Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-15 / 33. szám

Néhány gondolat az öregekről Öregek a lakótelepen Kedves Testvérem! Tegnap nagyon lehangoltan jöt­tem el otthonából. Szomorú volt, amit életéről elmondott, de az is bántott, hogy nem tudtam igazi vigasztalást, megoldást adni prob­lémáira. Elmondotta, hogy egy csendes, kedves faluban nőtt fel, ott ment férjhez, majd három gyermekével felkerült Kispestre, egy földszin­tes, kertes házba. Eddig jó volt minden. Nem volt nagy különb- séb a faluja és a városi kertes ház között. Gyermekei felnőttek, csa­ládot' alapítottak, elkerültek a háztól. Férjével öt éve költöztek Óbudára, egy tízemeletes ház 9. emeletére. Férje hamarosan meg­halt. Most egyedül van reggel, délben, este, éjszaka. Nincs, aki­hez szóljon. A három gyermek kö­zül csak az egyik jön néha, ak­kor, amikor pénzre van szüksége. Testvérem visszasírja a falut, ahol mindenki ismerte. Ebben a nagy, „függőleges falu”-ban meg senki nem törődik vele. Ahogy Jeremiásnál olvassuk: ..Ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e? (15.5) Nos, ez volt az, amit Testvérem elmondott. Én néhány mondatot mondtam, de most — itthon át­gondolva a dolgokat — szeretném a következőket szívére helyezni. 1. Az ember idős korban nem­csak a falut sírja vissza, hanem az ifjúságát is. A múltba visszavá­gyódás, a nosztalgia érzése nem ad békességet az embernek. Isten nemcsak az ifjúkort adta, az Ö ajándéka az időskor is. A mában kell élnünk, nem a tegnapban. Minden reggel azzal kell kel­nünk: Isten valami kedveset el­rejtett a mai napban, nekem azt meg kell találnom. 2. Nem jó, ha az emberben, a lelkében űr van! A bennünk levő üresség kiált valami után. Nem tudják betölteni ezt az űrt az em­lékek. Valami lelki frisseség kell, rugalmasság, hogy nyitott legyek minden érintés iránt, amit kapok bibliaolvasáskor, könyvekből, ze­ne hallgatásakor, kiránduláskor. Az ellen nem túl sokat tehetünk, hogy testünk ne meszesedjék el, de a lelki szklerózis ellen tudato­san kell védekeznünk. Sose zá­ródjunk le, ne legyünk merevek a gondolkodásban. Legyünk min­dig készek újat felismerni, lelke­sedni minden szép iránt. Sosem felejtem el nagykőrösi szórvá­nyomban a 90 éves Papp nénit. Frissen és kedvesen ült oda be­szélgetés közben zongorájához, és játszott Beethovent. „Én szeretem az életet, s nekem minden nap érdekes!” — mondotta. És az emberben van mindig egy Istenre váró űr. Ezt csak Ö tudja betölteni. Senki más és semmi más — csak Ö! Idős korban nagy ajándék, hogy több időnk van. Ezt az időtöbbletet fordítsuk sok csen­des meditálásra. Nézzünk ma­gunkba, és fedezzük fel lelkűnk­ben azt az isteni szikrát, ami ben­nünk van, és jót mond Isten sze- retetéről. Építsük ki magunkban azt az antennát is, mellyel felfog­hatjuk Isten halk hangját, a mennyei erőket. Jelzéseket az örökkévalóságból. Ezek az átélé­sek csodálatosak napról napra. Bizonyossá leszünk: nem vagyunk árvák! 3. A magányos ember sokszor saját maga teszi magányossá ön­magát. Mindenki számára odaké­szített Isten valakit, aki jó barát­tá lehet. Csak nyitott szívvel kell figyelnünk magunk körül: ki az. Azt tanácsolom, kedves Testvé­rem, ne csak a három gyerekét várja, de nézzen körül, és hiszem, hogy fog találni valakit a hasonló gondolkozású emberek között, akivel naponként öröm lesz talál­Egy szép, színes képeskönyvben lapozgatok. Az első oldalon dá­tum: 1931. október 25. aláírások és kedvesen tört magyarsággal ez a bejegyzés „köszönünk a vendég­látást Kontiolahden seurakunnal- ta”. Finn testvéreink abból a gyü­lekezetből érkeztek, ahol tavaly nyáron a finn—magyar lelkész­konferencia után a pilisi gyüle­kezet egyik lelkésze szolgált. Ajándékul hagyták itt a könyvet, mely a gyülekezet múltját és mai életét mutatja be. Mivel- sajnos kozni. Ismétlem: nyitott szív! Ez a legfontosabb. 4. Mostanában erősen foglal­koztat az a kérdés: tud-e megol­dást adni mindenre a keresztyén- ség. Nem messze Testvéremtől la­kik egy zöldhályog miatt többször operált asszony. Szinte nem lát már semmit. Egy másik nagyma­ma éjjel-nappal sír amiatt, mert 12 éves unokájának le kellett am­putálni a jobb lábát. Tud-e meg­oldást adni ezekre a keresztyén- ség? Nem tudjuk visszaadni a lá­tást, a levágott lábat. De az, aki nyitott szívvel kitárulkozik Isten eiőtt, megtapasztalja, hogy redu­kálódik a fájdalom, nem lesz el­viselhetetlen a megpróbáltatás. Ott van a nagy lehetőség: Jézus! Bele lehet merülni Jézusba! Job- ban-jobban belemerülni, s akkor egyszeresük zsugorodni kezd a probléma. Kérem Testvéremet, engedje, hogy az isteni érintések áldáso­kat hozzanak ki megpróbált éle­téből a 9. emeleten. Görög Tibor lelődött a gondolat: Szeretnék a pilisi gyülekezetei testvérgyüleke­zetté fogadni. A két egyház veze­tőségének hivatalos tárgyalása, majd < személyes levélváltás után mindez megvalósult. És ez év júliusában, talán testvérgyüle­kezetek közül elsőként érkeztünk Kontiolahtiba, egyelőre ketten Pilisről: a lelkészházaspár. Azt le­het mondani, hogy a gyülekezet minden rétegével találkoztunk, s alkalmunk volt a szolgálatra. SZOLGÁLTUNK konfirmációi if'"4- „ } :Vs: : „ ->* '4 <<-/*’>*>< V ,. 'si, Testvérek között Keveházi László esperes igét hirdet ORGONAEST lesz augusztus 14-én, szomba­ton este fél 8 órakor az orosz­lányi templomban. Műsoron: J. S. Bach A-dúr Fantázia, d- moll Ganzona. Esz-dúr Fúga, d-moll Toccata és Fúga. Händel: F-dúr és B-dúr orgo­naverseny. Előadja: Gerő Erik orgonán és a gyüle­kezet zenekara. Vezényel: Nagy Dániel ORGONAEST lesz augusztus 14-én, szomba­ton este 8 órakor a soproni templomban. Műsor: N. Bruhns: G-dúr preludium es fúga Clerambault: Suite ler Ton J. S. Bach: Jesus Christus unser Heiland (Korálelőjáték BWV 688.) M. Duruflé: Preludium és fúga L. Vierne: Impromptu G. Litaize: Noel variation Orgonái: Hock Bertalan finnül nem tudok, s a képek — melyek a gyülekezet életének egy- egy eseményét örökítették meg —, nem mondtak túl sokat, a könyv felkerült a könyvespolcra. MOST, AMIKOR ÚJRA KÉZ­BEVETTEM, egyre nagyobb ér­deklődéssel kezdtem lapozni azt. Milyen szépen emelkedik ki a fe­nyőfák közül a jellegzetes finn fatemplom, körülötte a gyönyö­rűen gondozott meglepően egy­szerű (!) temető! És egyszerű, otthonos a tágas, világos templom­belső, a nálunk is megszokott, oszlopokon nyugvó, körbe futó karzattal. S milyen barátságosan hívogató a százéves fából épült lelkészlak szélesre tárt ajtajával. Akik az ajtóban állnak: Seppo és Marja fogadják a gyülekezet tag­jait. Ök a lelkészházaspár. A presbiterek csoportképén, meg a gyülekezet asszonyait ábrázoló felvételen itt is, ott is egy- egy ismerős arc. S a sok­sok szőke apróság! Közülük néhá- nyan ott lehettek már, mint kon­firmandusok, kicsit megilletődöt- ten az oltár körül az ünnepi is­tentiszteleten ! A képeket most már személyes emlékek, élmények színesítik meg, teszik élővé: azóta ott jártunk a testvérek között. KONTIOLAHTI—PILIS egyike a finn—magyar testvérgyülekeze­teknek. Az a tavalyi látogatás Pi­lisen olyan „háztűznéző”-féle volt. Hazatérve testvéreinkben megér­istentiszteleten és magyar-esten, ifjúsági táborban és öregotthon­ban. Megszólaltathattuk Isten Igéjét, és mindenhova vittük a magyar testvérgyülekezet köszön­tését. Megnyíltak előttünk a szí­vek és az otthonok. És most saj­náltam csak igazán, miért hagy­tam abba sok évvel ezelőtt, még teológusként a finn nyelv tanulá­sát! így mindig közvetítő nyelvre szorultunk. Kedves finn lelkész­társunk azonban nagy igyekezet­tel még a múlt évben belefogott a magyar nyelv tanulásába, és óriási erőfeszítéssel, de büszkén töri a magyar példamondatot: „Berci Pécsre utazik”. TESTVÉRGYÜLEKEZETÜNK ÓRIÁSI ALAPTERÜLETŰ. A gyülekezet lélekszáma 6—7 ezer, de ebből a templom-faluban csak 1500-an laknak. A többiek Finn­országra annvira jellemzően el­szórt apró településeken, legalább 30—40 kilométeres körzetben. A lelkészek egy-egv házi istentiszte­letre vagy beteget látogatva nem ritkán 40—60 kilométert is utaz­nak. „Näkämin” — viszontlátásra! — így búcsúztunk. Idén ősszel Pili­sen, jövő nyáron Kontiolahtiban, ahova most már a pilisi, gyüleke­zet egy csoportja: fiatalok és idő­sebbek is készülnek, hogy a test­véri kapcsolat tovább épüljön és erősödjön. Keveháziné Czégényi Klára J \ ü V/ \SÁ UN AI >1 6 EJ E Jézus vonzásában 1 Kor 12, 1—11 Többen mondták már nekem, amikor bejelentkeztek a gyülekezet­be, mintegy magyarázatul cselekedetükre, hogy „valahova tartozni kell.” Ez a megállapítás azonban még nem hit, nem is Istennek Krisz­tusban hozzánk érkező szeretetének az elfogadása, de felismerése an­nak, hogy az emberi élet különböző erők vonzáskörében telik el. Nem lehet tehát hűvös közömbösségben, tárgyilagos semlegességben leélni az életet. Valamelyik erőt hagynunk kell érvényesülni életünkben, különben sorsunk egy nagy vergődés, hányattatás lesz. AZ EGYIK ILYEN KÖZÖTTÜNK HATÓ ERŐ a „néma bálványok” ereje, ahogyan ezt Pál apostol megfogalmazta. Sokan úgy vélik, hogy a régi időkben élt, primitív emberek tudatlansága szülte a bálvány­isteneket. A mai ember azpnban éppen úgy megteremti a maga bál­ványát, mint ahogyan azt a régi tette. Ilyen bálványok lehetnek: az anyagi javak, a karrier és a kábítószer, beleértve a magyar „kábító­szert”, az alkoholt is. De ezeken kívül még sok minden bálvánnyá lehet az ember életében. Ezekhez azután megszállottan ragaszkodnak követőik, mert a szebb, jobb életüket ezektől várják, és végül felál­dozzák magukat ezek hajszolása közben. A régi bálványok emberál- dozátot is követeltek, de a maiak is megkapják a magukét. ISTEN SZAMUNKRA EGY MÁSIK ERŐT MUTAT, a Krisztusét, és az Ó vonzáskörébe akar beállítani bennünket. Jézus maga mond­ta: ..Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonok” (Jn 12, 32). Vonzó erejét a hozzánk küldött Szentlélek által fejti ki, Aki által „a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és ... megtartja az egy igaz hitben”, ahogyan ezt Luther szépen megfogalmazta a Kis Kátéban. Csak Jézus által Szabadulha­tunk meg az életünket megszégyenítő, egymástól elidegenítő és tév­útra vezető bálványok rabságából. Jézus ad nekünk lelkiekben gaz­dag, boldog életet. JÉZUS VONZÁSKÖRÉBEN UGYANIS MEGAJÁNDÉKOZOTTAN ÉLHETÜNK. A bálványok ajándékokat követelnek az embertől. Jézus pedig minket ajándékoz meg Szentleikével, Szentlelke által a lelki-, kegyelmi ajándékok özönével, ő ad nekünk bölcsességet, amellyel el tudunk igazodni az életúton, Ö ad ismeretet, amely összekapcsol ben­nünket Vele, a mi Urunkkal és Megváltónkkal. Ö ad hitet, amely lá­tás nélkül is bizonyosságot ad nekünk arról, hogy Isten a mi édes Atyánk, Jézus a mi testvérünk, Aki Szentlelkével biztosan vezet ben­nünket mennyei országába. Ö ad nekünk kegyelmi ajándékot, isteni erőket arra. hogy egymásért felelősségben éljünk, és embertársaink nyomorúságát enyhítsük, vagy meg is szüntessük. Ezeken felül még sokféle ajándékával halmoz el bennünket. Mindezeken túl a legna­gyobb ajándékot is megadta: életét. Jézus nem kér emberáldozatot, de önmagát feláldozta értünk a keresztfán. JÉZUS VONZÁSKÖRÉBEN ÖSSZEFOGOTTAN, EGYBEKAP- CSOLTAN, TESTVÉRI KÖZÖSSÉGBEN ÉLHETÜNK. A bálványok körül a saját boldogulásukat hajszoló emberek laza kapcsolata nem közösség. Csak az' egy Lélek, az egy Űr, az egy Isten az, Aki összetart1 bennünket, mert a különböző kegyelmi ajándékokban, a különböző szolgálatokban, és a különböző módon megnyilvánuló isteni erőkben ugyanaz a Szentháromság Isten végzi összegyűjtő, anyaszentegyházat teremtő munkáját. Isten valósága így tükröződik a Krisztusban hivő.k közösségében, Isten egy és szent népén. JÉZUS VONZÁSKÖRÉBEN ÉLŐ EMBEREK EGYMÁS HASZNÁ­RA ÉLNEK. A bálványok körül forgolódó emberek saját boldogulá­sukat keresik. Azért adnak, hogy kapjanak biztonságot, jó életet. Kö­zöttünk pedig mindenkinek azért adatik a lelki ajándék, hogy „hasz­náljon vele.” Krisztus azért ajándékoz meg minket Szentlelke által, hogy éljünk ezekből az ajándékokból, de adjuk is tovább. Szolgál­junk egymásnak. Hasznára legyünk embertársainknak. Isten ajándé­kai tehát nem saját használatra kapott javak. Arra kaptuk ezeket, hogy mások hitét, mások boldogulását, ismeretekben való meggaz­dagodását, egymás jobb megértését és örök üdvösségét munkáljuk ál­taluk. Pintér János I mádkozzmik! Mennyei Atyánk! Áldunk, hogy elküldted hozzánk szent Fiadat, és általa megszabadítottál bennünket az életünket megrontó és vesze­delembe vivő erőktől. Köszönjük, hogy Krisztus Urunk hatalmát ki­terjesztetted ránk, és a Szentlélek által az anyaszentegyház tagjaivá tettél, és sokféle javaiddal megajándékoztál. Add, hogy ajándékaid­dal hasznára legyünk a felebarátnak, és szolgáljuk egyházad ügyét. Ámen. Istentiszteletek a Balatcn mellett Badacsonytomaj (protestáns imaház): a hó első vasárnapján de. 9. Balaton- akaj: aug. 22., szept. 5.. 19. Balatonal­mádi (Bajcsy-Zs. u. 25.) minden va­sárnap du 4. Balatonboglár (reformá­tus templom): a hó első vasárnapián de. 9.. a hó harmadik vasárnapián 1u. 3. BaJatonfenvves (református temp­lom) : a hó első vasárnapián du. 3.. a hő harmadik vasárnapián du. 6. Bala- tonfiired (református templom) : a nő plső vasárnapjának kivételével de. 8. Balatonfözfő (református templom, József A. u.): a hó első és harmadik vasárnapián du fél 6. Balatonkenese (református templom): a hó utolsó vasárnapián du. 2. Balatonlelle (refor­mátus templom) : a nó első vasárnap­ién de. 11.. a hó harmadik vasárnao- ián du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő. Jókai u. 41.) : minden vasárnap de. 10 és (református templom): a nó második vasárnapián de. 8. a hó har­madik vasárnapián du. 4. Balatonsze- mes (Fő u. 32.): a hó második és ne­gyedik vasárnapián du. 2. Balatonsze­pezd: a hó első. harmadik és ötödik vasárnapián du. 2. Balaton világos: minden vasárnap du. 4. Csopak (re­formátus templom): a nó utolsó va­sárnapján du. 5. Dörgicse: augusztus 22., szeptember 5., szept. 10. de. 11. ós mindez megvalósult. És ez év augusztus 15.. szeptember 12.. szep­tember 26. du. 3. Fonyód (protestáns templom) : a hó első és negyedik va­sárnapién du. 4. a hó harmadik va­sárnapián de. fél 10. Gyenesdiás (Evangélikus Szeretetotthon Béke u. 57.): minden vasárnap du. 6. Keszt­hely (Deák F. u. )8.): minden vasár­nap de. 11. Kisdörgicse: a nó második és negyedik vasárnapién de. 12. Kő­röshegy (református templom): a nó első vasárnapján du. 1. Kővágóörs: a hó első és harmadik vasárnapján de. 11. a hó második és negyedik vasár­napján du. 3. Pécsely (református temolom) : a hó első vasárnapján du. 5. Révfülöp: a nó első és harmadik vasárnapián de. 10. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg (pro­testáns templom): a hó első és har­madik vasárnapján de. 9. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. i.); a hó második és negyedik vasárnap­ján de. 9. Zamárdi (evangélikus ima­ház. Aradi u. és VI. köz «árok): a o.ó első vasárnapján du. 5. Zánka: a nó ‘ilső. harmadik és Clödik vasárnapján de. li.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents