Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-29 / 35. szám
Mikszáth Kálmán: A kis csizmák Keskeny, szürke felhőfoszlányok úsznak a környék fölött. Nagy égiháború lehetett az éjjel, esővel, viharral, villámlással vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé, a fák gallyai le vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak, a templomsoron a nagy gardában zuhog a víz. Vőnaki János uram portáján egész tócsák állnak, a Zakó Mihályék kertjében pedig — éppen az imént mesélte Mihók Magda a madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó zápor. Köd gömörödik a sár fölött, átlátszó és fehéres, mint a muszlinruha, a falusi kémények füstje fölfelé száll, megannyi jele, hogy már nem lesz eső, bár az ég morcos, borús még', akár a Bizi apó arca, ki meghajolva, ingadozó léptekkel megy a hosszú utcán Szűcs Istókkal, a kőművessel. Hogy összeesett az öreg. Nem is csoda, csövestül éri a veszedelem. A lánya meghal, ökrei fölfú- jódnak, csűre, asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények. Hanem érzi is a súlyát az Isten „másik" kezének, ha nem tudta megbecsülni a jobbikat. Bezzeg kellemeztetné most már magát ő szent felsége előtt, mióta a legényfia is a halállal vivődik, megfogadta, csak arra való lesz a vagyona, hogy jót tegyen vele. De bizony hidegen fogadják az egek. Valóságos csoda történt. Mikor a Mária-képet hozták, amit a templomnak vett — leszakadt a szekér alatt a Bágy hídja, ló odaveszett, kocsi, kép diribdarabok- ra zúzódott. Az emberek az udvarukról és a kerítések mögül nézik, amint végigmegy a hosszú krispinben, apró, kopasz fejét a váll-lapockái közé húzva. — Csiba te, ne te — veszi föl a szót Böngér Panna — legalább már ti ne bántsátok. Eleget veri az Isten. Ugyan tegyen, lelkem, egy-két hasábot az üst alá, míg megkavargm. — Nedves ez a tüzelő — veszi zony, kigyelmedet meglátogatta az Isten... Az öregember fogai összevacogtak. — Hiszen, ha csak látogatna — kiáltott föl keserűen, ű már nálam lakik, Istók, állandóan nálam lakik. — Tűrni kell, Bizi uram! — Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz ember. — Fösvény volt kelmed, szívtelen, gőgös. A világ elejének képzelte magát. Aztán, valljuk meg az igazat, uzsorával szerezte kincseit. — Nem becsülöm már őket semmire... hörgé. — Fázom, reszketek. Valami rossz előérzetem van. Mintha marokkal fogná össze valaki a szívemet. Meglásd, ismét szerencsétlenség vár reám... Ó, te kifogyhatatlan Isten, mivel engeszteljelek meg? — Elhagyták a temetőt. — Hej, ni! — kiáltott fel Istók. — Hát ez a poronty mindig a sarkunkban van! Milyen vörösek a lábaszárai a hidegtől! Takarodsz innen mindjárt, te kölyök! — Ne kergesd azt a gyereket, Istók. Olyan jólesik, hogy itt látom mellettünk. Gyere idéb, kis fiam! Az öreg arra gondolt, hogy abból a borús égből egyszerre lepattanhat még egy villám, de csak akkor, ha már az a gyerek itt nem lesz. — No, gyere hát közelebb! — De csak hadd menjen haza — véli Istók — megveszi a lábát az Isten hidege! — Miért nem húztál csizmát, fiú? — kérdé Bizi uram szelíden. — Nincsen csizmám — mondá a gyerek szomorúan. — Hát miért nem varrat az apád? — Nincs apám! — felelte közönyösen. — Ez a közönyös szó fogta meg Bizi apót. Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet sem ösme- ri? ... Szótlanul megfogta a kis András kezét és vitte magával végig a nagy utcán, le egészen a templom mellé. Ott aztán benyitottak egy házba, amelynek kapujára két sarkan- tyús csizma volt kifestve, aranyos rojtokkal, s a következő aláírással: Filcsik István csizmadia-mester. — Mérjen ennek a gyereknek egy pár csizmát, Filcsik uram, az én kontómra — mondá Bizi apó. Filcsik megnézte a gyereket, s így szólt: — Éppen van egy ilyen kis csizma készen. Fölteszem a bundámat egy ócska lajbi ellen, hogy jó lesz. A kis csizmát előhozták, csakugyan jó volt: mintha a lábára öntötték volna. A gyerek örült neki, ragyogó mosoly ült ki arcára, s vígan kopogott az öreg után a pitvarba. Ott künn ezalatt eloszlottak a felhők. Mikor Bizi apó kilépett, az . udvaron a napfény elöntötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott. A füvek nevettek rá az úton, sőt, még a meggyűlt esővizek is. Mintha új levegőt szívott volna be, könnyebben érzé magát. — Add ide a kezedet fiam! Olyan jó meleg kezed van. Eljössz-e hozzám? A gyermek a csizmát nézte gyönyörködve, s így szólt: — A lekvárfőzéshez szeretnék menni! — Nem, te velem jössz. íme, itthon vagyunk már, itt lakunk ebben a cserepes házban. A kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek, a tornácon a doktor fogadta vidám arccal, a fia már túl van a veszélyen. Bizi apó hálateljesen nézett föl az égre. Milyen messze van és mégis milyen közel... Egy pár csizmával meg lehet járni egy óra alatt... Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. augusztus 29-én át a szót özvegy Csupor Mátyás- n,é. — Az én időmben még á fa is jobban égett, Panna. Hanem ez a Bizi dolga! Tudod-e, mi történt megint az éjjel? — Talán a kőkereszttel a temetőben? — Beleütött a mennykő, lelkem. összetörte. Pedig csak tegnap állították föl nagy költséggel. — ö, ó! — hüledezék Böngér Panna. — Akkor bizonyosan odamennek. Eredj csak, kis Andris, nézz utánuk fiam, hová fordulnak el a savanyú kúttól? A „falu gyereke” (úgy hítták a szelíd képű, anyátlan-apátlan fiút), ott guggolt az udvar közepén a lekvárfőző katlan mellett, ami igen irigylendő állapot volt ránézve, mert csak a lábait melengette a tűznél (csípős az idő egy kicsit), hanem a jószívű Böngér Panna a kóstolást is megengedte. Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekcrle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Matúz Pál. Rákospalota MÁV telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Sza- lav Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Madocsal Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsal Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. (lelkészavatás) Káldy Zoltán. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Scholz László, de. 11. (úrv.) Scholz László, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Hogy most már ott kell hagyni a vén Bizi miatt ezt a nagy boldogságot! Kelletlenül kullogott utánuk. Csakugyan a temetőbe mentek. Az asszonyok igazat mondtak, a gyönyörű piros kőkereszt ott hevert két darabban a sárguló pázsiton. Nini, hová lettek az aranyos betűk! „Isten dicséretére emelte Bizi József”. Éppen a betűknél, derékon törte ketté nyilával az Isten, mintha mondaná: „Nem kell a dicséreted, Bizi József, a Mária-kép sem kellett, ez sem kell.” Az öregember elkapta fejét a földről, hol adománya széttörve hevert és nem mert fölnézni az égre sem, ahol olyan nagyon haragszanak rá. Révedő szeme a gyermeken akadt meg, mintha annak a boglyas feje lenne köz- bül égnek-földnek. András a kő-, risfának dűlt, s az ittas, kövér temetői földbe besüppedt lábait fölváltva emelgetve, bámész kíváncsisággal nézte Biziéket. — Menjünk innen ... — mondá Istók. % — Hát a kereszttel mi történjék — kérdé Bizi fojtott hangon. — összeragasztod ? — Nem én — viszonzá Istók tompán. — Amit az Isten ujja összetört, azt nem szabad az ember ujjainak összeilleszteni. Bi— Szentháromság ünnepe után a 12. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje : Mk. 7, 31—37; az igehirdetés alapigéje: 2. Kor. 3, 4—9. — MÓRICHIDA. Augusztus 6- án gondnokká választotta a gyülekezet Bancsó Istvánt, presbiterré Szalay Mihályt és Sipos Miklóst. Tisztségükbe Sághy Jenő, a gyülekezet lelkésze iktatta be őket. — HALÁLOZÁS, özv. Zettl Jó- zsefné, sz. Pflug Olga, a csikós- töttösi, majd a pécsi gyülekezet tagja 85 éves korában elhunyt. 23 éves korában maradt özvegyen, mint csikóstöttösi papné és nevelte fel két gyermekét. 1929 óta a pécsi gyülekezetnek tagja és szolgálója volt. A két gyülekezet őszinte részvéttel kísérte utolsó útjára augusztus 2-án. Temetése alkalmából végakarata szerint legkedvesebb énekei csendültek fel és kívánsága szerint 2. Tim. 4, 6—8 verse alapján hirdette a feltámadás evangéliumát Balikó Zoltán pécsi lelkész. Az igaznak emlékezete áldott! — SZÜLETÉS. Stinner Istvánnak és feleségének, Payer Mártának negyedik gyermekük született. Neve: ISTVÁN, TEOFIL. — Stinner Pálnak és feleségének, Hubert Saroltának második gyermekük született. Neve: ÁGNES. — Hubert Pálnak és feleségének, Mátay Zsuzsannának első gyermekük született. Neve: ÁKOS. — A három unokatestvért Hubert István csornai lelkész keresztelte meg a soproni templomban. — Deme Károly tápiószele-far- mosi lelkésznek és feleségének, Macák Erzsébetnek július 19-én második gyermekük született. Neve: JÁNOS. — 1947 előtti, használt levelezőapo- kat, borítékokat, tábori postát, bélyeggyűjteményeket veszek. Cornides bélyegkereskedő. 1067 Budapest, Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. — KERESEM ősz Iván szombathelyi költő, született 1892. leszármazottak egy készülő magyar költészeti antológia ügyében Cím: Kaposi Alice. Franz Strasse 2. 4630 Bochum, NSZK. — VENNÉK egymanuálos használt elektronikus orgonát, vagy kisebb harmóniumot. Kovács Gyula, Sömjén- mihál&'fa 9511. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt.” (Ézs. 42, 3). VASÁRNAP. — „Az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak” (Jn. 6, 33 — Ez. 36, 9 — Mk. 7, 31—37 — Zsolt. 68, 1—19). Izrael fiai a pusztai vándorlás alkalmával mannát kaptak eledelül. Az Űristen így táplálta népét, hogy az el ne pusztuljon. Később az egész világnak kenyereként adta a Fiát. Ezért az Ür Jézus joggal mondotta, hogy ő az életnek kenyere (Jn. 6, 35). Az igében, s kiváltképpen az úrvacsorában Jézus az örök életre megtartó táplálékot adja nekünk. Fogadjuk hálával ezt a mennyei eledelt, s éljünk vele gyakran, örömmel! „ Jézus, életnek kenyere, Szeretetnek mély tengere! Táplálj, üdíts vacsoráddal, Vegyem méltó hálaadással; Erezzem ez eledelben, Hogy kegyelmed megmérhetlen, S mennyben is majd, áldva téged, Lehessek a te vendéged” (309, 7. v.). HÉTFŐ. — „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztus által” (Ef. 1, 3 — Zsolt. 4, 8 — Mk 8,22—26 — 2. Krón 7, 12—22). Bővizű forrásként fakad a hála Pál apostol szívéből a mennyei Atya iránt azért, amit Krisztusban nekünk ajándékozott. Pál meg sem kísérli, hogy felsorolja az egyes isteni ajándékokat. Jól tudja, hogy ez lehetetlen. De szívének túláradó örömével magasztalja az Űristent Jézus Krisztusért. Ne feledjük, hogy Isten naponként megáld minket és megadja mindazt, amire szükségünk van. „Magasztalás és áldás A Háromságos Istennek. Önála nincsen romlás, ö ingyen ád övéinek. Csak bízzunk benne bátran. Csak rá hagyatkozzunk, Mert véle biztonságban És bátran járhatunk. A testünk és a lelkünk Megkapja, mi jót kér, És áment zenghet szívünk, A hit mindent elér” (701, 5. v.). KEDD. — Jézus mondja: ,„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem” (Jn. 14, 1 — I. Sám. 15,29 — AP. Csel. 14, 8—18 — 2. Krón. 9, 1—12). A tanítványaitól búcsúzó Jézus tudta, hogy milyen nehéz helyzetbe kerülnek övéi az ő halála után. Ezért igyekezett őket megerősíteni. Jézus szava bátorítás, erősítés a mi számunkra is. Nincs okunk aggodalomra, ha teljes szívvel hiszünk az Atyában, bízunk az Űr Jézus Krisztusban és a Szentlélek segítségével mindhalálig híven követ-. jük őt. „Bizalmamat Krisztusnak Szent vérébe vetem, Örök, igaz javamat Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok” (352, 3. v.). SZERDA. — „Mondjatok áldást, hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek” (1. Pt. 3, 9 — Ruth. 2, 4 — Ap. Csel. 9, 31—42 — 2. Krón. 10, 1—19). Isten naponként gazdagon megáld bennünket. Legdrágább ajándéka az Űr Jézus Krisztus. Az ő ártatlan szenvedéséért és haláláért az örök élet, az üdvösség várományosai vagyunk. Vigyázzunk, hogy szeretetlen, gyűlölködő életünkkel el ne játsz- szuk mennyei örökségünket. Mondjunk áldást, keressük és munkáljuk a megbékélést a kis és a nagy emberi közösségekben. „Az áldások Istenének Zendül’ön ajkunkon ének! Tőle, kinél nincsen árnyék, Száll le minden jó ajándék. Javait a jóság Atyja Nagy bőséggel osztogatja; ö táplálja mi «testünket, S kies mezőkön mi lelkünket. Áldott légy, áldás kútfője!” (22, 2. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül” (1. Jn. 4, 14 — Zsolt. 105, 1 — Mt. 9, 27—34 — 2. Krón. 12, 1—16). Az apostolok a szemtanúk hitelességével tanúskodhattak a világ üdvözítőjének, az Úr Jézus Krisztusnak életéről és szolgálatáról, a megváltás isteni művéről. Az apostoli bizonyságtétel éppen ezért hitelt érdemel, megbízható. Boldogok azok, akik fenntartás nélkül hisznek a koronatanúknak, az apostoloknak, mert maguk is meggyőződhetnek bizonyságtételük igazáról. Mindnyájan lehetünk ilyen boldog emberek — és mindnyájan tanúskodhatunk Jézusról, a világ üdvözítőjéről. „Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé: Ö jelent meg, Ö! Ujjongj Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé örökre már a győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Örök nagy dicsőség a diadalod!” (733, 2. v.). PÉNTEK. — „Isten megvigasztal minket nyomorúságunkban” (2. Kor. 1, 4 — Ézs. 43, 2 — Mt. 8, 14—17 — 2. Krón. 20, 1—26). A szenvedő, nyomorúságban levő ember vigasztalásra szorul. Ügy kell az neki, mint éhezőnek az éltető kenyér, szomjazónak az enyhét adó víz. Az emberi vigasztalás — sajnos — sokszor erőtelen. „Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan” — vallotta Jób is. Egyedül Isten az, aki minden nyomorúságban hathatósan meg tud vigasztalni minket, hogy a tőle nyert vigasztalással azután mi is tudjunk másokat vigasztalni. „Adj búmban enyhülést, Keresztemben tűrést, Hogy bajomban Megnyugodjam, S élő hittel, gyermekszívvel hozzád folyamodjam!” (375, 6. v.). SZOMBAT. — „Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, amelyben elérjük a Krisztus teljességét” (Ef. 4, 13 — Péld. 1, 7 — 1. Kor..3, 9—15 — 2. Krón. 26, 1— 23). Isten népe a világon sokféle közösségben, egyházban, gyülekezetben él. Az Űr Jézus azt akarja és munkálja, hogy mind jobban megismerjük őt, s egyre közelebb kerüljünk egymáshoz. Az ökumenikus mozgalmak és törekvések révén jó úton haladunk Jézus Krisztus teljesebb, mélyebb megismerése felé, s mind jobban vá- gvakozunk a teljes egységre, s az Űr Jézus színről színre való látására. „Ó, áldott egység! Boldog szent sereg! Még mi lenn küzdünk, ők fenn fény lenek. Mind egyek mégis. Benned és Veled, Halleluja! Halleluja! Halleluja!” (753, 4. v.). Táborszky László EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának laola Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budaoest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.1933 Athenaeum Nyomda. Budaoest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató AMERIKAI EVANGÉLIKUS PÜSPÖKÖK A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN A Lutheránus Világszövetség amerikai és NDK-beli tagegyházai fejleszteni kívánják kapcsolataikat, többek között a különböző szintű csereprogramok folytatásával. — Az NDK LVSZ-nemzeti bizottságának meghívására James Crumley, a Lutheránus Egyház Amerikában (LCA), David Preus, az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) vezető püspöke és William Kohn, az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház (AELC) elnöke június 18—30. között látogatást tett az NDK-ban, felkeresték az LVSZ mindhárom tagegyházát (Szászországi, Mecklenburgi, Tü- ringiai Evangélikus Egyház).
