyelő köszöntése kö­vetkezett ezután, majd Fonyódi Vilmos kanonok és dr. Réthelyi Jenő főorvos a római katolikus, Kuti Géza lelkipásztor a reformá­tus testvér gyülekezet áldáskívá­nását tolmácsolta. A köszöntések után dr. Káldy Zoltán püspök az egyház és benne a gyülekezet fe­ladatáról is szólt. Külön hangsú­lyozta azokat a közvetlenül előt­tünk álló tennivalókat, amelyeket a Luther évforduló és az 1984. évi Budapesten megrendezendő LVSZ nagygyűlés ró reánk. Hafenscher Károlyné OTTLYK ERNŐ FŐTITKÁR FINN ÖKUMENIKUS KONFERENCIÁN Dr. Ottlyk Ernő ny. püspök, az Ökumenikus Tanács főtitkára jú­nius 13—26-ig tartó finnországi útja során a Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsát kép­viselte a finn ökumenikus Tanács által Jyväskylä-ben rendezett konferencián, amelyen részt vet­tek a finn evangélikus, ortodox, római katolikus, szabadegyházi képviselők, valamint az Egyházak Világtanácsa képviselője. Ottlyk Ernő főtitkár a konferencián elő­adást tartott a magyarországi egy­házak életéről, dr. Martti Voipio finn esperes tolmácsolásával. Az út során a főtitkárt fogadta a finn ökumenikus tanács' elnöksége, Lehtonen helsinki, Malviaara kuopioi évangélikus püspök, vala­mint Paavali ortodox érsek. LUTHER ÜJ ÉRTÉKELÉSÉÉRT OLASZORSZÁGBAN Az olaszországi valdens egyház kultúrában a párbeszédre törek- sajtószolgálata szerint Luther szenek, hogy megsemmisítsék azt Márton születése 500. évforduló- a negatív Luther-ábrázolást, ja kiváló alkalmat ad mindazok amely a 16. század óta az olaszok- számára, akik az egyházban és a ban él.

Next

/
Thumbnails
Contents