Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-17 / 42. szám
\ Kántorképzésüiik színvonala Köszöntjük a hetven éves Kiss Jánost EZEN A NYÁRON IS HÁROM KÁNTORTANFOLYAMOT TARTOTTUNK a fóti Kántorképző Intézetben. Mindig telt ház volt, sőt, mindegyik tanfolyamra többen jelentkeztek, mint ahány férőhely rendelkezésre állt. Előfordult olykor, hogy nem sokkal a tanfolyam kezdete előtt valaki visszalépett a fölvett jelentkezők közül. Ilyenkor Kiss János igazgatónak egyik szeme sírt, a másik nevetett. Sajnálta a kimaradni kényszerülőt, de örömmel menesztette a táviratot a soron következő jelentkezőnek, hogy indulhat Fótra. Persze, ha egy fiú helyett egy lány került így a tanfolyamra, akkor bizony a nagy gonddal elkészített szobabeosztást föl kellett forgatni. De szerencsére János bácsinak az ilyen és a legkülönbözőbb más gondok megoldásában több évtizedes tapasztalata van már. Ment is mind a három — sorrendben az 50., 51. és 52. nyári — tanfolyam minden zökkenő nélkül. E mögött azonban sok imádság és sok áldozat- készség is volt. Ez utóbbira jó példa. hogy az időközben történt árváltozások ellenére sem kellett emelni a részvételi díjat, mert sok gyülekezet pénzbeli vagy természetbeli adománnyal segített, úgyhogy az ellátás színvonala egyáltalán. nem csökkent. DE NEM CSÖKKENT A SZAKMAI SZÍNVONAL SEM. Ennek biztosítéka Trajtler Gábor országos zenei igazgató volt, aki az általa nevelt fiatal oktatói gárdával együtt maximális teljestíményre sarkallta a növendékeket. A tanfolyamok záróvizsgáin ékes bizonyságát tapasztalhatta ennek az érdeklődők serege, mely ott szorongott az ilyenkor mindig szűknek bizonyuló Mandák Otthonban. Természetes, hogy nem minden növendék jutott el ugyanarra a szintre, hiszen volt, aki még csak most ismerkédett meg a harmonium billentyűivel, és volt, aki már sok alkalommal vett részt tanfolyamon és komoly orgonaművek előadásával igazolta tudását. De a három záróvizsgán elnöklő három esperes, Tóth-Szöllös Mihály dr. Nagy István és Keveházi László örömmel állapíthatta meg, hogy mindenki igyekezett egyre magasabb szintre eljutni. A HANGSZEREK MELLETT FONTOS SZEREP JUTOTT a legcsodálatosabb hangszernek, az emberi hangnak is. A növendékek Szorgalmasan tanulták a rövidesen megjelenő új énekeskönyv dallamait. Az énekkari munka színvonala avatott karvezetők keze alatt olyan magasra emelkedett, hogy a két-három hét alatt összekovácsolódott énekkar megállta a helyét egy rádiós istentiszteleten is. Talán eljön az idő, amikor megvalósulhatnak ennek technikai föltételei. Még egy vonatkozásban kell szólni a színvonalról, de ez nagyrészt kívül esik a mérhetőség keretein. A hit színvonalára gondolok. Hogy a Jézusban 'való hit nélkül nem szabad és nem lehet a kántori szolgálatra készülni vagy arra másokat fölkészíteni, az nyilvánvaló. De hogy a növendékek és oktatóik hite milyen szinten mozgott, azt csak a szíveket vizsgáló Isten láthatta igazán. Neki legyen hála, hogy nemcsak vizsgálta, hanem növelte és erősítette, amikor -igéjét adta. Mind a három tanfolyamon a Filippi levél üzenete hangzott a reggeli és esti áhítatokon. A közkedvelt bibliai vetélkedők mutatták, hogy nem hiába. A hitben való növekedésben azonban nem lehet megállni. Pál apostollal valljuk: „Nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Fii b, 13. 14). Ezt érvényes minden vonatkozásban kántorképzésünk színvonalára is. Marschalkő Gyula A KERESZTYÉN BÉKESZOLGALAT FELTÉTELEI „Ha jócselekedeteink nem a megfeszített és feltámadott Űr- ban való személyes hitből fakadnak, hosszú távon nem maradunk Krisztus követői, hanem törvényeskedésbe és ideologizálásba süllyedünk. De aki Jézussal hitbeli kapcsolatban van, és gyülekezetének élő tagja, Isten bűnbocsánata és irgalmassága által megismeri, milyen erőt és útmutatást ad Krisztus békéje. A saját szívünk békéje elengedhetetlen a társadalom és a népek békéjéért folytatott harcunk elengedhetetlen feltétele. Csak ilyen belső béke birtokában leszünk arra képesek, hogy legyőzzük a nehézségeket, és mindenfajta csüggedéssel szemben fáradhatatlanul keressük a keresztyének békeszolgálatának új lehetőségeit.” (Johannes Hempel drezdai püspök.) LVSZ IFJÚSÁGI NAGYGYŰLÉS 1984 Az 1984. évi budapesti nagygyű- megbeszélés erről Genfben lesz, lést megelőzően a Lutheránus október 16 _tói 24-ig. Vi lágszövetség külön nagygyűlést tervez és szervez az ifjúság ré- Az előkészületi munkában való szére. Ennek előkészületei meg- részvételre meghívást kapott Fakezdődtek, s az első nemzetközi biny Tamás siófoki segédlelkész. DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök- kát. A háború után voltunk, még elnök október 4-én, az országos olyan gondokkal is meg kellett egyházi munkaágak vezetőinek küzdenünk, hogy beüvegezzük az szokásos havi értekezletén kö- üresen tátongó ablakszemeket. . . szöntötte Kiss Jánost 70. születés- De 1947-ben már megvolt az első napja alkalmával megköszönve 36 évi hűséges, áldozatos, jókedvű szolgálatát, amely légkört teremtett, hitet ébresztett és hatása érezhető egyházunk más munkaterületén is, így elsősorban a lelkészképzés munkájában. A püspök virággal és az országos egyház ajándékának átadásával is kifejezésre juttatta Kiss János szolgálata iránti megbecsülésünket. A FŰTI KÁNTORKÉPZÉS MUNKÁJÁRÓL már sok írás jelent meg lapunkban. Most nem is a munkáról írunk elsősorban, ha-- nem Kiss Jánosról, akit 70. születésnapja alkalmából kerestünk fel. Bár nem szereti, ha az ő személye kerül előtérbe, most mégis arra kértem, amint leültünk a régóta tervezett születésnapi beszélgetésre, hogy röviden tekintsen vissza a 70 év alatt megtett életútra. konferencia. Azóta 533 alkalom — Nyíregyházán születtem volt, és ezeken összesen 36 ezer 1912-ben. Itt működtem, mint ember fordult meg! Eleinte kon- egyházi tanító 1932-től 1938-ig. íerenciák voltak az Otthonban, Itt szereztem kántori oklevelet is. majd az iskolák államosítása Orgonáltam a vasárnapi délutáni után előtérbe került a kántoristentiszteleteken ... Itt kerültem képzés. Eddig 52 nyári és 38 téli közvetlen kapcsolatba már fiata- tanfolyam volt. Már minden gyü- lon a kántori szolgálattal. Bálint- lekezetet elértünk. Minden har- bokorban énekkart alakítottam, madik gyülekezetben fóti kántor ezzel jártuk a tanyákat. Körzeti szolgál, de még mindig van néma konferenciák alkalmával 500— orgona: tehát van további íel- 600 tagú egyesített kórus éne- adat. kelt. Bíztatásomra minden tanító — Óriási számok ezek, és nagy- vett harmóniumot. Az ifjúsági és szerű eredmények! De gondolom, missziói munka keretében Nyír- sokrétű munka van mögöttük. egyháza minden tanyájának min.- — Hát igen: festettem, mázol- den házát meglátogattam! Három tam, tetőfedő munkát végeztem napot töltöttem egy-egy tanyán. — feleli mosolyogva. — Felada- Nappal látogattam, este népmű- tóm volt a hallgatók megszerve- velési előadásokat és áhítatot tar- zése. Egy időben szó szerint tottam. Tanyai istentiszteleteken, „megállás nélkül” peregtek a de a városban is prédikáltam. konferenciák (egyik évben 52 al1946-ban nősültem. Kapi püs- kálóm volt). Dolgom volt: az élel- pök unokáját, Balogh Évát vet- mezés, a napirend összeállítása, tem feleségül, ö az akkori fóti kapcsolattartás a' hallgatókkal: evangélikus iskolában tanított, évi 1000 levelet írok meg. Az így kerültem én is Fótra. Akkor irodai munkát magam végzem, hagyta Mandák Mária az épüle- segítségem nincs. Tartottam a tét a belmissziói munka céljára, reggeli és esti áhítatokat. A zene- Felkértek, hogy mint gondnok tanításban eleinte Veperdi László vegyem kézbe ezt az induló mun- fóti kántor segített, távozása TANZÁNIAI PÜSPÖK A BUDAVÁRI SZÓSZÉKEN Dr. Judah Kiwovele tanzániai ban is. Az istentiszteleten és az evangélikus püspök, aki az Egy- úrvacsorái közösségben a gyüle- házak Világtanácsa egyik delegá- kezettel együtt részt vett dr. Wil- ciójával járt hazánkban, széptem- Hams EEK titkár feleségével, bér 26-án igét hirdetett a Bécsi- dr. Paul Hansen LVSZ ny. titkár kapu téri templomban. A püspök feleségével, dr. Nagy Gyula püs- részt vett az úrvacsora osztásá- pök feleségével. EURÓPAI ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI NAGYGYŰLÉS után ez is rám várt. A színvőna- las oktatás érdekében 3 évig tanultam Zalánffy Aladárnál. Ahogy telnek az évek, egyre több a segítség is. Több gyülekezetből beállít 8—10 presbiter (Luciáivá, Csornád, Domony ...) betonoznak, lépcsőt készítenek ... Munka végén azt szoktam mondani: — Csak azt ne várják, hogy megköszönjem a munkájukat. Ebben a házban nincs megköszö- nés. Istennek köszönjék meg, hogy az Ö munkájában segíthettek ... De jönnek asszonyok is, akik ingyen segítenek a konyhán,.. Jön vissza a 64 okleveles kántor, akik most már a tanításban vesznek részt. — Ha summázni kellene: milyen célkitűzés vezetett munkádban? — Életemnek feszítő ereje a szolgálatra nevelés. Olyan kántorokat neveim, akik örömmel végzik az egyházzenei szolgálatot. De ebben a célkitűzésben nem voltam egyedül. Közvetlen munkatársammal Trajtler Gáborral 20 éven át dolgoztunk. Ezt a munkát egyforma látás és teljes harmónia jellemezte. Ugyanezt mondhatom Bohus Imréről. Felbecsülhetetlen értékű az országos egyház, személy szerint dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és dr. Karner Ágoston főtitkár támogatása. És minden fáradságért kárpótol, amikor egy-egy vizsgán a zsúfolt terembe lépve, látom az izgalomtól kipirult arcú szülőket, akik várják a nagy pillanatot, amikor gyermekük ujja alatt megszólal az orgona. Jó látni azt is, ahogy generációk egymásnak adják át a stafétabotot. Van olyan család, ahol egy hosszú templompadot megtölt a négy generáció, akik Foton jártak illetve járnak. Öröm az is, hogy 70 éves és aktív vagyok. 36 évi szolgálat után frissebbnek érzem magam, mint amikor elkezdtem. KÜLÖNÖS ÉRZÉS VOLT KISS JÁNOSSAL BESZÉLGETNI. Itt ül előttem. Valóban csupa frissesség, energia, lendület. A szolgálat öröme tölti be. Egyrészt könnyű vele beszélni, mert tele van mondanivalóval, sok évtized munkájával, áldásával. Másrészt nehéz vele beszélni, mert nem szereti, ha róla kérdezzük. Nem elemzi önmagát. „Mint emberek igyekeztünk eltűnni...” — mondta a beszélgetés során, és ezt elsősorban magára értette. Egy ember, aki nem magára mutat, hanem arra, aki elhívta őt a szolgálatra. És talán ez az elmúlt 70 év és a fóti 36 év legfőbb üzenete számunkra. Az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács idei nagygyűlésére az ausztriai St. Pöltenben kerül sor október 17. és 23. között. A sorrendben 14. nagygyűlés témája: „Az egyház prófétai szolgálata — kihívás az ökumenikus ifjúsági munka számára”. Egyházunk Zügn Tamás vönöcki lelkészt küldte ki a nagygyűlésre. Amikor születésnapján megköszönjük őt Istennek, egyben sok áldást kívánunk további élet- útjára. Gáncs Aladár Egy monumentális film: a Ben Húr Kaland, bosszú, és ahitat TÖMEGEK TÓDULNAK megnézni a Ben Hurt, melyét összesen hét évi előkészítő és forgatómunkával varázsoltak mozivászonra. További 23 év múltán, most a magyar közönség is megnézheti — node jobb későn, mint soha. Művészibb film volt már nem egy, de izgalmasabb, színesebb, sodróbb erejű alig. Wyler rendező és munkatársai nemcsak dollárban adtak bele mindent, amit kellett és lehetett, de szakmai tudásban, műgondban, s az „euramerikai” nagyközönség tudatos és ösztönös igényeinek raffináltan adagolt kielégítésében is. Tévedés ne essék: ez mindenekelőtt kaland- film, mégpedig a javából — tomboló színek, érzelmek és események zuhataga, mely azonban ugyanakkor a történelem és a hit sziklás-szakadékos. vidékein vil- lóztatja felcsapó tajtékát. Bibliai időket idéz, Betlehemtől a Golgotáig, festői jeleneteket lángeleven színekkel bűvöl rá a széles vászonra, indulatok csapnak benne magasra, majd csitulnak el alig hihető csodaként, s arcközeibe hozza az áhítatot is, a leborulást a Végtelen Irgalom előtt — vagy legalábbis megpróbálja — amennyire megengedi ezt a kalandfilmkeret, a csöndes és harsány hatások kontrasztjának törvénye, főként pedig az a szándék, amely a közízlést igyekszik telibe találni, teljes sikerrel ugyan, de az ezzel együtt járó engedményekkel, helyenkénti elcukrosí- tással,. Ahogy a legmélyebb művészetet nem ettől a filmtől várhatjuk, úgy a hit titkainak legavatottabb sejtetését sem. De igazságtalanok lennénk a filmhez, ha azt kívánnánk tőle, hogy essék ki a saját keretéből. Így is igen sokat fog át az ember külső és belső világából, vágyak, illúziók, harcosok, hadihajók és versenykocsik csatáját —, a közönség nagyszerűen szórakozik. Akár még mélyebben is elgondolkozhat. GONDOLKOZZUNK EL hát azon: hogyan hasznosították például a bosszúmotívumot az ügyes alkotók a kaland- film még hatásosabbá tételére. Ha a rendkívül stramm és rokonszenves Ben Húr herceg a végén csak úgy szétszabdalja Messalát, a gaz római vezért, az elnyomás vérebévé züllött egykori barátot, az túl egyszerű, s még zavarhatja is a különben bőkezűen hintett áhítat aranyporának fényét. Ragyogóan fenn- költ jellem ugyan az inkább euramerikai szuperférfinak, mint kétezer évvel ezelőtti zsidónak látszó Ben Húr, s igen sötét alak a másik, a történelmi gengszter, ám épp ezért kell a bosszú véres munkáját a sdrsra, ezúttpl a száguldó kocsikerekekre bízni. S eközben a hőssel azonosuló néző „kalandfilmileg” kicsiholt bosszúvágya szépen kielégül, mégpedig lelkiismeretének legcsekélyebb sérelme nélkül! (A történetcsinálók rejtett adománya ...) Mindenesetre jó tudnunk, hogy az életbe:« a bosszúindulatok feldolgozását senkire-semmire nem háríthatjuk át magunkról, s hogy a mozivászon tarka sztorija nem a valóságot tükrözi, hanem csalárd emberi szívünk titkos vágtát. Ezt pedig e film nem felismerni, hanem elleplezni „segít”. A MÁSIK BUJKÁLÓ JELLEGZETESSÉGE ennek a sikerfilmnek az, amit happyendizmusnak neveznék. Az ti., hogy a végén annyira minden, de minden jóra fordul, hogy alig győzünk fogódzkodni a zsöllye karfájába. De hogyan sokallhatnánk meg Ben Húrnak, anyjának, húgának s természetesen szerelmének ezt a szinte földi mennybemenetelét (mindnégyük lepra-halála helyett), ha ezt a szélesvásznú boldogságot Wyler, a sikergyártás mestere a keresztre menő Jézussal csináltatja?! Mi sem könnyebb hát, mint hogy ebben sem találunk kivetnivalót, annál is kevésbé, mivel ez a pár személyes happy end pont megfelel a modem euramerikai átlagember miniközösségi boldogságvágyának. Ezt a beszűkült igényt szolgálja ki a filmszakma, ha ilyen szemfüles. Hiszen, „ha én és kis családom” szépen megvagyunk, akkor még a történelem is egész kibírható... Jó tudnunk azonban, hogy ez a vágy, ez a tényleges áhítattal körített igény a lelkünk mélyét jellemzi, az üdvönzés szív-szűkét, ennek szervírozza a grandiózusán megcsinált film azt, amit óhajt, s úgy, hogy különbet már akkor ne is akarjon óhajtani. Ámbár ezzel a keresztet inkább elfeledi, mintsem rávilágítana ... DEHOGYIS AKAROK szórakozásrontó lenni. Miért ne ennénk csokoládét, néznénk operettet, diskurálhatnánk könnyed-kedélyesen, leshetnénk a krimi kimenetelét, ha kedvünk tartja? Ilyesmi is kell. Bizonyos adag illúzió sem árt, ha tudjuk róla, hogy az, s akár a körhintáról, leszállunk róla egy-két menet után. „Feldob” bennünket egy ilyen hallatlanul izgalmas és a szemünket látványosan betöltő film. Én magam igencsak élveztem. Azt se mondanám, hogy mindenestől felületes. Ahogy például a dühöngő-korbá- csoló római altiszt vadsága Jézus néma tekintete előtt zavarrá esetlenedik, az igen sokat mond. Mégis szándékosan fogalmaztam úgy a címet, hogy éreztesse a feszültséget: ennek a filmnek az áhítata nem ér az égig, legföljebb az euramerikai átlagigényekig, ahogyan gyártói tervezték, akik hozzáértő szak- és üzletemberek. Teljesítményük kiváló. Ifjak-vének igazán megnézhetik. Ami belőle áhítat, azt voltaképpen a látásunk, a lelkületűnk teheti azzá, önvizsgálatunkat is beleértve. Így lehet többé, minőségileg különbbé, mint amennyinek tervezték. Hit által lehet — akár üzenetté is. Bodrog Miklós
