Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-17 / 29. szám

Múzeumi híradó D M p ................ Né gy évvel ezelőtt megnyílt múzeumunk állandó kiállításának darabjai csaknem kivétel nélkül ez egyes gyülekezetek, valamint egyházi könyvtárunk és levéltá­runk tulajdonát képezik. Az „Űj szerzeményeink" feliratú tárlóban látható különféle tárgyak ugyan­akkor már mind olyanok, amelyek ajándékozás révén múzeumunk tulajdonává váltak. S ahogyan hétről-hétre újabb látogatók keresik fel kiállításun­kat, úgy buzdulnak fel a gazdag anyag láttán mind többen arra, hogy egyéni vagy családi tulajdo­nukban lévő különféle és nem egyszer egészen értékes tárgyak felajánlásával tovább gazdagítsák gyűjteményünk anyagát. Az elmúlt évben, két híradónk­ban nyilvánosan nyugtáztunk már ilyen adományokat. Azóta ezek száma tovább szaporodott. Az alábbiakban ezekről tájékoztat­juk lapunk olvasóit: Kiss Miklós- né egy üveg keresztelő edényt és és egy csángó Luther naptárt, Sáfáry Endre a Sárkány és Poni- csán család geneológiai tábláza­tát; dr. Bánkuti Dezsőné Böhm Károly díszdoktori oklevelét aján­dékozta. Saródy Gyúláné az al­földi német gyülekezetek régi éne­keskönyvét hagyta ránk, Kovács Jánosné meg a szlovák kegyesség emlékét őrző énekes és imaköny­veket juttatott el hozzánk. Kendek- Kirchknopf Györgyné egy Raks- sányi Krisztus-képet, Bitty Árpád nagyilátja, Hittig Lajos arcképét, Bartos Valéria pedig Kossuth te­metése fényképét hagyta a múze­umunkra. Fónyad Pál lelkész a nemespátróiak nemesi okleve­Érdekes összeállítást közöl a World Christian Enzyclopedia egyik tanulmánya. Ezek szerint a világ keresztyénéinek 47,7 száza­léka fehér, 19,3 százaléka fekete, 11,6 százaléka barna, 11 százalé­ka barnásíekete, 7,2 százaléka sár­ga és 3,3 százaléka vörös bőr színű. A fehér bőrű keresztyének, 1200 év óta először, már nincsenek többségben. A mintegy egymilliárdnyi ke­resztyén ember közül 208 millió spanyolul, 196 angolul, 128 portu­gálul beszél és csak őket követik a németül, oroszul, franciául, ola­szul, lengyelül beszélő keresztyé­nt adta át. Sárkány Györgyné 2 db Sárkány Gyula festette bibliai tárgyú képet, Wallentin Sámuel egy Luther reliefet, Bierbrunnen Mihályné és leánya pedig egy Lux Elektől származó Luther bronz­szobrot adományozott. D. Kovács Tikomé több darab Luther em­lékpénzzel, Solymári Walkó Lász­ló pedig 8 db saját készítésű s nagyrészt neves hazai evangéliku­sokat megörökítő művészi érem­mel és plakettel gazdagította mú­zeumunk anyagát. Az e célra szol­gáló tárlóban ezek nagy részét még ez év folyamán bemutatjuk kiállításunk látogatóinak. Örömmel és buzdításul adunk hírt arról, hogy a közelmúltban négy vidéki gyülekezetünk népes (50—100 tagú) küldöttsége keres­te fel lelkészük vezetésével njú- zeumunkat. Előbb a siófok- enying kölesei, majd bakonycser- nyei és kiskőrösi, legutóbb pedig békéscsabai híveink gyönyörköd­tek és épültek sokrétű és gazdag anyagunk láttán. Az ezidei Luther-évvel kapcso­latban néhány héttel ezelőtt Kurt Löffler államtitkár, az NDK Lut- her-bizottságának titkára és kísé­rete tekintette meg múzeumun­kat. Látogatásuk emlékét vendég­könyvünkben meleg hangú és méltató bejegyzés őrzi. Külföldi látogatóink eligazodá­sának megkönnyítésére a már ed­dig is meglévő finn és német nyelvű katalógusaink mellett leg­utóbb elkészült „Evangélikus Or­szágos Múzeum” című kiadvá­nyunk angol nyelvű fordítása is. Végül jóleső érzéssel és hálával említjük még azt is, hogy a De­ák-téri gyülekezet áldozatvállalá­sával befejeződött a múzeumunk­nak otthont adó épület külső va­kolatának átfestése. Ugyanakkor egy nemeslelkű jótevőnk pénz­adományának felhasználásával stílusos vörösréz borítást kaptak s ezáltal az eddiginél biztonságo­sabbá és díszesebbé váltak az aj­tó és ablaktáblák. így külsőleg megszépült múzeumunk méltó szomszédja immár az elmúlt év­ben teljesen felújított Deák-téri műemlék templomunknak. Garam Zoltán nek, a számtalan kisebb nyelvcsa­ládok mellett. — ANGOL—NÉMET gyakorlást, szel­lemi. kerti munkát, felügyeletet stb. teljesítek szobáért. ,,Pótnagyapaként is” jeligére a kiadóhivatalba. — AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS KÖNYVTÁR kéri azokat, akiknek nélkülözhető példányuk van az aláb­bi könyvből, ajánlják fel — vételre, vagy ajándékképpen — könyvtárunk­nak: Pröhle Károly: Lukács evangé­liuma. Bp. 1966. Evangélikus Sajtó- osztály kiadása. Szívesen vennénk azt is. ha Olvasóink visszajuttatnák a ko­rábban kölcsönzött példányokat: a 20 631 és 20 618 jelzetűeket. Cím: Bu­dapest, Üllői út 24. 1085. Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. július 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.), du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Rutt­kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28, de. 11. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pest­lőrinc Erzsébet telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom de. 10. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zol­tán. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zol­tán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Ele­mér, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pest- hidegkút de. fél 11. Garam Zoltán. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Scholz László, de. 11. (úrv.) Scholz László, du. 6. Bencze Imre. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagy­tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Bu­dafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. BOBA. Ünnepi istentiszteleten és közgyűlésen iktatta be Fehér Károly esperes a gyülekezet megválasztott új felügyelőjét, Ambrus Miklóst, másodfelügye­lőjét, Baráth Ernőt és gondnokát, Nemes Miklóst. — Meglátogatta a gyülekezetei Garam Zoltán ny. lelkész, aki 44 évig volt a gyüle­kezet lelkipásztora. Igehirdetés­sel szolgált Bobán és a két filiá- ban: Nemeskocsban és Kemenes- pálfán. Előadást tartott az Evan­gélikus Országos Múzeum mun­kájáról. I I EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség é9 kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefen: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.1522 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Ezért tehát nem vagytok ide­genek és jövevények, hanem pol­gártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2, 19). VASÁRNAP. — „Az Ür pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.” (Mt 18, 17 — Zsolt 25, II — Jn 6, 1—15 — Zsolt 83). Isten irgalmas szeretete, mely Krisztusban a miénk elen­gedi bűnös tartozásainkat, meg­bocsátja minden vétkünket, hogy mi is megtanuljuk a bűnbocsána­tot gyakorolni egymás iránt. „Bár­mily sok is a mi bűnünk, Még több az Űr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ö Izrael hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, ö a mi sza- badítónk.” (402. ének 5.) HÉTFŐ. — „A mi Atyánk sze­retett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg.” (2Thesz 2, 16 — Jer 31, 13 — 2 Móz 16, 32—35 — Mt 6, 1—4). Mi emberek nyo­morult vigasztalók vagyunk. A mi mennyei Atyánk ' tud igazán kegyelmes szeretetével vigasztalni. Ez a vigasztalás nemcsak a jelen­re, hanem az örök életre is vo­natkozik. Jézus Krisztusban ezzel a reménységgel ajándékozta meg Isten a világot. „Bűnös lelkem hoz­zád siet, Szomjazza bő kegyelme­det. Vigasztald meg, és Jézusom! Magam neked im átadom.” (74. ének 1.) KEDD. — „Pál írja: Imádko­zom azért, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifo­gástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által.” (Fii 1, 9. 10—11 — Jób 5, 12 — Zsid 9, 1—12 — Mt 6, 5—15). A keresztyén embernek mindig az ítélet napja felől kell tájékozódnia, mert Jézus napján nem ezt fogja ' kérdezni Urunk: mit hittél? Hanem azt keresi: te­remtük-e a hit gyümölcseit? „Ke­resztyének vagyunk, Mert otthon s a templomban, Kedveljük az igét, Szívünk hálára lobban. De úgy élünk-e, mint A Szentírás ta­nít? Életünk termi-e A hit gyü­mölcseit?” (440. ének 5.) SZERDA. — „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16, 26 — Ám 8, 4. 5. 6. 7 — Jn 6, 30—35 — Mt 6, 16—18). Aki Jézust akarja követni, annak meg kell tanulnia az önmegtaga­dást és át kell értékelnie a világ anyagi javait. Nem élhet ezek bű­völetében, mintha azok szerzése lenne életünk fő célja. Sok ember fog csalódni az anyagi javaiban éle­te végén, mert ha azokkal nem sá­fárkodott hűségesen, ellene fog­nak tanúskodni az utolsó napon. „Ha e világ engem csábít, hívogat. Nagy csalárdul kínál múló szava­kat, Szemem elé állítsd szenvedé­sedet, Vérrel koronázott, szent ke­resztedet!” (451. ének 2.) CSÜTÖRTÖK. — „Hadakozá­sunk fegyverei nem testiek, ha­nem erősek az Isten kezében erő­dítmények lerombolására.” (2 Kor 10, 4 — 1 Sám 17, 45 — 1 Kor 10, 16—17 — Mt 6, 19—23). Isten az övéit lelki fegyverekkel látja el és készíti fel a gonoszság minden fajtájának lerombolására, hiszen nem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk, hanem erők és ha­talmak ellen. (Ef 6, 12) Krisztus lelkének ereje győzelmünk zálo­ga. „Tied vagyok, Jézusom, Me­gyek keresztutadon. Nyugtot bé­két így lelek. A szeretet hozzád kapcsol, Boldog, aki híven har­col, veled mindig győzhetek!” (208. ének 5.) PÉNTEK. — „Te is, miért veted meg testvéreidet? Hiszen mind­nyájan oda fogunk állni az Isten ítélőszéke elé.” (Róm 14, 10 — Préd 12, 14 — Lk 9, 10—17 — Mt 6, 24—34). Aki megismerte Krisz­tus szeretetét, az nem veti meg embertestvérét, hanem készsége­sen szolgál embertársain keresz­tül Istennek. Nem kell félnie Is­ten ítéletétől. „Jó Atyánk, te min­ket nézel, Vizsgálsz várón, csön­desen: Testvérszívvel, testvérkéz­zel Szolgálunk-e szüntelen? Te­rem-e a hűség, hála Jó gyümöl­csöt, ízeset; Hajt-e hasznot éltünk fája Embereknek és neked?” (462. ének 1.) SZOMBAT. — „Jézus ezt mond­ta: Aki engem követ, nem jár sö­tétségben. ” (Jn 8,12 — Jer 8,4 — Jel 19,6—9 — Mt 7,1—6). Jézus a vi­lág világossága János evangéliuma bizonyságtétele szerint. Amint a világosság eloszlatja a sötétséget, úgy Jézus közelsége az ember szí­véből kiűzi a sötétség cselekedete­it. A sötétség cselekedetei: házas­ságtörés, paráznaság, tisztátalan- ság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, vi­szálykodás, féltékenyáég, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás. (V. ö. Gál 16, 19) Jézus ezektől megszabadít. „Ki velem jár, nem él sötétben, Mert én vi­lágosság vagyok. Ahogyan itt szolgáltam, éltem, Példám előtte­tek ragyog. Üt vagyok én! Ki rám figyel, A biztos célt az éri el.” (438. ének 2.) Garami Lajos A Sajtóosztály értesíti a lelkész! hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS I-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július l-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tudunk eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Fénypontok Bevallom, már nem tudom követni a modern technika útjait és sokszor álmél- kodva hallgatom egy-egy fiatal fizikus vagy matematikus versenyeken tapasz­talt tudását. Bennem még ma is szoron­gást kelt gimnazista-korom évről évre új formában vissza-visszatérő számtanpél­dája egy kádról, amelybe más és más mennyiségű víz folyt es meg kellett mon­dani, mennyi idő alatt mennyi víz folyt bele vagy mikor, mennyi idő alatt lett te­le a kád. Ezzel szemben minden olyan kicsinyke fénypontot észreveszek, amelyből a lélek fénye sugárzik és úgy érzem, néha ez is felér egy jól megfejtett számta.lpéldá- val, néha egy életre szóló, nem könyvből tanult bölcsességgel. Ezek a fénypontok mindig valahol érintkeznek egy olyan világgal, amely tu­lajdonképpen itt, a földön, nem létezik, de bizonyos életvitellel már itt megköze­líthető. Meglett korú orvosbarátom mesélt el egy ilyen fénypontot a minap, leírom, hogy mi is gazdagodjunk általa. Egy 20 éves fiatalember került az agy­sebész műtőasztalára. Világviszonylat­ban is híres orvosprofesszor operálta, or­vosbarátom volt az asszisztense.­— Sajnos, nem volt már segítség — meséli — a betegség áttételesen egyéb részeket is megtámadott. Nem volt me­nekvés. A fiú a műtőasztalon halt meg. A folyosón várakozó . édesanyának senki sem mert szólni. Az asszony maga lépett az elhunyt fiú holtteste mellé. Ott letér­delt, kezét összetette és imádkozott. — Uram, hálás szívvel köszönöm a húsz gyönyörű évet, amit a fiammal töl­töttem! Nem sírt, nem jajveszékelt, nem átko- zódott, nem szidta az orvosokat. Imádko­zott és megköszönte a kapottat és nem kérdezte mit miért nem adott meg az élet. A professzor asszisztenciájával, megin­dult csodálattal nézte ezt a hivő asszonyt, aki többet mondott neki a legnehezebb műtétnél is. * Vidékre Ígérkeztem. El kellett utaznom rossz egészségi állapotom ellenére. Több­ször megfogtam a telefonkagylót, hogy jövetelemet sürgönyileg lemondjam. Az­tán inkább imádkoztam szívből, igazán. Mikor a villamosra felszálltam, legked­vesebb lelkészem ült le velem szemben, akit ha látok, mindig felderül az arcom. — Borzasztóan rosszul vagyok! — mondtam neki. — Az idő teszi. En is rosszul éreztem magam, és ma már egy temetésem is volt. Szállunk le, már fogja is a csomagomat, elkísér a metróig. — Magát a jó Isten küldte! — búcsú­zom és már nagyobb az önbizalmam. A pályaudvaron egy idősebb házaspárt szólítok meg. — Megkérhetem, hogy feladja a cso­magomat? — kérdem a férfit. — Mar hogyne segítenék, s veszi s a csomagomat, helyet keres, a csomagot a hálóba teszi. Hallom, amikor a feleségét megkérdezi: , — Nem ismerjük mi ezt a nőt? Mielőtt leszállnak odajönnek hozzám. — Nem Gy. 1-nek tetszik lenni? Vitat­koztunk az asszonnyal. Kívánunk jó utat, szerencsés megérkezést. Utánuk nézek. Kiskörösön vagyunk. Megmelegszik a szívem, ha ezt a város­nevet hallom. Viharfelhők tornyosulnak az égen. Mi­re megérkezem, zuhog az eső. Kocsival várnak. Kölcsön kérték. Megérkeztem. Valahol ragyogó fény­pont villan. Isten jósága kézről-kézre adott. Jóságos jelenlétét egész úton érez­tem. Izgalommal tele ülök soromra várva. Múlnak a percek az órák. — Ha még tovább kell várnom, azt már nem bírom idegekkel, elmegyek — mondom. A mellettem ülő asszonyka rámnéz és lelki nyugalommal igy szól. — Tarts még ki, mindjárt imádkozom érted. Ilyen egyszerű az egész. Megnyugszom. A kis Gábor mégcsak négyéves, de aki kis szívébe belelát, észreveheti ott is azt a kicsinyke fénypontot, amely minden földi fénypontnál jobban ragyog. Idén a nyuszi két csomagot is tett az ablakba. A kis Gábor csak egyre számí­tott. Egész héten egy csomag erejéig igye­kezett jó lenni. Amikor a második csoma­got is észrevette, mélyen elgondolkodott. — Csak a jó Istenke szólhatott a nyu­szinak, hogy én majd jó leszek —, jelen­tette ki teljes meggyőződéssel. Gyarmathy Irén A KERESZTYÉNEK TÖBBSÉGE SPANYOLUL BESZÉL elősegíteni a békés együttműkö­dést a keresztyének, a hinduk és a mohamedánok között, (ena) Az ország kannyakumara-i te­rületén egy új szervezetet hoztak

Next

/
Thumbnails
Contents