Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-15 / 33. szám
Üdvözíteni és megmenteni Reuss András külügyi titkár rádiós igehirdetése Km 1,14—17 Világunk problémája ma — ma is — az együttélés. Hogyan élhetnek együtt a népek békés és igazságos körülmények között? Hogyan élhetnek együtt emberek, hogy ne maradjanak magukra, de szabadságuk és méltóságuk se szenvedjen csorbát? Hogyan élhetünk együtt Úgy, hogy akarjunk is, tudjunk is egymás segítőtársai lenni? Hogyan kell használni a természet kincseit, hogy az ember ne a föld kirablója, hanem őrzője és művelője, jó gazdája legyen? S az g sok irodalmi és képzőművészeti alkotás, vagy hétköznapi beszélgetés, melyekben emberek tagadják, sóvárogva keresik vagy éppen megvallják Istent, jele annak, hogy az Istennel való együttélés sem túlhaladott kérdés. Nem elképzelhetetlen túlvilágról, nem a halál utánról, nem beláthatatlan, távoli jövőről, hanem erről a világról, gz együttélés sokrétű kérdésében gyötrődő mai világról beszélünk, amikor kimondjuk: Isten üdvözít. Nem pusztán arról van szó, hogy egykor majd minden jó megkapja jutalmát, és minden rosszat utolér a büntetés; nem arról van szó, hogy egykor majd minden olyan lesz, amilyennek lennie kell: jó. Nem másik, jobb, igazabb világba csalogatunk, hiszen^Isten ezt a világot akarja üdvözíteni, ezt az ímbervilágot akarja megmenteni, s ebbe a munkájába belefogott már. Nem olyan Istenben hiszünk, aki csak megteremtette, működésbe hozta, beindította a világot, hanem aki megmenteni, megújítani, üdvözíteni is akarja. Üdvözíteni és megmenteni: ez a két szó lényegében egyet jelent. Nem abban hiszünk, hogy az ember javíthatatlanul bűnös, hanem abban, hogy kell is, lehet is megújulnia az embernek, mert Isten lehetőséget adott rá. ISTEN ÜDVÖZÍT: ez nem valami luxuscikk, melyre egyesek azért törekednek, hogy igazán jól érezzék magukat — mások pedig felesleges cicomának tartanak. Hogy ez az Isten-akarta üdvözítés, megmentés már itt és most valóság is legyen — ez életszükséglet. Semmit sem értettünk meg a Biblia jólismert vagy éppen feltáruló szavaiból, ha csak az istennevet ejtjük ki és halljuk meg, s nem értjük, nem mondjuk, nem halljuk vele együtt, egy lélegzetre Isten világ- és embermegújító szándékát. Megújulás — erre a szóra sokan legszívesebben csak legyintenek. Legyintenek, mert nem akarnak megújulni, nem akarnak megváltozni. semmi szükségét nem érzik — változzanak és újuljanak meg mások, mindig csak mások. Legyintenek, mert kételkedve gondolnak arra, vajon megújulhat-e világ. Legyintenek, mert talán sokan fáradoztak már a világ jobbításán, emberek újjánevelésén, de belefáradtak, elcsüggedtek, elfogyott az erejük, lelkesedésük lelohadt, álmaik kihűltek. Az Istenről szóló bibliai üzenet is többször merevedik odaadó emberek kezén is lexikonok sápadt fogalmává, halványul édeskés-szirupos képpé, színtelenedik az emberi töprengés tárgyává, vagy szegényedik ünnepeink dekorációjává. Pedig az élő Istenre tekintő hit sohasem andalító, ábrándoztató, hanem harci riadó a beletörődés, fásultság, belenyugvás ellenében. S a jobbat, a szebbet, az igazabbat, az emberibbet akarónak a béke. igazság, szeretet, testvériség, egyenlőség utáni kiáltása, és minden rossz feletti felháborodása közelebb van Isten lényegéhez, mint sokszor gondolnánk. A MEGÜJULÁS, VÁLTOZÁS, az üdv nagy lehetősége mindenki számára nyitott nagy lehetőség: görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak, zsidóknak és görögöknek. Akármilyen szempont szerint is csoportosíthatjuk az emberiséget, senki sincs kizárva. Persze mindig érzünk valami kínos korlátozottságot, akár élelmes kereskedők kínálják mindenkinek portékájukat, akár új tanítások képviselői hirdetik mindenkinek eszméiket, akár vallások szószólói hangoztatják mindenkinek meggyőződésüket: mindenkinek, de az én árumat. az én elképzelésemet, ahogyan én látom a dolgokat . . . Minél nagyobb befolyást, minél több követőt, minél általánosabb elismerést. Minden ilyen esetben a birtokon belül levők, a valamivel rendelkezők, a beavatottak hívják a kívülállókat, a kezdőket, a nincsteleneket, az idegeneket. Ennek megfelelően szeretünk húzni határvonalat emberek között. Hívők és hitetlenek, keresztyének és nem keresztyének — ebben, akárhogyan is mondjuk, van valami olyan, hogy én már ide eljutottam, de ő még csak ott van, neki is oda*kellene jutnia, ahol én vagyok. Amikor azonban azt halljuk, hogy Isten üdvözít, akkor a keresztyén hivő is csak arra gondolhat: nem én vagyok valaki, nem én jutottam valamire, nem én rendelkezem valamivel, hanem vezet, megajándékoz, megsegít, megment napról napra az Isten. S ha Ö ezt nem tenné, akkor lezuhannék, elkeserednék, elvesznék, talán mindenki másnál inkább. Nem baj. ha világosan látjuk a különbségeket, a kétségtelenül meglévő különbségeket, de lássuk meg azt a mély egyenlőséget is, melyet az evangélium fed fel. Nemcsak azt mondhatjuk el Pál apostol athéni beszédének szavaival, hogy Isten az egész emberi nemet egy vérből teremtette — bár lenne az egységnek ez a felismerése az egész világon elfogadott! — hanem azt is elmondhatjuk: Isten előtt egyetlen embernek sincs előnye, mindannyian Őrá szorulunk, és ezt a fejlődési fokot még hivő emberek sem haladják túl. Luther Márton, aki a maga robusztus egyéniségével olyan eltökéltséggel vett részt korának teológiai és politikai harcaiban,’'hogy az újkori ember egyik első példájának tartják, élete végén így búcsúzott: ..Bizony, koldusok vagyunk!” Ezzel nem vonta vissza, amiért küzdött és élt, nem tagadta meg, amit igaznak vallott, de elismerte korlátáit: mennyit lehetett volna még tanulni, tenni, és jobban szólni, még jobban tenni! A második világháború után éppen azok a német egyházi emberek, akik közül többen magatartásuk miatt* még koncentrációs táborokat is megjártak, így tekintettek vissza: „Bár sok éven át Jézus Krisztus nevében harcoltunk azon szellem ellen, mely a nemzeti szocializmus erőszakrendszerében félelmetes alakot öltött, mégis vádoljuk magunkat, hogy nem voltunk bátrabbak a hitvallásban, hűségesebbek az imádságban, örvendezőbbek a hitben, és égőbbek a szeretetben.” Nincs olyan erkölcsi magasságban járó ember, akinek az életében nem lehetne valamit, még valamit megjobbítani, és nincs olyan mélységben vergődő ember sem, akinek az életét az evangélium meg ne újíthatná, mert az evangélium Isten ereje ... Pál apostol azt tervezte, hogy erről az erőről még Rómában is prédikálni fog. Ha elképzelése szerint valósíthatta volna meg tervét, s a lüktető világváros, a birodalom központjának tereit és utcáit bejárva hirdette volna Isten erejét, akkor is ellentétnek tűnt volna az erőtel- (Folytatása a 3. oldalon) „...Iiogy szereidét rajtunk keresztül is megmutassa” Lel kószává tások az Északi Egyházkerületben A gyülekezetek erős reménységgel várják az új lelkészeket, s több helyen örömmel készítik számukra a lakásokat, mivel nagy szükség van a szolgálatkész, friss erejű fiatalokra. Idén különösen is szép eredménnyel fejezték be a Teológiai Akadémián a tanulmányaikat. ? Dr. Ottlyk Ernő püspök július 1-től nyugalomba vonult. s átvette a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkári szolgálatát, de még ő végezte el a lelkészavatásokat az Északi Egyházkerületben. A boldogság útja A budavári gyülekezetben június 27-én történt Nagyné Feren- czy Erzsébet lelkészi munkatárs ünnepélyes kibocsátása a szolgálatra. Teológiai akadémiai tanulmányai során minden évben kitűnő eredménvt ért el, így tette le a zárószi soriatokat is. Édesapja Ferenczv Zoltán, rákoshegyi lelkész, édosanvia pedig az Üllői úton működő szeretetotthonunk vezetnie. Férie Nagy "László, hudavári senéd!°!kész. Két gyülekezet szeretete is körülvette „Erzsikét”. A budavári gyülekezetben ő az egyik napné. egyben a gvorm^k- és ifíúsági munka segítőié. A rákoshegyi gyülekezetét oedia széo számban képviselték az istentiszteleten, hoev imádságukkal és szeretetükkel körülvegyék azt, aki kisgyermek kora óta erősen a szívükhöz nőtt. Jézusnak a boldogság útiáról mondott szavai álltak a püspök igehirdetésének középpontjában, amelyet Máté 5,1—9. alapján,tartott. A Krisztus-követés öröme hatja át a szolgálat egészét. Örömben és a terhelés alatt egyaránt lehet meríteni az ö erejéből. Az evangélium szolgálatára, a boldogság útjának követésére szól a kiküldetés. Ez az örömhír vezeti a szolgálattevő életét a kezdettől a végéig. Dr. Groó Gyula, teológiai professzor és Ferenczy Zoltán lelkész szolgáltak a püspök mellett az istentiszteleten. révén a kiterjedt rokonságban sok lelkész és teológiai levelező tagozatot végző testvérünk van. Édesanyja révén pedig az Urbán család tagjai jöttek el. Jelen volt a fiatal lelkész dédanyja, az egykori dunántúli püspök özvegye, D. Kapi Béláné is. Sokan jöttek az alberti és irsai gyülekezetből is, ahonnan a fiatal lelkész mennyasszonya származik, aki a Teológiai Akadémia harmadéves hallgatója. Az embert jobban szerette Isten Jézus Krisztusnál is, mert Öt odaadta a világért, csakhogy annak élete legyen — hirdette az igét a püspök 1 Pt 1,17—20. alapján. Istennek az előlegzett hódító szeretete a motorja és Indító ereje a lelkész szolgálatának. Miért vagyunk papok és Krisztus-követők? Mert Ö előbb szeretet minket és ezzel hatalma alá vont! Belőle él minden keresztyén. Ö ad indítást az emberek szolgálatára. Érette, miatta nem lehet abba belefáradni! Dr. Muntag Andor teológiai profeszsor és a felavatott lelkész édesapja szolgáltak az oltárnál a püspökkel, majd az új lelkésszel együtt osztott úrvacsorát a püspök. A jó Pásztor Répcelakon július 4-én történt Smidéliusz Zoltán lelkésszé avatása. Itt is meleg családi kapcsolat vette körül az új lelkészt. Édesapja Smidéliusz Ernő a helyi lelkész, Drobina Erzsébet buda- pest-angyalföldi lelkészi munkatárs az új lelkész felesége. Az édesanya révén a Laborczy család tagjai jöttek el áldáskívánásukkal. A testvér, Smidéliusz Ka-, talin és férje, Deme Dávid, a közeli gyülekezet lelkészei. Isten maga áll az emberről való gondoskodás élén, ö pásztorolja gyülekezeteit, — elevenítette meg az igét Ez. 34. 15—16. alapján tartott igehirdetésében a püspök. Ő maga keresi meg az elveszettet, hozza vissza az eltévelyedettet kötözgeti a megtöröttet, és erősíti a beteget. De embereszközei vannak, minket használ fel műve végzésében. Azért állunk szolgálatában, hogy szeretetét rajtunk keresztül mutassa meg. Dr. Muntag Andor teológiai professzor és az új lelkész édesapja vettek részt az oltári szolgálatban. Az úrvacsorát itt is a felavatott lelkésszel szolgáltatta ki a püspök. Akik az Úrban bíznak A Győr-Nádorvárosi gyülekezetben július 11-én történt Demé- né, Gede Erika lelkészi rhunkatárs ünnepélyes kibocsátása a szolgálatra. Ennek a gyülekezetnek volt a „lelki gyermeke”, itt élnek szülei. Férje, Deme Zoltán, csaba- csüdi lelkész abba a családba tartozik, amelynek az édesapjával együtt négy tagja visel Luther-ka- bátot. Győr az egyházkerület második legnagyobb gyülekezete, amely eddig is sok lelkészt adott az egyháznak, így most is közös öröme lehetett az egész gyülekezetnek. A hit: erő, emelte ki Ézs. 40. 27— 31 alapján tartott igehirdetésében a püspök. „Akik az Ürban bíznak”, Isten erejéből merítenek, ezért lehet szolgálatuk eredményes és hatékony, mert meg tud újulni. Ö az ember személyes életében éppen olyan erőforrás, mint a szolgálatban. így lehet futni és el nem fáradni. , Két testvér állt az oltárnál, dr. Ottlyk Ernő, az Északi egyházkerület nyugdíjba vonult püspöke és dr. Nagy Gyula, a Teológiai Akadémia dékánja, az egyházkerület megválasztás alatt álló püspökjelöltje, akik együtt szolgáltak. Mind az öt gyülekezetben zsúfolt templomban ment végbe az istentisztelet, összesen 70 lelkész mondott áldást és énekelte a lelkészavatás ősi énekét. Több mint 2Ó00 ember vett részt az istentiszteleteken. 800-an vettek úrvacsorát. Mindez bizonyítja, hogy egyházunk és gyülekezeteink tagjai mekorra odaadással fordulnak a lelkészutánpótlás ügye felé. Bizonyára ezek a szolgálatok is elmélyítik több fiatalban a lelkészi életpályára jelentkezés szándékát, s további új munkásokat küld az Űr az aratásba! Ottlyk Márta ÚJSÁGÍRÓ SZAKVIZSGA Dr. Karner Ágoston országos főtitkár, aki lapunk egyik rovatvezetője, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége keretében működő Üjságíró Iskola 1981 —1982. tanévében kiváló minősítéssel újságírói szakvizsgát tett, s ezzel újságírói diplomát szerzett. ORGONAHANGVERSENYEK Trajtler Gábor augusztus 17-én Kálvin téri református templom- és 18-án este 8 órakor a tihanyi ban tart orgonahangversenyt, apátsági templomban, 19-én este Műsorán Pachelbel Bach Mendelssohn, Kodály Zoltán es Sulyok 8 órakor pedig a Budapest — Imre orgonaművei szerepelnek. A REFORMÁTUS KÜLÜGYI OSZTÁLY KITÜNTETÉSE bzombathelyen július 3-án tele templomban, nagy létszámú Lu- ther-kabátos lelkész részvételével történt Kiss Péter lelkészavatása. Édesapja, Kiss István ősszel fejezi be a teológiai levelező tanfolyamot. Ez is mutatja az egyházi szolgálatot szerető családi légkört. Jelen volt Gyergyák Ferenc, Vas megyei egyházügyi titkár, vala- nint több református és katolikus lelkész is. Az Isten igéjének szolgája nem önmagát prédikálja, mondotta Zsid. 4,12. alapján tartott igehirdetésében a püspök, hanem az ige hatalmából meríti erejét. Az ige táplálja az evangélikus lelkészt egész szolgálata nyomán, ez ad neki mindig megújuló erőt. így képes lendülettel szolgálni a gyülekezet és a haza javára. Dr. Mun- tag Andor teológiai professzor a Teológiai Akadémiát, Fehér Károly vasi esperes pedig az egyházmegyét képviselte. Az ünneplő gyülekezet tagjai majdnem mind odatérdeltek az úrvacsorái oltárhoz, ahol a szolgálatban résztvett az új lelkész is, a püspök segítőjeÖrömmel vettük a hírt, hogy az Országos Béketanács elnöksége a Református Egyház Zsinati Iroda külügyi osztályának kollektíváját eredményes békemunkája elismeréseként a magyar békemozgalom emlékplakettjével tüntette ki. A kitüntetést Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára adta át. Az ünnepségen részt vett dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lelkészi elnöke és Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyetteseA testvér református egyház külügyi hivatalával, személy szerint több munkatársával jó kapcsolatai alakultak ki egyházunknak és közelebbről sajtószolgálatunknak is a hazai ökumené keretében és a nemzetközi egyházi szolgálatok területén a kölcsönös testvéri segítés és együttmunkál- kodás szellemében. Szívből örülünk kitüntetésüknek, kívánunk további eredményes és áldásos szolgálatot. . Az Isten igéje élő és ható Isten: em berközéppon tú Nagysimonyiban július 3-án délután került sor ifjú Magassy Sándor lelkésszé avatására. Az édesapa, Magassy Sándor lelkész
