Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-08 / 32. szám
A nyugdíjas — „És az Őrák múlnak, mint a percek” — mondja (Villon után) Jani bácsi. — Mint a percek? Talán mint a gyorsvonat, úgy rohan el az életünk — igazítja helyre Mihály bácsi. — Hol él maga? — tromfolja le a kettőt Pali bácsi. — Hol van ma már a gyorsvonat sebessége, talán már csak a lökhajtásos repülőgép vagy az űrhajó jöhet számításba. Ebben a pár mondatban már benne is van mindaz, ami a lelke mélyén az idős embert foglalkoztatja. Elrohan az élet, űrrakéta sebességgel. És valamivel lassabban, de ugyanúgy elmennek a régi családi hagyományok — ha ma még csak tűnő állapotban vannak is —, és így a nyugdíjasok ügye problémává lépett elő. De kísérjük el őket életük új szakaszának kezdetén, próbáljunk beilleszkedni, az ő helyzetükbe, próbáljuk megérteni őket, igyekezzünk kiki a maga módján, a saját környezetében segíteni nekik. Mindenki előtt ismeretes, hogy a munkát egyszer abba kell hagyni. Azt a munkát, amit egy életen át kénytelen-kelletlen vagy örömmel végzett. Sokan azonban csak akkor kezdenek a nyugdíjba- menés gondolatával foglalkozni, mikor kényszerülnek szembenézni a realitásokkal. Olyasvalami ez, mint a kikerülhetetlen halál, amely tulajdonképpen -egy életen át ott lebeg a fejünk felett, de csak akkor törődünk vele, ha már-már elénk áll. A ityugdíjbamenés napja gyorsan eljön, a búcsúztatás, az obiigát ajándék átadása gyorsan megtörténik, és már itt a holnap és vele együtt kezdetét veszi életünk egy új szakasza. Reggel nem kell a vekker ébresztésére várni, nvm isszuk kapkodva a kávét, nem kell rohanni, tülekedni, a késéstől félni, értekezleteken ülni, percek alatt * problémákat megoldani. Hát nem fennséges dolog ez? Hát nem jó dolog ez? — mondják. — Hát jó dolog ez? — kérdi tőlünk a nyugdíjas. Keveseknek valóban az. Főként azoknak, akik családban vannak, akik felkészültek rá Üe, a többség élete üres lesz. Tele aggodalommal. A napok futnak, néha másznak. Egyszeriben nem tudja mit tegyen a kapott idővel, szabadsággal. Végre nyugdíjas, és nem tudja, mit tegyen a nyugdíj- jasságáral. — Mintha megváltozott volna! — mondják róla. — Mintha unatkozna! Sokat panaszkodik, hogy fáradt! Újabban nappal is lefekszik! Ott lábatlankodik a konyhában, nem lehet tőle mozogni! Ö hallja a megjegyzéseket, jól tudja, igazuk van, de ezt magának sem vallja be szívesen. És senki sem sejti, hogy mindez éppen olyan betegség, mint a többi, de a nyugdíjas szégyell róla beszélni. Mit tehetnénk érte, értük? Mivel, hogyan tudnánk neki segíteni? Kezdetben megpróbálja magát elfoglalni. Aztán rájön, hogy nem olvashat állandóan, már rendbe hozta a kertet, megnyesett minden fát, elvetett minden magot, nem fejthet folyton csak kereszt- rejtvényt, sokszor maga is úgy érzi, hogy útban van. A családtagok elmennek dolgozni, ő meg egyedül marad otthon. Lassan nem étkezik már rendesen, korán ébred, nem tud elaludni, és amikor elküldik az orvoshoz, ott azt mondja, nincsen semmi baja, mások kényszerítik arra, hogy orvoshoz menjen. De az ördögi kör még mindig nem zárul be. Érdeklődése lassan beszűkül, lelassulás, unalom, gá- toltság, félénkség ... depresszió . .. ilyesvalami sokszor a sorrend, és ennek az igazi forrása a feleslegesség érzése, a senkinek nem kellek, nincs miért éljek szomorúságból fakad. Jönnek a kisebb és a nagyobb félelmek. Nem a külsők, hanem a belső félelmek. Félelmek a problémáktól, a jövőtől, a holnaptól. Naponként felébred a megszokott időben, és nincs hová mennie. Gondoljunk csak magunkra. Minden embert letörtté tesz, ha valamilyen veszteség éri, amelybe sok érzést invesztált hosszú éveken át legyen az az állása, valamelyik kedvese, hozzánőtt állata, tárgya. í}s az efölötti szomorúsága olyan mértékű, amilyen mértékben pazarolta rá szeretetét. Ez az állapot nem szokatlan, de csak egy bizonyos ideig. De ha kihang súly ozottabb lesz, akkor betegséggé válhat és kezelésre szorul. — De tragikusabb dolgokra is sor kerülhet, ha mondjuk a napi megszokott munkának a megszűnéséhez egy szeretett személy elvesztése is társul. Még rosszabb, ha az emlékezés is megromlik és vele elvész a múlt is. Fájdalom, betegség jelentkezhet és nincs remény. Helyébe a reménytelenség lép. Gyakori az is, hogy egymásnak rendelt házastársak, egy életen át békében éltek, amíg mindegyik a maga posztján dolgozott, most állandó súrlódások váltogatják egymást. — Állandóan ki kell szolgálni! Jobb volt, amikor még hivatalba járt! Ügy viselkedik, mint egy gyerek! Vagy a másik: menj, tedd ezt meg azt, fuss ide meg oda, javítsd meg ezt meg azt, elintézhetsz mindent, van időd! Persze sokan vannak, akik alig várják, hogy nyugdíjasok lehessenek, hogy csak örüljenek, kedvenc hobbijukat űzhessék, unokáik, gyermekeik körében lehessenek. Az egészséges egyén nem vonul vissza az élettől, csak új környezetbe kerül, amelyben napjait ésszerűen töltheti el. A mi dolgunk, hogy átsegítsük nyugdíjasainkat az első nehézségeken. Ha pedig ápolásra szorulnának már, ápoljuk őket teljes odaadással, azzal az odaadással, amit nem lehet könyvből megtanulni. Az idős, nyugdíjasnak nem elég a biztonság, a szép szoba, bár kétségtelenül nagy segítség. Mindennél fontosabb számukra az életet-adó szeretet. Szeretet nélkül az öregekkel való foglalkozás sokat veszít jelentőségéből. Próbáljuk hát örömmel gazdagítani nyugdíjas öregeink napjait, serkentsük őket, hogy ők is vegyenek részt a család, a közösség dolgaiban. Nagyon elhagyottak és szükségük van mindarra a kedvességre és szeretetre, amit csak adni tudunk. Ne tagadjuk meg tőlük, hadd simuljon ki arcuk, hadd ragyogjon a szemük, hadd mondják újra élni jó, élni érdemes! Vannak jó emberek! Azoknak pedig, akik még nem gondolnak a nyugdíjas éveikre, áll az üzenet .-„Sohase kezd el az abbahagyást és sohase hagyd abba az újrakezdést.” Ez álljon minden ember szeme előtt aki öregségére elégedett életet szeretne élni. Ezért az öregségre aktívan kell felkészülni egy életen át. Gyarmathy Ir(én ORGONAEST lesz augusztus 14-én, szombaton este 8 órakor a soproni templomban. Műsor: N. Bruhns: G-dúr preludium és fúga Clerambault: Suite ler Ton J. S. Bach: Jesus Christus unser Heiland (Korálelőjáték BWV 688.) M. Duruflé: Preludium és fúga L. Vierne: Impromptu G. Litaize: Noel variation Orgonái: Hock Bertalan AFRIK A-V ASÄRNAPI GYŰJTÉS FELHASZNALÄSA Stanford A.' Shauri lelkész, az Afrikai Keresztyén Békekonferencia titkára, Dar Es Salaamból (Tanzánia) keltezett levelében mondott köszönetét a magvarór- szági egyházak Afrika vasárnapi gyűjtéséből nekik juttatott 4000 dolláros összegért. Az összeg egy részéből szegény gyermekeknek adtak támogatást, hogy tandíjukat kifizethessék és tanulhassanak. Egy másik részével pedig egy kisebb csoport vállalkozását segítették, akik szappanfőzéssel foglalkoznak, s így próbálnak önellátókká válni. Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. augusztus 8-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. ifj. Szentpéte- ry Péter. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thalj' Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidé- liuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. S. Bonryai Sándor. Pestújhely de. 10. Matúz Pál. Rákospalota MÁV (2lep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Korén Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Garam Zoltán, de. 11. Garant Zoltán, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Scholz László, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Misswra Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Budaörs ílu. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság ünnepe után a 9. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: X Kor 10, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 16. 1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet DR. SELMECZl JÁNOS, a Teológus Otthon igazgatója. — HÁZASSÁG. Kiss Péter segédlelkész és Szűcs Ágnes július 3-án Szombathelyen tartották esküvőjüket. — Ifj. Magassy Sándor segédlelkész és Csonka Zsuzsanna teológiai hallagtó július 17-én Albert- irsán tartották^esküvőjüket. — Fábián Ferenc kissomlyói se- gédlelkés'z és dr. Czinkoczky- Szende Magdolna július 24-én tartották esküvőjüket. — HALÁLOZÁS. Györgyi Jenő 82 éves korában június 25-én Szombathelyen elhunyt. Temgeté- se június 28-án volt Meszlenben. — Kovács István, az acsádi gyülekezet tagja 85 éves korában elhunyt. Temetése július 6-án volt az acsádi temetőben. — Kajtár Gyula, a nemescsói gyülekezet presbitere 49 éves korában július 10-én váratlanul elhunyt. Temetése július 14-én volt Nemescsón. — Boros Mihály, a kőszegdo- roszlói gyülekezet presbitere június 24-én Szombathelyen elhunyt. Temetése június 28-án volt a kő- szegdoroszlói temetőben. — BEKÖLTÖZHETŐ háromszobáíí családi ház eladó Nyíregyháza, Krúdy Gyula út 16. Megtekinthető bármikor. Érdeklődni is lehet: Csontos, Budapest, Naphegy u. 13. — 1947 előtti, használt levelezőlapokat. borítékokat, tábori postát, bélyeggyűjteményeket veszek. Cornides bé- lvegkereskedő. 1067 Budapest. Lenin krt. 79. (udvari). Telefon: 121-589. evangélikus élet A Magyarországi Evanaélikus Egyház Saltóosztáiyának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.1930 Athenaeum Nyomda. Budaoest Rotációs maeasnvomás Felelős ve?ető: Szlávik András vezérigazgató 1P»©il „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lk 12,48). VASÁRNAP. — „Istei#a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” (1 Pt 5, 5 — Zsolt 39, 10 — Mt 25, 14—30 — Zsolt 58). A teljes Szentírás, s az egyház története tanúskodik róla, hogy az Űristen megszégyeníti, megalázza a büszke, dölyfös embert.’ De az is tény, hogy Isten felmagasztalja az alázatos szívűt, aki nem magában bízik, de egészen rábízza magát Isten irgalmára, kegyelmére. „Mentsd meg a kevélységtől, Elbízott önhittségtől, Uram, híveidet; Ints, hogy sokkal tartozunk, Méltatlan szolgák vagyunk: Ö, adj alázatos szívet” (459, 6. v.). HÉTFŐ. — „A szeretetben meggyökerezve és megalapozva ismerjétek meg Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét” (Ef 3, 17—19 — Jób 11, 7 — 1 Kir 3, 16—28 — 1 Krón 16, 1— 22). A keresztyén ember boldogító felismerése és tapasztalata Krisztus páratlan szeretete. Ezt nem lehet megérteni, ezzel nem lehet betelni, ezt nem lehet meghálálni sohasem. Miközben újra meg újra rácsodálkozunk Krisztus egyedülálló szeretetére, egyre jobban kívánjuk. Jó lenne, ha mind teljesebb, zavartalanabb és gyümölcsözőbb lenne Krisztus szeretetének ereje, sugárzása, hatása mindennap bennünk s általunk. Ezért imádkozunk hittel reménységgel. „Te vagy a szeretetnek Remeke, ó, Uram! E földön minden elvész. Éltünk is elrohan; De örök szeretet. Halál ellen paizs, A szeretet átnyúlik A másvilágba is” (446, 5. v.). KEDD. — „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket” (1 Kor 1,28 — Zsolt 8, 3 Péld 8, 12—21 — 1 Krón 16, 23— 43). Isten cselekvése mindig meglepő, sokszor meghökkentő, a megszokottól eltérő,, olykor zavarba ejtő. A gyengét, az erőtlent, az alkalmatlannak látszót hívja el és bízza meg, hogy általa valóra váltsa terveit. Minket is fel akar és fel is tud használni munkájában, ha alázatosan és engedelmesen elfogadjuk az elhívást és vállaljuk a küldetést. „Te megszülettél énnekem, És én még nem is éltem. Kiválasztottál engemet, És földre jöttél értem. Még meg sem alkotott kezed, És Lelked már elvégzett Az én üdvömre mindent” (729, 2. v.). SZERDA. — „Krisztusban kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte” (Ef 1, 4 — 1 Móz 1, 27 — 1 Pt 3, 1—6 — 1 Krón 17, 1—14). Hitünk nagy titka, hogy Isten a Krisztusban már a világ teremtése előtt kiválasztott minket magának az üdvösségre. Nem kétséges, hogy ezt Isten teljesen szabadon, csupa szerétéiből tette. Az sem kérdéses, Isten azt akarja, hogy mi szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha Krisztus által megváltva, a Szentlélek által vezettetve megmaradunk az Atya közelségében. „Midőn világot támasztál Amaz örök igében, Te engem üdvre választál A Krisztus érdemében; Te híveid és szenteid Könyvébe írtad nevem, Hogy úgy legyen, mint kegyesen Rendelted, ó, Istenem” (30, 3. v.). „CSÜTÖRTÖK. — „Isten teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki a mennynek és ä földnek Ura” (ApCsel 17, 24 — Zsolt 74, 16 — Ez 3, 17—19 — 1 Krón 17, 15—27). Az ókori görög szellemiség fővárosában, Athénben hitvallásként hangzottak el e szavak Pál apostol ajkán. Az apostollal és minden Istenben hivő emberrel együtt mi is boldogan valljuk és hirdetjük, hogy a világot Isten alkotta. Ó teremtette a nagy mindenséget, ö az Ura a mennynek és a földnek. A teremtő és gondviselő Istenbe vetett hitünk biztonságot ad nekünk s arra késztet, hogy szeressük Istent s minden teremtményét, és felelősen éljünk a világon. „Mennynek, földnek teremtője, Ó szentséges Háromság, E világnak éltetője, Véghetetlen boldogság! Te bölcs rendelésdnek A menny és föld engednek” (49, 1. v.). PÉNTEK. — Jézus mondja: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibenne- tek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn 15, 7 — Zsolt 42, 9 — Mt 13, 44—46 — I Krón 18, 1—17). Amit Jézus ígér szinte hihetetlen. De csak addig, amíg nem ismerjük igazán az Úr Jézust, s nem értjük szavait. Jézus ígérete felettébb biztató, de csak azok számára, akik bizodalmas és feltétlen engedelmes hittel kapcsolódnak hozzá. Ha Jézussal olyan közösségben Vagyunk, mint a szőlőtő és a szőlővesszök, akkor boldogan megtapasztalhatjuk, hogy amit hittel kérünk, azt meg is kapjuk, ha javunkra van. „Jézus, Jézus, én életem, Én teben- ned maradok; Amim csak van, tied legyen Mindenem, mit adha-r tok. Szívem, ajkam, életem Tisztességedre legyen; Semmi el nem szakít tőled. Te bennem, én benned élek” (415, 4. v.). SZOMBAT. — Krisztus mondja: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem” (Jel 3, 19 — Péld 3, II — Mt 7, 24—27 — 1 Krón 19, 1—15). Minden ember ösztönösen tiltakozik bármiféle feddéssel, fenyítéssel szemben, s ha csak egy módja van rá, igyekszik elkerülni. A jogosan és méltányosan alkalmazott feddés, fenyítés szükséges rossz, amely a jót szolgálja. Ha ez igaz általában — már pedig igaz —, még inkább igaz, ha a Krisztus fedd, illetve fényit. Az ö feddése egészen bizonyosan nem bosszúból fakad és mindig a mi üdvösségünket munkálja. „Vesz- sződet csókolom, mely dorgál, Meghajtom szent kezed előtt, A kísértés csak jómra szolgál, Kitartásra ez ad erőt. Ez nemesíti szívemet, S érezteti kegyelmedet” (12, 4. v.). Táborszky László AMERIKAI TEOLÓGIAI HALLGATÓK A SZOVJETUNIÓBAN „Az Egyesült Államokban sok ember még félelmetes ellenségnek tartja a Szovjetuniót. Utazásunk során mást láttunk. Bámulatra- méltó és elkötelezett emberekkel találkoztunk, akik keresztyén hitüket nagyon nehéz körülmények között kell gyakorolják” — mondotta Luanne Deckardf aki a Lutheránus Világszövetség USA Nemzeti Bizottsága megbízásából 12 amerikai teológiai hallgatót kísért a Szovjetuinóba ez év júniusában. „Néhányan itthon egyszerűen nem tudták megérteni, miért akarunk a Szovjetunióba utazni. Az amerikaiaknak azonban le kell vetniük a fölényesség érzését. Az USA-ban mi megragadó élményekről fogunk beszámolni” — mondotta hazaérkezésekor. A hallgatók, akik amerikai és kanadai evangélikus tagegyházak szemináriumaiból jöttek, meglátogatták Észtországot, Lettországot, Litvániát, Leningrádot és Moszkvát Elkísérte őket a nemzeti bizottság főtitkára, dr. Paul Wee is. Mindenekelőtt keresztyén és azon belül is az evangélikus életet keresték a balti államokban, valamint első kicsiny lépéseket kívántak tenni, hogy a kölcsönös megértést elősegítsék és személyes kapcsolatokat létesítsenek. Különösen is a békéről és a marxizmusról beszélgettek, számolt be Luanne Deckard. „Az emberek nagyon kíváncsiak voltak az információkra és sok kérdést tettek föl.” Más egyházak tagjaival is találkoztak a hallgatók, így baptistákkal, római katolikusokkal és orosz ■ ortodox szemináriumot is meglátogattak. A szovjet emberek kifejezték reményüket, hogy viszontláthatják egymást hamarosan és az USA nemzeti bizottság érdeklődik a program folytatása iránt.