Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-14 / 7. szám
Ismerkedjünk meg az új énekeskönywel Egység a sokféleségben Amióta egyházunkban az új énekeskönyvről beszélünk, azóta tudjuk azt is, hogy az egyik ok, amiért az új énekeskönyvet kiadjuk az, hogy nem volt eddig magyar evangél ikusságunknak egységes énekeskönyve. A (Dunántúli) Keresztyén Énekeskönyv mellett több gyülekezetben használják a Szarvasi Énekeskönyvet, Békéscsaba környékén a Békéscsabai Énekeskönyvet és egyes szlovák gyülekezetekben a szlovák nyelvű Tranoszciusszal párhuzamosan a szlovákul nem tudók énekelnek a Vietórisz József által lefordított ú. n. „Magyar Tranoszciuszból”. Az új énekeskönyv eben a sokféleségben igyekszik egységet teremteni. Nem úgy, hogy kihagy és eltöröl énekeket és ezzel megszégyenít, hanem úgy,, hogy ezeknek a szlovák eredetű gyülekezeteknek sajátos énekkincséből a legkedveltebbeket és a legértékesebbeket felveszi az új énekeskönyvbe. MINTEGY HARMINC GYÜLEKEZETÜNKBEN használják ezeket az énekeskönyveket. A Békéscsabai Énekeskönyvet utoljára 1960-ban adta ki sajtóosztályunk. A Szarvasi Énekeskönyvet használó gyülekezetek számára pedig komoly előtanulmányozás és megfontolás után a szerkesztőbizottság úgy döntött, hogy a (Dunántúli) Keresztyén Énekeskönyvet az Üj Résszel együtt adja ki, hozzáfűzve egy 116 énekből álló „Szarvasi Toldalékot”. A szerkesztés közben kitűnt az, hogy a két énekeskönyv anyagából kb. 350 ének közös. A felmérés azt is megmutatta, hogy a sajátos anyagból a gyülekezetek csak mintegy 200 éneket használnak. Az énekeskönyv több, mint egy- harmadát már nem énekelték sehol sem. Egyházunk teológiai és hitbeli megújulása folytán a felvilágosodás korában született énekek kiestek a használatból, mert nem tükrözték hitbeli megújulásunkat. Nagy eredmény volt viszont az, hogy a két énekeskönyvet használó gyülekezetek is megismerkedhettek az ú. n. 700- as énekekkel, mert az Űj Részt mindkét könyv felvette anyagába. Ezzel tulajdonképpen a most kiadásra kerülő új énekeskönyvünk útját egyengettük már. A ritmikus éneklés ezekben a gyülekezetekben sem idegen forma. KETTŐS CÉLOM VAN E Mostani írásommal, az egyik az, hogy a Békéscsabai és Szarvasi Énekeskönyvet használó gyülekezetek énekelni szerető és énekeskönyvüket szerető tagjait biztassam: semmit ne féljenek az új énekeskönyvtől. Bevezetése nem jelenti azt. nekik sem, hogy egyik napról a másikra merőben új énekeket kell tanulniok. Az a 337 ének, mely a (Dunántúti) Keresztyén Énekeskönyv anyagából az új énekeskönyvbe belekerült, az nekik is mind ismerős ének lesz. Ezen .kívül mintegy 20—25 jellegzetesen szlovák eredetű ének került be ezekből az éne- keskönyvekböl, amit nekik szintén nem kell már tanulniok, hiszen az ő kincsük ez, amit tovább viszünk egyházunk éneklésébe. Azokat az egészen új énekeket, melyeket eddig semmilyen énekeskönyvben nem találhattunk, azokat viszont minden gyülekezetünkben újként kell majd fogadni és megtanulni. Nem lesz tehát egyetlen gyülekezetünk sem hátrányban, — különösen akkor, ha megfogadták a tanácsot és az ú. n. 700-asokból is sokat megtanultak már. A másik célom ezzel a cikkel az, hogy azokat a gyülekezeteket örvendeztessem meg, akik eddig ezt a sajátos, szlovák eredetű énekkincset nem ismerték. Ez gazdagodás lesz az egész ország gyülekezeteinek. A Szarvasi Énekeskönyvből 25, a Békéscsabaiból 20 ilyen éneket vettünk át az újba, de meg kell jegyeznem, hogy a két énekcsoport között vannak azonosságok is, vagyis olyan énekek, melyek mindkettőben szerepelnek, örüljenek azok a gyülekezetek, akik már eddig is magukénak mondhatták ezeket a szép énekeket, hogy ezentúl országos egyházunk közkincsei lesznek és egységünket fogják jelképezni. AZ ÉNEKEK TERMÉSZETESEN : UGYANAZON A „SZŰRÖN” mentek át, mint a többiek. Meg kellett, vizsgálni teológiai, költői szempontból épp úgy, mint prozódiai, énekelhetőségi szempontból. Ezért lesz olyan ének, mely változatlanul szerepel és lesz olyan, mely más szövegezésben kerül az új énekek közé. Végül nézzük, hogy ebből az anyagból milyen énekekkel gyarapodik éneklésünk? Azzal kezdem, hogy eddig sem voltak teljesen idegenek ezek az énekek egyházunk részéről. Az Üj Rész 770. és778. érteke innen származik és már sok gyülekezetünk megszerette. Ebből a csoportból három új karácsonyi éneket kapunk: az „Örömdalok hangozzanak világszerte széjjel”, a „Krisztusunk ma született” és az eddig igen hiányzó „Csendes éj” kezdetű énekeket. A 150. zsoltár át- költése lesz a 49. ének, de ennek szövege sokkal szebb, gördülékenyebb lett: „Dicsérjétek az Urat Földön és mennyben, Tisztelet és hódolat Szentségéről zengjen! Dicsérjétek hatalma Nagyságáért Istent, Kinek dicső uralma Jóra vezet mindent!” A Tranoszciusz-anyagból került be egy reménységet tápláló ének, „Mindaz, ki reményét Istenbevetette”. Ugyancsak innen egy szép Jézus ének: „Uram, Jézus drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó Jézusom!” Átvettünk olyan luTHER-ÉNEKET IS ebből az anyagból, mely csak ezekben az énekeskönyvekben szerepelt magyar nyelven. Ez az ének a 75. számú, „Űr Jézus, hozzád kiáltok, Ö, halld meg könyörgésem!” — kezdetű, melyet a világ evangélikus énekeskönyveiben általá ban megtalálhatunk. Ugyancsak ebből az anyagból kerül be énekeskönyvünkbe egy ének, mely ökumenikus szempontból lesz jelentős, mert hazánkban a református egyház és a szabadegyházak énekeskönyvei is közlik. Szövegét is egyeztettük, így könnyen énekelhető majd együtt: „Hadd menjek. Istenem, Mindig feléd”. Ezekkel az énekekkel is az volt nyilvánvaló célunk, hogy kincseket őrizzünk meg, de nem elrejtve, hanem úgy, hogy közkinccsé tesszük, hadd énekelje egész egyházunk népe! Tóth-Szöllős Mihály Rendhagyó képkiállítás A napi sajtóban szinte nem hiányozhat híradás arról, hogy hol nyílt meg újabb és újabb képkiállítás. A képzőművészet dús termésének idejét éljük s ez magás szintű kultúrára vall Az átlagolvasó már-már nem is igényli, hogy legalább viszonylag tájékozott, legyen a mai festészet fel- felbijjkkanó új nevei felől. Ezúttal nem is az a célom, hogy ezek sorát szaporítsam. Az a kiállítás, amiről szólni szeretnék, nem illik ezek sorába. A kiállítás csak egy napig tartott. Látogató közönsége: egyetlen szeretetvendégség gyülekezete Budavárán. Anyaga: 36 olajfestmény. Egyetlen alkotó művei, s az alkotó kora: két hetes. Vagyis 77 éves. Dús fehér hajkorona alól pirospozsgás debreceni arc tekint a világba. Gulyás László építészmérnök. Itt lakik Budán, a Látó hegy nyugati lejtőjén. (Gyermekkorunkban még így ismertük: Gugger hegy.) A 36 nagyméretű olajkép mind templomokat szemléltet, s csekély kivétellel mind gótikus. Azért hozta el a gyülekezetbe, hogy a templom szépségéről és szeretetéről szóljon. A képek: művészetbe hatjló épótészsZemlé- let, vagy az építészet illusztrálásába hajló művészet. Hallatlanul realista. Az ornamentika gótikus alkotóelemei, finom csipkézetei mérnökien pontosak. Mégis más, mint simán realista. A legtöbb gót templom eredetileg szűk utcák és sikátorok szorultságából tört az ég felé. Másfelé nem tudott terjeszkedni. (Ilyen volt egykor a Mátyás templom is.) A festő levette a kis sikátorokat, elfedő meredek háztetőket, falhoz ragasztott kis árusbódékat, s úgy festette meg, amint talán egykor a tervező álmodta1 meg. Mindenesetre úgy, ahogyan maga az épület megvalósult. Enpatikus alkotások. A színes és mintás cseréptetőket nem úgy ábrázolta, ahogyan a nap és időjárás különböző hatásai közben fénylenek, hanem amilyenek azok eredeti színükben, valójukban. Nem perspektíva és látószög a festmény alapállása. Nem mélységeket fest Alázatosan egysíkú képek. Nem csak a holmok- zatok, ornamentikák, de, a templombelsők is. A különleges gótí-j kus boltozatok is szinte egysíkúvá válnak, s így lesznek oktatóvá. Nem hangulatot fest, amit és ahogyan a szem lát, hanem pontos , valóságában azt, ami van. Vagy aminek látszania kellene, ha kiszabadítanák későbbi ragadvá- nyaiból. Ahogyan az építész egykori álmaikban. 36 festmény. 21 templom. Túlnyomó többségében gótikus. Frontális ornamentika, oldal- homlokzat az áspis hátulról, oltártér belül. Mind síkban. A bécsi Stefansdomot így sohse látni. Eltakarják mellette a kis bagatell házak. De ő így látja. Csak a templomot, teljességében. 5 német gótikus csoda, 5 olasz, 2 finn, 6 erdélyi és 3 magyarországi. így kellene megfesteni a kecskeméti Ybl templomunkat, amelyet sohase láttunk igazában. Vagy a sopronit, a miskolcit, s még néhányat. Jobban megismernénk értékeinket. A legkisebb képre mutat. Formás, havas fenyőt ábrázol. „Ezen szerettem meg a gótikát” — mondja. A templomok képén egyetlen fenyő, vagy fa sincs. De az erdélyi ívek és sudár oszlopok láttán előttem felsejlenek az erdélyi havasok gótikus fenyőerdő csodái, amelyek minden orgonánál szebben szólnak, ha végigfut rajtuk az alkony! szellő, vagy a havasi vihar. Azért írtam le ezt a rövid, rendhagyó kiállítást, mert templomépítő, renováló, újra festő gyülekezeteink ízlés-nevelése, ó, de fontos volna! Koren Emil — HALÁLOZÁS. Nagy Dénes, a farádi gyülekezet volt felügyelője 74 éves korában elhunyt. A gyülekezet mély részvéttel kísérte utolsó útjára. Az építkezés idején odaadóan, szolgálatkészen munkálkodott, lapunknak hűséges olvasója volt. „Né félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy!” — Id. Valastyán Sámuel, aki hosszú éveken keresztül a csaba- csüdi gyülekezet iskolaszéki gondnoka és presbitere volt, évekig tartó, türelemmel és hittel viselt súlyos betegség után 1981. november 24-én 82 éves korában elhunyt, ötvenhét évi házasság után néhány hét múlva követte felesége, Valastyán Sámuelné, sz. Klimaj Erzsébet, aki január 7-én 77 éves korában hunyt el. Mindketten hűséges olvasói voltak lapunknak. Temetésük a szarvasi Ötemétőben volt a szarvas-ótemplomi lelkészek szolgálatával. „Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség”. VASARNAP IGEJE Milyen termés várható? Lk 8,4—13 A tavasz félé közeledve egyre gyakrabban gondol a földműves arra. hogy milyen lesz a termés. Vajon sokat ártottak-e a téli fagyok a gabonaféléknek, vagy nem okoz-e majd nagy kárt a zsendülő vetésben a tavaszi olvadásba belvíz? Szárazság nem veti-e vissza a növekedését, s vihar, jégeső, nem töri-e le a szárba szökkenő kalászokat? A szántóvető ember gondjához hasonló aggodalommal nézünk sokszor szét az egyházban is. Lesz-e termés az ige vetése nyomán? A szószék alatt ülő emberek életében lesz-e eredménye a hirdetett igének? Eljut-e a templomból a hétköznapok világába Isten szava? Jcbban fogják-e szeretni egymást a házastársak, becsületesebben dolgoznak-e majd az emberek a munkahelyükön, többet törődnek-s egymással ezután azok, akik felelősek egymásért? Milyen gyümölcsöt terem az ige életünkben? A MAGVETŐ PAZARLÓ BŐKEZŰSÉGGEL HINTI A MAGOT. Az egyház történetében a neves és névtelen igehirdetők megszólalása annak a bizonysága, hogy Isten mindig szólni akart az emberhez. Nem alkalmi feladatként, idénymunkára ad megbízást, hanem állandóan elhív szolgálattevőket, akik a vetés munkáját végzik. Közben ő maga sem pihen, hiszen rajtuk keresztül és általuk ő dolgozik, ő szolgál az embereknek. Ügy szólal meg az emberek szája által, hogy szolgáló szeretete legyen előttünk nyilvánvalóvá. Az a szeretet, amelyik egyformán mindenkihez eljut. Amint a példázatbeli magvető nem sajnálta a vetőmagot, hanem szórta azt mindenfelé, úgy keres Isten szeretete minden emberi szívet, hogy abba eljusson. Szívünk színtelen, szürke talajából reménységre jogosító zöld hajtást akar sarjasz- tahi, hogy a szeretet termő aranykalásza érlelődjék be rajta. MEGDÖBBENTŐ A MAGVETÉS EREDMÉNYTELENSÉGE. Vannak, akiket szinte teljesen érintetlenül hagy az ige. Sokan csak meghallgatják, s azon nyomban lepereg róluk. Régi életükhöz ragaszkodva visszautasítják az ige hívását. Nem akarnak önmagukról lemondva Jézus szeretetéből élni, az ő követésében, a szolgálat útján járni. Olyanok is bőven akadnak, akik először örömmel fogadják az igét, de ha az igéhez való ragaszkodás valamilyen megprbáltatást, hátrányt vagy esetleg szenvedést hoz magával, akkor elbuknak. Másokban belső szorongás, aggodalmaskodás vagy a gazdagság vágya fojtja meg az ige hatását. Ennyi veszedelem fenyegeti az ige magvetését. Mélyen magunkba kell néznünk, s el kell gondolkoznunk azon, hogy az ige magvetése bennünk milyen talajra talál. Nem fenyeget-e bennünket is az a veszély, hogy gyümölcstelen marad bennünk az ige magva? A MAGVETÉS CÉLJA A JŐ TERMÉS. Mindig azért vetünk, mert aratni akarunk. Isten igéje is azért hangzik, hogy bennünk jó talajra találjon. Ha megdöbbentünk azon, hogy milyen nagy arányban vész kárba a sokfelé szeretettel szórt mag, az Isten szeretetét hirdető, s a szolgáló szeretet útjára hívó szó, akkor örülnünk kell az eredményeknek is. Mindig vannak olyanok, akiknek életében az ige eléri .célját és gyümölcsöt terem. Mégpedig nem is kevés a termés. Ott, ahol az igét hallgatják és befogadják, harmincszoros, hatvanszoros és százszoros termés is van. A meghallgatott és befogadott ige által Krisztus ver gyökeret bennünk. Ő erősít megpróbáltatásokban vagy szorongásokban. Segít megszabadulni önmagunktól, hiú vágyainktól, a gazdagság csábításától, s odafordít a másik emberhez, hogy az egymásért égő életben sokszorozódjék meg az ige gyümölcse. MILYEN TERMÉS LESZ AZ IGE MAGVETÉSE NYOMÁN? A mai vasárnap igéje azt a reményteljes látást akarja megadni nekünk, hogy jó termés várható azoknak az életében, akik hallgatják és befogadják az igét. Az evangéliumok többször mutatják meg azt, hogy Jézus szavának ereje van. ő nem úgy tanított, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van. Szavára meggyógyult a t>eteg, feltámadt a halott. Neki engedelmeskedett a háborgó tenger, s az embert fogva tartó gonosz. Jézus szava ma is hatalom. Nem automatikuson hat, de nem is eredménytelen. Mint a földbe vetett magból sem minden szem terem. Jézus igéjéből is van, ami kárba vész. A jó földbe esett mag termése azonban bőségesen kárpótol a veszteségért. Ezért reménykedhetünk abban, hogy Jézus szava nyomán ma is születik új élet, hűségesebb munka, több szeretet, készségesebb szolgálat. ■ Vető Béla Imádkozzunk! Urunk! Ne engedd kárbaveszni rajtunk igédet! Add, hogy a bőven hulló mag jó talajra találjon ttennünk. Kérünk, óvj meg minket attól, hogy igéd csak futó vendég legyen életünkben. Szorongásaink vagy éppen vágyaink ne tölthessék ki úgy szívünket, hogy abban számodra ne maradjon hely. Te végy szállást bennünk. Szereteted hasspn át, fonnál jón újjá, hadd teremhesse életünk a szolgáló szeretet gyümölcsét. Ámen. — Hatvanad vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Kor 12, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Lk 8, 4—15. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: DR. KOR' EMIL budavári lelkész, a Budai Egyházmegye esperese. — SZÉKESFEHÉRVÁR. A helyi gyülekezetekkel közösen tartott egyetemes imahéten dr. Nagy István, a Fejér—Komáromi Egyházmegye esperese igehirdetéssel szolgált. — ZALAEGERSZEG. Az egyetemes imahét alkalmait ebben az évben is a református testvérekkel közösen tartották meg a gyülekezetben. A helyi lelkészeken kívül szolgálatot végzett Fónyad Pál nagykanizsai és Győri Gábor iharosberényi lelkész. — A NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE Presbitériumának januári ülésén nyert beiktatást Benkő István orosházi lelkész, mint megbízott esperes dr. Káldy Zoltán püspök rendelkezése alapján. Itt köszönt el az egyházmegye elnöksége Koszorús Oszkár esperestől, aki nyugdíjba vonult. Az ülésen résztvett és felszólalt Gregor György egyházügyi titkár is. Megjelent Bozóky Éva: MAGDALÉNA című kisregénye Ára: 35,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon