Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-02 / 18. szám
Kérdőjeles mondatok 99 Mindenkor mindenért” nem túlzás? Ef 5,20 A TÚLZÁSNAK TŰNŐ INTELEM A HÁLÁRA, a hálaadásra vonatkozik. Arra a visszhangra, amely a segítségre, talált, meg-, ajándékozott ember szívében és ajkán ébred. A hála nélkülözhetetlen olaja kapcsolatainknak. Szárnyakat adhat annak, aki a szolgálatot elvégezte, de jót tesz annak is. aki hálás tud lenni. Nyitottá, oldotta teheti környezete iránt, egyszóval alkalmassá lesz a boldogságra. Viszont amilyen áldás tud lenni a hálás szív és annak különféle megnyilvánulásai, olyan súlyos csapás a hálátlanság. Fékezi, sőt talán kioltja a segítő szándékot, és elégedetlenné, zúgolódóvá, örömtelenné teszi azt, akinek pedig a kapott jókért minden oka megvolna a hálára. A Bibliánk nem hagy kétséget afelől, hogy az Istenre talált ember életének alaphangneme, alapállása a hála. Ha nem így van, hite sürgős felülvizsgálatra szorul. Igen egyszerű „teszt”, próba ehhez az önvizsgálathoz: milyen mélyre tudunk nyülni a pénztárcánkba. amikor valakinek virágot vásárolunk, vagy a persely felé közeledünk? AZ EMBER AZT GONDOLNÁ HOGY A HÁLA VAGY A HÁLÁTLANSÁG a körülményeink függvénye. Akinek sok jó jutott osztályrészül az életben, az hálás ezért a sorsnak, aki viszont kevesebbet kapott, méltán elégedetlen. Számtalanszor kell tapasztalnunk, hogy nem így áll a dolog. A hála vagy hálátanság elsősorban nézőpont kérdése. Jézus sokunknak elmondhatja a példázatbeli gazdaszavával: gonosz a te szemed! (Mt 20,15) Mert a mi szemünk' a kapott jónál hamarabb veszi észre a bajt vagy a hiányt. Betegek gyakran panaszkodnak a gyógyulás folyamatának lassú voltára. Pedig azt is mondhatnák, hogy ma megint egy fokkal jobban érzem magam, mint tegnap. Szemünk gonoszsága nyilvánul meg abban a sanda öldalpiilantásban is, amelyet a • köKilőttünk élőkre vetünk, és amellyel boldogulásukat méricskéljük. Valamit elértünk, tegyük fel, szép otthont teremtettünk, de örömünkbe keserű szájíz vegyül, mert a szomszédnak szebb háza, drágább bútorai vannak. Hány magyar világjárót vakít el a gazdagabb népek nem csupán a szorgalmasaabb munkán alapuló jólétének csillogása olyannyira, hogy nem képes hálás szívvel nyugtázni a népünk életében végbement nagy fejlődést. TERMÉSZETESEN EZZEL A BAJJAL hiába fordulunk szemorvoshoz. Gyökerei mélyebben fekszenek. Abban a tévhitben, hogy az ember mindent magának köszönhet. A reformátorok nyelvén: az érdemekben bizakodó szívben. Ezért veszi természetesnek mindazt, ami szent meggyőződése szerint kijár neki az élettől, és ezért forog keserű levében, ha mást szerencsésebbnek ítél önmagánál. Furcsamód ez a gondolkodás még a hálánk kinyilvánítását is megfertőzi. Ajándékot veszünk, hálapénzt fizetünk, sokszor erőnkön felül is, nehogy valakinek a lekötelezettjévé váljunk, vagyis hálát kelljen ereznünk iránta. Pedig az apostollal együtt meg kell kérdeznünk magunktól: „Mink van, amit ne kaptunk volna?” (1 Kor 4.7). S tegyük hozzá: van-e valami jó az életünkben, amihez valamiképpen'ne lenne köze mások értünk hozott áldozatának? Csak az elégedett tud hálás lenni. De elégedett cs.ak az tud lenni, aki tudván tudja, hogy többje van, mint amennyit megérdemelt. NEM KÉTSÉGES. TÖBB OKUNK VAN A HÁLÁRA, mint amennyit észreveszünk. Ám azt már túlzásnak, teljesíthetetlen igénynek érezzük, amit igénk követel: ..Adjatok hálát Istennek mindenkor mindenért!” Talán hálásnak kell lennünk a rossz napokért és a veszteségeinkért is? Vagy arról van szó, amit családunkban „örömjátéknak” nevezünk? Minden bajban lehet valami jót is találni. Ha elveszett a fejsze foka. örüljünk, hogy legalább a nyele kezünkben maradt. Ez öncsalás volna. Akad a magunk és mások életében temérdek embert nyomorító, kivetendő dolog, amiért hálát nem érezhetünk, sőt amit gyűlölnünk, ami ellen küzdeijünk kell. EZEK UTÁN EGYÁLTALÁN KOMOLYAN VEHET JüK-E az apostol kibúvót nem engedő, feltételekhez nem köthető intését: „adjatok hálát mindenkor mindenért!”.? Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy ez a kihagyást, szünetjelet nem ismerő hálaadás az Atyának szól a Jézus Krisztus nevében, akit olyannak ismerhetünk meg a Jézus Krisztus által, mint aki fenntartások nélkül, lénye egész sze- retetével fordul felénk és a világ felé, és aki nemcsak néhanapján juttat nekünk pár morzsányi jót, hanem minket magunkat, egész valónkat tekinti sajátjának és így hatalmaz fel gyermeki bizo- dalomra — teljesen érdemtelenül! —, mégpedig nem ideig-óráig, egy-egy életszakasz tartamára, hanem egyszer s mindenkorra. EZÉRT ADHATUNK NEKI HALÁT SZÜNTELENÜL, még ha olykor köszönetét egyáltalán nem érdemlő rossz is akad életünkben, felhőtlen és súlyos napokban egyaránt. Ezért lehet az Istent jól ismerő ember lényének alaphangneme, egész életének alapállása a hálaadás. S miközben mindenestül Isten irgalmas kezében tudja magát, csodálatos tapasztalatokra tesz szert. Megtörténhet, hogy amit keserű szívvel kellett tudomásul vennie, végül is javára vált. „A mázsás teher szalmaszállá lett” (Luther). Mindnyájunk életét, a világ folyását egy végtelenül bonyolult harmad- sőt talán tizedfokú egyenletnek képzelem el, amelybe számtalan pozitív vagy negatív értékű részösz- szeg van, de ha az egész feladványt zárójelbe teszem, és előjellel látom el, azonnal megváltozik az egyes részösszegek jellege, nem is szólva a végeredményről. TÜLZÁS ÉS RAJONGÁS NÉLKÜL ADHATUNK HÁT HÁLÁT az Atyának mindenkor mindenért, hiszen Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá lett, hogy szeretetének „előjelével” látta el kicsiny, por- szemnyi életünket a nagyvilág sorsával egyetemben. Cserháti Sándor Tavaszelő Üj szántás, zsendülő vetés és levéltelen téli fák. Tavaszelő. Csupa várakozás, reménykedés. Hiszen a duzzadó rügyek, titkai a márciusi határnak, csak napsugarak melegére várnak, s levelekké, virággá bomlanak. Tavaszelő van a szívekben is? Érintésére igesugaraknák rügyek bomlanak, virágok fakadnak? Télből tavaszt teremtő Jézusom, körülöttem minden csupa ígéret. Jöjj, hogy kipattanó rügyek, nyíló virágok téged áldjanak! Túrmezei Erzsébet A magány lélektana ESZMÉK FAGGATÁSA címmel sorozatot indított a Magyar Rádió. Ebben a sorozatban hallhattuk korábban a gyász lélektana elemzését, most a közelmúltban pedig A magány lélektana címen hangzott el igen érdekes műsor. Juszt László riporter néhány magányosan élő és magányosok között dolgozó embert szólított meg, hogy mondják el, mi a véleményük, tapasztalatuk a magányról. Közben a kérdéssel elméletileg, tudományosan és hivatásuknál fogva gyakorlatilag is foglalkozó emberekkel a magány okairól beszélgetett. Kereste a magányból kivezető utakat, a magányosság problémájának megoldását. Érdekes volt a pszichológus, az evangélikus lelkész és a pszichiáter lélekelemző fejtegetése és a megoldás, felé segítő útmutatása. A televízió műsoraiból is jól ismert Ranschburg Jenő pszichológus mindenekelőtt tisztázta az egyedüllét és a magányosság közti különbséget. Ez a kettő ugyanis nem feltétlenül azonos. Lehet valaki magányos akkor is, ha körülötte nyüzsögnek az emberek. A magányosság valójában valamilyen fájó hiányérzet megtapasztalása. átélése, összefügghet tehát egy szeretett személy elvesztésével. gyásszal. Ez az akút magány krónikussá válhat, ha mint éveken át tartó folyamat, állandósul a hiányérzet. Az átélt magányérzet kiválthat kereső magatartást is, de patologikussá is válhat, amikor a magányt vállaló a látványos szenvedésben szinte fájdalmas örömöt talál. Segíteni azon a magányoson lehet. aki mintegy kinyújtja a „csápját” a másik ember felé. Ilyen esetben sem a karitatív gondoskodás jelenti a megoldást. Sok esetben ez csak elmélyíti a magányosságot. Belső odafigyelésre van szükség, arra, amit a keresztyén ember egymás terhe hordozásának mond. Ribár János ceglédi evangélikus lelkész úgy értelmezte a magány érzését, hogy az veszteséges, leterhelő életérzés. Bár elképzelhető, sőt lehetséges pozitív magány is, amikor valaki erőgyűjtésre vonul vissza, a magányt mégis inkább a negatív érzések jellemzik. Ezért kell inkább kapcsolatokat keresni. Négyféle lehetséges és szükséges kapcsolatról beszélt. 1. Szükséges a kapcsolat önmagámmal, vagyis a helyes önisme- .ret. 2. Kell az én-te intim kapcsolata, amelyben érvényesül a teljes szeretet. 3. Jó, ha van én-mi kapcsolatunk, kisebb vagy nagyobb baráti körünk, amelyben bizonyos fokig elrejtettek maradhatunk. 4. A keresztyén ember ezeken kívül keresi az Istennel való kapcsolatot, amely transzcendens én-te kapcsolat. Gyakorlati tanácsként azt az utat ajánlotta a magányosoknak, hogy ne csak panaszkodjanak, hanem tegyenek lépést más magányosok felé. A MAGÁNYOSSÁG a mai társadalomban mindig csak viszonylagos magány lehet — állapította meg Buda Béla pszichiáter. A mi modern világunkban szinte lehetetlen elmagányosodni. Csak valamiféle társadalomellenes magatartással hozható létre a magány. Valójában arról ■ lehet szó. hogy egyes emberek magányosnak érzik magukat, mert hiányzik életükből egy bizonyos meghatározott kapcsolat, pl. a barát. A legtöbb esetben az embernek magányossága okát kellene keresnie. Éppen ezért a magányosság megszüntetésére az első lépés az lenne, hogy a magányos megkeresné a hozzá hasonló problémával küzdő embert, illetve embereket. Manapság vannak is már erre jó példák, amikor a csoportterápia lehetőségeit kihasználva igyekeznek emberek gyógyulást keresni. A magányosság ellen a legjobb orvosság, ha — modern műszóval élve — „szociális energiát” vagy másképpen szeretetet adunk át egymásnak. Vető Béla mm A Pl VASARNA P IC ÉJ UJ „ Jer; örvendjünk keresztyének ” Jn 16,16—23/a Ügy kell nekünk az öröm, mint a kenyér, a napfény, a levegő, a víz. Sokféle öröm van. Igénk az Isten gyermekeinek, Krisztus követőinek, a keresztyéneknek öröméről szól. ÖRÖMÜNK FORRÁSA A KRISZTUSSAL VALÖ KÖZÖSSÉG. A Jézussal való közösség létrejöttében mindig Jézus a kezdeményező. Ű maga mondotta: Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket (Jn 15,16). S valóban Ö szólította meg Pétert és Andrást, Jakabot és Jánost, és mind a tizenkét tanítványt. O hívta el őket, és O tárta fel előttünk az Isten országának titkait. Ö közvetítette, sugározta tovább a mennyei Atya szeretetét. A keresztyén ember boldog tapasztalata, hogy Jézus vele van; s •. ahol Ö van, ott jelen van az öröm- Nem úgy, mint a ritka vendég, ha- . nem mint a családtag. Minél szorosabb, minél bensőségesebb, teljesebb a Jézussal való kapcsolatunk, közösségünk, annál teljesebb és annál tartósabb az örömünk. — Jézus közelében meggyőződünk bűneink bocsánata felől, s ez olyan öröm, amihez hasonlót sehol sem lelhetünk. A Jézussal való hitbeli közösség kiűzi szívünkből a félelmet, s a teljes védettség örömével ajándékoz meg bennünket. Elmondhatjuk Pál apostollal: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Rm 8,32). Az Űr Jézussal való élő közösségben felismerjük, hogy a másik ember a testvérünk. Megtapasztaljuk, hogy a testvérekkel megosztott öröm megsokszorozódik. Minél többet juttatunk belőle másoknak, annál több marad nekünk. ÖRÖMÜNK MOST MÉG NEM ZAVARTALAN. Ennek az az oka, hogy az Űr Jézussal való közösségünk sem zavartalan. Sokszor úgy tűnik, hogy Jézus messze van tőlünk. Ilyenkor úgy érezzük magunkat, mint a kisgyermekek, amikor magukra maradnak, mint a tanítvá- •- nyok nagypéntek és húsvét között. — A Sátán azt sugallja, hogy hiábavaló, értelmetlen dolog Jézusban hinni, Őbenne bízni, öt követni. Hiábavaló ei'őlködés a szolgáló szeretet, a diakónia útján járni, a békesség, megőrzéséért, az igazság megvalósításáért küzdeni. Sokszor tapasztaljuk szomorúan, hogy: „Hitem pedig, mint a változó hold. Hamar elfogy, tülte alighogy volt; Hol felhat égig, Hol meg elhal s a homályban késik.” . , Jézus nem ígért övéinek felhőtlen eget, zavartalan örömöt. Sőt, Ö maga mondotta a tanítványoknak, hogy lesz idő, amikor sírni, jajgatni fognak. Ez a sírás, ez a szomorúság azonban csak átmeneti. Olyan, mint a reggeli harmat, mely hamar felszárad, mint a, hajnali köd, mely gyorsan szétfoszlik, mint a vajúdó asszony fájdalma, amely örömre fordul. Lehetne kevesebb a szomorúság és több az öröm az életünkben, ha minden napon komolyan vennénk, hogy nekünk élő Urunk van, aki ígérete szerint velünk van, s előttünk jár. Nekünk mindig rá kell néznünk. Öt kell követnünk, s akkor kevesebb lesz a csalódásunk, a vereségünk, a szomorúságunk — és több lesz az örömünk, a kísértő feletti győzelmünk. ÖRÖMÜNK JÉZUS ELJÖVETELEKOR LESZ TELJESSÉ. Szívünk a teljes, tökéletes örömre vágyik. Erre törekszünk, ezt kívánjuk. De’t"H mikor lesz miénk a teljes, a zavartalan öröm? „Azon a napon” — hangzik Jézus válasza. Ez a válasz titokzatos, de nem félrevezető. Jézus dicsőséges eljövetelére utal. Arra a csodálatos eseményre, amikor beteijesedik minden, amit az Ür megígért. Amikor elmúlik minden szomorúság, végetér minden bánat, megszűnik minden fájdalom. Amikor szemtől-szembe és színről-színre láthatjuk Urunkat, Megváltónkat, aki letöröl a szemünkről minden könnyet. Annak a csodálatos napnak fénye és öröme már most beragyogja minden napunkat, megvilágítja utunkat. Nem tesz minket ábrándo- zókká, rajongókká, akik megvetik a hétköznapok tiszta, szelíd örömeit a családban, a hivatásban, a társadalomban, s a természetben. Éppen ellenkezőleg! Felszabadít minket minden fásultságból, szorongásból, félelemből, csüggedésből. Arra indít és késztet, hogy minden tehetségünkkel az Élő Ür Jézus Krisztustól kapott szeretettel és erővel munkálkodjunk azért, hogy az igazi tiszta öröm fénye ragyogjon az emberek szemében. Táborszky László Imádkozzunk ! Űr Jézus Krisztus! Te azért jöttél közénk, hogy örömöt ajándékozzál nekünk. Köszönjük, hogy a veled való közösségben ezt megtapasztalhatjuk. Kérünk, tégy bennünket is örömszerzőkké. Óvj meg attól, hogy másoknak szomorúságot, fájdalmat okozzunk. Segíts, hogy eljöveteled nagy napján részesülhessünk országod örök örömében. Ámen. Meghívó A Műemléki Felügyelőség által felújított 250 éves nemeskéri templomban NEMESKÉRI NAP lesz május 16-án, vasárnap. Program: Délelőtt 11 órakor: Istentisztelet, igét hirdet és úrvacsorát oszt D. dr. Ottlyk Ernő püspök. Énekel az oroszlányi gyülekezet énekkara. Nagy Dániel karnagy vezetésével. Délután 3 órakor templomi ünnepély 1. Bárány Gyula esperes megnyitója. 2. Dr. Kneffel Pál ny. főigazgató-főorvos előadása „Egyiptomban és a Sinai hegyen” címmel, színes diapozitívokkal. 3. Énekel az oroszlányi gyülekezet énekkara, Nagy Dániel karnagy vezetésével. 4. Bánffy György színművész, érdemes művész előadása „Ékes, érdes, édes anyanyelvűnk története” címmel. 5. Dr. Balázs János egyetemi tanár előadása „Sylvester János” címmel. 6. A Sopronbánfalvai Fúvószenekar előadása. 7. Jánosy István költő, műfordító előadása „Az evangélikus Berzsenyi” címmel. 8. Énekel az oroszlányi gyülekezet énekkara Nagy Dániel karnagy vezetésével. 9. Foltin Brúnó lelkész zárószava. Minden érdeklődőt saeretettel várunk!
