Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-19 / 38. szám
A boncsosi zsibagyepen Nemcsak élmény j Senki ne keresse a térképen ezt a különös, zamatosán hangzó helyet. Az ezerhétszázas évek végen még így nevezték azt a területet, ahol ma gércei templomunk áll. TÖRTÉNELEMTŐL ' ÍERHES TÁJ. Tatár dúlta, török pusztította. Ennek köszönhető, hogy ma már harmadik helyén áll a falu. Az elsőről csak sejtettik a táj ismerői, hogy kedvelt pogány áldozati berek lehetett, hiszen amit ma „tanároknak” neveznek, egykor tonoroknak hangozhatott, s ez áldozati helyet jelentett. Játszogassak a szóval ? Ha az egykori kultusz helyét tan-árokra módosította a nép nyelve, úgy talán meg is maradt eredeti kultuszhelynek. ahol az árok partján ültek a növendékek, s a kultúra „áldozára”, a tanár állt velük szemben. Ám hagyiuk a népieskedő szó- feitést. Inkább a hely régi evangélikus jellegére mutatnék rá, hiszen a mai katolikus templom 1682-ben evangélikusnak épült — s nem átminősült — amit a felekezeti harcok idején elvettek, bizonyságául annak, hogy nem csak a tatár-török, de a vallási harcok is héké* leni tették a népe*. És főles békéttenítétte a szegénység. A második vi'áshóbo-ú előtt a 2123 holdon élő 2170 fő- nvi lakosság zöme egy-esv holdon alul gazdálkodott. Ebből a fognsükorsatva verejtékező sze- pénvsésből 1045 hozta meg a lsr kns«áa anyagi felemelkedésének lehetőségét. gGY KEREK gZÁZAQ MÁLTÁN, 1733-ben kényszerült új hajlékot építeni a gyülekezet, az akkor íloncsosi zsibagyepnek nevezett falurészen. Nem lehetett busás az anyagi helyzetük, hiszen nyolc évig építették. Oltárát, szószékét Pinkafőn vásárolták. A számla ma is megvan. Most épp bőven tölti meg a gyülekezet az ősi padokat a kiállitásnyitó áhítaton. Mert ünnepi alkalomra gyűltek össze. 180 évvel ezelőtt iktatták be első önálló lelkészüket.: Hubert Pált, aki az első anyakönyveket még rigmusokkal kezdte. A keresztelésit például így: Jézus, Megváltója emberi nemzetnek! Adjad, hogy a könyvbe akik jegyeztetnek s a szent keresztségbé újjá születhetne!; a mennyben könyvedbe beírva legyenek. Akkoi'-tájt épült ez a templom is. Most sorozatban emlékeznek meg vasárnapról-vasárnapra a gazdag és küzdelmes múltról. A parókián, amely ma gyülekezeti ház. értékes falu- és gyülekezettörténeti kiállítást szervezett Solymár Gábor sárvári lelkész, aki ma gondozza ezt az evangélikus népet. RÉGI RELIKVIÁKAT LÁTUNK. Térítőkét, kegyszereket. Segédlclkcsz kiküldetések a Deli Egyházkerületben Az Evangélikus Teológiai Akadémián ez évben végzett és felavatott segéfllelkészeket, illefye lelkész} munkatársat dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke az alábbi gyülekezetekbe külfjtg ki szolgálatra 1882. szeptember l-‘ hatállyal: Fabiny Tamást Sipfpkra, fJeméné Gede Erikát Szarvasra, (Üjtemplom) Smi- délisz Zoltánt Nagykanizsára, Vemsztd Sándort Apostagra. Lelkészi munkatársi áthelyezések a Déli Egyházkerületben 1982. szeptember 1-i hatállyal: Rafaelné Pecsenya Annát Siófokról Mezőtúrra, Smidéliuszné Drobina Erzsébetet Budapest-An- gy alföldről Súrdra, helyezte át dr. Káldy Zoltán püspök. V árasztó né Mosoni Edit lelkészi munkatárs az Északi Egyházkerületből a Déli Egyházkerület kötelékébe került át, és jelenleg gyermekgondozási szabadságon van. fényképeket, rajzokat a múltból. A táj térképét 1784-ből. Lelkészek. tanítók, gondnokok, felügyelők pontos névsora, események sorolása. Kincseik között a legszebb egy régi kehely, amely értéke folytán budapesti Evangélikus Múzeumunk ájlandó kiállított tárgyai között szerepel: A Diakonia esvik száma is ismerteti. De természetesen a gyülekezet tulajdona s most „hazakérték” hitük erősítésére. Öntudat és kegyesség egyaránt áthatotta ezt a gyülekezetét a századok során. Legutóbbi két papia Túr-mezei János és dr. Ferdinand István volt. A sorozatnvi- tó szereteti'endéaséaen. amelyen részt vett Fehér Károly is. az egyházmegye esperese, a templomi áh'tat után hn.