Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-19 / 16. szám
4 XLVI. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1981. április 19. Ára: 4,50 Ft A kereszt és a feltámadás evangéliuma Részlet a húsvéti püspöki körlevélből Körlevelünket ünnepek előtt kapják kézhez lelkésztestvéreink. Elsősorban a nagyhétre és húsvétra gondolunk. Az a meggyőződésünk, hogy bármilyen sokszor prédikáltunk már Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról, egyikünk sem teheti meg, hogy újra és újra végig ne gondolja először a maga, azután a gyülekezet számára, hogy itt és most mi a jelentősége, tartalma és következménye a keresztnek és Jézus feltámadásának. Előttünk, a mi időnkben egyre nyilvánvalóbb lesz egyfelől a kereszt összegyűjtő, másfelől szétszóró ereje. , GYÜLEKEZETEINKBEN VANNAK TAPASZTALATAINK AR1 RÖL, högy a kereszt valóban tud embereket összegyűjteni. Ezért léteznek a szekularizáció folyamatában is gyülekezetek. A kereszt ereje megragad szíveket, és odavonja a kereszt Urához, Jézushoz. Ne mondjuk egyszerűen „megszokás”-bál, „tradíció”-ból összesereg- lett népnek a nagyünnepi gyülekezeteket. A keresztnek ellenál Ihatatlan vonzóereje van. Ezzel együtt az is tény, hogy tartósan azok maradnak a gyülekezetben, akik hagyják, hogy a kereszt fogva tartsa őket. Akik tehát nem valami általános „istenhitű” emberek, hanem akik valóban felismerték Jézus kereszthalálának nemcsak az egész világra, hanem saját személyükre vonatkozó jelentőségét. „Értem tetted ezt Jézusom”. A jövőben gyülekezeteink egyre inkább ilyen „kereszthez odaláncolt” (szünecho) emberekből fognak állni. Ez egyben kisebb gyülekezeteket is jelent. MERT UGYANAKKOR, AMIKOR A KERESZT ÖSSZEGYŰJT, VAN SZÉTSZÓRÓ EREJE IS. Ez akkor is úgy volt, amikor azon az első nagypénteken a Golgotán a keresztet felállították. János apostolt és néhány asszonyt a kereszt odavonzott, Pétert, Jakabot, Andrást és még sok uralkodó Messiásra váró embert eltaszított, mert megbotránkoztak a Szolga Messiáson, vagy mert „bolondságnak” tartották. Tudjuk, hogy több lelkésztestvérünk sokszor el-elszomoro- dik, amikor azt tapasztalja, hogy gyülekezeti tagjainak száma fogy — és nemcsak az elvándorlás, elöregedés miatt —, gondoljanak a kereszt szétszóró erejére is. De ha csak idáig jutunk el, nem mondtunk el mindent. Még mást is kell mondanunk. MIÉRT VAN A KERESZTNEK ÖSSZEGYŰJTŐ EREJE? Mert a Keresztrefeszitett feltámadott! Nem maga a keresztfa, hanem az élő Űr Jézus■ — aki győzedelmeskedett a halálon — vonzza Magához az embereket. Ha ez nem így volna, mi magunk képtelenek volnánk gyülekezeteket „teremteni” és megtartani. Viszont a Feltámadott: „az út és élet". Üt nemcsak Istenhez, hanem az emberekhez is, és „nemcsak” örök élet, hanem élet itt a földön, a gyülekezetek számára , , NEKÜNK NINCS IS TENNIVALÓNK GYÜLEKEZETEINK ÉLETÉÉRT ÉS FENNMARADÁSÁÉRT? De van, és nem is kevés! Elsősorban reménységgel kell hirdetnünk a kereszt és fáltámadás evangéliumát. Ebben a szolgálatban „együtt munkálkodik velünk” az élő Űr. Azután engednie kell a gyülekezeteknek és az egyes gyülekezeti tagoknak, hogy rajtuk keresztül és általuk végezhesse a feltámadott Jézus a diakóniát egyeseken, a családokban, a társadalomban, a világban. A Feltámadott ugyanis csak így és nem közvetlenül segít, támogat, emel, megújít, igazságot és békét teremt. * Ezt követően a többit — a gyülekezetek jelenét, jövőjét, pásztori szolgálatát — bátran rábízhatjuk. 1 ÍGY KÍVÁNUNK REMÉNYSÉGBEN ÉS ÖRÖMBEN GAZDAG tJŰSVÉTOT lelkészeinknek és gyülekezeteinknek. Jézus él - örömmel szolgálhatunk 1 A Jézus tanítványai köréhez tartozó két emberre vetítik rá a ref- ’ lektorfényt javarészt húsvéti számunk cikkei. Nem néma film szemlélőiként látjuk őket Emmausba, majd vissza, Jeruzsálembe vivő útjukon, s közben otthonukban, a vacsora asztalánál. A szívüket is látjuk, lelki műszereinkkel vizsgáljuk és regisztráljuk gondolataikat, érzésüket, az első húsvétkor bennük végbement hatalmas gondolati és érzelmi változást. A kétségbeesés, megüresedés, tehetetlenség állapotából eljutunk velük a lelkesültség, az örvendező szolgálatba lendülés állapotáig. S közben magunk is részeseivé válunk az eseménynek, a legnagyobb csoda átélésének: Jézus él! Jézus feltámadott! Miért félne szívem? Él az én Uram! Itt van velem és köztünk a bűnök megbocsátója, betegek gyógyítója, elesettek talpraállítója, életek megújítója, holtak feltámasztó ja. Űtitársunk földi életünk örömében és gondjában, útmutatónk és segítőnk szerteágazó szolgálati területünkön, vendéglátó, tápláló és megerősítő házigazdánk a kegyelem asztalánál. Ezen a húsvéti ünnepen is hív szélesre tárt ajtajú templomainkba, a vele való találkozásra, a. lelkesen éneklő gyülekezetbe, az együttes megújulásra, boldog hálaadásra, az egyházban, népünk között és a világért szívesen és örömmel végzendő szolgálatokra. LUTHER BIBLIAFORDÍTÁSA MÉRTÉKADÓ A Német Bibliatársulat nélkülözhetetlennek tartja Luther fordításának közös és egységes szövegét. A bibliatársulat február 20-i nagygyűlése szerint az istentiszteleteken és a hitoktatásban kötelezővé kellene tenni. A Luther-Biblia revíziójára irányuló helyes törekvéseket nem szabad feladni. Egy újabb bizottságnak kellene a tervezett változtatásokat átgondolnia és bizonyos esetekben elejtenie. A lutheri szöveg felülvizsgálatát minél előbb be kell fejezni, hogy 1983-ra, Luther születésének ötszázadik évfordulójára már rendelkezésre álljon az egységes és kötelező szöveg. Húsvétkor lángralobbant szívek AMIKOR JÉZUS A HÚSVÉTI IDŐBEN a kihűlt szívű emmausi tanítványokhoz lép, régi szent iratokat magyaráz, feltárja azok értelmét, az eredmény az, hogy ezek az emberek' valami melegséget éreznek a szívük táján. Mai bibliafordításunk szerint: „hévül a szívük”, más fordítások szerint farktus, szívelégtelenség, szívko- szorú-betegségek stb). ÉLNI IGAZÁN CSAK ÍGY ÉRDEMES: . átforrósodott szívvel. Szolgálni jól csak így lehet: égő lelkesültségben. Akinek a Jézus-találkozástól lángol a szíve, az már többé nem „gerjedezik a szívük”, mint az éledő tűz, „lángol a szívük”, mint az égő csipkebokor. Képek ezek, de jól érthető, sőt sokatmondó képek. Szavakba nehezen foglalható, ami ott történt: Jézus látogatásakor Isten jelenlétének voltak tanúi, mint ahogyan egykor Mózes az égő csipkebokornál találkozo't az Örökkévalóval. Ez a tűz véget vet a közönynek, lehangoltságnak, fásultságnak, ürességnek, hidegségnek. A kihűlt szív felmelegszik, áthevül, lángra lobban, ég, és másokat is lángra gyújt. Húsvétkor mai keresztyének és gyülekezetek átélhetik ugyanezt: lángra lobbanhat a szívük, hitre gyulladhat, szeretetre bátorodhat, reménységre erősödhet: Szíven egész személyiségünket, egyéniségünket, teljes valónkat értem, s nem azt a szervünket csupán, amellyel különben szintén sok-sok bajunk van korunkban (szívincsüggedt tanítvány, aki egykor hitt, de már nem tud hinni. Akinek lángol a szíve, annak mondani- és tennivalója ezer akad. Akinek lángra lobbant a szíve az tudja, hogy Jézus szava igaz: Neki adatott minden hatalom mennyen és földön, de ez a hatalom nem erőszak, nem is pusztításra való, hanem a szeretet, bocsánat és segítő szolgálat hatalma. Ez a lángra lobbanás nem öngerjesztés, nem önszuggesztió, ezt a lángot kívülről és felülről gerjeszti Valaki. Őseink tudták, hogy az élet, az üdvösség, az örök élet ajándékként érkezik. „Extra nos” — rajtunk kívül van a forrása, de nem marad mindig rajtunk kívül. A Krisztus Lelke kívülről, felülről érkezik, de belülre kerül, s ott forrósít ja át, borítja lángba szívünket. Ezért a tanítvány alig tehet jobbat, mint hogy kérje a Krisztus közelségét. Drága, szép ÖRÖMRE HÍV A DRÁGA HÍR Örömre hív a drága hír: Feltámadott! Üres a sír! A ködöt messzeűzte már, felragyogott a napsugár. Halleluja! Ha Jézus él, hova lett, mondd, a könny, a gyász, a bú, a gond? Dicséred Istent boldogan, hisz ma az öröm napja van. Halleluja! Ujjong a szívünk, énekel. Öröme már nem múlik el. Száll szívből szívbe, szárnyra kél, és zeng a jóhír: Jézus él! Halleluja! Húsvéti ének a 17. századból Németből ford.: Túrmezei Erzsébet A SVÉD ÉRSEK BÉKEKONFERENCIA-TERVE Olof Sundby svéd érsek nemzetközi egyházi békekonferenciát akar Stockholmba összehívni. 1925-ben Nathan Söder- blom akkori érsek hívta össze ugyancsak Stockholmba az egyházak első világkonferenciáját (Élet és Munka — Life and Work mozgalom), amelyen az egyházi vezetők komolyan kezdtek foglalkozni a keresztyének társadalmi felelősségével. Sundby érsek tervét, amely mind a hagyományoknak, mind pedig Svédország semlegességi politikájának megfelel, egyházi és politikai vezetők egyaránt támogatják. A nemzetközi konferencia, amelyen a világ egyházai és egyházi szervezetei vesznek majd részt, nemcsak a világbéke nélkülözhetetlenségével foglalkozna, hanem a római katolikus, ortodox és protestáns keresztyének számára igazi ökumenikus alkalmat jelentene. Sundby érsek szerint az 1925-ös konferencia óta béke és ökumené összetartozik. Eljött az ideje annak, hogy az 56 évvel ezelőtti kezdeményezést folytassák. énekünket húsvétkor jobban értem, mint máskor: „Ha elhamvad hitem mécsvilága / Szent Lelkedet Uram fuvald rája / lobogjon újra; hogy e hideg szívet lángra gyújtsa / Jer azért Uram, jer közelembe ...” (Ékv. 414,6). A LÁNGOT, A TÜZET, A LEL- KESÜLTSÉGET, a Lelket nem szabad kisajátítani pünkösd ünnepére. A húsvétkor újra megelevenedett Jézus közelében. Isten jelenlétében szívünk, lelkünk, egyéniségünk égő csipkebokorrá válhat: lángolni kezd. és másokat is lángra lobbant. Húsvétkor úgy tűnik, minden azért történt, hogy a rest szívű tanítványokból lángoló szívű, bizonyságtevő tanúk legyenek. Félre hát minden lehangolt- sággal, fásultsággal, nyomott hangulattal, lehorgasztott fejjel, hidegséggel ! Veszélyt jelenthet, valódi veszélyt gyülekezetben és társadalomban, és az egész világon, hogy sokak szíve kihűl, lelkesültségük lelohad, csalódik, kiábrándul, el- * fárad az ember, s közönyössé válik. Ezért is van szükség valódi húsvéti találkozásra, Urunk közelségére, hogy Ö melegítsen át, lobbantsa lángra szívünket, hogy mi is tudjunk melegíteni, lángra gyújtani szíveket, életeket, kihűlőfélben levő emberi kapcsolatokat. LEGJOBB KÖLTŐINK, ÍRÓINK IS ismerték a meleg örömét, a tűz varázsát. Hadd említsem Adyt. Ö írja: „Jaj a Tüzet ne hagyjátok kihalni... az Élet szent okokból élni akar...” S már fáradt, hamulepte életének értelmét is így jelzi: „az olvasztó Tüzet küldi a hamu, s láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el...” egy másik versében: „Télben élnek a törpék, kiknek királya a Hideg... én óriás országnak vagyok jobbágya oh, .Hideg / Nagy császárunk a szent Meleg. Oh, király úr, kegyelmezz, kicsi szíved van de szíved.” Másutt ő kérdi: „Szabad-e engem hidegen megérteni? Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?” S így tesz szemrehányást: „Oh, vak- szívű, hidegszemű barátok!” Jézust érteni is csak forró szívvel lehet, követni is csak lángra gyűlt szívvel szabad, tanúskodni Róla szóval és tettel csak lángra lobbant szívvel tudunk. SZÉP MELEG TAVASZON IS hidegtől féltem gyülekezetemet, egyházamat, népemet, s az embervilágot. önmagamat is. Érzelmi jégkorszak fenyeget? Elsivároso- dás, elsivatagosodás, eljegesedés? Hideg szívek országába érkeztünk? S éppen, mivel féltem és szeretem egyházamat, népemet és az emberiséget, csodálom, imádom és kérem Uramat húsvétkor, mert vallom, az Ő közelében újra átforrósodhat, lángra lobbanhat az emberi szív, sőt másokat is lángra gyújthat. Igen. másokat: a kihűlő kezű, és kihűlő szívű betegeket; hátrányos helyzetben élő fogyatékosokat; üres tekintetű, kiégett, céltalan fiatalokat; megfáradt, csalódott felnőtteket, kisírt szemű, fájó szívű, jeges gyászú emléke- zőket; lassabban verő szívű, magánytól fázós, didergő öregeket: rohanó embereket, akiket ' már „hidegen hagy” minden, ami nem saját érvényesülésük. Bizonyos, hogy nem mindenki ilyen körülöttünk, de ilyenek is vannak, s a tanítványok szeme észreveszi a melegségre vágyódókat. 1981 HŰSVÉTJÁN kérem Urániát, gyújtsa lángra hideg szívünket, hadd lobogjon újra hitünk, szeretetünk, reménységünk lángja, hadd legyünk lángra lobbant szívű emberek, mint egykor az emmausi tanítványok. Hafenscher Károly
