Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-22 / 34. szám
Néhány gondolái az öregekről Öregek és fiatalok Sok végzett tanuló találkozik szeptember—október hónapok egyik napján a régi osztálytársaival. Jó megbeszélni, hgoy kinek hogyan sikerült megvalósítani a tervét, kinek hogyan alakult az élete. Még tart az iskolai barátság, ezért keresik az egymással való találkozást. A volt 4 c. osztály tanulói is a régi osztályfőnöküknél találkoznak. Már nem az érettségiről beszélgetnek. A továbbtanulók az egyetemek és főiskolák különleges légköréről, a személytelen kapcsolatokról. A dolgozók beszámolóit azonban nagyobb figyelem kiséri, mint a főiskolásokét. Azok „csak” továbbtanulnak, bizonyos értelemben folytatják a középiskolát, de magasabb szinten. A „dolgozók” azonban egy új világot fedeznek fel. Kétségtelen, mindegyikük dolgozott korábban is itt vagy ott, a nyári szünetben vagy iskolai szervezésben, de azt a diákok akkor nem élethivatásnak tekintették, s a munkahelyen is csak „vendégnek” érezték magukat. — Én a nyomdánkba az újság- hirdetés és a villamosokon olvasható plakátok alapján kerültem — kezdte Laci a beszámolóját. — Talán elősegítette ezt a döntést az, amit a magyar irodalomban tanultunk: hogyan vitték a hátukon a nyomdájukat a reformátorok és hogyan születtek így az egész országot lázba hozó röpiratok. Az üzemünk az ország egyik legnagyobb nyomdája, van olyan gépmatuzsálemünk, ami tulajdonképpen már rég múzeumba való, de lassan és biztosan még mindig dolgozik, s vannak gépcsodáink, amelyek percek alatt ezres tételeket nyomnak . .. A BESZÁMOLÓT FIGYELMESEN HALLGATJÁK. Többeknek is feltűnik, hogy Laci hányszor használja a birtokviszonyt: nyomdánk, üzemünk, műhelyünk. Már a sajátjának érzi, noha alig dolgozik ott egy-két hónapja! Rá is kérdeznek, hogy honnan van ez a nagy öntudat. — Többen álltunk be egyszerre a munkába. A kötplező orvosi vizsgálatok után egy idősebb nyomdász jött hozzánk, s ö órákon keresztül vezetett bennünket a nyomda különböző üzemeibe. Elmagyarázta a termelési folyamatot. Csodálatos volt átélni azt, hogy az üzem egyik végén még nagy tekercsekben áll a papiros de a másik végén levő raktárban már színes újságok és könyvek sorakoznak. A nyomdász biztatott bennünket, hogy csak nézzünk meg mindent jói, kérdezzünk tőle bármit, hiszen 30 éve van már itt, ismer mindent. Azt is elmondta, ha újra lehetne kezdeni az életet, újra csak nyomdász lenne. Ezen az emberen keresztül szerettem meg a nyomdánkat, s azóta is hozzá megyek kérdéseimmel, de mások is segítenek. — Nem mindenütt ilyen jó a helyzet — szól közbe Sanyi lehangoltam — Én az építőiparba mentem, mert ott szép fizetést ígértek. A fizetéssel meg is vagyok elégedve, de az emberek! Beszélgetni sem lehet velük. A két hónapban a focin, a kártyán, a hétvégi fusizáson és az eszem- iszomon kívül nem beszélgettünk semmiről. Az ember „értékét” szerintük az adja, hogy hány ezer forintot tud összehozni egy-egy hétvégen. Ezek az emberek nem dolgoznak, hanem csak robotolnak hétköznap és vasárnap egyformán. Ilyen ember bizony én nem akarok lenni! MAGDI A RENDELŐINTÉZETBE KERÜLT BE ÍRNOKNAK. Így vall az első hónapok élményeiről: — Engem gyerekkorom óta vonz az orvosok és ápolók fehér köpenye. Olyan titokzatos, amint az ajtón kilépve, az emberek feje fölött elnézve suhannak a folyosón. De az első hónap végén majdnem otthagytam a munkahelyemet. Fárasztott a sok munka és a sok ideges ember. Ha kiléptem a folyosóra, „százan” rohantak felém lobogtatva a beutalókat és az igazolásokat. Mire mindenkinek választ tudtam adni a kérdésére, addigra elfelejtettem, hogy miért is indultam. Ha újra kijöttem a folyosóra, többen azok közül, akiknek már mindent elmagyaráztam, újra odajöttek kérdezni . . . Azután segítenem kellett egy lábsérültnél. A munkahelyéről hozták be a munkatársai. Olyan piszkos volt a lába. A fehér köpenyem is piszkos lett. Amikor az öltözőben kifakadtam egy nővérnek, behívott a szobájába s csendesen megkérdezte: em- iékszem-é még a nagyanyámra, szerettem-e őt igazán? És emlékeztetett arra, hogy naponta hányszor kereste a szemüvegét, a papucsát, a kötését. A levest is kétszer megsózta, mert már feledékeny volt. Az öreg néni a folyosón nem azért jött kérdezni, mert akadékoskodni akart, hanem már elfelejtette, hogy mi volt a korábbi válasz. Vagy talán egyedül él és szükségét érzi, hogy emberekkel beszéljen. Az ideges fiatal- asszony mellett meg ott volt a két kicsije. Nem volt kire hagyni őket, azért „tolakodott”, mert féltette a fertőzéstől a gyerekeit. A sérültet pedig a munkatársai hozták a szomszéd utcából. A többiek is piszkosak voltak, mert piszkos munkát végeztek Hazamenetel előtt kifürdenek, tisztán mennek haza, de a gumicsizma bizony piszkos belülről, s nem volt lehetőség az orvoshoz jövetel előtt megmosdani . . . Elszégyelltem magam a nővér előtt, hogy milyen apróságokon borultam ki. Talán azért is, hogy tovább ne rólam legyen a szó, megkérdeztem tőle, hogyan bírja lelkileg elviselni a sok betegséget és nyomorúságot, amit itt a rendelőben évtizedek óta lát. Hosszan rámnézett, s csendesen azt mondta: Én mindennap imádságban kérem annak a Jézusnak a segítségét, aki megmosta a tanítványok piszkos lábát, s aki önként halt meg értünk a kereszten. Ö azt mondta: példát adtam nektek, hogy amiképpen és cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek. És ő valóban adja erejét ehhez a szolgálathoz is. — Nagyon elgondolkodtam a munkatársam szavain. Akkor tértem meg gvermekies, rajongó fehérköpenyes tündérálmomból a hétköznapi segítő szolgálathoz. Sőt jelentkeztem a laboráns tanfolyamra, hogy több szakértelemmel tudjak segíteni. AZ OSZTÁLYFŐNÖK CSENDESEN HALLGATTA A FIATALOK BESZÁMOLÓIT. Örömmel látta a fiatalok lelkesedését, amikor a szépért és nemesért mernek küzdeni. Az utat sokszor az idősebbektől tanulhatják meg, de — és erre biztatta a diákjait — ha nem látják a követésre méltót az idősebbek életében, merjenek ők újat kezdeni és nemesebben élni. Az ifiúsánot nem köti a tradíció és újítási vágya segíti az élet minőségi fejlődését. Missura Tibor Új világ szüle Hivatalos ügyem támadt Rákoskeresztúron. Hosszú évek óta csak a busz ablakából vettem tudomásul, hogy megint eltűnt a régi falu egy-egy darabja, s a helyén maradt homokpadok között dübörgő dömperek porán át ködlő toronydaruk erdőaljából panelházak körvonalai rémlenek felem. Nőttek, mint a gombák. A tizedik emeletig abba sem hagyták. Most gyalog mentem a fel falun át, azaz hogy fővárosunk XVII. kerületének fő útvonalán az evangélikus templomtól a tanácsházáig. Valaha sokat jártam erre. Szerettem a magyar falusi barokk hangulatú homlokzatok barátságos hangját, a hosszú tornácos házak virágos udvarainak hívogató zenéjét. Még felém cseng a régi, vályogfalú, hófehér templom orgonája mellett a minden zugot megtöltő gyülekezet erős, üde énekhangja, és Noszkó tisztelendő úr egekbe szálló baritonja. Három kilométert sétáltunk édesapámmal idáig, mert Rákosligetnek akkor még nem volt evangélikus temploma. Régen volt. Közel hatvan éve. Emlékszem egy kicsiny, háromszögletű térre. Egyik oldalát egy nádfödeles, alacsony vályogház hosszú fala zárta le. Apró ablakaiban muskátli virágzott, és a burkolatlan járda szegélyét porcsin rózsa keretezte. Az akácfákon belül, a rsebkendőnyi tér mindig friss bányakaviccsal volt felszórva, és, ha a hold nem sütött, csak a fehér falak felsejlő síkja mentette meg az ember orrát a fák törzsétől. Valahol itt volt jobbra, az enyhe lejtőn, a szlovák faluban. Mert tudni való, hogy akkor a falu két részből állt. A szlovák és német faluból. Ez pedig úgy esett, hogy az egykor • virágzó magyar faluból a török hódoltság után csak három földkunyhó maradt. Hét család lakott bennük. Az akkori földesúri család, Prónayék, felvidéki birtokaikról — Árvából és Trencsénből — szlovák jobbágyokat telepítettek ide. Jórészt evangélikusokat. Ebből lett a szlovák falu ... Később, a vallásüldözések idején evangélikus bajor családok találtak itt menedéket és új házat. így született a német falu. Ma már semmi sincs belőlük. Sem a meghitt utcák, terek, sem a barátságos, szíves szavú emberek. Toronyházak között szélmarta homokdombok, kihalt aszfalt- utak és tévelygő emberek. Más vidékről jöttek ismerőst keresnek, az ittmaradottak egymást és a múltat. Meg az eltűnt humuszt, mely munkát, életet adott, és amibe oly jó volt kézzel beletúrni. A forgalmas főút mellett áll egy ittfelejtett orgonabokor. Lombját az út felvert pora fedi, levegőjét az autók korma és gázai veszik el. Alatta kis fapad. Ezen a pádon minden nap két öreget látok. Férfi és nő. Biztosan házasok. Háttal ülnek az útnak, és az élettelen homokpadokat nézik. Szemükön az öregek távolba nézése ül, mely már túlér a földi lét határain. Ha jövök, felém fordulnak, és szemük fénye megváltozik. Két öreg, veszendő lélek a magányosság szigetéről kötelet dob a közelgő hajó felé. Kérdés, szeretet, remény és kérés sugárzik belőlük: Ember, végy észre minket és adj hitet abban, hogy nekünk is van helyünk ebben a rohanó, dübörgő, bezárt lelkű világban ... A sarokról látom, hogy még mindig utánam néznek. Tekintetem a túloldalra téved, és megáll egy ponton. Talán ez az, amit Archimédesz hiába keresett a fizikában. íme, itt áll előttem a lélek mechanikájá- nek a síkján, érzékelhetően, ki- mozdíthatatlanul. Áll a vártán kőbe dermedve a katona, aki életét adta szeretteiért. Az első világháború hőseinek emlékműve; talapzatán hosszú névsora azoknak, akiknek teste jeltelen sírban porlad idegen földben, lelkűk pedig itt simogat meg egy-egy lehajtott főt, egy kezet, mely virágot helyez a talapzatra. Valaha nem csak halottak napján lebegett gyertyafény körülötte, de naponta jutott friss virág a lába elé. Ilyenkor találkoztak a lelkek Isten útjain. Mostanában már kevesebb a virág. De a lélek él, és akiket szerte szórt a világ vihara, azok ma is, és még sokáig itt találják azt az „archimédeszi pontot”, melyen át számtalan egyenes mutat a végtelenbe, de a közös pontjuk ez a hely. Molnár Barna LÁTOGATÁS SVÉD DIAKÓNIAI INTÉZMÉNYEKBEN Sture Ranström, a Svéd Egyház Csizmazia Sándor nyíregyházi lel- diakóniai igazgatója meghívta készt, az Élim Egészségügyi Gyer- egyházunk képviselőjét, tegyen Iá- mekotthon igazgatóját küldte ki. togatast Svédországban, es tanul- ‘ , mányozza az ott folyó diakóniai Útjára augusztus 25. és szeptem- munkát. Egyházunk vezetősége bér 15. között kerül sor. Az evangélium fényében 1 Kor 15, 1—10 Minden embernek van bizonyos perspektívája, előrelátása. Egyikük hosszabb, másikuk rövidebb időre tekint előre. Ebben az általunk átlátott időben helyezzük el életünket, tervezzük jövőnket. Igen sokan vannak azonban, akiknek ez a jövendőlátása elakad a sírnál. Nagy, fekete fal számukra a halál, amelyen nem hatolhat át a látásuk. A korinthusi gyülekezet több tagja is elakadt a halál hatalmánál. Pál éppen ezért szentelte hozzájuk írt első levelének 15. fejezetét teljes egészében a halál és feltámadás nagy kérdésének. Ebben a problémában ugyanis nem segít, nem igazít el sem tudás, sem bölcsesség, de semmiféle technika felkészültség sem. EGYEDÜL AZ EVANGÉLIUM IGAZÍTHAT EL A HALÁL NAGY KÉRDÉSÉBEN. Pál ezért „kapcsolja be” az evangélium reflektorát, amikor ezt írja: „Eszetekbe juttatom az evangéliumot.” Számotokra már hirdettem az élet beszédét. Ti már előretekintettetek ennek a fényében. Az evangélium világossága már felragyogott az életeteken. Mutatta nektek az utat. Messzire bevilágította számotokra a jövendőt. Most újra figyeljetek ide, ti sötétben tapogatódzók! A ma bizonytalanságban élő, vagy éppen tagadó keresztyénéinek is mondja: Álljatok be az evangélium reflektorfényébe, és látni fogtok a halálon túl is! AZ EVANGÉLIUM FÉNYÉBEN ELJUTUNK AZ ISTENI ÖRÖMHÍR FORRÁSÁHOZ IS. Pál hangsúlyozza, hogy nem ő találta ki az emberek altatására az evangéliumot, hanem maga is úgy kapta. Ezt adta tovább. Ezen a nyomon vissza lehet menni a forrásig. Éppen úgy, mint ahogyan a reflektorhoz csatlakozó vezetékek nyomán el lehet jutni az áramforráshoz, vissza lehet nyomozni az akkumulátorig. Az evangélium szent „akkumulátorának” is két pólusa van. A negatív pólus: Krisztus halála. Krisztus meghalt a mi bűneinkért. Irántunk való szeretetből maga vállalta a bűnök büntetését, a halált. A pozitív pólus: Krisztus feltámadása. Krisztus feltámadt a harmadik napon, győzött a halál felett. A halál tehát nem legyőzhetetlen hatalom. Krisztus erősebb nála. Van feltámadás! Az út nem ér véget a halálban. Van számunkra is örök élet! A MÁBAN FÉNYLŐ EVANGÉLIUMMAL Krisztus egykori halálát és feltámadását az írások, a Szentírás és a tanúk, bizonyságtévők sokasága köti össze. Éppen úgy. mint ahogyan az elrejtetten lévő gépkocsi-akkumulátort vezetékek kapcsolják össze a reflektorral. Csak így világít a fényszóró, csak így ragyog az evangélium. Az írásokból, és a mások és saját tapasztalásából merítő evangélium- hirdetés tud belevilágítani életünk nagy kérdéseibe, bizonytalanságainkba, hitetlenségünkbe, és tud utat mutatni ott is, ahol már semmiféle emberi tudás sem igazít el bennünket. Jó tudnunk, hogy amikor hangzik az evangélium temolomainkban, akkor e mögött ott van a Szentírás. amelyben Isten szólal meg, és azok az emberek tanúskodnak. akik megtapasztalták Krisztus halált legyőző hatalmának csodálatos erejét, A bizonyságtévőknek a hosszú sora így. kapcsolódik egymáshoz és Krisztushoz, Akiből árád a világosság. •' vn AZ EVANGÉLIUM FÉNYE ÍGY LESZ GYÓGYÍTÓ ERŐVÉ SZÁMUNKRA. Ahogyan a röntgen fénye leleplez és gyógyít, úgy gyógvít bennünket is az evangélium azáltal, hogy feltárja bűneinket, és meg is szabadít azoktól, mert Isten kegyelmét, bűnbocsátó, mentő szere- tetét hozza hozzánk. Pál is erre a kegyelemre hivatkozik, amely még őreá is kiáradt, pedig ő üldözte Isten egyházát. Ez a kegyelem formált belőle nagy teljesítményre kész apostolt. Ez a könyörülő isteni szeretet teremt újjá minket is, és tesz alkalmassá a tanúskodásra, a szolgálatra. AZ EVANGÉLIUM FÉNYE ÁTRAGYOG A HALÁL SÖTÉTSÉGÉN IS. Feltárja a csodálatos titkot: a halál után nem az anyag világába való visszahullás. tudat nélküli állapot; személyiségünk megsemmisülése vár. Isten Krisztusban feltámadást, örök életet készített számunkra. Aki az evangélium fényében éli földi életét, leleplezet- ten és meggyógyítottan, az élő Jézus erejét megtapasztalva és sze- retetét hordozva, annak része lesz az evangélium reflektorfényében felragyogó örök életben is. ______________________________ Pintér János Im ádkozzunk! Urunk, Jézusunk! Áldunk evangéliumod világosságáért, amelyet szamunkra is felragyoghattál. Kérünk, örömüzeneted fényével leplezz le minket is, amikor vékezünk egymás ellen, vagy ellene vagyunk ti- tolczatos testednek, az anyaszentegyháznak. Vedd el bűneinket, é* add hogy az orok elet távlatában lássunk, gondolkodjunk és szolgál, junk neked egyre többet. Ámen. Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj (protestáns imahaz): a hó első vasárnapján de. 9. Balaton- akal: aug. 22., szept. 5., 19. Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 25.) minden vasárnap du. 4. Balatonóoglar (református templom) : a no első vasárnapián de. 9.. a hó narmadik vasárnapján du. 3. Baiatoníenyves (református templom) : a nó első vasárnapján du. 3., a no narmadik vasárnapján du. 6. Bala- tonfüred (református templom): a nó első vasárnapjának kivételével de. 8. Balatonfüzfő (református templom, •József A. u.): a nó első és narmadik vasárnapján du fél 6. Balatonkenese (református templom) : a nó utolsó vasárnapján du. 2. Balatonlelle (református templom) : a nó első vasárnapján de. 11., a nó narmadik vasárnapján du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő, Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10 és (református templom): a nó második vasárnapján de. 8, a nó narmadik vasárnapján du. 4. Balatonsze- mes (Fő u. 32.): a nó második és negyedik vasárnapján du. 2. Balatonszepezd: a nó első. narmadik és ötödik vasárnapján du. 2. Balaton világos: minden vasárnap du. 4. Csopak (református templom): a nó utolsó vasárnapján du. 5. Dörgicse: augusztus 22., szeptember 5., szept. 10., de. 11. Balatonfüred (református templom) augusztus 15., szeptember 12., szeo- tember 26. du. 3. Fonyód (protestáns templom): a nó első és negyedik vasárnapién du. 4. a hó narmadik vasárnapján de. fél 10. Gyenesdiá# (Evangélikus Szeretetotthon, Béke uí 57.): minden vasárnap du. 6. Készt hely (Deák F. u. 18.): minden vasár, nap de. 11. Kisdörgicse: a hó másodil és negyedik vasárnapján de. 12. Kő- röshegy (református templom): a ná első vasárnapján du. 1. Kővágóörs: a hó első és harmadik vasárnapján de. 11, a hó második és negyedik vasárnapján du. 3. Pécsely (református templom): a hó első vasárnapján du. 5. Révfülöp: a nó első és harmadik vasárnapján de. 10. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. li. Sümeg (protestáns templom): a nó első és harmadik vasárnapján de. 9. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. I.): a nó második és negyedik vasárnapján de. 9. Zamáröi (evangélikus ima- ház, Aradi u. és VI. köz sarok): a nó első vasárnapján du. 5. Zánka: a lió első, harmadik és ötödik vasárnapján de. 11.