Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-07 / 10. szám
1 alálkozásaink az egyház szolgálatával UJ SOROZATOT INDÍTUNK víz.” Ha innen idulunk ki, LAPUNKBAN a fenti összefog- 'Ián MAGDALÉNA laló címmel. Terveink szerint a sorozat cikkei két-három hetenként fognak megjelenni. A cikkek megírására olyan lelkészeket, munkatársakat kértünk fel, akik gyülekezeti szolgálataikban sok tapasztalattal rendelkeznek és a gyakorlatban is találkoznak azoickal a kérdésekkel, amelyekkel cikksorozatunkban foglalkozni szeretnénk. Magát a sorozatot, annak p _-i témáit maga az élet teremtette meg, az egyes kérdéseket. amelyeket felvetünk, híveink vetették fel akkor, • amikor egyházunk egy-egy szolgálatával találkoztak. MILYEN KÉRDÉSEKKEL FOGLALKOZUNK ebben a cikksorozatban? Ahogy egyhá- zuiik szolgálata végigkíséri híveinket. egyházunk tagjait a bölcsőtőlt a koporsóig, életünk szinte első percétől kezdve földi életünk utolsó útjáig, a temetésig, ‘úgy szeretnénk foglalkozni életünknek minden olyan eseményével, amikor egyházunk szolgálatot végez, amikor egy- egy alkalmon megszólal Isten igéje. Hiszen egyházunk szolgálatán keresztül maga Isten szólal meg közöttünk, s kíséri végig életünket, annak minden e?yes eseményét, a kedveseket, a szépeket éppen úgy, mint a nehéz órá’kat. Mivel a kérdéseket maga az élet vetette fel szákiunkra, ilyen kérdésekkel szeretnénk foglalkozni : Gyermekem született, megkereszteltessem-e, vagy sem ? — Keresztszülőnek kértek, mit jelent ez a számomra? — Egy különös keresztelő — Nagymamák és unokák. — A megkeresztelt gyermek és egyházunk gyermekmunkája — Konfirmáció, ds hogyan ? — Az első úrvacsoravétel — Fiatalok gyülekezete — Miért lesz templomi esküvőm? — Betegeink szolgálata r- Találkozás a halállal a családban — Két különös temetés — A bölcsőtől a koporsóig. Tudom, bizonyára nem teljes a témák felvetése, de azokat a szolgálatokat vesszük szemügy- re. amelyek egy-egy megtörtént esettel kapcsolatosan kérdést vetettek fel a számunkra. SZOLGÁLATAINK SORÁN UGYANIS IDŐNKÉNT AZT TAPASZTALJUK, hogy .híveink nincsenek tisztában egyházi szolgálatunknak egyes kérdéseivel. Volt olyan édesanya, aki nem tudta, hogy megkeresztel- tesse-e gyermekét, vagy sem? Arra gondolt, hogy ráér ezzel várni, amíg esetleg majd a gyermeke akarja, hogy megkereszteljék. Milyen sokszor elfeledkezünk arról, amit Luther Márton így fogla-1 össze: ..A keresztség nem egyszerűen víz, hanem Isten parancsolatával elrendelt és Isién igéjével együtt használt taközelebb kerülünk • a keresztség felmérhetetlen ajándékának a megbecsülésében. De ugyanígy vetődik fel a kérdés akkor is, amikor más felekezetű keresztszülők állnak oltáraink elé. Vajoh hogyan tudják a más felekezetű keresztszülök Isten elkötelezése alapján az evangélium szerint nevelni keresztgyermeküket? Időnként nagymamák állnak oltáraink elé unokáikkal. Szeretnénk a felelősséget felébreszteni a nagymamákban, de a nagymamák gyermekeiben, a szülőkben is a keresztséget illetően. Szinte évről évre nagyobb problémát jelentenek a konfirmációi előkészítőn részt vevő gyermekeink. Vannak, akik még imádkozni sem tudnak, s az, hogy egy-egy bibliai történetet is tudianak, srzinte már elképzelhetetlen követelmény velük kapcsolatban. Ezeket a gyermekeket , nemcsak a konfirmációra, a megerősítésre (Isten végzi ezt Szentlelke által!) kell felkészíteni, hanem az első úrvacsoravételre is, ami „Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus maga rendelt, hogy azt mi keresztyének eevük és igyuk”... „Ebben a szentségben ... bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyerünk. Mert ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség is van.” Házasságkötés és templomi esküvő — vetődik fel ismét egy újabb kérdés. Ifjainkat erősíteni szeretnénk, hogy Isten oltára elől induljanak el a házasságnak sokszor talán nem is olyan köny- nyű útjára. Újabb kérdésként vetődik fel, hogy mit jelent egy lelkésznek a megjelenése betegeink ágyánál? Ez már az „utolsó kenet”? Vagy 'a szolgálatnak valami egészen más formája? Életünkben időnként nehéz percek, órák szakadnak ránk, amikor valamelyik elhunyt családtagunktól kell földi búcsút vennünk. Mit jelent az egyház szolgálata ezekben a nehéz órákban? SOROZATUNKNAK NEM AZ A CÉLJA, hogy az életünkben amúgy is előadódó ellentmondásokat még inkább szembeállítsuk egymással. Sokkal inkább az, hogy a kérdéseket tisztázzuk, hogy segítsünk, hogy híveink' és olvasóink hitét ezekben a kérdésekben erősítsük. Tesszük ezt keresztyén életünk tapasztalataiból, Isten igéjének elkötelezésé- ből. Kérjük híveinket, olvasóinkat, hogy így olvassák most kezdődő cikksorozatunk egyes cikkeit nyitott szívvel, épülésre. Harkányi László ÜJABB REGÉNNYEL JELENTKEZETT Sajtóosztályunk kiadásában Bozóky Éva, akinek ilyen irányú írói vénájával már néhány évvel ezelőtt találkoztunk, amikor Pilátus feleségéről, Claudiáról írt. A regény „hősnője” most is bibliai alak és most égy olyan női tanítvány, aki csupán mellékszereplője az evangéliumoknak. Ö maga így vallja meg ajánlásában, miért esett a választása éppen erre a női tanítványra:' „Magdalai Mária (Magdolna, Magdaléna) személye régóta foglalkoztatott, rejtélyes volt számomra, miért társult nevéhez a hagyományos „bűnbánó” jelző, hiszen a kanonikus evangéliumok csupán azt állítják róla. hogy „hét ördög ment ki belőle”, s a bibliai szóhasználat szerint ez sokkal inkább jelent betegséget,, mint bűnt. Művészeti ábrázolásait szemlélve mindig tiltakozás ébredt bennem, képre festett képtelenségnek éreztem, hogy p, aki a tanítványok legbelsőbb köréhez tartozott, aki halálig hűségesen állott a kereszt alatt, s a feltámadás első hírvivője volt, fiatalon és tetterősen holmi barlangban ülve, kezében tartott koponyába hullassa könnyeit, ahelyett, hogy örömmel telt szívvel hirdetné az evangéliumot és segítene embertársain. Megváltottságának tudatában miért a könnyhulla tás? Ez a belső tiltakozás késztetett arra, hogy amennyire erőmtől telik, „rehabilitáltam” Magdalénát, megkíséreljem kiszabadítani a hagyomány sztereotipiáiból és olyannak ábrázolni, amilyen lehetett.” A könyvet végigolvasva az a benyomása az olvasónak, hogy , ez a rehabilitálás sikerült. Kicsiny gyermekkorában ismerjük meg a regény főalakát Caesareában élő zsidó szülők gyermeke, aki korán megismeri a félelmet, mert az ott élő 1 görögök egy éjszaka rágyújtják lakóira a zsidónegyedet, elpusztul körülötte mindenki, egyedül éli túl a szörnyű éjszakát, de a tűz, az átélt borzalmak, a halál aratása körülötte maradandó nyomot hagynak gyermeklelkén, szinte kitörölhetetlenül vésik bele a félelmet. Zsidó létére egy görög szobrász adoptálja gyermekének; de ebből is csak újabb félelmei és görcsei támadnak, hiszen egyik népcsoport sem mondja magáénak. Eközben ragad rá az „ördön- gös” név is. Félelme és árvasága csali akkor szűnik meg, amikör Jeruzsálemben Jézussal találkozik. A követésre hívó szó fordítja meg életét. „Magdaléna nem tudta levenni róla a szemét. Szíve megtelt békességgel, soha nem érzett boldogsággal. Ó, bár örökké tartana ez a pillanat!” Azután Jézus vezeti be a tanítványi közösségbe a többi asszony közé: „Beteg is yolt, árva is. Most már egy közü- letek. Velünk marad. Fogadjátok be és ne kérdezzétek. Elhívtam, és ő követ engem.” Jó, hogy a regény hősnőjéről az író nem formál makulátlan szentet. A tanítványok közül Judással nem tud megbirkózni, ezt az egyet nem tudja elfogadni. Azon gyötrődik, — mert maga is látja ezt a bűnét —, hogy „itt a tiszta szeretet forrásánál sem tudja kiűzni szívéből az ellenségeskedést, a gyűlölséget. .. Ha az Ür tanítványa, ha körükbe tartozik, akkor ő szeretni akarja, de nem sikerül. Szerethetünk-e parancsszóra?’ Magdaléna mindvégig megmarad embernek, küzdő és reménykedő, a kereszt alatt összetört, de a Feltámadottal való találkozás után újra erőre talált hírvivő, bizonyságtevő. A REGÉNY SZÖVÉSE KÖZBEN az evangéliumok több fontos bizonyságtételét fűzi bele Magdaléna történetébe. Itt érkezik el jnondanivalója csúcsához is, amikor a szelíd, szolgáló Mestert mutatja meg, akinek csodálatos hatalma van, de nem fegyveres lázadásra használja, hanem kard helyett a keresztről beszél. Köszönjük az írónak Magdaléna „rehabilitálását” és azt, hogy személyén keresztül ilyen valóságos. emberi és nem „légies” asz- szonyt formált belőle, aki a Jézus mellett szolgáló asszonyok egyike lehetett. Megáll az, amit a regény végén mond ró1a: „Bűneitől megváltotta őt az Ür, szabaddá tette a szolgálatra, s ő annak áldozta életét.” így lesz ez az élet példa arra, hogy Jézus mellett az ember megtanul szolgálni, mások életét segíteni, betölteni. T—Sz. M. MOST ÉLNI - KÜLDETÉS! Most élni — küldetés! Elfogadni — alázat. Ez az én századom : ez a rohanó, véres huszadik század. Legelején érkeztem. • Egy világháború átkos ágyéka már gyermekéveimre ráhullt. .. s ma viharszárnyakon már vége felé száguld. Atomkor százada lett. ■ Észbontó kérdések kavarognak, és nincsen felelet. Két világháború véres emléke sikoltja bennünk: Béke, béke! Mért kellene gyűlölnünk, ölnünk?! Világűrbe törünk, s pusztul a Földünk. Soha nem tudtunk ilyen sokat, és soha ilygn keveset. Feledésbe hulló szavak: testvér, irgalom, szeretet. Viharzúgásba vész halk énekem. S most élni küldetés, mert így rendelte Isten énnekem?! , Ö egyszer számonkéri küldetésem, s ítél felettem: hogyan szolgáltam és hogyan szerettem ... a szabadulás egyetlenegy útját, Jézus Krisztust, hirdetni szóval, tettel hogyan siettem! Még itt vagyok, s most élni — küldetés! Embermilliárdok kis. porszeme, emberóceán kicsi cseppje, én, amit tettem és amit tehetek, olyan kevés! Vége felé viharzik a század, vége felé lehellet-életem. Köszönöm, Krisztusom, hogy ézt a lehelletnyi életet ma újra csodatévő kezedbe tehetem. Továbbsodor magával századom, ez a viharszárnyú század. Most élni — küldetés! Elfogadni — alázat. Szívemet Krisztushoz emelem, Enyém a küldetés. Övé a kegyelem. Túrmezei Erzsébet (Szerkesztői megjegyzés: A verset Túrmezei Erzsébet 70. születésnapján írta.) Merre ívtri a Baeh-kutatá§? Előadás-sorosat a rádióban Ritka élményben részesüli a Bach-tisz- telők népes tábora az elmúlt hetekben. A Magyar Rádió 3. műsora ugyanis folyamatosan sugározta H. J. Schulze hatrészes előadását: ,,J. S. Bach életműve a mai kutatás tükrében’’ címmel. H. J. SCHULZE nevével gyakran találkozunk a szakirodalomban. Neves Bach- kutató, a lipcsei Bach-archívum asszisztense, akinek számos cikke jelenik meg a Bach-évkönyvekben. Nagy szerepet játszott a Bach-dokumentumok háromkötetes kiadásában. 1980 szeptemberében a budapesti Zeneakadémián is tartott előadást a modern Bach-kutatás kérdéseiről. Előadását azzal kezdte, hggy 1979-ben ünnepelte a tudományos világ a Máté- passió ősbemutatójának 250 éves évfordulóját. Rámutatott arra, hogy ez a dátum ma már megdőlt. A pár éve felbukkant adatok szerint az ősbemutató 2 évvel korábban, 1727-ben volt. A jubileum tehát két évet késett. Egy másik kijavítandó adat: eddig egy Gerber nevű lelkész adatai alapján úgy véltük, hogy a Máté-passió ősbemutatóját Lipcsében elutasítás, szinte megbotránkoztatás fogadta. Ma már tudjuk, hogy ez a közlés nem a Bach-passic előadására vonatkozik, hanem egy „főúri kápolnában’’ előadott passióra. A lipcsei közönség már jóval előbb hallott hasonló stílusú zenét< nem volt tehát ok a megütközésre. Schulze még több hasonló példa kapcsán sürgeti: számoljuk fel a tévedéseket, és korrigáljuk a köztudatban meglevő téves és ma már megcáfolt feltevéseket. SOKAN IDEGENKEDNEK ATTÓL, hogy zeneműveket tudományos elemzésnek veszünk alá. A zeneszerző alkot — mondják —, a tudomány pedig „szőrszál- hasogatóan” elemzi a műalkotást. Mire jó ez? Nem elég csak játszani és hallgatni a zenét? Ez a lebilincselő és érdekes előadás rácáfolt az ilyen ellenvetésekre, előítéletekre. Bach esetében különösen is nyilvánvaló, milyen fontos egy régi zeneszerzővel kapcsolatban a tudományos kutatómunka. Hiszen Bachnak reryjeteg műve elveszett: 3 passió, 100 egyházi és 20 világi kantáta és rengeteg kamarazenei mű. Nyugodtan beszélhetünk ezzel kapcsolatosan az újkori zenetörténet legnagyobb veszteségéről. Továbbá: Bach életéről ijesztően keveset tudunk. Ö maga semmit sem jegyzett fel életéről, és sajnos a környezet is hallgat róla. Mivel tehát a részletes külső életrajz hiányzik, ezt a „belső életrajzzal” kellene pótolni (esztétikai, lélektani, zeneszerzői fejlődés megrajzolása a művek alapján). Mindez elsősorban annak a kutatását állítja középpontba, hogy az egyes fennmaradt művek mikor keletkeztek. ■ Ez más szóval a művek kronológiájának kérdése. Schulze előadása főleg ezzel foglalkozott. Mintegy két évtizede van annak, hogy a Bach-kutatás sikeresen megállapította a Bach-kantáták keletkezési idejét. Ebben fontos támpontot jelentett a kézírás és a kottapapíron látható vízjelek vizsgálata, valamint a kantáták egyházi esztendő szerinti besorolása. A sikeren felbuzdulva a kutatók lázasan fogtak hozzá, hogy Bach többi művének időpontját is megállapítsák. A várakozás igen nagy volt, de az eredmény sajnos kevés. Az előadás tüzetesen elemezte Heinrich Bes- seler 1955-ben megjelent kronológiai tanulmányát, kimutatva, hogy feltevései szinte kivétel nélkül tévesek. SCHULZE PÉLDÁKON MUTATTA BE, hogy a modern Bach-kutatás felszámolva az eddigi tévedéseket, ma milyen módszerekkel próbál mégis továbbhaladni a művek kronológiájának megállapításában. Ilyen pl. a Bach által írt ajánló sorok, elemzése a Brandenburgi versenyekhez, továbbá egyes ritkábban szereplő hangszerek felbukkanása, Bachnak vagy valamelyik másoló kézírásának azonosítása stb. Az élő zenei gyakorlattal kapcsolatos az előadó együttesek nagyságának kérdése. ' Régebben minden további nélkül az akkor divatos nagyzenekari előadást választották. Amikor pl. a 3. Brandenburgi versenyt 66 első és 54 második hegedű adta elő, ez nyilván egészen másképpen hangzott, mint Bach korában 10 vonóssal és 1 csembalóval. Smend és Besseler levéltári adatokkal igazolták, hogy ez volt az eredeti zenekar létszáma. Schulze aláhúzta a létszám megállapításának fontosságát. Ezzel tudja ugyanis a kutatás segíteni az élő zenei gyakorlatot abban, hogy a ma népszerű és sokat játszott Bach-zenjét megközelítőleg úgy halljuk, ahogyan azt a szerző elképzelte. Beszámolómban persze csak néhány részletet emelhettem ki a gazdag tartalmú előadásból, amelyben érdekes és élvezetes bepillantást kaptunk a Bach-kutatás műhelytitkaiba. Igazi kutatómunka folyik, hiszen rengeteg még a megválaszolatlan kérdés. A magában is élvezetes előadást még kellemesebbé és színesebbé tette a sok és kiadós zenei bemutató. Ez is azt bizonyította, hogy a kutatómunka nem öncélú, nem elvont tudományos fejtegetés, hanem az élő zenei gyakorlatot szolgálja. Gáncs Aladár
