Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-04-11 / 15. szám

Erdei vasárnap Részlet Nyíró József: Uz Bence című regényéből Húsvél 2. napjának igéje Tanúskodás Apcsel 10,34—43 (Az író az erdélyi ha­vasokon élő Uz Bencé­vel kapcsolatos élmé­nyeit, írja le költői szépséggel) A rókákon, s a két szelíd őrzőn kívül, most volt itt a med­ve is. A medvével kétszer-háromszor megszaaoltatott. amitől az ugyan meshúza valamicskét az ínyét, de nem bántott, hanem dörmög- ve leült a tűz mellé, mintha ne­ki kellene megkavarni a pulisz­kát. A rókák ..megugattak'’. de az őzek tisztes távolból szelíden néztek rám meleg, bámuló sze­mekkel. — Most már semmitől se fél­ten. úrfi! — biztatott Bence. — Ezök tuggyák, hogy maga is ide­tartozik. Tudták, vagy nem tudták, de én azon éiiel le sem tudtam hunyni a szememet. Csak reggel felé szenderedtem el. s az is olvan álom volt. hogy az Isten mindenkit őrizzen tőle. — Mi lölte. úrfi? — iiedett meg Bence is tőlem, mikor úgy kilenc óra tálban ki mertem dugni az orromat a kalyibából. — Ügy néz ki, mintha a kopor­sóból kőtt vóna ki. . . Nem iszik egv csepp fenyővizet? Valamennyire megnyugodtam, mert a medvét nem láttam a közelben. Bence mellől azonban nem mertem egv lépést sem tá­gítani. Tőlem szabhatott ránk akármilyen kötelességet a termé­szet. ' Bence ezen nem ütközött meg. Mára mintha ő is megváltozott volna. Jókedve elhagyta, tréfa­szót nem eitett. csak nézett igen illedelmesen és komolyan magá elé. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem: — Veled mi történt. Benci? — Velem semmi — intett sze­líden —. de ma vasárnap van! Csak most látom, hogy tőle telhetőiig ..ki van öltözve”. Még meg , is borotválkozott. A szava iS' olyan különösen nyilait belém és olvan tiszta, különös íze volt. mint az ostyának. ...Vasárnap!... Erdei vasár­nap!. . . . . . Mert ez az erdei vasárnap más. mint amilyent az' emberek ismernek és megszoktak. Világo­san éreztem és láttam, hogy a fák is másképpen állanak a he­lyükön. mint máskor. Fenséges áhítattal, a kéklő magasságokba emelkedetten, s a frissen szüle­tett. üde levelek miriádiai moz­dulatlanul elmélkednek. A virá­gok. füvek kicsi szálain a lélek ártatlansága ragyog s édes bó­dulatban hallgatiák a föld örök himnuszát. Az ágon ülő mókus lombos farka, bundácskáia úgy csillog szurokfeketén. mintha minden szőre szálát'külön tisztí­totta volna meg. A pisztrángok a patakban ezüst oldalukat for­dítják Isten felé s a mohos szik­lák keményen gondolkodnak. Az állatok fejtekben ülnek s az ál­dott nap édes sugarait arany őzönként önti rá felülről a min- denséere. Vasárnap van! Erdei vasár­nap! Már nem féltem a medvétől, nem voltak gondjaim. se bű­neim. vágyaim. Ráncos arcú lel­kem kisimult és agyamra rábo­rult az erdei vasárnap drága kábulata. A gondolat nélküli jó­hegyezve. Ügy hozta meggör- nvedve. hogy önkéntelen Krisz­tusra kellett gondolnom ... — Te mit akarsz? — lebegett a szó a nyelvemen, de nem tud­tam kimondani, csak néztem, fényben úszott. Magam nem tudtam, hogy le kell-e térdelni vagy fel kell állani. Uz bence is mintha megzavarodott volna. Odalépett hozzám és megkér­dezte: • hogy a Jézus-kép nélküli durva, egyszerű cserfa keresztet fel­emeli két kézzel s a hegyes felé­vel keményen beleüti a földbe. A kereszt szilárdan állott. Bence — kissé talán türelmet­lenebbül — újra bekiáltott az erdőbe: — Kántor úr. hol vannak? Erre az erdőben valami szá­raz gally megreccsent. Odanéz­tem és láttam, hogy komor, ne­héz íe.iingással előjön a medvénk és egyenesen a keresztnek tart. A tövében felegyenesedett és szelíden morogva leült. A másik oldalról ünnepi pofácskával a rókák óvakodtak elő nesztelen járású fiókáikkal s egvszer csak hallom, hogy a messzi távozott özek is robosnalé át az erdőn és lihegve megállnak a cserfa Jé­zus előtt. Mint két szelíd aoácá. úgy állottak ottan szemlesütve: A medve szelíden morgott (tud­tam, hogy ezért nevezte Uz Ben­ce kántornak), a rókák szeme a keresztre tapadt s az őzek szeme — Nem végezné el az isten­tiszteletet? — Végezd csak te! — súgtam vissza, hogy az állatok áhítatát ne zavarjam. — Igen, de — restelkedett Ben­ce. én még a Miatyánkot sem tudom. . . Most mit csináljak? — Csináld úgy. mint máskor! Uz Bence kissé még küzdött magával, de aztán elszánta ma­gát. Valami különös fény villant át az arcán, kemény léptekkel oda ment c is a cserfa kereszt­hez. a tövében leült a medve mellé és ráfüggesztette szemeit ő is a keresztre. Egy árva szó nem sok, annyit se mondott egyik se. csak néz­ték á keresztet: Uz Bence, a medve, a rókák, az őzek. az er­dő. a füvek, a fák. a virágok, a sziklák, az ég. a nap. a bogarak, a madarak, egyszóval minden, de minden. A kereszt pedig visszanézett rájuk. Húsvéti valóság Vivit! Odaírom én is elém. » Valóbb valóság. mint az, hogy élsz te, és hogy élek én. Mi elmegyünk. Mikor? Ma még titok. Mi porladunk már, de Ö élni fog. Vivit! Leírom, s ujjong a dalom ezen a húsvéti diadalon. Valóbb valóság, mint hogy állnak, vannak trónok, országok, népek, birodalmak. Azok elmúlnak. Mikor? Ma még titok. Semmibe hullnak, de Ő élni fog. Valóbb e hír, mint hogy virágok nyílnak, csillagok állnak és emberek élnek. Vivit! Mint szárnyas, szent csodamagot, odavetem a friss tavaszi szélnek, hogy messzehordja, szárnyaljon vele, csüggedt szívekbe ejtegesse le, és legyen az egész világ tele a boldog hírrel: Vivit! Jézus él! Vidd szét a szent magot, tavaszi szél! Hamar kikéi. Virága illatosabb, mint a rózsák. Az illatától halott feléled, csüggedő remél. Te mindennél, bizonyosabb valóság, üdvösségem, örömöm, életem: Vivit, vivit! — csodahíredet ujjongva vetem. Túrmezei Erzsébet DAVID PREUS A BÉKE FELELŐS LEHETŐSÉGEIRŐL érzés primitív üdesége és jótéte­ménye szállott reám és éreztem, hogy a zöld mohára most lépett rá az Isten — ha annak neve­zik. .. Jaj. hogv tudtam én akkor mindent és mindenkit szeretni az erdők kinyilatkoztatásában. Még azon sem lepődtem meg. amit Uz Bence csinált, pedig kü­lönös és hihetetlen dolgot csele­kedett. Oodalépett hozzám és azt mon­dotta: — Most istentiszteletet tar­tunk ! Csak bólintottam, hogy jól van. de ő rám sem nézett, ha­nem belekiáltott az erdőbe. — Imádkozzunk! Vártam, hogy mi lesz, de nem mozdult semmi. Uz Bence visszafordult a ka­lyiba felé. becammogott az ajtón s kisvártatva látom, hogy egy embermagasságú keresztet hoz a hátán, aminek a vége meg van Az Amerikai Lutheránus Egy­ház elnöke, David W. Preus egy Münchenben (NSZK) tartott ta­nácskozáson, ahol a béke és lesze­relés kérdéseivel foglalkoztak, ki­jelentette: egy nukleáris moratóri­um vagy akár tízszázalékos nuk­leáris lefegyverzés, akár amerikai, akár szovjet részről történő egy­oldalú lépésként, mely követésre hív, „felelős, lehetőségnek” tekin­tendő. Véleménye szerint ez a helyzet még akkor is, ha „az em­beri jóságba vetett naiv hit sem nem bölcs, sem nem segít”. Hoz­zátette egyúttal, hogy nehéz ko­molyan venni a béketörekvéseket az emberi jogok egyidejű figye­lembevétele nélkül. TANÚSKODÁSRA NEM SZÍVESEN VÁLLALKOZNAK AZ EM­BEREK. Ha az utcán közlekedési baleset történik, pillanatok alatt nagy tömeg verődik össze, de amikor azt kérdezik, hogy ki látta az esetet, ki hajlandó tanúskodni, a legtöbben hallgatnak. A tanúval­lomáshoz bátorság kell. Nyíltan meg kell vallani azt, amit a szem­tanú tapasztalt, még akkor is, ha valaki mást próbálna bizonyítani. Az igazsághoz hűségesen ragaszkodó tanúskodás bátorsága sokszor hiányzik az életünkből. PÉTER APOSTOL IS VOLT MÉLYPONTON. Amikor Jézust el­fogták, Péter követte őt egészen a főpap udvaráig. Ott azonban nem volt bátorsága megvallani azt. hogy ő is Jézus tanítványa. Tanúként vallhatott volna arról, amit Jézus közvetlen közelében tapasztalt. Ö nem ezt tette. Megtagadta Mesterét. Nem vállalta, hogy valami köze lenne hozzá. Pedig tanúja volt Jézus megdicsőülésének is. Amikor alkalma lett volna a tanúskodásra, hallgatott, sőt tagadott. HŰSVÉT ÉLETÜJlTÓ ERŐT HOZOTT. Péter számára a feltáma­dott Jézus nem élők és holtak bírójaként jelent meg, hanem úgy, mint aki békességet hirdet, megbocsát és újra szolgálatba állít. A szeretetnek ez az ereje formálta őt úgy, hogy tanúvá vált. Ettől kezdve el tudta mondani mindazt, amit Jézus mellett átélt. Tanúja lett annak, amit Jézus földi életében az emberekért tett, hirdette Jé­zus halálát és feltámadását. Bátran beszélt arról, hogy aki ebben a Jézusban hisz, az az ő neve által bűnbocsánatot nyer. HÜSVÉT A MI ŰJ ÉLETÜNK KEZDETE IS. Mivel nem személy­válogató az Isten, magunkra nézve is érvényesnek tudhatjuk azt a megújító kegyelmet, amely megváltoztatja életünket. Bizonyára sok­szor észrevettük már magunkban a feladatok teljesítése során meg­mutatkozó erőtlenséget. Alkalmunk lenne sok jót tenni, mi azonban saját kényelmünket szolgáljuk inkább, s megfeledkezünk a család­ban, társadalomban, s az egész világért végzendő szolgálatunkról. Húsvét azt a Jézust állítja elénk, aki szerte járt és jót tett mindenki- 1 vei. Az ő követésére kapunk elhívást és erőt. HÜSVÉTKOR MEGÚJULHAT A HITÜNK. A szent&ásból tanúk bizonyságtétele hangzik felénk. Szemtanúké, akik tanúi voltak annak, hogy Jézus Szentlélekkel és hatalommal cselekedett az emberek ja­vára, s akik ottvoltak, amikor megfeszítették őt, és beszéltek vele fel­támadása után. A szószékekről ezt a tanúbizonyságtételt adják to­vább azok. akik ennek hirdetésére kaptak tőle parancsot. Mindez pe­dig azért történik, hogy a mindenség Ura mindnyájunk Megváltója legyen. f HÜSVÉTKOR KÜLDETÉST KAPHATUNK. Most érthetjük meg csak igazán, hogy nem személyválogató az Isten, hanem mindenki kedves számára. Azért halt meg és támadt fel Krisztus, hogy most már mint Feltámadott egyformán közel legyen mindenkihez. Ne csak egy nép. vagy csak néhány ember tapasztalja szeretetét, hanem az egész világ. A mai ige ennek továbbadására, hirdetésére hív. Húsvét be akar kapcsolni mindnyájunkat az egyház bizonyságtevőinek tá­borába. MA A KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK TANÚIVÁ AVAT min­ket az Isten. Azért szembesít egy olyan tanúbizonyságtevővel, aki ma­ga is a megújító kegyelem által formálódótt át, hogy mi is tapasztál- *’ hassuk ezt az új életre támasztó erőt. Általa új tartalmat kapjon a hi­tünk. Sok jót tudjunk tenni embertársaink javára. Vigyük, adjuk át, - osszuk szét személyválogatás nélkül mindenkinek azt, amit a meg­újító kegyelem nekünk adott ezen az ünnepen. Vető Béla Imádkozzunk! Köszönjük Jézus Krisztusunk, hogy feltámadásod szemtanúi által is szólsz hozzánk. Megerősíted hitünket, megújítod életünket. Hasz­nálj fel bennünket eszközökül, hogy mi is tovább adhassuk a ránk bízott üzenetet, szereteted örömhírét. Add, hogy téged követve mi is sok jót tehessünk mindazokért, akik között élünk, családunk tagjai­ért, munkatársainkért, s az egész világért. Hálás szívvel áldunk azért, hogy ezen az ünnepen is újat kezdesz bennünk és általunk. Ámen. Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelké­szeinek képzése a budapesti Teo­lógiai Akadémián történik. Akik $ Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Fel­vételi Bizottságához címezve — az Akadémia Dékáni Hivatalá­nak (Budapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) augusztus 15-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kérvény­hez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyít­vány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyít­vány, 3. helyhatósági vagy 'más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szo­ciális viszonyait feltüntetni, 4. or­vosi bizonyítvány, amely igazol­ja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályá­ra alkalmas, 5. keresztelési bizo­nyítvány, 6. konfirmációbizonytí- vány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, vala­mint a lelkészi szolgálatra jelent­kezés okait, 8. esetleg egyházi mű­ködéséről szóló bizonyítvány. — A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, minden­esetre annak a lelkésznek a je­lentkezőt részletesen jellemző bi­zonyítvány, a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamo­dónak a legutóbbi években lelki- pásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön le­vélben közvetlenül az Akadémia ... dékánjának címezve. Az okmá­nyokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles máso­latban is lehet mellékelni. A má­solatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lel­kész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését á felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Dé­káni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. Az Akadémia hallgatói kötele-^ zően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kap­nak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösz­töndíjban is részesülhetnek. — GÖDÖLLŐ. Április 11-énj húsvét vasárnap délután 6 órakor egyházzenei áhítatot tartanak a gyülekezetben. Orgonán közremű­ködik Kalocsay Károly, igét hir­det Dóka Mária lelkészi munka­társ. .

Next

/
Thumbnails
Contents