Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-21 / 8. szám
Kérdőjeles mondatok Lehetünk az Isten „követői44? „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei..(Ef 5, 1) Érdekes és tanulságos cikk olvasható a Nők Lapja ez évi 5. számában ezen a címen: A gyermek: folytatás. Olyan fiatalokról szól, akik számára a;szülők az emberség, a hivatásszeretet, a becsületes munka mintáivá lettek s akik azután éppen ezért szüleik foglalkozását folytatják. Szinte észrevétlen -beléjük ivódott ugyanaz a lelkűiét és belenőttek ugyanabba az életformába is. Hozzátehetjük ehhez, hogy áldott életű apák és anyák élete, lelkülete és magatartása akkor is „átprogramo- zódhat” gyermekeikbe, ha foglalkozásuk nem is válik azonossá. A SZÜLÖK ÉLETFOLYTATÁSA bizonyos értelemben többé- kevésbé mindig mintává, „modellé” válik gyermekeik számára. Tudatosan vagy sokszor öntudatlanul azt folytatják, követik, amit szüleiktől megtanultak, átvettek. Nagy felelősséget jelent ez a szülők számára! S mérhetetlen nagy áldássá lehet a gyermek életében. Torz életű emberré fejlődik az, akinek életéből az ilyen jótékony hatások hiányoznak, vagy rossz példák veszik körül. Ezért olyan fontos a jó családi közösség mindnyájunk életében. Bárcsak ilyenek lennének a keresztyén családok! A természetes családi közösségnél még fontosabb számunkra egy másik ..családhoz” való tartozásunk. Belekerültünk Isten nagy családjába, ahol Atyánkkal és testvéreinkkel élhetünk együtt áldott közösségben, mint Isten „szeretett gyermekei”. Hallatlan már az is, hogy ide bekerülhettünk. Nem is szűnhet meg szívünkben az örvendező hálaadás érte. Még nagyobb csoda az. ami ebben a közösségben szüntelen elénk tárul: az Atya_ végtelen szeretete gyermekei iránt. Szüntelen magunk -előtt láthatiuk jóságos" atyai arcát és csodálhatjuk ember-gyermekeivel szembeni szerető és bölcs bánásmódját. Ezt a minden értelmet felülhaladó ismeretet mi Jézus Krisztusnak köszönhetjük. Ő élte elénk Isten jóságát, irgalmát és megbocsátó szeretetét. Ö mutatta meg nekünk: milyen az Isten (2 Kor 4, 6). S ITT FEL KELL TENNÜNK EGY KÉRDÉST: Lehetünk-e mf csupán szemlélői vagy élvezői az Isten szeretetének? Nem kell-e ennek folytatódnia bennünk? Pál éppen erre hívja fel az efezusi gyülekezet tagjait s erre szólít fel bennünket is: „Legyetek Isten követői...” sőt: az eredeti görög kifejezés szerint „utánzói”, Isten gyermekei számára maga Isten az igazi „modell”. Persze Isten mérhetetlenül más és több ennél. Jól tudta ezt az apostol is. Mégis arra hív bennünket, hogy a legkülönfélébb élethelyzetekben, embertársaink iránti magatartásunk tekintetében Istenhez kell igazodnunk. Hozzá hasonló magatartást kell tanúsítanunk, Öt kell utánoznunk, követnünk. Számunkra Ö a „minta”. Jézus Krisztus maga is Öt- állítja elénk: „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5, 48). Hogyan lehetséges ez? Az első, amit erre a kérdésre feleletként mondanunk kell: Isten követése semmiféle emberi erőfeszítéssel, kegyes mesterkedéssel el nem érhető és meg nem valósítható. A saját képességeinkre való építés csak zsákutcába vihet. Ezen az úton nem Isten követőivé, hanem csak kegyes fariezusokká, hamis „utánzatokká” válhatunk. ÉPPEN EZÉRT SZÜNTELENÜL Jézus Krisztusra és az C segítségére vagyunk ráutalva. C nemcsak a „láthatatlan Isten képe” a számunkra, hanem „az elsőszülött testvér is”, aki nerr szégvell bennünket testvéreinek nevezni (Zsid 2, 11). Az Ö Isten! követő élete csodálatos erőforrá: a számunkra. Ő emberi állapoté' ban utolsó lehelletéig az Atyá' követte. Szüntelen Öreá figyelt, i kereszthaláláig neki engedelmeskedett. Szavait és cselekedeteit az Atya szándéka irányította és szeretete hatotta át. Egészen Isten szeretetének erőterében élt. S Ö testvéri módon ebbe az erőtérbe von bele bennünket is. Itt, ebben az erőtérben, a Vele és az Atyával való szeretet-közösségben kerülünk olyan „mágneshatás” alá, amelyik a tehetetlen vasporszemet, hitvány kis életünket Isten szeretetének „erővonalai” irányába mozgósítja. A soraim elején idézett cikkben szó van egy ötvösművésznőről. A főiskolán gyakran kellett társaitól hallania: „Könnyű annak, akinek a papája is ötvös volt.” Ö maga így vall érről: ......sokszor eszembe jut, ho gy én ugyan egészen más tárgyakat készítek, mint ő, és mégis, valahogy ugyanazt csinálom, a szellemet folytatom ... s ez külön adomány ...” Mennyivel inkább adomány, hogy mi Jézus Krisztus által szerető mennyei Atyánk munkáját folytathatjuk, követvén, „utánozván” Öt a sze- retetben. Mindez nem könnyen válik valósággá mindennapi életünkben. S ez nem azért van, mert Isten szeretete „élhetetlen”. A hiba nem az ö szeretetében, hanem bennünk van. Bizony az alma nagyon messze esett a fájától! Mi egyáltalán nem „hasonlítunk” Atyánkra. „Elfajzott” gyermekek vagyunk s természetünk nem egyezik, hanem ellenkezik „az isteni természettel”. Éppen ezért Isten követése csak önmagunkkal vívót belső küzdelemben, a Szentlélek „természetformáló és átalakító munkája” révén valósulhat. Ezért nem nélkülözhetjük azokat az „eszközöket” sem, amelyeket a Szentlélek eme munkája érdekében felhasznál: az Igét, az imádságot, a testvéri közösséget stb. Az elveszett „atyai képmás” vonásaiból így mutatkozhat meg valami újra rajtunk. ÜJRA ÉS ÚJRA FÁJDALMASAN KELL ÁTÉLNÜNK, hogy az mennyire töredékes és egyre elhomályosuló. Kitörölhetetlenül él azonban bennünk a remény, hogy egyszer majd mégis eredeti szépségében ragyogni fog rajtunk. „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya: Isten gyermekeinek nevez minket, és azok is vagyunk ... de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk Hozzá...” (1 Jn 3, l—2). Laborczi Zoltán MEGHIRDETVE Nincs helye itt az álnok, hamis hangnak, sem a gyűlölködőnek, sem a hamisnak. Ez a Ház a Szeretet Fundamentumára: Krisztusra épült. Az egyen, és az igyon, aki éhes, s csak az jöjjön, akinek szíve van, aki egy a nyomorulttal. 11 Vékey Tamás Emlékkönyv A Magyarországi Baptista Egyház Teológiai Szemináriumának hetvenötéves fennállása alkalmából az elmúlt esztendő során kiadott emlékkönyvben az előszó szavai szerint sem csupán a tanító múlt szólal meg, hanem a szolgáló jelen is. Átlapozva az oldalakat meggyőződhetünk — e szándék valóra váltásáról. Történelmi adatokat, egyháztörténeti érdekességeket, archív fotókat, sajtó történeti teológiai tanulmányokat, hazai és nemzetközi baptista, de az ökumenikus kapcsolatokat is átfogó kutatások eredményeit találjuk a kiadványban. Magyarországon az első bizonyítható misszió (1873) nyomán fogalmazódik meg a teológiai képzés iránti igény. 1899-ben indult meg az első budapesti tanfolyam. A századforduló utáni években tovább fejlődtek a gyülekezetek és velük párhuzamosan folytatódott — ha különböző helyeken is — a szemináriumi munka. A prédikátorképző iskola, a Szeminárium küzdelmes évtizedei után jelentős fordulatét, jelentett a baptisták 1947-es egyen j ogúsítása. 1972-ben, majd 1980-ban pedig megnyílt az akadémiai lelkészi és teológiai doktori oklevél megszerzésének a lehetősége a protestáns Teológiai Akadémiákon. A „Testvéri megállapodás” a református és evangélikus egyházakkal egyben az ökumenikus kapcsolatok terén végbement előrehaladást is jelzi. E kapcsolatokkal külön rész foglalkozik. A fejezet írója szerint, „szűkebb és szélesebb ökumenikus területen még nagyon sok feladat áll előttünk”. Az emlékkönyv számos írójának sorát „A jövő kapujában” fejezet zárja. Dr. Mészáros Kálmán előretekintésében a baptista lelkipásztorképzés iránti sokféle igényt, terveket összegzi tanulságosan, a jövőbe vétett reménységgel. „Lelkipásztorokat képezünk. Magasztos és szent ez a feladat. A ma és a jövő lelkipásztora szembe találja magát egy sereg megoldatlan kérdéssel. Nem kaphat mindenre kész receptet. ... családi, gyülekezeti gondokon át egészen a társadalmi, politikai élet sok kérdéséig mennyi mindennel kell foglalkoznia. Ezen felül határozott állásfoglalásokat kell érlelnie felelős őrhelyén ... Az egyezmények segítenek abban, hogy keressük a közös szolgálat alapjait...” Lehel László — ötvened vasárnap az oltárszíne zöld: A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor 13, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 18, 31—43. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KOREN EMIL budavári lelkész, a Budai Egyházmegye esperese. — SZEKSZÄRD. Január 14-én hálaadással emlékezett meg a gyülekezet szervező és templomépítő lelkésze, Németh Gyula születésének 100. évfordulójáról. Ebből az alkalomból sírján és a templom bejáratánál levő emléktáblán koszorút helyeztek el. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek ' életük végére, s kövessétek hitüket!” t AEM VASÁRNAP IGEJE A Erted-e Jézust? Lk 18,31—43 Életünk útját járva többször megállít bennünket egy-egy szomorú esemény, hosszan tartó, súlyos betegség vagy korai, tragikus halál. Elgondolkodunk azon, hogy miért kellett a fájdalmas tényeknek bekövetkezni. Nem értjük, hogy mi az értelme az ilyen nehéz keresztet hordozó, vagy éppen rövidre szabott emberi életnek. Céltalannak, értelmetlennek látjuk a szenvedést, s haszontalannak a halált. A BÖJTI ŰTRA LÉPVE JÉZUS SZENVEDÉSÉVEL ÉS HALÁLÁVAL TALÁLKOZUNK. Nem könnyű megérteni azt, amit Jézus maga mondott meg előre tanítványainak, amikor Jeruzsálembe, szenvedése helyére indult. Csúfos, kínos, erőszakos halálról beszélt. Nem lehet csodálkozni azon, ha a tanítványok sem értették, hogy Jézus miért erről beszélt, mikor ők egészen mást vártak. Csak Jézus feltámadása után értették meg ők is, hogy miért kellett mindennek úgy történnie, ahogy történt. Valójában azért, mert így töltötte be Jézus a vele kapcsolatban megírt prófétai igéket. így lett ő az a megváltó, aki nem véletlen és tragikus események elsodort áldozata, hanem a szenvedést és halált önként és tudatosan vállaló Messiás. Kínos kereszthalála' Istennek irántunk megnyilvánuló szeretetéből fakadó, értünk végzett szolgálat. Ez az értelme Jézus keresztjének. JÉZUS MINDIG KÉSZ AZ EMBERÉRT CSELEKEDNI. A Jeruzsálembe induló Jézust eltöltötte a közeli szenvedésteljes halál bizonyossága. Mégis észrevette a segítséget kérő vak kiáltását. Voltak ugyan, akik rászóltak a vakra, hogy hallgasson, de Jézus ebben a helyzetben sem önmagával törődött, hanem a rászoruló felé fordult, és. segített. Mennyire nem értették Jézust, akik el akarták hallgattatni a segítségért kiáltó embert. Azt hitték, egész másutt jár az esze, mint a vak kolduson. Jézusnak mindennél fontosabb az, hogy ha valaki hozzá fordul, az tapasztalja is meg szeretetét, erejét, hatalmát. Jézus megváltó halála az örök életet szerezte meg számunkra, de nemcsak erre van szükségünk. Itt a földön boldog életre vágyunk, egészségre, békére, barátokra, jólétre. Ezeket is megadja életújító hatalma. A BÍZOD ALMAS HIT JÉZUSRA TEKINT. Az ember sok mindenre képes, de van, amit mégsem tud elérni. A súlyos beteg nem tudja önmagát meggyógyítani, segítségre van szüksége. Életünk megújulását sokszor szükségesnek érezzük, fogadkozunk is, hogy minden másképpen lesz ezután, de sokra önmagunkban nem megyünk. Jézus az, aki könyörülhet rajtunk. Neki van hatalma is, és szíve is arra, hogy az életünket terhelő gondjainktól megszabadítson, új életet kezdjen el bennünk. Csak bízzunk benne, mint a jerikói vak! Ne hagyjuk magunkat elhallgattatni! Az igazi hit annál inkább kiált, minél inkább próbálják lebeszélni. Aki érti, hogy Jézusnak az a szándéka, hogy megtartson az örök életre, s földi életünkben is megszabadítson mindattól, ami súlyos teher rajtunk, az ezt bizodalmas hittel kéri is. A JÉZUS SEGÍTSÉGÉT MEGTAPASZTALÓ EMBER KÖVETI ŐT, ÉS DICSÉRI ISTENT. Jézus követése ma nem azt jelenti, hogy Jézussal együtt kell vándorolni poros országutakon. Sokkal inkább az az értelme ennek, hogy Jézus szeretete él bennünk is, hozzá hasonlóan szeretjük az embereket, s az ő szolgáló lelkülete indít bennünket is szolgálatra. A bennünk elkezdődő új élet nemcsak gondolatainkat formálja újjá, hanem sok jó cselekedetre is megtanít, az egymás javát munkáló-élet útjára vezet. A megújult életű'keresztyén ember ezzel dicséri legszebben Istent. Lehet Istent dicsérni szép zsoltárokkal és vidám énekléssel is. Mégis a legszebb istendicséret az, amikor a keresztyén ember békességben él a szomszédjával, a szülő áldozatos szeretettel neveli .gyermekét, a fiatal gondját viseli az idősebbnek, a jó cselekedetek gyümölcse bőven terem. JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS HALÁLA NEM ÉRTELMETLEN, VAK VÉLETLEN. A minket örök életre megtartó isteni szeretet jelent meg általa. Az a szeretet, amely földi boldogságunkat ismunkálja, a minket megújító erő által. Ezt a szeretetet ragadhatjuk meg bizodalmas hitünkkel. Ha pedig a mienk ez a szeretet, általa sok jóra leszünk képesek. Krisztus követésében, az ő Lelke erejével szolgálunk minden embernek Isten dicsőségére. Vető Béla Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy most is elindulhatunk a böjti úton Jézus szenvedésére és halálára emlékezve. Add, hogy értsük Megváltónk értünk hozott áldozatának jelentőségét. Hadd tapasztaljuk életünk útján, hogy földi boldogságunkat is munkálod nap mint nap. Ébreszd s tartsd meg bennünk a bizodalmas hitet, hogy készek legyünk kitartóan, el nem tántoríthatóan kiáltani hozzád. Kezdd el bennünk s vidd végbe rajtunk életújító hatalmad munkáját, hogy mindenkor kövessünk, s dicsérjünk téged. Adj ajkunkra dicsérő éneket, s add erődet, hogy jó gyümölcsöket teremjen életünk a te Lelked által. Ámen. — KESZTHELY. Az evangélikus és református gyülekezet tagjai közösen tartják évek óta az ökumenikus imahetet az evangélikus gyülekezeti teremben. Örömmel énekeltek a most megjelent ökumenikus énekeskönyvből. Az imahét alkalmaira a Hévizén üdülő vendégek közül is szép számmal érkeztek. A szolgálatokat ifj. Hafenscher Károly evangélikus, valamint Kuti Géza református lelkész, valamint Mesterházy Ferenc ny. evangélikus és Pécsvárady Béla ny. református lelkész végezte. A harmó- niumnál Görög Zoltánné, a két- bodonyi lelkész felesége szolgált. A záró estre Takács■ Lajosné igés bibliai jelzőket készített. — ADOMÁNYOK A LELKÉSZKÉPZÉSRE. A lelkészképzés támogatására Nyírjei Jánosné kutasói hittestvérünk 400,— Ft-ot Jex Viktorné balassagyarmati hittestvérünk 500,— Ft-ot és e^y magát megnevezni nem akaró hódmezővásárhelyi hittestvérünk 5000,— Ft-ot adományozott. Az adományokat köszönjük, az adakozó hittestvéreinkre pedig Isten gazdag áldását kérjük. — GALGAGUTA. 1981. december I3-án kedves ünnepség volt a gyülekezetben, amikor az idős gyülekezeti tagokat a gyermekek látták vendégül. Műsorral szolgáltak és édességet is ajándékoztak. — Ugyancsak nagy esemény volt, hogy fél éven belül már másodszor látogatott el a gyülekezet gyérmekcsoportja a Budai Szeretetotthonba. A fogyatékosok éve jegyében szervezett kiránduláson a gyermekek bábcsoportja betlehemest adott elő. A magukkal vitt ajándék és édesség mindkét esetben több ezer forint volt. Útban hazafelé részt vettek a Deák-téri templomban tartott zenés áhítaton. — A gyülekezet énekkara újév napján oratóriumot adott elő Jézus születésérőL'
