Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-04-18 / 16. szám

GYERMEKEKNEK! Emberek Jéms körül Isten azért küldte el egyszülött Fiát, Jézust a földre, hogy az em­bereken segítsen. Jézus földi munkálkodásában éppen ezért az a legfontosabb, hogyan találkozott az emberekkel, hogyan segített nekik elesettségükben, hogyan tanította meg őket a helyes élet­folytatásra, hogyan ajándékozta meg őket boldog új élettel, az üd­vösséggel. A következő vasárnapo­kon sorozatunkban azt fogjuk be­mutatni, hogyan találkozott Jézus az emberekkel és mit jelentett ezeknek az embereknek a názá­reti Jézussal való találkozás. SOK EMBER KERESTE A JÉ­ZUSSAL VALÓ TALÁLKOZÁST. Ebbe a csoportba tartoznak első­sorban azok az emberek, akik na­gyon betegek voltak, vagy egyéb nyomorúságban gyötrődtek. Ezek az emberek valakitől hallottak Jézusról, hogy ő meg tudja gyó­gyítani a betegeket és irgalmas szeretetével mindig segít az el­esetteken. Ezek az emberek, ami­kor Jézussal találkoztak mindig megtapasztalták azt, hogy aki őszinte kéréssel közeledik Jézus­hoz, az soha nem részesül visz- szautasításban. MÁS EMBEREKKEL LÁTSZÓ­LAG VÉLETLENÜL TALÁLKO­ZOTT JÉZUS. Azonban az ilyen történetekből mindig kiderül, hogy ezek a találkozások nem voltak véletlenek. Maga Jézus ke­reste az ilyen emberekkel való találkozást, mert rájuk akart bíz­ni valamilyen feladatot, vagy va­lami változást akart elérni az éle­tükben. így hívott el magának tanítványokat, így próbálta meg­újítani a bűnben vergődő embe­rek életét. VOLTAK OLYAN EMBEREK IS, akik azért keresték a Jézussal való találkozást, hogy vitatkozza­nak vele, vagy hogy tőrbe csalják őt. Ezek rendszerint a farizeusok és az írástudók voltak, akik nem nézték jó szemmel, hogy Jézus az egyszerű, szegény emberekkel ba­rátkozik és hogy egy asztalhoz ül a megvetett bűnösökkel. Ezek az emberek irigyelték Jézustól a népszerűséget, mert féltették tőle hatalmukat. Ezek a farizeusok és írástudók a Jézussal való vitában azonban mindig megszégyenül­tek, mert a Jézusból áradó szere­tet és erő hatalmasabb volt min­den rosszindulatnál. A JÉZUSSAL VALÓ TALÁL­KOZÁSOK történetét most nem azért vesszük elő, hogy izgalmas és érdekes olvasmányban legyen részünk. Jézus ma is él és lélekben itt jár közöttünk. Ma is keresi az emberekkel való találkozást, mert új élettel és boldogsággal akarja őket megajándékozni. Nem csak a felnőtteket keresi, hanem a kis gyermekekkel is találkozni akar. Amikor a Jézussal való találko­zások régi történeteit olvassuk, akkor mi is találkozhatunk Jézus­sal. Ha figyelmesen végig olvas­suk ezeket a történeteket és el gondolkodunk a leírt eseménye­ken, akkor mi magunk is meghall­hatjuk Jézus örömöt és üdvössé­get ajándékozó szavát. S miköz­ben az ő szavát halljuk és önma­gunkra vonatkoztatjuk, mi ma­gunk is átéljük a vele való talál­kozás örömét. Most induló sorozatunk olva­sása közben adjon Isten minél több evangélikus gyermeknek ilyen áldott, Jézussal való talál­kozást. S. J. ÖTEZER EMBER A DREZDAI KREUZKIRCHÉBEN Fiatalok nagy tömege, több mint ötezer ember vett részt feb­ruár 13-án, szombaton este a drezdai (NDK) Kreuzkirchében azon a békefórumon, mely a maga nemében az első volt a Német Demokratikus Köztársa­ságban. Ezt követően még több mint ezren gyűltek össze a má­sodik világháborúban elpusztított Frauenkirche romjainál, hogy ott gyertyákat gyújtsanak béke­vágyuk jeleként. Harminchét év­vel ezelőtt, 1945. február 13-ról 14-re virradóan amerikai légitá­madás pusztította el Drezdát. A drezdai találkozóra, melyet fiatalok egy csoportja még no­vemberben kezdeményezett, az egész NDK-ból érkeztek részve­vők. Eredetileg néma felvonulást terveztek a Frauenkirchétől a vá­ros különböző templomaiba. A szász tartományi egyház felaján­lotta, hogy a Kreuzkirchében le­hetőséget ad egy békefórumra és párbeszédre. A beszélgetésben a békevágy kifejezésével kapcsolatos kérdé­sek kerültek elő. Johannes Hem- pel püspök (Drezda) hangsúlyoz­ta, hogy a béke iránti elkötele­zettség nem az állammal szembe­ni ellenzékiségből táplálkozik, hanem az az aggodalom hajtja, hogy az óriási fenyegetés láttán nem elég az, amit a politikusok tesznek a békéért. ,Irok nektek, ifjak...’ Konfirmáció után A mai vasárnapon, vagy az el­következendő vasárnapokon közel háromezer fiatal lép templo­mainkban az oltár elé és elhang­zik ajkán a konfirmációi fogada­lom. Eddig a konfirmációi előké­szület kérdéseivel és magának a konfirmációnak a jelentőségével foglalkoztunk, most felvetjük a kérdést, mi lesz a sorsa a továb­biakban a megkonfirmált fiata­loknak, hogyan kapcsolódnak be egyházunk életébe és szolgálatá­ba. NAGYON SOK ESETBEN saj­nos még ma is érvényesül a „ki- konfirmálás” ténye, azaz a meg­konfirmált fiatal a konfirmáció után kikerül a gyülekezetből, il­letve nem kapcsolódik be az egyház életébe. Mondanom se kell, hogy ez nincs rendjén. Az lenne a kívánatos, hogy a meg­konfirmált fiatalok elsősorban az ifjúsági bibliaórák és a gyüleke­zeti istentiszteletek révén beépül­jenek az egyházba, s belőlük le­gyenek a jövő egyházának lel­készei, presbiterei és gyülekezeti tagjai. Ezért nagyon szeretnénk biztatni a most megkonfirmált fiatalokat, hogy a konfirmáció után azonnal keressék fel az if­júsági órákat és így kapcsolódja­nak be a gyülekezet életébe. Mi­re jók ezek az ifjúsági órák? AZ IFJÚSÁGI ÓRÁKON el le­het mélyülni a bibliai és egyházi ismeretekben. A konfirmációi elő­készület ideje úgy is olyan rövid volt, hogy csak nagy vonalakban lehetett megismerni az emberek üdvösségével, az egyház életével és szolgálatával kapcsolatos kér­déseket. A bibliai és egyházi ösz- szeíüggések ismeretére nemcsak azért van szükség, mert ezek nél­kül az ismeretek nélkül nem tud­juk igazán megérteni az emberi­ség és népünk múltját és jelenét, a szellemi és művészeti élet fej­lődését és mai alakulását, hanem azért is, mert ezeknek az össze­függéseknek, az ismerete olyan ér­dekes és izgalmas világra nyitja meg tekintetünket, amelyeknek ismerete és végiggondolása szinte elengedhetetlen egyéniségünk (és személyiségünk fejlődése szem­pontjából. AZ ISMERETEK SZERZÉSÉN TÜL a hitb4li erősödés alkalma is az ifjúsági óra. A konfirmáció­ban ugyan átélhettük hitünk megerősödését, de őszintén be kell vallanunk, hogy hitünk to­vábbi erősödésére és fejlődésére a konfirmáció után is nagy szük­ségünk van. Az ifjúsági órákon találkozhatunk Isten igéjének olyan megszólaltatásával, amely a fiatalok nyelvén a fiatalokhoz szól. Az igehirdetéseket követő izgalmas beszélgetések és sokszí­nű viták útján nemcsak látókö­rünk bővül, hanem feleletet kap­hatunk fiatal életünk sok olyan kérdésére, amelyekre máshol hiába keressük a feleletet. Az ifjúsági órák legnagyobb élmé­nye pedig kétség kívül az, hogy nincs életünknek olyan területe és kérdése, amelyhez ne kaphat­nánk segítséget, útmutatást és erősítést Jézus szeretetéből, a ve­Krisstus feltámadt me giga sulisunkért Mint újszülött csecsemők A húsvét ünnepe utáni első vasárnapot fehérvasárnapnak is szok­ták nevezni. A régi egyházi gyakorlat szerint a húsvétkor megkeresz­telt új keresztyének fehér ruhájukat letéve ekkor részesedtek elő­ször az úrvacsora szentségében. A bűnbocsánat étele és itala után vá­gyódó hívek hitre és új életre segítő erőt nyernek ebben az eledel­ben. A vasárnap régi latin neve (Quasi modo geniti) 1 Pt 2,2-ből ered, ahol ezt olvassuk: „Mint újszülött csecsemők a hamisíthatatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.” Az úrva­csora éppúgy mint az ige, táplálja bennünk a hitet és a megújult éle­tet. Ezért kell erre vágyakoznunk. A mai vasárnap evangéliumi igéje (Jn 20,19—31) az első tanítvá­nyok hitét megerősítő feltámadott Jézus Krisztust állítja elénk, aki egy emberért, Tamásért külön is eljön, hogy a hitb.en megszilárdítsa, s a szolgálatra alkalmassá tegye. A levélbeli ige (1 Jn 5,4—10) a Krisztus-hit győzedelmes erejét mu­tatja meg. Hit által győzhetjük le önmagunkban az önzés kísértését, s fordulhatunk szeretettel Isten minden gyermeke felé. A minket igéjével, és az úrvacsora szent eledelével tápláló, hitre és új életre segítő Krisztusra figyelve helyes az az egyházi hagyo­mány, amely szerint a konfirmációnak kiválóan alkalmas napja a húsvét utáni első vasárnap, amikor a konfirmáltak először járulnak az úrvacsorához. le való közösség átéléséből. S ki az a fiatalok között, akinek min­derre ne lenne szüksége? GYAKORLATI SZEMPONT­BÓL nagyon fontos az a tanács, hogy ne halogassuk az ifjúsági közösséggel való kapcsolat felvé­telét. Már a konfirmáció utáni hé­ten keressük fel az ifjúsági órát és kapcsolódjunk be annak mun­kájába. Sok fiatal azért kallódik el, mert halogatja ezt, mondván, hogy ráér majd erre a következő tanév elején. Szeptemberig annyi minden történik életünkben, ami talán megnehezíti a kapcsolat fel­vételét. Az élet minden területén igen fontos tényező a folyamatos­ság. I AZ IFJÚSÁGI ÓRÁK TAGJAI pedig készüljenek fel az új tagok, az újonnan megkonfirmáltak fo­gadására. Az ifjúság körében gyakran előforduló szemlélet, hogy a tapasztaltabb fiatalok le­kezelik a kisebbeket, nem jó aján­ló levél az ifjúsági munka számá- ray Segítőkész szeretettel, nyílt és őszinte barátsággal nagyon meg lehet könnyíteni az új tagok be­kapcsolódását, nagyképűséggel pedig el lehet őket riasztani min­dentől. Ha az ifjúsági összejöve­teleken sikerül olyan légkört te­remteni, amely vonzó és magával sodró, akkor biztosan számítha­tunk arra, hogy a most konfirmál­tak nem csak bekapcsolódnak, de bele is épülnek közösségünkbe. A MEGKONFIRMÁLTAK HIT­BELI ERŐSÖDÉSÉRE KITŰNŐ ALKALMAK a nyáron újra meg­rendezésre kerülő gyenesdiási if­júsági konferenciák. Ezeken a konferenciákon az ország külön­böző gyülekezeteiből jött fiatalok nem csak új barátságok, testvéri kapcsolatok születésének boldog izgalmát élhetik át, hanem meg­győződhetnek arról is„-.ihogy az evangélium ereje hogyan munkál­kodik az egyes gyülekezetekben. Ha csak tehetjük, éljünk ezzel az alkalommal is. AMIKOR A MAI VASÁRNA­PON, vagy az elkövetkezendő va­sárnapokon egyházunk fiai és leá­nyai odaállnak az oltár elé és el­hangzik ajkukon a konfirmációi fogadalom, imádkozza velük együtt az egész' gyülekezet és egész egyházunk: Erősíts meg, hát fegyverezz fel Ifjúságomnak idején! Állj mellém, kísérj Szentlelkeddel: Utamban el ne vesszek én! S ha végetér az út, amott Terítsd meg nekem asztalod! Selmcczi János Az élet egyre bonyolultabb formákat öltött bolygónkon, és állandóan változik, fejlődik — ez az állítás napjainkban már egé­szen természetes. Darwin óta. Előtte azonban nem volt az. CHARLES DARWIN 1809. feb­ruár 12-én a közép-angliai Shrewsbury-ben született. Apja jómódú orvos volt. A hat gyer­mek közül Charles volt az ötö­dik. Anyja, Susanne Wedgwood ekkor már negyvenöt éves volt. Nvolc év múlva meghalt. — Charles a helyi unitárius iskola elvégzése után 1825-ben Edin- burgh-ba került orvostanhallga­tónak. Az érzéstelenítési módsze­rek akkoriban még igen kezdet­legesek voltak, ő pedig nem bírta nézni az operált betegek szenve­déseit. A szenvedők iránti részvét mindig igen erős volt benne a tár­sadalmi igazságtalanságokkal kapcsolatban is (rabszolgaság, a munkásság elnyomása). Ezután állatorvos akart lenni, mivel azonban ez lenézett foglalkozás­nak számított, apja kívánságára 1828—1831 között Cambridge- ben teológiát tanult. Ekkor még hitt abban, hogy a Biblia minden szava betű szerint igaz. és nem vonta kétségbe az anglikán egy­ház tanításait. Érdeklődését azon­ban inkább John Henslow lel­késznek. a botanika professzorá­nak előadásai kötötték le. az ő hatására választotta végül is a természettudományi pályát. Adam Sedgwick professzor, a geológia tudományának egvik megalaoí­Az élővilág fejlődése Száz éve halt meg Charles Darwin tója pedig a földtani kutatásokba vezette be. Igen nagy hatással voltak rá Charles Lyellnek. a ge­ológia másik kiváló tudósának, későbbi barátiának művei is. Professzorai közbenjárására 1831—36 között résztvett egy tu­dományos expedícióban a Beagle hadihajón. Föld körüli úton. az alig idősebb Fitz-Roy kapitány kísérőiéként. Kalandos útjuk so­rán Brazíliában. Argentínában és Chilében sok megfigyelést vég­zett. sok-sok különféle élőlényt, állatot és ősmaradványt gyűitött. A legményebb benyomásokat azonban a Galapagos-szigetek egyedülálló élővilágának megis­merésével szerezte. Tahiti. Űj-Zé- lanfl. Ausztrália. Dél-Afrika és ismét Brazília érintésével tértek haza. Hazaérkezése után Londonban telepedett le. itt írta első köny­vét ..Egy természettudós utazá­sai” címmel. Ekkor kezdett a fa­jok változásával komolyan fog­lalkozni. 1839-ben jutott végül arra a megállapításra, hogy a Bibliának sem tulajdonítson más vallásos műveknél nagyobb te- kintélvt. Ugyanebben az évben feleségül vette unokatestvérét. Emma Wedgwoodot. aki mindvé­gig hivő keresztvén maradt. Tíz gvermekük közül két liny és öt fiú élte túl őket. ez utóbbiakból is ismert tudósok lettek. Betegsége miatt 1842-ben Downba (Délke- let-Anglia) költöztek. 1859-BEN JELENT MEG FÖ MÜVE: ..A fajok eredete...”. Ke­vés tudományos mű váltott ki ekkora érdeklődést, és olyan sok vitát. Hiszen' aki elfogadja az élő­világ fejlődésének gondolatát, műn hiheti, hogy az élőlények je­lenlegi formájukban lettek te­remtve. Művének azonban nem ez adia legfőbb jelentőségét, hi­szen korábban is már számos tu­dósnak voltak hasonló gondolatai. Hanem az, hogy a fejlődés okát a természetes kiválasztódásban, a létért való küzdelemben és a kör­nyezethez, a változó körülmé­nyekhez való alkalmazkodásban jelölte meg. Darwint hetven tu­dományos társaság és akadémia választotta tagjául, köztük a ma­gyar is. Első magyarországi is­mertetője Rónay Jácint bencés tanár, aki mint a szabadságharc­ban tábori pap. 1849-ben emig­rálni kényszerült és tíz évet töl­tött Angliában. A teljes mű ma­gyar fordításban 1837—74-ben je­lent meg. MÁSIK ISMERT MÜVÉT. ..Az ember származását” 1871-ben ad­ták ki. Előbbi művében az ' em­ber származásáról alig esik szó. de nyilvánvaló a következtetés, hogyha az élővilág az alacso- nyabbrendűtől -a magasabbrendű felé haladva fejlődött, akkor az ember sem lehet kivétel. Ezt a munkát azonban legismertebb követői. Angliában Thomas Hux­ley. Németországban Ernst Haec­kel és Carl Vogt már a hatvanas években elvégezték. Darwinnal kapcsolatban az a téves nézet terjedt el. hogv szerinte ..az em­ber a malomtól származik”. Mű­vében azonban csupán annyit ál­lapít meg. hogy az ember és az emberszabású majmok közös ősöktől származnak. — A vitákra elsősorban az adott okot. hogy a természetes kiválasztódás, fejlő­dés. amely az élővilágot formálja, évmilliók. kimondhatatlanul hosszú idő alatt lejátszódó folya­mat. tehát csak közvetve lehet alátámasztani. Az egyes részle­tekre — különösen is az ember származására — vonatkozóan azonban még sok kérdés vár tisztázásra. Darwin 1882. április 19-én halt meg. A Westminster-apátságban temették el. Newton sírja köze­lében. A hivatalos Anglia ezzel is ki akarta fejezni, hogy hazája második legnagyobb tudósát tisz­teli benne. DARWIN KUTATÁSAI NYO­MÁN AZT ÁLLAPÍTOTTA MEG, hogy az élővilágnak önálló és törvényszerű fejlődése van. ezért nincs szükség a teremtés feltéte­lezésére. semmilyen formában. Kérdés azonban, hogyan jött lét­re az élettelen anyagból az élet, a fejlődés csúcsán az emberrel, erre vonatkozóan vannak tudo­mányos elméletek. A természettu­domány a világ jelenségeit kutat­ja, és azok okát igyekszik fel­tárni. Más kérdés azonban, hogy ezekből milyen filozófiai, világ­nézeti. hitbeli következtetéseket vonunk le. azt. hoav mindez önmagáért létezik, feilődik vaav valami mást. A Szentírás korabeli ismeretek aiapián oróbál választ adni ezekre a kérdésekre. (A te­remtés sorrendje egyébként nagy­iéból megfelel mai ismereteink­nek.) A mi visszamenő következ­tetésünk a Biblia első mondata: ..Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” Akármikor, akárhogyan és akármit, a legfon­tosabb az számunkra, hogy Neki köszönhetjük. Ez azonban még nem minden. Az emberi faj az idők folyamán — nyilván nem ok nélkül — rossz irányba feilő- dött. Jézus Krisztusban — teremt­ményének formájában — Isten mégis bizonyossá tette, hogy mindenkor kapcsolatban akar lenni vele. Velünk, emberekkel. Ifj. Szentpétery Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents