Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-21 / 8. szám

Kérdőjeles mondatok Lehetünk az Isten „követői44? „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei..(Ef 5, 1) Érdekes és tanulságos cikk ol­vasható a Nők Lapja ez évi 5. szá­mában ezen a címen: A gyermek: folytatás. Olyan fiatalokról szól, akik számára a;szülők az ember­ség, a hivatásszeretet, a becsüle­tes munka mintáivá lettek s akik azután éppen ezért szüleik fog­lalkozását folytatják. Szinte ész­revétlen -beléjük ivódott ugyanaz a lelkűiét és belenőttek ugyanab­ba az életformába is. Hozzátehet­jük ehhez, hogy áldott életű apák és anyák élete, lelkülete és ma­gatartása akkor is „átprogramo- zódhat” gyermekeikbe, ha foglal­kozásuk nem is válik azonossá. A SZÜLÖK ÉLETFOLYTATÁ­SA bizonyos értelemben többé- kevésbé mindig mintává, „model­lé” válik gyermekeik számára. Tudatosan vagy sokszor öntudat­lanul azt folytatják, követik, amit szüleiktől megtanultak, átvettek. Nagy felelősséget jelent ez a szü­lők számára! S mérhetetlen nagy áldássá lehet a gyermek életé­ben. Torz életű emberré fejlődik az, akinek életéből az ilyen jóté­kony hatások hiányoznak, vagy rossz példák veszik körül. Ezért olyan fontos a jó családi közös­ség mindnyájunk életében. Bár­csak ilyenek lennének a keresz­tyén családok! A természetes családi közös­ségnél még fontosabb számunkra egy másik ..családhoz” való tar­tozásunk. Belekerültünk Isten nagy családjába, ahol Atyánkkal és testvéreinkkel élhetünk együtt áldott közösségben, mint Isten „szeretett gyermekei”. Hallatlan már az is, hogy ide bekerülhet­tünk. Nem is szűnhet meg szí­vünkben az örvendező hálaadás érte. Még nagyobb csoda az. ami ebben a közösségben szüntelen elénk tárul: az Atya_ végtelen szeretete gyermekei iránt. Szün­telen magunk -előtt láthatiuk jó­ságos" atyai arcát és csodálhatjuk ember-gyermekeivel szembeni szerető és bölcs bánásmódját. Ezt a minden értelmet felülha­ladó ismeretet mi Jézus Krisz­tusnak köszönhetjük. Ő élte elénk Isten jóságát, irgalmát és megbocsátó szeretetét. Ö mutatta meg nekünk: milyen az Isten (2 Kor 4, 6). S ITT FEL KELL TENNÜNK EGY KÉRDÉST: Lehetünk-e mf csupán szemlélői vagy élvezői az Isten szeretetének? Nem kell-e ennek folytatódnia bennünk? Pál éppen erre hívja fel az efezusi gyülekezet tagjait s erre szólít fel bennünket is: „Legyetek Is­ten követői...” sőt: az eredeti görög kifejezés szerint „utánzói”, Isten gyermekei számára maga Isten az igazi „modell”. Persze Isten mérhetetlenül más és több ennél. Jól tudta ezt az apostol is. Mégis arra hív bennünket, hogy a legkülönfélébb élethelyzetek­ben, embertársaink iránti maga­tartásunk tekintetében Istenhez kell igazodnunk. Hozzá hasonló magatartást kell tanúsítanunk, Öt kell utánoznunk, követnünk. Számunkra Ö a „minta”. Jézus Krisztus maga is Öt- állítja elénk: „Ti tehát legyetek töké­letesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5, 48). Hogyan lehetséges ez? Az első, amit erre a kérdésre feleletként mondanunk kell: Is­ten követése semmiféle emberi erőfeszítéssel, kegyes mesterke­déssel el nem érhető és meg nem valósítható. A saját képessége­inkre való építés csak zsákutcá­ba vihet. Ezen az úton nem Is­ten követőivé, hanem csak ke­gyes fariezusokká, hamis „után­zatokká” válhatunk. ÉPPEN EZÉRT SZÜNTELE­NÜL Jézus Krisztusra és az C segítségére vagyunk ráutalva. C nemcsak a „láthatatlan Isten ké­pe” a számunkra, hanem „az el­sőszülött testvér is”, aki nerr szégvell bennünket testvéreinek nevezni (Zsid 2, 11). Az Ö Isten! követő élete csodálatos erőforrá: a számunkra. Ő emberi állapoté' ban utolsó lehelletéig az Atyá' követte. Szüntelen Öreá figyelt, i kereszthaláláig neki engedelmes­kedett. Szavait és cselekedeteit az Atya szándéka irányította és sze­retete hatotta át. Egészen Isten szeretetének erőterében élt. S Ö testvéri módon ebbe az erőtérbe von bele bennünket is. Itt, ebben az erőtérben, a Vele és az Atyá­val való szeretet-közösségben ke­rülünk olyan „mágneshatás” alá, amelyik a tehetetlen vasporsze­met, hitvány kis életünket Isten szeretetének „erővonalai” irányá­ba mozgósítja. A soraim elején idézett cikkben szó van egy öt­vösművésznőről. A főiskolán gyakran kellett társaitól hallania: „Könnyű annak, akinek a papá­ja is ötvös volt.” Ö maga így vall érről: ......sokszor eszembe jut, ho gy én ugyan egészen más tár­gyakat készítek, mint ő, és még­is, valahogy ugyanazt csinálom, a szellemet folytatom ... s ez kü­lön adomány ...” Mennyivel in­kább adomány, hogy mi Jézus Krisztus által szerető mennyei Atyánk munkáját folytathatjuk, követvén, „utánozván” Öt a sze- retetben. Mindez nem könnyen válik va­lósággá mindennapi életünkben. S ez nem azért van, mert Isten szeretete „élhetetlen”. A hiba nem az ö szeretetében, hanem bennünk van. Bizony az alma na­gyon messze esett a fájától! Mi egyáltalán nem „hasonlítunk” Atyánkra. „Elfajzott” gyermekek vagyunk s természetünk nem egyezik, hanem ellenkezik „az is­teni természettel”. Éppen ezért Isten követése csak önmagunkkal vívót belső küzdelemben, a Szent­lélek „természetformáló és átala­kító munkája” révén valósulhat. Ezért nem nélkülözhetjük azokat az „eszközöket” sem, amelyeket a Szentlélek eme munkája érdeké­ben felhasznál: az Igét, az imád­ságot, a testvéri közösséget stb. Az elveszett „atyai képmás” vo­násaiból így mutatkozhat meg valami újra rajtunk. ÜJRA ÉS ÚJRA FÁJDALMA­SAN KELL ÁTÉLNÜNK, hogy az mennyire töredékes és egyre el­homályosuló. Kitörölhetetlenül él azonban bennünk a remény, hogy egyszer majd mégis eredeti szép­ségében ragyogni fog rajtunk. „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya: Isten gyermekeinek nevez minket, és azok is vagyunk ... de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé le­szünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá le­szünk Hozzá...” (1 Jn 3, l—2). Laborczi Zoltán MEGHIRDETVE Nincs helye itt az álnok, hamis hangnak, sem a gyűlölködőnek, sem a hamisnak. Ez a Ház a Szeretet Fundamentumára: Krisztusra épült. Az egyen, és az igyon, aki éhes, s csak az jöjjön, akinek szíve van, aki egy a nyomorulttal. 11 Vékey Tamás Emlékkönyv A Magyarországi Baptista Egy­ház Teológiai Szemináriumának hetvenötéves fennállása alkal­mából az elmúlt esztendő során kiadott emlékkönyvben az előszó szavai szerint sem csupán a ta­nító múlt szólal meg, hanem a szolgáló jelen is. Átlapozva az ol­dalakat meggyőződhetünk — e szándék valóra váltásáról. Törté­nelmi adatokat, egyháztörténeti érdekességeket, archív fotókat, sajtó történeti teológiai tanulmá­nyokat, hazai és nemzetközi bap­tista, de az ökumenikus kapcsola­tokat is átfogó kutatások eredmé­nyeit találjuk a kiadványban. Magyarországon az első bizo­nyítható misszió (1873) nyomán fogalmazódik meg a teológiai képzés iránti igény. 1899-ben in­dult meg az első budapesti tan­folyam. A századforduló utáni években tovább fejlődtek a gyü­lekezetek és velük párhuzamosan folytatódott — ha különböző he­lyeken is — a szemináriumi munka. A prédikátorképző isko­la, a Szeminárium küzdelmes év­tizedei után jelentős fordulatét, jelentett a baptisták 1947-es egyen j ogúsítása. 1972-ben, majd 1980-ban pedig megnyílt az akadémiai lelkészi és teológiai doktori oklevél megszer­zésének a lehetősége a protestáns Teológiai Akadémiákon. A „Test­véri megállapodás” a református és evangélikus egyházakkal egy­ben az ökumenikus kapcsolatok terén végbement előrehaladást is jelzi. E kapcsolatokkal külön rész foglalkozik. A fejezet írója szerint, „szűkebb és szélesebb ökumenikus területen még na­gyon sok feladat áll előttünk”. Az emlékkönyv számos írójá­nak sorát „A jövő kapujában” fe­jezet zárja. Dr. Mészáros Kálmán előretekintésében a baptista lel­kipásztorképzés iránti sokféle igényt, terveket összegzi tanul­ságosan, a jövőbe vétett remény­séggel. „Lelkipásztorokat képezünk. Magasztos és szent ez a feladat. A ma és a jövő lelkipásztora szembe találja magát egy sereg megoldatlan kérdéssel. Nem kap­hat mindenre kész receptet. ... családi, gyülekezeti gondokon át egészen a társadalmi, politikai élet sok kérdéséig mennyi min­dennel kell foglalkoznia. Ezen felül határozott állásfoglaláso­kat kell érlelnie felelős őrhe­lyén ... Az egyezmények segíte­nek abban, hogy keressük a közös szolgálat alapjait...” Lehel László — ötvened vasárnap az oltár­színe zöld: A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: 1 Kor 13, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 18, 31—43. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Feb­ruár 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KOREN EMIL budavári lelkész, a Budai Egy­házmegye esperese. — SZEKSZÄRD. Január 14-én hálaadással emlékezett meg a gyülekezet szervező és templom­építő lelkésze, Németh Gyula születésének 100. évfordulójáról. Ebből az alkalomból sírján és a templom bejáratánál levő emlék­táblán koszorút helyeztek el. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nek­tek. Figyeljetek ' életük végére, s kövessétek hitüket!” t AEM VASÁRNAP IGEJE A Erted-e Jézust? Lk 18,31—43 Életünk útját járva többször megállít bennünket egy-egy szomorú esemény, hosszan tartó, súlyos betegség vagy korai, tragikus halál. El­gondolkodunk azon, hogy miért kellett a fájdalmas tényeknek bekö­vetkezni. Nem értjük, hogy mi az értelme az ilyen nehéz keresztet hordozó, vagy éppen rövidre szabott emberi életnek. Céltalannak, ér­telmetlennek látjuk a szenvedést, s haszontalannak a halált. A BÖJTI ŰTRA LÉPVE JÉZUS SZENVEDÉSÉVEL ÉS HALÁLÁ­VAL TALÁLKOZUNK. Nem könnyű megérteni azt, amit Jézus maga mondott meg előre tanítványainak, amikor Jeruzsálembe, szenvedése helyére indult. Csúfos, kínos, erőszakos halálról beszélt. Nem lehet csodálkozni azon, ha a tanítványok sem értették, hogy Jézus miért erről beszélt, mikor ők egészen mást vártak. Csak Jézus feltámadása után értették meg ők is, hogy miért kellett mindennek úgy történnie, ahogy történt. Valójában azért, mert így töltötte be Jézus a vele kap­csolatban megírt prófétai igéket. így lett ő az a megváltó, aki nem véletlen és tragikus események elsodort áldozata, hanem a szenve­dést és halált önként és tudatosan vállaló Messiás. Kínos keresztha­lála' Istennek irántunk megnyilvánuló szeretetéből fakadó, értünk végzett szolgálat. Ez az értelme Jézus keresztjének. JÉZUS MINDIG KÉSZ AZ EMBERÉRT CSELEKEDNI. A Jeruzsá­lembe induló Jézust eltöltötte a közeli szenvedésteljes halál bizonyos­sága. Mégis észrevette a segítséget kérő vak kiáltását. Voltak ugyan, akik rászóltak a vakra, hogy hallgasson, de Jézus ebben a helyzetben sem önmagával törődött, hanem a rászoruló felé fordult, és. segített. Mennyire nem értették Jézust, akik el akarták hallgattatni a segít­ségért kiáltó embert. Azt hitték, egész másutt jár az esze, mint a vak kolduson. Jézusnak mindennél fontosabb az, hogy ha valaki hozzá fordul, az tapasztalja is meg szeretetét, erejét, hatalmát. Jézus meg­váltó halála az örök életet szerezte meg számunkra, de nemcsak erre van szükségünk. Itt a földön boldog életre vágyunk, egészségre, bé­kére, barátokra, jólétre. Ezeket is megadja életújító hatalma. A BÍZOD ALMAS HIT JÉZUSRA TEKINT. Az ember sok minden­re képes, de van, amit mégsem tud elérni. A súlyos beteg nem tudja önmagát meggyógyítani, segítségre van szüksége. Életünk megújulá­sát sokszor szükségesnek érezzük, fogadkozunk is, hogy minden más­képpen lesz ezután, de sokra önmagunkban nem megyünk. Jézus az, aki könyörülhet rajtunk. Neki van hatalma is, és szíve is arra, hogy az életünket terhelő gondjainktól megszabadítson, új életet kezdjen el bennünk. Csak bízzunk benne, mint a jerikói vak! Ne hagyjuk ma­gunkat elhallgattatni! Az igazi hit annál inkább kiált, minél inkább próbálják lebeszélni. Aki érti, hogy Jézusnak az a szándéka, hogy megtartson az örök életre, s földi életünkben is megszabadítson mind­attól, ami súlyos teher rajtunk, az ezt bizodalmas hittel kéri is. A JÉZUS SEGÍTSÉGÉT MEGTAPASZTALÓ EMBER KÖVETI ŐT, ÉS DICSÉRI ISTENT. Jézus követése ma nem azt jelenti, hogy Jé­zussal együtt kell vándorolni poros országutakon. Sokkal inkább az az értelme ennek, hogy Jézus szeretete él bennünk is, hozzá hason­lóan szeretjük az embereket, s az ő szolgáló lelkülete indít bennün­ket is szolgálatra. A bennünk elkezdődő új élet nemcsak gondolatain­kat formálja újjá, hanem sok jó cselekedetre is megtanít, az egymás javát munkáló-élet útjára vezet. A megújult életű'keresztyén ember ezzel dicséri legszebben Istent. Lehet Istent dicsérni szép zsoltárok­kal és vidám énekléssel is. Mégis a legszebb istendicséret az, amikor a keresztyén ember békességben él a szomszédjával, a szülő áldoza­tos szeretettel neveli .gyermekét, a fiatal gondját viseli az idősebb­nek, a jó cselekedetek gyümölcse bőven terem. JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS HALÁLA NEM ÉRTELMETLEN, VAK VÉLETLEN. A minket örök életre megtartó isteni szeretet jelent meg általa. Az a szeretet, amely földi boldogságunkat ismunkálja, a min­ket megújító erő által. Ezt a szeretetet ragadhatjuk meg bizodalmas hitünkkel. Ha pedig a mienk ez a szeretet, általa sok jóra leszünk képesek. Krisztus követésében, az ő Lelke erejével szolgálunk minden embernek Isten dicsőségére. Vető Béla Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy most is elindulhatunk a böjti úton Jézus szenvedésére és halálára emlékezve. Add, hogy értsük Megváltónk értünk hozott áldozatának jelentőségét. Hadd tapasztal­juk életünk útján, hogy földi boldogságunkat is munkálod nap mint nap. Ébreszd s tartsd meg bennünk a bizodalmas hitet, hogy készek legyünk kitartóan, el nem tántoríthatóan kiáltani hozzád. Kezdd el bennünk s vidd végbe rajtunk életújító hatalmad munkáját, hogy mindenkor kövessünk, s dicsérjünk téged. Adj ajkunkra dicsérő éne­ket, s add erődet, hogy jó gyümölcsöket teremjen életünk a te Lelked által. Ámen. — KESZTHELY. Az evangéli­kus és református gyülekezet tag­jai közösen tartják évek óta az ökumenikus imahetet az evangé­likus gyülekezeti teremben. Örömmel énekeltek a most meg­jelent ökumenikus énekeskönyv­ből. Az imahét alkalmaira a Hé­vizén üdülő vendégek közül is szép számmal érkeztek. A szol­gálatokat ifj. Hafenscher Károly evangélikus, valamint Kuti Géza református lelkész, valamint Mesterházy Ferenc ny. evangéli­kus és Pécsvárady Béla ny. refor­mátus lelkész végezte. A harmó- niumnál Görög Zoltánné, a két- bodonyi lelkész felesége szolgált. A záró estre Takács■ Lajosné igés bibliai jelzőket készített. — ADOMÁNYOK A LEL­KÉSZKÉPZÉSRE. A lelkészkép­zés támogatására Nyírjei Jánosné kutasói hittestvérünk 400,— Ft-ot Jex Viktorné balassagyarmati hittestvérünk 500,— Ft-ot és e^y magát megnevezni nem akaró hódmezővásárhelyi hittestvérünk 5000,— Ft-ot adományozott. Az adományokat köszönjük, az ada­kozó hittestvéreinkre pedig Isten gazdag áldását kérjük. — GALGAGUTA. 1981. decem­ber I3-án kedves ünnepség volt a gyülekezetben, amikor az idős gyülekezeti tagokat a gyermekek látták vendégül. Műsorral szol­gáltak és édességet is ajándékoz­tak. — Ugyancsak nagy esemény volt, hogy fél éven belül már másodszor látogatott el a gyüle­kezet gyérmekcsoportja a Budai Szeretetotthonba. A fogyatékosok éve jegyében szervezett kirándu­láson a gyermekek bábcsoportja betlehemest adott elő. A maguk­kal vitt ajándék és édesség mindkét esetben több ezer forint volt. Útban hazafelé részt vettek a Deák-téri templomban tartott zenés áhítaton. — A gyülekezet énekkara újév napján oratóriu­mot adott elő Jézus születésérőL'

Next

/
Thumbnails
Contents