Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-26 / 52. szám
.Hirdetek nektek nagy örömet” Örüljünk együtt Karácsony az öröm, a béke és ■— a család ünnepe. Ha máskor nem ,legalább ezen az ünnepen, megpróbál összegyűlni a család. Néha messze földről felkerekedve jönnek a családok tagjai, hogy együtt lehessenek. A karácsonyfa alatt, a megterített asztal mellett s — remélhetőleg — az Ür szent asztala körül is. A gyülekezet nagy családjában. Nemcsak a családi hajlékban, hanem az Ür házában is. Mert örülni igazán csak együtt lehet. Mélyen igaz a mondás: Megosztott öröm: kettős öröm. Ezért nincs szomorúbb, mint a magányos ember, kiváltképpen az öröm ünnepén. Ilyen volt Scrooge, akiről Dickens ír „Karácsonyi Ének”-ében. „Egyedül akarok maradni — mondta Scrooge —”, a tőle a szegényeknek adományt kérőknek. „Nekem nincs víg karácsonyom, és nem engedhetem meg magamnak, hogy naplopók karácsonyát derítsem fel.” Igen, szeretet nélkül nincs öröm, mert e kettő összetartozik. A karácsonyi ajándékozás szokása ebből a felismerésből fakad: az örömszerzés a legtisztább örömforrás. A szerzett öröm fénye, ami a másik szemében kigyúl, a mi szívünkben gyújt visszfényt. Az elektromosság csak zárt áramkörben tud keringeni. Ha megszakad a kör, kihal a fény. „Te ajándékot adtál, én ajándékot adtam. Te nagyon boldog lettél és én boldog maradtam” (Zsigray Juliánná). Az örömet nem lehet titkolni — ki is akarná? — világgá kell kiáltani, tudatni, közölni, hogy részesüljenek benne mások is. Házasságkötésről, gyermekáldásról ezért küldünk értesítést: jer- tek, örüljetek velünk, örüljünk együtt! „Munkatársul vagyunk a ti örömötökben”, ajánlkozik Pál aoostol korinthusi híveinek (II. Kor. 1,24). Figyeljük meg. egyházi énekeinkben hányszor csendül fel a gyülekezet egyiitt- örvev-dézésére. Hívó szó. „Jer örvend ifink keresztyének, jel' énekeljünk vígan; gyülekezzünk ifjak, vének, az Ür szent hajlékaiban”, énekli Lutherünk (351. é. 1. v.). „Hadd zengjen énekszó, fél égig ujjongó, jászolágyon szuny- nyad az édes Megváltó” (723. é. 1. v.),. „Kit sok boldog pásztor dicsért, hallván angyal égi hírét. Félni többé nincsen miért. Itt a Megtartó Király!” (725. é. 1. v.) „Jer mindnyájan örüljünk és szivünkben vigadjunk,mert szülétek Ür Jézus nékünk”. (726. é. 1. v.) „Fel útra ti hívek. Ujjongva vidáman. Ó jertek, ó jertek, vár Betlehem.” (730. ék 1. v.) „Boldog örömnap derült ránk, vigadjon szívünk, zengjen szánk; az egész világ Vigadjon, Istenünknek hálát adjon.” (139. é. 1. v.) Igen, az egész világ! A keresztyén család és a keresztyén gyülekezet örömének ki kell sugározni, minél szélesebb kört bevilágítani. minél több szívet felmelegíteni. A karácsonyi örömüzenetet — Isten végtelen szere- tetének jóhírét — szent stafétafutásban kellene kézről kézre, szájról szájra, szívből szívbe adni, vinni. Halljuk csak Luthert: „Ne féljetek, mert ímé nagy örömöt hirdetek néktek” (Luk. 2,10) — „Ezen a kis ’néktek’ szócskán ujjongnunk kellene. Mert nem holmi fatuskóknak vagy köveknek mondja, ezt az angyal, hanem az embereknek. Nem is csupán egy-kettőnek, hanem az egész népnek. „Ne maradjon ki az együttörvendezésből senki. A betlehemezés ősi népszokása is ezt a szándékot mutatja. Házról házra járnak a pásztornak, angyalnak öltözött gyermekek, s illendően bebocsátást kérve eljátsszák Jézus születésének történetét. Szóval, énekkel, játékkal hirdetik az örömhírt. Együtt- örverdezésre hívnak és tanítanak. Dickens „Karácsonyi Énedének fösvény, szívtelen, önző, Scroogja a történet végére, félelmes látomások súlva alatt megtörik s megtér. „Vidám - karácsonyt Bob” — mondja1, addig kizsákmánvoU. nyomorgó Írnokának, „Vidámabb karácsonyt, derék jó Bob, amilyent én any- nyi esztendőn át szereztem magának! Fölemelem a fizetését-és segítek küzködő családján.” Scroog megtanult örülni, mert megtapasztalta a bűnbocsánat örömét s az örömszerzés boldogságát. önzésének magaéoítette börtönfalai ledőltek s ő kiléphetett — az emberek közé. Örömmel a szívében s örömszerzésre készségesen. Karácsonyi ember lett belőle. A keresztyén embernek voltaképpen karácsonyi embernek kellene lennie — és nem csak karácsonykor, egyszer egy esztendőben! — akinek életstílusa, életvitele az örvendezés. „Egyszer van egy esztendőben karácsony. tartia a szólásmondás. Ám az ünnep örömének el kellene kísérnie bennünket életünk minden napján. „Az öröm illan, ints neki ..énekli Tóth Árpád s íSy folytatja: „Édeni pajtás, égi kéz. feldobná szívünk a poros vak légbe, mint vidám, piros labdát, de jaj, a szív nehéz. — Itt volt hát? — oh Öröm. Öröm. egy szóra még. egy nercre még!” ,A vidám. piros labda'porba hull, ha — nem kaoia el senki. Aki — visszadobhatná. Az öröm — hadd fogalmazzunk most lev. k'ssé szokatlanul — társasjáték. Egvedül nem lehet igazán játszani. Teg.aláhb kettő kell hozzá. örülni igazán esvtitt lehet, egvmás örömen fe'm“ieaedve. lCTv nem l°sz illanó, eltűnő, kezünkből kihulló. Ha nem akarjuk maminknak megtartani, hanem továbbadjuk. Az öröm. az e^vutförvendezés gazdag, sokféle iából kevert drága . életikszír”. Ha rec°ntiét kérdenék. ezt mondhatnék: Végv sok hálát, nem kevés türelmet, bőaégeei derűt, bátor bizalmat, örökzöld reménységet, finoman ma+syatt. poharnVha töltsük s ímr nvértsük egymásnak, ezzel köszörűsök föl egymást. ’Prártnn Kn,- társnnnt. p-■ ; esztendőben, mindannyiunknak'. Groó Gyula Karácsonyi levél Olyan magányos volt, mint az elhagyott sírok, amelyeket ellep a gaz, kidől a fejfájuk, amelyeken soha sincs friss virág. Nem gondol rájuk senki, se gyermek, se szülő, se férj, se barát. Már valamennyien régen elmentek. A bútorok is elöregedtek, a kulcs nehezen fordul az elkopott zárban. A napok egyformasága kimosta szívéből reményét a holnap csodáiban. Magányos. Szabadban felejtett szobavirág, kitéve az időjárás viszontagságainak. A városban a karácsony-várás izgalma tartja fogva az embereket. És ez a karácsony-várás annyiféle, ahányféle az ember. Valamennyi tudja, érzi, hogy karácsony ünnepe közeledik, de a fogadására minden ember másképpen készül fel. A magányos a kályha mellett ül. örül, hogy van kenyere, melege, világítása, lakása. Mennyi jó! És álmodozik, hogy karácsonyra a drágábbik kenyérből vesz és almát is. Lehámozza és a héját felteszi a kályha tetejére, hadd töltse be illata a szobát, meg van az utcán ilyenkor sok eldobott, elhullatott fenyőág, összeszedi. Tervezget, várja a Karácsonyt. — Istenem, ha egyszer valaki írna nekem egy karácsonyi levelet! — nagyot sóhajt és már a gondolatától is könnybe lábad a szeme. Valaha szülei írtak, meg a férje a háborúból, meg amíg élt, a lánya. — Istenem, ha egyszer valaki írna nekem egy karácsonyi levelet! De a mai világban nem elsőrendű fontosságú dolog a barátság, a felebaráti szeretet, a má- sikra-gondolás. A mai ember nem szeret írni, ott a telefon, a sürgöny, 'a virágüzlet, csak egy hívás, egy telefonbamondás, egy megrendelés, mindez pillanatok alatt kész. Levélíráshoz kinek van ideje? Magam is "a kályha mellett ülök, csendben, megbékélve a világgal és önmagámmal, elfogadva sorsomat. De egyszerre nyugtalan leszek. Holdtölte van? Időváltozás, frontátvonulás vagy frontbetörés? Olyan furcsán sötét oda- künn a világ! Figyelek minden apró neszre, amely az élet létezéséről hoz hírt. Mintha valaki szólítana! — Istenem, ha egyszer valaki nekem is írna egy karácsonyi levelet! — hallom tisztán, mintha valaki hozzám szólna. Lassan toll után nyúlok, kisimítom magam előtt a fehér papírt, és írni kezdek azoknak, akik nem kapnak karácsonyi levelet. És nem küldök előre nyomott szöveges lapot, vagy egymondatos jókívánságot, hanem egy igazi karácsonyi levelet, őszintét, szívből jövőt, jószándékút. ... íme, nem vagy egyedül. Valaki minden házba bekopog karácsony éjjelén, halott városok mosolytalan, kőszívű embereihez éppen úgy, mint a vidám, elégedett, boldog emberekhez, öreghez és fiatalhoz, magányoshoz és .elhagyotthoz, Hozzád is. Ne zárd be szíved ajtaját! Most leülök melléd és régi régi karácsonyokról mesélek. Hallgasd jószívvel! . .. azt az estét nem lehet elfelejteni! Ügy él bennem, mintha csak ma történt volna. Pedig hány év telt el azóta! Hány nehéz óra verte fel szívünk csendjét, hányszor kellett búcsúzni és mennyi nehézséggel megküzdeni. Mennyi előre nem látott esemény zajlott le körülöttünk. Hogy megfehérítették hajunkat! Voltak évek, jeltelenül elsuhanok, de azt a karácsonyestét nem lehet elfelejtem! i.. Együtt voltunk. Anyánktól megtanult rendben zajlott a mi kis családi ünnepségünk. Pedig 0 már régen nem volt közöttünk. Egymást ölelő karunk melege, szavunk békés dallama, a gyertyák lobogását felfogó szemünk öt idézte még. Apánk imája is mélyről jött, szívéből akadozó szeretettel törtek fel a vallomások szerétéiről, békéről és a karácsonyi csodáról: Megszületett! ... És mesélt nekünk egy másik kis csodáról is. Meséje egy szegény emberről szólt, aki karácsonykor hazafelé menet gyermekeinek egy madarat vett, amolyan színestollú, kitömött énekesmadarat és egész úton hazafelé csak azon törte az eszét, hogyan bírhatná rá a madarat arra, hogy énekeljen. Az esze azt mondta, ez lehetetlen, de mégis imádkozott és nagyon hitt abban, hogy segítséget kap. Amikor este meggyújtották a gyertyákat, és fényüknél csak a gyermekek szeme ragyogott szebben, az apa elővette a színestollú madarat, a magasba emelte és azt mondta: — Kérlek, dalolj az én gyermekeimnek! És akkor a nagy, várakozó csendben madárdal hallatszott, szárnyaló, trillázó szép madárdal. És a gyermekek felkiáltottak! — Énekel, édesapa! Télen is énekel! Akkor a férfi tudta, hogy csoda történt. A hit csodája. Mert minden lehetséges azoknak, akik hisznek. 1 Űj csillagok születhetnek, a téli hidegben dalolhat a madár. Neked írom ezt a karácsonyi levelet, hogy ne veszítsd el hitedet a karácsonyi csodában. Olvasd el békés szívvel a karácsonyi gyertya fényénél. Aztán fogj tollat te is, és írj valakinek, hogy senki ne várjon a te karácsonyi leveledre hiába. Gyarmathy Irén Karácsony ünnepének igéje iröiMliír Lk 2, 1—14 „Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és az igazságnak megfelelően akarod leírni, akkor aira kell ügyelned, hogyan teszi ezt az angyal. Szerinte a Krisztus: nagy öröm. Ebből az igéből ne* engedj, mert erő van benne!” — így prédikált Luther 1531 karácsonyán erről az igéről. Csak jól kell figyelnünk arra, ami benne van. KONKRÉT TÖRTÉNETI ESEMÉNY AZ, amit itt találunk. Az evangélista pontosan utánanézett mindennek (Lk 1, 3), és úgy írta meg azt, amit Jézusról közölni akart. A híres római császár és helytartója, az akkor történt adóösszeírás olyan személyek és események, akikről, amelyekről nemcsak a Bibliában olvashatunk. A helyszín nemcsak azoknak ismerős, akik templomi prédikációkban hallanak róla. Ha gazdag képzelőevejű mesélő emberek, írók, költők, festők és más művészek sokszor és sokféleképpen kiszínezték, bővítették is, a Jézus Krisztus születéséről szóló hír valóságos eseményről szól. Keresztyén hitünk a történelem valóságához kapcsolódik. Igaz hír a karácsonyi örömhír ISTEN VILÁGÁNAK ÉS AZ EMBER VILÁGÁNAK TALÁLKOZÁSÁRÓL szól ez a híradás. Lukács ezt se akarja elhallgatni. Az angyalok, akikről beszél, Istennek az ember számára különben láthatatlan világából lépnek elő hirtelen (9. v.), ezért rémülnek meg a pásztorok. Csakhogy ki dérül: a két világ hirtelen találkozása nem ijesztő, isten • nem azért' közeledik az emberhez, hogy megrémítse, hanem azért, hogy megörvendeztesse. (10. v.). A karácsonyi történet tudtunkra adja: Isten világa s ezzel Isten maga nincs távol az embertől, nem valahol „a csillagokon túl” van, hanem körülvesz bennünket. Isten nagyon is közel van hozzánk. Itt van, velünk van az Isten (vö Mt 1, 23). AZ EMBERNEK SZÓLÓ ÖRÖMHÍR A KARÁCSONY HÍRE: Isten emberré lett, mert az emberen akar segíteni. Régi várakozások és vágyak teljesedtek be Jézus születésével: az ember mindig azt várta, hogy ne legyen különbségtétel ember és ember, szegény és gazdag között. Karácsony örömüzenete ezt is tartalmazza: Isten nem csak megkülönböztetett embereken, hanem az emberen akar segíteni! Itt nincs különbségié:el, mindenkinek szól az örömhír! Nem véletlen, hogy Jézus szegény emberként született egy olyan világba, amelyben nagyon nagy különbségek választották el egymástól az embereket; és nem véletlen, nogv egyszerű pásztorok hallották először az örömhírt. DICSŐSÉG ÉS BÉKESSÉG — az „angyali ének”-nek ezek a szavai a legismertebbek a karácsonyi evangéliumból. De jó újra meg újra ízlelgetni őket Mert az Isten dicsősége karácsonykor nem Isten fölényességét jelenti, hanem éppen az ellenkezőjét. Azt, hogy Isten emberré lett, eljött az emberhez, békét kötött az emberrel, jóakarattal van irántunk. Nem akar hadakozni, mert ő ellene van minden háborúnak. Ö maga jár elei jó példával, hogy az emberek is megtanuljanak egymással békességben élni. Nem ok nélkül alakult úgy karácsony ünneplése az egész keresztyénségben, hogy ilyenkor sokat prédikálunk a békéről. Minden hivő ember tudja, hogy Isten emberek iránti szeretete arra kötelez, hogy az emberek közti békességei, igen: a világ békéjét munkáljuk. ÉRDEMES ELŐVENNI EZEN A KARÁCSONYON ezt a sokszor hallott igét. Hiszen olyan nagy szükségünk van nekünk embereknek arra, hogy jó hírt halljunk egy olyan világban, amely sokszor tele van ijesztő rossz hírekkel rosszakaratú emberekről, a világot fenyegető veszélyről. A karácsony jó híre újra erőt ad ahhoz, hogy megtegyünk mindent az emberek, az egész világ javára. Muntag Andor I sis á sí kozz sisak! Istenünk, köszönjük, hogy irántunk való jóakaratod és szereteted örömhírével boldoggá teszed karácsonyunkat. Kérünk, áld meg azokat, akik ezen az ünnepen velünk együtt dicsérnek Téged az emberek iránti szeretetedért. Add, hogy szavainkkal és cselekedeteinkkel to- vádd tudjuk adni ezt az örömhírt. Adj békét az egész világnak, hogy teljesüljön a Te jóakaratod az emberek között. Ámen. Karácsony ünnepének igéje KRISZTUSRA VÁRUNK Nem tudjuk, mi jön. Titok a holnap, Némák a titkok. Nem válaszolnak. Rejtő ködükbe szemünk nem láthat. De elültetjük kis almafánkat, bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem. Titok a jövő. Sürget a jelen. Nem tudjuk, mi jön. Titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. De a ma int, hogy híven szolgáljunk, mert tudjuk. Ki jön; Krisztusra várunk. Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, munkában leljen, ne resten, étien! Testvérek terhét vállalja vállunk! Mert tudjuk. Ki jön: Krisztusra várunk. Túrmezej Erzsébet
