Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-24 / 30. szám

Luthertől tanultam

Házastársam és gyermekem Isten ajándéka

Korunkban sok szó esik arról, hogy válságban van a házasság s vele együtt a családi közösség. Jóllehet sok a felbomlott házasság, egyne több a magányos emberek száma, sok a lelkileg sérült gyermek is, mindez mégsem a házasság és a családi közösség idejét múltságának a jele. Ez a jelenség sokkal inkább egy hatalmas jajkiáltás és segélykérés.

Magunk és gyermekeink személyes kérdése, hogy az a kapcsolat, amitől boldogságot és örömöt remélünk, ne menjen tönkre? Mit kell megtanulni ahhoz, hogy valaki jó hitvestárs és szülő legyen? Egyáltalán, tudjuk-e, nem felejtettük-e el, hogy felelősséggel tartozunsk azokért, akikkel összekapcsolódott az életünk?

HÁZASTÁRSUNKHOZ, GYERMEKEINKHEZ VALÓ VISZONYUNKAT döntő módon befolyásolja Istennel való kapcsolatunk, vagyis a hitünk. — Ha hiszem azt, hogy Isten teremtő munkája révén lett az egyik ember férfi a másik ember meg nő, úgy azt is tudom, hogy a házasság Isten akarata. Az Apostoli Hitvallás I. hitágazatának magyarázatában Luther a teremtő és életemet fenntartó Isten ajándékai közt sorolja fel a feleséget és a gyermekeket is.

Minden egészséges fiatal szívében ott a vágy a társ és á gyermekek után, nem akar egyedül maradni, érzi hogy szüksége van rájuk. Az élet mégis sok példát ad elénk, amikor házastársak, szülök és gyermekek elidegenednek egymástól.

HOGY HÄZASTÄRSUNKAT ÉS GYERMEKEINKET BECSÜLNI TUDJUK, bennük Isten ajándékát kell látnunk. Luther szerint a legnagyobb kegyelem és Isten ajándéka egy „kegyes”, barátságos, istenfélő , házastárs.” „akire minden javaidat testedet és életedet rábízhatod.” — Hányszor segtíhet ennek tudata abban, hogy házastársunkban ne akarjunk többet látni, mint aki ő valójában, és ne kívánjunk tőle lehetetlent, hanem azokban az adottságokban fedezzük fel Isten ajándékát, amelyekkel ő rendelkezik. Luther egy alkalommal úgy nyilatkozott a feleségéről, hogy többre értékeli őt, mint a francia királyságot, vagy Velence uralmát, mert ő egy kegyes asszonyt kapott ajándékul Istentől. Másodszor, ő sokkal nagyobb hiányokról és hibákról hallott, mint amilyeneket benne talált. Harmadszor, bőségesen nagy ok volna, hogy őt szeresse és értékelje az, hogy ő hitben járó, becsületes,

ahogy egy kegyes és erkölcsös asszonyhoz illik. Azt mutatja ez a megnyilatkozás, hogy nem volt vak feleségével szemben, de benne valóban Isten ajándékát látta, és az egymást értékelő, jó humor- j ral átszőtt szeretet lehetővé tette harmonikus, boldog családi éle- ! tűket.

Ha a házastársak kezdetben nem volnának vakok, majd meg ! elvakultak egymással szemben, hanem Isten ajándékaként értékelnék egymást, feszültségeiket pedig olyan humorral tudnák feloldani, ami mögött mindig érezni lehet a szeretetet, több lenne a boldog házasság.

A CSALÁDI KÖZÖSSÉGBE BELETARTOZNAK A GYERMEKEINK IS. Bizony, nehezen megfogalmazható, nagy öröm az, amikor megszületnek. Nevelésük azonban igen nagy felelősség. A bennük kapott örömöt megkeserítheti, ha a gyermekek növekedésük során kicsúsznak a szülők kezéből, irányíthatatlanokká válnak, szembefordulnak velük. Luther maga is nagyon szerette gyermekeit, de nem volt velük szemben elfogult. Tudta, azok is ki vanak téve a kísértésnek, rosszindulatú emberek befolyásának. Amikor végrendeletében minden kapott és vásárolt javait egyedül feleségére hagyja, azt egyebek közt azzal indokolja, nem akarja, hogy Käthe asszony lesse a gyermekek kezét, hanem inkább a gyermekek lessék az övét, őt tiszteletben tartsák és neki legyenek alávetve. A Nagy Kátéban mondja: „Az ördög munkálkodik a világban, úgyhogy a gyermekek megfeledkeznek szüléikről, ahogy mindannyian megfeledkezünk Istenről.’’

Fontosnak tartja, hogy a gyermekek ismerjék és komolyan vegyék a 4. parancsolatot: Tiszteld atyádat és anyádat! Szüléikben Isten helyettesét lássák, kiknek gondoskodását és szeretetét soha visszafizetni nem tudják.

Ahhoz, hogy a gyermek így tudja tisztelni szüleit, azok példamutatása is szükséges. A gyermekeknek éreznie kell, hogy a szülők egymás iránti szeretete, nagyszülők iránti tisztelete, és Isten parancsát komolyan vevő hite őszinte és igaz.

NEKÜNK SZÜLŐKNEK MINDIG TUDNUNK KELL, hogy nemcsak gyermekeink véthetnek ellenünk, de mi is súlyosan véthetünk gyermekeink ellen. Ezért családi életünkben is mindig rászorulunk Isten bűnbocsátó kegyelmére és hozzátartozóink megbocsátani tudó szeretetére.

Magyar László

Istentiszteleti rend

Budapesten 1983. július 24-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11 Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de.

ll. Gerhát Sándor. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Feren- czy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidsg- kút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Módón u. G. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Danhauser László. Nagytétény de. fél. 9. Kelen völgy de. 9 Budafok de. 11. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

AZ EGYOLDALÚ MISSZIÓ ELLEN

Az .„egyoldalúan, csak a fejlődő országokra irányuló missziói gyakorlat” felett mondott bírálatot Tito Pasco, Fülöp-szigeti püspök egy, a Hollandiában tett látogatása alatt. 9 protestáns „Fülöp-szigeti önálló Egyház” püspöke egy delegáció élén látogatta meg a vendéglátó országot. Véleménye szerint: eljött annak az ideje, hogy az un. fejlődő országok küldjenek misszionáriusokat Európába, mert erre van nagyobb szükség korunkban, (epd)

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1038 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

— ANGOLUL beszélő és gépeni tudó személyt keresünk felvételre titkár- női-ügyintézői-levelezői munkakörbe. A jelentkezést írásban kérjük részletes önéletrajzzal augusztus 31-ig az alábbi cimre: Magyarországi Evangélikus Egyház Külügyi Szolgálat, Budapest VIII., Puskin utca 12. 1088.

„Ha Krisztus valamit mond — akár ígér, akár kényszerít —, akkor ez a Földre és tíz Világra érvényes: ilyen nagy az Isten igéjének tekintélye.” (Luther)

83.1523

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

„Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Urban: éljetek úgy, mint a világosság fiai. A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef 5,8—9).

VASÁRNAP. — „Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged” (1 Móz 26,24 — Róm 8,30 — Mt 5,13—16 — Zsolt 101). Isten adta ezt a biztatást Ábrahámnak és az ő áldását, mely Jézusban teljesedett be minden nép számára és így lett áldássá minden népnek. „Áldj meg minket Úristen, A te jóvoltodból, Világosítsd elménket irgalmasságodból! Orcád világossága Hasson minket által, Hogy _ életünkben e földön Járjunk igazsággal!” (323. ének

1.).

HÉTFŐ. — „Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy jóllaknak javaiddal” (Zsolt 104,27—28 — Jak

1,5 — Ézs 2,1—5 — Mt 7,7—11.). Isten gondoskodik teremtett világa táplálásáról. Az emberi bűn, kapzsiság az oka, hogy az emberiség kétharmada éhezik. Ezért Urunk felelőssé tesz minden népet és indít az anyagi javak igazságos elosztására. „Testünk tőle kap ételt, Vigasztalást a lélek; A sebet meggyógyítja, melyet a bűn ejt rajta.” (336. ének 2.).

KEDD. — „Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen” (Péld 17,5 — Jak

2,13 — Gál 6-,7—10 — Mt 7,21—23). Aki irgalmatlan embertársához, az tulajdonképpen Isten jóságát és Krisztus szeretetét gyalázza meg. Jézus Krisztus az ítélet napján aszerint minősít minket, hogy gyakoroltunk-e irgalmasságot embertársainkkal szemben? Ha csak egy embertárssal is irgalmasságot cselekszünk, Jézus úgy veszi ezt, mintha vele tettük volna. Aki ezt elmulasztja, Ítélet lesz rajta. „A nagy napon ég s föld bírája Mond fölöttünk ítéletet, De kegyelmét hiába várja, Ki nem ismert szeretetet. Uram, adj lelki szent erőt Megszánni minden szenvedőt!” (447. ének 4.).

SZERDA. — „Az Ür javamra dönti el ügyemet” (Zsolt 138.8 — Róm 8,33 — Kol 1,3—11 — Mt 7,

21—23). A mai igénk Isten igazságos bírói ítéletéről szól. Jézus Krisztus által igaznak ítéli a bűnös embert. Jézusért leveszi rólunk bűneink terhét. Egy helycsere történik, ahogyan Luther is kifejezi: Ür Jézus én vagyok a te

bűnöd, Te légy az én igazságom, így érthetjük meg, hogy az Ür javamra dönti el ügyemet. „Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség. Erőnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk.” (320. ének 1.).

CSÜTÖRTÖK. — „Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire” (Zsolt 105,5 — Fii 1,3.5 — 1 Kor

12,27—13,3 — Mt 7 24—29). A meditáció, Isten cselekedeteire való emlékezés hozzátartozik a keresztyén ember életéhez. Vissza tekintve érthetjük meg Isten történelmet formáló útjait, ismerhetjük fel az egyházunk útját, amint bölcsen vezetett és saját életünkben véghez vitt cselekedeteit. „Az Űr csodásán működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát. Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben,. Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt (328. ének 1.).

PÉNTEK. — „Az Ür erőt ad népének, az Űr megáldja népét békességgel” (Zsolt 29,11 — Lk 10, 5—6 — Jel 10,1—11 — Mt 8,1—13). Mai nyugtalan világunkban, amikor a nemzetközi feszültség egyre élesebbé válik, erőforrás számunkra a békességet ajándékozó Úrra tekinteni és a tőle kapott erővel a világ, népünk, egyházunk és családunk békességes életéért fáradozni, összefogva mindazokkal a jóindulatú emberekkel, akik felelősséget hordoznak a világ életéért és békességéért. Ezért kell naponként imádkozni. „Béke legyen a nap alatt, Emberek közt jóakarat; Szerezz köztünk békét, Urunk, Melyért buzgón imádkozunk!” (465. ének 1.).

SZOMBAT. — „Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülés nem volt rajta látható, mert hitt Istenében” (Dán 6,24 — Zsid 10, 35 — Jel 14,14—02 — Mt 8, 14—17). Dániel története az élő Istenbe vetett személyes bizoda- lomra és Istennek való teljes engedelmességre tanít. Tulajdonképpen a hit két elválaszthatatlan alkotó eleme a feltételnélküli bi- zodalom és az engedelmesség. Így semmi veszedelemtől nem kell félni. „Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet.” (325. ének 1.). Garami Lajos

DIETRICH BONHOEFFER GYÜLEKEZETI KÖZPONT KARL-MARX-STADTBAN

Az NDK-beli Karl-Marx-Stadt egyik új lakónegyedében június 10-én helyezték el annak a gyülekezeti központnak az alapkövét, amelyet — a gyülekezet kívánságára — a mártírhalált halt Dietrich Bonhoe ff erről neveznek el. Ezzel a névadással a gyülekezet nem csak tisztelegni kíván

a nagy német teológus emléke előtt, hanem figyelmeztetni is arra, hogy minden kor emberének teljesítenie kell a maga krisztusi elkötelezettségét Azt az elkötelezettséget, amely az adott szocialista társadalomból következik, (ena)

Eltartási szerződés

Mindkét felet meghallgattam.

Mariska néni azt mondja, magára hagyják egész nap, neki mindig a tegnapi maradékot adják, ritkán jönnek be hozzá egy kis beszélgetésre, mintha csak teljesen idegen lenne. A minap például any- nyira fájt a lába, hogy nem tudott elmenni a gyógyszertárig, hogy a receptet beváltsa, egy hét múlt el mire egy öreg barátnője eljött hozzá és elment érte.

Az élet így olyan nehéz és üres, legjobb lenne nem élni! Eltartási szerződést kötött, de keservesen megbánta.

Katika, a fiatalasszony elpanaszolta, hogy Mariska néni azt szeretné,, ha egész nap vele foglalkoznának, csak őt szolgálnák ki. Neki lélegzetvételnyi ideje sincs magára. Korán kel, viszi a gyerekeket napközibe, óvodába, utána be a hivatalba, este kell neki bevásárolni, aztán az örökös mosás, vasalás, a lakást is rendbe kell tenni. Tanfolyamra is elküldte a vállalat, az is heti két estéjét rabolja el... két végén égeti a gyertyát, kivannak az idegei. Ök is két napra főznek maguknak, azt eszik, amit Mariska néni kap. De nem lehetnek az ő kedvéért egész nap otthon. Jól tudta, hogy ők dolog óznak, vasárnap

meg az egyetlen nap amikor együtt lehet az egész család.

Nincs ez valahogyan jól! Nem állítom, hogy sok eltartásos szerződéses kapcsolatot ismerek, de azok között is csak egy olyat, ahol az együttlét harmonikus, zökkenőmentes sok év óta. Nem várják az egyik fél halálát és a másik fél sem gondolja, hogy körülötte forog a világ. Hitetlenkedve kérdezte tőlük a tanácsi ellenőr;

— Nincs semmi ellentét?

— Nincs, Szeretjük egymást.

Így válaszoltak, ilyen egyszerűen.

Hol van hát a hiba? Talán az eltartási szerződés gyakorlati megvalósításában? Mert mi a nyers igazság?

A fiatalok a szerződést a lakás megszerzésének reményével kötik. Óhatatlanul szeretnének a lakás tulajdonosától megszabadulni. Ki nem mondott vágya ez a többségnek. — De a másik fél ezt mégis kimondatlanul is érzi. — Azt is, hogy teher, hogy útban van a sajátjában, amit bizonyára néha-néha elkeseredésében a kelleténél is többször emleget, talán a legjobb hiszemű szerződéstársnak is.

A magányos vagy idős házaspár úgy képzelte, hogy a fiatalok minden óhajukat, sóhajukat lesik, lemondanak saját életstílusáról, a legjobb falatukat odaadják, gyermekeiket eltiltják a hangos nevetéstől, zenéléstől, hancúrozástól, azt főzik mindig, amit a másik fél akar és úgy, ahogy ő azt megszokta.

Elvárások — innen is — onnan is.

Alkalmazkodás ehhez se meg ahhoz se.

Bármilyen súlyosak a lakásviszonyok, az eltartási szerződésnek nem mindig válnak be mindkét fél megelégedésére. Sokszor az egyik fér idegbajos lesz, a másik meg talán beteg, búskomor és lehet, valamelyik a kelleténél gyorsabban elmegy, mint ahogy az természetes lenne.

Amikor ezt az eltartási szerződésformát kitalálták — nyilván szükség volt és van rá —, nem gondoltak arra a számtalan buktatóra, amelyek felmerülnek a nyomában. Már a társbérletek többsége is földi pokol volt, pedig csak alkalmazkodás és tapintat kellett volna talán. Hát még ha valaki öreg és eltartást kér, ki tudja előre meddig, milyen időre?

Nem állítom azt, hogy a szülő—gyermek papír nélküli eltartási szerződés-kapcsolata mindig zökkenőmentes és olyan természetes, hogy kár is róla említést tenni. Sajnos, nem így van. Sőt, néha még rosz- szabb. mintha idegennel kötik.

Annyi megoldhatatlan probléma van amúgy is, miért sorakozott fel legújabban ezek közé a szülő—gyermek idő előtti elidegenedése, miért akar szabadulni a fiatal a szülői háztól, miért nem akarja vállalni öreg szülei eltartását? — amikor annyira szükségünk van egymásra? Miért nincs hely a szülőknek az újonnan épült háznál? És adtak-e a szülők jó példát maguk is az együttélés elviselésére? Miért nem tudja sok szülő beleszólás nélkül elviselni a vele egy fedél alatt lakó gyermekei életstílusát, elfelejtve, hogy valaha ő is volt szertelen fiatal és a fiatalból is egyszer tehetetlen öreg lesz. Éspedig sokkal gyorsabban mint azt gondolná.

Boldog az a gyermek, akinek van még szülője, akiről gondoskodhat és boldog az a szülő, akinek van szerető gyermeke, aki lehajol alkonyodó élete mellé. Nézzen be ki-ki lelkiismeretének tükrébe, amely megmutatja igazi arcát Milyen arc néz onnét vissza?, Gyarmathy Irén