Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-10 / 28. szám

készülünk a nagygyűlésre Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Evangélikusok Latin-Ainerika északi részében — Mexikó-Kolumbia Míg Brazíliában, valamint Ar- teleteiket megzavarták, gyüleke- gentínában, Chilében, Paraguay- zeteik tagjait megfélemlítették, ban és Uruguayban az evangé- Nem egy saját testén viselte likus gyülekezetek többsége az ezeknek a nehéz időknek a jeleit, utolsó 150 év során bevándorol- sőt, voltak, akik élétükkel fizet- takat és azok leszármazottait gondozza, addig Latin-Amerika többi órszágaiban sok evangé­likussal találkozhatunk, akiknek elődei évszázadok, sőt, nem egy esetben évezredek óta az utódok mostani hazája területén laktak. Több ilyenekből álló gyülekeze­tét egybegyűjtő egyházzal talál­kozhatunk Bolíviában, Ecuador­ban, Közép-Amerika különböző államaiban, Kolumbiában, Mexi­kóban ezek közül három a Luthe­ránus Világszövetség tagja. Első­sorban ezeket szeretnénk bemu­tatni. KÖRÜLBELÜL EGY TUCAT­NYI EVANGÉLIKUS GYÜLE­KEZET képezi a Mexikói Luthe­ránus Egyházat, amelynek köz­pontja és legnagyobb gyülekeze­te Guadalajaraban van. Ez az egyház már 11957 óta Lutheránus Világszövétsfg tagja és minden lelkésze mexikói születésű sze­mély. Mexikóban ugyanis — az ország törvényei szerint — csak az végezhet lelkipásztori vagy missziói munkát, aki polgára an­nak az országnak. Külföldi lel­készek csak — főleg — külföldi­ekből álló gyülekezeteket gon­dozhattak. A mexikói gyüleke­zeteknek az eredete a két világ­háború közti Időre nyúlik visz- sza, amikor néhány, az evangé­lium iránt érdeklődő fiatalember, egy Texas-ban felállított spa­nyol nyelven tanító teológiai in­tézetben megismerkedett az evam gélikus egyház tanításával és ha­zájukba viszsatérve ott missziói munkába kezdtek. Az általuk megnyert tagok között volt egy csoport, amely azelőtt egy igen törvényeskedö protestáns feleke- zetből jőve csatlakozott az evan­gélikus egyházhoz, mert ebben az evangélium szabadságával jobban megismerkedhettek tag­jai, mint a régi egyházközössé­déken. Három egyházi iskolát is fenntart, amely közül az egyik középiskola. Bogotában, ahol az egyházi vezetőség irodái vannak, egy kommunikációs központ is A Guadala,jara-i (Mexikó) „HU” Evangélikus Egyház templomában gyermekbibliakörök köszöntik énekkel az édesanyákat anyák napja t alkalmából tek azért, mert az evangéliumhoz ragaszkodtak. A nagyobb városokban sokkal nagyobb biztonság volt és így a Boyanca tartományban élő gyü­lekezeti tagok egyrésze felkere­kedett és Bogotába, a főváros­ba vagy; más nagy városba költö­zött. Bogotában azután 1952-ben felépítették az egyház legnagyobb templomát, a „Chapinero” vá­rosrészben álló „Megváltó” temp­lomot. Ma a kolumbiai evangé­likus egyháznak három gyüleke­zete van a fővárosban és hét vi­van, amely rádióműsorokat ké­szít elő, amelyeket több adóállo­más közvetít. Szervezetileg nem tartozik ehhez az egyházhoz az or­szág két német evangélikus gyü­lekezete: a Bogota-i „Szent Máté” és a Cali-i „Szent Márton” egy­házközség, azonban lelkészeik sok területen együtt dolgoznak á a kolumbiai egyház lelkészi ka­rával, amely mind amerikai misz- szionáriusokból, mind az ország­ban született lelkészekből áll. Pósfay György „Amit még nem látok, azt énekelem” gükben. A hatvanas évek óta ez az egy­ház is résztvett az Augsburg vá­rosáról elnevezett evangélikus teológiai főiskola fenntartásában, amely 1981-ig Mexikó fővárosá­nak a déii részén Mexikó. Közép- Amerika, Kolumbia és Venezue­la egyházainak lelkészképző in­tézete volt. Ez az intézmény ek­kor átalakult laikusképző köz­ponttá és a jövendő lelkészeiknek a kiképzése felől azóta az egyes ^vangéikus egyházak saját hatás­körükben gondoskodnak. KOLUMBIA EVANGÉLIKUS­LUTHERI EGYHÁZÁNAK az eredete az 1930-as évek közepére nyúlik vissza, amikor néhány észak-amerikai misszionárius a hegyek között fekvő, észak-kolum­biai Boyaca tartomány egyes fal­vaiban és kis városaiban megis­mertette a Szentírást — amelyet akkor a többségi római katolikus egyház szinte elzárt a hívei elől — az evangélium üzenete után vá­gyakozó földmívesekkel és mun­kásokkal. Szolgálatuk nyomán kis gvülekezetek alakultak és fiata­lok jelentkeztek az ige hirdetésé­nek- a munkájára. Ezek részére először bibliaiskolát alapítottak, majd hármat közülük Argentíná­ba küldtek, hogy ott elvégezzék a teológiát. Az egyház nyugodt növekedé­sét 1948-ban megzavarta a két hagyományos politikai párt, a konzervatív és' a liberális párt ellentétéből kitört és sok szenve­dést okozó polgárháború, amely magával hozta azt. hogy kisebb helyeken a nép' félrevezetett ré­tegeinek a haragja a protestán­sokat sújtotta a legjobban. Temp­lomaikat felgyújtották vagy leg­alább is megrongálták, istentisz­Ünnepség az ÉLIM-ben Jó nevet adtak adományozói a nyíregyházi Egészségügyi Gyer­mekotthonnak. Ahogyan Isten né­pe a pusztai vándorlás során fel­üdülést talált és életerőt nyert Élim forrásainál ugyanúgy nyújt ez az otthon életlehetőséget negy­ven gondozott gyermeknek és fel­üdülést minden oda látogatónak. Hároméves hagyománya van annak, hogy a hivatalos anyák- napja utáni időben élimi anyák, napját rendeznek a gondozott gyermekek szüleinek, akik az or­szág különböző részéről seregle­nek össze és a Nyíregyházán lakó pótszülőknek. Felejthetetlen él­ményt nyújtottak egy órás mű­sorukkal a gondozott gyermekek (az egészen súlyosak kivételével) és a gondozók, akik közösen szol­gáltak. Túrmezei Erzsébet, Áprily Lajos és mások verseit adták elő. „Amit még nem látok, azt éne­kelem”: ez volt a műsor témája. Óriási munka, nagyon sok türe­lem és szeretet kellett ennek a műsornak a betanításához. Volt értelme a befektetett energiának. Távolról érkezett szülők és gyü­lekezeti tagok egyaránt láthatták, hogy a kitűnő ellátás és gondozás mellett a lehetőségek határát el­érve törődnek a gyermekek testi és szellemi fejlődésével, s ezen túlmenően azzal a reménységgel végzik szolgálatukat, hogy Isten kicsinyei előtt nyitott ajtó van az örök életbe. Amit még nem lá­tunk, azt énekelték, verselték hi­telesen. Megható volt, amikor a műsor végén minden szülő és pótszülő virágot kapott és a ver­ses összeállítás teljes anyagát, melyet ízléses borítóba helyez­tek. Ezután következett a szülői ér­tekezlet, ahol Csizmadia Sándor igazgató lelkész és Bálint Éva ott­honvezető beszámolt a gyermek- otthon életéről és válaszolt a fel­tett kérdésekre. Isten áldja meg egyházunk dia- kóniai szolgálatának ezt az intéz­ményét, vezetőit, gondozóit és gondozottait, hadd tudjanak to­vább énekelni Urunk dicsőségé­ről és hadd nyerjenek helyet ab­ban a világban, ahol nem lesz be­tegség, fájdalom, jajkiáltás, mert Jézus mindent újjáteremt. B. Z. * EGY DIAKÓNIAI INTÉZMÉNY SZÁZHUSZONÖT ÉVES ÉVFORDULÓJA Május 12-én ünnepi istentiszte­let keretében emlékeztek meg a Nyugat-Berlin Spandau kerületé­ben levő Johannesstift fennállásá­nak 125. évfordulójáról. A szeretetintézményt az a Jo­hann Hinrich Wiehern evangé­likus lelkész (1808—1881.) alapí­totta, aki. egész életét az árvák, az elhagyatottak, a betegek meg­segítésének szentelte. A Johan- nesstiftben jelenleg lakóházak, otthonok, műhelyek és rehabilitá­ciós intézetek szolgálják a fogya­tékos embereket, s mennybeme­netel ünnepén egy újabb, kétszáz ágyas épülést adtak át a rendel­tetésének. (epd) A Meg vagyok keresztelve Rom 6,3—11 Ügy kell a keresztséget becsülnünk és a magunk számára hasznosí­tanunk, hogy erősítjük és vigasztaljuk vele magunkat, amikor bű­nünk vagy jelkiismeretünk vádol, és ezt mondjuk: „Mégiscsak meg vagyok keresztelve! Ha pedig meg vagyok keresztelve, ígéretem ván arra, hogy üdvözölök és örökké élek testestül-lelkestül” — így íf;Lp- ther a Nagykátéban a keresztség megbecsüléséről. Hogy pedig á fce- resztséget ilyen nagyra, kell tartanunk, azt nem magától’találta, ki, hanem Isten igéjéből vette. Ennek egyik bizonysága a mai vasárnap igehírdetési alapigéje, amelyben Pál apostol nagyon fontos dolgokat mond el nekünk. A KERESZTSÉG BIZTOS ALAP A KERESZTYÉN EMBER ÉLE­TE SZÁMÁRA. „A Krisztus Jézusba kereszteltettünk” —• mondja, számunkra kicsit szokatlan szófűzéssel. De, ha valaki nem tudja is, hogy régen a megkeresztelendőt teljesen bementették a vízbe (és ezt sok helyen még ma is így gyakorolják), Pál szavaiból kiderül, hogy a keresztség által szoros kapcsolatba kerültünk Jézussal. A ke­resztség nem emberi kitalálás, hanem az Isten műve, Amikor megke­reszteltek bennünket, akkor nemcsak valami jelképes szertartás ré­szesei lettünk, hanem az az Isten cselekedett valamit, aki Jézus Krisztusban emberré lett. < Amit Jézus kereszthalálával szerzett, annak lettünk részesei. Ez Isten első ajándéka mindazoknak, akiket életük kezdetén megke­reszteltek. Mielőtt magunk bármit is tehettünk volna. Isten jött hoz­zánk, és megajándékozott minket örök életre szóló ajándékkal. Ezért biztos alap számunkra a keresztség: ehhez mindig vissza lehet térni, erre mindig hivatkozhatunk, ha kétségeink támadnak affelől, hogy Isten szeret-e minket. Bizonyos, hogy szeret, hiszen ő maga vett az övéi közé. Név szerint nekem szól, hogy úgy szeretett engem Isten, hogy az ő egyszülött Fiát adta értem. A KERESZTSÉG KÖTELEZ. Ha a keresztség nem üres jelkép, ha­nem Isten műve rajtunk, s ha a Krisztus „halálába kereszteltettünk”, akkor ennek valamiképpen ki is kell tűnnie életünkben. Istennek az az akarata, hogy' „többé tje szolgáljunk a bűnnek”. A keresztséggel nem fér össze semmi bűn, semmi, ami tönkreteszi az ember életét, az emberi közösség életét, ami ártalmára van embertársainknak, az emberiségnek, a világnak. Az „óember”-nek, aki haragvó gyűlölködő, irigy, tisztátlan, fösvény, rest, gőgös, minden bűnnel fertőzött, meg kell halnia. A keresztség tehát magába foglalja a megtérést, azt, hogy alapjá­ban és gyökeresen megváltozunk, azt, hogy felvesszük a harcot min­den bűnnel, ami bennünk van. De egyúttal magába foglalja ennek a megtérésnek a lehetőségét is. „A keresztség mindig érvényben ma­rad, és még ha elszakadunk is tőle, és vétkezünk, akkor is mindig sza­bad utunk van hozzá, hogy újra leigázzuk az óembert” — így írja Luther, Ez azt jelenti, hogy az az egyetlen keresztség, amelyben éle­tünk kezdetén részesültünk, mindig érvényes, ha vétkezünk, nem kell újra megkeresztelkednünk, amit Isten egyszer tett velünk, ahhoz mindig visszatérhetünk, abból mindig erőt meríthetünk. A KERESZTSÉG REMÉNYSÉGET IS AD.'„Ha-pedig meghSTRjh^ Krisztussal, hisszük, hogy élni is fbgunk ővele.’' Pálnak ez a mondata nagy távlatokat nyit meg előttünk. Először is új életnek á lehetősé­gét: bízhatunk abban, amit Isten megbocsátott, az nem terheli többé életünket. Bízhatunk abban, hogy Isten maga tisztítja meg életünket, ő 1*1 erőt ahhoz, hogy a magunknak és másoknak ártó élet helyett új, mindenkinek hasznos, mindenkinek szolgáló életet élhessünk. A keresztség az örök élet távlatát is megnyitja előttünk. A kereszt­ség nemcsak Krisztus halálával köt össze minket, hanem a feltáma­dásával is. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy megújul az életünk, hanem azt is. hogy van reménységünk a halállal szemben is. A meg­keresztelt emberek annak is példái, hogy a halál nem vet véget Isten művének. így a keresztség vigasztalást ad a gyászban is: ha meghalt is az, akit szerettünk, de akit Isten a kereszt.ségben gyermekévé foga­dott, rábízhatjuk őt arra az Istenre, aki feltámadásban viszi teljes­ségre a keresztség művét. MAI IGÉNK A KERESZTSÉG NAGYOBB MEGBECSÜLÉSÉRE INT. Vegyük észre benne Isten szeretetének művét, tapasztaljuk meg benne Isten új életre indító erejét. Muntag Andor iái VASÁRNAP IGÉJE Imádkozzunk! Urunk, hálál adunk Neked, hogy a keresztségben gyermekeid let­tünk. Kérünk, add Szent Lelkedet, hogy megtérjünk és új életben jár­junk. elhagyjuk bűneinket, segítsük és szolgáljuk embertársainkat, az új élet erejével munkáljuk az egész világ javát. Tartsd meg bennünk az örök élet reménységét is. Ámen. Elhunyt Apostol András ötvenhároméves korában, tü­relemmel viselt súlyos betegség után elhunyt Apostol András, a Magyar Hírek — a Magyarok Vi­lágszövetségének lapja főszerkesz­tő-helyettese. Hajdúsági reformá­tus lelkész családból származott. Fiatal korától kezdve széleskörű irodalmi tevékenységet folytatott íróként, fordítóként. Munkásságá­nak legismertebb része, amelyet maga is egyfajta missziónak te­kintett az a publicisztikai tevé­kenység volt, amellyel jól járha­tó hidat igyekezett építeni a ha­zánk határain túl élő magyarság és az úi társadalmi rendet építő óhaza között. Ebben a gazdag programban bő helyet kaptak a hazai egyházak életéről adott hí­rek, tudósítások riportok. Ma­gyarországi evangélikus egyhá­zunk életéről is gyakran adott tá­jékoztatást. így például dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnökkel és Mezősi György szerkesztővel való beszélgetés alapján képes in­terjúban ismertette egyházunk sajtószolgálatát. Távozása a mi számunkra is veszteséget jelent. ISZLÄM-TANÄCS HOLLANDIÁBAN Iszlám Tanácsot. — A központ kir alakítása és a mohamedán tanács megalakulása újabb jele az isz­lám vallás nyugat-európai terjeszr kedésének. A Hollandiában élő, Marokkó­ból, Szurinamiból és Pakisztán­ból származó, mintegy négyszáz- ezer mohamedán hivő, Almelóban levő. újonnan átadott központjai­ban megalakította a Hollandiai

Next

/
Thumbnails
Contents