Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-12 / 15. szám

„írok nektek, ifjak.” GYERMEKEKNEK Jézus a kereszten Mt 27, 31—57. Tudod-e, melyik hetet nevez­zük nagyhétnek? Azt a hetet, amelyen Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk. Idén> a most következő vasárnappal, áp­rilis 12-vel kezdődik a nagyhét. Majd csütörtökön — nagycsütör­tökön ünnepeljük az utolsó vacso­ra szerzését, pénteken — nagy­pénteken — Jézus halálát. „HOGYAN LEHET VALAKI­NEK A HALÁLÁT ÜNNEPELNI? — kérded. Hiszen a halál szo­morú dolog.” Igazad van. Jézus halála is nagyon szomorú volt. Akkoriban a gonosztevőket ke­resztre feszítették, úgy végezték ki. Jézus nem tett semmi rosszat, mégis kereszthalálra ítélték. A ki­végzőknek és Jézusnak is ki kel­lett menni egy, a városon kívüli helyre. Ezt a helyet Golgotának hívták. Itt szokták fölállítani a keresztet, ha valakit kivégeztek. A keresztfát, amire fölíeszítik, maguk viszik az elítéltek. De Jé­zus összeroskad a nagy teher alatt. Többször is megverték, megkínozták az elmúlt napon, minden ereje elfogyott. A kato­nák egy idegen embernek paran­csolják meg, hogy vigye Jézus keresztjét. Megérkeznek a Golgotára. Ott vannak a katonák, akik az ítéle­tet végrehajtják. Ott vannak a főpapok, örülnek, hogy sikerült Jézust halálra ítéltetni. Néhányan bámészkodnak: csak véletlenül jártak a Golgota felé. Külön áll egy csoport: asszonyok, akik jól ismerik Jézust, tudják, hogy sem­mi rosszat sem tett. Nagyon szo­morúak amiatt, hogy Jézusnak meg kell halnia. A KATONÁK HÁROM KE­RESZTET ÁLLÍTANAK FÖL. Az egyikre Jézust feszítették, a má­sik kettőre egy-egy gonosztevőt. Hamarosan meg fognak halni. És a főpapok, katonák és bámészko­dók ahelyett, hogy sajnálnák Jé­zust, csúfolódni kezdenek: „Azt mondják nagy a hatalmad. Mu­tasd meg nekünk és szállj le a keresztről!” „Másokat megmen­tettél. Mentsd meg most maga­dat is!” „Isten fia vagy? Ment­sem meg hát az Isten!” Mindenki Jézus ellen van. Akik sajnálják, azok félnek, nem mer­nek egy szót sem szólni. Jézus fájdalmasan fölkiált: „Istenem, Istenem mért hagytál el engem?” Valaki egy hosszú nádszálra ece­tes szivacsot tűz, azt nyújtja föl neki. hogy szomját olthassa. Még egy kiáltás, és Jézus meg­hal. Váratlanul sötétség lesz. Föld­rengés mozgatja meg a sziklákat. Már nem gúnyolódik senki. Meg- x-ettenve szól a katonák parancs­noka: „Bizony, Isten fia volt ez!” Szomorú és megdöbbentő Jézus halála. ÉS MI MÉGIS ÜNNEPELÜNK. Mert Jézusnak tényleg lett volna hatalma ahhoz, hogy „lejöjjön” a keresztről. Megmenthette vol­na magát. De nem tette. Bennün­ket akart megmenteni. Így mu­tatta meg, hogy mennyire szeret bennünket. Amikor Jézus a városon kívül meghalt, akkor a városban, a templomban leszakadt egy hatal­mas függöny. Ez a függöny vá­lasztotta el a szentek szentjét a templom többi részétől. A szentek szentjébe eddig csak a főpap lép­hetett be, ő is csak egyszer egy évben. És most ott állt, minden­ki előtt nyitva. Szabad az út a szentek szentjébe, nyitva áll az út Istenhez. Nagypénteken azért ünnepe­lünk, mert Jézus halálából tud­juk, hogy mennyire szeret ben­nünket. Jézus meghalt értünk, ezért semmi sem választhat el Istentől. Csepregi Zsuzsa A BIBLIATERJESZTÉS NÖVEKEDÉSE A Bibliatársulatok Világszövet­ségének adatai szerint 1980-ban a teljes Szentírást 9 millió 650 ezer, az Űjszövetséget 13 millió 910 ezer példányban tei'jesztették. Ez 1979-hez viszonyítva 6,2, illetve 13,8 százalékos növekedést jelent. Ezzel szemben csökkent az egyes részek és könyvek kiadása. Száz országban 35 millió bibliai köny­vet, vagy részt és 381 millió pla­kátot, képet adtak ki az elmúlt évbeli. A Német Szövetségi Köztársa­ságban 530 ezer teljes Bibliát és 264 ezer Újszövetséget adtak ki, nagy részüket az egész világra szétküldik. A német Demokra­tikus Köztái'saságban 5Q 250 tel­jes Bibliát és 34 180 Űjszövetséget adtak el. Segíteni - legjobb tudásom szerint Az ifjúsági énekkar próbája után beszélgetünk Veczdn László­val, aki az elmúlt hónapban új­raválasztott presbitérium fiatal tagja. — A Budapesti Műszaki Egye­tem végzős hallgatója vagy. Ez azt jelenti, hogy 6 éve nem vagy huzamosan Nyíregyházán. Mégis hogyan lettél presbiter? — Magam is meglepődtem, amikor meghallottam. Először el sem akartam hinni. Ugyanakkor jól is esett, hiszen ez bizonyos fokig megelőlegezett bizalmat is jelent. Ennek mindenképpen sze­retnék megfelelni. Beiktatásunk­kor elmondtuk a presbiteri esküt. Ebben van a következő mondat: Tisztségemmel járó feladataimat legjobb tudásom szerint hűsége­sen végzem el. Ezt nagyon ko­molyan szeretném venni, — Egyetemi éveid előtt is volt kapcsolatod a gyülekezettel. Mi­lyen volt ez a-kapcsolat? Az általános iskola után kezd­tem bekapcsolódni a gyülekezet életébe. Elsősorban az ifjúsági órák kötöttek le, amelyeket ak­kor Gáncs Aladár lelkész veze­tett. Neki személy szerint is so­kat köszönhetek. Az ifjúsági órákra hozzám hasonló fiatalok „csaltak el”. — Az ifjúsági órákon kívül jár­tál-e más gyülekezeti alkalmak­ra? — Még az énekkar volt az, amihez a legjobban kötődtem. Ezen a héten Máté evangéliu­mának 24. fejezetét olvassuk. Kérdéseink: 1. Miért éppen szenvedése és halála előtt mondta el Jézus a világ yégéről és dicsőséges visz- szajöveteléről szóló beszédeit? 2. Mikor és hogyan teljesedett be Jézusnak az a jövendölése Je- í-uzsálemről, hogy „nem marad Sok olyan éneket tanultunk és énekeltünk, amelyek segítettek kérdéseim megválaszolásában. Ezen kívül az ifjúsággal és az énekkarral szinte egész Szabolcs megyét bejártuk, ahol evangéli­kusok vannak. Karácsonykor, húsvétkor, szeretetvendégségeken bibliai történeteket dramatizál­tunk és adtunk elő. A lelkészi hivatal mellett magunk í^endez- tük be az ifjúsági termet. Ez is nagyon jól összehozta a társasát got. Sokat beszélgettünk, vitat­koztunk Istenről, az egyházról, a világról. — Egyetemistaként megismer­tél más gyülekezeteket is. Mi­lyen tapasztalataid vannak? Ho­gyan látod ezek fényében gyüle­kezetünket? — Reális összehasonlítási ala­pom tulajdonképpen nincs, mert nem tudtam teljes értékű tag­ként részt venni a gyülekezet éle­tében, hiszen tanulnom kellett és haza is jártam. Azt mindenesetre tapasztaltam, hogy nagyon sok múlik a lelkész személyén: ho­gyan tudja összefogni a fiatalo­kat, tud-e számukra segítséget adni az élethez. Másik tapaszta­latom az, hogy a budapesti ifjú­sági bibliaói’ákon is állandóan cserélődik a fiatalság, hiszen ja­varészt egyetemistákból állnak. Ők pedig végezve elkerülnek Bu­dapestről. Szerintem nálunk ez a cserélődés nem ilyen nagy mér­tékű, ezért összes zokottabb kö­itt kő kövön, amit le ne rombol­nának”? (2 v.) 3. Miért idézi Jézus ezt a köz­mondást: „Ahol a dög, oda gyűl­nek a saskeselyűk?” (28. v) 4. Hogyan kell a tanítványok­nak várni Jézus vissza jövetelét? Válaszainkat április 26-ig a kö­vetkező címre küldjük be: Evan­gélikus Élet Szerkesztősége, Bu­dapest, Puskin u. 12. 1088. zösség jöhet létre. Ezt minden­képpen ki kell használnunk. ­— A más gyülekezetekben szer­zett tapasztalatok segítségével az itthoni teendőket is jobban észre- veszed. Miben látod a presbiter feladatát? — Először is meg kell ismernie a gyülekezetét és annak életét, hogy véleményt tudjon mondani egyes kérdésekben. Nálunk erre különösen is szükség van, hiszen mind lélekszámúban, mind terü­letileg nagy a gyülekezet. Gyüle­kezeteinket legjobban a külön­böző alkalmakon ismerhetjük meg, ezért ha csak tehetem, eze­ken igyekszem részt venni. Mivel nagy a gyülekezet, ezért a felmerülő kérdések is igen sok­rétűek. Sok a tennivaló, -a fela­dat. Ebből adódóan ki-ki megta­lálhatja a maga területét, ahol segíthet. — Nagy gyülekezeti tapasztala­tod még nincs, mégis hadd kér­dezzem meg: mint építőmérnök, hol tudsz majd segíteni? — Ügy tudom, hogy egyhá­zunkban mindenütt — így ná­lunk is — nagy gondot jelent az épületek karbantartása. Talán ezen a ponton tudok bekapcso­lódni a gyülekezet vérkeringésé­be. További feladatomnak érzem, hogy a gyülekezet életében fel­merülő gondok és problémák megoldásában segítségére legyek a gyülekezet vezetőségének. Ezen kívül nagyon fontosnak tartom a személyes példamuta­tást is. Nagy felelősség ez, hiszen egész életvitelemet meg kell hogy határozza, az, hogy evangélikus px-esbiter vagyok. A családban, a munkahelyemen, mindenhol a gyülekezetemet képviselem. S en­nek megfelelően kell élnem és dolgoznom. — A presbiter szó az Újszö­vetségben a gyülekezet véneit je­lentette. Fiatalon kerültél a „vé­nek” közé. Problémát jelent ez? — Nem. Ügy tudom, hogy ez az öregség a hitbeli „vénségre” is vonatkozik. Tudom azt, hogy még mustármagnyi hitem sincs, de ezt a keveset szelhetném megtartani úgy, hogy ahol alkalom és lehe­tőség nyílik, ott szolgálok vele. Menyasszonyommal többször tar­tottunk már gyermek bibliaórá­kat, veled pedig Berettyóújfalu­ban is voltunk. Régebbi és új ta­pasztalatból tudom, hogy milyen öröm idős gyülekezeti tagok szá­mára, ha látják: van „utánpót­lás”. Az ilj'en szolgálatokon ke­resztül az én hitem is erősödik. — További szolgálatodra Isten áldását kérem. Köszönöm a be­szélgetést. Laborczi Géza PÜSPÖKIIELYETTES NŐ NORVÉGIÁBAN Svanaug Marie Ljodalnak, a hamari dóm helyettes lelkészévé történt kinevezése bizonyos ese­tekben messzemenő következmé­nyekkel járhat. A dóm templo­mok lelkészeinek a püspök és az esperes távollétében püspöki te­endőket is el kell látniuk. így te­hát Svanaug Marie Ljodat lenne a norvég evangélikus egyház első (ideiglenes) női püspöke, ha az említett körülmény bekövetkezne. Az olyan norvég egyháztagok­nak, akik ezt nem jó szemmel néznék, csak egyetlen reményük marad: a szolgálati idő sorrend­jében történő helyettesítés beve­zetése, a rangidős lelkész számá­ra. Tei'mészetesen egyszer még Svanaug Marie Ljodal is lehet rangidős. Olvassuk együtt a Bibliái 28. Város a fejedelem sírja fölött 2. Mohr Henrik lelkész jó szemét dicséri, hogy 1935-ben a Goldber- gerrel szembeni csalitot jelölte ki templomépítéshez. Bogarasnak tarthatták, hogy éppen ide, az amfiteátrum romjai és a Flórián tér között húzódó „senki földjé­re”. Bogarai közé tartozhatott az is, hogy a templomot a történeti egyházak szimbólumaival látta el. Mert valóban, a templomon ékes­kedik még ma is kereszt, csillag és kakas. Viszont Budapest egyik legnagyobb és legszebb hangú or­gonájával szereltette fel. Ugyan­csak az egyik legmodernebb pa­rókiát építette közvetlenül a templom mögé. Évek, évtizedek teltek el, míg a tér — a Dévai Bí­ró Mátyás tér — közepén találta magát az óbudai egyház temp­loma. 1944 SZILVESZTER ÉJJELÉN leégett a templom és gyönyörű orgonája, a berendezés kataszt­rofálisan tönki’ement. Megtizede­lődött a gyülekezet is úgy annyi­ra, hogy 1959-ben 2000 lelket tud­tak csak számlálni. Nyomasztó emlékeket hordozott a gyülekezet évtizedekig a háborúból. A Bé­csi úti téglagyárba terelték 44-ben a deportálandó zsidókat, s innét hajtották gyalogosan Németor­szág felé. Az ostrom alatt elké­pesztő nyomorúság szakadt a vá­rosrészre. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a megpróbáltatás mély­pontjára került a gyülekezet. Pa­radox módon a kerület rekonst­rukciója jelentette a legnagyobb megrázkódtatást számukra. Mert a 60-as évek elején a romantikus házsorok előtt megjelentek a bul­dózerek 5500, többségében föld­szintes házat, ill. lakást szanál­tak. Ez a szanálás nagyjából a gyülekezet felét érintette, s így a kétezer fő további ezerrel apadt. S miközben újjáépült a templom, a hívekből vasárnaponként már csak 50—60-an keresték fel. 1956-TÓL AZUTÁN hatalmas ütemben épültek a modern 10— 15 meletés panelházak. Szép fekvése — a Duna és a Hármas- hatái’-hegy által keretezett völgy­ben — kitűnő levegője a főváros egyik „előkelő” kerületévé tette Óbudát. Igaz, „arc nélküli város” született, régi jellegzetességéből semmi sem maradt, de a korszerű igényeket kielégítette, és sok-sok családot tett boldoggá. Viszont so­kan keseregtek éveken keresztül a múlt felett. Sajnálták Óbudát, a macskaköves utcákat, a meghitt kisvendéglőket, a schi-amlit. A múlt iránti nosztalgia jelentkezik abban, hogy megmaradt vendég­lőiben a ,svábbálokat'' sokan lá­togatják, s ha felhangzik valahol a schramli-zene, alig jut helyhez a vendég. Mélypontra az egyházi élet 1972 —73-ban jutott. Ekkor már alig volt 400 tagja a gyülekezetnek. A többieket a szanálás folytán széttelepítették különböző kerüle­tekbe. EBBEN AZ IDŐBEN KERÜLT IDE Görög Tibor lelkész, aligha irigylésre méltó helyzetben. Alkonyi órában, kávé mellett érkeztem irodájába. Bokáig érő latyakban caplattam ide. Egész nap esett a hó, estére olvadni kez­dett. A Flórián tér bontás alatt van, az Arpad-hid újjáépítésén. Csillogó víztócsák rejtettek mély kátyúkat, s ha egy-egy jármű el­haladt, első emeletig felverte a mocskos vizét. Az útnak ez a sza­kasza a 80-as évek derekára ké­szül el a híddal együtt. Némi fény övezte az ablakon túl a Hármas- határ-hegy taraját, mögöttünk a Goldberger (a í’égi óbudaiak csak „Goli”-nak hívták) éppen a má­sodik műszakra készült. — Az a hír járja — indítottam e] a beszélgetés fonalát —, hogy ebben az arc nélküli városban már magára talált a gyülekezet. — Ha nem is egészen — kezdi fejtegetését Göi'ög Tibor —, de azon az úton van. Sok evangéli­kus került ide az utóbbi időben. Vidékről és a város más részéből. Évente 25—30 új jelentkező, ill. „felfedezett” van. Tízéves szol­gálatom alatt mintegy 250—300 lélekkel gyai’apodott a gyülekeze­tem. Ma az óbudai nyilvántartás­ban 700 körül mozog az evangéli­kus családok száma. — Beszélhetünk valami csodá­ról? — Nem! Ez túlzás lenne! Ilyen csoda nincs! De vallom, a Krisz­tus ah vas zen te g vh á za megmarad- Vallóm azt is. hogy az evangéli­um átszivárog a falakon. Isten ereje nagy. Persze, riekünk is meg kell tennünk mindent egyháza ügyében. Évente 300 körül mozog látogatásom száma, s energiám 70 százalékát foi'ditom az igehir­detés készülésére. Modernül kell az evangéliumot hirdetni, ez az alaptételem. Egy időben volt se­gítségem a látogatásban, valósá­gos kis csapat, de kiöregedtek az emberek, jelenleg magam dolgo­zom. Apró dolgokban is „eléje megyek” a gyűlekeztnek. Sokáig találgatták pl. a villamoson, autó­buszon utazók, a gyalogosok, mi­féle felekezethez tartozhat temp­lomunk. Megzavarta őket a ke­reszt, csillag és kakas. Kiírattam nagy betűkkel: Evangélikus Templom. A jó szándékú hírve­résnek ez is egyik eszköze volt. Templomunkba a híveket udva­riasan bevezetik, hellyel kínál­ják. Jól fűtött. Rossz akusztikája miatt hangszórókat állítottunk be. Ezek mind apró dolgok, de hí­veink hálásak a figyelemért. — Es a templomlátogatottság? — 100—120 körül mozog átlag­vasárnapokon, nagyünnepeken 250 körül. De szép számmal jár­nak szombat délutánonként gyer­mekek is hozzánk- Viszont a te­metések száma még mindig aránytalanul magasabb, mint a keresztelésé. A templomos gyü­lekezet életkormegoszlása íredig a következő: 10% fiatal, 25% kö­zépkorú és 65% idős. Néhány mondat, adat csupán, de reménység és optimizmus csendül ki belőle. Budapest egyik legnagyobb szórványában va­gyunk, ahol a rekonsti'ukció után újjáéledt a gyülekezet. Persze, vannak gondok, és van olykor te­hetetlenségi érzete a lelkésznek. A kerület, a maga 133 000 lakosá­val legalább 6000 evangélikust rejt. Ennek felkutatása próbára teszi a lelkész idegeit, munkabíró képességét. De a helyzet már ko­rántsem reménytelen. — Mit tudna újságunk segíteni munkájában — vetettem fel a kér­dést. — Igen, az újság — merengett el a kérdés fölött Görög Tibor. — Talán abban, ha pl. egy óbudai számot szerkesztene, amelyben megírnák a gyülekezet történetét, újjászületését, gyülekezetünk programját, istentiszteleti életét, stb. Ebből — ha szabad így fo­galmaznom — az Óbudai számból 4—500 példányt vásárolnánk, s körlevél helyett minden hívünk­nek, aki nyilvántartásban szere­pel, elküldenénk. S megtudnák, hogy létezünk. Mert csak kb. 30 előfizetőnk van, s a templomi ter­jesztés is csak 20 példány. Kitűnő ötlet! Végre megtalálná az úiság is helvét a gvülekezet- formáló-építő munkában! KÉSŐ ESTE VOLT MÁR, ami­kor átmentem G. Á.-ékhoz a Kór­ház utcába. Hangtalanul suhant a lift velem az ötödik emeletig. Ide már alig szüremlett fel a vá­ros zaja. A modern, háromszobás lakás kényelme, komfortja az át­alakulás földrengése után valósá­gos oázisként hatott. Rédéy Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents