Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-17 / 29. szám

Luther énekei énekeskönyvünkben Gröó Gyula professzor hetven éves Többszörös, bensőséges ünnep­lésben részesítették nemrég a Teológiai Akadémia gyakorlati teológiai tanszék élén csaknem negyed század óta elismeréssel működő dr. Groó Gyula profesz- szort hetvenedik születésnapja aLkalmából. Elsőnek hálás tanítványai kö­szöntötték karénekkel, igével és kedves, humoros ajándékkal. Mert jól tudták, hogy tanárukat nem­csak a nagy műveltség és olvasott­ság, hanem a meleg humor is jel­lemzi. Ezután az egyházi vezetőség és dr. Fabiny Tibor dékán a ta­nári kar minden tagja jelenlété­ben adta át köszöntését a Teoló­giai Akadémián. A meghitt ün­nepségen jelen volt az ünnepelt felesége is. De nem feledkezett meg a jubileumról az Állami Egyházügyi Hivatal sem: Straub István elnökhelyettes és Lóránt Vilmos egyházügyi tanácsos hiva­talukban fogadta a házaspárt és ajándékot adott a professzornak megbecsülésük jeléül. Ügy vélem, az olvasóközönség akkor veszi ki részét az ünneplés­ből helyesen, ha megismeri köze­lebbről Groó Gyula professzor ed­digi életútját és munkásságát. A soproni fakultáson kitűnő eredménnyel végzett győri teoló­gus bencés diák volt. Külföldi tanulmányait a bázeli egyetemen folytatta, ahol nem kisebb egyé­niségeket hallgathatott, , .mint Barth, Thurneysen és Köberle. Teológiai munkájának egyre in­kább a biblia került középpontjá­ba —, első hosszabb tanulmánya (A lelkész és a Biblia, Lelkipász­tor 1937) is ebbe az irányba mu­tat. Első önálló munkája „Az Űr szent vacsorája" című füzete 1939-ben jelent meg. Mint győri hitoktató számos kitűnő diáknak adott egy életre útmutatást Krisztus Urunk vált- ságművének helyes megértéséhez. Gimnáziumi hittankönyve, amely „A Szentírás’’ címmel 1942-ben jelent meg, 1957-ben már negyedik kiadását érte meg. A háború utolsó éveiben írta füzetét a hívek szá­mára „Halál-feltámadás-örök élet” címen, majd a felszabadulás után a „Hitből élünk” című gim­náziumi tankönyve és a „Király­ság a kereszten” című prédiká­ció-sorozata és „Amit hiszünk” című írása jelent meg nyomtatás­ban, több kisebb füzete mellett. Groó Gyula professzorról keve­sen tudják, hogy ő szerkesztette a háború után két éven át az „Evangélikus Nevelő” című kitű­nő folyóiratot. Nehéz időkben, 1949—1952 között vállalta dr. Re- ök Iván egyetemes felügyelősége idején az egyetemes (ma országos) főtitkári tisztet. Néhány évi gyü­lekezeti lelkészi szolgálat után 1956-ban a Sajtóosztály lelkésze és közben az Evangélikus Élet szerkesztője is lett. Az országos közgyűlés 1959-ben választotta meg a gyakorlati tan­szék tanárává —, az ötven év alatti lelkészeink mind az ő ta­nítványai ! Amikor Groó Gyula kedves, melegszívű kollégám további éle­tére és munkájára Isten gazdag áldását kérem, azt tanácsolom Olvasóinknak, próbálják megsze­rezni eddig legnagyobb és leg­többet forgatott művét, a „Jakab levele” című (1964-ben megjelent) sajtókiadványunkat. Mert a könyv népszerűségére — és a pro­fesszor humorára — vall, hogy legutóbb apróhirdetésben Groó: Jakab levelét kereste megvételre — Groó Gyula. Ad multos annos! Isten sokáig éltesse! Fabiny Tibor Kitüntetés Filipinyi Jánosné, a Budai Evangélikus Szeretetotthonok fő­nővére „kiváló munkáért” kitün­tetésben részesült. Az egészség- ügyi miniszter kitüntetését az Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézeté­ben, „Semmelweis nap” alkalmá­val tartott ünnepségen adta át Dr. Szondy Mária főigazgató fő­orvos folyó év június 30-án. A főigazgatónő elismerő sza­vakkal szólt Filipinyiné hosszú évtizedes kiemelkedő és odadó munkásságáról. Egyben megem­lékezett arról a szolgálatról is, amelyet az egyházi Egészségügyi Gyermekotthonok a fogyatékos gyermekek gondozásával a ma­gyar társadalomban teljesítenek. A hosszú ideje fennálló kapcso­lat az Egészségügyi Minisztérium és az egyházi otthonok között ilyen szép eredményhez és elis­meréshez vezetett. A főigazgató­nő kifejezte reménységét, hogy ez a szolgálat tovább terebélyese­dik. Istentiszteletek a Badacsonytomaj (protestáns ima­ház) : a hó első vasárnapján de. 9. Balatonatfali: július 10., 24., augusztus 7., 21. de. 9. Balatonalmádi (Bajcsy- Zsilinszky u. 25.) : minden vasárnap du. 4. Balatonbogiár (református templom) : a hó első vasárnapján de. 9: a hó harmadik vasárnapján du. 3. Balatonfenyves (református templom) : a hó első és harmadik vasárnapján du. 6. Balatonfüred (református temp­lom) : a hó első vasárnapja kivételé­vel de. 8. Balatonfüzfő (József A. u. református templom): a hó első és harmadik vasárnapján du. fél 6. Ba­latonkenese (református templom: a hó utolsó vasárnapján du. 2. Balaton- lelle (református templom) : a hó első vasárnapján de. 11; a hó harmadik vasárnanján du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő. Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10 és (reformá­tus templom) : a hó második és ne­gyedik vasárnapján de. 8. Balatonsze- mes (Fő u. 32.): a hó második és har­madik vasárnapján du. 2. Balatonsze­pezd: a hó első-, harmadik és ötödik vasárnapján du. 2. Balatonvilágos: a du. 4. Csopak (református templom): hó második és negyedik vasárnapján a hó utolsó vasárnapján du. 5. Dör- gicse: július 10., 24., augusztus 7., 21. de. 11; július 3., 17., 31., augusztus 14., 28. du. 3. Fonyód (protestáns temp­lom) : a hó első és negyedik vasár­napján du. 4; a hó harmadik vasár­napján de. 8. Gyenesdiás (Evangélikus Szeretetotthon, Béke u. 57.): minden vasárnap du. fél 3. Keszthely (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 11. Kisdörgicse: július 10., 24., augusztus 7., 21. de. 12. Kőröshegy (református templom): a hó első vasárnapján du. 2. Kővágóörs: július 10., 24., augusztus 14., 28. du. 3; július 3., 17., 31., augusz­tus 7., 21. de. 11. Pécsely (református templom): a hó első, vasárnapján du. 5. Révfülöp: a hó első, harmadik, ötö­dik vasárnapján de. 10. Siófok (Fő u. 93.) : minden vasárnap de. 11. Sümeg (protestáns templom, Lukonich u.): a hó első és harmadik vasárnapján de. 9. Tapolca (protestáns templom. Da­rányi u. 1.): a hó második és negye­dik vasárnapján de. 9. Zamárdi (evan­gélikus imaház, Aradi u.) : a hó első vasárnapján du. 5. Zánka: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapján de. 11. — Szentháromság ünnepe után a 7. vasárnapon az oltárterítő színe; zöld. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Mk 8, 1—9; az igehirdetés alapigéje; Rm 19—23 — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­lius 31-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SZEBIK IMRE miskolci lelkész, a Borsod-Hevesi Egyház­megye esperese. — BÁNK. A helyettes-lelkészi szolgálatok alól július 1-től Re- zessy Miklós ipolyvecei lelkészt dr. Nagy Gyula, az Északi Egy­házkerület püspöke felmentette és L ehoczky Endre galgagutai lelkészt bízta meg. • • Jézus Krisztus, Üdvözítőnk Jézus Krisztus, Üdvözítőnk ... (214) 1524-ben a erfurti „Enchiridi- on”-ban és a wittenbergi énekes­könyvben jelenik meg először. Keletkezéséről, esetleges forrásai­ról semmit nem tudunk. Valószí­nű, hogy 1524 Húsvétja táján ír­hatta Luther ezt az énekünket. A reformátor kevés számú sza­badon költött éneke közül való. Ez azt jelenti, hogy nem a Zsol­tárok könyvén, vagy más igehe­lyen alapul, és nem is valamelyik középkori ének feldolgozása. A három rövid vers nagyszerűen mutatja Luthernek, mint ének­szerzőnek sok kiemelkedő jellem­vonását: lapidáris mondatok, me­lyek a szűk keretek közt is hatal­mas tartalmat ölelnek fel. A má­sodik vers tömören mutat rá a nagy paradoxonra: „Néki semmi bűne nem volt, S vétkünkért ö lakolt.” „Jézus, Megváltónk sírba szállt...” (215) Luthernak egyik legkorábban írt éneke. Benne Jézus diadalát dicsőíti. A reformátor mindig kész arra, hogy Jézus . Krisztus húsvéti diadalára gondolva győz­zön le minden kísértést és magát Krisztus győzelmével vigasztalja. — Az „angyali koncert” Jézus születésénél csak úgy mint a fel­támadás jelenetének ragyogó szí­nei, a Golgotha képével vannak összekapcsolva. Énekünk is jól mutatja Nagypéntek és Húsvét benső összetartozását. Idézzünk néhány jellemző képet a 215. ének újonnan fordított szövegéből: 3. Podmaniczky Május 22-én, egy koppenhágai kórházban rövid szenvedés után elhunyt a skandináv magyar gyü­lekezet egyik vezetőségi tagja és presbitere, néhai Podmaniczky Pál teológiai professzor és Varg­ha Ilona fia, Podmanczky János. 59 éves volt. Akik ismerték, mind szerették. Pünkösdi lelkesedés­sel tudott minden jó ügy mellé állni, segítő szeretettel tudta az egyetemes papság elvét gyakor­latban megvalósítani. Hamvasztás előtti búcsúztatá­sán Koltai Rezső lelkész hirdette az evangéliumot. „Elhagyottak vigasztalója, öregek gyámolítója betegek gondozója, a szó szoros értelmében igazi lelkigondozó volt — mondta — akit most mindnyájan olyan igaz és őszin­v. „Krisztus halála a halált El­nyelte, megcsúfolta. Halleluja!” Az egyiptomi tíz csapásra utalva mondja a 4 vers: „Ajtónkon szent vére jel. Ha hitünk Reá mutat fel, Sátán, halál nem árthat...” — Különösen mély gondolatokat ébreszt a 6. vers: „Húsvét mennyei kenyerét Várja éhező lelkünk, Életadó eledelét, Hogy győztes erőt nyerjünk. Krisztus az a szent kenyér. Más kenyéren a hit nem él.. Itt Luther összekapcsolja a Húsvétot az úrvacsorával: Krisz­tus az élet kenyere. A testi kenyér a testi élet forrása, táplálója. Krisztus teste viszont a benső em­berünket, a hitet táplálja. A hit Belőle, mint élő kenyérből él. így lesz a húsvéti ünneplés tetőpont­ja gyakorlatban a gyülekezet hús­véti úrvacsoravétele. „Jövel Szentlélek Úristen...” (229) A húsvéti ének után három pünkösdi Luther-énekkel ismer­kedünk meg. Rudolf Schäfer az éneket úgy ábrázolja, hogy egy istentiszteletet rajzol: egy temp­lomot látunk, ahol a gyülekezet Imádkozik, igét hallgat, énekel. A gyermekek a karzaton énekelnek. Ott látjuk a szószéken a luther- kabátos lelkészt. A templom ol­tárterében ott • a függő feszület, amelyről fény árad szét a gyüle­kezetre. Vigasztaló melegség jel­lemzi ezt a képet, akárcsak Lut­her énekét. Schäfer képe és a Luther-ének ugyanazt hirdeti: az egyház, a templom a gyülekezet otthona. Ezt az „otthonérzetet” János halálára te fájdalommal elsiratunk ... Ügy járt az emberek világában, mint aki az örök élet ígéretének boldog birtokosa. Az Istennél va­ló közeli rokonságára mindenek­előtt szívjósága emlékeztetett Szíve és otthona mindenkit befo­gadott, oly áron is, hogy magát otthontalanná tette, ha erre szükség adódott, életét és szere- tetét minden rászorulóval meg­osztotta. Meleg, hűséges szívé­vel, mindig barátságos tekinteté­vel nem hiába élt”. Soprontól Koppenhágáig ' és Stockholmtól Caracasig élő hit­testvérei és barátai a Krisztus­ban való feltámadás bizonyságá­ban búcsúznak tőle és helyezik majd sírjára a hála virágait. F. T. árasztja az ének minden sora. Ebben az otthonban Jézus az ige útjára vezet, és hitet ad (2. v.) Erősít a reménységben és elvisz az üdvösségre (3. v.) De a Lélek mun­kálja a hit egységét is (1. v.), amit az ökumené korszakában nagyon is értékelni tudunk. Így jut el a mába ez az ének is. „Ó jöjj teremtő Szentlélek ...” (231) Luther jól ismerte a „Veni Cre­ator Spiritus” kezdetű latin pün­kösdi himnuszt. A breviárium szerint ezt az éneket Pünkösd mindhárom napján a délelőtti imaóra (tertia) alkalmával, az összes gyertyát meggyújtva, nagy ünnepélyességgel énekelték, mi­vel ebben az órában töltetett ki a Szentelték az apostolokra... A himnusz Nagy Károly idejéből származik. Hrabanus Maurus ma- inzi érseknek tulajdonítják. Dal­lamát fel- és leszálló melodia- vonal jellemzi. Sajátosan lebegő mozgása van. A Szentlélekről szóló ének utol­só verse a Szentháromságra is vo­natkozik. Sok koráinál megfigyel­hetjük ezt a mozzanatot. Ez a zsoltározásból került ide, régen u. i. minden zsoltárt ilyen befeje­zéssel láttak el. Ez jelképezte, az Ószövetség zsoltárait is Krisz­tus felől kell értenünk. Ma főleg a 4. vers egyik sora időszerű „ ... Szeretetet adj szí­vünkbe ...” hiszen ez az alapja a diakóniai szolgálatot végző min­den egyházi munkának. * „Jer kérjük Isten áldott Lel­két ...” (232) Egyik legrégebbi énekünk. Kapcsolatos a Szentháromság utá­ni elő vasárnap levélbeli és evan­géliumi igéjével: 1 János 4, 16— 21 és Lukács 16, 19—31 verseivel A harmadik vers imatárgyként veti fel azt, amit az epistola vé­gén olvasunk ,,.. . aki nem szereti a testvérét akit, lát nem szeret­heti az Istent akit nem lát”. — Azt a parancsolatot is kaptuk tő­le, hogy aki szereti az Istent, sze­resse a testvérét is” (20—21. vers). Az első vers pedig azért könyö­rög, hogy a gazdag sorsát elkerül­jük, akit az evangélium szerint „készületlenül” ért a N halál: „Hogyha jön a végóra mellénk álljon, Haza térésre készen talál­jon!” — 1542-ben Luther ezt az éneket felvette a temetési énekek gyűjteményébe is. — Ma a 3. ver­set érezzük a legidőszerűbbnek, amely szeretetre, egyességre, és békére buzdít minket. Gáncs Aladár Az imádkozó Rrnónyilí Sándor Részlet dr. Judik Józsefnéhez írott leveléből. Pécsi Szemklinika, 1927. június 4. (Ima a klinika kápolnájában) ........Istenem, aki belátsz a szí­vembe, s egyedül tudod igazán az én nagy testi-lelki nyomorúságo­mat, szabadíts ki engem ebből a pokolból. Nem csak magam miatt, hanem azokért is, akik szeretnek s akiket szeretek. Adj a szívembe tiszta szeretetet irántuk s adj va­lami kis erőt és nyugalmat, hogy végezhessem azt a munkát s hi­vatást, amit reám bíztál, de amit eddig csak nagyon tökéletlenül végezhettem, Te tudod, nem csak az én hibámból. Adj még egy pár szép, tiszta, nyugodt és igazán tartalmas esztendőt, telve nem külső eseményekkel — csak a Te lelkeddel. Ámen.” * R é szlet Szőcsné Szilágyi Piros­kának írott leveléből Kolozsvár, 1931. január 10. „... Első vasárnap, hazaérkezé­sem után a ml kis lutheránus templomunkban voltam. Az én, magam-gyártotta ima-formám kö­rülbelül ez: Istenem, irgalmazz az én nyomorult, bűnös testemnek- lelkemnek, bocsásd meg egész ed­digi életemet és add nekem, ha le­het még, új élet alkalmát. Könyö­rülj rajtam —, Te tudod, hogy nem egyedül magamért, az én jobb-létemért könyörgök —, azért szeretnék jobban lenni, hogy jobb lehessek. Szeretteimért, Anyám emlékéért, a Te dicsőségedért. Ámen.” * Részlet dr. Judik Jőzsefnének írott leveléből Budapest, 1933. március 11. „... És most jön egy pont.. i amiről én talán még nem írtam így Magának soha, ami talán ide­gen lesz egy kicsit Magának —• hiszen nekem magamnak is leg­többször idegen még, de arra fe­lé haladok mégis, ez az én új vi­lágom, amely talán bennem egé­szen nem fog kialakulni soha, de ha csak egy kicsit megközelítem néha, boldog vagyok. Én azt hi­szem, ez az, ami a belső tépettsé- get leginkább megszüntetheti. Ha Maga is azt tudná mondani lega­lább egyszer-kétszer, a legna­gyobb zavartságban és kétségbe­esésben: Istenem, ez már nem az én dolgom, hanem á Tiéd, lete­szem ezt a terhet, ezt az erőmet meghaladót, a Te lábaidhoz —, nem bánom, lesz, ahogy lesz... Van barátom, akinek a levélpapír­ja szélén is ez áll nyomtatva: „Na­gyobb az Isten a mi szívünknél.’’ Az egész Ige így szól: „És ha vá­dol is minket a mi szívünk —, nagyobb az Isten á mi szívünk­nél.” Ebben van az a kifejezhetet- len béke, ami néha-ritkán meg­száll ... Rá is kell bízni vala­mit .. * Befejező részlet a Hontalan versek című ciklusból: Istenem, nem kérek tőled nagyot. Vagy tán a legnagyobbat kérem: Add vissza a fakóságok színét, Bár egy virágot lássak úgy, mint régen. Bár egy arcot, bár egy mozdulatot Lássak olyan igazán ismerősnek, Hogy bennük percnyi otthonom, legyen. Én Istenem, ha elvetted remé­nyem: Az emlékeimben maradj velem! És add, hogy fájjon igazán a fá­jás És legyen igazi öröm az öröm — És el ne borítson élő halottként A közöny, ez a szürke vízözön. És tégy kezembe néha egy kezet Ügy, hogy érezzem tiszta melegét. És legyen nekem sok kicsi dolog-. ban A Te kegyelmed örökké elég. Nagyvárad, 1938. szeptember 13. Közli: Imre Mária

Next

/
Thumbnails
Contents