Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-02 / 1. szám

Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1982. január 3. Ára: 4,50 Ft. Ennek a textusnak a választá­sára — amelynek alapján én ma­gam is prédikáltam már a rádió­ban — Garai Gábor Kossuth-dí- jas költőnek az egyik napilapban, a minap megjelent „Több szere­tet” cimű verse indított. A na­gyon értékes költemény néhány sorát idézem: „értsétek meg: ne­künk több szeretet kell, több, sű­rűbb, viszonzatlanabb; ne érde­meink szerint mérjetek, szükség­letünk szerint, s szükségletünk határtalan a szeretetből: / ha túl nem csordul, szomjan is veszünk, hát ne sajnáljátok tőlünk a jót, különbeh úgyis halál hál velünk.” A költőben nem az egyház igé­nye szólal meg és a versben nem az egyház prédikál, hanem vi­lágnézetre való tekintet nélkül egy ember kiált, szinte könyö­rög „több és sűrűbb szeretetért”. De ez az egy ember, mélyről fel­törő rimánkodásában milliók és százmilliók hangját szólaltatja meg: „szükségletünk határtalan a szeretetből.” Nem lehet pótolni A magyar költő szavaival ösz- szecseng Pál apostol szava, aki a szeretet értékének határtalansá­láról beszél. Égen és földön a ígnagyobb a szeretet, vallja az a ál, aki nem vetette meg a tu- >mányt, aki nagy utazó volt — szén bejárta az akkor ismert . lág nagy részét —, nagy „sike- ■ket” is maga mögött tudhatott, zen igehirdetései nyomán ülekezetek serege keletkezett, égis ezt mondja: „És ha prő- álni is tudok, ha minden titkot erek is, és minden bölcses- íek birtokában vagyok ... retet pedig nincs bennem: nmi vagyok.” Ezt a drámai ejű vallomást értsük úgy: Ha a zeretet hiányzik egy ember vagy özösség életéből, akkor minden űányzik. A szeretetet nem lehet emmivel pótolni. Ha pedig meg­próbálják minden mással pótol­ni, akkor kitűnik, hogy ez a „min­den más” egy nagy semmi. Ez em azt jelenti, hogy a tudomány ,mmi, a vallási és természettu- nányi ismeret semmi, a pró- ,ai igehirdetés semmi, de ha a ;eretetre éhes embernek szere­it helyett ezt akarjuk nyújtani, akkor ez semmi. De még ennél is élesebben kell fogalmaznunk. Ha egy keresztyén gyülekezet min­den mást tud adni. csak. éppen szeretetet nem, akkor az a gyü­lekezet semmi. Ha az egyház a maga egészében szerte a világon mindent tud ajándékozni az em­bereknek: prédikációt, szerveze­tet, egyházművészetet, és fel tudja vértezni őket az ezerféle bűn elleni harcra, és olyan hite" van, hogy még a hegyeket is megmozdítja, de szeretetet nem ad. pkkor az egyház semmi. A semmivé válás folyamatában van az a házasság, gyülekezet, család és mindenfajta közösség, amely­ből hiányzik a szeretet, mert „ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom”. Végül: ha én magam minden mást tudok, csak éppen izeretni nem, magám vagyok a .megszemélyesített Semmi”. Em­berek előtt talán nem, de Isten előtt igen. Csuk a másikért A kérdés csak az. hogy miféle szeretetről beszél Pál. Minden­esetre az a szeretet, amelyről Pál szól, nem valami szimpátia, nem is emberi jóakarat, nem is egy­szerűen emberiesség, nem szenti­mentális érzés, nem vágy férfi és nő között, egyáltalában nem em­beri erény. Mindezeknél jóval több és főleg egészen más, Az Káldy Zoltán: Szükségletünk határtalan a szeretetből” Igehirdetés a Magyar Rádióban 1981. december 13-án: apostol az eredeti görög szöveg­ben az „agapé” szót használja. Tehát azt mondja, ha ,agapé” nincs bennem, akkor „zengő érc” vagyok. Ha agapé nincs bennem, akkor „semmi vagyok”. Ha ,aga­pé” nincs bennem, Isten előtt semmi hasznom abból, ha szét­osztom az egész vagyonomat. Mi ez az agapé? Az agapé az önfeláldozó, szolgáló szeretet. Az a szeretet, amely eltekint önma­gától és csak a másikra néz. Nem maga körül forog, hanem a másik ember körül. És valóban forog körülötte és cselekszik érte. Nem a maga hasznát keresi, ha­nem a másikét és örül annak, hogy a másikat szolgálhatja, neki segíthet. Innét érthető, hogy Pál apos­tol ezt a szeretetet a korinthusi gyülekezetben — a Lélektől ka­pott ajándékok között — miért tette az első helyre. A vallási, szellemi, lelki több ismerettel, a prófétálással, a vagyon szétosz­tásával, az önkéntes tűzhalállal, a maga választotta mártírsággal az ember végsősorban saját ma­gát is szolgálhatja úgy, hogy ma­ga kerül az első helyre. Még a hegyeket mozgató hitet is be le­het fogni önző célokra, a saját, egyéni üdvösség mindenek fölé helyezésével. A szeretettel, az agapéval ez összeférhetetlen. Az agapé nem tűri a magam-felé hajíást. Az agapé lényegében egyenlő a szolgálattal éspedig a másik embernek való önfeláldozó szolgálattal. A szeretet azt jelen­ti, hogy az egyik a másikért van. Odafordul hozzá és cselekszik ér­te. Ebben az odafordulásban tük­röződik az Istennek odafordulása a világhoz, Jézus Krisztusban. Az az odafordulás, mely a golgotái kereszten lett nyilvánvaló. Istenből való Ezt a szeretetet az ember saját magából ki nem csiholhatja és ki nem bányászhatja és nem is gyakorolhatja be. Ez nem is el­határozás kérdése. Mert bármi­lyen magasra is tud emelkedni az emberi erkölcsiség és bármi­lyen csodálatos példái is vannak az emberiességnek, az agapét, a magától mindig eltekintő és csak a másik boldogságát szolgáló sze­retetet nem tudja megvalósítani. Ez nem emberi lehetőség, hanem Isten lehetősége az emberben, Isten ajándéka az. Annak az Is­tennek az adománya, aki maga a szeretet, akinek a lényege a sze­retet, az agapé. Ezért isteni sze­retet. Mert Belőle való. Ezért mondja Pál: „szívünkbe áradt az Isten szeretete, a nekünk adott Szentlélek által.” Az így kapott szeretet később is az Isten sze- retetéből táplálkozik, abból él Amikor ez a szeretet a szolgá­latok terhe alatt mégis elfárad vagy fogyni kezd, utánpótlás 1 kaphat onnét, ahonnét a „szere­tet soha e'l nem fogy” az Isten szeretetéből! messzebbre vezető út”. Miért? Azért, mert nem lehet eléje kor­látokat szabni, nem lehet körül­zárni. Áttör minden sorompót, faji, vallási, népi, társadalmi, vi­lágnézeti határt és igényli, hogy útlevél és vízum nélkül utazhas­sák és megérkezhessék oda, ahol cselekedni kell az emberért, aki szenved, éhezik, elnyomott, embe­ri méltóságában meggyalázott és akinek életét háború veszélyez­teti. A szeretet útja azért is a legmesszebbre vezet, mert ahol az emberi értelem számára már semmiféle megoldás nem látszik a családban, az emberek között, a szeretet még mindig talál ki­utat. Mert a szeretet mindig le­leményes. A szeretet tud türelmes lenni és nem vár a bosszú órá­jára, hanem tud megbocsátani és tud bocsánatot kérni és remény­telen helyzetekben is tud remél­ni. Igen, mindig a szeretet a leg­messzebbre vezető út és késztet arra, hogy továbbmenjünk va­lakivel az úton még akkor is, ha már elfáradtunk az együttmenés- ben és könnyebb volna a másikat az úton hagyni. De nemcsak kis körben vezet a legmesszebbre a szeretet útja. Ott, ahol nagyobb körökben és szélesebb összefüg­gésekben is érvényre juthat, ott arra ösztönzi az államférfiakat, az emberiség sorsáért elsősorban felelős embereket, hog3' tárgya­lásaik során ne törődjenek bele a zsákutcákba, hanem leleményesen keressenek új utakat, amelyeken mégis lehet továbbjárni, és ame­lyek messzebb vezetnek, mint a háború ördögei által a népek számára megásott tömegsírok és halottakkal borított csataterek, rakétákkal elpusztított országré­szek, neutronfegyverekkel meg- üresített városok szürke falai. Szeretet és béke Mert a szeretet úgy is szolgál, hogy fáradozik a másik ember életének megtartásáért, a béké­ért. A szeretet és béke ikertest­vérek. Így volt ez az első kará­csonykor is, amikor Isten szere­tetből elküldte a Fiát és ugyan­akkor meghirdettette a békét a földön. Azzál a szeretettel, me­lyet Isten szeretetéből vettünk, munkálkodnunk kell a kará­csonykor földre érkezett béke ki- teljesedéséért. Azért, hogy ez a béke kitörjön a szívekből és ha­talmába vegye a világot. Ennek érdekében kérjük a népek veze­tőit, hogy türelmesen tárgyalja­nak és ezeket a tárgyalásokat mindaddig ne hagyják abba, míg meg nem állapodnak a béke mindenáron való megőrzésében. A mi további dolgunk pedig az, hogy a magunk helyén és eszkö­zeivel, szeretetből fakadó felelős­séggel, szóval és tettel, fáradoz­zunk minden békét akaró ember­rel együtt a szeretet hatalomra jutásáért. Mert „a szeretet erő- sebb, mint a halál.” Minden mindenben A szeretet nemcsak a legmesz- szebbre vezető út, hanem a végső beteljesedés útja is. Olyan Krisz­tus keresztjéből fakadó folyó, amelyik megöntöz réteket, me­zőket, vagy inkább emberszíve­ket, aztán az Óceánba, a teljes­ségbe torkollik. Oda, ahol nincs többé hiány, mert az Isten tel­jessége mindent betölt. Ott Isten lesz minden mindenben. A sze­retet tölt be mindent, mert az Isten maga a szeretet. Ez a . sze­retet pedig örökké megmarad. Ezért csak a szeretetnek van jö­vője és csak azoknak, akik a sze­retet útját járják. Figyeljünk csak, karácsonyt köszönti az ün­nepi kórus: „A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha él nem múlik.” Ámen. Szét kell osztani Aki ezt a szeretetet Istentől elnyerte, az nem tarthatja meg magának. Azt szét kell osztania. Ennek a szeretetnek ugyanis az a tulajdonsága, hogy ha nem osztják szét, akkor elfogy. Csak a szolgáló, csak a tékozló, csak a pazarló .szeretet nem fogy el. Ügy van ezzel a szeretettel mint a búzaszemmel. Ha nem vetik el. egyedül marad. Ha el­vetik, ha nem . sajnálják földbe vetni, „eltemetni”, altkor sokszo­Legmesszebbre vezet Annak a szeretetnek, az agapé- nak — amelyről Pál apostol be­szél — még az is sajátossága, hogy minden útnál messzebb vezet. Miközben az apostol előzőleg felsorolja a Lélek ajándékait a gyógyításra, az irgalmasság gya­korlására, vezetésre, prófétálás- ra, tanításra, s sort ezzel a mon­dattal fejezi be: „ezeken túl még különb utat is mutatok nektek.” Aztán nevén nevezi: a szeretet útja ez. A különböző nyelvű Bib­liák különböző módon fordítják az eredeti görög mondatot. Van, amelyik igy fordítja: „a legjob­ban járható ót”, aztán a „leg­jobb út”, végül a „legmesszebbre vezető út”. Igen, a szeretet a „leg­Fogadás a Komárom megyei Tanácsnál Dr. Ottlyk Ernő püspököt és dr. Nagy István esperest hivatalában fogadta Kulcsár Sándor, megyei tanácselnök-helyettes 1981. december 4-én. Jelen volt Rigó Pál megyei egyházügyi titkár. Az állam és egy­ház jó viszonyát érintő kérdések megtárgyalása után a megyei tanács a püspököt és az esperest egésznapos program keretében vendégül látta. FOKOZÓDÓ VALLÁSOSSÁG ÉS A KERESZTYÉNSÉG A vallásos érdeklődés erősödé- tén folyik, ezért csak tudományos séből következő veszélyekre hívta eszközökkel és érvekkel lehet el­tel a figyelmet Mikko Juva finn dönteni, fgy az egyház szempont­érsek, amikor októberben áttekin- jából az egész vita fölösleges és tette az egyházi életet. teljesen káros is. Az egyház íel­Az érsek véleménye szerint a adata ugyan, hogy rámutasson, hol vallásosságnak a nyugati orszá- vannak a tudomány határai, de gokban felfelé íveléséhez annak a mindig vesztessé lett, ha a tudo- hitnek az összeomlása járult hoz- mányos kutatás eredményeibe zá, hogy a technika és a tudó- akart beavatkozni, mány képes a jó és biztos jövő Az érsek ezután a fundamenta- megteremtésére. Az emberi korlá- lizmus veszélyeire hívta fel a fi- tozottság nyilvánvalóvá lett. Eb- gyeimet: „Különösen az Egyesült ben a helyzetben az egyház mon- Államokban a fundamentalizmus danivalója új módon lett érdé- nagy mértékben szövetkezett a késsé, de az egyház szempontjá- politikai konzervativizmussal, bői itt veszélyek is rejtőznek. Az Természetesen az egyház nem első ezek közül az új vallások szövetkezhet egyik szárnnyal sem, megjelenése, a második a tudó- sem a jobboldallal, sem a cent- mány-ellenesség, a harmadik pe- rummal, sem a baloldallal. De az dig a fundamentalista vallásosság egyházat mindig aggasztja, ha va- szövetkezése a politikai konzerva- lamelyik irányzat több fegyvert, tivizmussal. több nukleáris fegyvert követel és „Ahelyett, hogy felismernék a külpolitikájában agresszíven tudomány pótolhatatlanságát és igyekszik céljait elérni. Funda- egyúttal korlátáit is, egyesek har- mentalista körök ilyen kapcsola- colni kezdtek az olyan tudomá- tai teljesen nyilvánvalókká lettek nyos eredmények ellen, melyeket az Egyesült Államokban és bizo- saját vallásos hitükkel ellentétes- nyos más nyugati országokban. Ha nek tartanak” — mondta Juva újabb keresztes hadjáratba kez- érsek. Ebben a vonatkozásban a denek a kommunizmus ellen legvitatottabb kérdés a darwini Krisztus nevében, akkor az egy- fejlődéselmélet és a Biblia törté- háznak világosan el kell határol- net-kritikai kutatása. Mivel a nia magát az ilyen célkitűzések- harc a tapasztalati igazság terüle- tői” — mondotta Juva érsek. ros termést hoz. Szét kell hát osztani a szeretet a világban, a társadalomban, a családok, az öregek, a fiatalok és a gyermekek között. Mert sok mindenre szük­sége van az embereknek, mégis leginkább erre a szeretetre. „Értsétek meg: nekünk több sze­retet kell, több, sűrűbb, vi­szonzatlanabb” — visszhangzik a szívünkben a költő és milliók könyörgése. Értsék hát meg a házastársak, nem egyszerűen el­viselniük és eltűrniük kell egy­mást, nem egyszerűen figyel­mesnek kell lenniük egymás iránt, nem egyszerűen együtt kell húzniuk a terheket, hanem na­ponként és ismételten meg kell ajándékozniuk egymást szeretet­tel, éspedig meleg, örvendező, friss, a másikért élő és szolgáló szeretettel. Értsék hát meg a szü­lők, hogy sok mindent adhatnak gyermekeiknek, de a legtöbb amit adhatnak: a szeretet. Ez a leg­gyümölcsözőbb ajándék még ak­kor is, ha jó ideig csak gyümölcs- telenség látszik. A szeretet egy­szer virágozni kezd és gyümöl­csöt terem, lehet, hogy nem szá­mukra, de valamikor, valahol, valaki mégis azért fog gyerme­keiktől szeretetet kapni, mert ők szeretetet adtak. Értsék meg a gyermekek, hogy szüleik éhesek az ő szeretetükre, még akkor is, ha ezt nem mutatják. Addig kell őket szeretni, míg élnek, mert bármennyire igaz, hogy a „sze­retet erősebb, mint a halál”, a megtért tékozló fiák lekésett szeretetét a szülők a sírhantokon keresztül nem fogják megérezni. Értse meg mindenki az öregek problémáit a szeretetotthonok és szociális otthonok nem önmaguk­ban oldják meg — bármennyire nagy jelentőségűek ezek az intéz­mények —, hanem először is és másodszor is, az őket körülölelő és eiesettségüket hordozó szere­tet. Ezt nem pótolja sem a kü­lön szoba, sem a jó ellátás fiúk vagy lányuk otthonában, vagy intézményekben. De erre a sze­retetre van szüksége népünk ve­zetőinek is, akik gyakran életük és egészségük kockáztatásával végzik szolgálatukat. Erre a sze­retetre van szüksége vezetőknek és beosztottaknak, a fizikai és szellemi dolgozóknak a munka­helyeken, a gyárakban, bányák­ban, mezőgazdaságban. Pedagó­gusoknak és diákoknak, orvosok­nak, ápolóknak és betegeknek. Igen, a szeretetet szét kell osz­tani, hogy mindenkinek jusson belőle. Nem kell méricskélni, csak osztani kell, ahogy az idézett versben a költő kéri: „ne érde­meink szerint mérjetek, szükség­letünk szerint / a szükségletünk határtalan a szeretetből, ha túl nem csordul, szomjan is ve­szünk.”

Next

/
Thumbnails
Contents