Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-27 / 26. szám

GYERMEKEKNEK.

Lévi

Mt 9,9—13

Bizonyára tapasztaltuk már mindannyian, hogy milyen sokszor elválasztanak embereket a köztük levő különbségek! Gondoljunk arra, egyik gyerek ügyesebb, a másik okosabb, egyik kisportolt, erős, a másik gyengébb szervezetű és egészségű, s talán éppen a különbségek miatt nehezen férnek meg egymással.

JÉZUS NEM TETT KÜLÖNBSÉGET az emberek között. Gazdaghoz, szegényhez, egyszerűbb- höz, vagy magas tudásúhoz egyforma szeretettel fordult. Mindenkin akart segíteni, de elsősorban is törődött azokkal, akiket embertársaik, különösen a farizeusok, akik magukat kegyesebbnek, istenfélőbbnek, okosabbnak gondolták másoknál, megvetettek, kirekesztettek maguk közül. Ök megütköztek, amikor Jézus olyan emberekkel állt szóba, akiktől véleményük szerint távol kellett volna tartania magát.

Ilyenek voltak Jézus korában a mindenki által lenézett, megvetett vámszedők. A vámnak sok fajtája volt: híd-vám, kikötővám, városi-vám. A vámszedők 'a pogány rómaiak szolgálatában álltak s nem egy közülük visszaélt hatalmával. „Ki mivel bánik, azzal kenődik” — tarja a közmondás, s bizony előfordult, hogy nyerészkedtek, a pénzzel csaltak, többet vettek el az előírt vámnál. Nem is áltak szóba velük, csalókkal és rablókkal, a farizeusok.

EGY ILYEN BŰNÖS vámszedő mellett állt meg egyszer Jézus. Lévinek hívták, s hozzá szólt Jézus hívó szava: jöjj kövess engem! Csak sejteni lehet, mit érezhetett Lévi? Valami kimondhatatlan örömöt! Jézus szóba áll vele, a vámszedővel, sőt felszólítja, hogy járjon vele tanítványként. Üj úton, új életbe indulhat Lévi Jézus nyomában! S ő boldogan,

készségesen indul Jézus követésére.

S mit gondoltak a farizeusok? Bosszankodtak, morogtak, föl sem tudták fogni, hogyan tehet ilyet Jézus? Micsoda megbotránkoztató, hogy tanítványai közé fogad egy vámszedpt! Haragjuk csak akkor lett nagyobb mikor Jézus még asztalhoz is ült Lévi házában bűnösökkel, más vámszedőkkel. Jézus korában az asztalközösség azt jelentette, hogy elfogadom, megértem, szeretem azt az embert akivel egy asztalhoz ülök. Szóvá is tették a tanítványoknak! Jézus azonban értésükre adta: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Ezeknek a bűnös embereknek segítségre, szeretetre van szükségük, hogy megtalálják a jó utat, megtérjenek, őket a bűnösöket hívogatni, megmenteni jöttem a világba. Isten országának örömüzenete nekik is szól.

S, hogy Jézus nemcsak elmondta véleményét, hanem valóságosan megmentett, kivezetett embereket a bűnből, hamisságból, azt a farizeusok láthatták Lévi esetében.

JÉZUS HfVÓ SZAVÁNAK hatalma, életújító ereje van! Lévi se gondolkozott, hogy inkább a jó jövedelmet, megélhetést válasz- sza-e vagy sem. Egyet tudott csak, hogy a régi, sok igazságtalansággal, csalással teli élet helyett Jézus mellett mindent megtalál, ami által igazán teljes lehet élete.

Milyen nagyszerű, hogy Jézus miieket is, engem is hívogat, szóba all velünk, igéjében szól hozzánk. Van akjt már gyermekkorában -követésére hív, s akarja, hogy aki tanítványa, az embertársaihoz ugyanolyan, különbségtételt, korlátot nem ismerő szeretettel forduljon mint Jézus, aki a vámszedő Lévit is tanítványává tette! Deméné Smidéliusz Katalin

AZ EURÓPAI ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI TANÄCS VB-ÜLÉSE

Az Európai ökumenikus Ifjúsá- résztvesz dr. Görög Tibor, a Regi Tanács Végrehajtó Bizottsága resztyén Békekonferencia prágai június 23—28. között ülést tart irodájának igazgatója, az Ifjúsági Szófiában' (Bulgária). Az ülésen Tanács alelnöke.

*

„írok nektek, ifjak...”

Nemzetközi szolgálatunk

Itthon

Evangélikus Múzeumunk bejáratánál térkép látható, tele gombostűkkel. A „megtűzdelt'’ országokból, városokból fogadott már látogatókat a múzeum —, Dél- Amerikátpl Japánig, az Egyesült Államoktól Madagaszkáron át Ausztráliáig. Ez csak egy példa a sok közül. Évente másfélszer any- nyi külföldi fordul meg hazánkban, mint amennyi az ország lakossága. Sokan az egyházi élettel is szeretnének megismerkedni, vagy csak betévednek egy-egy templomba, gyülekezetbe. Külföldi turistacsoportok — németek, finnek, svédfek, dánok stb. — gyakran egyházi programot is kérnek. Számos hivatalos vendéget fogadunk, püspököket, professzorokat, nemzetközi egyházi szefve- zetek képviselőit. Megismerhetik egyházunk életét, igét hirdetnek a gyülekezetekben, és a látogatás élményével gazdagodva térhetnek haza. — Teológiai Akadémiánk minden évben finn ösztöndíjas lelkészt fogad. A külföldi vendégek gyakran tartanak előadást leiké,szék és teológiai hallgatók részére.

Legfontosabb nemzetközi feladatunk most a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlésének előkészítése, amelyre 1984. nyarán Budapesten kerül sor. A résztvevők száma az ezret jóval meg fogja haladni. Ilyen méretű egyházi összejövetelt Magyarországon, illetve szocialista országban még nem tartottak. Sok-sok hitre és erőre, minden képességünkre szükség van ahhoz, hogy majd jó rendben folyjék le.

Ügy érzem, hogy köszönettel tartozom a lap minden egyes cikkírójának. Nagvori tartalmas a lapunk, nemcsak lelkileg, hanem szellemileg is. Örömmel olvasom minden sorát. Alig várom a csütörtököt, hogy megjelenjen. De a hét minden napján kézbe veszem. Az áprilisi 25. sz. sokat jelent számomra. Dr. Kneffel főorvos és Kiss Péter cikke. Az alkoholistákkal foglalkoznak. Szív-« ügyem, mert több mint egy évKülföldön

Külföldi szolgálatunk legnagyobb részét különféle nemzetközi konferenciákon, látogatásokon végezzük, együttműködve — éppúgy, mint idehaza, az Ökumenikus Tanács többi tagegyházával. Az elmúlt évben 62 nemzetközi konferencián, látogatáson vettek részt egyházunk képviselői. A választék igen széles: egyetemi lelkészek konferenciája, diakóniai otthonok meglátogatása, megemlékezés Árpádházi Erzsébetről, megbeszélés az Egyházak Világtanácsa VI. nagygyűlésének témájáról, evangélikus egyházi vezetők véleménycseréje a nemzetközi helyzetről stb. A finn—magyar— észt lelkészkonferencián 26 lelkészünk vett részt. Minden évben tíz teológus utazik a Német Demokratikus Köztársaságba, hogy az ottani diakóniai intézmények munkájával megismerkedjék, és a nyelvet is gyakorolja. Jó néhány lelkészünk volt már külföldi egyetemeken, főiskolákon ösztöndíjjal. — A finn—magyar testvérgyülekezetek kapcsolata hivatalosan az idén indult útjára. A Lutheránia ének- és zenekar nagy sikerrel adott hangversenyeket a Német Szövetségi Köztársaságban. Évente mintegy 50 személy, lelkészházaspárok és diakóniai munkások kapnak lehetőséget külföldi üdülésre —, ők is hozzájárulnak hazánk és egyházunk megismertetéséhez.

Hittel és tudással

„ ... tegyetek tanítvánnyá minden népet...” mondotta Jézus mennybemenetele előtt tanítvátizecfet dolgoztam. Ügy érzem, hogy Isten újból munkásokat akar állítani e nagyon nehéz területen. Én már sajnos sem korom, sem egészségi állapotom miatt nem tudok szolgálni. Imádkozni soha nem szűntem meg az iszákosokért.

Hálásan köszönöm fáradozásukat. Isten gazdag áldását kéri munkájukra.

özv. Török Istvánné

nyainak. A „tanítványok” ma már majdnem minden nép között megtalálhatók. Nem élhetnek egymástól elszigetelten, nem élhetnek csak saját maguknak. Szót kell érteniük egymással, segíteniük kell egymással. Együtt hallgatnak az Ür szavára, együtt keresik, tudakolják akaratát. így lesz eleven számukra az Ö ígérete: „...veletek vagyok minden napon a világ végezetéig ...” Együtt, közösen nemcsak többet mondhatunk, de tehetünk is azért, hogy békésebb, nyugodtabb, emberhez méltóbb legyen az élet, ezért' szívesen munkálkodunk együtt minden jóakaratú emberrel, itthon és külföldön egyaránt. Közben egyre jobban megismerjük és megszeretjük egymást. Igen nagy szükség van a nyílt és őszinte emberi kapcsolatokra, a különböző népek. különböző társadalmi, politikai rendszerű államok polgárai között is.

Evangélikus'1 keresztyének vagyunk. ugyanakkor népünk tagjai is. Szavaink, viselkedésünk alapján itthon és külföldön nemcsak személyünkről, nemcsak egyházunkról, hanem elsősorban népünkről alkotnak véleményt a külföldiek. Valamennyire mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ha- zántk az őt megillető helyet foglalja el a népek nagy családjában. — Szolgálatunk ellátása tehát megfelelő ismereteket igényel e téren is.

Utoljára még hadd említsem nemzetközi szolgálatunknak nem kizárólagos, de nélkülözhetetlen feltételét. Ez pedig a nyelvtudás. A magyart, bármilyen szép is, nem sokan beszélik. Ezért kell valamilyen, sokak által ismert nyelvet. elsősorban németet és angolt tanulnunk, gondolva a nagygyűlésre is. Emellett kisebb népek nyelvének ismerete is 1 nagyon hasznos lehet (finn, svéd, szlovák stb.) — idehaza is tartunk német és szlovák nyelvű istentiszteleteket. Teológiai Akadémiánkon minden hallgatónak valamilyen ma beszélt nyelvből vizsgát kell tennie.

Alig van olyan hét, hogy lapunk ne adna hírt valamilyen utazásról, látogatásról, vagy ne közölne beszámolót. Sok-sok készülődés, fáradság, munka van mögöttük. Hisszük és tapasztaljuk is azonban, hogy az Ür ígéretének birtokában szolgálatunk itt is célhoz ér. Ifj. Szentpétery Péter

Olvasónk írja

Tiszteli Szerkesztőség!

s

Rédey Pál riportja

Az én prófétáimnak ne ártsatok 6.

MÉG SOHA EGYETLEN EGY KÓRHÁZI VAGY ORVOSI ZÁRÓJELENTÉSBEN nem olvastam, hogy „környezeti ártalom miatt halt meg korábban, mint kellett volna”. Fejfákra sem írták soha, hogy élhetett volna még 10—20 évet, idő előtt halt meg környezeti ártalom miatt”. A környezeti ártalom, a víz talaj, levegő szeny- ny^aődöttsége, élelmiszereinken keresztül is alattomosan és diszkréten szedik áldozataikat. És, hogy milyen mértékben, azt meg lehet figyelni Budapesten a Népköztársaság-úti platánfákon, a Bem-rakpart, a Budakeszi-. Vö- röshadsereg-utak vadgesztenye sorain. „A fák állva halnak meg” —, írta Hubay Miklós —, s valóban elképedve kell tudomásul vennünk, hogy ezek a szívós, százados és a sugárutak gyönyörű fái kimúltak.' De legalábbis hal- doklanak. Kosztolányi még nem is olyan régen az Üllői úti fákról énekelt. Hol vannak már "és hol lesznek az Üllői-útón fák? Ültetgefünk, próbálkozunk, de ezek a fák nem bírják ki a benzingőzt, a kénes monoxidot, a levegő szennyezettségét. Korunk motorizációja elpusztította őket.

ÉS AZ EMBER? Az embernek mindent ki kell bírnia? Szívós, roppant propagandát folytatunk a cigarettázás ellen. Jogosan! Mert a nikotin, a kátrányos melléktermék. az oxigén-szegény füst rombolja a tüdőt, tönkre teszi az egészséget. (Ezt olyan valaki írja, aki maga is dohányos!) De aligha harcolunk ugyanilyen energiával és intenzitással a levegő szennyezése ellen. Pedig egy-egy rosszul gázosító gépkocsi — és mennyi van belőle! — a méregnek ki tudja hányszorosát juttatja a levegőbe. Ha egy állóhelyzétben járó

személygépkocsi kipufogó csövére egy ballont szerkesztenénk, néhány óra alatt 75 m3 szénmonoxi- dot nyernénk. A fák már nem bírják ki ezt a helyzetet. De mi a garancia arra nézve, hogy az emberek kibírják? És szóljunk mégegyszer Brazília őserdeiről. A világ egyetlen összefüggő oxigéntermelő zónájáról. Azt hiszem, közismert tény, hogy ennek az őserdőnek meg vannak számlálva napjai. Barbár pusztítás történik ezen a vidéken. Csak szerény kérdésem, kiszámította-e valaki ennek beláthatatlan következményeit?

Ez a jelenség ismétlődik a vizekben is. A szennyezés okozta rombolás elképesztően felborította máris a biológiai egyensúlyt. Vizeink haldoklásának riasztó jelei a vízi élőlények és a halak magatartása. Űk az első áldozatai a romlott vizeknek. Olvastam, hogy egyes partokon a tenger óriási hüllői, bálnák, cetek, delfinek, kivetik magukat a fövényre, öngyilkossági szándékkal, mert az életet biztosító víz brutálisan fertőzött. Láttam a Duna. Balaton partjára sodort kifehéredett, döglött halakat. Vízben pusztultak el. S ha a halak pusztulnak, az ember ellenállóbb?

A talajkémizáció, növényvédő, gyomirtó szerek, amelyek a bogarakat, gilisztákat, férgeket ölik, tán nem ártalmasak az emberre? Anélkül, hogy pánikot keltenénk, tudnunk kell, hogy ártanak. A biológiában az a csodálatos, hogy az élőlények sejtjei a mérgekre azonosan reagálnak a fejletlenebb és

a fejlettebb teremtmények esetében. Csak a tűrőképességben .van differencia.

ÉS AKKOR TUDNUNK KELL, hogy mindennek a középpontjában az ember áll. Az egyik legnagyobb csodája a teremtéstörténetnek, hogy Isten a természetet, „mint pólyát.” hozta létre, és abba gön- gyölgette bele a legtökéletesebb, de talán leggyengébb teremtményét, az embert. Féltő és gondoskodó szándékkal és szeretettel. Ennek szépsége, egysége és harmóniája az élet maga. Az embernek ugyan parancsot adott, hogy maga alá vesse meghódítsa, uralma alá helyezze a természetet, de arra már nem kapott az efnber „parancsot”, hogy tönkre tegye, megmérgezze, elpusztítsa, önmagának ássa sírját, ha ezen az úton jár. És mert az ún. „kultúrpa- rancs” ma is érvényes, a természethez való viszonyulásunk mindig is etikai, erkölcsi kérdés lesz. A „kultúrparancs’’ tengelyében is az ember áll, ennek következtében korunk egyik döntő kérdése a természet kímélő és féltő szere- tete.

Fent és lent, kormányzati és polgári szinten egyaránt. És ha Assisi Ferenccel valljuk, hogy a természet édes testvérünk, akkor annak kirablása, kifosztása, pusztítása mélységesen kaini cselekedet. A múlt század ráérő polgárai különféle állat- és természet- védő ligákat hívtak létre. Elmúlt a „ligáskodásnak” ez a korszaka. Ma többről van szó. Ma már törvényeket kellett alkotni, hogy

védjék a pusztulással fenyegető biológiai egyebeket, állatokat és növényeket. Ennek ellenére észrevehetőén szegényedünk. A természetben egyre több „üres. lappal” találkozunk. És hovatovább vagy egységesen tesszük magunkévá a környezetvédelmet, vagy késő lesz.

A KERESZTYÉN EMBER LEL- KIISMERETÉRÖL azt kellene mondanunk, hogy éber. (Persze nem mindenben és nem mindenkor!) Ez az éber lelkiismeret, ha rendelkezik a környezetvédelem és ártalom információival, első renden áll szolgálatba. És mert alapvetően az emberről van szó a környezetvédelemben, Istentől vett parancs alapján áll sorompóba. Ez a riport egyfelől információkat akart közölni; másfelől mozgósítani akarta a lelkiismeretet a védelemhez. Valószínű, hogy lesz söpörnivaló házunk táján, s bizonyára nyomja egy-két dolog lelki ismeretünket.

Azt tartja a régi közmondás: „ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”. A virágok, növények, rovarok, állatok körriyeze- tünk nélkülözhetetlen „kulisszái”. Hozzánk tartoznak, mi pedig hozzájuk. Schweitzer Albert az életet látta és tisztelte bennük.

Van egy két és fél éves unokám. Először a mesekönyv lapjairól ismerkedett meg állatokkal, bogarakkal. növényekkel. Most már a valóságban is felismeri őket. A katica-, bodobács bogár kedves barátja,. a cinkék egész közel bátorkodnak hozzá. Nem tépi a virágokat, nem tördeli a fiatal hajtásokat. Megszerettettük a gyermekkel e parányi élőlényeket. S ha már most kicsiny szivében van szeretet és együttérzés irányukba, bizonyosak vagyunk, hogy későbbiek során is „kímélni” védeni fogja őket, vagyis a természetet.

Nem lehet elég korán kezdeni, de a környezet szeretetére nevelni kell magunkat és gyermekeinket. Nem árt tudnunk, hogy milyen veszély fenyeget romlásával, pusztulásával. Hiszen éppen ezért születtek e sorok is. Milyen más lenne agyontechnizált. kemizált világunk, ha ezt mindenki tudná és komolyan venné a kérdést.

Húsz-huszonöt éve olvastam egy svájci lapban: „az emberiségnek a jövőben nem az atomháború rémével kell szembenéznie, hanem az ivóvíz hiányával”. Persze, az atomháború veszedelme is, mint Damokles-kardja. fejünk felett lebeg. De a svájci „prófécia” már-már küszöbünkig tolakodott. Az NSZK-ban már csak palackozott vizet fogyaszthat a polgár veszély nélkül.

AZ ÉN PRÓFÉTÁIMNAK NE ÁRTSATOK! —, hangzik a zsoltárfelhívás. Prófétái maga a természet is Keserves jeremiádjait hallhatjuk úton-utfélen Prófétáinak szakemberek, laikusok. Meg kell hallani szavukat. E riport néhány példája figyelmeztetett a meghallásra és a teendőkre. Ennél több is eszünkbe juthat és ahol ágaskodnak a tennivalók, ott mutassuk meg keresztyén elhivatottságunkat. Mindig jusson eszünkbe. ha csak egy morzsányit teszünk a természet érdekében, az emberért tettünk valamit.

Vége