Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-01 / 18. szám
^ öKumené ® öKumenS öKumené Jézus Krisztus megsés egyesít Gondolatok a munka ünnepén MÁJUS ELSEJÉN A MUNKA LEHETŐSÉGÉT ÜNNEPELJÜK. Azt, amit Isten teremtésben ajándékának tartunk és igyekszünk azzal a felelősséggel vállalni és végezni, amellyel Isten más ajándékait és parancsait is követjük és kamatoztatjuk. „A munkátlanság — maga a kárhozat” — vallotta egy politikai elítélt a két világháború közötti időben, aki teljes tétlenségre kényszerült, miközben családja nélkülözött, ő pedig, aki egész életében szüntelenül dolgozott, tehetetlenül ült cellájában. Angliai utamon az elmúlt hónapok során magam is találkoztam olyan munkanélküliekkel, akik fizikailag és lelkileg egyaránt szenvedtek tétlenségre kárhoztatott, emberhez méltatlan helyzetük miatt. A régi május elsejéken hazánkban a munkához való jogért és a megfelelő fizetségért harcolók vonultak fel és tüntettek. Ma már ezen a szép tavaszi ünnepen olyanok ünnepelnek, akiknek van munkájuk, vannak céljaik és lehetőségeik is, azok elérésére. Hazánkban a foglalkoztatottság ma teljes, aki akar dolgozni, az talál magának alkalmat erre, gazdasági nehézségeink ellenére az életszínvonal is olyan hogy reális szemléletmóddal inkább hálára és megelégedettségre, mint elégedetlenkedésre van okunk. MÉGIS IDŐSZERŰ ÉS FONTOS ŰJRA ÉS ŰJRA ÁTGONDOLNUNK AZT, hogy mit is jelent a munka életünkben és hogy meg- teszünk-e mindent, amit megtehetünk, helyes szemlélettel dolgozunk-e és tanítjuk-e a fiatal nemzedéket a hivatásszerűen végzendő munka megbecsülésére és mind az egyéni, mind az egész társadalom életében betöltött szerepére! Sajnos, nálunk is vannak céltalanul ődöngő fiatalok, akik azt gondolják, hogy a rendszeres munkavégzés teher és sokkal kellemesebb a szülők pénzével, vagy egyéb könnyű pénzszerzéssel biztosítani mindazt, amire igényük van. Sajnos, nálunk is létezik munkahelyen belüli „munkanélküliség”, amikor valaki munkaidejének csak kis hányadát tölti valóban munkával. Rosszízű szállóigék járnak körbe arról, hogy pénzt keresni és életszínvonalat emelni csak úgy lehet, ha valaki ügyeskedik és munkakörén kívüli tevékenységgel teremti nieg a jobb életkörülményeket. Vannak olyanok is. akik úgy érzik, nem azt csinálják, amihez kedvük és tehetségük lenne és ezért maradnak kielégítetlenek a letöltött munkaidő után is lelkileg, érzelmileg. A nemzetközi kereskedelemben mind gyakrabban derül ki. hogy a nem legjobb minőséggel elvégzett munka gyümölcsei használhatatlanok, eladhatatlanok, értéktelenek. EZEK ÉS EHHEZ HASONLÓ JELENSÉGEK MIATT kell éppen a „Munka ünnepén” hangsúlyoznunk, hogy Isten akarata mindig, minden körülmények között a jól elvégzett és a hivatásszerűen gyakorolt munka. Természetes velejárója ennek a tisztességes fizetség és az emberhez méltó életszínvonal is. de a munkát elsősorban mégsem lehet az érte kapott bérrel, fizetséggel, jutalmazással mérni. A munka — alkotás, amely lehetővé teszi, hogy az ember önmagából, erejéből, tehetségéből, szorgalmából adjon valamit másoknak, a nagyobb közösségnek. Ki tudná az édesanyák otthoni munkáját vagy a diákok iskolai helytállását anyagiakkal felértékelni? Ki tudná egy hűséges, életeket mentő orvos vagy erőtlen betegeket segítő ápolónő szolgálatát teljesítményük alapján jutalmazni? Ki tudná felmérni, hogy egy nemzedékek életlátását befolyásoló pedagógusnak, egy a gyülekezet tagjait hűségesen pásztoroló lelkésznek, egy munkakörén messze túlmutató, emberi gondokat is magáravevő munkahelyi vagy országos vezetőnek munkáját hogyan kell jutalmazni? Ellenkezőleg: hadat kell üzennünk a pénz-bálványt mindének elé helyező szemléletnek, a mindenáron karriert csinódni akarók önzésének, a harácso- csolás és önimádat minden formájának! Az öregeket magukra hagyó és csak saját kényelmét, örömeit kereső embertelenségeknek! Mindez nem méltó hozzánk, sem egy szocialista társadalomban élő polgárokhoz, sem a sok szenvedés és nélkülözés után talpraálló és hazáját szerető magyarokhoz, sem a krisztusi tanítást követni akaró keresztyénekhez. A MUNKA — FELELŐS SZOLGÁLAT. Tartalmassá teheti a magunk életét is, de segíthet abban is, hogy mások is szebb és jobb életet élhessenek. Elűzi az üresség, értelmetlenség fölösleges árnyait és világossá teszi, hogy mivégre élünk, miközben dolgozunk és pihenünk, tanulunk és szórakozunk, gyermekeket nevelünk és elfáradt öregjeinkről gondoskodunk. S miközben magunk körül szebbé tesz- szük az életet, a magunk bajai, sérülései is gyógyulnak. Ráébredünk arra, hogy a mi munkánk — még a legegyszerűbbnek látott munka is — fontos, amelyet más nem végez el helyettünk! Ráébredünk arra, hogy „bölcs szívhez jutni a számlált napok végén” (Zsolt 90, 12) csak úgy lehet, ha az egyes megszámolt napokat tartalmassá, értékessé tesszük. Isten készíti erre az alkalmakat! Ilyen gondolatokkal köszöntjük mi is a munka ünnepét és kívánjuk minden hazánkfiának, fiatalnak és idősnek, hogy öröme legyen ezen a napon és este már kezdjen azon gondolkodni, hogy mit is kell tennie holnap, az ünnep utáni hétfőn ... Szirmai Zoltán Tavaszi fesztivál ’83 Az Egyházak Világtanácsa nagygyűléseinek történetében talán egyetlen alkalommal sem valósult meg olyan kézzelfoghatóan a nagygyűlés tárgyalásai során a fő téma, mint az ötödik nagygyűlésen, amely 1975 végén az afrikai Nairobiban ülésezett. A nagygyűlés előtt sokan tartottak attól, hogy Nairobiban elkerülhetetlen lesz a konfrontáció a harmadik világban és az iparilag fejlett országokban élő egyházak, a kapitalista és a szocialista országokban élő egyházak, valamint az evangéliumi mozgalmat képviselő csoportok és az ökumené hívei között. Mindez nem következett be. A nagygyűlésen résztvevő küldötteket Jézus Krisztus valóban megszabadította megkötözöttsé- güktől és egyesítette őket a szolgálat közös látásában. Elválaszthatatlan két vonal A nagygyűlés előtt többen is támadták az Egyházak Világtanácsát, hogy miért foglalkozik társadalmi, gazdasági és politikai kérdésekkel. A szocialista országokban élő egyházak, köztük a magyarországi egyházak is már több mint húsz éve hangsúlyozták, hogy az egyházak szolgálatához az evangélium hirdetése mellett a földi igazságosságért, az egyeijlőségért és a békéért folytatott következetes küzdelem is hozzá tartozik. A nyugaton élő egyházak részéről viszont az Egyházak Világtanácsának megalakulása óta többször is történt kísérlet, hogy ezeket a „nem teológiai kérdéseket” lesöpörjék az egyházi világgyűlések asztaláról. Ez a nairobi gyűlésen sem sike- rtílt. A nagygyűlésen több előadás is hangsúlyozta, hogy az egyházak szolgálatában az úgynevezet horizontális és vertikális vonal szorosan összetartozik, azaz nem lehet evangéliumot hirdetni anélkül, hogy ne tennénk meg minden tőlünk telhetőt azoknak az embereknek külső körülményei javításáért, akiknek szeretnénk hirdetni az evangéliumot. Mindez a nagygyűlés határozataiban is tükröződik. Nem volt a világnak olyan problémákkal küzdő területe — Dél-Af- rikától és Angolától kezdve a Közel-Keleten át egészen az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia határozatéiig — amely ne szerepelt volna a nagygyűlés megbeszélésein és határozataiban. Organikus egység A nagygyűlés az egyházak egymáshoz való kapcsolatában nem az organizációs, tehát a szervezeti egységet hangsúlyozta, hanem az organikus, tehát az egyházak közös élő szolgálata által kialakított egységet. Ezzel kapcsolatban azt is hangsúlyozták, hogy az egyházaknak „karizmatikus közösségre” kell törekedniük, vagyis a különböző keresztyén egyházaknak a maguk sajátos kincseivel, mint Istentől kapott kegyelmi ajándékokkal kell szol- gálniok egymásnak és a világnak is. Az ilyen egymásnak végzett és a világért folytatott közös szolgálat képessé teheti a különböző egyházakat arra, hogy régi sérelmeiket elfelejtsék, megbocsássanak egymásnak és így létrejöjjön közöttük a „kiengesztelt és megbékélt közösség.” Mindez érvényes a római katolikus egyházzal való kapcsolatra is. Bár a római katolikus egyház 16 képviselője volt jelen megfigyelőként Nairobiban, mégsem valósult meg a protestáns és ortodox egyházak, valamint a római katolikus egyház egysége. Nairobiban lett teljesen nyilvánvalóvá, hogy a Vatikán nem csatlakozik az Egyházak Világtanácsához. Azonban mindennek ellenére a nagygyűlés megállapíthatta azt az örvendetes tényt, hogy a római katolikus egyházzal folytatott teológiai eszmecsere „új és váratlan eredményekre vezetett.” Nairobi, 1975 Negatív tendenciák f Sajnos voltak a nagygyűlésen negatív tendenciák is. Egyes nyugati egyházak képviselői nem nagyon örültek Nyugat és Kelet közeledésének. Amikor a nagygyűlésen a Helsinki Záródokumentum tárgyalására került sor, ezek a nyugati képviselők támadást intéztek többs szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió ellen. Bár ezek a felszólalások a nagygyűlés záródokumentumaiban nem érvényesültek, a nagygyűlés egyes szakaszaiban mégis érezni lehetett a hidegháború felelevenedését. Ezek a küldöttek mások háza előtt sepertek ahelyett, hogy a saját országukban fennálló társadalmi igazságtalanságok ellen és az emberi jogoknak a saját országukban való megsértése ellen tiltakoztak volna. Ezek az erők még akkor nem tudtak igazán érvényesülni és a nagygyűlés szellemét, előbbre vivő konstruktív munkáját nem befolyásolták. Vancouver felé 1975. óta nagyot változott a világ. A nemzetközi életben újra felélénkült a hidegháború szelleme. A bizalmatlanság és a feszültség Kelet és Nyugat között egyre fokozódik. Ebben a kiélezett feszült nemzetközi légkörben, az egyházaknak és az egyházi világszervezeteknek is az Istentől rendelt szép feladatuk és szolgá-. latuk, hogy vállalják a békítés és az összekötő hid szerepét. Sajnos egy^s nyugati egyházaknál jelentkezik az a kísértés, hogy a békítés szerepe helyett a feszültség elmélyítésének eszközei legyenek. A nemzetközi egyházi konferenciákon egyre sűrűbben lehet észlelni olyan jelenségeket, hogy egyes nyugati egyházi körök az Egyházak Világtanácsának ez év nyarán Vancouverben sorra kerülő hatodik nagygyűlésén a visz- szájára szeretnék fordítani mindazt az eredlményt, amit az Egyházak Világtanácsa Nairobiig elért. Reméljük, hogy mindez nem fog sikerülni és az Egyházak Világtanácsa Vancouver után is megmarad olyan szervezetnek, amely továbbra is elősegíti a világ egyházainak békítő szolgálatát. ÖRÖMÖT JELENTETT SZÁMUNKRA, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál idei programját egyházunk is gazdagíthatta, egyházzenei igazgatónk Trajtler Gábor orgonaművész március 23-án a Deák-téri templomban rendezett orgonaestjével. A koncert előtt dr. Hafenscher Károly igazgatólelkész köszöntötte a hallgatóságot. Megemlítette, hogy templomunkban rendszeres egyházzenei élet folyik. Most a Ta~ vaszi Fesztivál keretében szólal meg az orgona, örülünk, hogy ezzel is szolgálhatjuk fővárosunk kulturális életét. Külön köszöntötte a külföldi vendégeket angol, német és svéd nyelven. A MŰSOR ELSŐ FELÉBEN a templomot szépen megtöltő közönség Bach műveket hallhatott. 1971- ben épült Deák-téri orgonánk 3 manuálos, csúszkaládás és jelenleg a legkorszerűbb hazai evangélikus orgona. Elsősorban a barokk hangzásideált követi, így Bach műveit maradéktalan stílus- és színgazdagsággal adja vissza. Sajátos esztétikai öröm Bachot hallgatni ebben a fanyar, éles, súlyos és mégis átlátszó hangzásban. A magatervezte hangszeren jól érződött a művész és orgona nagyszerű összeforrottsága és a hangszer minden lehetőségének terv— szerű kiaknázása. Trajtler játékát higgadtság, nyugodt, érett tempó és megfontoltság jellemezte. Nagyon örültünk, hogy a 3 Bach korálelőjáték mellett Koloss partitájában és a befejező Liszt műben is ismerős korái — dallamaink csendültek fel. Nagyhét küszöbén időszerű volt a passiókorái is (O Mensch bewein dein Sünde gross). Mintaszerű volt a g-moll fantázia és fúga regisztrálása, higgadt, de lendületes tempóvétele. — Részletszépségek kidolgozásában bővölködött a Franck-mű. A magyar szerzőket Gárdonyi Zoltán, Koloss István és Liszt Ferenc egy-egy műve képviselte. Koloss korálpartitája (Nagy hálát adjunk az Atya Istennek) sziporkázóan szellemes, változatos és szuggesztív kompozíció. KÖSZÖNJÜK A FELEMELÖ- EN SZÉP ESTET, amely igazolta a magyar orgonakultúra magas színvonalát. A színesen, változatosan összeállított műsor bizonyára maradandó élményt nyújtott a hallgatóságnak. Selmeczi János Czipri Éva: Felelek Az összefogódzó kezeket ünnepelem amint egymásnak adják a téglát az üveget a kilincset a tollat a borostyánt felelek a parányi szérumoknak kisfiam karján felelni próbálok az embereknek míg gondjaikon gubbasztanak elkeserülten felelek azoknak akik a „kolibri dicsőségében csillognák” felelek a párttalanöknak a parttalanoknak a számkivetetteknek felelek a szerelmeseknek amint kékszínű lángokban olvadoznak felelek minden megszelídült vadnak felelek a falnak a kőnek a jégnek a parázsnak a hőnek felelek az üvegnek mikben a borokat őrzik felelek a fénynek mely a lovak nyakára simul s kezeinken érik már a gyeplő a köldökzsinór aranyos fénye felelek a pajzsoknak a Vértől megtisztított kardnak kikötőknek felelek a megperzselt rózsafáknak felelek a tornyoknak a mellvédeknek felelek a mérgezett hajóktól megtisztított felelek a békének a csendnek a jószavú közösségnek az oldott magánynak felelek mindeneknek és felelek mindenekért (Megjelent a költő A LÄNG SZÍVÉBEN című kötetében, 1982-ben) Jelentkezés nyári kántorkcpző tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző , Szolgálata Foton három nyári kántorképző tanfolyamot rendez, melyre szeretettel hívja és várja a gyülekezet kántorait, kántorjelöltjeit, karvezetőit és énektanítóit. I. tanfolyam háromhetes június 27—július 16-ig, II. tanfolyam kéthetes július 18—30-ig, III. tanfolyam háromhetes augusztus 8—26-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek teljesen kezdők számára, részben továbbképzés a már zenét tanultaknak és olyan szolgálatban álló kántoroknak, akiknek még nincs kántori oklevelük. A tanfolyamok tantárgyai: harmónium-, ill. orgonajáték, egyházi ének, énekkari és karvezetői gyakorlat, zeneelmélet, szolfézs és bibliaismeret. Az új énekeskönyvre való tekintettel különös hangsúlyt kap az új énekek tanulása, valamint az új korálkönyv megismertetése. Részvételi díj a háromhetes tanfolyamokon 1200 Ft, a kéthetesen 900 Ft. A fenti díjakból 300 Ft a jelentkezéssel együtt küldendő be, mint Jelentkezési díj, piros postautalványon, (tehát nem a Kántorképző csekkjén) a következő címre: Kántorképző Szolgálat, Fót, Ber- da J. u. 3. — 2151. Jelentkezési határidő mindhárom tanfolyamra: május 10. Határidőn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Tanácsa, Fót, Berda J. u. 3. — 2151. Jelentkezéshez mellékelni kell: 1. Lelkészi ajánlólevelet, mely többek között igazolja a jelentkezés gyülekezeti érdekét. 2. önéletrajzot születési adatokkal, zenei előképzettségről és az esetleges eddigi gyülekezeti szolgálatról szóló beszámolóval. A felvételről az Igazgató Tanács dönt. A felvételről pontos értesítést küldünk. A fel nem vett jelentkezők jelentkezési diját visz- szaküldjük. A Kántorképzö Szolgálat Igazgató Tanácsa G. A.
