Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-15 / 20. szám

Nézem a leleiízléíian a Krónikái és emlékezem 1944. augusztus első vasárnapja: Főt. Itt voltam káplán, s mentem délután Mogyoródra a filiába, is­tentiszteletet tartani. Kánikula volt. Könyveim az aktatáskában, Luther-kabátom összehajtogatva a vállamon, s izzadtan mentem az úttest és az árok közti gyalogös­vényen. Mentem s előttem a por­felhőben nagy embertömeg vo­nult. Messze voltak, de annyit lát­tam, hogy nem katonák, hanem ci­vilek. Kb. 1 km-re lehettek, ami­kor géppisztolyból kilőtt sortüzet hallottam. Lassabban mentem, időm volt bőven, s felfigyeltem. Néhány perc alatt elértem a he­lyet, ahol a lövések eldördültek. Riadtan álltam meg, mert véres volt a gyalogút. Nézek döbbenten a földre, majd az árokban meg­pillantok három férfit. Mindhá­rom mozdulatlanul, véres fejjel feküdt. Szétlőtték a koponyájukat. . Vissza-visszanézve, remegő tér­dekkel, de meghúztam a lépései­met, hogy lássam, kik is ezek az emberek. Négyes sorban vonszol­ták magukat. Zsidók voltak. Há­rom szakaszban, lehettek kétszá­zan. Minden szakasz mellett két- három tizenhat-tizennyolc éves nyilas karszalagos suhancok gép­pisztollyal a vállukon. A csopor­tok végén öt-hat férfit-nőt vállu- kon-hátukon cipeltek az erőseb­bek. Ha lemaradtak, lelőtték őket, s mint a kutyákat belökték az árokba. Pál apostolnak az efezusi vé­nektől való búcsúbeszéde volt a textusom. Remegett a hangom, amikor elmondtam a látottakat és sírva kértem a gyülekezetét: „vi­seljetek gondot a nyájra ..„Vi­gyázzatok egymásra, mert ve­szélyben van az EMBER'.” 1944. szeptember eleje: Fót. Volt a gyülekezetnek egy szerény kis árvaháza. öreg kis parasztház volt, amit gyülekezeti tag ajándé­kozott erre a célra. Tizenhat kis lakója volt. Többek között kettő zsidó gyerek is, testvérek voltak, akiket Zászkaliczky Pál főesperes ott rejtegetett. Diakonissza vezet­te ezt a kis otthont, közeledett a front, sűrűsödtek a házakhoz beszállásolt német katonák. Egyik reggel kétségbeesve futott a pa­rókiára a diakonissza-testvér, li­hegve mondta: „Esperes úr, én úgy félek, hogy a szomszédok el­árulják a két gyereket, valamit kellene velük csinálni!” Az espe­res gondolkodott, majd azt mond­ta, hogy rejtse el őket egyelőre a szénapadlásra, ö azonnal bement Pestre, nem kis veszélyek között. Akkor már kicsiben, s egyre gya­rapodva működött már Budán a PAX. Vezetője Sztehló Gábor, szülőfalum első papja volt. Hol­land és dán védnökség alatt állt. Megbeszélték a haditervet. Más­nap reggel lementünk sok köt­szerrel az árvaházba. Szegénye­ken nagyon látszott a zsidó szár­mazás. Mindkettőnek az arcát, fe­jét, egyiknek a kezét, másiknak a lábát befásliztuk jó vastagon. Ebéd után felraktuk őket egy ke­rékpárra, s tolva a gépet megin­dultam velük Rákospalotára az első utca 5. házához. Itt lesz a megbeszélés szerint a találka. Egy óra, izgalmas várakozás után, megérkezett az a férfi, aki átvette őket tőlem, s remélem szerencsé­sen átléphették' az Otthon kapu­ját. A két „lélekvesztő” hiszem, amikor kikötött az „Ararát hé- gyén” megépítette oltárát, s hálát adott Istennek a szabdulásukért. 10—12 évesek voltak. Nevükre sem emlékszem, hiszen nemrégen kerültem Fótra, s e veszélyes „uta­zás” előtt csak egyszer találkoz­tam velük. Vonuló, állásukat építő német katonák és sűrűn ismétlődő ak­nazápor közepette vittem szomorú szívemet és fáradt testemet Fót felé. Kijárási tilalom volt már, amikor háztól házig lopakodva megérkeztem s boldogan jelen­tettem az értem izguló főnököm­nek és családjának: „Sikerült!” Kápláni szolgálatom e két ne­héz útját nem tudom feledni. Kö­telez engem, s mindnyájunkat, akik ezt átéltük: „Még egyszer ne!!!” Hernád Tibor Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. május 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.), Karl Leipziger, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 5. Szeretet- vendégség: Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Leven­te. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10.. du. 5. Szeretet- vendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zudó de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Benczúr Lász­ló. Váci út 129. de. negyed 10. Szeve- rénvi János. Franeepán u. de. 8. Sze- verényi János. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Üitelep de. fél 9. Vi­rágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matuz László. Pestlőrinc Erzsébet teleD de 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Sehreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolln Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalav Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosiiéit de. *11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Lász­ló. Béesikapu tér de. 9. (úrv.). de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. To- rockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Ta­kács József, du. fél 7. Csengődv Lász­ló. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődv László. Modori u. fi. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. 11 (iirv.), Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölsrvi út 138. de. 9. Bencze Tm- re. Nacvtéténv de. fél 9. Kr»i<«hvölev de. 9. Rozsé István. Budafok de. n. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — A BUDAI SZERETETOTTHONOK KÖZPONTJA öregek és beteg gyerme­kek gondozására, ellátására munka­társakat keres. Szükségünk van szak­képzett. vagy szakkénesítés nélküli gondozónőkre, vagy férfiakra, akik szeretettel tudiák vállalni súlyosan beteg gyermekek és öregek gondozá­sát. Szükségünk van konyhai dolgo­zókra 250 főre főző konyhánk részére. Szükségünk van gépkocsivezetőre, akinek jogosítványa szerint szakképe­sítése van tehergépkocsi vezetésére is. Munkásszállási elhelyezést biztosítunk. Azoknak a jelentkezését kérjük, akik erre a szolgálatra komolyan és szívük szerint szánták el magukat. Jelentkez­ni lehet írásban (Budai Evangélikus Szeretetotthon, Bp. II.. Báthori László u. 8. 1029). vagy telefonon a 365-705 te­lefonszámon. Amerikai napló jegyzetek 1. A HATALMAS BOEING LUS­TÁN GURUL A KIFUTÓPÁLYÁ­RA, majd meg is áll. Mintha né­hány mély lélegzetet venne ki­futás előtt. Az erősödő dübörgés csúcspontján aztán indul a ro­ham! Szinte észrevétlenül válunk el az aszfalttól, hogy aztán an­nál meredekebben emelkedjünk fölfelé. Fokozatosan zsugorodik alattunk a táj, majd nemsokára eltűnik szemünk elől: a gépóriás belefúrja orrát a felhőkbe — mint­ha szimatolna —, majd teljes tes­tével beléjük gázol. Ám percek múltán büszkén emelkedik ki: megfürdeti ezüstös szárnyait a tiszta-kék égben, a szélben kicsit megrázza magát, majd a tűző na. pon szárítkozik. Itt van hát a Nap, amellyel ver­senyt fogunk futni. Ki ér hama­rabb New Yorkba, majd onnan átívelve egész Amerika fölött, a túlsó óceánhoz? Időzónákon gázo­lunk keresztül, szinte fej-féj mel­lett haladunk. Tudom, szédítő a sebességünk, mégis mintha egy­helyben állnánk. Kikapcsolom a biztonsági övét, ülésemet hátradöntöm, rendezni próbálom gondolataimat. Búcsút mondtam egy időre Siófoknak, Kötésének; Enyignek s a többi kis falunak. Mit gondolnak most e gyülekezet tagjai? Eszükbe jutok- e, imádkoznak-e értem? Vagy csak annak hátrányát érzik, hogy három hétig nem lesz ott a pap­juk? A két szárszói kislány is hiába vár most hitoktatásra. Több ezer km-re házamtól viszont idegenek várnak, senkit sem is­merek közülük. Biztosan egy nagy táblát tart majd magasra valaki a repülőtéren, rajta a nevem. Köz­ben vagy 12 stewardess mutatja be a mentőmellény és a légzőkészü­lék használatát. Azért talán nem lesz rájuk szükség. Kik lesznek vajon a társaim? Az utazást szer­vező Egyházak Világtanácsa leve­léből kiderül, hogy Hollandiából, a Fülöp-szigetekről, Kenyából, Jamaicából és más közelebbi-tá­volabbi országokból jönnek majd össze különböző felekezetű lelké­szek és laikusok. Célunk a világ- keresztyénség nagy találkozójára, az idei vancouveri nagygyűlésre való közös előkészület, továbbá saját hazánk bemutatása, illetve a vendéglátó ország és egyház megismerése. Tizenkét résztvevő, akik várható sokszínűségükkel majd az egész világot képviseli. MÉG VILÁGOSBAN ÉRÜNK NEW YORKBA — eddig mi nyer­tük hát a versenyfutást! Ám a néhány órás várakozás alatt le­megy a Nap: az újabb hatalmas géppel már kivilágítva hagyjuk magunk alatt az országnyi várost. Mire megérkezünk Washington állam legnagyobb városába, Seatt- le-be, még mindig csak este van. De otthon: már másnap reggel! Az első két nap az ismerkedé­sé: egymással és Amerikával. Washington állam külön ország­ként a világ 6. legnagyobb katonai hatalma lehetne az ott felhalmo­zott fegyverek száma alapján. Az egyháztagság és a választási rész7 vétel ugyanakkor a legalacso­nyabbak közé tartozik. Mindezek oka az lehet, hogy itt viszonylag sok újonnan bevándorló él, akik aztán annál radikálisabban el akarják szakítani minden korábbi köteléküket. A munkanélküliség is magasabb az országos átlagnál: 13 százalék. A polgármester az ebből fakadó nehézségekről — szociális problémák,, bűnözés — , beszél. Egy közgaszdásztól izgal­mas előadást hallunk a fegyver­kezés és a világgazdaság össze­függéséről. Egy néger előadó a fe­kete kisebbség helyzetéről szól, borúlátóan. Mára már kevés ma­radt a 60-as évek polgárjogi moz­galmának vívmányaiból. A téma 'különleges aktualitása: aznap ün­nepli a világ Martin Luther King születésnapját. TÖBB EZER GYÜLEKEZETÉT MEGLÁTOGATTUNK, a legsze­gényebb negyedekben. Az evan­gélikus lelkész csontsovány, de látszik, rengeteg energia feszül benne. Éppen élelmiszert csoma­golnak a rászorulóknak: szend­vics, konzerv, gyümölcs az egy­szerű papírzacskókban. Ebédidő van: mi is egy-egy ilyen zacskót kapunk. S az istentisztelet! Tele templom, sok fiatal. Mélyről faka­dó énekük, mint egykor a kürt­zengés Jerikóban, falakat dönt­het le. A társadalmi igazságtalan­ság falait Még mindig a szegénynegyed­ben, egy ínségkonyhán. Az ajtó ban majdnem átesek egy ott fek­vő alakon — részeg? narkós? vagy csak fáradt? A fényképezőgépet a nyakamban felejtem, ezt látva egy riadt tekintetű félvér lány megkérdezi: „Maga az a nyomozó aki engem keres?” Nem, nyugta­tom meg, „I am from Hungary” — Magyarországról vagyok. Egy kalapos szőrmók erre szójátékkal fogad bizalmába: „I am also hungry” — én is éhes vagyok. Ne­vetés csattan föl, majd énekelni kezdenek, amíg a kávéra várnak. SEATTLE EGYÉBKÉNT GYÖ­NYÖRŰ VÁROS: két vízzel, egy tóval és a Csendes-óceánnal ha­tárolva. Üléseink színhelye egy metodista gyülekezeti központ, templom és jól kialakított funk­cionális helyiségek. Az épület ha­talmas — mégis elvész a 30—40 emeletes felhőkarcolók között, amelyek többnyire irodaházak és bankok. Ahogy a széles sugárúton a templom felé baktatunk, meg is jegyzem egyik újdonsült ismerő­sömnek: „Az én hazámban általá­ban a templom egy-egy helység legmagasabb építménye, tornya messziről látható. Itt meg menyi­re elnyomják ezek a felhőkarco­lók.” Az amerikai válasza frap­páns és elgondolkoztató: „Hiába, a modern világ temlomai — a bankok.” (Folytatjuk) Fabiny Tamás „Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindenkit magamhoz vo­nok” (Jn 12, 32). VASÁRNAP. — „Jézus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagy­tok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11, 26 — Jón 2, 3 — Jn 15, 26 — 16, 4 — Zsolt 107, 23—43). Jézus ebben az igében magához hívogat! Kitárt karjai ölelésre és nyugalomra várják a fáradtakat, betegeket, időseket, bűnösöket. Akik elfogadják hívá­sát, azoknak békességet ad. Nála lehet a lelki megnyugovást meg­találni. Bűnbocsánata, gyógyító szeretete áldást azoknak jelent, akik szerető hívását hallják és el­fogadják. „Jöjjetek, Isten Fia hív”: Térj énhozzám, megterhelt szív! Jöjj, hívlak, fáradt lélek! Te ifjú, s öreg, jöjjetek hadd adjak örök kincseket És nyugalmat ti- néktek” (435. ének 1.). HÉTFŐ. — „Jézus mondja: An­nak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyekben” (Lk 10, 20 — 2 Móz 33, 17 — Jn 14, 15—19 — 1 Móz 47, 1—26). Jézus tanít­ványai lelkendezve számolnak be eredményes munkájukról, szolgá­latukról Jézusnak' Ezután hagzik el ez az ige: Istennél ismert a ti nevetek — mondja Jézus. Fel van­nak írva. Isten senkit sem ír le. A keresztségben nevünkön szólított meg és számon tart. Az Ö ígérete és elhívása megbánhatatlan. En­nek örüljünk! — „Uram. Üdvözí­tőm, A mennybe segítőm, Ki bű­nömért szenvedtél. A keresztfán véreztél. Add, ha elszáll az élet, Mennyben örvendjek véled” (343. ének 4.). KEDD. — „Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom” (Zsolt 38, 10 — Róm 8, 2£ — Lk 12, 8—12 — 1 Móz 47, 27—31). A hivő ember mindig talál okot a hálaadásra. Ez a helyes dolog] De a zsoltáros val­lomása arra tanít, hogy Isten a mi panaszainkat és sóhajtásainkat is meghallgatja. A nehézségekben nem el — de Hozzá kell menekül­ni. Mi előtte mindent letehetünk. Jézus is erre biztatott, amikor azt mondotta: Kérjetek az én nevem­ben, hogy a ti örömötök teljes le­gyen. — „Az én Istenemben Bí­zom ínségemben, Hogyha bú nyomja lelkem, Ö megsegíthet en­gem. Ö minden bajom látja, És jó­ra fordíthatja” (343. ének 1-). SZERDA* — „Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallot­tad: tartsd meg azt, és térj meg!” (Jel 3, 5 — 5 Móz 32, 7 — 1 Kor 2, 12—16 — 1 Móz 48, 1—22). Mai igénk eszméltetni és ébreszteni akar. A múltra emlékeztet. A szé­pen elindult keresztyén élet sok­szor lett langymeleggé. Vissza a forráshoz! Jézusra és az Ö igéjére jobban odafigyelni! Ehhez ismét a hallásra és a megtérésre van szükség. A keresztyénségben min­dig lehet újra kezdeni, elölről in­dulni. Ezt a munkát a Szentlélek végzi el bennünk, Aki a hit által Jézushoz köti életünket. — „Gyújtsd lángra fényét áldott igédnek, Virraszd fel lelkemben napját kegyelmednek! Igaz ös­vényt mutass szegényedned né­kem, Hogy szent Felségednek jár­hassak kedvében” (413. ének 2.). CSÜTÖRTÖK. — „Te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod” (Zsolt 10, 14 — Róm 9, 16 — 4 Móz 20, 2—12 — 1 Móz 49, 1—28). Nem ellentmondás ez: Isten látja a bánatot és vészt — ránk tekint és kezében tartja? Valóban minden a kezében van? Sokszor nem értjük Pál szavait: azoknak, akik Istent szeretik min­den a javukra szolgál. Jób megér­tette: ha a jót el tudjuk fogadni kezéből, a rosszat nem kell-é? Is­ten igéje egy ajtót tár fel előttünk, amikor ezt mondja: Te látod és kezedben tartod életünk. „Igen, Atyám, ó, mindenen keresztül! Igen, Atyám, ború vagy fényözön Tetőled száll rám atyai kezedből. A földön másban nem Gyönyör­ködöm” (356. ének 3.)­PÉNTEK. — „Jézus nevére min­den térd meghajoljon, mennyeie­ké, földieké és föld alattiaké” (Fii 2, 10 — 1 Kir 8, 60 — Zsid 11, 32— 40 — 1 Móz 49. 29—50, 14). Jézus neve csodálatos név. Pál erről be­szél. Előbb-utóbb mindenki előtte behódol. A mennyeiek és a föld alattiak már ezt teszik. Mi behó­doltunk-e már előtte? Örökélet és üdvösség egyedül őbenne van. Jé­zus neve minden név fölött való. Hódoljunk be neki, hajtsunk térdet előtte naponta itt és most. „A te hatalmasságodnak Minden térdek meghajolnak, Mennyen, földön amik vannak. Mind engedelmet mutatnak” (359. ének 3.). SZOMBAT. — „Mikor Krisztus a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek di­csőségben” (Kol 3, 4 — Ézs 51, 11 — Ézs 41, 17—20 — 1 Móz 50, 15— 26). A jövőről sok keresztyén nem beszél. Csupán a jelenről. Szeretet, igazságosság, szolidaritás , ezek a keresztyén erények állnak előtér­ben. Mai igénk a jövőre irányítja figyelmünket- Jézus Krisztus visz- szajövetelére: Amikor Ö megjele­nik — mi is vele dicsőségben. Ez nem kevés, amit nekünk a jövőről mond. Az eljövendő felől nézve válik a jelen értékessé Jézus Krisztus által. Ebből a jövőlátás­ból kapok erőt a jelen számára. „Ó, mi Urunk, Krisztus Jézus, Ki fölmentéi a mennybe, Hol várt Atyádnál a trónus És a dicsőség fénye: Te most is itt vagy közöt­tünk, Mert nevedben összejöttünk, így ígérted minékünk” (278. ének 1.). Roszik Mihály — A BUDAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE háromnapos evangélizációra hívja az egyház­megye területén szolgáló lelkésze­ket, papnékat és presbitereket május 12 — 13 — 14 (csütörtök, péntek, szombat) napjain a Bécsi­kapu téri templomba. Az alkal­mak du. 6 órakor kezdődnek EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VUl Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 „Hit által . . központi témával. A szolgálatokat sorrendben D Ko­rén Emil, Görög Tibor és dr. Nagy Gyula püpök végzi. Szombaton az együttlét után tartja közgyűlését az egyházme­gye, amelynek keretében dr. Nagy Gyula püspök szolgálatával az egyházmegyei közgyűlés megerő­síti szolgálatában az újra válasz­tott esperest, dr. Koren Emilt. Az egyházmegye elnöksége a fenti al­kalmakra szeretettel hív és vár minden érdeklődőt. * — HALÁLOZÁS. Id. Nagyváti Pál, a nyíregyházi gyülekezet volt felügyelőjét, az Országos Presbi­térium tagját március 31-én kísér­ték a gyülekezet részvételevei, sze- retetével utolsó útjára. Az igehii - detés szolgálatát. Csizmazia Sán­dor igazgató-lelkész végezte. „Bol­dog az az ember, aki hordozta Krisztus keresztjét.” 33.0920 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs maeasnyomás Felelős vezető: Szlávlk András vezérigazgató — SOPRONI üdüléshez szállást nvúit Zerge utcai egyházi üdülőnk a Lövé- rekben. erdőszélen, jó levegővel, szép kilátással. Szállásdíi egyházi alkalma­zottaknak napi 30 Ft, másoknak 30 Ft. Jelentkezés helybiztosításra Németh Margit otthonvezető címén, 9400 Sop­ron, Zerge u. 26,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents