Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-16 / 20. szám
Kérdőjeles mondatok És a férjek? Ef 5,25—32 Gyorsan változó világunkban többek között férjnek lenni sem könnyű. Most nem a „férj rabságáról’’ baráti körben gyakran elsóhajtott, félig megjátszott, félig komolyan gondolt panaszokra halgatok: „öregem, mennem kell, hja tudod az asszony...” Nehéz a korszerű férj szerepébe beletalálni. A feleség is családfenntartóvá lett, olykor közéleti feladattal is megbízzák, holott nem is olyan régen mindez a férj előjoga volt ez. Különösen nehéz megtalálnia belső egyensúlyát annak a férjnek, akinek a felesége magasabb végzettséggel, több keresettel rendelkezik mint ő. Ma már az is előfordul, hogy egy férjnek azért kell állást változtatnia, sőt más városba költöznie, mert feleségét áthelyezték. Korunk. Boázainak néha már Ruthot kell követniük Midián földjére, és nem fordítva. A mai férj arra van kárhoztatva, hogy maga kísérletezze ki a megfelelő férji szerepet: pasa legyen-e, vagy másodhegedűs, esetleg papucshős? Nincs ránk hagyományozott, társadalmilag általánosan elfogadott minta. Az apáinktól ellesett családi modell használhatatlan. Telitalálatként tükröződik ez a bizonytalanság a TV most futott sorozatának, a „A 78-as köraet”-nek férfialakjában, aki lakóbizottsági elnök felesége mellett már csak ahhoz próbál ragaszkodni, hogy kedvenc itala, a szódavíz mindig rendelkezésére álljon, de ehhez is hiába. Nem is annyira a terhek közös vállalásáról van szó. Egyszer egyik konfirmanduson édesanyjával, egy szövőnővel beszélgettem a három műszakos beosztás gondjairól. Amikor rákérdeztem, hogy ő és kolléganői szerint férjeik mennyit segítenek nekik odahaza, válasza mindegyik férj főz, mos, takarít, ha kell.” Miben áll ma a férj méltósága, amikor a maga a férfiú önérzet is halálos sebet kapott? Ez a fő kérdés. Nem tekintheti magát többé a „teremtés koronájának”. Persze a Biblia sehol nem szól arról, hogy a férfi lenne a teremtés koronája. Ha már Isten valamivel megkoronázta teremtő művét, akkor ez a nő életrehívá6t, pontosabban: a legbensőbb emberi kapcsolatnak, férj és feleség testi-lelki egységének lehetővé tétele. Pedig szíve szerint a legtöbb feleség szeretne felnézni férjére. Legalább annyira, amennyire a férj szeretne büszke lenni feleségére. Az Efezusi-levél szóban forgó része nekünk, elbizonytalanodott férjeknek egy időt álló mintát kínál: „Férfiak! Ügy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat!” Hallatlan igény volt ez abban az időben, amikor a házasságkötésben a családpolitikai, gazdasági szempontok játszották a főszerepet, és a férj a szeretet utáni vágyát általában nem a házastársa körében igyekezett kielégíteni. Ezzel szemben a keresztyén férjet a szerelemnek-szeretetnek kell feleségéhez kapcsolnia. De ez az érzés, amely ma mintha újra veszítene fontosságából a párválasztásában, nagyon sokféle lehet. Azzal a szeretettel kell szeretnie feleségét, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat. Megértő, elhordozó, terhet átvállaló, a legnagyobb áldozatra is kész és ezért a másikat megtisztító, felemelő, építő szeretettel. Ha így tudja a férj szeretni a feleségét — teszi hozzá az apostol —, akkor tulajdonképpen,, önmagát szereti”. Ezzel azonban nem a hírhedt férfiönzést akarja segítségül hívni. Egy titokra, „misztériumra” hivatkozik. A „misztérium” szó a levélben mindig akkor bukkan fel. amikor valamilyen formában az egységről van szó. Az igazi egység mindig csodálatos titok. Valaki annyira egy lesz a másikkal, hogy a másik örömét és fájdalmát a magáéként éli át, azonosul az ő sorsával, és mégis mindkettő megmarad sajátos jegyeket hordozó, önálló, szabad személyiségnek. Tehát egyik sem telepszik rá. nem fojtja meg a másik egyéniségét, sőt segíti kibontakozni. Ez a titok az a közös vonás, amely a férj és feleség kapcsolatát, akik Isten teremtő akaratából a krisztusi szeretet erejével „lesznek ketten egy testté”, hasonlóvá teszi Krisztus és egyháza viszonyához. A közvélemény — és ezt sajnos sok nő is botor módon magáévá teszi -— a férfiasság mértékének azt tartjh, hogy hány női szívet képes egy férfi meghódítani. Pedig sokkal nehezebb egyetlenegy asszonyt, akivel egy élet feladatainak megoldására, küzdelmeinek megvívására szövetkeztünk, boldoggá tenni, mint ezer mást megszédíteni. Nem érhet egy férfit nagyobb kitüntetés, amikor az az asszony, aki őt a legközelebbről ismeri, el tudja mondani róla Bums öröksZép versét: „John Anderson, szívem, John, kezdetben, valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima. Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre, John Anderson, szívem. — TEOLÓGIAI AKADÉMIA. Húsvét után is folytatjuk a szerdai evangélizációs igehirdetés sorozatunkat. Az igehirdetések szolgálatát Szabó Gyula és Táborszky László esperesek, valamint TrajtJohn Anderson, szívem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. Lefelé ballagunk már kéz-kézben csendesen, a lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szívem. Igazán boldog férj csak az lehet, akinek ez sikerült, aki boldog asszony oldalán él. Tudom, a házastársi boldogság csupán bonyolult összjáték eredménye lehet. Itt is „kettőn áll a vásár”! De ebben az összjáték- ban ki-ki a maga részéért felelős csak a saját „játékmodorán” tud javítani. Valljuk meg őszintén: mi férjek ebben a „párosban” sok hibát követtünk el, sok hiányérzetet támasztottunk feleségünkben, sokszor tettük boldogtalanná. Viszont azok között lehetünk, akiket Krisztus szeret és megtisztít, hogy „ne legyen rajtunk folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló” (5,27). ler Gábor, Keveházi L ászióné. Lábossá Lajos, Zászkaliczky Pál és Sárkány TíÓorné lelkészek az énekes liturgia szolgálatát pedig Trajtler Gábor országos zeneigazgató végzik. Cserháti Sándor Ingrid Röser: Megszépül az élet Megfeszített, ha roskadozom fájdalmam terhe alatt, ha tekintetemet földhöz szegezik a gondok, ha szívem csüggeszti a reménytelenség, Te azt üzened: „Gondodat vesd rám! Terhedet én viselem.” Megfeszített, egyszerre megszépül az élet. Föllélegzem bizalommal tele, s minden napom ajándékká válik. Újra megértem, mit jelent ne^gm a Te szenvedésed: „Mindent magamra Vettem, ami terhel téged, hogy szabaddá tegyelek élni másokért!” , Németből ford.: Túrmezei Erzsébet Mindennapi imádságául: A munkával teli, és felgyorsult modern élet, sokszor úgy érezzük, egyszerűen kiszorítja az imádkozást hétköznapjainkból. Pedig a keresztyén élet elképzelhetetlen imádság nélkül. Miért? Mert a hitünk legközvetlenebbül éppen az imádságban fejeződik ki. Ahol nincs imádság, ott nincs keresztyén hit sem. DE HÁT MI IS AZ IMÁDSÁG? A válasz azzal függ össze, hogy mi a hit. A hit pedig az a bizalmas, személyes kapcsolat Istennel, amit a Jézus Krisztusban feltárult isteni szeretet teremt meg az előtte megnyíló, hatása alá kerülő emberszívben. A bizalom, a kapcsolat- tartás emberi viszonylatban is elsőrenden és a legtermészetesebben a gondolatközlésben, a gyakran és szívesen folytatott beszélgetésben mutatkozik meg. Az imádság egész egyszerűen azt jelenti, hogy személyes módon beszélhetek Istennel, akit Jézus Krisztusért ezzel a csodálatos szóval szólíthatok: „Atyám”. Mikor lehet így beszélnem vele? Mindig. Hol? Bárhol. Miről? Az élet minden dolgáról. A legkülönbözőbb helyzetekben, a legkülönfélébb dolgokkal összefüggésben, újra meg újra Istenhez fordulhatok. Miközben munkánkat végezzük, utazunk, vagy a híreket hallgatjuk: elmondhatjuk neki hálánkat, kérhetjük bocsánatírt és segítségét, szeretetébe kapaszkodva eléje vihetjük közeliek és távoliak szenvedését, szükségét, apró hétköznapi dolgainkat, és a világ nagy kérdéseit. Azt is megtapasztalhatjuk, hogy válaszként hozzá futó gondolatainkra, Isten nemegyszer megvilágít számunkra valamit közben, egy-egy helyzetben eszünkbe juttatja Igéjét, ösztönöz lelkiismeretünkön keresztül váratlan esetekben a szeretet, a szolgálat konkrét cselekedeteire, bizonyossággal, nyugodtsággal tölt el. „Szüntelen imádkozzatok!” — biztat Pál apostol, mert az imádság nem puszta formalitás, nem megszokott mondatok előírt ismételgetése csupán, hanem keresztyén hitünk legközvetlenebb megnyilvánulása. Ebből erőt nyerhetünk bűneink legyőzésére, és a növekedésre, a valódi, cselekvő szeretetben. Azzal a bizakodással fordulhatunk Istenhez, amiről Luther Márton így ír: „Az a kiváltságunk, hogy mindenkor meghallgatja imádságunkat. Ha ugyanis nem hallgatja meg a mi akaratunk miatt, akkor is meghallgatja Isten akarata miatt, mely jobb a miénknél. Mindenki, aki hittel hívja segítségül az Istent, azt meghallgatja, és megkapja azt, amit kért, bár nem ugyanabban az órában és időben, ugyanazon módon, vagy ugyanazt, ahogy kérte, mégis jobban, dicsőségesebben, mint ahogy remélni mertük.” Adámi László Ali VASÁRNAP IGÉJE Imádkozzunk! Jn 16, 23b—27 Istentiszteleteinken mindig elhangzik a felszólítás: Imádkozzunk! Ezt követően a lelkész ajkán megszólal egy-egy imádság, amit a jelenlévők csendben, vagy pl. a Miatyánk esetében hangosan, közösen elmondanak. Imádkozzunk! Hangzik a biztató szó a bibliaórákon, és ezután megnyílnak az ajkak, hogy segítségükkel hallhatóvá, érzékelhetővé legyenek, amik egyébként egy-egy emberi szív rejtett dolgai; örömei és gondjai, kérés és köszönet, bűnbánat és hálaadás. Imádkozzunk! Mondják az Istenben hivő szülők gyermekeiknek, hitvestársak egymásnak, segítve-bátorítva egymást a keresztyén élet egyik legfontosabb eseményének, az imádkozásnak gyakorlására. IMÁDKOZZUNK — JÉZUS NEVÉBEN! A keresztyén élet egyik fontos megnyilatkozása, jellemzője és tartópillére az imádság, az Istennel való beszélgetés. Olyan, mint a szívverés. Ahol elnémul az imádság, ott megüresedik és megszűnik a keresztyénség. Jézus arra biztat minket, hogy az Ö nevében imádkozzunk. Nem azt kívánja, hogy unos-untalan ajkunkra vegyük nevét, „Urain- Uram”-ozzunk, formálisan reá hivatkozzunk. Felbátorít, hogy — képletesen szólva — vele járuljunk a mennyei Atya elé. „Jézus nevében imádkozni annyi, mint magának Krisztusnak a kíséretébe^ járulni az Atya elé.” (Bodelschwing) Nincs más út az Atyához, csak egyedül Jézus. Nincs semmi, amire, és nincs senki, akire hivatkozhatnánk, amikor imádkozunk, csak egyedül Ö, Aki meghalt bűneinkért, és feltámadt a mi megigazulásun- kért, üdvösségünkért. Jézus Krisztus irántunk való szeretete, s velünk való együttérzése, szolidaritása felszabadít minket, hogy vele lépjünk Isten színe elé, hogy kitárjuk előtte szívünket, elmondjunk neki mindent. IMÁDKOZZUNK — A HIT MERÉSZSÉGÉVEL. „Bármit fogtok kérni az Atyától, megadja nektek az én nevemben” — mondotta Jézus. Ezzel a kijelentésével rendkívül szélesre tárta az imádság horizontját, távlatát. Olyan távlatot nyitott az imádkozó keresztyén előtt, amelybe belefér a föld és az ég, az egész világ. A mindennapi kenyér, a munka, a hivatás, az emberek és a népek közötti béke éppen úgy imádságunk tárgya, mint az evangélium terjedése, a gyülekezetek, az egyház megújulása, a bűnök bocsánata, az Ür Jézus dicsőséges eljövetele, az üdvösség. Vegyük nagyon komolyan Urunk kijelentését, és legyünk bátrak az imádkozásban. Ne jösstelljük Isten elé vinni az élet egyszerű, de fontos kérdéseit. Könyörögjünk a betegek gyógyulásáért, a hitvestársak egymás iránti hűségéért, a családok és munkahelyek jó légköréért, jó időjárásért, a mindennapi kenyérért, a világ békéjéért. Bátran imádkozzunk a magunk dolgaiért: a hitben és szeretetben való növekedésünkért, családunkért, munkánk sikeréért. Legyünk merészek, amikor reménytelennek látszó esetekkel találkozunk, amikor azt mondják, itt már nincs segítség. Imádkozzunk a különböző káros szenvedélyek rabjaiért. Azokért, akiket már „leírtak”. Ne feledjük, hogy Istennél minden lehetséges. aailoz. IMÁDKOZZUNK — A MEGHALLGATTATÁS, BIZONYOSSÁGÁVAL. Aki nem tapasztalta még meg az imádság áldásait, úgy vélekedhet, hogy imádkozni annyi, mint a borsót a falra hányni, vagyis hiábavaló, felesleges dolog. A keresztyén embert is megkísérti ez a gondolat. A sátán el akarja hitetni velünk, hogy nem érdemes imádkozni, hogy „az Isten nem er rá velünk foglalkozni”. „Az Atya szeret titeket” — mondotta Jézus. Az imameghallgatta- tásnak ez a titka, nyitja. — Amikor imádkozúnk, nem a nagy „Sem- mi”-be kiáltunk. Nem is egy mérhetetlen messzeségben trónoló rideghideg szívű zsarnokhoz könyörgünk. Mennyei Atyánkhoz szólunk, aki szeret minket. Isten szeretetének számtalan jelével találkozik a hivő ember életének minden napján, mert a keresztyén ember tudja, hogy az Istent szeretőknek minden javukra van. Isten szeretetének legnagyobb bizonysága a golgotái kereszt, és a húsvéti üres sír, vagyis Jézus halála és feltámadása. Húsvét után nem csalfa remény, hogy Örömünk teljes lesz. Mivel Jézus feltámadott és él, bizonyos, hogy vele együtt mi is feltámadunk. Bizonyos, hogy imádságainkat meghallgatja a mi Urunk. Ezért imádkozzunk mindig Jézus nevében, a hit merészségével, és a meghallgattatás bizonyosságában. Táborszky László Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy nagyon szeretsz minket, s azt akarod, hogy teljes legyen az örömünk. Köszönjük, hogy Hozzád az Ür Jézus nevében mindig imádkozhatunk, Téged minden bajban segítségül hívhatunk, és örömünkben hálaadással dicsérhetünk. Kérünk, add nekünk a hit bátorságát, a szeretet tüzet és a reménység bizonyosságát. Segíts, hogy az imádkozásban meg ne lankadjunk, a jó cselekvésében el ne fáradjunk, az örök üdvösség valóságában, és az Ür Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelében bizonyosak legyünk. Ámen. %---------------- .1 -----------— Húsvét után az 5. vasárnapon az oltárterítö színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jk 1,22—27; az igehirdetés alapigéje: Jn 16,23b—27 (28—30). — Mennybemenetel ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: ApCsel 1,1—11; az igehirdetés alapigéje: Mk 16,14—20. — EVANGÉLIKUS isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Május 30-án, pünkösd ünnepén reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SZIRMAI ZOLTÁN fasori lelkész. — HATVAN. Május 9-én Harkányi László, a Sajtóosztály tördelőszerkesztője szolgált a délutáni s zeretet ven dégsége n írásmagyarázattal és egyházunk sajtómunkájáról tartott előadással. — IPOLYVECE. A gyülekezet bibliakörének tagjai április közepén látogatást tettek az Evangélikus Múzeumban, ahol Garam Zoltán ny. lelkész és dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár, a múzeum -igazgatója fogadta őket. Megnézték a kívül-belül felállványozott Deák téri templomot és látogatást tettek a Sajtóosztályon is, ahol Harkányi László tördelőszerkesztő adott rövid tájékoztatást egyházunk sajtószolgálatáról. Az egynapos budapesti látogatás igen nagy mértékben erősítette a gyülekezet tagjaiban a közegyházba való beépülés tudatát. — NAGYSZÉNÁS. Nagyheti áhitatsorozat keretében április fián vendégszolgálatot végzett a gyülekezetben dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár. Előbb igét hirdetett, majd vetítettképes múzeumi beszámolót tartott. A gyülekezet nagy érdeklődést tanúsított a hétköznapi alkalmon.
