Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-17 / 42. szám

\ Kántorképzésüiik színvonala Köszöntjük a hetven éves Kiss Jánost EZEN A NYÁRON IS HÁROM KÁNTORTANFOLYAMOT TAR­TOTTUNK a fóti Kántorképző Intézetben. Mindig telt ház volt, sőt, mindegyik tanfolyamra töb­ben jelentkeztek, mint ahány férőhely rendelkezésre állt. Elő­fordult olykor, hogy nem sokkal a tanfolyam kezdete előtt valaki visszalépett a fölvett jelentkezők közül. Ilyenkor Kiss János igaz­gatónak egyik szeme sírt, a má­sik nevetett. Sajnálta a kimarad­ni kényszerülőt, de örömmel me­nesztette a táviratot a soron kö­vetkező jelentkezőnek, hogy in­dulhat Fótra. Persze, ha egy fiú helyett egy lány került így a tan­folyamra, akkor bizony a nagy gonddal elkészített szobabeosztást föl kellett forgatni. De szerencsé­re János bácsinak az ilyen és a legkülönbözőbb más gondok meg­oldásában több évtizedes tapasz­talata van már. Ment is mind a három — sorrendben az 50., 51. és 52. nyári — tanfolyam minden zökkenő nélkül. E mögött azon­ban sok imádság és sok áldozat- készség is volt. Ez utóbbira jó pél­da. hogy az időközben történt ár­változások ellenére sem kellett emelni a részvételi díjat, mert sok gyülekezet pénzbeli vagy ter­mészetbeli adománnyal segített, úgyhogy az ellátás színvonala egyáltalán. nem csökkent. DE NEM CSÖKKENT A SZAK­MAI SZÍNVONAL SEM. Ennek biztosítéka Trajtler Gábor orszá­gos zenei igazgató volt, aki az ál­tala nevelt fiatal oktatói gárdával együtt maximális teljestíményre sarkallta a növendékeket. A tan­folyamok záróvizsgáin ékes bi­zonyságát tapasztalhatta ennek az érdeklődők serege, mely ott szorongott az ilyenkor mindig szűknek bizonyuló Mandák Ott­honban. Természetes, hogy nem minden növendék jutott el ugyanarra a szintre, hiszen volt, aki még csak most ismerkédett meg a harmonium billentyűivel, és volt, aki már sok alkalommal vett részt tanfolyamon és ko­moly orgonaművek előadásával igazolta tudását. De a három zá­róvizsgán elnöklő három esperes, Tóth-Szöllös Mihály dr. Nagy István és Keveházi László öröm­mel állapíthatta meg, hogy min­denki igyekezett egyre magasabb szintre eljutni. A HANGSZEREK MELLETT FONTOS SZEREP JUTOTT a legcsodálatosabb hangszernek, az emberi hangnak is. A növendé­kek Szorgalmasan tanulták a rö­videsen megjelenő új énekes­könyv dallamait. Az énekkari munka színvonala avatott karve­zetők keze alatt olyan magasra emelkedett, hogy a két-három hét alatt összekovácsolódott énekkar megállta a helyét egy rádiós is­tentiszteleten is. Talán eljön az idő, amikor megvalósulhatnak en­nek technikai föltételei. Még egy vonatkozásban kell szólni a színvonalról, de ez nagy­részt kívül esik a mérhetőség ke­retein. A hit színvonalára gondo­lok. Hogy a Jézusban 'való hit nélkül nem szabad és nem lehet a kántori szolgálatra készülni vagy arra másokat fölkészíteni, az nyilvánvaló. De hogy a nö­vendékek és oktatóik hite milyen szinten mozgott, azt csak a szíve­ket vizsgáló Isten láthatta igazán. Neki legyen hála, hogy nemcsak vizsgálta, hanem növelte és erő­sítette, amikor -igéjét adta. Mind a három tanfolyamon a Filippi levél üzenete hangzott a reggeli és esti áhítatokon. A közkedvelt bibliai vetélkedők mutatták, hogy nem hiába. A hitben való növe­kedésben azonban nem lehet megállni. Pál apostollal valljuk: „Nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekife­szülve futok egyenest a cél felé” (Fii b, 13. 14). Ezt érvényes min­den vonatkozásban kántorképzé­sünk színvonalára is. Marschalkő Gyula A KERESZTYÉN BÉKESZOLGALAT FELTÉTELEI „Ha jócselekedeteink nem a megfeszített és feltámadott Űr- ban való személyes hitből fakad­nak, hosszú távon nem maradunk Krisztus követői, hanem törvé­nyeskedésbe és ideologizálásba süllyedünk. De aki Jézussal hit­beli kapcsolatban van, és gyüle­kezetének élő tagja, Isten bűnbo­csánata és irgalmassága által megismeri, milyen erőt és útmu­tatást ad Krisztus békéje. A sa­ját szívünk békéje elengedhe­tetlen a társadalom és a népek békéjéért folytatott harcunk el­engedhetetlen feltétele. Csak ilyen belső béke birtokában le­szünk arra képesek, hogy legyőz­zük a nehézségeket, és minden­fajta csüggedéssel szemben fá­radhatatlanul keressük a keresz­tyének békeszolgálatának új lehe­tőségeit.” (Johannes Hempel drezdai püspök.) LVSZ IFJÚSÁGI NAGYGYŰLÉS 1984 Az 1984. évi budapesti nagygyű- megbeszélés erről Genfben lesz, lést megelőzően a Lutheránus október 16 _tói 24-ig. Vi lágszövetség külön nagygyűlést tervez és szervez az ifjúság ré- Az előkészületi munkában való szére. Ennek előkészületei meg- részvételre meghívást kapott Fa­kezdődtek, s az első nemzetközi biny Tamás siófoki segédlelkész. DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök- kát. A háború után voltunk, még elnök október 4-én, az országos olyan gondokkal is meg kellett egyházi munkaágak vezetőinek küzdenünk, hogy beüvegezzük az szokásos havi értekezletén kö- üresen tátongó ablakszemeket. . . szöntötte Kiss Jánost 70. születés- De 1947-ben már megvolt az első napja alkalmával megköszönve 36 évi hűséges, áldozatos, jóked­vű szolgálatát, amely légkört te­remtett, hitet ébresztett és hatá­sa érezhető egyházunk más mun­katerületén is, így elsősorban a lelkészképzés munkájában. A püs­pök virággal és az országos egy­ház ajándékának átadásával is kifejezésre juttatta Kiss János szolgálata iránti megbecsülésün­ket. A FŰTI KÁNTORKÉPZÉS MUNKÁJÁRÓL már sok írás je­lent meg lapunkban. Most nem is a munkáról írunk elsősorban, ha-- nem Kiss Jánosról, akit 70. szü­letésnapja alkalmából kerestünk fel. Bár nem szereti, ha az ő sze­mélye kerül előtérbe, most még­is arra kértem, amint leültünk a régóta tervezett születésnapi be­szélgetésre, hogy röviden tekint­sen vissza a 70 év alatt megtett életútra. konferencia. Azóta 533 alkalom — Nyíregyházán születtem volt, és ezeken összesen 36 ezer 1912-ben. Itt működtem, mint ember fordult meg! Eleinte kon- egyházi tanító 1932-től 1938-ig. íerenciák voltak az Otthonban, Itt szereztem kántori oklevelet is. majd az iskolák államosítása Orgonáltam a vasárnapi délutáni után előtérbe került a kántor­istentiszteleteken ... Itt kerültem képzés. Eddig 52 nyári és 38 téli közvetlen kapcsolatba már fiata- tanfolyam volt. Már minden gyü- lon a kántori szolgálattal. Bálint- lekezetet elértünk. Minden har- bokorban énekkart alakítottam, madik gyülekezetben fóti kántor ezzel jártuk a tanyákat. Körzeti szolgál, de még mindig van néma konferenciák alkalmával 500— orgona: tehát van további íel- 600 tagú egyesített kórus éne- adat. kelt. Bíztatásomra minden tanító — Óriási számok ezek, és nagy- vett harmóniumot. Az ifjúsági és szerű eredmények! De gondolom, missziói munka keretében Nyír- sokrétű munka van mögöttük. egyháza minden tanyájának min.- — Hát igen: festettem, mázol- den házát meglátogattam! Három tam, tetőfedő munkát végeztem napot töltöttem egy-egy tanyán. — feleli mosolyogva. — Felada- Nappal látogattam, este népmű- tóm volt a hallgatók megszerve- velési előadásokat és áhítatot tar- zése. Egy időben szó szerint tottam. Tanyai istentiszteleteken, „megállás nélkül” peregtek a de a városban is prédikáltam. konferenciák (egyik évben 52 al­1946-ban nősültem. Kapi püs- kálóm volt). Dolgom volt: az élel- pök unokáját, Balogh Évát vet- mezés, a napirend összeállítása, tem feleségül, ö az akkori fóti kapcsolattartás a' hallgatókkal: evangélikus iskolában tanított, évi 1000 levelet írok meg. Az így kerültem én is Fótra. Akkor irodai munkát magam végzem, hagyta Mandák Mária az épüle- segítségem nincs. Tartottam a tét a belmissziói munka céljára, reggeli és esti áhítatokat. A zene- Felkértek, hogy mint gondnok tanításban eleinte Veperdi László vegyem kézbe ezt az induló mun- fóti kántor segített, távozása TANZÁNIAI PÜSPÖK A BUDAVÁRI SZÓSZÉKEN Dr. Judah Kiwovele tanzániai ban is. Az istentiszteleten és az evangélikus püspök, aki az Egy- úrvacsorái közösségben a gyüle- házak Világtanácsa egyik delegá- kezettel együtt részt vett dr. Wil- ciójával járt hazánkban, széptem- Hams EEK titkár feleségével, bér 26-án igét hirdetett a Bécsi- dr. Paul Hansen LVSZ ny. titkár kapu téri templomban. A püspök feleségével, dr. Nagy Gyula püs- részt vett az úrvacsora osztásá- pök feleségével. EURÓPAI ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI NAGYGYŰLÉS után ez is rám várt. A színvőna- las oktatás érdekében 3 évig ta­nultam Zalánffy Aladárnál. Ahogy telnek az évek, egyre több a segítség is. Több gyüleke­zetből beállít 8—10 presbiter (Luciáivá, Csornád, Domony ...) betonoznak, lépcsőt készítenek ... Munka végén azt szoktam mon­dani: — Csak azt ne várják, hogy megköszönjem a munkájukat. Ebben a házban nincs megköszö- nés. Istennek köszönjék meg, hogy az Ö munkájában segíthet­tek ... De jönnek asszonyok is, akik ingyen segítenek a konyhán,.. Jön vissza a 64 okleveles kántor, akik most már a tanításban vesz­nek részt. — Ha summázni kellene: mi­lyen célkitűzés vezetett munkád­ban? — Életemnek feszítő ereje a szolgálatra nevelés. Olyan kánto­rokat neveim, akik örömmel vég­zik az egyházzenei szolgálatot. De ebben a célkitűzésben nem vol­tam egyedül. Közvetlen munka­társammal Trajtler Gáborral 20 éven át dolgoztunk. Ezt a mun­kát egyforma látás és teljes har­mónia jellemezte. Ugyanezt mondhatom Bohus Imréről. Fel­becsülhetetlen értékű az orszá­gos egyház, személy szerint dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és dr. Karner Ágoston főtitkár tá­mogatása. És minden fáradság­ért kárpótol, amikor egy-egy vizsgán a zsúfolt terembe lépve, látom az izgalomtól kipirult arcú szülőket, akik várják a nagy pil­lanatot, amikor gyermekük ujja alatt megszólal az orgona. Jó lát­ni azt is, ahogy generációk egy­másnak adják át a stafétabotot. Van olyan család, ahol egy hosszú templompadot megtölt a négy generáció, akik Foton jártak illet­ve járnak. Öröm az is, hogy 70 éves és aktív vagyok. 36 évi szol­gálat után frissebbnek érzem magam, mint amikor elkezdtem. KÜLÖNÖS ÉRZÉS VOLT KISS JÁNOSSAL BESZÉLGET­NI. Itt ül előttem. Valóban csupa frissesség, energia, lendület. A szolgálat öröme tölti be. Egyrészt könnyű vele beszélni, mert tele van mondanivalóval, sok évtized munkájával, áldásával. Másrészt nehéz vele beszélni, mert nem szereti, ha róla kérdezzük. Nem elemzi önmagát. „Mint emberek igyekeztünk eltűnni...” — mond­ta a beszélgetés során, és ezt el­sősorban magára értette. Egy ember, aki nem magára mutat, hanem arra, aki elhívta őt a szolgálatra. És talán ez az elmúlt 70 év és a fóti 36 év leg­főbb üzenete számunkra. Az Európai ökumenikus Ifjúsá­gi Tanács idei nagygyűlésére az ausztriai St. Pöltenben kerül sor október 17. és 23. között. A sor­rendben 14. nagygyűlés témája: „Az egyház prófétai szolgálata — kihívás az ökumenikus ifjúsági munka számára”. Egyházunk Zügn Tamás vönöcki lelkészt küldte ki a nagygyűlésre. Amikor születésnapján meg­köszönjük őt Istennek, egyben sok áldást kívánunk további élet- útjára. Gáncs Aladár Egy monumentális film: a Ben Húr Kaland, bosszú, és ahitat TÖMEGEK TÓDULNAK megnézni a Ben Hurt, melyét összesen hét évi elő­készítő és forgatómunkával varázsoltak mozivászonra. További 23 év múltán, most a magyar közönség is megnézheti — node jobb későn, mint soha. Művé­szibb film volt már nem egy, de izgal­masabb, színesebb, sodróbb erejű alig. Wyler rendező és munkatársai nemcsak dollárban adtak bele mindent, amit kel­lett és lehetett, de szakmai tudásban, műgondban, s az „euramerikai” nagykö­zönség tudatos és ösztönös igényeinek raffináltan adagolt kielégítésében is. Té­vedés ne essék: ez mindenekelőtt kaland- film, mégpedig a javából — tomboló szí­nek, érzelmek és események zuhataga, mely azonban ugyanakkor a történelem és a hit sziklás-szakadékos. vidékein vil- lóztatja felcsapó tajtékát. Bibliai időket idéz, Betlehemtől a Gol­gotáig, festői jeleneteket lángeleven szí­nekkel bűvöl rá a széles vászonra, in­dulatok csapnak benne magasra, majd csitulnak el alig hihető csodaként, s arc­közeibe hozza az áhítatot is, a leborulást a Végtelen Irgalom előtt — vagy leg­alábbis megpróbálja — amennyire meg­engedi ezt a kalandfilmkeret, a csöndes és harsány hatások kontrasztjának tör­vénye, főként pedig az a szándék, amely a közízlést igyekszik telibe találni, teljes sikerrel ugyan, de az ezzel együtt járó engedményekkel, helyenkénti elcukrosí- tással,. Ahogy a legmélyebb művészetet nem ettől a filmtől várhatjuk, úgy a hit titkainak legavatottabb sejtetését sem. De igazságtalanok lennénk a filmhez, ha azt kívánnánk tőle, hogy essék ki a sa­ját keretéből. Így is igen sokat fog át az ember külső és belső világából, vágyak, illúziók, harcosok, hadihajók és verseny­kocsik csatáját —, a közönség nagysze­rűen szórakozik. Akár még mélyebben is elgondolkozhat. GONDOLKOZZUNK EL hát azon: hogyan hasznosították például a bosszú­motívumot az ügyes alkotók a kaland- film még hatásosabbá tételére. Ha a rendkívül stramm és rokonszenves Ben Húr herceg a végén csak úgy szétszab­dalja Messalát, a gaz római vezért, az elnyomás vérebévé züllött egykori bará­tot, az túl egyszerű, s még zavarhatja is a különben bőkezűen hintett áhítat aranyporának fényét. Ragyogóan fenn- költ jellem ugyan az inkább euramerikai szuperférfinak, mint kétezer évvel ez­előtti zsidónak látszó Ben Húr, s igen sötét alak a másik, a történelmi geng­szter, ám épp ezért kell a bosszú véres munkáját a sdrsra, ezúttpl a száguldó kocsikerekekre bízni. S eközben a hőssel azonosuló néző „kalandfilmileg” kicsi­holt bosszúvágya szépen kielégül, mégpe­dig lelkiismeretének legcsekélyebb sé­relme nélkül! (A történetcsinálók rejtett adománya ...) Mindenesetre jó tudnunk, hogy az életbe:« a bosszúindulatok fel­dolgozását senkire-semmire nem hárít­hatjuk át magunkról, s hogy a mozivá­szon tarka sztorija nem a valóságot tük­rözi, hanem csalárd emberi szívünk tit­kos vágtát. Ezt pedig e film nem felis­merni, hanem elleplezni „segít”. A MÁSIK BUJKÁLÓ JELLEGZETES­SÉGE ennek a sikerfilmnek az, amit happyendizmusnak neveznék. Az ti., hogy a végén annyira minden, de minden jóra fordul, hogy alig győzünk fogódz­kodni a zsöllye karfájába. De hogyan sokallhatnánk meg Ben Húrnak, anyjá­nak, húgának s természetesen szerelmé­nek ezt a szinte földi mennybemenete­lét (mindnégyük lepra-halála helyett), ha ezt a szélesvásznú boldogságot Wyler, a sikergyártás mestere a keresztre menő Jézussal csináltatja?! Mi sem könnyebb hát, mint hogy ebben sem találunk ki­vetnivalót, annál is kevésbé, mivel ez a pár személyes happy end pont megfelel a modem euramerikai átlagember mini­közösségi boldogságvágyának. Ezt a be­szűkült igényt szolgálja ki a filmszakma, ha ilyen szemfüles. Hiszen, „ha én és kis családom” szépen megvagyunk, ak­kor még a történelem is egész kibírha­tó... Jó tudnunk azonban, hogy ez a vágy, ez a tényleges áhítattal körített igény a lelkünk mélyét jellemzi, az üdv­önzés szív-szűkét, ennek szervírozza a grandiózusán megcsinált film azt, amit óhajt, s úgy, hogy különbet már akkor ne is akarjon óhajtani. Ámbár ezzel a keresztet inkább elfeledi, mintsem rá­világítana ... DEHOGYIS AKAROK szórakozás­rontó lenni. Miért ne ennénk csokoládét, néznénk operettet, diskurálhatnánk könnyed-kedélyesen, leshetnénk a krimi kimenetelét, ha kedvünk tartja? Ilyesmi is kell. Bizonyos adag illúzió sem árt, ha tudjuk róla, hogy az, s akár a körhintá­ról, leszállunk róla egy-két menet után. „Feldob” bennünket egy ilyen hallatlanul izgalmas és a szemünket látványosan be­töltő film. Én magam igencsak élveztem. Azt se mondanám, hogy mindenestől fe­lületes. Ahogy például a dühöngő-korbá- csoló római altiszt vadsága Jézus néma tekintete előtt zavarrá esetlenedik, az igen sokat mond. Mégis szándékosan fogalmaztam úgy a címet, hogy éreztesse a feszültséget: en­nek a filmnek az áhítata nem ér az égig, legföljebb az euramerikai átlagigényekig, ahogyan gyártói tervezték, akik hozzá­értő szak- és üzletemberek. Teljesítmé­nyük kiváló. Ifjak-vének igazán megnéz­hetik. Ami belőle áhítat, azt voltaképpen a látásunk, a lelkületűnk teheti azzá, önvizsgálatunkat is beleértve. Így lehet többé, minőségileg különbbé, mint amennyinek tervezték. Hit által lehet — akár üzenetté is. Bodrog Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents