Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-05 / 49. szám

Isten jóságát és szeretetét sokszor éltük át Negyven éve működik az alberti szeretetotthon Mi Atyánk! Ne vígy minket kisértésbe! Szabadíts meg! Jézusom, Te élted az emberi életet és tudod, mit jelent a sötétség, a test kínja, az Istentől elhagyatottság, az ellenség biztatása: szállj le a keresztről, a kinqvetés. Olyan jó, hogy Te jól tudod mindezt és megértesz minket, amikor vergődünk, mikor a hitünk olyan, mint a változó hold. Olyan jó, hogy ott tudhat maga mellett a rákbeteg, a műtét előtt beinjekciozott, az, akit a családja elhagyott, aki összetör­tén siratja valakijét. Te jól tudod, mit jelent az és megértesz min­ket! A közeledben olyan jó lenni! Védettség van Melletted, hisz olyan védtelenek vagyunk. Melegségedre vágyunk, hisz olyan hideg sok­szor ez a világ. Odabújunk Hozzád, mint a gyermek anyjához, mikor ránk zúdulnak a viharok és el akarják tépni azt a telefondrótot, ami Veled kapcsol össze. Atyán, ne haragudj, ha gyakran jobban figyelek más hangokra, mint a Te kedves, csendes hangodra. Néha elbizakodottak vagyunk, máskor kétségbeesettek. Mindegyik szakadék. Vonzanak bennünket lefelé, az emberalatti életbe. Mennyei erőidre van szükségünk, hogy le ne zuhanjunk. Add nekünk ezeket az erőket. Gyengék vagyunk és erőtlenek, nyűgösek és kedvetlenek. Te fel tudsz emelni minket, Te adod a bizonyosságot, hogy jó helyen vagyok ott, ahol vagyok, mert gondjaimmal, bajaimmal tenyeredben vagyok. Te adsz jókedvet, de­rűt, mert helyreállítod bennem az egyensúlyt. Mindenért Neked va­gyok hálás! BUDAPEST KÖZELÉBEN, ALBER.TIRSÁN végzi szolgála­tát az Alberti Evangélikus Sze­retet Otthon. Aki belép annak ebédlőjébe, ezzel a zsoltárvers- sel találkozik: Az Űrtől lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. 1942. október 27-én nyitotta meg kapuit gondozásra szoruló idős nők számára. Egy Kozma nevű család adományozta ezzel a meghatározott céllal. A felszen­telés után négy lakó költözött abba, és vezetője Szűts Gáborné lett. Ebben az időszakban, mint egyesületi otthon végezte szol­gálatát. 1951-től az akkori egyházme­gye vállalta magára az otthon irányítását. Jávor Pál ceglédi lel­kész a lelki, Krecsák János irsai lelkész az anyagi vonalat vállal­ta. Ebben az időszakban az egy­házmegye lelkészei és gyülekeze­tei álltak az otthon mellé és ezért áldozatot is hoztak. Ez a szegény­ség korszaka volt. AZ EGYHÁZMEGYÉTŐL AZ ALBERTI GYÜLEKEZET vette át az irányítást. Az egyház ve­zetősége Roszik Mihály lelkészt bízta meg az otthon igazgatásá­val. Ezzel új korszaka kezdődött az otthon életének. , Az új igaz­gató nehéz körülmények között vette át az irányítást. Ekkor h£t lakója volt az otthonnak. A kezdeti nehézségek leküzdésében dr. Deák Imréné otthonvezető és Keveházi Ottmár lelkész voltak a segítőtársai. Szegénységet kel­lett leküzdeni és az otthont mél­tóvá kellett tenni a szolgálatá­hoz. Modernizálásra volt szük­ség, a haza és népünk életszín­vonalával együtt fejleszteni ott- honubfegS) is. Isten' jóságát és szeretetét sokszor éltük át lelki­ekben és anyagiakban. 1958-tól ifj. Dedinszky Gyula lelkész hat évig, Kovács Erzsé­bet otthonvezető 12 évig végez­tek hűséges munkát. A SZEGÉNYSÉG MEGSZŰ­NÉSÉT JELZIK' a vízvezeték és központi fűtés bevezetése, a modern konyha és a szobák par­kettázása. Közben 12-re, majd 18-ra, 1972-ben pedig 25-re emelkedik a gondozottak száma. Roszik Mihályné ^vezetése alatt az otthon lelki és anyagi élete tovább erősödik. Ekkor már 5 fő­foglalkozású dolgozónk van. A szolgálatba egyre aktívabban kapcsolódnak be egyházmegyék, a Pest megyei egyházmegye, a Csongrád—Szolnoki és a Bács­Kiskuni egyházmegyék gyüleke­zetei. 1978-ban külföldi testvérek segítségével új ebédlőt építet­tünk, és 5 férőhellyel szaporí­tottuk otthonunk létszámát. A cél változatlan maradt: ott­honunkban lelki és anyagi gond­talanságot biztosítani a nálunk otthont keresők számára. Or­szágos Egyházunk vezetői is eb­ben az irányban segítettek, ami­kor minden erkölcsi és anyagi támogatást megadtak szolgála­tunk jó elvégzéséhez. A 40. ÉVFORDULÓRA kívül­ről és belülről rendbehozattuk. Csernák Károly felügyelő és Turcsek János gondnok és so­kan mások segítettek abban, hogy otthonunk szép legyen. Isten igéje nyújtja az otthon életének a lelki ajándékait. Minden nap van áhítat, vasár­naponként istentisztelet, havonta úrvacsoraosztás, melyet Roszik Mihály alberti és Bárdossy Ti­bor irsai lelkészek felváltva lát­nak el. Sok szép felejthetetlen élményt nyújtanak óvodások, úttörők, szocialista brigádok látogatásai, gyülekezeteink különböző kis csoportjainak a szolgálatai. Az elmúlt 40 évben sokan ta­láltak nyugalmas otthonra az alberti evangélikus szeretet ott­honban és sokan kaptak életet az évekhez. 1982. OKTOBER 27-ÉN házi ünnepségen adtunk Istennek há­lát az elmúlt 40 évért. Sokan el­jöttek, hogy velünk együtt örül­jenek. Meghívtuk az ünnepség­re a két legelső köztünk szol­gált nyugdíjas testvérünket, Hell Erzsébetet és ö. Szűts Gábornét is. A 23. zsoltár alapján hirdette az igét Roszik Mihály igazgató. Bárdossy Tibor irsai lelkész és Szaszák Imre református lelki- pásztorok kértek Istentől továb­bi áldást a szeretetotthon szol­gálatára, az egyházmegye részé­ről Keveházi Lászlóné pilisi lel­kész. Motyovszky Jánosné otthonve­zető v és dr. Gyenos Dezsőné 96 éves otthonlakó köszöntötték a 30 éve gyülekezeti és szeretet- otthoni szolgálatban álló Roszik Mihály lelkészt. Az otthon lakói, dolgozói, a vendégek és vezetők együtt énekelték: „Fogadd el gyönge háladásom, Fogadd el rebegésemet, Míg majd az an­gyalokkal áldom, Én Istenem a te neved, Ahol ezernyi. ezrek örökké dicsőítenek!” Ponicsán Gyula A „kísértés” szót a Biblia két értelmezésben használja. 1. Az egyiket így is lehetne mondani: „kísérlet". A végered­ményben Isten uralma alatt le­vő sötétség, démoni erő kísérle­tet tesz az emberrel, hogy elsza­kítsa Istentől. Egy kép van a „kísértés” szó mögött. Szép nyu­godtan halad egy ember az úton. Biztos léptekkel, derűsen. Valaki vagy valami észrevétle­nül „kísérni” kezdi, majd vá­ratlanul reátör és megkísérli el­buktatni. A Biblia szimbolikus történetében így kísérte az első embereket a sötétség, és tett kí­sérletet arra, hogy elszakítsa őket Istentől. Jézust is körülvet­ték ezek a démoni erők. Néha a test, máskor a pénz a Kísértő kí­sérleti eszköze (Jak 1,14. 1 Tim 6,9). Luther magyarázata is ar­ra vonatkozik, hogy Isten nem tesz kísérletet arra, hogy az em­bert önmagától elszakítsa. Néha a kollektív kísértés ideje érke­zik el. „A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon” (Lk 22,31). Az ördögi kísérlettel kapcso­latban valaki azt mondotta, hogy a hit kősziklája mellett van egy másik kőszikla, ame­lyen az ember elszakadva mondja: hol vagy Isten? ha vol­tál, ez nem történhetett volna meg. A démoni kísérlet követ­keztében az ember gondolatai bepörögnek, mint az örvény, és húzza őt lefelé egy démoni erő a mélybe, a kétségbeesésbe. Vagy a másik eset történik: a vallásos „jó ember” gőgös lesz, elbizakodik, a cselekedeteiben gyönyörködik. De Isten behatárolja a sátán törekvéseit. Pál ezt írja: Isten nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el birjátok azt vi­selni (1 Kor 10,13). 2. A Szentírás a démoni kísér­leteken kívül beszél a kísértés­ről, úgy, mint „megpróbáltatás” - ról. Jakab erről a kísértésről úgy beszél, mint aminek na­gyon kell örülnünk (1,2—3), hi­szen Isten ezekkel a megpróbál­tatásokkal hitünket akarja for­málni, látásunkat akarja alakí­tani, illetve változtatni. Az agyagedénynek tűzbe kell ke- rülnie, csak így lesz edzett, tar­tós. Ábrahámnak azért kellett tűzbe jutnia, hogy még tisztáb­ban tudja mondani: „nagyon szeretlek, Istenem!” A vallásos jó ember, Jób a megpróbáltatá­sok idején tudott összetörni, és teljes fordulatot venni. Amikor Istenünk megpróbál­tatásába kerülünk, akkor is tud belénk helyezni a Gonosz kétel­kedést Isten szeretetében. Fel­építtet bennünk egy pszichikai épületet, melyben szorongás, jö­vőtől való félelem, a fantázia rémképei jelennek meg. Ilyen­kor milyen jó kiáltani: „Iste­nem, állítsd meg a pörgő gon­dolataimat! Teremts bennem csendet!” Ebben a kiáltásban benne van a vágyunk az után a világ után, ahol az ember kiteljese­dik, az ördög többé nem kísérli meg a munkát rajtunk, és ott már nem leszünk sziget, melyet a kétségek hullámai nyaldosnak körül. Emberlétünk töredékessé­ge jelzés arra, hogy lesz más­open. Zörget a túlnani világ, és mi most szorosan, sokszor ri­adtan bújunk oda mennyei Atyánkhoz. Ö pedig lehet, hogy ezt mondja: „Amit én cselek­szem, te azt most nem érted, de azután majd megérted.” Lehet, hogy ezt: „Elég néked az én ke­gyelmem!” S tapasztalni fogod, hogy valóban elég! Görög Tibor Reformációi ABC A hivatás A reformáció nemcsak a világnak és a világi felsőbbségnek adta vissza a méltóságát, hanem az emberi munkának is. Ha a keresztyén ember hiszi, hogy a világ Isten teremtménye, és ezt a világot Isten fenntartja, gondozza, kormányozza, akkor afielől is bizonyos lehet, hogy ebbe a rendbe beletartozik az a munka, amelyet ő végez, és vele együtt minden ember munkája. Akkor a maga feladatát és a többi ember feladatát is hivatásnak tartja. Luther ilyen egyszerűin érteti meg ezt: Istennek sok és sokféle hivatalra, állásra van szüksége. Ezért sok­féle és különböző ajándékot ad, és úgy intézi, hogy egyik ember min­dig rászoruljon a másikra. Mi lenne a fejedelmekből, a nemesekből és a kormányzókból, ha nem lennének mások is, mint pl. papok, ige- hirdetők, tanítók, meg földművesek és iparosok? Ezért ha a másik embernek állása kisebb is a tiednél, tudnod kell, ho'gy őt is Isten teremtette és rendelte. Viszont azt is tudnod kell, hogy téged azért helyezett a te állásodba, hogy magadat alárendelve szolgálj másokat: ha nemes ember vagy, a fejedelmet, ha szolga vagy szolgáló vagy a ház urát és asszonyát, és így tovább, ismerve Isten akaratát. Isten nem azt nézi, hogy mi vagy: úr-e, vagy szolga, férfi-e vagy nő. Csak maradj meg hivatásodban, amelyre rendelt, és abban szol­gáld Istent felebarátodon. A világ rendje azóta sokat változott. De aki munkáját hivatásnak tekinti, az tudja, hogy minden munkájával az embereket szolgálja és segíti. Arany János balladái hanglemezen „HA AZ EZEREGYÉJSZAKA DZS1NNJEI egy nap felkapnák Magyar- országot, és elvinnék távolabbi egekbe, úgyhogy a helyén nem maradna semmi más, csak Arany János tizenkét kötete, ezekből a mágikus könyvekből maradék nélkül ki lehetne olvasni a magyarság eidoszát” (jellegét). Szerb Antal szavai szólnak így arról a kincsről, amit mi őr- zünk. s most a költő halálának százéves évfordulóján ismét magasra emelünk. Egy életmű van szellemi birtokunkban, amely rokonságot teremt régebbi és kö­zelebbi múltunkkal, s amelyet nem tehe­tünk igazán a világ közkincsévé, annyira a nyelvünkbe zárt. De amíg elmondjuk, olvassuk, meghallgatjuk és szeretjük, ad­dig nem rabolhatják el azok a dzsinnek Magyarországot. Aranyt felidézve komor színek, súlyos jelzők, mélyen titkolt fájdalmak, a rejtő­zés, a nemes alázat rajzolják a ma ben­nünk élő képet róla. Tudom, lírája ennél színesebb valóságú, de a mbst megjelent hanglemezen Sínkovits Imre barna ba­riton hangon balladákat mesél, a leg­szebbeket azok közül, amelyeket Arany János költött. Vérről, és bosszúról, önvád­ról és őrületről, bűnről és bűnhödésröl szólnak igaz magyar érzéssel, szomorú bölcsességgel, meggyötört tisztességgel. Arany sajátjává formált egy műfajt, amely addig is közösségek kovácsolása volt. Megőrizte hitvilágát, amelyben a történéseket nem annyira az emberi cse­lekedetek. inkább a démoni zenészek az égben, a jegenyén károgó varjú vagy a dühöngő déli szél irányítják. TÖRTÉNELMET IDÉZETT, tudatot formáló epizódokat énekelt meg, ame­lyekben nem az a fontos, hogy merényle­tet követnek el a király ellen, hanem hogy magyar irtja a magyart (Zách Klá­ra), nem az a lényeges, hogy mit tartal­maz a válaszlevél, hanem hogy van még remény (Mátyás anyja), és nem az a dön­tő, hogy Drégely elesett (Szondi két ap- ródja), Walest leigázták (A walesi bár- dok), hanem hogy van még, ki nem hagy felejteni. A lelkiismeret szószólójává tet­te a műfajt. Magán át költészetté szűrte azt, amit a szívünkbe írt törvényről tu­dunk, amit a teológia a kinyilatkoztatás tettenérhetőségéről vall, amit a pszicho­lógia a felettes-én hatalmán ért. Nevet adott neki, tárgyakba bújtatta és mag­szólaltatta. Ágnes asszony foltos lepedője a bölcs törvényszéknél is keményebben vádol. Budavár tornyán a csikorgó érc­kakas, az ablakot verő zápor és menny­dörgés V. Lászlót vonszolja egy láthatat­lan benső ítélöszék elé. A Bárczi-tetem sebből pirosán buzgó vére az érzelmek gaztetteit kéri számon. A lelkiismeret hangját nem hallgathatja el sem Eduárd csendet parancsoló szava, sem harsogó harsona, riadó kürt, sem a kelyhet kínáló hű cseh itala (V. László), sem a Vörös Rébék refrénje; „Hess, madár!” De víg- ballada tárgyává válik a lelkiismeret ne­vében törvényeskedö, bizalmatlan emberi indulat is (Pázmán lovag). A. LEGTÖBBSZÖR HOMÁLY FEDI a valóságos történést, a tisztán absztrakt fogalmak helyett benső valóságunkat te­szik érzékennyé a szavak jelentésbeli sű­rűsége, a szórendi lelemény, a képi jel­zések. A kártyán becsületét vesztő fiú egyedül áll-e öngyilkos szándékával az új hídon, vagy sokan mások is avatni kí­vánják azt a másik hidat, a magasság— mélység, az élet és hálál partjait összekö­tőt? S Kund Abigél vallatása előbb kez­dődik a kimondott szónál: „Csak odakap, hol fészkel az agy: / Iszonyú az, mi oda nyilallik!... / Döbbenet által a szív ere fagy". Pörge Dani varjút lő, „S Rebi néni elesett”, s a keskeny pallón „Egy billcn- tés: lent a vízben / Nagyot csobban vala­mi” — s immár kettős gyilkosság tanúi vagyunk. AZ EPIKAI HITEL, amelynek Arany oly nagy fontosságot tulajdonított, ugyan­így abban a különös kettős szerkezetben is megbúvik, amellyel egyedit, Arany Já- nos-it teremtett a műfajban. Hol párhu­zamosan futtatja a történéseket, mint V. László nyugtalan éjszakáját, Rozgonyiék szökésével, hol a szókészlet választ el két­féle magatartást, mint Ali szolgája és Szondi két apródja furcsa dialógusában, vagy amikor Pázmán lovag előadja raj­ta esett sérelmét a folyton közbe kotyogó álkirálynak. Máskor az elbeszélő szól ki a sorok közül, hogy a hallgatókkal együtt mi is részvevői legyünk a kukoricafosz- tás hangulatának. Vagy hányszor ütkö­zik össze bennük a néphit erkölcse a törvényével anélkül, hogy e megosztott világrend változna. Pörge Dani akasztó­fán végzi, de a varjúvá vált Rebí néni az ítéletvégrehajtó, „S kinek ő azt mond­ja: kár! / Nagy baj éri és nagy kár.” A középkori tetemrehívás így válhat az igazságszolgáltatás eszközévé egy újabb világban is, ahol az érzelmek is felelős­ségre vonhatók. Műfaji sajátosság az is, hogy a többnyire tragikus történetek pár­beszédekben formálódnak. EZÉRT NYÜJT NAGYOBB ÉL­MÉNYT, ezért késztet mélyebb átélésre, ezért vált ki súlyosabb gondolatokat, ha hallgatjuk őket. Szép magyar szavak hangzanak a lemezről tökéletes kiejtés­sel. S nemcsak az újabb költemény, az újabb mondanivaló szólal meg más és más hangon, de egy hang képes sók-sok szereplőt fül- és szívközeibe hozni. Olyan meggyőző erővel, hogy szinte, más inter­pretáció el sem képzelhető. Egyetlen írás­jel, egyetlen nyelvi bravúr, egyetlen, jel­zett gondolat sem sikkad el. Racionális, de érzelmeket, lelket megmozgató előa­dás. Sinkovits Imre ezért tudja ma átad­ni a magyar lelkiismeret Arany János-i üzenetét hitelesen. Ünnepi felbuzdulásunk ne merüljön ki emlékműsorokban, cikkek, tanulmányok olvasásában. Hétköznapjaink csendesebb óráiban tegyük fel újra és újra a lemezt és hagyjuk hatni! Tegyük élővé az írást., amely mint az anyaszív fogadta Mátyá­sé: „Piros a Pecsétje finom, a hajtása: Oh áldott. Oh áldott. A keze írása!” Mtuntag Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents