Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-31 / 5. szám

Ismerkedjünk meg as új énekeskönyvvel Közismert énekeink az új énekeskönyvben Az ember általában örül an­nak, ami új. Szint, gazdagságot, előrelépést jelent életünkben. De nem egyértelműen örülünk min­den újnak. Ha elődje van az új­nak, örömünk lendülete attól függ, milyen mértékben szerettük a régit. Mennyire szoktuk meg, s ha szerettük, az új örömét beár­nyékolja a bizonytalanság: tud­ja-e majd pótolni azt, ami úgy a szívünkhöz nőtt! ÍGY VAGYUNK ÜJ ÉNEKES- KÖNYVÜNK VÁRÁSÁVAL IS. örülünk az újnak! Az utolsó, 1911-ben végbement énekes- könyv-revízió óta egyházunkban nem volt olyan jelentős énekügyi fejlődés, mint ez a mostani. Az el­múlt hetven év alatt csak egyszer nyúltunk énekeskönyvünkhöz, amikor a 600 énekből kihagytuk a különböző okokból elavultakat, vagy igazán használatba nem is vett énekeinket. Majd megpótol­tuk az Űj Rész-szel, mintegy íze­lítőt adva, hogy merre is fejlő­dünk. Közben a világ tágult-szű- kült-formálódott körülöttünk, s bennünk is. Énekeink hol meg­koptak, hol fényesedtek, a gyüle­kezeti éneklésünkbe bele-bele- csengett más felekezetek és más népek éneklése is. Végül is ha­laszthatatlan volt, hogy hozzá ne nyúljunk énekeskönyvünkhöz. Tegyük hozzá: hazai egyházaink között utolsónak. A várhatóan nagyméretű meg­újulás folyamatában előttünk is égetővé vált a kérdés —, amivel azóta minden gyülekezetben, ahol csak szólhattam róla, talál koztam — mi lesz azokkal az éne­keinkkel, amelyek szívünkhöz nőttek, sőt oly gyakran szívünk­ből fakadtak, s amelyek éneklése közben oly igen nagyon összeko- vácsolódtak gyülekezeteink? Szeretném azonnal leszögezni, hogy nem herdáljuk el kincsein­ket, sőt inkább fényesítjük! A RÉGI 600 ÉNEKBŐL kiha­gyásokkal, majd az Űj Rész pót­lásával ma 421 énekünk van. Eb­bői., új énekeskönyvünk kereken 5001 énekébe 337 ének átkerül. A réginek tehát a háromnegyed ré­szé! Aki tehát az új énekesköny­vet majd kézbeveszi, benne túl­nyomó részben régi kedves isme­rőseit fogja "köszönteni, amelyek szívéhez nőttek. Számára az új énekeskönyv jellegét ez eleve meg fogja határozni. Ez a 837 ének is átment a min­den más éneket ért minősítésen, értékelésen. A rostán rázódás- ban ezek fennmaradtak. Milyen jó, hogy ennyi énekünk állta a bírálatot, az értékelést — s köz­ben fényesedéit! Ez a rosta több évem át rázott. Több énekügyben szakértő lelkészünk tüzetesen megvizsgált minden éneket, s kü­lönböző szempontok szerint ja­vaslatot tett kihagyásokra, javí­tásokra. Szövegi bizottságunk hat tagja pedig két és fél éven át he­tente egy teljes munkanapot együtt töltött, s két alkalommal egy-egy teljes hetet, is, nafli 10— 12 órai munkával. Végigénekel­tük minden énekünket. Megrág­tuk minden szavát. Figyeltük: ré­gi énekeink eredeti szövege nem túlzott archaizálást jelent-e ma —, nem mentek-e át régi szavak súlyos jelentésváltozáson, bár mindenben igyekeztünk vissza­nyúlni az eredeti formához —, helyes-e a más nyelvből magyarra fordítót énekek szövege, tisztán, költői formában bizonyságtétel­ként adják-e az eredeti szöveget. EBBEN A VIZSGÁLÓDÁSBAN több helyen akadtunk érthetet­lenné vált szavakra, szófűzések­re, teológiai elszíntelenedésre —, különösen is fordításban megho­nosodott énekeinknél —, nem egyszer szisszentünk fel lapos költőietlenségen, de legtöbb gon­dot a dallam és szöveg összesimu- lásának zökkenői okozták, az ún. prozódia kérdései. És javítottunk! Bátran, olykor keményen, de so­hasem elnagyoltan. Javasolt iga­zításaink felől végigkérdeztük az egész lelkészi kart. Voltak néha mondattöredékek, amelyeken na­pokig elmeditáltunk. Voltak for­dításból eredő énekeink, amelye­két teljesen újra fordíttattunk. Mind megérte. Szebb lett, fénye- sedett régi, megszeretett kin­csünk. De a 337 ének túlnyomó többségén alig változtattunk. Ám hozzá kell tennem, hogy ezeknek a változtatásoknak leg­többjét észre sem fogja venni az olvasó. Néhány szócsere, szórendi változtatás, egy-egy képzavar kor­rigálása fel sem fog tűnni. Amit pedig változtatásként észrevesz, annak — hisszük — örülni fog. HADD ILLUSZTRÁLOM csak egyelen példával az elmondotta­kat. Egy teljesén újra-fordított énekkel. A dallami bizottságban műkö­dő neves muzsikusaink rámutat­tak arra, hogy a „Ki dolgát csak Istenre hagyja” kezdetű és na­gyon közkedvelt énekünk meny­nyivel szebb, ha csupán némi ütemváltoztatással az eredeti rit­musban énekeljük. Megvizsgál­tuk az éneket s elcsodálkoztunk azon, hogyan történhetett, hogy mi kiegyenlítettük a dallamot, minden szótagját egyforma üte­művé és hangsúlyúvá tettük? Va­lószínűleg úgy, hogy a régi fordí­tók nem túlságosan i ügyeltek a dallam eredeti ritmusára. Nem kárhoztatjuk sem a Zöngedező Mennyei Kar ismeretlen fordító­ját a XVII. századból, sem azóta Kis Jánost, Sántha Károlyt és Zábrák Dénest, akik mind csi­szoltak nyelvileg az éneken, ami­nek dallama idők folyamán ki­egyenlítődött. A végeredmény az lett, hogy a fordított szöveg ter­mészetes nyelvi ritmusa magával sodorta s elnyelte az eredeti dal- lámritmus szépségét. Mert lehe­tetlen, hogy az első sor hangsú lya kétszeres hanghosszúsággal ezen a szón legyen: „csak”. Vala­hogy így: „csaaak”, valamint ezen, hogy „teenre” az „Istenre” szóban. Üjra kellett az egészet fordíta­ni. Most az első két sor így hang­zik: „Ki dolgát mind az XJrra hagyja / És benne bízik szünte­len.” Így viszont a magyar nyelv természetes üteme szinte kihívja az eredeti dallamritmust, s a hangsúly a „mind” és az „Űr szótagokra esik, ahol az előzőnél a mássalhangzó torlódás, az utób­binál a magánhangzó hosszúsága ad nyomatékoL Nem is szólva ar­ról —, hogy a „benne bízik” iga- zabb és valósabb tartalmú. S ez a két sor: „Ki magát bízza Istenre / Nem épít az a fövényre” — mennyivel lüktetőbb és magya- rabb így: „Aki az Ürban bízva jár / Homokra az nem épít már”. AJÁNLOM, HOGY AMIKOR MAJD KÉZBEVESSZÜK az új könyvet, a régi ,szép énekeinket keresve némi változásokat is észlelünk, kezdjük a felmérést ezzel az énekkel. Figyeljünk a mondanivaló tiszta csengésére, majd énekeljük el, gondosan iga­zodva a régi dallam új üteméhez. Észre fogjuk venni, hogy nem is kell nagyon ügyelnünk arra, hogy mi benne az új, mert maga a szöveg fogja kívánni az új rit­must és sodorni fog, emelni és lelkesíteni. Koren Emil Ahol a megye egyik fele egy gyülekezetei alkot HEVES MEGYÉBEN CSAK KÉT GYÜLEKEZETÜNK VAN: Hatvan és Eger. A megye nyuga­ti része Hatvanhoz, a keleti Eger­hez tartozik. Az eredeti lakosság jrptnai kijtali&úg. A ji.aj^lmas. egiá, érsekség es részben g váci püs-', plökök a . történelemi .'folyamán ak­kora nyomást gyakoroltak a la­kosságra; hogy ezen a területen a protestantizmus csak a XIX. század végén tudta előkészíteni a gyülekezetek szervezését HATVANBAN AZ EVANGÉ­LIKUSOK előbb a református gyülekezet segítségével éltek, így 1912-től vezettek evangélikus anyakönyvet a hatvani reformá­tus lelkészek. Az önálló evangé­likus fiókegyházközséget 1930- ban szervezte meg az akkori aszó­di lelkész, Chugyik Pál. Ettől kezdve kéthetenként tartottak -evangélikus—istentiszteletet a re­formátus templomban. Eseményt jelentett, amikor 1935-ben Raf- fay Sándor püspök felszentelte a Sándy Gyula műegyetemi tanár tervei alapján elkészült evangé­likus templomot. 1936 óta műkö­dik önálló lelkész Hatvanban. SZÓRVÁNYGYÜLEKEZET, DE ÉLNI AKARÓ a hatvani. Csak 240 emberből áll a helybeli gyü­lekezet és ez maga is szórványt jelent a városban. Főleg Hatvan­ba került vasutasokból és család­jukból áll a gyülekezet. A vasúti csomópont messzi vidékről hozza a közlekedésben dolgozókat. Gyön­gyös a másik gyülekezeti központ, itt 130 hívünk van, akik a refor­mátus egyház épületében kaptak helyet oltáruk részére, a hozzá tartozó úrvacsorái és egyéb fel­szereléssel. Itt főleg értelmiségi­ekből áll a gyülekezet. Miközben Gyöngyösön kevesen vannak, mégis innen származik az össz- gyülekezet bevételének fele. To­vábbi 91 hivő a több járásból ál­ló szórványban él. ,PÜSPÖKI LÁTOGATÁS volt a hatvan-gyöngyösi gyülekezetben advent negyedik vasárnapján. D. dr. Ottlyk Ernő püspök dél­előtt Hatvanban, délután Gyön­gyösön tartott istentiszteletet és tájékoztató előadást, majd meg­beszélést folytatott a gyülekezet vezetőivel. Különösen is szembe­ötlő, hogy a hívek nagy része máshonnan települt ide. Egyedül a gondnok, Hajnal László, szüle­tett hatvani, egyébként a gyüle­kezet keresztmetszete az egész ország, Soprontól Nyíregyházáig. Sokat jelent itt az a hitbeli hát­tér, amit ki-ki magával hozott eredeti gyülekezetéből. A döntő az, hogy itt is kapjon új közössé­get, új lelki otthont A GYÜLEKEZET LELKÉSZE, dr. Barcza Béla 1981, elején ke­rült Veszprém megyéből hatvan— gyöngyösi szolgálati helyére. Két diplomája van: Teológiai Akadé­miánk után a budapesti bölcsész­karon is oklevelet szerzett, s a történelem bölcsészdoktora ran­got nyerte el. Most azonban a nagy földrajzi területen szétszó­ródott evangélikusok összetartása és felkutatása a feladata. Az itte­ni hívek vegyesházasságban él­nek. A római katolikus tenger ben mélyen az országos átlag alatt van a két protestáns egy­ház százszázalékos aránya, ter­mészetes tehát a szoros összetar­tozás a reformáció két egyhá­za között, amit a püspök kü­lön köszönt meg a gyöngyösi re­formátus lelkésznek és esperes­helyettesnek, Berzétei László­nak. Ottlyk Márta — Vízkereszt ünnepe után az utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 17.1—9; az igehirdetés alapigéje: 2 Pt 1,16— 21. — VÁCKISÚJFALU. Szolgála­tot végzett a gyülekezetben Sze- bik Imre miskolci esperes és Káposzta Lajos soltvadkerti lel­kész. Az igehirdetés utón diave­títéssel számoltak be külföldi ta­nulmányútjaik élményeiről és yülekezetük életéről. — GYÖR-ÖREGTEMPLOM. A szeretetotthon hagyományos ád­venti estjén Peskó György orgo­naművész széles körű zeneszerző körtől ádventi és karácsonyi dal­lamcsokrot adott elő. Az előadást Weltler Ödön ágfalvai lelkész tartotta. — Ugyancsak az öreg­templom adott helyet a debreceni Kodály Kórus előadásának. A kórus és karnagya. Gulyás György a belépődíjak felét a rok­kantak javára ajánlotta fel. Ko­dály-. Bartók-, Szokolay- és Vaj­da műveket adtak elő. A 1 j VASÁRNAP IGÉJE Add tovább! 2 Pt 1, 16—21 MERRE TART A VILÁG VALÓJÁBAN? Veszélyben az élet, bi­zonytalan a talaj a lábunk alatt. Ilyen körülmények között a szavak, a szép szavak egyre inkább hitelüket vesztik. Mire figyeljünk? Hol kaphatunk választ nehéz és súlyos kérdéseinkre? Sokféle megoldással kísérleteznek, a jóslástól kezdve a jövő tudatos tervezéséig, amelyben azonban mindig maradnak bizonytalansági tényezők. Nekünk, keresztyéneknek sincsenek szabadalmazott megoldásaink az élet újabb és újabb kérdéseire. De a „prófétai beszédet”, azaz Isten igéjét „egészen bizonyosnak tartjuk”. Isten Jézus Krisztusiján kézzel­foghatóvá és egészen bizonyossá tette szeretetét. Ezt hirdetjük isten­tiszteleteken, bibliaórákon, szóban és írásban. Ez határozza meg éle­tünket, gondolkodásunkat, és ennek ismeretében nézünk a jövő elé. Istennek Jézus Krisztusban egészen bizonyossá lett szeretetét újra és újra át kell élnünk. Az igehallgatók és olvasók, de az igehirdetők is biztatást, megerősítést várnak — egymástól is. Hiszen csak az hirdet­heti igazán Isten szeretetét, aki maga is tapasztalta, és aki által má­sok is tapasztalták. A MAI VASÁRNAP OLTÁRI IGÉJE Krisztus megdicsőítésének történetét mondja el. Nyilvánvaló, hogy a történetet a három szem- és fültanú, Péter, Jakab és János elbeszélése alapján ismerjük. Isteni szózat közölte velük, hogy Jézus kicsoda. Igehirdetési alapigénk sze­rint ez a történet leglényegesebb mozzanata. Isten azonban nemcsak tényt közölt, hanem egyetértését, tetszését is kifejezte. Miért? Mert Jézus minden szavával, minden lépésével engedelmesen a rábízott feladatot teljesítette, emberi formában, de emberi bűnöktől mentesen. Tehát: a három apostolnak minden oka megvolt rá, hogy Isten sza­vát teljesen igaznak tartsa. Jézus tanításának, csodáinak azonban ez­rek és ezrek voltak szem- és fültanúi. Bármit is tett és tanított Jé­zus, szelíd szavai és látványos csodái ugyanazt a célt szolgálták: bi­zonyossá, szilárddá tenni abban a meggyőződésben, hogy az Isten szeretet, és a szeretet mindennél erősebb. Tanítványai, követői min­den korban, minden nehézség ellenére elég erősek voltak ahhoz, hogy az utánuk jövő nemzedékeknek is továbbadják ezt az örömhírt, amely így hozzánk is eljutott, és semmit sem veszített érvényességé­ből. Sőt, a mi korunkban, amikor veszélyben az élet, és bizonytalan a talaj a lábunk alatt, még jobban kell ragaszkodnunk Isten igéjéhez. A VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI VASÁRNAPOK összefoglaló té­mája: Krisztus dicsősége megjelenik a világban. Először karácsony­kor jelent meg, értünk is, bár tőlünk függetlenül. Ma pedig nekünk, mostani tanítványainak kell azon fáradoznunk, hogy Krisztus dicső­sége általunk is megmutatkozzék. Hogyan lehetséges ez? Ügy. hogy Isten igéjét, pontosabban Istennek Krisztus által tanúsított szerete­tét egészen bizonyosnak tartjuk. Ügy, hogy ennek nyomán szilárdan hiszünk a feltámadásban és az új, örök, igazi életben. Ügy, hogy Is­ten eddigi embereihez hasonlóan a Szentlélek hatására szólunk, és úgy, i§, cselekszünk. {Tehát: így adhatjuk tovább az Istentől kapott örömhírt. Tovább, sok-sok kétke*dő, bizonytalan embernek. Talán nem zárkóznának el, ha szavunk, életünk meggyőzné őket arról, hogy Krisztus hatalma és visszajövetele valóság. Valóság, amellyel minden embernek számol­nia kell. Azoknak is. akik Krisztus szavait, tetteit — felszínes, ideig- óráig könnyebb, gondtalanabb élet érdekében — a mesék birodalmán ba utalják. A Megváltót sokan nem azért vetik el, mert annyira hi­hetetlen az, amit mondott és cselekedett. Sokkal inkább azért, mert világos és egyértelmű állásfoglalást követel, annak minden következ­ményével együtt MILYEN SZÉP A NAPFELKELTE. ÉS ESTE A HAJNALCSILLAG . FELJÖVETELE! Bármennyire „mindennapos” jelenségek ezek, bár­mennyire is elkoptatott képeknek tűnnek, mégsem lehet betelni ve- - lük. különösen a napkeltével, különösen is olyan helyen, ahol az em­ber azelőtt sohasem járt. Ilyenkor sokkal könnyebb örülni az élet­nek, sokkal könnyebb azt remélni, hogy valami jót hoz. Isten Jézus Krisztus feltámasztásával, majd a Szentlélek Elárasztásával megala- - pozottá tette ezt az életörömöt, és kétségeink ellenére újra meg újra / megerősíti bennünk a reménységet. Akarjuk tehát, hpgy ennek az örömnek és reménységnek szellemében éljünk, végezzük el feladata­inkat a család, a gyülekezet, az egyház és a társadalom közösségének javára! Aki így gondolkodik és így él, adja tovább! If j. Szentpétcry Péter Imádkozzunk Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálát adunk neked azért, hogy az egész emberiség javára szent Fiadat feltámasztottad, és Szentlel- kedet kiárasztottad. Köszönjük, hogy ennek az örömhírnek éppúgy részesei lehetünk, mint az egykori tanítványok. Kérünk Téged, hogy kétségeink, csüggedésünk, tehetetlenségünk, bizonytalan kapkodá­sunk ellenére erősíts meg ennek az örömhírnek bizonyosságában. Tedd mindnyájunk számára eleven, megtapasztalt valósággá! Segíts, hogy ezáltal akaratod szerint éljünk, és örömhíredet így adjuk tovább. Ámen. — SZAKONY. A gyülekezet lógus Otthon igazgatója, Mátyás­gondozására 198Í. december 10- földön Aklan Béla III. évf. hali­tól Ittzés János kőszegi lelkész gató, Árpádföldön pedig Hii/f- kapott megbízást az egyházkerü- ner Györgyi II. évf. hallgató hir- let püspökétől. dette Isten igéjét. Az ádventi es­ten az otthonigazgató „Mit jelent — ÓZD-PUTNOK. A szolgála- ádvent ma?” címen tartott élő­tök ellátására 1981. december 1-i adást, Zólyomi Mátyás III. évf. hatállyal Cserági István segéd- hallgató pedig igehirdetéssel szol­lelkészt küldte ki D. dr. Ottlyk gált. A szolgálaton részt vetlek Ernő, az Északi Egyházkerület még Brebovszky Éva és Szkri- püspöke. nyár Katalin I. évf. hallgatók, akik versmondással és énektaní­— CINKOTA. Ádvent második tással szolgáltak. A gyülekezet a vasárnapján teológusnap volt a teológusnap alkalmából 8660 Ft gyülekezetben. Az anyagyüleke- adománnyal támogatta lelkész- zetben dr. Selmeczi János, a Teo- képzésünket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents