Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-13 / 24. szám
Kérdőjeles mondatok A „ Úrhatnám44 vezetők? É A E VA iSÁ R N Aí >1 G ÉJ E Ef6, 9 Ez azután telitalálat. Bármi társadalmi különbség van is ebben a világban, és ebből íakadó- rn bármennyire különböző életsorsok is alakulnak ki, tudomásul kell vennünk: közös Urunk az Isten! Nincsen a gazdagoknak külön istene, sem a szegényeknek nincsen külön'istene. Egy az Űr! azaz egyedül Űr az Isten! Aki „mindnyájunknak Atyja”! ENNEK TUDOMÁSULVÉTELE először az első keresztyén gyülekezetekben valósult meg. Gondoljuk csak el, mit is jelentett a mindennapi együttléteik során átélni a tökéletesen új, emberi kapcsolatot egymással: testvérek! Ott ültek egymás mellett, egy kenyérből, egy pohárból táplálkoztak. Nem volt nyugtalanító tényező vagy válaszfalat építő a megmaradt osztálykülönbség, ez ür, az szolga. Oly hatalmas újdonság volt ez, hogy szinte naponta élték át ennek a Krisztusban megvalósuló egységnek a csodáját. Vigyázniuk is kellett erre. Hiszen a tömött pénztárca és bársonysima kéz, a kérgesre dolgozott tenyér és az üres zseb óriási különbséget jelentett naponta. A kiegyenlítést a cselekvő szeretet munkálta közöttük, de az alaphelyzet nem változott. Levelével egyidőben intézkedett Pál Onézimusz, a szökött rabszolga ügyében. Elképesztő tanácsot adott. A szökést bocsássa meg Filemon. a keresztyén gazda. A hazatétrö Onézimusz pedig tanuljon meg jószívvel és békességgel továbbszolgálni rabszolga helyzetében, hiszen az Orbán testvérek már most és útban vannak a végső nagy napra, amikor minden átmeneti különbség örökre megszűnik. A „mennyei Űr” él, azaz végzi megkezdett, világmegváltó munkáját. Se rabszolga szökésével, se földi úr zsarnoki megtorlásával ne keresztezze Isten munkáját. Éppen azzal legyen nyilvánvaló mindenki számára a kegyelem nagysága, hogy erőt ad mind a rabszolgának engedelmes munkára, mind a földi úrnak igazságos bánásmódra. A „fenys* getés” tehát, akár jogilag igazolt büntet szankció, akár indulatilag érthetőnek látszó megtorlás, szóba se kerüljön, hiszen ez a „régi világkorszak”-nak törvénye, ők azonban valamennyien az Urban vannak, aki nem személyválogató. HIHETETLEN NEHÉZ MÉG AZ EGYHÁZBAN IS megtanulni ezt a leckét. Isten nem. személyválogató. Előtte nincsen különbség. Nincsen olyan „érdem” vagy „kiváltság”, ami bárkit is előnyös helyzetbe hozhatna. De nincsen olyan hátrányos helyzet sem vagy akkora vétek, ami miatt valaki is menthetetlenné válna. A „Krisztusban” Isten egységébe fogja őket össze. Ez az egység valóságos egység. Ugyanolyan nehéz ezt megtanulnia az uraknak, mint a rabszolgáknak. Lehet, hogy az „úr még a pokolban is út”, de a jövendő új világban bizonyára nem. Milyen nehéz elfogadni igazságtalan sorsát a szegénynek. Milyen nehéz keresztyén módon gazdagnak lenni és előkelő pozícióban állni. Ott a keserűség és a lázadó indulat, itt a visszélés, illetve „úrhatnám” motívum a kísértés. Adj valakinek csak kicsi hatalmat, milyen könnyen deformálódik. Alig kapta meg diplomáját, máris mekkora öntudattal, kulcsait forgatva vonul emelt fejjel a folyosón, lép be a betegszobákba. Papírokkal hóna alatt milyen arccal tör át p folyosón várakozók között és intézkedik, bár tenni keveset tesz. Ahogyan utasít, bevágja magát a szolgálati kocsiba, kioktat öregebb beosztottat, nyilatkozik, tör a státus-szimbólumok elérésére . . . borzalmas élménysor, ki-ki bőven folytathatja. Nagyszerű dolog, ha egy vezető tudatában van annak, kiktől kapta a megbízatását és érzi ezért á felelősségét. Még nagyobb, ha vezető tudja, hogy népét, szeretett hazáját szolgálja beosztása helyén. Ennél is több, ha meg van arról győződve, hogy nem őérette van a többi, hanem ám kiemelt pozícióban is. de ö van a többiekért. A legtöbb azonban az, amikor keresztyén módon valaki tudja, hogy „Ura van a mennyekben”, és Néki felel minden dolgáért. SZÁNALMAS ÉS ÜDVÖSSÉGRE VESZÉLYES' az „úrhatnám vezető magatartása. Isten dicsőségét, szolgálja viszont az és egyúttal saját üdvösségét is munkálja, aki az Urat szolgálja vezető pozíciójában. Olyan nagy ügy ezi, hogy ezért érdemes imádkozni. Legalábbis a régiek ezért könyörögtek, túlnyomóan rabszolga- gyülekezetekben. földi urakért, felsőségért és hatalmasságokért. Ennek az imádságnak nem szabad ma sem elnémulnia! Balikó Zoltán Peslmegyei kórustalálkozó Nagytarcsán Az eső elállt —, a virágillattal teljes májusi idő igazi Kantáte- vasárnapi hangulatot áraszt, a Teremtőt magasztaló újjongó énekre késztet. Élénk a sürgésforgás a nagytarcsai templom és parókia körül: autón, autóbuszon sorra érkeznek a Pest megyei Egyházmegye kórusai. A lelkészi hivatalban ülünk Keveházi László esperes. Gáncs Péter nagytarcsai lelkész és Marschalkó Gyula egyházmegyei zenei-előadóval. Várakozás, beszélgetés közben igyekszem megtudni valamit az egyházmegye kórusainak életéről. .. Jelenleg kilenc kórus működik. Valamennyien itt vannak és énekelni fognak, a fótiak kivételével, akiknek teológus vezetője másutt szolgál. 1980-ban Pilisen. 1981-ben Albertiben volt kórustalálkozó. Néhány nemrég alakult énekkar mellett akad olyan is, amelyik már több évtizedes hűséges szolgálatra tekinthet vissza. 3 órakor harangszó mellett indulunk át a templomba, amely hamarosan megtelik, hiszen a vendégszerető nagytarcsai hívek ez alkalommal is^ nagy érdeklődéssel gyűltek össze. 5 kórus a templomhajóban, 3 a karzaton helyezkedett el. Szárnyalóan zeng a kezdőének: „Jer dicsérjük Istent...” Gáncs Péter meleg szavakkal köszönti az egybegyűlteket, majd Marschalkó Gyula vezényli a bevezető kánont, amelyet a 8 kórus közösen énekel. Ahogy a szólamok belépnek, egyre hatalmasabban terebélyesedik ki az „Ecclesia orans et cantans Luthe- rana” —, az imádkozó és éneklő evangélikus egyház hangja. Mivel az énekkarok lesznek az új énekeskönyv betanításának „motorjai”, igen jó volt hallani Marschalkó Gyula rövid előadását, aki színesen, érdekesen beszélt az új énekeskönyvről, miközben gyakorlati tanácsokat adott és illusztrációként be is mutatott egy megújított éneket („Ki dolgát mind az Orra hagyja ...”) Ezt követte az egyes énekkarok bemutatkozása. A domonyi volt az első. Vezetőjük Remenár Sándor, Foton szerzett oklevelet. A 20 tagú kórus, amelyik 2 éve szolgál Crüger és Vulpius egy-egv művét adta elő. — Valamivel régebbi a 21 tagú ikladi együttes. Ekker Pál vezetésével Rezessy László két művét énekelték. —: A következő együttes a karzatról szólalt meg: a vecsésiek Marschalkó Gyula vezetésével Bállá Péter 2 műve után Eszterházy Pál: Jövel Teremtő Szentlélek c. művét adták elő 20 taggal. — Ezután 3 nagyobb létszámú együttest hallhattunk.: a Roszik Mi- hályné vezette alberti-i kórus 13 éve működik, 33 tagja van. Műsorukon egy spirituálé, Händel: „Győzelmet vettél ...” és „Már keresztem vállra vettem” c. kompozíció szerepelt. — 32 tagú pilisi énekkart Csilló Mihály vezeti. Érdekességük, hogy már a negyvenes évek óta folyamatosan szolgálnak. Műsorukon Mendelssohn és Händel művek szólaltak meg. — Bárdossy Tiborné vezeti az irsai kórust, amely 45 tagjával az egyházmegye legnagyobb létszámú kórusa. A bemutatott Silcher és Prätorius darabokat jó dinamikai megoldások és szépen kiegyenlített hangzás jellemezte. — A maglódi 12 tagú együttes Blatniczky János lelkész vezetésével egy Gárdonyi-kórusművet adott elő. — Utoljára maradt a „házigazda”, a 25 fiatalból álló nagytarcsai énekkar. Az egyházmegye — életkor szerint legfiatalabb kórusának —, további kiváltsága, hogy magas szintű zenei képesítésű karvezetőiük van Bálint József zenetanár személyében. A kiválasztott nehéz műveket (Pittoni, Lotti, Gárdonyi) könnyed biztonsággal, igényesen adták elő. A továbbiakban a nagytarcsai és maglódi egyesített kórus részletet adott elő — 2 trombita közreműködésével — Bach 79. Kantátájából. Érdekes színfoltot jelentett? amik Bálint József a egyesített 8 kórusnak a Karénekes könyv egyik darabját tanította, bemutatva, hogy miként kell egy már ismert darabot „kifinomítani”. Keveházi László esperes záró- áhitatában a 150. Zsoltárról beszélt, melynek alap témája: „Dicsérjétek az Urat”. Kórustalálkozónk célja sem az volt, hogy egy-egy énekkart megdicsérjünk, hanem hogy az Urat dicsérjük. Miért dicsérjük? Mert hatalmas dolgokat cseiekedett. Hogyan dicsérjük? Minden létező eszközzel. A mai együttlét célja volt: minél több gyülekezet kapjon kedvet az énekléshez és új énekkarok is szülessenek. Befejezésül az énekkarok együttesen énekelték négyszólamú fúvóskísérettel ,,Ö maradj vélem ...” A találkozót testvéri egvüttlét követte a gyülekezeti házban, ahol a gyülekezet megvendégelte az összegyűlteket. A^szépen sikerült kórustalálkozó méltó megünneplése volt Kantáte- vasárnapjának. Bizonyára még sokáig emlékezetes marad az egyházmegyében. Gáncs Aladár Hírek Ma a Föld túlsó széléről villámsebesen utolérnek. Az éter hullámai gyors heroldok. Katasztrófák, kérdések, gondok, világméretű miértek, kioltott, vagy halálveszélyben vergődő életek hírei zörgetnek be hozzám. Egy ez a Föld! Mind összetartozunk. Elefántcsont-toronyba rejtőzésre, önző közönyre nincs jogunk! De vállalva hírhozta-terheket, távol testvérek jajával, bajával Isten szívére menekülhetek. Túrmezei Erzsébet J előbb szereteti minket” 1 János 4, 16—21 Isten szeretetéről a Biblia mindig kijelentő módban beszél, sohasem kérdőjelezi azt meg. „Az Isten szeretete.” Bibliai tényként mi is szívesen elfogadjuk, de mindennapi életünk csalódásai, szenvedései, a világban tapasztalható sok gonoszság kételkedő kérdéseket ébreszt bennünk. ISTEN SZERETETÉNEK MINDENNAPI ÉLETÜNKBEN VALÓ MEGLÁTÁSÁHOZ az szükséges, hogy világos legyen előttünk: „Isten előbb szeretett minket”, és ez az „előbb” állandó jellegű. Isten bibliai választott népe — Izrael — egész története során előbb kapott mindig vezetést, megoldást, .mint remélte. Jézus Krisztust előbb küldte el az Atya, mint a megváltásra szoruló világ erre egyáltalán képes lett volna gondolni. Isten minket is „előbb” szeret . .. Mielőtt megérdemelnénk . . . Isten nem nézi, milyen lesz a világ, méltók leszünk-e szeretetére. Ha érdem szerint cselekednék velünk, egyszülött Fián kívül senkit sem szerethetett volna, mert elkövetett, vagy elmulasztott cselekedeteink méltatlanokká tesznek bennünket. Ez világosan mutatja azt is, hogy nem sorrendi kérdésről van szó. „Utóbb” sem válunk érdemesekké Isten szeretetére. Ha így lenne, már nem szeretetről lenne szó, hanem megérdemelt fizetésről. Isten szeretetének éppen ez a legnagyobb értéke és ereje. Mivel érdemtele- . nül szeret, azért lehet bizalmunk „az ítélet napjára”, de a jelenünkre nézve is. Ez a szeretet kiűzi a félelmet, s ezzel megszabadít a legnagyobb gyötrelemtől, „teljessé” teszi örömünket. ISTEN SZERETETÉRE AZ IS JELLEMZŐ, hogy mielőtt megértenénk, már szeret bennünket. Hányszor előfordult, hogy utólag döbbentünk rá arra. hogy ami történt velünk, az Isten szeretete volt. Akkor fájt a csalódás, az elveszítés, érthetetlen volt az események alakulása, vagy bizonytalanságban voltunk döntéseink helyessége felöl. Talán sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megértsük: Isten jobban tudta, hogyan szeressen bennünket, s megpróbáltatások által is üdvösségünket munkálta. Ehhez azt a legnagyobb szeretetét kellett „megértenünk”, hogy Jézus Krisztus adta értünk. Tévedésben volnánk azonban, ha azt remélnénk, hogy minden velünk kapcsolatos esemény közvetlen célját — előbb, vagy utóbb — megértjük. Ebben az összefüggésben is igaz Pál apostol megállapítása: „Most tükör által, homályosan látunk... töredékes az ismeretünk.” (1 Kor. 13, 12.) Isten szeretetét is akkor értjük meg végérvényesen, amikor elérkezik az a nap, amelyre most — éppen Isten szeretete miatt — „bizalommal tekintünk”. De addig sem céltalanul érteti meg velünk Isten az ő akaratát, ha visszanézve megvilágosodik, hogy ő előbb szeretett minket. Arra bátorít bennünket minden „megértett” esemény, hogy akkor is bízzunk benne, amikor még nem latunk, és nem értünk. AZ EMBERI SZERETETNEK EGYIK MOZGATÓJA AZ A REMÉNYSÉG, hogy a.szereltért• köszönetét, hálát várhatunk. Az is előfordul. hogy glőbb kell kifejeznünk a hálánkat, ha egyáltalán valarttP*“«' segítést igénylünk. Isten szeretete ezen a vonalon is egészen más. Ml-Virr<^ előtt hálára gondolhatnánk, ő már szeret bennünket. Nem azért, hogy . majd utólag köszönetét kapjon. Hiszen ha az ember nem képes arra, hogy Isten szeretetét megérdemelje és megértse, akkor arra végképpen nincsen ereje, hogy meghálálja. Hogyan is adhatnánk mi az Istennek valamit, amikor mindent az ő szeretetéből kaptunk? Amikor mégis hálaadásról beszélünk, s Isten sok megtapasztalt jóságát igyekszünk megköszönni, akkor cselekszünk akarata szerint, ha az ő szeretetét adjuk tovább másoknak. Jézus is arról beszélt, hogy ha jót teszünk egy rászorulóval, vele teszünk jót. „Az ítélet napja felé” bizalommal tekintő keresztyén ember akkor is ezt fogja hallani Ura ajkáról. Ezért Isten megelőlegezett szeretetét nem visszaadjuk őneki, hanem segítünk vele embertársainkon. Ügy. ahogy ő cselekedett velünk. Tehát nem mérlegelve, hogy megérdemlik-e, van-e értelme. vagy remélhetünk-e viszonzást. Egyedül az lehet a szempont, hogy szeretetünkkel segítsünk a másikon, mindennapi, vagy egzisztenciális kérdéseiben, egyes embereken, vagy a világ nagy gondjaiból reánk háruló feladatokban. FIGYELJÜNK TÖBBET ARRA, hogy „Isten előbb szeretett minket". Ha nemcsak igényeljük szeretetét. hanem meglátjuk, hogy sze- retetével minket is szeretetre hív, akkor érthetőbb lesz az életünk nagyobb lesz az örömünk, és gyümölcsözőbb a szolgálatunk. Bárány Gyula Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy előbb szerettél minket, mint mi azt megérdemelnénk, megértenénk, vagy meghálálnánk. Ezért nem kell a felelem gyötrelmében élnünk, hanem bizalommal tekinthetünk az delet napja felé. Ajándékozd nekünk Szentlelkedet — könyör- gunk —, hogy az ő erejével tovább adhassuk szeretetedet embertest- veremknek, és egész környezetünknek. Hogy így, akaratodnak engedelmeskedve, szolgáljunk embertársainknak, s munkáljuk a te dicsőségedet. Amen. ORGONAMUZSIKA J. S. BACH műveiből a Bécsikapu téri templomban június 11-én, pénteken este fél 7 órakor. Közreműködik: Peskó György orgonaművész Előadók: Fasang Árpád és Meixner Mihály Három korálelőjáték a-moll concerto d-moll canzona C-dúr toccata, adagio és fúga g-moll fúga d-moll toccata és fúga Jegyek ára: 30 Ft. — Szentháromság ünnepe után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 16,19—31; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 4, 16—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet ZÁSZKALICZ- KY PÁL mohácsi lelkész. Megjelent Dr. Muntag Andor: JOB KÖNYVE exeaézise Ára: 255:— Ft. Kapható a Sajtóosztályon
