Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-02 / 1. szám

I Téli falusi esték kedves han­gulata és szorgos nyári napok áradó melege csapott meg, vala­hányszor a törpe hegyek közé szorított nógrádi kis falu nevét hallottam. Magam előtt láttam leghosszabb utcáján a palóc föld nagy íróját, Mikszáth Kálmánt, amint szép fekete hintón hajtat végig hitvesével: Mauks Ilonával. Kiszállnak a kis evangélikus templom előtt. Saját hímzésű térítőt tesznek az oltárra, amely előtt újra megesküsznek az állami házasságkötés bevezetése (1895) előtt a házasságkötésnek egye­düli módja szerint. Színleg ugya­nis elváltak, tiltakozásul a kezdő írót velük egyenrangúnak el nem ismerő dzsentri körök kihí­vó magatartásával szemben. S amikor befutott nagy nevű író lett, ezzel a nyilvános tettével is elégtételt kívánt venni meghajo- lásra kényszerült nagyon rövid­látó és szűklátókörű társain. MOHORA NEVÉNEK KIEJ­TÉSÉRE megjelent előttem a pa­tika előtt álló Mikszáth emlékfa s felidézte a Mikszáth-regények halhatatlan alakjait. Megszólaltak szívemben Tolnay Klári előadott kedvenc palóc énekei, amiket Mohorán töltött éveiben sajátított el utánozhatat­lan tökéletességgel. Ennek a falunak a nevét vette most szárnyára egy hirtelen tá­madt szél. Bejárta az országot s a rádiónk adásait meghalló or­szágokat. A szárnyaló hír sebes­sége megdöntötte a rossz hír terjedése sebességének rekordját. Nem lóháton járt, de felgyorsuló századunk tempójával a hang terjedése sebességével. A moho- rai vasútállomás fénysorompójá­nál november 30-án délelőtt fél­tízkor motorvonat Volán autó­busszal ütközött. Már 15-re emel­kedett — a több, mint félszáz sebesült között a halottak száma. NEM A MI FELADATUNK KIKUTATNI a szerencsétlenség körülményeit és okát. De annál inkább a mi feladatunk, hoev kettőzve figyeljük a magunk élete fénysorompóinak jelzéseit! VEZETŐK JOGA Egy olyan társadalomban — és egyházban —, ahol ágyre irgal­matlanabbal veszik igénybe az emberek erejét, a társadalomtól számon kell kérni a vezető em­bereknek a betegséghez való jo­gát — mondotta dr. Johannes Han­selmann evangélikus püspök. Elő­adásában, melyet „Arról a beteg­ségről, hogy nem szabad beteg­nek lenni” címmel tartott Mün­chenben, arról beszélt, hogy vezető embereknek gyakran kifejezetten nehéz, hogy „megengedjenek ma­guknak egy betegséget”. Alig hiá­nyoznak egy kicsit betegség mi­att, máris megindulnak a találga­tások a lehetséges utódokról. De a beteg aligha gyógyul meg ilyen találgatások vagy más lekicsiny­A mi életünk vonata is száguld a végállomás fplé. Közben, jelzé­seket ad le. Nem mindegy, hogy időben észrevesszük-e, vagy jó­vátehetetlen bajokat idézünk elő! Kedvesen figyelmeztethet egy mosolygó gyermekarc: törődj ve­lem! Felelősség, gond és köteles­ség mulasztások sötét árnya hú- zódhatik meg mögötte. Karácsony előtt és utána jobban érezzük ezt. Jobban tútiunk együtt örülni gyermekeinkkel. Mélyebben érez­zük, hogy „ki gyermekként él, gyermek marad mindig”. De figyeljünk a riasztóbb színű sorompókra is, a kevésbé vonzó gyermekarcokra. Hisz nem mindig kedves a gyermek s nem minden gyermek kedves. De el­idegeníthetetlenül a mienk és a kincsünk. — Eleven vitát kivál­tó beszámolót tartott egyik ta­nácstagunk. Hozzászólásképpen megjegyezte valaki: rossz gye­rekszokás kezd terjedni. Járdá­kon bieiklizők veszélyeztetik az utcára kilépők épségét. Okosat, valami megfelelőt kellene tenni, hogy jobban vigyázzanak a rá­juk vigyázókra. Sorompó a szerencsétlenül járt, vagy meggondolatlanság követ­kezményét viselő fiatalabbak és idősebbek hosszú sora is. Figyel­meztet: vigyázz, hogy ne légy hasonlóvá, s másokat se tégy hasonlóvá. Tegyétek elviselhe­tőbbé azoknak terhét, kiknek osztályrészül mostoha, vagy ke­mény sors jutott. NE MARADJUNK KÖZÖM­BÖSEK a sorompók jelzéseivel szemben mi sem! Kevesebb lesz az ütközés, a baj, a tragédia. A szomorúság szimbóluma lett Mohora. A fehér hólepel, mint egykor helyenként fehér volt a gyász szí­ne, most is — most is az lett. Fehérben gyászol Mohora, Ma- gyarnándor, a többi halottat sira­tó környékbeli faluval együtt. A mohorai fénysorompó legyen nagy figyelmeztetés nagyobb fi­gyelésre, másokkal törődésre, jobb emberségre. Rónay Zoltán A BETEGSÉGHEZ lő megjegyzések következtében. Amire a betegnek szüksége van az orvosi gondoskodás mellett, az mindenekelőtt szimpátia, éspedig a szó eredeti értelmében: együtt- szenvedés! A keresztyén magatar­tás minden beteg ember irányá­ban, bármi legyen is a hivatása minden beteg ember irányában, bármi legyen is a hivatása vagy foglalkozása, a szimpátia ebben az értelemben. Hanselmann püs­pök így folytatta: „Ezt (az együtt- szenvedést) a vezető beosztású emberektől sem volna szabad megtagadnunk, kivált ha tudjuk, hogy a betegség ideje az ember­nek különleges tapasztalatokat je­lenthet.” „ISTEN IRÁNTI HÁLÁVAL ÉS ÖRÖMMEL ÉRTESÍTJÜK, hogy a galgagyörki és váckisúj- falui evangélikus gyülekezet meghívott új lelkészét, Selmeczi Lajost 1981. november 21-én szombaton délután 2 órakor ik­tatja be hivatalába Galgagyörkön Keveházi László, a Pest megyei Egyházmegye esperese” — olvas­ták sokan a meghívón. Az említett meghívóra Selme­czi Lajos, a beiktatandó lelkész egy igét is nyomattatott: „Az Űr 'minden ösvénye szeretet és hű­ség ... Az ünnep ennek az igé­nek fényében és tartalmát te­kintve valóban a szeretet és hű­ség ünnepe lett. Kevesen tudták, hogy Selme­czi Lajos és felesége éppen 10 éves házassági évfordulójukat is ünnepük. Volt időszak, amikor talán a férjnek kellett erősebb­nek lenni, de volt idő, amikor a feleség támogatta férjét és vállalt nagyobb áldozatot. De a szeretet és hűség együtt tartotta őket. AZ IKTATÁS ÜNNEPE IS ugyanezt a tartalmat kapta. A gyülekezet lelkészi állása már szinte két évvel ezelőtt megüre­sedett, Medvey Mátyás lelkész ekkor ment nyugdíjba. Több mint 40 éven át volt a gyüleke­zetnek pásztora. Nyugdíja alig kézdődött el igaeán, amikor Is­ten magához szólította s most ott nyugszik a galgagyörki temp­lomot körülvevő evangélikus te­metőben. Selmeczi Lajos tehát szinte két éve vezeti a gyüleke­zetei, választható azonban csak akkor lett, amikor a lelkészképe­sítő vizsgán ő is túl került tár­saival együtt. Ennyi idő alatt megismerhették egymást: lelkész és gyülekezet kölcsönösen. S hogy mégis megpecsételték az akkori püspöki döntést, a kiküldetést és meghívták a lelkészi állásba, ez megint csak a kölcsönös szere­tet és hűség jele. Az ünnepélynek volt még egy színe: mind a galgagyörki, mind, a váckisújfalui gyülekezet újon­nan választott felügyelőjét. Lau- kó Páltól és Medveczki Jánostól búcsúzott a gyülekezet, akik so­káig felügyelőkként szolgáltak becsülettel és odaadással. S akik beálltak az idősek helyébe: Kókai Pál Galgagyörkön, aki a gyüleke­zet kántora is és Danis János Váckisújfalun. A galgagyörki gyülekezet pedig új pénztárost is állított szolgálatba Kerti Pálne személyében. Őket is hűségük alapján állította szolgálatba a gyülekezet bizalma és szeretete. A SZERETET ÉS HŰSÉG megtapasztalása volt a sok ven­dég is, akik messziről is, Du­nántúlról is eljöttek együtt örülni és áldást kérni. Jó volt együtt látni a lelkész családját is. Köszöntötték a beiktatott lel­készt a két gyülekezet újonnan beiktatott két felügyelője s mö­göttük sok-sok gyermek és fiatal virágcsokrokkal és őszinte sza­vakkal. Eljöttek a lelkész szülő- és induló falujából és gyülekeze­téből is sokan, az ő köszöntésü­ket Simonffay Ferenc lelkész ad­ta át. Az előző állomáshely kül­döttei, a monoriak nevében Cse- lovszky Ferenc lelkész szólt né­hány szót. A környező szomszé­dos gyülekezetek nevében Vöí- gyes Pál ikladi lelkész, az egy­házmegye nevében Baranyai Ta­más espereshelyettes köszöntöt­ték a beiktatottat. Többen is szól­tak még, közülük is ki kell emel­ni Schurina Endre galgamácsai és Fehér László püspökhatvani plé­bánosokat. Mai nemzeti egysé­günk szép jeleként pedig Halász Zoltán Ácsa nagyközségi Tanács V. B. elnökhelyettese és a Hazafi­as Népfront Községi Bizottsága küldöttei is meleg szavakkal méltatták az eseményt. A beiktatott lelkész köszönő szavaiban elmondta, hogy igyek­szik a mában feladatát minden oldalról betölteni, a szeretetre és hűségre szeretettel és hűséggel válaszolni. Az esperes igehirdetése a meg­hívóra nyomtatott ige alapján szólt: Ez az ünnep elsősorban és alapvetően Isten szeretetének és hűségének ünnepe. Akkor ünne­pelünk jól, ha ezt ünnepeljük. Itt a megoldása életünknek is, hi­szen ez a szeretet és hűség tud erőt adni, hogy hétköznapjaink­ban és szeretettel és hűséggel él­jünk mai világunkban is. Bizonyos, hogy a szép ünnepen résztvevők ebben erősödtek mind, de minden bizonnyal a vendég­látó, gyülekezet is. K. L. „A szépinűvászctelí magyarhoni temploma44 A Vasárnapi Űjság egykori tudósításá­ban leírt, pátoszbeli, ma kissé dagályosan hangzó címbeli megnevezés nemcsak egy 75 évvel ezelőtti kort és stílust idéz jellem­zően, hanem máig jogos lelkesedés lobog benne: 1906. december 1-én megnyitotta kapuit a Szépművészeti Múzeum, a kép­zőművészetek magyar nemzeti gyűjte­ménye. Valóban óriási volt ez az élmény, melyet mint a tudósítás jelzi „megtisz­telt” jelenlétével őfelsége I. Ferenc Jó­zsef is. ÉKKOR FEJEZŐDÖTT BE a milleneu. mi korszak légmonumentálisabb építke­zése, mely Schickedanz Albert és Herzog Fülöp antik templomok és reneszánsz paloták formajegyeit ötvöző tervei nyo­mán alkotta a századforduló fővárosának az országház után a második legnagyobb épületét. Ugyanakkor — s talán az utókor számára ez a jelentősebb — e pillanattal, az otthonra találás pillanatával fejeződött be formálisan is a képzőművészeti alko­tások magyar nemzeti közgyűjteményének kialakulása, megszületése. Az pedig már csak ráadás, hogy ez az otthon — tiszte­let elődeinknek — a korabeli legtökélete­sebb, legmodernebb kivitelben valósította meg a múzeumi funkciók betöltéséhez szükséges követelményeket, úgy, hogy az ma is sok tekintetben élvonalbeli és kor­szerű. ÉRDEKES ÉS ÉRTÉKES a századfor­duló eme építészeti emléke. Ám egy mú­zeum igazi értékét mégsem csupán az épületének ilyen vagy olyan szépsége szabja meg, hanem az „anyaga”, a benne őrzött művek művészet-, és kultúrtörté­neti értéke. A háromnegyed százados Szépművészeti Múzeum e téren is büsz­keségünk lehet, melyet világviszonylatban a tíz legnagyobb és legjelentősebb európai gyűjtemény között tartanak számon. A magyar múzeumügy köztudottan jó-/ vál korábban, Széchenyi Ferenc adomá­nyával és a Nemzeti Múzeum 1807. évi 24. törvénycikkbe.foglalt megalapításával, majd 1837—1847 közt Pollack Mihály gyönyörű Nemzeti Múzeum épületének elkészültével indult. Ez azóta többszörö­sen jelképpé lett épület és hatalmas nem­zeti gyűjtemény, mely kezdetben minden, féle történeti, régészeti, művészettörténeti anyagot gyűjtött, lett a szülöanyja min­den egyéb nagy múzeumnak. A kiegyezés időszakát követően innen vált ki 1872-ben a Néprajzi Múzeum, 1873-ban az Iparmű­vészeti Múzeum, 1887-ben a Fővárosi Mú­zeum stb. A Szépművészeti Múzeum gyűj­teményének egyik gyökere is e gyűjte­ményből indult. Pyrker János László egri érsek — miután nézeteltérése támadt az egriekkel — a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta 190, Olaszországban gyűjtött festményét, mely a múzeum képtáraként — és első magyarországi állandó kiállí­tásként! — 1846. március 19-én nyílt meg. A GYŰJTEMÉNY ANY AG MÁSIK GYÖKERE az ausztriai Mariahilf Ester­házy kastélyból indult. A Magyar Tudo­mányos Akadémia építői és vezetői fel­ajánlották áz Esterházy családnak, hogy a még Miklós herceg által 1794-től kez­dett, s azóta hatalmas számúra és érté. kűre nőtt gyűjteményüket elhelyezik és kiálütják az újonnan létesített intézmény helyiségeiben. Esterházy Pál (az 1848-as kormány volt külügyminisztere) 1861-ben ezt is elfogadta, majd a 637 képből, 3535 rajzból és 51 301 metszetből álló gyűjteményét 1871-ben eladta a magyar államnak, mely mint Országos Képtár nyílt meg a nyilvánosság előtt. Ez az anyag alig egy évvel később újabb nagy­lelkű, 60 festményből álló gyűjteménnyel, Ipolyi Arnold besztercebányai római ka­tolikus püspök, a magyar művészettörté­netírás attyának adományával bővült. A Szépművészeti Múzeum megalapítá­sára végül is az 1871. évi országgyűléstől indulóan került sor Henszlmann Imre javaslatára, melynek eredményeként „az 1896. évi VIII. törvénycikk, mely a hon­alapítás ezredik évfordulójának megörö­kítésére alkotandó művekről szól, az 1. § d) pontjában kimondja, hogy Orszá­gos Szépművészeti Múzeumot létesít, és annak gyűjteményei befogadására alkal­mas helyen megfelelő épületet emel.” A Schickedanz—Herzog féle tervek meg­valósítására 1900. augusztus 1-i alapkő- letétellel került sor, hogy azután „a szép. művészetek magyarhoni templomában” kerüljön elhelyezésre a Nemzeti Múzeum képtárának és az Országos Képtárnak egyesített, óriási értékű anyaga, mely a háborúkat átvészelt viszontagságos élet­útja során a negyvenes évek felmérése szerint nagyobb értéket képviselt, mint a Magyar Nemzeti Bank akkori teljes aranykészlete. HOGY MIÉRT EMLÉKEZÜNK MI IS LAPUNKBAN — s emlékeztetünk — e nemzeti gyűjteményünk keletkezésére? Azért, mert azon túl, hogy népünk, nem­zetünk páratlan kincse, s így véve, meg­becsülve, szeretve a miénk is, egyben olyan „templom”, amelyben nemcsak a művészetek és művészek kultúrtörténeti emlékei állnak előttünk, hanem sokszor oly régi hitvallások is egy-egy képben, szoborban amiken keresztül hitben eleink szólítanak meg, s tanítanak minket is. if j. Foltin Brúnó Mohora Hálaadás Kemenesmagrasiban Az egyházi esztendő utolsó va­sárnapja egyúttal a hálaadás nap­ja is volt a kemenesmagasi evan­gélikusok életében! Nem csak a lombhullató ősz prédikált elmú­lásról, avulásról, nem csak az em­beri élet egyszeri „lombullása” kö­rül jártak gondolataink. Őszutói ragyogó napsütés és az Isten iránti hálaadás öröme, az előrenéző reménység melegítette fel a mintegy 100 főnyi gyülekezet szívét. Hálaadásra most elsősor­ban az adott okot, hogy a gyüle­kezet a felújított parókián, s an­nak belső terében kialakított új gyülekezeti termében dicsérhette az Urat! MINDIG JELENTŐS EGY GYÜLEKEZET ÉLETÉBEN az a munka, mely az evangélium hir­detéséhez, a szentségekkel való éléshez méltó környezet kialakí­tásán fáradozik! Figyelemre mél­tónak éreztük az ilyen célú mun­kát — mi, akik ott lehettünk s a gyülekezettel együtt örülhettünk — azért is, mert egy társult gyü­lekezetről van szó! S hogy a tár­sulás nem jelent kisebbedést, „fi­ba” szintre való lefokozást, an­nak jeles példája volt a magas! gyülekezet hálaadása! Zügn Tamás lelkész ez évben kezdte el szolgálatát a Vönöck— Kemenesmagasi gyülekezetekben, s bár Vönöckön lakik, a szomszé­dos gyülekezet sem érez hiányt a pásztoriás terén! Sőt az a tény sem okozott csöggedést, hogy a pa­rókia üresen maradt! A gyülekezet vezetősége nem törődött bele ab­ba az állapotba, amelyben még a lelkészlak is az avulásnak vissza­fordíthatatlanságát prédikálta! A MEGÚJULÁSNAK, FEL­FRISSÜLÉSNEK EMBEREI ebben a gyülekezetben is megtalálhatók! Mégpedig örvendetesen szép számmal. Vallják, hogy az Isten igéje újít, frissít, sőt indít nem csupán a múlt eredményeinek megbecsülésére, hanem a jelen­ben végzendő szolgálatra, s a jö­vőért égő felelősségre is! Ha kell, az áldozatvállalástól sem riadnak vissza! A gyülekezet mintegy 140 000 Ft pénzbeni adománnyal támogatta a renoválás ügyét, de a 25 000 Ft- ot kitevő társadalmi munka is ékes bizonyítéka az Isten ügye iránti felelősségnek! A gyülekezet lelkészének első számú segítőtár­sai Guóth Emil gondnok és fele­sége voltak! Fáradhatatlanul szer­veztek, ha kellett mozgósítottak az ügy érdekében, de természete­sen a kétkezi munkában is elöl- jártak. Szívügyük volt kezdettől nem csak ez a munka, de az egész gyülekezet sorsa, jövője is! S lel­kesedésükkel, odaadásukkal a ne­hezebben mozdulókat is meg tud­ták mozgatni! A MINTEGY SZÁZ FÉRŐHE­LYES korszerű és szép gyülekezeti r teremben Fehér Károly esperes hirdette az igét! A hálaadás hang­ja szólalt meg az igehirdetésben a húsvéti örömhírért, mely győz ma is az elmúlás okozta fájdalom és szomorúság felett, s mely a közöt­tünk munkálkodó Jézusban a vég- ső diadal fényét is előrevetíti! Az élet beszéde indította e munkára a szíveket itt is, s az általuk vég­zett fáradozás az Űr jelenben vég­zett munkájának egy része lett! „Fáradozásotok nem hiábavaló az Űrban!” (1 Kor 15,58) — hangzott az ige! Ennek ismételt megtapasz­talása indította a kemenesmagasi testvéreket hálaadásra Isten iránt, s köszönetre minden íáradozónak. S az ünneplésben részt vevők családias, s őszinte öröme, s me­legséget árasztó szeretete arra en­ged következtetni, hogy a hála­adásról a hétköznapokban sem fognak megfeledkezni! Dcme Dávid Szeretet és hűség Lelkésziktatás Galgagyörkön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents