Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-16 / 3. szám

Január 20., csütörtök AZ ÉLETET J: A SÖTÉTSÉG VESZÉLYEZTETI „Ha azt mondjuk, hogy közös­ségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közössegünk van egy­mással, és Jézusnak, az ő Fiának végre megtisztít bennünket min­den bűntől” (1 Jn. 1, 6—7). Ézs. 59, 9/b—15, 20; Zsolt. 37, 1—13; Lk. 23, 44—49. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogad­ta be azt. Nem keveredik a sö­tétséggel, hanem, elűzi a sötétsé­get. János szóhasználatában a vi­lágosság a Jézus Krisztusban va­ló élet, a sötétség pedig a bűn uralma. Amikor a sötétség vesze­delméről ír, akkor a bűn vesze­delméről ír. De a Biblia nemcsak általánosságban használja ezt a fogalmat, hanem nevén nevezei szomorú „gyümölcseit”. Az élet igéje által munkált közösséget, és áltálában az emberi közösséget rombolja a gonoszság, erőszak, igazságtalanság, káromlás. Mind­ezek az erők félelmetes erővel zú­dultak rá Jézusra a kereszten, s a tanítványok döbbenten élték át ezt a fenyegettetést, hitük meg­rendülését, szégyenteljes szétsza- ladásukat. De ugyanakkor éppen itt láthatták Jézus győzelmét a sötétség erőin és átélték hús vét után a győzedelmes Krisztus je­lenlétének újra közösséget terem­tő és Lelke által azt össze is tar­tó erejét. János vallja, hogy a Krisztus­sal való növekvő közösség és az Ö áldozata erejének elfogadása megerősít és megtisztít bennün­ket a bűn ellen való harcban, ugyanakkor megerősít az evan­géliumi közösséggyakorlás vágyá­ban és megajándékoz egymás iránti hűséggel. A sötétség urának, a sátánnak egyik munkája az is, amikor a keresztyének közötti megosztott­ságot mérhetetlenül elmélyíteni igyekszik, áthidalhatatlannak akarja láttatni a közös imádság­nak és a közös szolgálatnak az akadályait. Tudja azt a sátán, hogy a közösség gyakorlása, az Isten dicsőségét és az emberiség javát, békéjét munkáló egyházak békességes egyűtiszolgálása döntő csapás az ő összekuszálni kívánó és a zavarosban halászni akaró szándékára. A „világosságban” kiváltkép­pen virágzik a közösséggyakorlás, cselekedni lehet az igazságot, mert a Jézus Krisztus vére meg­tisztította .az ő népét mindezek elfogadására és szolgálatára. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Isten nemcsak a teremtés hajna­lán mondta, hogy „legyen vilá­gosság”, hanem igéje és Szentlel­ke által szüntelenül az élet vilá­gosságát adja nekünk. Adjunk hálát azért is, hogy Isten a sötét­ség hatalma elleni küzdelemben a döntő győzelmet elvégezte éret­tünk a Golgotán és így lehet ne­künk az ő világosságában jár­nunk. Köszönjük meg, hogy az Ő igéje világosságának olyan gyü­mölcsei vannak, mint az igazság cselekvése, a közösség gyakorlá­sa. a szeretet szolgálata és a bé­kesség munkálása. VALLJUK MEG BÜNBÁNAT- TAL, hogy a világosság igéjével szemben sokszor á sötétség sza­vára, kísértésére hallgatunk, s így sérelmet szenvedett az igaz­ság, megromlott a közösség és a szeretet szolgálata helyett az ön­zés uralma növekedett meg. KÖNYÖIÖGJÜNK azért, hogy a Jézus Krisztus vére tisztítson meg bennünket minden bűntől, azáltal, hogy igazán elfogadjuk a felajánlott kegyelmet. Kérjük Is­ten Lelkének erejét, hogy a vi­lágosság cselekedeteit cseleked- jük, melyek által növekedik ben­nünk a Krisztus, növekedik Isten dicsősége a világban és gyógyul­nak a sötétség hatalmai miatt széttört emberi közösségek sebei. Könyörögjünk végül azért, hogy tegyen minket az emberi nemzet­ség békessége munkálásának ál­dott eszközeivé a Lélek által. Január 21., péntek AZ ÉLET HIRDETTETIK A VILÁGNAK „Amit tehát láttunk és hallot­tunk, azt hirdetjük nektek is” (1 Jn. 1, 3/a). Jézus Krisztus a világ élete Egyetemes imákét 1983. január 16—23. gyülekezeti, egyházi közösségeink Lélek által táplált életéről. Ha ebben a szolgálatban erősödtünk ezen a héten, akkor volt áldásos a közösség gyakorlása. • Ézs. 61, 1—4, Zsol. 34, 1—10, 2 Kor. 4, 7—15, Mt. 28, 16—20. Ézsaiás könyvében szól a 61. részben az Ígéret arról, akinek el­jövetele balzsamolaj az emberi szív gyötrelmére és gyógyulás az emberi közösség bajaiban. A 34. zsoltár pedig Isten ebben remény­kedő alázatosainak bízó éneke. Jézus apostolai, a Jézus szolgá­lata által megérintett zsidók, a Lélek kiáradása után a népek kö­zül kihívottakkal kiegészült új- szövetségi Isten népe, tehát az egyház, ennek az Ígéretnek a be­teljesedését Jézus Krisztusban látta és látja. Erről tesznek bizonyságot a missziói parancs által elküldött apostolok szavakkal, cselekede­tekkel, reménység, öröm és szen­vedések között. De ez a „hirde­tés” akkor volt igazán az „élet­nek” meghirdetése a világnak, amikor ez a hirdetés nemcsak ta­nok közlése, hanem életnek és erőnek megmutatása volt. Még­pedig nem olyan erőnek megmu­tatása, amelyik uralkodik, leigáz és parancsol, hanem olyan erőé, amelyik épít és szolgál. Amikor így volt, akkor az egyház mindig reményt tudott önteni az emberi nemzetségbe és világos célt tu­dott adni az emberek életének. Ma is ez a gyülekezet tiszte. Életet kell hirdetni e világnak. Életet, amelyiknek folytatása az örök élet, mert a tartalma Krisz­tus. De ebben a szolgálatban van mondanivalója az egyháznak ar­ról az életről is, ami megelőzi hi­tünk koronáját, az örök életet. S ennek a mondanivalónak segíteni kell abban, hogy a teremtés utáni rendből és békességből minél több megvalósulhassoh a mi ko­runkban is. Amikor ebben a szol­gálatban fáradozunk, akkor bir­tokoljuk Jézus Ígéretét arra néz­ve, hogy Ö velünk lesz minden napon a világ végezetéig. Ö fog­hatja össze szivárvánnyá a sok­féle színt, hogy sokféleségünk ne legyen botránkozás a világnak, mely akadályozza a meghirde­tett „életnek” elfogadását. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Isten nemcsak megígérte a bűnö­söknek, szegényeknek, elnyomot­taknak jó hírt hozót, hanem Jé­zus Krisztusban el is küldte. Ad­junk hálát Jézus misziói paran­csáért, melynek köszönhetjük, hogy mi is egyházának tagjai le­hetünk és köszönhetjük, hogy mi is szolgálatba állhatunk. Köszön­jük meg hálás szívvel a Krisztus­ban megjelent „élet” gazdag áldá­sait, melyekkel megajándékozta földi életünket és reménységet adott az örök életre. VALLJUK MEG BÜNBÁNAT- TAL, hogy sokszor restté váltunk Jézus ajándékainak elfogadására és ezért meglankadtunk a misz- sziói parancs szolgálatában. Em­lékezzünk meg őszinte vallomás­sal arról, amikor hirdettük a Jé- jusban megjelent életet, akkor nem mindig a teljes, a gazdag szabadítás titkát tártuk fel, ha­nem szegényes emberi gondolata­inkkal fárasztottuk embertársa­inkat. Valljuk meg, hogy nem tudtunk kívánatosán élni, mert szavaink és cselekedeteink nem fedték egymást. KÖNYÖRÖGJÜNK a Jézus Krisztusban megjelent élet gaz­dagságáért a magunk, családunk, gyülekezetünk és egyházaink számára. Könyörögjünk azért, hogy sokakat tegyen vágyakozó- vá a Lélek ennek az új életnek az áldásai után. Kérjük Istent, hogy segítsen nekünk abban, hogy úgy hirdethessük reménységgel az örök életet, hogy tudunk öröm­hírt mondani az embervilágnak mai életére nézve is. Január 22., szombat HIRDETJÜK AZ ÖRÖK ÉLETET „hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent ne­künk” (1 Jn. 1, 2/b). J. Sir. 3, 17—26, Zsolt. 16, 5—11, Kol. 3, 1—4, 11—15, Jn. 5, 24—27. Tőlünk, keresztyénektől sem idegen a halál által felvetett kín­zó kérdések sokasága. Az „utol­só ellenség” félelmetes hatalma minket is rettent. Mennyi féle­lem, elkeseredés kísértésének for­rása a halál ténye. Csak akkor születik újjá a reménység, akkor válik elviselhetővé a bűn zsold- jának aratása, ha naponta meg­tapasztaljuk Jézus Krisztus feltá­madása titokzatos erejét, a Lélek által megbizonyosodunk arról, hogy Jézus Krisztus szembené­zett ezzel a hatalommal és akik Vele járják meg az élet útját, azoknak az Ö közelségében lesz részük. Az örök élet boldogsága ugyan­is Isten közelsége. Mint ahogy a kárhozat kínszenvedése sem tes­ti gyötrelem, hanem az Istentől való távolság, áldó szeretetéből való kizártság. Az emberi nemzetség földi, tes­ti nyomorúságairól nem feled­kezve meg, fokozott felelősséggel kell igyekeznünk gyógyítani az emberi nemzetség lelki nyomorú­ságait. Hirdetnünk kell, hogy a halál nem végső pont az ember életén, mert Isten számára a megholtak is léteznek, és Ő ma­ga elé állít bennünket. Hirdet­nünk kell Isten kegyelmét és az elfogadásával elnyert örök élet lehetőségét. Aki ebben a remény­ségben él, az felszabadul arra, hogy Isten dicsőségére és ember­társai javára éljen, mert nem retteg önmaga földi és jövendő sorsa felől. Isten szeretete vara­sában és elfogadásában él és azért tud szeretni és odaadó lenni. Annyian kérdezik, hogy mi az élet értelme, olyan sokan élnek szerte a földön olyanok, akik úgy forgolódnak, mintha soha nem lenne számadás. Tartozunk min­deneknek az örök élet reménysé­ge hirdetésével. Ebben a szolgá­latban is legfóntosabb a szemé­lyes példa. Az örök életről szóló bizonyságtételt kövesse az örök élet fényében, fegyelmével és örö­mével szolgáló élet. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Isten kegyelme az örök életet akarja adni minden hitben járó gyermekének. Köszönjük meg, hogy ezt az ajándékot nem tar­totta titokban és az örök élet re­ménységével gyógyítja halálfé­lelmünket. Adjunk hálát azért, hogy az örök élet reménysége a földi életet is tartalmasabbá és hasznosabbá teszi. VALLJUK MEG BÜNBÁNAT- TAL, hogy az örök élet hitében gyengék vagyunk és ezért földi életünk is fénytelen és szegényes lelkületű. Valljuk meg azt is őszintén, hogy sokszor csak az örök életről akartunk beszélni, s ezzel vétkeztünk a szeretet ellen, máskor meg szégyenlettünk róla szólni, s ezzel vétkeztünk az igaz­ság ellen. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Krisztus egyháza az örök élet re­ménységével élő közösség lehet- sen a halálfélelemben élő embe­riség között. Kérjünk erőt szemé­lyes szenvedéseink, családi gyá­szaink hitben való elhordozására. Könyörögjünk azért, hogy a ma­gunk életére is úgy merjünk néz­ni, mint amelyet nem ragadhat ki a halál sem Isten kezéből. Január 23., vasárnap örvendező élet A KÖZÖSSÉGBEN „Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen” (1 Jn. 1, 4). Jer. 31, 10—13, Zsolt. 149, Fii. 4, 4—9, Jn. 15, 10—15. János azért írja a gyülekezet­nek, amit írt, hogy teljes legyen az öröm. Az is örüljön, aki írt, s az is, aki olvassa. Minden tehát, amit a héten hallottunk, azért hangzott el, hogy „örömünk tel­jes legyen”. Örüljünk annak, hogy az élet kezdetén Isten áll, hogy Jézus Krisztusban látható­vá vált ez az élet, hogy lehet kö­zösségünk Istennel és egymással, hogy van örök élet. Miért tartja ilyen fontosnak az örömet az apostol? Azért, mert az öröm az Istennel való közös­ség kisugárzása, az-élet nagy kin­cse, sőt, ha az öröm valóban olyan öröm, amilyenről itt beszé­lünk. akkor az élet lényege. Erről az örömről vallanak a mai nap textusunkat megvilágí­tó igéi. Erről prófétái Jeremiás, ennek örül a zsoltáros és erről ír Pál a filippibelieknek. Ennek az örömnek a forrása az, amiről Urunk beszélt a János evangéliu­ma 15. része szerinti példázatá­ban. Ez az öröm a védelmezett, gondviselésben hordozott, bűnök átkától szabadított és jócseleke­detre felszabadított élet öröme, akin beteljesedett Jézus ígérete, hogy az ő követésében önmagát feláldozó életet és örömet talál. Ez az öröm a kereszt gyümölcse. Átjárja a mindennapi életet, még a gpndokat is, és hálaadásra in­dít, mert hiszi, hogy azoknak, akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van. S végül van a keresztyén örömnek egy nagyon jellemző vonása. Az táplálja az örömét, hogy örömet szerezhet. Ahol az örömszerzés nem öröm, ott baj van a keresztyén,ség körül. S eb­ből a szolgálatból soha nem elég. Erre mindig szükség van. Ha ezt tudjuk, akkor eltávozik tőlünk a leggyötrőbb kísértések egyike, a hasznavehetetlenség, a felesleges­ség kisebbrendűségi érzete. Az öröm és a nyomában támadt örömszerzési készség fénylő bi­zonyságtétel lehet e világban a mi ADJUNK HÁLÁT Istennek a bűnbocsánat békességéért, mely­ből táplálkozik az igazi öröm. Köszönjük meg a lelki örömnek mindennapi gyümölcseit: örö­münket szeretteinkben, mun­kánkban, gyülekezetünk és ha­zánk életében. Hálával emlékez­zünk arra, hogy mi magunk is lehettünk örömszerzők és ezáltal a mi örömünk- is gazdagodott. VALLJUK MEG BŰNBÁNAT­TAL, hogy sokszor nem kellett az az öröm, amit Isten nekünk szánt és azért nem is volt mit tovább adnunk. Valljuk meg azt is, hogy sokszor voltunk megron- tói mások örömének. KÖNYÖRÖGJÜNK azért az örömért, amit a Szentírás a Lé­lek gyümölcsének nevez, s azért az engedelmességért, amellyel boldogan tovább is tudjuk adni ezt az örömöt. Kérve szent lele­ményességet, amelyik felismeri az örömszerzés alkalmait és meg­becsüli azokat. Könyörögjünk azért, hogy mindennapi örömeink is megszentelődjenek és ezáltal segíteni tudjunk embertársaink­nak abban, hogy örömük és vi­gasságuk ne romboló, hanem épí­tő öröm legyen. Reformációi ABC Szülők A reformáció tanításában gyakran esett szó olyan dolgokról, ame­lyeket nem szoktak a keresztyén élet fontos dolgainak tartani. Amikor Luther kátéprédikációban és más írásaiban a szülőkről szólt és írt, el­sősorban is azok felelősségét hangsúlyozta. Minden szülőnek tudnia kell, hogy felelősséggel tartozik a jövő nemzedék iránt, a keresztyén szülőnek pedig Isten előtti felelősségére is gondolnia kell. A szülői feladat gondos teljesítése minden jócselekedetnél fontosabb, így ír „A jó cselekedetekről” szóló könyvecskéjében: Bizony igaz az a szólás-mondás, hogy a szülök saját gyermekeiken is üdvösséget nyerhetnek, ha semmi egyebet nem tennének is, mint hogy őket helyesen nevelik. Hiszen kik is azok az éhezők, szomjazok, mezítelenek, foglyok, betegek és jövevények, akikről Máté evangé­liuma 25. fejezete szól, ha nem a te saját gyermekeid. Belőlük Isten valóságos kórházat rendez be a házadban, s téged tesz a kórház gond­nokává, hogy vigyázz rájuk, etesd, itasd őket, törődj velük, tanítsd őket jó szóval és példával. A Nagykátéban meg így ír: Isten számonkéri és megbünteti, ha a szülők nem nevelik helyesen az ifjúságot. Mert ha derék, ügyes embe­reket szeretnénk akár a világi, akár az egyházi kormányzáshoz, akkor gyermekeink tanításánál és nevelésénél bizony nem szabad sajnál­nunk semmi fáradságot és költséget, csakhogy Istennek és a társada­lomnak hasznos tagjaivá legyenek s ne csupán azon járjon az eszünk, hogy miként szerzünk számukra pénzt és jószágot. Ha ezt megtennénk, Isten gazdagon megáldana minket. Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11., du. 5 Szeretetvendégség. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák) Cselovszky Fe­renc, de. 12. magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza, du. 4. Szeretetvendégség. Vaj­da Péter u. 33. de. fél 12. Bogya Gé­za. Zugló de. 11. úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kas­sák Lajos út 22 de. 11. Benczúr Lász­ló. Váci út 129. de. negyed 10. Ben­czúr László. Frangepán u. de. 8. Ben­czúr László. Üjpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyu­la. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vi­rágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pcstlörinc-Erzsébet telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10 Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston. Mátyás­föld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay január 16-án Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákos­hegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 5. Szere­tetvendégség. Toroekó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. df* 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori v. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Nagy Gyula. du. 6. ökumenikus ima­hét. Németvölgyi út 138. de. 9. Ben- cze Imre. Nagytétény de. fél 9. Ke­len völgy de. 9. Budafok de. 11. Csil­laghegy de. fél 10. Benkő Béla. Cse­pel de. fél 11. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ÉLET » A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért, felel: Mezősi György Felelős kiadó: — HIBAIGAZÍTÁS. Az 1982. december 19-i zárnunk 1. oldalán közölt „Evangélikus vallásos fél­órák a Magyar Rádióban 1983- ban” című cikkünkben két hiba van. Kimaradt a július 3-i idő­pont, s a novemberi időpont he­lyesen: november 20. Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 — RÉGI, használt, 1947 előtti leve­lezőlapokat, levélborítékokat, tábori postát veszek. Érdekelnek 1918 előtti helységnévtárak. Cornides bélyegke­reskedő. 1067 Budapest, Lenin krt. 79. — A MOGYORÓDI GYÜLEKEZET kántort keres. • Jelentkezők a fóti Evangélikus Lelkészi Hivatal (2151 Főt, Petőfi u. 1.) címére írjanak. 83.0323 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents