Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-20 / 25. szám

Egy a sok közül

A líceum legnevesebb diákja Berzsenyi volt

A felvilágosodás és romantika közötti korszak nagy magyar lírikusának, a klasszikus verselés kimagasló mesterének, Berzsenyinek a nevét vette a „licisták’’ közül leginkább szárnyára a hír. Persze, hogy ki igazán „nagy”, annak elbírálására nem mi vagyunk hivatottak. Minden esetre Berzsenyi, ha nem is volt olyan termékeny költő, mint Petőfi, Arany vagy Ady, az irodalom panteonjában előkelő helyet kapott. S ma amikor reneszánsza van a Berzsenyi-kultusznak, nem kis büszkeséggel tekintünk reá, hiszen annak az intézetnek volt növendéke, amely idén ünnepli 425 éves jubileumát, s Ikarusz-szárnyainak tollazatát az ősi intézmény falai között gyűjtögette. Az utódgimnázium is az ő nevét hordja.

BERZSENYIT minden korszaknak külön-küfön kellett felfedeznie. Az a színjátszó üveg, amelyen a szivárványszínek kavalkadjá- ban a nézőszög mindig döntő szerepet játszik. Nemes, vakító fényt' csak azonos szögből szikráz. Felfedezte őt Kis János, Kazinczy barátja. Némi bizonytalansággal igy ír Kazinczynak: „Közlöm veled egy ifjú földesúrnak, s hallgatómnak Berzsenyi Dánielnek egy pár versét, mégpedig minden változtatás nélkül, kivé- vén a tudatlan kopistának gyermeki írásbéli hibáit. Ez a szépre- ménységű költő nem tisztelőd, mindeddig senki sem tudta, hogy ő verseket írt, jóllehet szép számmal készített. ítéletedet kéri általam.” (1803) Az ifjú ekkor 27 éves, Petőfi 26 éves korában halt meg. És Kazinczy is feldezi! Kissé tudatosabban, mint Kis: „Örvendj, édesem — válaszolja —, és nemcsak literaturánknak örvendj, hanem örvendj magadnak is. Mert ha a Te Berzsenyid csak titokban Írogatta is, és Néked vezérlésed nélkül is verseit, de őt a természeten kívül, bizonyosan leginkább a Te példád szólította a Múzsák szigetére'’.

A KÖRTÁRSAK né Ái.szöge sem egységes. Kölcsey másfél évtized múlva (1817) szigorúan elmarasztalja, mély sebet ütve ezáltal a költő érzékeny lelkivilágán: „A könnyűség hamar szül gondatlanságot, a nagy erő durvaságot, a fenség dagályt. Innen van, hogy a poétaiv kitételekben gazdag Bér-' zsenyi gyakran dagályos, feleslegvaló s értelemtől üres expresszióra téved.” Ezután Széchenyi joggal kesereg, hogy „kevesen olvassák Berzsenyit’’ (1828), a Kölcsey-íéle kritika hosszú időkre gátat von a Berzsenyi-szeretet köré. Hiábavalónak bizonyult Döbrentei Gábornak békítési szándéka, Fáynak s a kortársaknak elismerő szava, Berzsenyi és Kölcsey között nem állt helyre a harmónia, s a döntő szó sokáig Kölcsey megítélése maradt. (Kölcsey Berzsenyi halála után, az Akadémián mondott emlékbeszédében kért bocsánatot a költőtől. „Az ifjú, aki a nemzet nagy énekesét megítélni merész volt, s ki e merészséget oly felette drágán. Berzsenyi elhülésével fizette meg, ez az ifjú én valók ... Árnyéka az elköltözöttnek, sírod felett zeng az engesztelő szózat” 1836.)

A 20. SZAZADNAK kellett eljönnie, hogy a romok alól újra kibányásszuk az antik szépséget, új szögből kellett vizsgálni a Berzsenyi-líra szikrázó fényét. Szabó Dezső, Füst Milán, Babist. Szerb Antal, Horváth János, Németh László és Keresztury Dezső kezdik újra ízlelgetni a magyar Horatius nagyszerű sorait. Horváth János így ír: „Mert a magyar Horatius erőteljes külsőségei alatt egy modern ember sebzett mélasága sajog, titáni műfegyelme alatt emberi önmegtagadás, antik, pogány bölcsessége alatt keresztyén rezig- náció borong.” És Németh László az, aki észreveszi, hogy „a lefokozásnak abból a szomorú állapotából, melybe a Kölcsey-bírá- lattal került, Berzsens’i az irodalmi emberek igyekezete ellenére még életében kiemelkedett.”

Ezzel a néhány idézettel talán sikerült megmutatnom a költő késői elismertetését és a Kölcsey- féle szerencsétlen epizód” végzetes kihatását költészetére, de talán egész életére. Kölcsey kritikája a

múltté, az utókor azonban újra, meg újra hozzá fordul ihletért.

I

AZT HISZEM, a Berzsenyi-kutatók előtt is az egyik leghomályosabb szakasz a Sopronban töltött idő. Berzsenyinek nem maradtak ránk „zsengéi”, lírai szárnypróbálgatások. Az a típus volt, aki gyakran átdolgozta verseit, s a korábbiakat mind rendre megsemmisítette. így a soprani évek Berzsenyije csak néhány le vél töredékből rekonstruálható, és már az is „felfedezésszámba” ment, amit Sólyom Jenő közölt 1962-ben, hogy milyen olvasmányok hatottak Berzsenyi későbbi életfelfogására, érzelmi világának kifejlődésére és felvilágosodott gondolkodásának kibontakozására.

Minden esetre annyit tudunk, hogy meglehetően későn került a líceumba, mert Polgár István (Hegyes Kis Somlyó-i rektor) 1788. októben 13-án kelt ajánló levele így szól: „Lelkének nem megvetendő tehetségeit tapasztaltam, dicsérem előmenetelét, helyeslem erkölcseit. Ezért ajánlom is őt a jóakaratú embereknek. Adja Isten, hogy elvégezve magasabb tanulmányait, ét nagynevű gimnázium díszére, tanárainak és szüleinek legnagyobb és óhajtott örömére növekedjék fel.” Ekkor több, mint 12 éves volt már a költő. Sopronba kerülvén tudjuk, hogy 1793- ban megszakította tanulmányait, önkéntesként jelentkezett Keszthelyen. Erről Mesterházy Nagy János értesitette a szigorú apát, Berzsenyi Lajost: „Ökegyelme a most közelebb elmúlt héten két nap kimaradt az iskolából. Kérdezem a többi tanulótársaitól, nem tudják-é, hol vagyon, s miért, nem jön az iskolába. Senki nem tud semmit is felőle mondani ... A deák, akit küldöttem, visszajött és.azt az üzenetet hozza, hogy ő többé oskolába nem jön, hanem katonává fog lenni... ”

Keszthelyen csak néhány napig tartózkodhatott, apja, kijárta, hogy elbocsássák, s 1794—95-ben

találkoztak Csornádon május 16- án délután: lelkészek, felügyelők, gondnokok, ellenőrök. Alig néhány gyülekezet volt, amely nem képviseltette magát, s az anyagyülekezetek, társgyülekeztek és filiák vezetői, mintegy százhúszan voltak együtt és vettek részt a „vezetőtovábbképző konferencián" hogy többen nevezték az alkalmat Kiss Pál egyházmegyéi felügyelő megnyitója után az első előadást Detre János aszódi lelkész. tartotta, címét és tartalmát így is össze lehetne foglalni: hogyan vezessük gyülekezeteinket?. Miután a lelkész és a gyülekezel vezetői kapcsolatának jó történelmi hátterét is felrajzolta, a választ egyetlen szóban forgalmazó- dott meg: együtt. Együtt az isten- tiszteleti életben, az anyagi felelősségben. a munkában is. Ez más szóval azt is jelenti, hogy eleven személyes kapcsolatban, kölcsönös tiszteletben, egymást állandóan tájékoztatva. A gyülekezetmunka nem egyszemélyes vállalkozás, annak élete csak együttes' erőfeszítéssel lendíthető.

A másik előadás címe viszont így hangzott: hová vezetjük gyülekezeteinket? A végső cél természetesen az Isten országa, az üdvösség, ha ezt a célt elveszítjük szem elől, már nem vagyunk egyház. De aki ezt a célt látja, ezen az úton jár, annak itt is vannak céljai. A gyülekezet nem élhet „céltalanul”. Kellenek események, feladatok, munkák útközben is. Ezt az előadást Keveházi László esperes tartotta, ak egyrészt felrajzolta: milyen célok, feladatok előtt, vagy annak végzése közben vannak éppen most a pestmegyei gyülekezetek, másrészt hangsúlyozta egyházunk előtt álló céljainkat és feladatainkat is, a Lu- ther-évet jövőre és az LVSz Nagygyűlését 1984-ben. Mindezeken túl pedig állandó cél: a belső épülés, mégpedig az, hogy a gyülekezet szolgáló szeretetközösséggé legyen, s hogy egyházunk minél inkább

ismét visszakerült rövid időre a líceumba. Wietoris Jonathán, az iskola rektora vette ezután „keze alá”. A 19 éves ifjúról azt jegyzi fel Wietoris, hogy „nem mutatott jó erkölcsöket”, amely valószínűleg a rendszertelen iskolalátogatásra, esetleg tanulási szorgalom hiányára vonatkozhatott. Sólyom Jenő kimutatta, hogy Orczy Lörincz, Barcsay Ábrahám, Révai Miklós versei és Ovidiusfordítá- sok álltak rendelkezésére. De legfontosabb élménye Horatius megismerése volt, ez a soproni líceum vitathatatlan érdeme. Horatius titkaiba éppen Wietoris avatta az ifjúságot, s a legfogékonyabb lélek a „nem jó erkölcsöket mutató” Berzsenyi Dániel volt.

NIKLA. 1982. április 20.

Ezen a koratavaszi napon, a déli órákban érkeztem a „niklai remete” szépséges kis Somogy-me- gyei községébe. A rügyek éppen fakadtak, néhány árvácska s egyébb tarka virág didergett a „csínyre friss” áprilisi szélben. Nem a riporter, hanem a költő emlékének hódoló ember ült az idős Berzsenyi-nővérek —, Un- gár Károlyné, Berzsenyi Piroska, Köllő Andrásáé, Berzsenyi Gabriella, Vargha Miklósáé, Berzsenyi Kornélia — asztalánál. A felsoroltak dédunokái a költőnek. Ebben a házban, nevezzük szerényen kúriának —, ahol restellte volna fogadni a legnagyobb magyart. Széchenyit: „Ne jöjjön Méltóságod Miklára! Nincs itt egyébb. mint görög szegénység, lyrai rendetlenség, pipafüst és egy durva democrata...” (1830) — élt Berzsenyi 1804-től haláláig, 1836-ig. Köllő Andrásnéval kimentünk a temetőbe is. Fájdalom, a Berzsenyi-kripta körüli szép. örökzöld növényeket tűz nyaldosta körül. A százados bukszusok, cipi-usok, tuják, fenyők aligha heverik ki a barbár lángok sebeit. Csendben elrebegtem a Miatyán- kot.

Niklai élményeimet máskor írom meg. Rcdey Pál

betölthesse diakóniáját világunkban.

A két előadást olyan élénk megbeszélés követte, annyian hozzászóltak, hogy a befejező áhítat miatt, amelyre már a csomádi gyülekezet is összejött a templomban, azt szinte félbe kellett szakítani. A záróáhítatot Csel 20,28. alapján Eszlényi László csomádi lelkész végezte és. azt helyezte a vezetők szívére, hogy gyülekezetük az Isten gyülekezete, maga Isten tette őket vezetőkké azokban. Ezért sem a gyülekezet élete, sem a vezetők szolgálata nem lehet akármilyen, hanem amit Isten vár: hitből és szívből jövő felelős gondviselés és szolgálat.

Egész délután a csomádi gyülekezet vendégszeretetét, szives kínálását tapasztalták és élvezték a vendégek, s közös reménységként fogalmazódott meg a végén: a találkozókat is folytatni kell és az lenne a jó, ha ezeknek a találkozóknak folytatása lenne a gyülekezetek életében. K. L.

EV 4 VGEt TRT7S El ET

A Maevarorszäsi Evangélikus Eevbáz Sa1tdoszt8lv4nak laDla Szerkeszti: a szerkesztő blzpttsáfl A szerkesztésért felel:

MezOsi GvOrev

EelelOs kiadó:

Barkánvi Laszlű

Szerkesztősbe As kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 11. Telefen: I4S-014

Csekkszámlas7ám: 510—20 412—Vili Előfizetést 4r: eev Avre ?40.— Et Arusltla a Maffvar Posta

Index: SS SÍI ISSN 1)133—130?

(S)

82.1271

Athenaeum Nvomda. Budapest Rotációs maeasnvomás

Felelős ve7ető:

Sopront Béla vezérigazgató

A Pestmegyei Egyházmegye gyülekezeteinek vezetői

i

„Jöjjetek énhozzám mindnyá- emberiség újra eggyé legyen. Haján, akik megfáradtatok, és meg talma ezt véghez is viheti. Azért vagytok terhelve, és megnyugvást adta Jézust, hogy testvérünkké leadok nektek." (Mt 11,28). gyen és mint testvérek jussunk

VASÁRNAP. — „Énekeljetek az együtt, személyválogatás nélkül Úrnak új éneket, mert csodákat országa vonzókörébe. „Ö, ébreszd, tett” (Zsolt 98,1 — Ef 5,18.19 — tisztísd, egyesítsed, A hívők szét- Lk 14,16—24 — Zsolt 37,21—40). szórt táborát, Reá kegyelmed fé- Új ének, dicséretmondás sohasem nyit hintsed. Tisztán lásson, ne önmagáért van. Mindig válasz fátylon át. Tedd eggyé, kik most Isten tetteire. S mik ezek a tettek? széj jel válnak, ’ Hogy épüljön fel Isten gondviselése, életünk, vilá- templomod, Hajlékául dicső gunk fenntartása és kormányzása, Atyádnak, Hol szent tüzed íoly- de még ennél is nagyobb: Jézus Vást lobog” (755. 2. v.). odaadása értünk. Az, hogy halála- CSÜTÖRTÖK. — „Uram, máival megváltott, feltámadásával tatlan vagyok minden hűséges és megigazított, Leikével támogat, igaz tettedre, amit szolgáddal cse- hogy megálljunk a hitben, szol- lekedtél” (1 Móz, 32,11 — Jn 3,29— gáljunk szeretetben. Ezek Isten 30 — Lk 1,57—67. 76—80 — Bír tettei értünk és rajtunk keresztül. 6.1—10). Jákob a bátyjával készü- Csak zengjen érte a dicséret! „Di- lő találkozás miatti félelmében csérd, én lelkem Uradat, Adj há- alázkodik ennyire. Elismeri reáliát szent nevének; Vesd őrá min- tatlanságát. Mi félelem nélkül is den gondodat, Bízd rá minden re- valljuk, hogy életünkben Jézus- ményed. Bármit kezdett, az meg nak kell növekednie, nekünk pe- is lett Neve dicsőségére. Ö nyújt dig kisebbé kell lennünk, hiszen kezet, és elvezet A mennybe üd- amit értünk Ö tett, arra bennünk vösségre.” (30,6. v.). nincs semmi alap —, méltatlanok

HÉTFŐ. — „Körülfontak a ha- vagyunk rá. Alázatunk azonban. Iái kötelei De az Ür nevét hívom nem tesz bizonytalanná a jó cse- segítségül: Ó Uram, mentsd meg lekvésében, mert ha olyanok va- életemet!” (Zsolt 116,3—4 — 2Kor gyünk is, „mint szegények de so- 1,8—9 — Préd 4,17; 5.1—6 — Bir kákát gazdagítok” lehetünk. 2,6—22). Életünkre sokféle teher „Ments meg a kevélységtől, Elbí- is nehezedik. Fizikai fájdalmak, zott önhittségtől, Uram, híveidet; lelki terhek, betegségek, erő fe- Ints, hogy sokkal tartozunk, Melletti próbák. Lehetünk életveszély- tatlan szolgák vagyunk: Ó, adj ben, amikor a halál félelme is alázatos szívet” (459, 6. v.). megközelít. Ilyenkor mit sem se- PENTEK. — „Az igazak vára- gít saját erőnk, okosságunk, nem ■ kozása örömre fordul” (Péld 10, bízhatunk magunkban, csak a mi 28 — Jel 7,14—15 — Mk 6,32—44 Urunkban, aki legyőzte a halált •— Bir 6,1 It—24). Rohanó életünk- és a diadalt nekünk is ígérte. Csak nek nem jellemzője a türelem, a Őbenne reménykedhetünk! „Te várakozás. Talán ezért szenve- nem adtál a halálnak. Életben óünk öröm-hiányban is. Isten' megtartottál. S jóvoltodból megái- megmutatja irántunk türelmét, ki- dál. Tömlődbe szedvén könnye- tartóan keres és hív. S ha megta- met. Megvigasztaltál engem, Jé- Iái —, van öröpi a mennyben. Azt zus, én reménységem” (411, 5. v.).- akarja, hogy embertársainkkal KEDD. — „Mutasd meg, Uram, szemben is tudjunk várakozni es hogy szeretsz minket és adj ne- türelmünk jutalma földi öröm lékünk szabadulást!” (Zsolt 85.8 — gyen. Arra is felkészít, hogy egy- Jn 1.16 — Mt 10.7—15 — Bir 4.1— kor megérkezünk hozzá és ott 24). Amit a zsoltáros kér —, meg- minden örömre fordlul. „A hívek I hallgattatásra talált. Isten meg- Istennel égben Élnek örök dicsőmutatta szeleteiét Jézus elküldé- ségben, Végtelen boldogságban, S sével és általa szabadulást is adott az Istent látván, tapsolrtak, Mabűntől, haláltól és kárhozattól, gasztalván öt, vigadnak Angyali Nekünk is szól ez az evangélium társaságban, A Krisztus őket örök- —, részesei vagyunk Isten szere- re Viszi örömről örömre” (596, tétének, felszabadultunk boldog, 4- v.).

neki szolgáló életre. „Nem kímélte SZOMBAT. — „Isten Krisztust szent Fiát sem O nagy szereteté- jobbjára ültette, feljebb minden ben, Kárhozatból hogy kimentsen, méltóságnál és hatalmasságnál, Odaadta énértem. O, nagy az minden erőnél és uralomnál, nemisten kegyelme, Melynek csodás csa^ ebben a világban, hanem az mélyere. Barmtnt kutat, nem er le eljövendőben is” (Ef 1 21 — Ézs

Az emberi véges elme. Minden el- 414 _ jer 3 44 47 Bir g 25 hagy.„elfeled. Isten vég nélkül 32). Jézus a Kezdet és a Vég. Az szeret (7,3. v.). <3 hatalma fogja át az egész viláSZERDA. — „Ezért most meg- got, múltat, jelent és jövőt. Hatal- nautatom, ezúttal megmutatom mával ragadja meg övéit, amikor nekik kezemnek, hatalmát és országába gyűjti Isten gyermeke- megtudják, hogy az Űr az én ne- it. „Áldott Jézus, segélj minket érvem” (Jer 16,21 — Ef 3.5—6 — re, Jöjj és vígy át az örök életre, Ap Csel 20.7—12 — Bir 5,1—31). Hol dicsőségben Boldogultakkal Isten „kezének hatalma” nem el- élünk az égben” (595, 6. v.). nyomó zsarnokság. Az az Ö akarata, hogy az egy vérből teremtett Tóth-Szöllős Mihály

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1982. június 20-án

Deák tár de. 9. (úrv.) Garam Zoltán, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Pásztor Pál. du. 5. Szeretetvendégség: Pásztor Pál. Dózsa György út 7. de. fél 9. Pásztor Pál. üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. li. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smi- déliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üj- telep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de 10.’ Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota M.4V- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos— 1947 előtti használt levelezőlapokat. borítékokat, tábori postát, bélyeg- gyűjteményeket veszek. Cornides bélyegkereskedő. 1067 Budapest. Lenin krt. 79. Telefon: 121-589.- V1DOVS7KY BEI A BARÁTI KORE — a művész születésének jövő évi centenáriuma alkalmából — megkezdte festményeinek felkutatását es katalogizálását. Ezúton is kérik a Vidovsz- kv-festmények tulajdonosait, hogy a képek adatait (méret, téma. évszám)

palota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistap- csa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. P'e- renczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Nagy László, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy László, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Csengődv László, de. 11. Csengödy László.- du. fél 7. Csen- gődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. K. de. 10. Kelenföld de. 8. Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

szíveskedjenek bejelenteni a következő címre: Vidovszky Baráti Kör. Budapest. Üllői út 54—56. VI. 51. 1082.

— KECSKEMET mellett. Ágasegyházán autóbuszmegálló és vasútállomás közelében külön bejáratú szoba Ki fedő nyugdíjas, munkaképes, megbízható magános nő részére, aki jár ícépes, idős nő gondozását vállalná szállásért és ellátásért. Cím: Csépi Erzsébet, Agasegyháza, Rákóczi,út 14. 6076.