^ai egyházunk lelki keresztmetszetét próbáltam felrajzolni, kegyességének és öntudatának színeit. A GYÜLEKEZET SÁRVÁR Árnyékában él. Aüg néhány kilométer. Az egykor vizes árokkal körülvett pompás vár fényei és árnyai egyaránt ide vetődtek a boncsosi zsiba gyepre. Olykor meghatározta, olykor támaszkodott ennek a népnek hűségére. A vár ma pompásan rendbehozva és berendezve őrzi a htteváUó Ncdasdy család kultúrkincseit. történelemmé vált örökségét. Históriánk küzdelmes és győzelmes térképén f-hér foltot hagy magának az. aki nem nézi meg ezt a történelmi ékszerünket. Itt van a Sylvester-biblia fa nvom- dasépének korhű rekonstruált darabig is. Nagy Elemér neves építészünk több éves álma és műve. Koren Emil Garai Gábor: Gesztenyevirág Egyetlen vigaszom az őszben ; újra virít a gesztenye, újra fehér-gyertyás, miközben » rozsdás tavaszi levele földre konyul már, sőt lejibben egyik-másik, zörögve hull az utcakőre. de'a friss fenn a gyertya-tőnél csak virul hajnal-zölden, igén. virágnál is ékesebben tündököl a lomb. dicsekszik, szinte ágál, s nyújtózkodik az égre föl, mintha azt hirdetné, tavasz van valóban, s eztán jön a nyár, és a virág, ha már kipattan, beporzásra, termésre vár. Hiába vár. nyilván hiába, lehet, maholnap itt a dér virít, nem gesztenye virága, de valamit mégis ígér; ígéri azt. amit a lélek, ereie fogytán is remél, hogy bár kint s bent korán sötét lett, de talán messze még a tél. (Megjelent a költő: DELFIN ÉS MEDÚZA című kötetében, 1983- ben.) Megújult erővel — gazdagabb tervekkel Folytatás az 1. oldalról ügyekre, feladatokra, lehetőségekre, amelyekre dr. Káldy Zoltán püspök-elnök mutatott rá az Országos Presbitérium 1981. november 24-i ülésén, majd az Országos Elnökséget az év kezdetén köszöntő, már hagyományossá lett együttlét alkalmával. Lapunkban is igyekeztünk nyomon követni a felvetések és tervek megvalósulását. Csak címszavakat jelzek: erőfeszítések a békéért, a gazdasági élet megerősödésének a segítése, nemzeti egységünk erősítése, teológiai munkánk továbbfejlesztése a magyarországi teológiai képzés megindulásának évfordulójára emlékezve, felkészülés az új énekeskönyv használatba vételére, készülés a Luther-jubileumra, az öregek évével kapcsolatban. az értük végzett intézményes és gyülekezeti szolgálataink átgondolása, céltudatosabb végzése, a levelező teológiai tanfolyamon végzők munkájának beépítése egyházunk életébe, a gyermek- és ifjúsági munkában, a konfirmációi előkészítésben a mai követelményeknek megfelelő nevelő és oktató munka kibontakoztatasa. Még folytathatnám. Az őszi újrakezdés alkalmat ad arra, hogy beépítsük terveinkbe. ami esetleg elmaradt ezek összefüggésében, és továbbvigyük azt, amit elkezdettünk. A VÉGÉRE HAGYTAM AZT. AMI SAJÁTOS ÉS IDŐSZERŰ EGYHÁZI MUNKÁNKBAN AZ ÉLRE KÍVÁNKOZIK. Ez a Lutheránus Világszövetség 1984. évi. Budapesten megtartandó nagygyűlése. Ezzel kapcsolatban több, most már nagyon is időszerűvé vált feladatot érintettem a múltheti cikkemben, amelyekre az országos püspökelnök az előbb említett két jelentésében is nyomatékosan hívta fel a figyelmet. Jóleső érzés, hogy a nagygyűlést előkészítő magyar bizottság elnöke az LVSZ vancouveri ülésén arról is hírt vihetett, hogy már is jelentős eredményekről adhatunk számot, nemcsak az érdeklődés tekintetében, hanem a gyülekezetek áldozatkészségét, énekkarok felkészülését, építkezések beindulását, teológiai és nyelvi, és több más előkészítő munkát illetően is. Az ősz már a teljes program ismeretében a pontosított felkészülés lehetőségét kínálja. Lapunkban is egyre nagyobb teret fogunk szánni ennek az ügynek, hagy minél jobbon segítsük a gyakorlati felkészülést, és ezen a téren és a már említeti ügyekkel kapcsolatban is minél gazdagabb „őszi betakarításról’’ is hirt adhassunk majd. Ifjúsági konferenciák Gyenesdiáson — 1982 Vasárnap Augusztus 22-én délben, amikor égy ünnepélyes záróistentisztelettel befejeződtek az ezévi országos' ifjúsági konferenciák, különös. ünnepi csend -uralkodott a Kapernaum termeiben, szobáiban, de még az udvaron is. Mintha senki sem akarna mozdulni, indulni. Pedig a gyermekekért érkező szülők autói már ott állnak sorban, a vonatot indulási ideje megváltoztathatatlan. Tény, hogy indulni kell haza. Vége a konferenciának. Ezt a megállt pillanatot sok, nagyon azonos mondat jellemezte. „De jó lenne még egyszer elkezdeni ezt a hetet!” „Csak hat nap volt, mégis mennyi minden történt!” „Ügy jöttem, hogy nem vártam semmit Gyepestől, de most nincs kedvem csomagolni.” S egy szülői vélemény: „Olyanok a gyerekek, mint egy kész gyülekezet. Egész héten gyakorolták a záróistentiszteletet, hogy Ilyen összhangban ment minden ?” Nem tudta, hogy az istentisztelet kezdése előtt alig volt papíron a liturgikus rend, még az énekeket sem választottuk ki. Utolsó percig érkeztek a kérések : ne a „Kerek világ” kezdetűt, inkább az „Átölel minket jóságod, Terem tőnk” Tgt énekeljük! De az igaz, hogy egy héten át készült ki-ki a maga módján arra, hogy vasárnapra már igazi közösség. „gyenesi nagy család” legyünk. Hétfg^r-petitpk Minden reggel 7 órakor szólalt meg az ébresztő csengő. Hangjára a hét elején még nagyon frissen ébredt mindenki. A hét végére azonban — a sok program, előadás, beszélgetések miatt — minden erőre szükség volt a pontos kezdéshez. A közös reggelit énektanulás, majd’ reggeli áhitat követte Péter apostol első levele alapján. Minden nap 9 órától fél 1-ig foglalkoztunk a főtémával, pmelv ebbep a körben már az 1984. évi LVSZ nagygyűlésre való készülést szolgálta. „A ti hitetek reménység is legyen!” (1. Pt, 1, 21). A reménység témájában öt főelőadás hangzott el. Mindegyiket legalább egy órás csoportos megbeszélés követte. 1. Reménységünk forrása a Biblia 2. Az én reménységem (önmegvalósítás) 3. A holnap egyháza 4. Feltámadás és reménységünk 5. Reménységünk és a világ jövsie. Ebéd után 2—3 órás strandolás, szabadidő következett, majd teljes erővel az esti programokra irányult a figyelem. A vendégelőadások sorából három alkalom emelkedett ki. A 3 éve folyó ifjúsági konferenciákon most először nyílt alkalmunk arra, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal két képviselőjével folytassunk nyílt, baráti beszélgetést az állam és az egyház viszonyáról. A résztvevők közel 40 kérdésére friss, útbaigazító és nyílt válaszokat kaptunk. Mindenki érezhette, hogv álla- munk számít a keresztyén fiatalok aktív szolgálatára mindazokon a területeken, ahol ma a* egyház szolgál magyar társadalmunkért. Meglátogatta a második konferenciát dr. Káldy Zoltán püspök is. Előadásában szólt azokról az aktuális kérdésekről, amelyek evangélikus egyházunk mai életével és szolgálatával kapcsolatosak. Mindhárom konferencián, előadással szolgált dr. K ne ff el Pál ny. főorvos. Hit és tudás címen tartott előadást, majd Albert Schweitzer életéről beszélt a fiataloknak. Személyes vallomással szólt életéről. munkásságáról, amit sok fiatal közvetlen példaként vitt magával azzal az érzessél, hogy így érdemes hinni és élni, becsületes és kitartó munkát végezni. Alkalom nyílt fórum-beszélgetésre. kötetlen, egymás közötti beszélgetésekre. Módjuk volt a fiataloknak a konferencia 14 fős vezetői, előadói gárdájával négy- szemközti beszélgetéseket folytatni. Ha mindent összeszámolunk, a hat nap alatt közel 38 programpont valósult meg. Így jogosnak bizonyult a néha hallható kritika: „nem unatkoztunk”. Egy délutánról szólnunk kel] külön is. Péntek délután egy órás műsort adtak a konferencia fiataljai Kapernaum idős lakóinak. Volt vers. ének és zeneszám és egy rövid áhitat. Az igehirdetés végét váratlan esemény zavarta meg: az idős emberek nem tudták tovább elhallgatni örömüket, tapssal köszönték meg a közösen eltöltött órát. Tapssal zárult ez az igehirdetés. Ügy éreztem, ez a köszönetnyilvánítás nem csupán a meleg hangú beszédnek szólt, hanem azt tükrözte, hogy három héten át három különböző ifjúsági csoport fényt és örömöt hozott az idős emberek életébe. Nem ok nélkül kérőit ugyanezen a papon az esti fórumon eg.v javaslat a konferencia vezetői elé: „Tisztelt Vezetőség! Ha jövőre eljöhetünk, akt kqr egy-két délutáni szabadidő és strpndolás helyett szívesen takarítunk vagy segítünk bármit az Otthonban az időseknek”. „Jöjjenek rpáskor is hozzánk!” — hangzott az Otthon lakóinak válasza. Konferencia előtt és után Iklafitól Kőszegig, Szegedtől Nyíregyházáig készültek fiatal evangélikusok ezekre a hetekre már hónapok óta épp úgy. mint mi, előadók témával, szervezéssel, ötletekkel, felelősséggel. De a találkozás napjai Gvenesen mindennél hitelesebben hirdették: van reménysége ma annak, aki fiatalon elkötelezett emberként él Krisztus közeliben. A jövő gyülekezeteinek tagjai, presbiterei, lelkészei ültek előttünk a székeken. Ennél kézzelfoghatóbb jele pedig aligha akad annak a reménységnek, amely nélkül képtelen az egyház élni és szolgálatát végezni. Két reménység a konferenciát követő időre. A sokat hallott mondat: „elmondom a lelkészemnek, amit itt láttam, hallottam”. „Elmondom a gyülekezetben mindenkinek. hogy lehet frissen, fiatalon, örömmel énekelni, imádkozni. szolgálni”. Hisszük, hogy ez valóság lesz. A másik pedig, hogy ez a hét nemcsak élmény volt, hanem élet. Nemcsak hat napra mutatott meg hitünk szemszögéből valamit személyes életünkről, hazánkról és a lakott földről, hanem életre szólóan hívott el becsületes, szorgalmas, őszinte keresztyén életre 1982-ben. Szabó Lajos Elhunyt Weisz Ferenc római katolikus prépost, kanonok- plébános, az Országos Bé- ketapács Katolikus Bizottságának főtitkár-helyettese. 72 éves volt. Különböző helyeken és minőségben végzett szolgálatai után 1970-ben nevezték ki a budapesti Szent István bazilika plébánosává, majd 1977-ben az esztergomi Főszékesegyházi Káptalan mes- terkanonokja címet is elnyerte. Papi szolgálata részének tekintette a társadalmunkért és a világ békéjéért végzendő szolgálatot. Ennek a megbecsüléseként kapta meg 1973-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1978-ban pedig az arany fokozatot. Béke és sajtószolgálata tette nevét ismertté a többi egyház lelkészei és hívei előtt is. Emlékének mi is tisztelettel adózunk. — SZÜLETÉS. Selmeczi Lajos galgagyörki lelkésznek és felelőségének, Juhász Ágnesnek ötödik gyermekük született. Neve: RENÁTA, KATALIN. — Németh Pál lelkésznek és feleségének, Tóth Ildikó lelkészi munkatársnak május 24-én harmadik gyermekük született. Neve: VERONIKA. A keresztelés szolgálatát augusztus 1-én Nagyszénáson a keresztapa, Kis János orosházi lelkész végezte. .. senki sem ragadja ki őket az én kezem-, bői.” — Jn. 10, 28. Mezősi György
