Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-03 / 27. szám

Luther Márton: Jézus Krisztus tanúja

Közös nyilatkozat a Lutlier-év for dúló alkalmából

(Folytatás)

IV. A reformáció szándékának fogadtatása

18. Noha az evangélikus egyházak évszázadokon keresztül azon fáradoztak, hogy a lutheri teológiai és lelki örökséget megőrizzék, mégis nem minden irata volt egyforma hatással az evangélikus egyházakra. Gyakran az az irány érvényesült, hogy harci, ellenséges kijelentései nagyobb rangot nyertek, mint a lelkipás^ztori vagy teológiai írásai. Azok az iratai, amelyek hitvallási iratokká lőttek, különleges egyházi jelentőséggel bírnak. Ezek között is különleges helyet foglalnak el kátéi az egyházak életében. Az Ágostai Hitvallással együtt éppen ezek jelentik a legmegfelelőbb alapot az ökumenikus párbeszédhez.

19. A történelem folyamán mégis a lutheri örökség sok tekintetben megrövidült és torzulásokon ment keresztül:

— a Szentírás egyre inkább elszigetelődött egyházi kontextusából és tekintélye törvényeskedő félreértések áldozata lett a verbális inspiráció tanítása következtében;

— Luther nagyra értékelte a szentségekkel való élést, ez a felvilágosodás és pietizmus idején vesztett jelentőségéből;

— Luther emberről szóló tanítása t. i., hogy az ember mint személyiség Isten előtt áll, individualizmusként kapott értelmezést;

— Néha a megigazításról szóló üzenetet moralizmus váltotta fel;

— Luther fenntartásait politikai hatóságok szerepével kapcsolatosan éppen az egyház vezetése tekintetében elhallgatták (korabeli választófejedelmek beleszólása egyházi ügyekbe pl. Ford) és Isten uralmának kétféle formájáról szóló tanítását (a két regimentről szóló tanítást) hamisan alkalmazták, hogy ezzel az egyház felelősségét tagadják társadalmi és politikai ügyekben.

20. Luther művéért érzett minden hála mellett az evangélikus egyházak ma személyének és művének határait éppenúgy látják, mint tetteinek néhány negatív következményét. Nem tudják például Luther harci kijelentéseit, kifejezéseit jóváhagyni: az öreg Luther anti-judeista kijelentései félelmet keltenek evangélikusokban is; látják, hogy apokaliptikus látásmódja olyasmire ragadtatta, amit ma nem lehet elfogadni pl. a pápasággal, az anabaptista mozgalommal, a parasztháborúval kapcsolatban. Ehhez járul még az is, hogy az evangélikus egyházakban tapasztalható szervezeti (strukturális) gyengeség nyilvánvaló lett pl. fejedelmek, hercegek stb. vették át az egyházi vezetést, ezekről Luther maga is úgy gondolkodott, hogy csak a szükségállapotból fakadó jelenségeknek tekinthetők.

21. Egy bizonyos védekező álláspont és magatartás alakult ki Luther és tanítása iránt a római katolikus egyházban meghatározó tényezőként a reformáció óta. Féltek az egyház által jóvá nemhagyott bibliakiadások terjesztésétől. a pápaság centrális jelentőségét túlhangsúlyozták, egyoldalúságok a teológiában és a szentségekkel való életgyakorlatban jellemezték a tudatosan el- lenreformátori katolicizmust. Másfelől viszont már a trentói zsinat fáradozásai során (tridentinum) Luther szándékával számoltak, a prédikáció megújulásának valamelyes jele mutatkozik, a katee- hézis fokozódása és az auguszti- nuszi teológiai tanítás hangsúlyozása érezhető.

22. A mi évszázadunkban — különösen német nyelvterületen — katolikus körökben Luther személyének és szándékának intenzív újraértékelése kezdődött. Széles rétegekben elismerik, hogy igaza volt Luthernak, amikor megkísérelte reformálni a teológiát és meg akarta szüntetni kora egyházi életében tapasztalható visszaéléseket, valamint azt, hogy

Luther alapvető hite — a meg- igazulásról, ami érdemünk nélkül egyedül Krisztus által lehetséges

— egyáltalán nem mond ellene a genuin katolikus hagyománynak, mint ahogyan az Szent Ágoston vagy Aquinói Tamás tanításában is található.

23. Ez az új magatartás Luther irányában tükröződik abban, amit Willebrands bíboros mondott a LVSZ ötödik nagygyűlésén: „Ki az, aki tagadni merné ma, hogy Luther Márton mélyen vallásos személyiség volt, aki becsületesen és teljes odaszánással -kereste az evangélium üzenetét? Ki tudná vagy akarná tagadni, hogy annak ellenére, hogy harcolt a római katolikus egyház ellen és az apostoli szentszék ellen

— és az igazság érdekében nem szabad hallgatnunk efelől sem — megtartotta az ősi katolikus hit jelentős részét? Valóban, nem az az igazság, hogy a második vatikáni zsinat olyan követeléseket teljesített, amiket először Luther Márton juttatott kifejezésre? Többek között olyanokról van szó, amelyek a keresztyén hitet és életgyakorlatot jobbá tették, mint előbb voltak. Minden különbség ellenére ezekről beszélni nagy öröm és reménység.”

24. Számos olyan elem van a második vatikáni zsinat tanításában, ami Luther szándékát tükrözi, ilyennek tartjuk pl:

— A Szentírás mértékadó jelentősége az egyház élete és tanítása vonatkozásában (a Kinyilatkoztatásról szóló dogmatikai konstitució);

— Az egyház „az Isten népe” meghatározás (az egyházról szóló dogmatikai konstitució II. fejezet);

— Az egyház történeti formája állandóan megújulásra szorul (az egyházról szóló dogmatikai konstitució 8. és az ökumenizmusról szóló dekrétum 6.);

— Jézus Krisztus keresztjének megvallása és ennek mind az egyes keresztyén mind az egész egyház életére nézve döntő jelentősége van (az egyházról szóló dogmatikai konstitució 8; az öku- menizmusrói szóló dekrétum 5; az egyházról és,a mai világról szóló pasztorális konstitució 37);

— az egyházi hivatalnak szolgálatként értelmezése (a püspököknek, mint pásztoroknak szerepéről szóló dekrétum 16; a papok életéről és szolgálatáról szóló dekrétum) ;

— minden megkeresztelt hivő papságának hangsúlyozása (az egyházról szóló dogmatikai konstitució 10, 11; a laikus apostol- ságról szóló dekrétum 2—4);

— az . egyén szabadságának ügye vallási dolgokban (a vallás- szabadságról szóló magyarázat);

25. Más követelések, amiket Luther saját korában támasztott a mai katolikus teológiát látva és egyházi életgyakorlatot figyelve teljesítettnek mondhatóak: mint pl. a népnyelv használata az istentiszteleti életben, az úrvacsora két szín alatti kiosztásának lehetősége, az úrvacsora ünneplésének és teológiájának megujuláY. Luther öröksége és közös feladataink

26. Ma már lehetséges Luthertől közösen tanulni. „Abban mindnyájan tanulhatunk tőle, hogy Isten mindig ŰR maradjon és hogy a mi legfontosabb emberi válaszunk az abszolút bizalom kell hogy legyen, bizalom Istenben és az Ö egyértelmű imádása” mondotta Willebrands bíboros is.

— A teológus, igehirdető, lelki- pásztor, énekköltő és imádkozó Luther egészen szokatlanul központosított (koncentrált) a bibliai üzenetre az Isten ajándékozó és szabadító igazságáról, erről tett bizonyságot és ezt hozta világosságra ismét;

— Luther mindenben az ige elsőbbségét (prioritását) hangsúlyozta : életben, tanításban és az egyház szolgálatában egyaránt.;

— Olyan hitre hív, amely feltétlen bizalom Isten iránt, aki Fia életében, halálában, feltámadásában bizonyította meg magát irgalmas Istenként;

— Megtanít Luther arra, hogy a kegyelmet személyes viszonynak kell értenünk, Isten személyes kapcsolata az emberhez, ez a kapcsolat feltétel nélküli és megszabadít bennünket Isten ítéletének félelmétől és felszabadít a másik ember szolgálatára;

— Tanúskodik arról, hogy Isten bűnbocsánata az egyedüli alapja és reménysége az emberi létnek;

— Felhívja az egyházat arra, hogy engedje magát megújítani Isten igéje által;

— Megtanít arra, hogy az egység lehetséges a gyakorlatban, szervezetben és teológiában meglévő szükségszerű különbségek ellenére is;

— Minket teológusokat emlékeztet arra, hogy Isten irgalmasságának ismerete csak imádságban és meditáéióban nyilatkozik meg. Csak a Szentlélek győzhet meg az evangélium igazsága felől és ugyancsak Ő tarthat meg bennünket az igazságban minden kisértés ellenére is;

— Arra int bennnüket, hogy ki- engesztelődés és keresztyén közösség csak ott lehetséges, ahol a „hitnek a mértékét” és a „szeretetnek a mértékét” követik, amely mindig „jót gondol a másik felől, nem gyanakszik, a legjobbat tételezi fel a felebarátról és mindenkit, aki meg van keresztelve szentnek nevez” (Luther) ;

27. Bizalom és Isten irgalmasságának titka előtti alázat csendül ki Luther utolsó hitvallásából, amit lelki és teológiai végrendeletének tekinthetünk és egyúttal közös, minket egyesítő igazságkeresésünkre is útmutatás lehet: „Koldusok vagyunk. Ez így igaz.”

Kloster Kirchberg (Württemberg — NSZK) 1983 május 6.

Hans L. Marlensen Koppenhága püspöke

George A. Lindbeck yalei egyetemi tanár mint közös elnökök.

„Szerényen élünk,

de gazdagon megáldottal!'

Rekonstrukció az újpesti gyülekezetben

Káldi János:

Biztató

Őrizd álmaidat, mert azokkal jutsz előre; írd őket az ég levelére, vésd az iszonyú kőbe, de meg ne add magad!

Jöjjenek esések, ellenérvek, csak tovább, tovább, ameddig a hősiesség elérhet; csak tovább, tovább a most még nem is sejthető határig, ameddig a lélek — erejét megfeszítvén — elvilágit.

(Megjelent a költő A HOSSZÚ ESŐK IDEJE című kötetében 1983- ban.)

SILBERMANN-MÜZEUM LÉTESÜLT

NEM ÚJDONSÁG, HOGY MAGYARORSZÁGI GYÜLEKEZETEINK egymás után megújulnak, nemcsak lelkiekben, de látható külsőben is. Teszik ezt a hívek szeretetből és hűségükből folyó áldozatkészségből, és teszik mert tudják, hogy a gyülekezeti objektumok folyamatos karbantartása, időnkénti teljes felújítása elsőrendű érdekük. Amit e téren a valóban helyesen felmért időpontban, mint szükséges teendőt elmulasztottak, azt később alig lehet pótolni, vagy ha pótolható is, rendszerint csak még nagyobb anyagi áldozatok árán tehetik meg. Bizony nem egy gyülekezetünk már kétszeres árát fizette meg annak, hogy a megfelelő időben elmulasztotta a szükséges munkák elvégzését épületein.

Az elmúlt évek sok szép rendbehozó, felújító munkájához csatlakozott most az újpesti gyülekezet is, amikor hat év csöndes, szorgalmas, tervszerűen végzett, előretekintő munkával, ez év nyarára befejezte valamennyi egyházi épületének teljes felújítását. Eddig nem igen hallatott magáról ez a gyülekezet ezekkel a munkáival kapcsolatban: a gyülekezet tagjain kívül csak az egyházi vezetőség és az érdeklődők tudták, miként formálódik teljesen át — az ottani új, város átépüléshez simulva — a kedves, nyugodt környezetet sugárzó templom, gyülekezeti terem, parókia együttesük.

ELŐZMÉNYKÉNT ANNYIT, hogy Újpest városrész rekonstrukciója keretében az állam és egyház közötti tárgyalások alapján, jóllehet a környéken minden lebontásra, vagy átalakításra került, az újpesti gyülekezet objektumai megmaradhattak. Ez egyrészt állami szerveink megértését jelentette, de egyben azt az erkölcsi kötelezettséget a gyülekezet számára, hogy folyamatos munkával mielőbb olyan objektum rendszert alakítson ki, amely méltóan képviselve egyhazunkat, megfelelően simul az uj környezetbe. Ennek igyekezett a gyülekezet minden irányban eleget tenni, egyben így biztosította a több. mint 110 éves lét további feltételeit.

Száraz felsorolásként az évek egymásutánjában végzett munkák:

1977. gázfűtés bevezetése a templomba és a gyülekezeti terembe,

1978. tetőfedő munkák, gázbevezetés az irodába és lelkészlakásba, új egészségügyi helyiségek kialakítása,

1979. templom,, parókia teljes külső felújítása, kiegészítő épület toldat építése, részbeni belső festési munkák,

1980. harang villamosítása, parketta vásárlás a majdani munkákhoz,

(1981. anyagi erőgyűjtés éve)

1982. elektromos felújítások, lelkészi iroda és lakás festése, mázolása, parkettázási munkák, új templomajtó, új szőnyegek vétele,

1983. új bútorzat az irodában, teljes új lefolyó hálózat kiépítése az egyházi objektum rendszerhez, templomi világítás korszerűsítése, tetőjavítás, majd a munkák megkoronázásaként a templom teljes belső festése.

A fenti felsorolás nagyon változatos, mert csak a legnagyobb tételeket tartalmazza, a folyamatosan kapcsolódó munkákat, javításokat itt nem is említettük.

MÁJUS 15-Éhí AZ ISTEN- TISZTELET KERETÉBEN vette a gyülekezet ünnepélyesen használatba frissen festett szép templomát. Ez alkalommal külön örömünk volt, hogy a Budapesten ülésező LVSfc. Kommunikációs Bizottság brazil, norvég és svéd tagjai is résztvettek mind az istentiszteletünkön, # mind a négyes gyermekkeresztelőn.

A hívek szívesen áldoztak szeretett második otthonuk szépítésére, korszerűsítésére, amely állandóan szemeik előtt történt; a rendszeres tájékoztatás nemcsak a presbiteri üléseken, de esetről- esetre a gyülekezet előtti tételes számadások az együttgondolkodás alkalmai voltak. Az előbbi felsorolás szerinti muhkák több, mint 1 millió 330 ezer forintot tettek ki; ezt mind a gyülekezeti tagok adták össze, de közegyházunk is segített 255 ezer' forinttal. Nem szabad elfeledkeznünk az egyházi és állatni szerveink jelentős segítségéről sem1, ami egyrészt abban nyilvánult meg, hogy a szükséges engedélyeket rövid időn belül mindig megkaptuk, másrészt tanácsaikra mindenkor számíthattunk a munkák folyamán felmerülő gondjaink legjobb megoldásához; és végül — de nem utolsó sorban — ez úton is köszönjük azt a nagy segítséget, hogy a szanálások folyományaként egy térre került egyházi létesítményeinket az illetékes személyek bekerítették — ezzel biztosítva a viszonylagos szeparálást a tíz emeletes épülettömbök rendszerében. Kertkapunk, templomajtónk, lelkészi irodánk viszont mindig nyitva mind híveink, mind más érdeklődők számára!

Az újpesti gyülekezet tagjai jól érzik magukat a megjavuló városrészben, ahogy sokan megfogalmazzák érzésüket: „Szerényen élünk, de megáldottan”. — És ez sugárzik ki magából a megújult templomból is, az onnan istentiszteletről kilépők magatartásából: szerény, szorgalmas

munkával csendben végezni azt, ami ránk bízatott — otthonunkban, munkahelyünkön, gyülekezetünkben. — Ügy érzik az itt élők, hogy ezt itt — a mai nehéz körülmények között is — megtalálják, és e szerint igyekeznek élni: szerényen, de megáldottan bízva, hogy megújult templomuk a továbbiakban is az erőgyűjtés, szolgáltra indítás, napi jóra bíztatás forráshelye lesz. —

Odor István

Kitüntetés

Az Országos Béketanács május 24-én ünnepség keretében Kitüntető Jelvénnyel tüntette ki Tólh-Szöllös Mihály kecskeméti lelkészt, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperesét a békéért végzett szolgálatáért.

A Hazafias Népfront Nógrád megyei elnöksége május 11-én az Országos Béketanács Kitüntető Emléklapjával tüntette ki Kalácska Béla balassagyarmati igazgató-lelkészt a békemozgalomban végzett eredményes munkájáért. Az emléklapot Marcinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkára adta át.

A kitüntetetteket szerkesztő bizottságunk és olvasóink nevében szeretettel köszöntjük.

eletenek, munkásságának tárgy emlékeit, de látható jónéhány, a; orgonaépítés történetét bemutató eredeti dokumentum és tárgy is (Glaube und Heimat)

A leghíresebb német orgonaépítő, Gottfried Silbermann, születésének háromszázadik évfordulójára, szülőhelyén, Frausteinban, állandó kiállítást nyitottak meg, A kis múzeumban bemutatják