Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-15 / 20. szám
evangélikus Elet EVvj*. ,; fij.VV.'v.14-’- ,,-jA S Z A G O S E VA ET I L XLVIII. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1983. május 15. Ara: 4,50 Ft §Afe tanti M*etace Az uppsalai Elet és Béke Keresztyén Világkonferencia üzenete Mi, hatvan nemzet számos keresztyén egyházának képviselői, akik 1983. április 20—23. között Uppsalában (Svédország) az Élet és Béke Keresztyén Világkonferenciára összegyűltünk, üdvözletünket küldjük Istennek, az Atyának nevében, aki mindenek teremtője, Istennek, a Fiúnak nevében, aki a Békesség Fejedelme és Istennek, a Szentléleknek nevében, aki a világ éltetője. Együttlétünk ideje alatt mélyen átérezve, sürgősségük tudatában vitattuk meg az élet és halál, háború és béke, a konfliktusok és az emberi méltóság kérdéseit, amelyek minden embert érintenek. Bár nem minden felmerült kérdésben jutottunk egyetértésre, egyhangúlag megerősítjük azt a meggyőződésünket, hogy az élet a maga teljességében és az igazság, amely a béke gyümölcse Isten ajándékai, amelyeket Krisztus által nyújt az emberiségnek. I. Keresztyén gondoskodás az életről és a békéről A keresztyének evangéliuma a béke evangéliuma. Ezt az evangéliumot kezdettől fogva az erőszak világában hirdetik. Ma már azonban az erőszakot, akár a valóságosat, akár a lehetségesét soha nem látott mértékben tapasztaljuk. Igazságtalan társadalmi, po- litikai és gazdasági rendszerek intézményesített erőszakja tartja fogságban az egész világot. A nukleáris fegyverek megjelenésével a rettegés új korszaka kezdődött. A történelem folyamán először lettünk képesek, mi emberi lények, akik eddig a rombolásnak csak korlátozott eszközeivel rendelkeztünk, arra, hogy eltöröljük az elmúlt évszázadok alatt felépült civilizációt. Az emberiség az élet és halál között végső választásra kényszerül. Az atomfegyverek gyártása és a velük történő fenyegetőzés, az emberi faj kiirtására való képesség Isten előtt a legmesszemenőbb gőgösséget mutatja meg, mivel egyedül csak Ő rendelkezik életről és halálról. Az emberiségnek ebben a válságos helyzetében hivatottak a keresztyének arra, hogy annál sürgetőbben hirdessék és éljék az evangéliumot. Ez az evangéliium az élet és a béke, a szeretet és a reménység, de egyúttal az ítélet üzenete is. Isten megítéli a világ mostani rendjét, amely okozója és fenntartója a növekvő nyomorúságnak és a növekvő bizonytalanság érzését kelti. ■ Ügy bántunk eddig ezzel a világgal, mintha a sajátunk lenne és nem Istené. Ennek eredményeképpen kizsákmányoltuk és szétromboltuk környezetünket. Az erőforrásoknak fegyverkezésre való rossz felhasználása következtében milliók halnak meg, nemcsak katonai összecsapásokban, hanem mert a legelemibb létfeltételektől is meg vannak fosztva. Eddig még nem szálltunk hatásosan szemben sem a fegyverkezési versennyel, amely növeli a félelmet és a bizalmatlanságot, sem pedig a népeknek azzal az ostobaságával, hogy „az erő növeli a biztonságot”, pedig valójában a bizonytalanságát növeli, és akadályozza a megbékélést. Az evangélium azonban, amely kinyilatkoztatja Isten ítéletét az ember bűnén, ugyanakkor az üdvösség reménységét is hirdeti. Jézus Krisztus megváltó áldozata által Isten megígérte, hogy minden ember üdvösséget találhat és eljuthat az igazság megismerésére (1 Tim 2, 4), és megbékélhet. A keresztyének imádkoznak és dolgoznak a békéért, nemcsak azért, mert Uruk így parancsoja, hanem azért is, mert eközben megerősíthetik azt a meggyőződésüket, hogy a béke lehetséges, minden pesszimizmus ellenére, amely az ellenkezőjét hirdeti. Ráadásul mi, akik sok különböző egyházból jöttünk, a reménység fontos jelét látjuk a keresztyén egységre törekvő mozgalmakban. Éppen a mostani történelmi helyzetben, amikor a megosztottság az emberiség puszta létét fenyegeti, a Szentlélek arra indítja népét, hogy fedezzék fel és fejezzék ki azt az egységet, amely túllép minden megosztottságon. Amikor átgondoltuk a keresztyéneknek az élettel és a békével kapcsolatos feladatait, bűnbánattal megvallottuk mulasztásainkat a szeretet és a megbékélés elősegítésében, az igazság evangéliumának hirdetésében és gyakorlatában. Megvalljuk, hogy nem mindig kérdőjeleztük meg a háborút, mint az ellentétek elsimításának eszközét. Sürgősebben törekedtünk arra, hogy olyan jóakaraté emberekkel keressük az együttműködést, akik bár nem osztoznak hitünkben, de egyek velünk abban, hogy a lemélyeb- ben óhajtják a béke feltételeinek megteremtését. 1983-ban a világ messze van a békétől. A fiatalok egyre türelmetlenebbek, sőt elvesztik reményüket a jövőre nézve. A szegények igazságosabb és kiegyensúlyozottabb társadalmat akarnak. — így, sürgősségük tudatában, mélyen átérezve vitathattuk meg az élet és halál, háború és béke kérdéseit. II. Fontosabb témák 1. Béke és igazságosság: az írás azt tanítja, hogy béke és igazságosság elválaszthatatlanul összetartozik. Nem lehet béke igazságosság nélkül. A békéért való munkálkodás ennélfogva az igazságosságért, mint a béke alapjáért való munkálkodást jelenti. Azaz, olyan gazdasági rendszer megvalósítására kell törekednünk, amely gondoskodik földünk erőforrásairól, és igazságosan osztja el őket. Az igazságosság általi béke olyan politikai rendszereket is igényel, amelyekben minden ember visszanyerheti, megőrizheti és érvényesítheti jogait és méltóságát, mint Isten képmására teremtett lény. Az igazságtalanság áldozatai számára a békéért folytatott küzdelemnek nincsen nagy jelentősége, csak akkor, ha az igazságossághoz kapcsolódik. A mai világban élő elnyomottak és szegények számára nagyobb gondot jelentenek, az éhhalált és igazságtalanságot szenvedők, mint az, hogy mimódon lehet a nukleáris katasztrófát megakadályozni. A harmadik világ népei arra figyelmeztetnek, hogy a békéért folytatott küzdelem több, mint erőszakos kofliktusok veszélyének elhárítása. Ez azt jelenti, hogy kezdeményezzük egy olyan világ megteremtését, amelyben a népek közötti viszonyok egy méltányo- sabb gazdasági és erkölcsi világrenden alapulnak. Helyi tűzfészkek és általános feszültség: Az általános feszültség gyakran helyi gócok nyomán támad, ilyen például Salvador, Nicaragua, a Falkland/Malvin-szige- tek, Dél-Afrika, Namíbia, Angola, „Afrika szarva”, Libanon, Izrael, Irak, Irán, Afganisztán, Kambodzsa, Vietnam —, mind a harmadik világhoz tartoznak. Ezek az erőszakos feszültséggócok mélyen az igazságtalan helyi és nemzetközi uralmi és kizsákmányolási rendszerekben gyökereznek. Ezeknek az igazságtalan rendszereknek a léte növeli meg a nukleáris pusztulás veszélyét. A keresztyének, amikor a békéért munkálkodnak, ezekre is fordítsanak annyi figyelmet, mint a kelet-nyugati feszültségre, vagy az európai biztonságra. 2. Háború: Az újszövetségi kortól kezdve sok keresztyén szembehelyezkedett mindenfajta hadviseléssel, mint ami ellentétben áll Jézus Krisztus evangéliumával. Az „igazságos háború” hagyományos tanítása mindig a háború elleni erkölcsi állásfoglalással kezdődött, kitartva amellett, hogy a háború csak a legvégső eszköz lehet, amikor a békés megoldás minden lehetősége már kimerült. Ahhoz is ragaszkodott, hogy az értelmetlen, reménytelen, az igazság elérése szempontjából kilátástalan háborút nem lehet elnézni. Gondosan kifejtette azt is ez a tanítás, hogy a háborúban alkalmazott erőszakot ellenőrizni és osztályozni kell, és hogy azok, akik nem harcolnak, nem lehetnek közvetlen támadás tárgyai. A modern hadviselést, amely tömegpusztító és mészárló fegyvereket alkalmaz, akár atom-, akár más fegyvereket, az egyház tanításának hagyományos értelmében el kell ítélnünk. Egyhangúlag egyetértettünk abban, hogy a nukleáris hadviselést, amely minden hadviseléshez hasonlóan valószínűleg egyre erősebb, pusztítóbb lenne, sohasem lehet igazolni. 3. A nukleáris elrettentés doktrínája: Szembe kell szállnunk a nukleáris elrettentés jelenlegi katonai és politikai elképzeléseivel. A nukleáris eszközök elterjedésének és baleseteinek veszélyei és a fegyverkezés egyre gyakoribb hamis indoklása, amely az úgynevezett „korlátozott nukleáris háború” elképzeléséhez vezet, mind egyre kétségesebbé és veszélyesebbé teszik a nukleáris elrettentés tanát minden szempontból. A legtöbben közülünk hiszik, a keresztyén álláspont számára elfogadhatatlan a nukleáris fegyverekkel való fenyegetőzésben, lehetséges használatukban bízni, hogy így kerüljék el a háborút. Néhányan, más lehetőségek hiányában hajlandók elviselni a nukleáris elrettentést, de csak ideiglenes megoldásként. Legtöbbünk számára azonban a nukleáris fegyverek birtoklása összeegyeztethetetlen Istenben való hitünkkel, a teremtettségről vallott felfogásunkkal és a Krisztus egyetemes testében való tagságunkkal. A nukleáris elrettentés alapvetően elembertelenít, növeli a félelmet és a gyűlöletet és elmélyíti az ellentéteket „közöttünk és az ellenség között”. Ezért legtöbben azt hisszük, hogy ezeknek a fegyvereknek a léte ellentmond Isten akaratának. Az Ö akaratának való engedelmesség mindnyájunktól határozott erőfeszítéseket követel teljes kiküszöbölésük céljából, bizonyos időn belül. 4. Általános biztonság: Egy nemzet biztonsága sem érhető el azzal, hogy másokét veszélyezteti, vagy másokkal szemben katonai fölényre törekszik. Csak az általános biztonság ad egyeseknek és mindenkinek biztonságot. Az általános biztonságon alapuló nemzetközi biztonsági rendszer kidolgozását és a leszerelés felé vezető határozott lépésekkel együtt, egyszerre kell megtenni. 5. A fegyverkereskedelem: A nemzetközi fegyverkereskedelem veszélyes, cinikus és elvtelen. Növekedése egyenes arányban van az elnyomó katonai rendszerek számának növekedésével, amelyek megsértik az emberi jogokat és az igazságtalanságot erősítik. Hadfelszereléssel látja el a háborús tűzfészkeket a második világháború óta, ezek főleg a harmadik világ területén találhatók. Ezt a fajta kereskedelmet el kell ítélni, és nemzetközileg ellenőrizni. III. Felhívás a kormányokhoz A keresztyén emberek nemcsak akarják a békét, szükséges, hogy tegyenek is érte. Ez azt jelenti, hogy az egyházak nem menekülhetnek el a politikai közreműködés, annak minden kínja és elke- rülhetelen kompromisszumai elől. Az igazságosság által a békéért való munkálkodás azt követeli, hogy hajlandók legyünk a kereszt útján járni, és kockázatot vállalni. Szolidárisak vagyunk mindazokkal a testvéreinkkel szerte az egész világon, akiket üldzönek, kínoznak, vagy éppen megölnek azért, mert szembe mernek szállni az igazságtalansággal és az elnyomással. Felhívjuk a kormányokat, hagyják abba az emberek méltóságának és jogainak megsértését a „nemzeti biztonság” vagy a „nemzeti érdekek megsértése” címén. Az Élet és Béke Konferencia résztvevői, akik más-más országból és környezetből jöttek össze, sürgetik az egyházakat, forduljanak saját országuk kormányához, mivel a világi hatalmak, hozzánk hasonlóan Isten ítélete alatt állnak. Míg különböző területeken különböző- problémákra kell felhívnunk a kormányok figyelmét, a következőkben néhány olyan ajánlást teszünk, amelyek az egész világot érintik: Felhívjuk a Genfben, Bécsben és Madridban tárgyaló országokat, fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy ezek a tárgyalások pozitív eredménnyel záruljanak. Ellenőrzött és megbízható intézkedéseket kell követelnünk a sokoldalú leszerelésért, amely öt éven belül minden atomfegyver megszüntetéséhez vezetne. Átmeneti intézkedésként sürgetjük: 1. A nukleáris fegyverek gyártásának és fejlesztésének befagyasztását. 2. Azonnali megegyezést az ilyen fegyverkísérletek teljes betiltásáról szóló, átfogó szerződésről. Hatásos intézkedéseket további fegyverek ellen. 3. Atomfegyvermentes övezetek létesítését. 4. Hatásos egyoldalú kezdeményezéseket a békéért és a leszerelésért. 5. A kormányok elkötelezettségét arra nézve, hogy elsőként nem alkalmaznak atomfegyvert. További intézkedésként sürgetjük: 1. Az ENSZ, a nemzetközi jog hatáskörének fenntartását és ki- terjesztését, és támogatjuk a helsinki egyezmény teljes megvalósítását. 2. A Kelet és Nyugat közötti bizalomépítő intézkedések megvalósítását és kiterjesztését, mind katonai, mind pedig humanitárius területen, amint arról a Helsinki Záróokmányban is megegyeztek. 3. Az önrendelkezés és a be nem avatkozás elvének fenntartását, mindenfajta hátrányos megkülönböztetés megszüntetését, valamint az igazságosságon és a szolidaritáson alapuló új nemzetközi gazdasági rend céljának követését. 4. Szigorú nemzetközi ellenőrzést a fegyverek vásárlása és eladása felett. 5. A katonai kiadásoknak és technológiáknak a békés térmelésbe történő átirányítását, különös tekintettel a világ szegényeinek valós szüklégleteire. IY. Útmutató az egyházak tevékenységéhez A fenyegető nukleáris katasztrófa azt követeli az egyházaktól, hogy adjanak elsőbbséget a béke kérdésének. Az az egyház, amelyik belenyugszik a mostani rossz helyzetbe, megtagadja Urától kapott elhivatását. Alázatosan megvalljuk, hogy mint keresztyének, hűtlenek voltunk az Űrhöz. Keresztyénekként való megosztottságunk gyengíti bizonyságtételünk erejét a békéről. Mint atomfegyverekkel rendelkező államok polgárainak, közülünk egyeseknek még nagyobb szégyent kell elhordozniuk. Megvalljuk bűnünket mindnyájan. De most már el kell fogadnunk Urunk bocsánatát, és a csügge- déstől önmagunk elítéléséből a Békesség Fejedelmének való engedelmesség, a róla szóló hivő bizonyságtétel felé kell haladnunk. Ezért felhívjuk az egyházakat, 1. Hirdessék Jézus Krisztust szavakkal és cselekedetekkel, mint aki a világ élete és békessége. 2. Alkossanak programokat a békére való nevelés céljából. Ezek bátorítsák a keresztyéneket arra, hogy teológikusan gondolkodjanak, keressék meg a konfliktusok okait, alakítsák ki elgondolásaikat a keresztyének erőszakmentes ellenállásáról a gonosszal szemben, és hogy érzékeljék az összefüggést a leszerelés és a fejlődés között. Vizsgálják meg annak lehetőségét, hogyan lehetne létrehozni egy nemzetközi keresztyén békeintézetet. 3. Támogassák az olyan egyéneket és csoportokat, akik részt- vesznek a békemunkában, akár keresztyének, akár nem. 4. Törekedjenek a közvélemény mozgósítására a béke és igazságosság érdekében. 5. Támogassák a politikusokat és a kormányokat a békéért való küzdelem és az általános biztonsági rendszerek célját szolgáló tervek kidolgozásában, 6. Szálljanak szembe, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt az eltorzított ellenség-képek felszámolásáért. 7. Működjenek együtt a keresztyén egység-mozgalomban, és minden lehetséges módon segítsék elő a megértést, a békességet és a megbékélést. 8. Bátorítsák a keresztyéneket arra, hogy megértsék: Jézus Krisztus követőjének lenni a béke munkálására szóló elkötelezettséget is jelent. 9. Támogassák a nők részvételét a békért és igazságosságért való munkában. 10. Bátorítsák a keresztyéneket arra, hogy ne működjenek közre a nukleáris háború előkészítésében. 11. Bátorítsák a keresztyéneket arra, hogy találják meg a polgári engedetlenség lehetséges módját, amely hatásos eszköze a nukleáris háború elleni tiltakozásnak. 12. Bátorítsanak állhatatos és felkészült imádságra a békéért. Mérlegen az emberiség sorsa. Előttünk a választás élet és halál között. Mégsem veszítjük el reménységünket. Reménységünk a feltámadott Urban, az élet Urában van, aki saját halála által legyőzte a halált. Nem rettent a hatalmasok hatalma. A kérdések óriási nagysága sem bénít meg. Nem esünk kétségbe. Imádkozunk és cselekszünk, hittel, reménységgel és szeretettel. Fordította: ifj. Szentpétery Péter