Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-31 / 44. szám
A víz — természeti kincs „Háza népe Istennek” Templomrenoválás Domonyban / A GALGAVÖLGY EGYIK ŐSI GYÜLEKEZETE él Domonyban. A hivatalos pecsét a gyülekezet megalapításának évét is pontosan tudatja: 1681... A kereszt alaprajzú templom az idén 205 éves volt. A gyülekezetnek jelenleg mintegy 900 tagja van. Szeptember 19-én délután a domonyiak a környékbeli aszódi, ikladi és vácegresi gyülekezetek tagjavai osztották meg örömüket, amikor hálaadó istentiszteletet tartottak a szépen felújított templomban. Figyelő szemek és nyitott szívek fogadták dr. Kdl- dy Zoltán püspök igehirdetését, majd tájékoztatóját egyházunk életéről és feladatairól. Az ünnepnapot gondok és szorgos hétköznapok előzték meg. Az elmúlt telek viharai során több ízben felszakadt a toronysüveg bádoglemez borítása. S ami még aggasztóbb volt: szemmel láthatóan megdőlt a toronysisak faszerkezete a templomtető irányába. Többször is megvizsgáltatták szakértőkkel, s az egybehangzó szakértői vélemény ez volt: a faszerkezet teljesen elkorhadt. Jóformán csak a bádog tartotta a tornyot a helyén. A hatvanas szakértői vélemény egyenesen életveszélyesnek nyilvánította a templom tornyának állapotát. Megdöbbenés fogadta ezt a hirtelen jött gondot a gyülekezetben. Éppen akkor jött ez a nagy feladat, amikor azt tervezgették, hogy a régi parókia helyett korszerű lelkészlgkot és gyülekezeti helyiségeket fognak építeni. A TERVEK ÜGY KÉSZÜLTEK EL, hogy a régi torony fa- szerkezetét le kell bontani, de az új toronysüveg az eredetihez teljesen hasonló legyen — a méretek és formák pontos megtartásával. A munka elvégzéséhez 1,2 millió forintra volt szükség. A CSALADOK ÖNKÉNTES Áldozata — x millió forint volt! — és a közegyházi segély együttes összege olyanná tette a domonyi templomot, mintha most fejezték volna be az építését, s nem is 205 éves lenne! Vörösréz tornya, falainak üde sárga színe jól beleillik az évről évre épülő falu képébe és tanúskodik a templomot szerető gyülekezet életéről. nyolítása, a gondos és pontos szakmunka, a takarítás, mindenminden úgy történt, hogy mögötte Isten állt. A munka elvégzői Köpe Ferenc budapesti ács-köműves mester, Valentinyi Pál, Huszár Mihály, Pauló János, Deszk József domonyi mesterek voltak. Az ilyen nagy munkával együtt járó gondot szép összhangban hordozta Baranyai Tamás lelkésszel együtt Valentinyi János felügyelő, Klenovszky Pál gondnok, Pauló Pál egyházfi és a presbitérium tagjai. AZ ÜNNEPEN KÖSZÖNTÖTTE A GYÜLEKEZETÉT Dóka Zoltán hévízgyörki, Selmeczi Lajos palgagyörki, Detre János az aszódi és az ikladi gyülekezet nevében, majd dr. Káldy Zoltán püspök az evangélkus egyház köszöntését adta át a domonyiak- nak. Emlékezetünkben egy 6zép templom képét, fülünkben a magasztaló ének dallamát hoztuk el magunkkal Domonyból. A templomszeretetnek ilyen példája hasson buzdítóan más gyülekezetekre, egész egyházunkra. Detre János Az Országgyűlés őszi ülésszakán Kovács Antal államtitkár számolt be hazánk vízgazdálkodásáról. Közvéleményünk — s így egyházunk is — évek óta örömmel és aggodalommal kíséri figyelemmel hazánk vizeinek tisztaságát. Az aggodalom indokolt — hiszen mi keresztyének így fogalmazhatunk: a víz teremtésben! kincsünk —, az öröm adott: társadalmunk óriási összegeket fordít vizeink tisztaságára, s öt éven belül az Ország- gyűlés másodszor számoltatja be azt a hivatalt, mely hivatott ösz- szefogni azokat a vállalatokat, melyek felelősek vizeink tisztaságáért. Tóth István: Anyám halálára A boldogság még szólni sem hagyott, úgy néztél rám a nádasház tornácán. Földöntúlra is elmennék gyalog, ha sejteném, hogy ily szeretve vársz rám. Most jöttem meg, az erdő elmaradt, s a tornácunkon nem fogadott senki. Elmélázok a szűk eresz alatt, s a kisházajtón nem merek bemenni. Minden emléket úgy takargatok, mint testedet a legutolsó télen. Várok, mint aki levelet kapott, és nem bontja fel egész életében. Még mozdulatlan minden ócska szék, cserépkannák s a rég-használt edények. Nincs semmim, amit el ne mondanék, és ne okozna nagy örömöt néked. (Megjelent a költő SZIKLÁS PARTON című kötetében: Bukarestben 1980-ban) MAU FŐTITKÁR ÜJ MUNKATÁRSA Rainer Stahl lelkész, Jéna (NDK), az elkövetkezendő két évben a Lutheránus Világszövetség genfi központjában teljesít szolgálatot. A tervek szerint Stahl lelkész dr. Carl Mau főtitkár személyi referenseként, az LVSZ budapesti nagygyűlésének koordinációs munkájában vesz majd részt. Rainer Stahl 1951-ben született Meiningenben (Thüringia); teológiai tanulmányait a Jénai Egyetemen végezte, ahol 1978-ban az Ószövetség szövegkritikai kérdéseiről írott disszertációjával doktori fokozatot érdemelt ki. 1982 ben megszerezte a teológiai tanári szolgálat ellátásáról szóló képesítést. Miközben egyháza az ökumenikus kérdésekkel foglalkozó lelkészként alkalmazta, az utóbbi esztendőkben a Jénai Egyetem teológiai részlegén asszisztensként tartott előadásokat, (lwi) A változás A változás, ami Kovács Antal államtitkár beszámolójából, s az azt követő vitából nyilvánvaló volt, kettős. Részben szemléletbeni változásról beszélhetünk, részben gyakorlati munkamódszer-változásról. A szemléletbeni változás — nagyon tömören — így fogalmazható meg: a vizgadálkodás ma már nem egyszerűen közgazda- sági fogalom. Dr. Gonda György környezetvédelmi államtitkár fogalmazta meg, hogy a korábban kifejezetten közgazdasági-műszaki megközelítés vizeink tisztaságának kérdésében ma már elégtelen. Nem elég az épületek, gyárak, a közművek vízgondjaival foglalkozni. Sürgető kihívást jelent az ezeredforduló előtt a vízzel és természettel mint egymást kölcsönösen feltételező és fenntartó fogalmakkal szembenézni. Ez a szembenézés rendszeres tudományos elemzést követel, s egy eddig is ismert, de most gazdagodó értelmű szó belépését jelenti: a védelemét. Tehát a vizeink és a természet védelmének nagyonis összetett, de sürgető gondját. Nagyon sűrítetten új ökológiai szemléletről kell beszélnünk. S ebben az új kérdéskörben három jelentős feladattal kell szembenéznünk: a vízellátással, a szennyvízelvezetéssel, valamint a szennyvizek tisztításával. Elegendő itt most csak a Balatonra gondolni, vagy a váci Duna szennyezésre. A változatlan „Amikor a népgazdaság szinte valamennyi területén csökkentek a beruházási lehetőségek, a lakosság vízellátására szánt állóeszközfejlesztés előirányzatai lényegében szinten maradtak. A VI. ötéves terv erre a célra 22—23 milliárd forintot irányzott elő ...” — mondotta Kovács Antal államtitkár parlamenti beszédében. Beszélt az államtitkár az eddigi fejlődésről — kiragadva néhány adatot: egymillió fővel nőtt az egészséges vízzel ellátottak száma, 300 községben épült vízmű — de beszélt vízgazdálkodásunk relatív elmaradottságáról is. Az ország lakosságának egyötötde — kétmillió ember — nem közműves vizet iszik jelentősek az aránytalanságok. A legszembeszökőbb aránytalanságról is beszélt, arról, hagy amíg aránytalanul nagy hazánkban a vízfogyasztás, addig a szennyvizek felgyülemlése is aránytalanul nagy. Nem elégedett meg azonban a helyzet vázolásával, hanem ésszerű javaslatokat is letett a parlament asztalára. Így javasolta az államtitkár azt, hogy ipari üzemeink vízfelhasználásának mintegy negyede gyengébb vízzel is helyettesíthető lenne. Elmondotta, hogy a mezőgazdaságban is fontos szerepet kell, hogy kapjon a vízminőség védelme, hiszen a műtrágyák jelentős része rontja a vizet. Nagy örömünkre szolgál, hogy az államtitkár a legfontosabb teendőnek tartotta a települések vízellátását. S a települések kijelzés mögött ott húzódnak meg a családok, a gyerekek, az idős emberek. Hogy egy olyan emberközpontú társadalomban, mint a mienk is, ez természetes? Igen, természetes. De ahol a.gyáf és.a mezőgazd^sátgi üzem is az emberért van, ott a lakott települések és az üzemek'ko- zötti feszültség felismerése minőségi továbblépés. S a harmónia keresése, tervezése, megvalósítása újabb, jelentős lépés. A természet — a vizek — az emberért vannak, s az ember felelős a természetért — a vizekért. S ha ezt elfogadjuk a parlamenti beszámoló összefoglalójaként, akkor mi keresztyén emberek nemcsak bólintunk —, hogy igen ez olyan mint a teremtéskor kapott parancs — hanem felelősséget érzünk és felelősséget vállalunk a természetért, a vizekért. Ruttkay Levente A 95 tételből Hitből cselekvő szeretet EZT A HÁLÁS ÖRÖMÖT szólaltatta meg dr. Káldy Zoltán püspök igehirdetése. Ef 2,19—22 bibliai szakaszt olvasta fel az ünnepi istentiszteleten. Az igehirdetés arra az Istenre irányította a figyelmet, aki ott állt és éli a domonyi gyülekezet óriási munkája és áldozata mögött, ö adta a hitet, ezért akarhatta a gyülekezet megújítani a templomát, és meg is tette, mert „Isten szeretete van az önző emberi életet megölő áldozat mögött”. Áldhatjuk Istent, mert így szeret! Ebből fakad a gyülekezet öröme. Isten nem valahol a felhőkön túl levő megfoghatatlan személyiség, elképzelt valaki, hanem olyan Atya, akinek a háza népe vagytok — hangsúlyozta Káldy püspök. Háznép, otthon — mindkettő emberi életünk legmelegebb szavai közé tartozik. S ezek túlmutatnak a családi életünk keretein. Elvezetnek annak felismerésére: Isten otthonában élünk! Ez az otthon pedig számunkra az egyház, ahol együtt épülünk, erősödik a hitünk a közös ének, az igehallgatás, az úrvacsora ajándékában. Olyan épülés ez, amely másokért való életet jelent. Diakóniát: segítséget lelkileg is, gazdaságilag is, a békét szolgálva is. Isten háza népe mások boldogulásáért él. — így nyitogatta Káldy püspök igehirdetése igazi hálára a hallgatók szívét és életét. BARANYAI TAMÁS LELKÉSZ BESZÁMOLÓJA is aláhúzta az elhangzott igehirdetés súlyos mondanivalóját. „Nap mint nap tapasztalhattuk, hogy a renoválás szándéka Isten iótet- szésével találkozott”. A gyülekezet példa nélküli lelkesedése és adakozása, a munka gyors leboKétségtelenül a reformáció elsősorban nem a szerétéiről tanított, hanem a bizodalmas hitről, amely egyedül az evangéliumba kapaszkodik, de az is vitathatatlan, hogy Luther kezdettől fogva hangsúlyozta a szeretet cselekedetinek fontosságát, nélkülözhetetlenségét a keresztyén életben. A hittel együtt jár, ha egészséges, ha valódi a szeretet, Luther a 95 tételben sem hallgat a szeretetről. Hat tétel foglalkozik a szeretettel (41—45.) Ezekben a tételekben lényegében arról van szó, hogy semmi sem válthatja meg, semmi sem pótolhatja a valódi felebaráti szere- tetet, vallásos, kegyes gyakorlat sem helyettesítheti. Egybecseng ez a Biblia tanításával. Természetesen ez a hat tétel nem mond el mindent, amit a Szentírásban a szeretetről olvashatunk. LÁSSUK A SZERETETRŐL SZÓLÓ TÉTELEKET egy két magyarázó szó kíséretében: 41. tétel: A szeretet valódi érték, nem helyettesítheti, nem előzheti meg búcsúcédula megvásárlása. Pál apostol szerint is a legnagyobb a szeretet, ahogyan a szeretet himnuszában olvashatjuk. A 42. tételben a jóhiszemű Luther, a római egyház akkor még hű fia a római pápát mentve bizonyos abban, hogy a pápa sem gondolhatja egyenértékűnek a búcsúvásárlást az irgalmasság cselekedeteivel. A 43. tételben prófétai és apostoli tanácsokat és gondolatokat követ a reformátor, amikor így ír: „aki a szegénynek ad, vagy felsegíti a szűkölködőt az jobban cselekszik, mintha pénzen bűnbocsánatot vált”. Ezt olvasva fülünkbe cseng, amit az igazi istentiszteletről több prófétánál is olvasunk. A 44. tételben a szeretet hasznáról és természetéről ír reformátorunk: „a szeretet által javul az ember és egyre növekszik maga a szeretet”. Ez a természete: a megosztott kenyér egyre több lesz a megosztott öröm egyre nagyobb, az átvállalt bánat elviselhetőbb. A búcsúcédulák vásárlása által az ember inkább könnyelművé válik, már nem érdekli Isten ítélete sem. Nem féli Istent és nem szereti az embert. Ügy érzi nem tartozik semmivel. Hamis illúzióban ringatja magát. Pál apostol a szabad ember egyetlen adósságáról így ír: „senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek.” • A 45. tételben Luther felvilágosítja olvasóit arról, hogy aki látja nyomorgó felebarátját és az azonnali segítségnyújtás helyett búcsúcédulát vásárol, az Isten haragját, ítéletét vonja magára, hasonló a példázatbeli paphoz, vagy lévitához, akik elkerülték a bajbajutott embert, mert sürgősebb volt számukra a vallásos kötelességteljesítés, mint a fél- holtra vert, kifosztott ember megsegítése. Jézus szava világos. A 46. tételben Luther a családtagok iránti természetes kötelességről tanít. Rájuk kell költeni a meglévő pénzt, a felelősség kötelez erre. Pazarlást jelent, ha elvonva a valóban szükségest a családtagoktól, vallásos cselekedetet végez valaki. Ez pótcselekmény. Legfeljebb dúsgazdag emberek engedhetik meg maguknak fölöslegükből. Luther itt arról a valódi szeretetről ír, ami nem hagyja ki, a közvetlen környezetünkben élőt a távoli, elképzelt cél érdekében. Hogyan szerethetünk igazán, ha nem segítjük a?t, akit látunk, aki hozzánk tartozik, akit mellénk állított az Isten? ÖSSZEFOGLALVA e hat tételt, azt mondhatjuk, hogy ezekben Luther szeretetről szóló tanítása már csírájában megtalálható. Később, más irataiban ezt bővebben fejti ki. Vallja, hogy Isten felé a hitet, emberek felé a szeretetet semmi sem pótolhatja. A keresztyén ember bízik Isten szeretetében és segítő szeretettel fordul embertársai felé. A napi egyszerű, de hasznos szeretetet nem lehet helyettesíteni. A valódi szeretet a hit gyümölcse, hasznos a felebarátnak. Helyére kell tennünk a 95 tételt. Sem túlbecsülni, sem lebecsülni nem szabad: meg kell becsülni. Világos, hogy nem az egyetlen irat, ami idézésre méltó, nem is rendszeres hittankönyv, vagy erkölcstan, amiben minden benne van, ami hit és életkérdésünk lehet, nem is a kortól független irat. amit összefüggései nélkül is idézgethetünk, talán nem is a legérdekesebb írás a mai olvasó számára ,de becsülni kell, hiszen gyújtószik- r'a volt a reformáció motorjának beindításához. Jelentős, hogy nemcsak a pápás egyház vezetőinek túlkapásaival fordul szembe, hanem az általános, már-már babonás népi vallásossággal és ez nem kevésbé bátoT cselekedet volt, mint az egyházi felsőséggel szembefordulás. A közvélemény és népszerűség veszélyes ellenfelek lehettek abban a korban is. A 95 tételben felcsillan a remény, hogy a felvilágosításnak haszna lehet, emberek megváltoztathatják véleményüket és életüket is. Valamennyi szeretetről szóló cikk így kezdődik: „fel kell világosítani a keresztyéneket arról, hogy „... A később sokat tanító Luther hitt a szó és nevelés hatásában. EZ A KORSZAKOT INDÍTÓ VITAIRAT, noha senki sem jelentkezett vitára, túlnőtt azon a kereten, amiben ■ Luther eredetileg elképzelte: hallatlanul gyorsan, futótűzként terjedt, vált ismertté, papok, hittudósok és egyszerű gyülekezeti tagok között és_ többek között segített eligazodni a valódi szeretet dolgában, sőt helyes, segítő szeretetre nevelt. Hafenscher Károly
