Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-03 / 27. szám
Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Latin-Amerika déli részében élő evangélikusok között AKI REPÜLŐGÉPEN ÉRKEZIK ARGENTINA FŐVÁROSÁBA, az legalább három megfigyelést tehet, ha kinéz repülőgépe ablakán, mielőtt annak kerekei az Ezeiza-i repülőtér betonját megérintik. Elsősorban megláthatja,- hogy az Ezüst folyó, a széles tengeröblöknek is beillő Rio de la Plata, amely Argentínát elválasztja Uruguay-tól, nem ezüst, hanem sárgás-barna színű. Továbbá felfedezheti, hogy Argentina nagyrésze síkság, a tenger szintjénél csak néhány méterrel magasabb alföld, amely csak az ország nyugati részeinek a közelében alakul át dombsorrá, majd hegyvidékké és kapaszkodik fel az Andok 6.000 méternél is magasabb gerince felé. Végül kitárul szeme előtt egy végtelen kiterjedésű nagyváros, amely — az elővárosokkal együtt — közel 10 millió ember — a lakosság egy- harmadának — az otthonát is képezi. Ilyen nagy városban könnyű elveszni, de ilyesmire, ha evangélikus egyházi emberről van szó, aki érkezését bejelentette, nem kerül sor, mert az ottani evangélikus egyházak mindent megtesznek, hogy a körükbe érkező látogató ne csupán jó fogadtatásban részesüljön, hanem ott jól érezze magát. E mögött a figyelem mögött talán ott él nemzedékek tapasztalata. Ugyanis az argentin evangélikusok között, vagy elődeik között igen kevés van. aki nem bevándorlóként érkezett erre a földre. AZ ELSŐK VOLTAK A NÉMETEK, akik Buenos Airesben 1843 óta már egyházi életet éltek. Őket követték a dánok, akik Bue-i nos Airestöl délre a „pampán” (alföldi puszta) telepedtek le és állattenyésztés helyett — amely addig a terület mezőgazdasági felhasználásának egyetlen módja volt — búzát kezdtek termeszteni és ezzel megalapították Argentínának, mint búzatermő országnak a hírét. A századforduló után először Brazíliában letelepedett svédek érkeztek az északkeleti „Misiones” tartományba, majd — még az első világháború előtt — Nagy Katalin óta Oroszországban elő németek, akik közül sokan Kínán keresztül érkeztek új hazájukba. Sok svájci protestáns is csatlakozott a németülbeszélő evangélikusok egyre jobban szaporodó gyülekezeteihez és az első világháború után szlovák, magyar és vend bevándorlók is gyarapították a helyi evangélikusok számát. Meg kell emlékeznünk nem evangélikus bevándorlókról is, akik evangélikus gyülekezetekben jutottak lelki otthonhoz. Az Argentínában nagy számmal élő olasz és spanyolnyelvű polgárok között nem egy már a szülőhazában elszakadt az ott akkor még egyeduralmi helyzetben levő római katolikus egyháztól. Akkor még nem érezték a lelki közösség hiányát, de kivándorlásuk után kezdték észrevenni, hogy emberségüktől vannak megfosztva, ha nem foglalkoznak a lélek kérdéseivel. Bár a római katolikus egyház Argentínában is a többségi egyház, felfedezték, hogy itt lehet valaki keresztyén anélkül, hogy ennek az egyházi közösségnek a hierarchikus rendszere alá vesse magát. Talán azért, mert az evangélikus istentisztelet formája nem volt számukra olyan idegen, mint más protestáns közösségé, talán más okok miatt, sok olasz- vagy spanyol származású keresztyén lett tagja evangélikus gyülekezeteknek már az első világháborút követő időkben. A második világháborút követve azután észt, lett finn, erdélyi szász és újabb magyar bevándorlókkal gyarapodott az argentínai evangélikusok száma, amely 100.000 kórül mozog. HÁROM SZERVEZETT EGY- HÁZTESTBE és több függeden gyülekezetbe tartoznak otiélö hittestvéreink. A nemetszármazá- súak túlnyomó többséget egy evangélikusokat és — főképpen — svájci reformátusokat magába foglaló egyház gondozza, amely a három közt a legnagyobb. Mivel több hitvallással rendelkező gyülekezeteket foglal magába, nem tagja a Lutheránus Világszövetségnek. Ma már legtöbb gyülekezetben spanyol szolgálatok is folynak. A második csoport szintén né- metszármazásúakat foglal magában, azonban ez az egyházi közösség az északamerikai Evangélikus Egyház Missouri Zsinat-tal tart fenn kapcsolatot és ezért — hiszen ez az egyház sem tagja az LVSZ-nek — nem lépett meg be a világ evangélikusainak szervezetébe. Csupán a harmadik, az Egyesült Evangélikus-lutheránus Egyház” határozta el magát erre a lépésre, annak ellenére, hogy az összevangélikusságnak kevesebb, mint 10 %-át foglalja magában. 22 gyülekezetében kb. 25 lelkész munkálkodik, akik túlnyomó többsége az országban született és ott nyerte el kiképzését. Ugyanis 1955-ben Buenos Airesben alapították meg Dél- amerika első spanyol nyelvterületen levő teológiai főiskoláját, annak első rektora dr. Leskó Béla, magyar származású lelkész volt. 15 évvel később ez az intézmény egyéSült ä Buenos Airesben leve másik protestáns teológiai intézettel és a kettő most együtt működik. Az Egyesült Evangélikus-lutheránus Egyház gyülekezeteinek szinte mindegyikében spanyol nyelven folynak a szolgálatok, de ez az egyház specializálta magát a különféle nemzetiségi csoporthoz tartozó evangélikusok lelki gondozásaira is, amely — kevés kivételtől eltekintve — főleg a nem-német eredetűek szolgálatát jelenti. Az észt, lett, dán, svéd és szlovák nyelven folyó egyházi munka mellett igen szép magyar gyülekezeti életről tesz bizonyságot a Buenos Aires belvárosához közelfekvő egyházi központjában szolgáló magyar evangélikus gyülekezet, a „Krisztus keresztje” Egyházközség, amelynek Hefty László amerikai végzettségű magyar lelkész a pásztora. Ez az egyház több iskolát, konferenciai központot, otthont és egy szere- tetházat is fenntart.. ELLENTÉTBEN ARGENTÍNÁVAL CHILE a hegyek országa. Sivatagszerű, trópusi hőséget sugárzó táj jellemzi annak északi részét, Santiago és Valparaiso, valamint Concepcion nevű nagyvárosok a középső országrészt és sok eső, gyönyörű erdők és szántóföldek, legelők a délebbre esőt, míg délsarki kopárság és hideg a legdélibb negyedét. Az 1860-as évektől kezdve érkeztek német földművesek Chilébe, akik — főleg — az akkor teljesen lakatlan déli országrészben jutottak földhöz. Ma is az országnak ebben a részében él hat anyagyülekezet, míg a többiek — számszerint kb. ugyanannyi — az előbb említett három nagyvárosban. Mivel Chile törvényei nem követelték meg a . bevándorlók és utódaik nyelvi és kultúrális beilleszkedését és németül tanító iskolák sokáig működhettek, a spanyol nyelv egyházi használata csak lassan nyert tért a megszokott munkában. A hatvanas évek során az egyház felkérte Amerika Evangélikus (Lutheránus Egyházát, hogy küldjön misszionáriusokat e munka végzésére, aminek az lett az eredménye, hogy — főleg a nagyvárosokban — a meglevő németül szolgáló gyülekezetek rrtel- lett kis spanyolnyelvű egyházak alakultak. Az egyházi életet igen megrázták azok a politikai fordulatok, amelyek a 70-es évek elején ebben a távoli országban végbementek. Ennek egyik következménye az lett, hogy egyik városi német gyülekezet és egy másik városi gyülekezet egy részének a kivételével a németszármazású- akat magukban foglaló egyház- községek megalkották a „Chile-i Lutheri Egyház"-at, így magukra hagyták a spanyolul szolgáló kis gyülekezeteket és az említett németül is szolgálókat). De még így sem tudták minden németszármazású , evangélikust egy szervezetbe összegyűjteni, mert két anyaegyház a teljes függetlenséget választotta. Az utóbbi időben tárgyalások indultak meg az egység helyreállítása érdekében, de ezek még nem vezettek eredményre. A Lutheránus Világszövetség tagegyháza a fent említett spanyol- és német nyelven szolgáló gyülekezeteket magában foglaló egyházi szervezet, a „Chile-i Evangélikus-lutheri Egyház”, amelynek elnöke (püspöki jogokkal rendelkező esperese) Schaller István, Jugoszláviában született és anyanyelvén, magyarul jól beszélő lelkész. Tanulmányait az argentínai evangélikus teológiai főiskolán és a hamburgi missziói akadémián végezte. Időközönként szokott Santia- góban magyar istentiszteleteket is tartani. . PARAGUAY-BAN ÉS URU- GUAY-BAN főleg az országok fővárosaiban — Asuncionhan és Montevideóban, illetőleg németszármazású földművesek által lakott országrészekben élnek evan- géliusok, akiknek a gyülekezetei az argentínai egyházakhoz tartoztak. Az utóbbi hónapokban a Missouri Zsinattal kapcsolatban levő gyülekezetek megalakították a „Paraguay-i Evangélikuslutheri Egyház”-at. Az utóbbi időben Kelet-Para- guayba sokan érkeznek a szomszédos brazíliai vidékekről, ahol már nehezen lehet földet vásárolni és ami kapható, az már nagyon kihasznált föld. Paraguayban viszont a lakosság száma aránylag csekélyt kb. 1 V2 miliő) és erdő- irtás révén lehet földhöz jutni. Ez a fent említett új „népvándorlásának a magyarázata. Az újonnan érkezettek között mind a két, németszármazásúakat gondozó argentínai egyház missziói munkát kezdeményezett. Uruguay fővárosában éveken át egy ott élő magyar református lelkipásztor gondozta a magyar evangélikusokból és reformátusokból álló kis gyülekezetei A lelkész elvándorlása óta a gyülekezet gondozását időközönként tartott látogató utak keretében a buenos airesi magyar református és evangélikus lelkipásztorok végzik. Ugyancsak a buenos airesi magyar evangélikus lelkész gondozza a Paraguay fővárosában, Asunción-ban élő kis magyar protestáns közösséget. Pósfay György — TALIÁNDÖRÖGD. Június 12-én közös protestáns gyülekezeti nap volt. Igehirdetéssel Síkos Lajos pápai lelkész, a Veszprémi Egyházmegye esperese és Suhai Lajos köveskáli református lelkész, előadással Vájná Lajos veszprémi református és Kiss János kapolcsi evangélikus lelkész, ének- és zeneszámokkal Lament Ilona és Beszétei Klára hegedűtanárnő szolgált. m A VASA UN A P IGÉJE A te szavadra Lk 5, 1—11 AZ ILYEN JÚL ISMERT IGÉKET, mint a Szentháromság ünnepe utáni ötödik vasárnap ősi evangéliumát, jó néha alaposabban megvizsgálni, figyelmesen, többször elolvasni, olyan részleteire is figyelni, amelyek éppen a,jól ismertség miaft általában a háttérbe szorulnak. Alapos vizsgálat után kitűnik, milyen hangsúly esik ebben a történetben arra, hogy Jézus beszél. Ez a történet elárulja, hogy Lukács, az evangélista, és az első keresztyén gyülekezet, milyen fontosnak tartotta Jézus szavát. A „csodálatos halfogás” története a szólásnak, a beszédnek sok rokonértelmű kifejezését tartalmazza. Jézus tanítja a sokaságot. Nemcsak keveseket, a hozzá közel állókat akarja tanítani, hanem mindenkit, aki csak szeretné hallani tőle Isten igéjét. Lehet, hogy az emberek nagy része csupán kíváncsiságból tolongott a tó partján. Másoknak, mint Simonnak és társainak, éppen ott volt dolguk, akaratuk ellenére kerültek bele a tolongó tömegbe. Jézus azt akarja, hogy mindenki hallja őket. Ezért kéri, hogy vigyék hajóval egy kicsit távolabb a parttól Hiszen a víz jól továbbítja, sőt fel is erősiti a hangot. Hadd hallja mindenki tisztán Isten igéjét! JÉZUS BELESZÖL A MINDENNAPI ÉLET DOLGAIBA IS. „Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra.” Mivel ismerjük a történetet, szinte az a gondolat kísért, hogy talán így akarta Jézus megfizetni a hajóbért és Simonék áldozatát, hogy a fáradságos éjszaka után még hajlandók voltak neki szolgálatára állni. Biztos, hogy azért szól bele a munkájukba, mert adni akar nekik valamit. Lukács és az első gyülekezet ezzel arról tanúskodik hogy Isten igéjének van mondanivalója a hétköznapok számára is, Isten nem akarja, hogy az emberek üres kézzel térjenek haza a fáradságos munka után! „A te szavadra mégis kivetem a hálót” — Simon tudja, hogy Jézus utasítása „szakszerűtlen”: halászni éjjel vagy a csendes hajnalban szoktak. Jézus szava most mégis erősebb minden megfontolásnál,. Két évezred keresztyénsége tanúskodik erről: van Istennek olyan igéje, amely a hétköznapok gondjaiban segít, olyankor, amikor az ember már nem is gondolná, amikor az ember már fáradtan, reménytelenül feladná a küzdelmet. Ez az ige sokszor a legreménytelenebb helyzetben is reménységet tud önteni a csüggedő szívbe, mert Isten gondoskodó szeretetét sugározza: aki az ő Fiát sem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne adna vele együtt mindent nekünk! JÉZUS SZAVA BÁTORÍT, VIGASZTAL. „Ne félj’” — mondja Simonnak, aki a hirtelen kapott gazdag áldás láttán döbben rá, milyen bizalmatlan volt, mennyi kételkedés volt benne. Talán ilyesmit is gondolt magában: jól van, megteszem, amit mondasz, hadd derüljön ki, hogy semmi értelme. Minden keresztyén ember átéli ezt a bizalmatlanságot, majd Isten áldását tapasztalva, ezt a meg- szégyenülést. De átéli azt is, hogy Jézus megbocsát! Mert Isten igéjében megszólal az evangélium is, amely vigasztalja azokat, akik rádöbbennek: az ember igazi bűne a hitetlenség, az, hogy nem bízik a rajta segíteni akaró Istenben. JÉZUS SZAVA SZOLGÁLATRA HÍV. „Mostantól kezdve embereket fogsz!” — mondja Simonnak. Talán lösznek olyanok, akik ezen a vasárnapon hasonlóképpen „mindent otthagyva” követik Jézust és beállnak azoknak sorába, akik egész életüket Isten igéjének hirdetésére szánják. De azért a Genezáret-tava mellett is maradtak halászok, a sokaságból se lett mindenki igehirdető tanítvány. Ám aki mindezt átélte, látta és hallotta nem tud hallgatni róla: tovább akarja adni Jézus szavát: Mert ez a szó blzonyságtevő életre hív, arra, hogy Isten gondoskodó szeretetét, becsületes munkára, áldozatos sze- retetre hívó igéjét továbbadjuk, és magunk is szolgáljunk szeretettel ott, ahova Isten állított minket. Muntag Andor Imádkozzunk! Urunk, bocsásd meg nekünk, hogy amikor az élet gondjai és fáradsága hatalmába kerít minket, bizalmatlanok vagyunk irántad. Köszönjük, hogy te mégis megáldod kezünk munkáját. Köszönjük, hogy nem szűnsz meg hirdettetni közöttünk igédet. Kérünk, hívj cl sokakat az igehirdetés szolgálatára, és add, hogy mindnyájan meghalljuk bizonyságtevő életre, szolgálatra hivó szavadat. Ámen. Lelkészavatás A lelkészavatás ebben az esztendőben július 2-án, szombaton délelőtt 11 órakor lesz a Deák téri templomban. Dr. Káldy Zoltán püspök a Déli Egyházkerület végzett teológusait avatja lelkésszé, illetve bocsátja ki lelkészi munkatársi szolgálatra, míg dr. Nagy Gyula püspök az Északi Egyházkerület végzett teológusait. A lelkészavatásra és lelkészi munkatársi szolgálatra történő kibocsátásra szeretettel hívjuk és várjuk híveinket. Azul város evangélikus temploma — Argentína fővárosától délre
