Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-04 / 27. szám

GYERMEKEKNEK. Zákeus Lk 19,1—10 ZÁKEUS EGY CSÖPP KICSI EMBERKE VOLT, egy csöpp ki­csi emberke ám ...” Ez a mondat egy gyerekek számára írt ének első sora. Biztosan ismeritek ti is. Zákeus Jerikóban élt. Ez a város Jeruzsálemtől hat óra járásnyira, egy széles és mély völgykatlanban terül el. nem messze a Jordántól. Mivel a városban és környékén akkoriban több forrás is fakadt, földje dúsan ’ termett. Híres bal­zsamcserjéi, gránátalma-, na­rancs- és pálmaligetei voltak. De a „.pálmafák városa” nemcsak szép fekvésű, jól megerősített és gazdagon kiépült hely volt, ha­nem kulcspontja az élénk keres­kedelemnek Palesztina és Arábia között. Ezért természetesen fon­tos vámközpont is. Az egyes ese­tekben kiszabható vám összege meg volt határozva. Mégis nagy kísértést jelentett. A vámszedök- nek sok lehetőségük nyílt a csa­lásra és a zsarolásra. Többnyire hamarosan meg is gazdagodtak. Mégsem voltak megbecsült embe­rek. Mindenki tudta, hogy vágyó­kat hamis úton szerezték. A meg­károsított, becsapott kereskedők, utasok között sok gyűlölőjük, es­küdt ellenségük akadt. A város lakói messzire elkerülték őket, és a legszükségesebbeken kívül nem is beszéltek velük. Zákeus fő­vámszedő volt. Még a vámszedők között is főember. Ráadásul ap­rócska, mozgékony kis alakja is gúnyolódás tárgyává tette. AMIKOR JÉZUS JERIKÓBA ÉRKEZETT, hamarosan nagy tö­meg vette körül. Tudjátok, milyen kíváncsi természetűek az embe­rek. Ha valami látványosság adó­dik, rögtön összesereglenek. Olyan sokan lesznek egyszerre, hogy a kevés érkezők akár le is mond­hatnak arról, hogy megtudják, mi a látnivaló. Zákeus is így járt. Mire fülébe jutott a hír, hogy Jé­zus, a híres, csodatevő tanítómes- t§r itt van, már hiába rohant ki az ujtcára. A tömeg összézárult előtte. Az emberek annyira utál­ták, hogy nem engedték Jézus kö­zelébe. Ö pedig alacsony termete miatt nem láthatott el az orra előtt egymásnak, feszülő vállak fö­lött. ( De Zákeus fürge volt, és eszes. Olyan valaki, aki minden helyzetben könnyen feltalálja ma­gát. Ráadásul most még az emész­tő kíváncsiság is sarkallta. Előre haladt az út mentén, és hipp-hopp, máris fenn volt egy magas eperfa legfelső ágán. Sejtette, hogy a hí­res tanítómester itt fog elhaladni a fa alatt. De mi történt! Sokkal csodálatosabb dolog, mint amit remélni mert! Hiszen csak arra vágyott, hogy egy pillantást vet­hessen a mesterre. Ám amikor Jé­zus odaért, megállt. Felnézett és megszólította őt: „Zákeus, gyor­san jöjj le, mert ma a te házad-, ban kell megszállnom!” Mintha az Ezeregy éjszaka meséi keltek volna életre! Jézus tudja az ő ne­vét! Nem restellt szóbaállni vele! Zákeusnak a lélekzete is elállt a váratlan ineglepetéstől és öröm­től. Még este, a házának legdísze­sebb termében elköltött vacsora közben is némán és szomjasan itta a mester szavait. Lassan mégis összeszedte magát és odafordul Jézushoz:” íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, megadom a négyszeresét!” A meg­szólított mester így válaszolt: „Ma lett üdvössége e háznak!” ZÁKEUS ÜJ EMBERRÉ LEtT AZÁLTAL, hogy Jézus betért hozzá, a megvetetthez. De ezen a napon visszatalált az emberek­hez is. Csalással szerzett vagyo­nát szétosztotta a szegények és az általa megkárosítottak között. „Mert eljött az Emberfia, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.” Zákeust megtalálta Jé­zus. Minket is keres, mindegyi­künket. Szeret bennünket, holott mi éppúgy nem érdemeljük ezt meg. mint a vámszedő. De Jézus hozzánk is kész betérni és újjá formálni az életünket, hogy visz- szatalálhassunk Istenhez és a kö­rülöttünk élő emberekhez. Hanvay Mária Még kapható Dr. (Vluntag Andor: JCB KÖNYVE exegézise Ara: 255.— Ft. Kapható a Sajtóosztályon „írok nektek, ifjak...” Miért szeretnék lelkész lenni? Tallózás teológiai hallgatók önéletrajzi vallomásai között A Teológiai Akadémiára való jelentkezésnél a jelentkezők a kérvényhez önéletrajzot mellékel­nek, amelyben az életrajzi adatok mellett azt is kifejtik, mi indítot­ta őket a teológiára való jelentke­zésre, illetve a lelkészi szolgálat vállalására. Az idei jelentkezők és az előző évek jelentkezőinek ön­életrajzait olvasva a fiatalok út­keresésének, hitrejutásának és szolgálatvállalásának tarka sok­színűsége elevenedik meg előt­tünk. Isten hívása Szinte valamennyi vallomásból kicsendül az a bizonyosság, hogy Isten hívta el őket a szolgálatra. „Az utóbbi időben egyre jobban és tisztábban hallom Mesterem hívó szavát: az aratni való sok, de a mynkás kevés” — olvassuk az egyik jelentkező vallomásában. Van, aki a családi otthonban, a papi házban hallotta meg Isten hívó szavát: „Gyermekkorom óta a lelkészi szolgálatra készülök. Szüleim lelkészek és már gyer­mekkoromban megszerettem a lel­készi szolgálat örömeit és gondja­it.” Más meg rokoni kapcsolatok révén kapott kedvet a lelkész! szolgálatra: „Szabadidőmet több­nyire nővéreméknél töltöttem, aki férjével együtt lelkész. Az ő pél­dájuk, hivatástudatok indított el ezen az úton”. Ismét mást a teo­lógusokkal való találkozás indí­tott el: „Az a gondolat, hogy a teológiára jelentkezem, először három évvel ezelőtt merült fel bennem. Egy bibliakör alkalmá­val teológusok elmondták, hogyan készülnek a lelkészi szolgálatra. Ez nekem nagyon megtetszett és úgy gondolom erre a célra érde­mes rátenni az életemet.” Isten hívását kell azoknál is meglátnunk, akik csak azt érzik, hogy szükség van rájuk az egy­ház szolgálatában. „Tudom, hogy az egyháznak egyre nagyobb szüksége van iól felkészült, szol­gálatukat feltétlenül vállaló lel­készekre, Szeretném és is uta­sommal, minden erőmmel azt a célt szolgálni, hogy egyházunk betöltse hivatását.” „Gyakran ta­pasztaltam, milyen sok munka jut ma egy lelkészre, amikor egy­re kevesebb a lelkész. Ügy érzem, nekem is be kell állnom a szolgá­ló sorába.” s Ebben az összefüggésben végül hadd idézzük a következő vallo­mást: „Valószínű, hogy blinden jelentkező önéletrajzában ez áll: Isten hívó szavára jelentkezem a teológiára. Most én is ezt írom le és hiszem, hogy mindenki aki ezt leírta, őszintén írtá le.” Mi is hisz- szük. Szolgálatvállalás — kiteljesedett élet A legtöbb jelentkező a szolgálat vállalásában látja élete célját és értelmét. „A Szentírás olvasása és nagyon sok imádkozás után rá­jöttem, hogy mi a keresztyén em­ber hivatása: Szeretni Istent és szeretettel szolgálni az embernek. Megtanítani az embereket, a gyermeki bizalomra és a szolgálat útjára.” Vagy egy másik vallomá­sa: „Én nagyon sok szeretet és boldogságot kaptam Jézus Krisz­tustól. Ezt a boldogságot szeret­ném átültetni mások szívébe is.” Ugyanez más szavakkal kifejezve: „Szeretném átadni az emberek­nek azt a nyugodt boldogságot, amit csak Istnen közelében érez­het meg az ember.” Néhány vallomás ezt a szolgá­latot egészen konkrétan rogalmaz- zameg: „Sok fiatallal, munkatárs­sal, vagy ismerőssel szoktam be­szélgetni a megtérésről. Bibliáról, Isten dolgairól. Ezek a beszélge­tések juttattak el arra a felisme­résre, hogy milyen kevesen isme­rik Istent igazán. Arra szeretném egész életemet szentelni, hogy má­soknak hirdessem Isten igéjét, örömüzenetét. Én csak ebben a szolgálatban tudom elképzelni az életemet.” „Szeretek gyermekekkel foglal­kozni, de ugyanakkor nagyon ér­dekelnek a kereső fiatalok is. Ve­lük együtt szeretném megtalálni az értelmes élet felé vezető uta^.” „Konfirmandus korom óta járok az ifjúsági bibliakörbe. Az ottani beszélgetések gondolkodásra kész­tettek, mert az Ifjúság problémái­val és az életre való felkészüléssel foglalkoztak. Fokozatosan érlelő­dött meg benenm a gondolat, hogy az evangéliumot, amelyből annyi lelki gazdagságot merítettem, to­vább kell adnom, hogy másoknak is örömet adjon.” A döntés feszültsége A lelkészi szolgálat vállalásánál talán még nehezebb a döntés, mint más hivatásnál. Sokan csak évek múlva tudnak dönteni: „Az Evangélikus Életből olvastam, hogy leányok is jelentkezhetnek a lelkészi szolgálatra, de sajnos akkor hagytam magam lebeszélni. Most két év után örülök, hogy jelentkezhetek.” Szinte minden jelentkező elő­ször más szeretetett volna lenni. Hogy mégis, miért mondanak le eredeti tervükről, azt nagyon őszintén fejezi ki a következő val­lomás : „Tanáraim , orvosnak szántak. Én is erre a pályára ké­szültem első gimnázium óta. Ben­nem azonban körülbelül kéj éve megjelent a lelkészi munka irán­ti. vonzódás, amely végül is győ­zött.. Hogy mi vonz a lelkészi pá­lyára? Az, hogy beszélhetek Jé­zus életéről, szeretőiéről, halálá­ról, feltámadásáról és az örök életről, és hogy azt a tisztább em­beri életet, amit Jézus nekem fel­kínált, másoknak is felkínálha­tom:” Egy másik vallomásban Ugyanezt a gondolatot olvashat­juk : „Az érettségi után az első ter­vem az volt, hogy könyvelői ké­pesítésem alapján dolgozni me­gyek. De amikor már közel álltam ehhez, rájöttem, hogy ez a munka nem elégít ki. Gyülekezetben szeretnék szolgálni, hogy az em­berek életét boldogabbá, szebbé tegyem.” A döntés feszültségének illuszt­rálására végül álljon itt egy idő­sebb jelentkező vallomása: „Tu­dom, hogy nem egyszerű 29 éve­sen nekivágni a teljesen új útnak. Sok akadály mered elém. De bí­zom abban, hogy Isten, aki elhí­vott, nekem is megadja az erőt az akadályok leküzdésére.” Mi ,.js, bízunjt abban, hogy Isten minden akadályt el tud hárítani á szolgálat útjából. Ezért csak biztatni tudjuk a döntés feszült­ségében küszködő fiatal testvére­inket a szolgálat útjának bátor vállalására. 1 Sclmeczi János OLYAN A SZÓRVÁNY, MINT a PARTTALAN FOLYÓ. Ere­detét is alig, de hogy a tenger hol nyeli el, végkép nem tudjuk. A földrajzi kategóriák, amelyek az egyházi közigazgatást is nagyjá­ból meghatározzák, a szórvány­egyház esetében szinte használha- tatlanok.Pedig amióta egyház lé­tezik, hívei mindenkor gyüleke­zetté képződtek, az őskeresztyén időktől napjainkig. Ma is minden gyülekezeti tag „elvileg” vala­mely egyházközséghez tartozik. Persze, csak elvileg. A gyakorlat­ban különös helyzetek adódnak. Mert a szórványtag, mint a karsztpatak, elő-előbukkan, majd eltűnik. Az élet könyörtelen sza­bályai, születés, halál, a gazdasági életben beállt változások, munka- és lakóhely csere, az érzelmi szá­lak, kötődések bomlása, szekulari­záció, a világnézetben beállt vál­tozás, stb., aligha vannak tekin­tettel az egyház kialakult szerve­zetére, gyülekezeti életére. Teg­nap még volt szórványhivő, ma már nincs, holnap újra csak lehet. Aztán kezdődik minden elölről: hol volt, hol nem volt, hol van, hol nincs. Aszerint, ahogyan az élet menetrendje alakul. Népünk életében a mögöttünk levő 2—3 évtizedben robbanás- szerű „mozgás” állt be. Migráció­nak nevezik ezt hivatalosan —, migráció a lakosság helyváltozta­tása egy országon belül, átköltö­zés. áttelepülés egyik helyről a másikra —, s ennek kihatását nem csak szórványösszefüggésben érezte meg az egyház, de jelentős, nagy gyülekezeteit is alaposan megrázta. A migráció elsörenden falusi gyülekezeteinket tépázta meg. Még fel sem tudtuk mérni ezt a társadalmi földrengést. Igaz, je­Rédey Pál riportja Búvópatak 1. len pillanatban az utólökések korszakát éljük Véglegesen még mindig nem ülepedett meg a társadalom, vagyis ez a mozgás csak üllepedc ben van. Ezért fe­lesleges jósolgatnunk, hiteles prognózisokat készítenünk, a jövő még számos variációval meglep­het, megcsúfolhatja számításain­kat. DE HÁT TULAJDONKÉPPEN NEM „SZÓRVÁNYELMÉLETET” akarok nyújtani hanem egy való­ságos, talán az ország egyik legna­gyobb szórvány gyülekezetéről ri­portot írni. Ez a szórvány fél me­gyére terjed ki, s mintegy 120— 150 közigazgatási települést érint. Központja egy megyei székhely, Zalaegerszeg, amelynek terebélyes szárnyai alatt, mint kotlósnál a kiscsirkék, meghúzódnak a ki- sebb-nagyobb települések. Elasz­tikusnak kell e szárnyaknak len­niük. Göcsej és Hetes, Észak-nyu- gat-Somogy, de a Dráva menti községek is mind alattuk topo­rognak. Alig tudnám meghúzni a közigazgatási határt. Mert Nyu­gaton, valaho 1 az Őrség szélén húzódik, Északon tán a Zala fo­lyó karolja körül. Délen a Drá­va, s Keleten —, itt a legbizonyta- nabb i—, mert bele-belecsipeget Somogyba. Itt igazán érvényes az állítás: a léleknek nincsenek ha­tárai. S ezen a roppant területen, számtalan községben egy szikár, magas, mélyen ülő tekintetű, sza­vában, véleményében megfontolt lelkészünk, Pintér János végzi a munkát. AZ IGAZSÁGHOZ HOZZÁ­TARTOZIK, hogy a megyében hét lelkész dolgozik. Négy városából kettő, Zalaegerszeg és Lenti, va­lamint két járás azonban kizárólag az ő munkaterülete. — El sem tudnám életemet, pa­pi szolgálatomat szórvány nélkül képzelni. S mi tud.juk, hogy ez vasárna­ponként hat istentiszteletből, évi 15 ezer km szolgálati útból, sok­sok látogatásból, bibliaórából és egyébb szolgálatból áll. A me­gyének 317 ezer lakosa van, ennek több, mint a fele Pintér János te­rületére esik, híveinek száma vi­szont alig haladja meg a 650-et. S ha ebből a számból levesszük a zalaegerszegi gyülekezet 421 lel­két, akkor a maradék 230 él a 120—150 községben. Gombostűk a szalmakazalban, ember legyen, aki megtalálja őket. — Évek. évtizedek óta vasár- és ünnepnapon nem tud a család együttlenni —, mondja a lelkész- né nagy megértéssel. — A fér­jem vasárnaponként 100-120 km-t kocsizik, délután ötkor jut ebéd­hez. Ezt a munkát csak közös vállalásban végezhetjük. Én a csa­láddal, a háztartással törődöm, hogy ő maradéktalanul és gond nélkül végezhesse hivatását. Tisztaság és példás rend van a papiakon, pedig a papné is dolgo­zik. A gyermekek közül az egyik férjnél van, a másik tanul. A kö­zös munka valahogy így teljes. Feszül az istráng, erősen húznak mindketten, de hittel vallják, „a szekeret végső soron az egyház Ura húzza”. — Rólam ne írjanak —, kér is­mételten a lelkész. Szerénysége meglep. — A szolgálatra essék a hangsúly, hiszen minden kollega erején felül húz, érdemtelenül ne emeljék ki nevemet a sorból. NEM FONOK BABÉRKOSZO­RÚT Pintér János számára, glóri­át sem kovácsolok színes fémből. Egyházunkban ez nem szokás. Az életnek koronáját’, a hűség jutal­mát odafent osztogatják. Itt alul gyakran szívkoszorú, érelmeszese­dés, infarctus, visszérgyulladás és magas vérnyomás jut osztályré­szül. Mégsem lehet Pintér nevét kihagyni a zalai antológiából. El­sősorban azért, mert a jövőt kém­leljük, s ha majd át kell adnia a stafétabotot, talán e sorokon ke­resztül kedvhez jutnak a fiatalok hasonló munka végzéséhez. Mert Pintér János azt vallja: „amikor vasárnaponként utam végére érek, tele van a szívem hálával és örömmel.” És tételekbe foglalva így nyilat­kozik : — A szórványmunkához hit, türelem, megértés, áldozatkész szeretet kell. És felettébb sok ru­galmasság. Ha valahol megszűnik egy-egy istentiszteleti hely, má­sutt kell kezdeményezni. — Kedvetlenül, reménytelenül nem lehet végezni szórványmun­kát. — A jövőben a templom „vá­rakozóhely” lesz. A templom ugyanis nem megy helybe a hí­vekhez. A lelkésznek az otthona­ikban kell elérnie a híveket. Szór­ványhívekkel a kontaktust sze­mélyesen vagy levélben kell rend­szeresen fenntartani. — Rendkívül fontos a tervsze­rűség és pontosság. Ha egyszer ki­marad az istentisztelet vagy egyéb alkalom, behozhatatlan zavar támad. Az időhöz és idő­pontokhoz való pontos alkalmaz­kodás a szórványmunka alfabétá­ja. Az egyik legdöntőbb kérdés. És aki így fogalmaz, a mögött pl. 1981-ben Zalaegerszegen (hely­ben!) 229, Barlahidán (fiiiában!) 143 és a szórványokban 123, ösz- szesen 497 istentisztelet van. A többi munkájáról most ne is essék szó. PERSZE A DERŰ, REMÉNY­SÉG, TÜRELEM ÉS MEGÉRTÉS IS nem egyszer próbára van téve. A végtelen távolságok, az elide­genedés, szekularizáció, és egyéb negatív jelenségek keserves ta­pasztalatokat nyújtanak. Problé­mák előtt nem egyszer áll Pin­tér János is. A városi gyülekezet­ben pl. a szabad szombat beveze­tése elvonja a híveket a templom­ból, a falvakban az elöregedés egyre kiáltóbb valóság. Az öregek orvosra, ápolásra szorulnak. So­kan már nem képesek templom­ba járni, istentiszteleteken részt venni. Diakóniai munkája szinte a beteglátogatásra korlátozódik. És nehézséget jelent a közleke­dés is: vasárnaponként ritkábbak az autóbuszjáratok, ennek követ­keztében egyre nehezebb koordi­nálni az istentiszteleti alkalmakat. Soroljuk a nehézségeket? Bizony nehéz feltételekkel kell naponta megbirkóznia. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents