Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-28 / 9. szám

XLVII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1982. február 28. Ára: 4,50 Ft

EVA N G ÉL

ÉTI LAP

A magyarországi evangélikus egyház nevében testvéri szívvel köszöntöm a gyülekezetei. Istennek adok hálát, hogy szolgálhatok közöttetek és megköszönöm a gyülekezetnek, hogy lehetőséget adott az igehirdetésre. Mi más társadalmi körülmények között élünk, mint ez a gyülekezet, de ugyanannak a testnek, és pedig a Krisztus testének tagjai vagyunk. Krisztusból kiinduló szeretet, mint a vérkeringés megy szívtől-szívig és köti össze azokat, akik Nyugaton és Keleten hisznek Benne.

Az ősegyházi textus-sorozat Vízkereszt utáni harmadik vasárnapjának igéjét választottam igehirdetésem alapjául. Ezek a vasárnapok és azok igéi Jézus dicsőségét hirdetik. A leprás és a kapernaumi százados szolgájának meggyógyításáról szóló történetek is Jézus dicsőségét nyilvánítják ki.

Jézus dicsősége a két történetben többféleképpen mutatkozik meg.

Szavában

Először is úgy, hogy kitűnik szavának hatalma. Lukács evangélista szerint annak az embernek, aki . Jézushoz jött „leprával borított” volt a teste, tehát az utolsó stádiumban volt betegsége. A lepra gyógyíthatatlan volt. A leprás a halál útján járt. De ennek a leprásnak volt egy egészséges szava: „Uram, ha akarod megtisztíthatsz.” Jézus kimondta a szót: „Akarom!” Ez az „akarom” a teljhatalom szava volt. Elég volt a szó. az Ö szava, hogy a gyógyíthatatlan meggyógyuljon.

Ugyanez a szó, Krisztus szava elég volt a kapernaumi százados szolgájának is. A százados, ez a nem-zsidó ember is felismerte Krisztus hatalmát és szaván keresztül is megnyilatkozó erejét: „Csak egy szót szólj és meggyógyul az én szolgám.”

Mindkét történet egyformán azt adja hírül, hogy Jézus Krisztus hatalmas Űr. Hatalma van a betegség, a nyomorúság, a halál felett. A görögnyelvű Újszövetségben gyakran olvassuk azt, hogy Jézus „kyrios”, „Ür”. Nem szabad csodálkoznunk, hogy az első keresztyén hitvallás is így szólt: „Jézus Krisztus Ür.” Az ' első keresztyének úgy látszik ezt tapasztalták meg először.

Nekünk Magyarországon is azok között a történelmi körülmények között, amelyben élünk, az elmúlt harminc esztendőben ez volt Krisztusról a legmélyebb tapasztalatunk. Ezt a tapasztalatot csak azok tudják megszerezni, akik olyan mélységeket járnak meg. mint amilyeneket korábban mi jártunk meg. De vesztesek lennénk, ha nem jártunk volna azokban, mert különben soha 'nem éltük volna meg azt, hogy Jézus Krisztus hatalmas Űr. Nemcsak betegségeket, nyomorúságokat tud gyógyítani, hanem a „halál árnyékában járó” egyházat is tud megtartani és a jövendő felé vezetni. Ez a hatalmas Krisztus a külső történelmi körülményeket is úgy tudja alakítani és megváltoztatni — és ez történt Magyarországon is —, hogy egyháza szabadon hirdetheti ma az evangéliumot és végezheti sokoldalú szolgálatát.

Mi azt gondoljuk, hogy a nyugati társadalmakban élő egyházaknak nem kisebb Jézusra van szükségük, mint nekünk Keleten. Nyugaton sem kevesebb veszély fenyegeti az egyházakat, mint Keleten. A kényelmesebb helyzet, a társadalom nagyobb toleranciája, az a látszat, hogy a hit nem egzisztenciális szükségesség. az egyházhoz való konvencionális tartozás legalább olyan veszélyes az egyház számára, mint az ateizmus. Csak a

Káldy Zoltán:

Hamburgi prédikáció

Mt 8, 1-13

hatalmas Krisztus lehet itt is az egyház megtartója. Ezért joggal mondhatjuk Nyugaton és Keleten, hogy „solus Christus”, egyedül Krisztus. A hatalmas Krisztus nemcsak az üdvösség megszerzője. de az egyház megtartója és szolgálatának biztosítója is.

Ez a hatalom ma is — és nemcsak a leprás és a százados beteg szolgájának esetében —, elsősorban szaván keresztül mutatkozik meg. Szavával — melyben a Szentlélek dolgozik — bűnöket bocsát. A leprásokról Jézus korában az volt a felfogás, hogy betegségük valamilyen bűn. közelebbről a rágalmazás büntetése. Amikor Jézus azt mondotta „akarom, tisztulj meg”, akkor ez a szó nemcsak a leprától tisztította meg a beteget, hanem a bűnétől is. Bűnbocsánatot kapott. Más esetben Jézus egy-egv betegnek ezt mondotta: „Megbocsá- tattak bűneid.” És ez valóság volt. Jézus isteni hatalommal cselekedett, amikor egyetlen szavával bűnöket bocsátott meg. Ugyanezzel a szóval tud hitet ébreszteni a legkeményebb szívekben is. Ezzel a szóval tudja a hitet feléleszteni azoknak a szívében, akik egyszer már hittek, de azután kialudt hitük „mécsvilága”. Ezzel a szóval, az Ö hatalmas szavával tud új életet teremteni, olyan életet, amely kedves az Isten előtt. Ezzel a szóval tudja az élettelen egyházakat és gyülekezeteket megeleveníteni. Ezzel a szóval tudja a csak önmagukkal törődő egyházakat mások gondjának felvételére serkenteni. Igen. Ű hatalmas Űr. nem kihaló személy. És hatalmas a szava is! Azért, amikor az Ö szavát halljuk, ne keményítsük meg szíveinket.

A^ diakóniában

A két bibliai történetben Jézus dicsősége nemcsak szavának hatalmában jelenik meg, hanem a diakóniában is. Két embernek testi nyomorúságában nyújt segítséget úgy, hogy fizikailag is meggvógyítja őket. Máté evangélista Jézus testi nyomorúságok felett való hatalmának megmutatását az evangélium szerkesztésében is kihangsúlyozza. A Hegyibeszéd után következik a

8. és 9. fejezet, amelyekben a gyógyítások sokaságát mondja el. Abban is nyilvánvaló — tehát Jézus dicsősége —. hogy teljhatalmát nem uralkodásra, nem Dávid trónjába való beleülésre. nem ellenségeinek elpusztítására, ! nem népének Palesztinát megszállva tartó római hatalom kiűzésére használja, hanem az embereken való segítésre, diakó- niára. Ügy is mondhatjuk, hogy hatalmát a diakóniában gyakorolja. Ezért gyógyulhatott meg a gyógyíthatatlan leprás és a százados béna szolgája.

Jézus egész lényét és szolgálatát jellemezte ez a diakónia. Végső fokon azért lett emberré, ezért vállalta az emberi sorsot, ezért volt engedelmes halálig, éspedig a keresztfa haláláig, ezért lett a sir lakója, „szállt alá a poklokra”. Mindezzel segíteni akart, hogy szegény bűnös embereknek életük és üdvösségük legyen. De számára az embereknek nemcsak a lelke és üdvössége volt fontos, hanem az egész ember, testi szükségleteivel együtt. Ezért adott kenyeret az éhezőknek, gyógyította meg a betegeket, vakokat és némákat. Igen, a diakóniában, az irgalmasságon keresztül ragyog Jézus hatalma.

Az egyháznak gyakran kísértése az, hogy Jézusnak a szón keresztül megnyilatkozó hatalmát mindenek fölé helyezze és valami másodrendűnek, járulékosnak tekintse ■ Jézusnak a diakó- nián keresztül gyakorolt hatalmát. Szoktunk arra hivatkozni, hogy az Ágostai Hitvallás is csak „az evangélium tiszta hirdetését és a szentségek Jézus rendelése szerint való kiszolgáltatását” jelöli meg az egyház ismertetőjeleként. Azt azonban elfelejtjük, hogy az Ágostai Hitvallás nem sorolja fel az egyház valamennyi ismertetőjegyét, pl. a • szere tetet sem, amelyet pedig maga Jézus mondott tanítványai ismertető- jegyének. És azt is elfelejtjük, hogy Jézus egylélegzetre adott parancsot az evangélium hirdetésére és a betegek gyógyítására.

A mi korunkban Jézus a szóban és diakóniában egyformán meg akarja mutatni hatalmát. Diakóniát akar gyakorolni egyeseken, családokon, kisebb és nagyobb közösségeken. A múlt esztendő volt világszerte a „fogyatékosok éve”. Kitűnt, hogy a 4,5 milliárd emberből a földön mintegy 400 millió fogyatékos, mozgás-sérült, szellemileg hátramaradt, háborússérült, csonka, béna, vak. süket. E mellett ott vannak az éhezők milliói, a járványoktól súlytottak, betegek otthon és kórházakban. Nem igazi egyház az, amely nem veszi komolyan, hogy Jézus hatalmát az irgalmasságban. a diakóniában is fel akarja ragyogtatni és nem engedi, hogy Rajta keresztül végezze Krisztus diakóniáját a világban. A szélesebb értelemben vett diakóniához tartozik a béke szolgálata is, a feszültségek enyhítése is, az igazságos nemzet közi gazdasági rendért való fáradozás is, a környezetvédelem is és a faji megkülönböztetés felszámolása is az egész világon.

Azzal, hogy Jézus meggyógyította a leprást — aki a társadalomból kitaszított ember volt — őt visszavezette az emberi közösségbe, társadalomba. De a gvógyitással visszaállította mindkét személyiségében megcsonkított ember, emberi méltóságát is. Abban a korban, amelyben olyan nagy súlyt helyezünk az emberi méltóság kiteljesedésére, és minden ezt gátló körülmény megszűntetésére és arra is, hogy az embernek legyen helye a társadalomban, igen jelentős Jézusnak a diakónián keresztül felragyogó hatalma és hatalmának az irgalmasságban megnyilatkozó nagysága.

A misszióban

Krisztus dicsőségének és hatalmának 'megnyilvánulása az is, hogy egy nem-zsidó ember egy százados, hittel fordul hozzá, sőt olyan hittel, melyre azt mondja Jézus: „Bizony mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben.” Majd hozzáteszi: „sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre.” Nem vitás, hogy itt Jézusnak a pogánymisszióban is felragyogó dicsőségéről van szó.

Máté híradásában előrevetődik az őskeresztyénségnek az a meggyőződése, hogy a zsidóság

többsége saját választottsága tudatában elutasította Jézust, a pogányság pedig méltatlansága tudatában elfogadta Öt.

Jézus új választóvonalat húz. Eddig volt a „választott nép” Izrael és a pogányok. Űk voltak a ■ .királyi ország” várományosai, a pogányok pedig az elvetettek. Űk voltak „belül”, a pogányok „kívül”. Az új választóvonal most már a hit. Aki hisz benne, az van „belül”, aki elveti az van „kívül’.

Jézus hitet talál a félpogány samaritánusnál, a századosnál, a kananita nőnél és az is samari- tánus volt, ki a 10 meggyógyult bélpoklósból visszajött hálát adni. Ugyanakkor a választott nép elutasította. így történik meg, hogy az ünnepi asztalnál az Isten országában, az üdvösségben napkeletről és napnyugatról jönnek olyanok, akikre nem is vártak, és róluk lemondtak, de Krisztus megmutatta dicsőségét azzal is, hogy hitet ébresztett bennük.

A keresztyén egyház, vagy annak kisebb-nagyobb közösségei hajlamosak arra, hogy magukat föléje emeljék a „hitetleneknek” az ateistáknak, az egyházon kívül levőknek, ugyanakkor gyakran saját maguk hite üresedik meg. lesznek tagjai hitetlenné. De Krisztus meg tudja mutatni, ma is dicsőségét azzal is. hogy Északról. Délről, Nyugatról és Keletről hív el kívülváló- kat. miközben, akik biztos helyre számítanak az ünnepi asztalnál. azok kívül maradnak hitetlenségük miatt. Ez pedig egyrészt vészjelzés az egyház tagjai felé, másrészt felszólítás arra, hogy nyitott szívvel és szeretettel nézzenek minden emberre. így nézünk körül abban a világban, amelyben Magyarországon élünk tudva, hogy Krisztus ott is tud hitet támasztani, ahol mi már lemondtunk arról. A hitet pedig nem a „kívülvalók”-tól kérjük számom, hanem magunktól, az egyház tagjaitól.

Legyen hát dicséret és dicsőség annak a Krisztusnak, aki hatalmát megmutatja az igében, a diakóniában és misszióban, a hit. a szeretet ajándékozásában és az Ö országának terjesztésében.

Elhangzott német nyelven a hamburgi Nikolai templomban 1982. jan. 24-én.

Finn—magyar testvér gyű lekezetek

Napjainkban megérett, a megvalósulásig fejlődött régi álmunk: megalakultak a testvérpárok finn és magyar gyülekezetek között. A terv évekre nyúlik vissza, amikor- is dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és Mikko Juva finn érsek megállapodtak abban, hogy tovább bővítik a finn és a magyar evangélikus egyházak kapcsolatát s megszervezik, útjukra indítják finn és magyar gyülekezetek testvéri együttesét. Ez a terv egyre jobban érett Budapesten, Turku- ban, Iisalmiban.

FEBRUÁRBAN LEVÉLBEN ÉRTESÍTÉS JÖTT a finn Külügyi Bizottságtól, hogy elkészítették 21 magyar gyülekezet párosítását 21 finn gyülekezettel. Énnek alapján gyűlt össze dr. Káldy Zoltán püspök-elnök hívására 21 magyar lelkész, hogy mint testvérkapcsolatokra kért gyülekezetek lelkészei, megbeszéljék az újszerű kapcsolatok felvételét.

Bevezetőjében dr. Káldy Zoltán püspök-elnök ismertette egyházunk jelentős várható eseményeit külügyi kapcsolataink terén, így elsősorban a LVSZ várható nagygyűlését Budapesten, azt megelőzően az elsősorban német területen, de hazánkban is megünnepelendő Luther-jubileumot, majd más kisebb külkapcsolati összefüggések megemlítése után szólt a finn-magyar kapcsolatok 1965 óta tételes megállapodások kereteiben folyó eseményeiről s ezek összefüggésébe állította ezt a kapcsolatokat továbbépitő és bővítő lehetőséget, s méltatta annak fontosságát.

Ezután a testvérgyülekezetek működésének programtervezetét és szabályzatát beszélték meg, amelyet az egyház Külügyi Bizottsága elé fognak terjeszteni.

A TERVEZET RÁMUTAT AZOKRA A CÉLOKRA ÉS MÓDOZATOKRA, amelyeknek alapján és kereteiben a testvérgyüle- kezetek kölcsönhatását fejleszteni kívánjuk. Megállapították, hogy a kapcsolatok kifejlesztésének célja, hogy a gyülekezetek kölcsönös egymásra figyeléssel

mélyebb tájékozódást szerezzenek a két ország egyházi életéről, a személyes kapcsolatok által ápolják az evangélikus testvériséget, megértést és szeretetet, segítsék egymást az evangélium üzenetének korszerű megértésében, az időszerű egyházi kérdések területén jól tájékozódjanak, valamint felismerjék és ápolják az egyház előremutató feladatait saját társadalma javára.

Megállapították, hogy a testvérakció a két egyház Külügyi Bi- | zottságainak irányítása és felelőssége keretében fog működni, de gyakorlati kivitelezése az illeti) gyülekezetek presbitériumainak tervezése szerint fog folyni s a kapcsolatok minél hasznosabb folytatása érdekében ezekben a gyülekezetekben a pénztár keretein belül külön anyagi alapot létesítenek.

A TESTVÉRGYÜLEKEZETEK kiválasztása és párosítása legnagyobbrészt saját kezdeményezésre indult. Vannak közöttük gyüleke- zetpárok, amelyek valójában már régen kapcsolatban vannak egymással. Mások a lelkészek elmúlt nyáron Iisalmiban tartott közös konferenciájukon kötött barátságokon indultak. Ismét mások a lelkészek régebbi barátságára alapozódnak. Vannak, ahol a máris kialakult kapcsolatok a társadalomban régóta folyó testvérvárosi kapcsolatokból nőttek ki. Többet ezek közül a finnek részéről évek óta folyó sűrű turistautak gyümölcseként kell elkönyvelnünk.

EZEK UTÁN HADD KÖZÖLJÜK a finnek által megküldött párosítást, amelyet az összegyűlt érdekelt lelkészek gyülekezetük nevében is igen nagy örömmel és lelkesedéssel fogadtak. íme a finnek által közölt sorrend: Eger — Pori város Teljä gyülekezete (Eger és Pori testvérvárosok); Soltvadkert — Perniö; Rákoskeresztúr — Rauma; Hévízgyörk — Oulu központi gyülekezete; Veszprém — Rovaniemi (testvér- városok is); Nagytarcsa — Vehka(Folytntás a 3. oldalon)