Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-11 / 2. szám

GYERMEKEKNEK­Menekülés Egyiptomba Máté 2,13—23. Szüléitektől gyakran halljátok a figyelmeztetést: vigyázz, légy óva­tos, ha az úttestre lépsz, vigyázz, ne játssz a tűzzel, a villanyáram­mal. Óvatosságból elzárják előle­tek a gyógyszereket, mérgező anyagokat. Szeretnek benneteket, meg akarnak óvni balesettől, be­tegségtől, veszélytől, mert ti még nem tudtok vigyázni igazán ma­gatokra. — A gyermek Jézus Betlehemben halálos veszedelem­be került, erről azonban szülei mit sem tudtak, ezért megvédeni sem tudták volna. Maga Isten vet­te hát védelmébe a gyermeket. A BÖLCSEK messze kerülték a gonosz királyt ,aki hamarosan rájött, hogy túljártak az eszén. Szörnyű haragra gerjedt. Elhatá­rozta, hogy megöleti a gyermeket. Isten azonban ismerte Hérádés legtitkosabb gondolatát, gonosz tervét. így figyelmeztette álmában Józsefet: „Kelj fel, vedd a gyer­meket, és anyját, menekülj Egyip­tomba, és maradj ott. mert Heró- des halálra fogja kerestetni a gyermeket!” József engedelmeske­dett. Éjszaka, titokban elhagyták a várost, menekültek a király bosz- szűja elől. Hosszú utat kellett megtenniük, elkerülve a forgal­mas utakat, nehogy nyomukra bukkanjanak. Nagy szükségük volt most a bölcsek aranyára, amellyel Isten előre. gondoskodott róluk! Egyiptom nyújtott nekik biztos menedéket egészen Heródes haláláig. EKÖZBEN A KIRÁLY kiadta kegyetlen parancsát: meg kell öl­ni Betlehemben és környékén minden két éven aluli kisfiút. így ártalmatlanná teszi azt a gyerme­ket is — bizonyára közöttük van! — aki Izráel királya akart volna lenni! A parancsra elindultak hát a katonák. Házról-házra jártak a városban, kitépték a gyermekeket anyjuk öléből, és a szemük előtt ölték meg őket! Az anyák pana­szos sírása, jajgatása felverte a város csendjét. Mindenki velük gyászolt. Az evangélista meg­jegyzi, hogy talán még Rákhel ős­anya is együtt sírt velük, akit sok évszázaddal azelőtt á közelben te­mettek el. Ezek a kisgyermekek voltak az első vértanuk, akiknek Jézusért kellett meghalniuk. DE A GYERMEK biztonságban volt! A kegyetlen zsarnok uralma pedig véget ért, Heródes meghalt. Ekkor Isten újra szólt Józsefhez: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mért meghaltak azok, akik a gyer­mek életére törtek.” Szabad volt ismét az út hazafelé! József azon­ban óvatos volt. Nem ment vissza Betlehembe, mert Heródes egyik fia, Arkhelaosz uralkodott, aki ugyanolyan kegyetlen volt, mint apja. Ezért Názáretet választotta lakóhelyéül, ahonnét Mária szár­mazott. Innen nevezték később Jézust Názáretinelf. Jézus gyermekkorának legszo­morúbb fejezetével ismerkedhet­tünk meg. Életveszélybe került, menekülnie kellett. S a féltékeny hatalomvágy áldozata lett sok-sok gyermekélet. Mégis, ha végigol-- vassátok a Máté evangélium ki­jelölt szakaszát, mindig újra ezek­re a szavakra figyelhettek fel: „hogy beteljesedjék az. amit az Űr mondott a próféta által”. Eze­ken az eseményeken is Isten aka­rata teljesedett be, melyről a próféták már évszázadok óta jö­vendöltek. Az a nehéz, szenvedés­sel, dtthontalansággal. keresztvál­lalással teli út is előrevetítette már árnyékát korán, gyermekko­rában. S ahogy ekkor még szülei figyeltek engedelmesen Isten akaratára, úgy vállalta később Jézus is az engedelmesség nehéz útiát, döntéseit mindig újra. így lett Megváltónkká! Keveházíné Czégényi Klára „írok nektek, ifjak...’' DIPLOMÁCIAI MEGFONTOLÁSOK BÉNÍTJÁK AZ ÖKUMENIKUS PÁRBESZÉDET Diplomáciai megfontolások bé­nítják gyakran az ökumenikus párbeszéd szabadságát — mon­dotta dr. Paolo Ricca professzor, az olaszországi valdens egyház képviselője, az NSZK-beli Evan­géliumi Szövetség (Evangelischer Bund) 1980. novemberi közgyű­lésén. „Nem ugyanazt mondják az ökumenikus párbeszédben, mint otthon a saját egyházuk­ban” — hangsúlyozta Ricca, — „az igazság keresztjét” azonban nem lehet elkerülni A keresztyének szabadságával kapcsolatban a professzor utalt arra, hogy evangéliumi keresz­tyének szívesen hivatkoznak szabadságukra más keresztyé­nekkel szemben, de már sokkal lassúbbak, ha szabadságuk hasz­nálatáról van szó. Az egyház­ban nagyon sok „álmos szabad­ság” van, mondta, majd így folytatta: nem a szabadság hiá­nya, hanem használatának hiá­nya a legnagyobb veszély az evangéliumi egyházakban.­A Deák téri „szenior-ifjúság” hívta meg őket egyik hétfői ösz- sze jőve telére. Tizenketten jöttek el. Életkorra, nemre és«főleg fog­lalkozásra különböztek. Volt kö­zöttük könyvtáros, mérnök, újság­író, postafelügyelő, gyesen levő édesanya, autószerelő, műfordító — hogy csak néhányat említsünk. Eggyé az tette őket. hogy vala­mennyien egy 52 főt számláló, lelkes csoporthoz tai’toznak, azok­hoz, akik másfél éve jelentkeztek Teológiai Akadémiánk hároméves levelező tanfolyamára. Többségük vidékről utazik a fővárosba, hogy szombaton s vasárnap, havonta egy alkalommal részt vegyen az előadásokon és konzultációkon, vagyis az odahaza tanulmányozott anyag megbeszélésén. A szenior ifjúság már kinőtt az iskolapadokból. Fiatal házasok. Dolgozók. Hitben élő és hitre vá­gyó emberek. Miként lehet és mi­ként kell hivő szívvel benne élni a mai társadalomban, részt venni Félidősek” a Deák téren az építő munkában? Ez' foglal­koztatja őket. Ezért jönnek össze. Érthető, ha érdeklődésüket fel­keltette hozzájuk hasonló fiatalok vállalkozása. Mondják el maguk mire vállalkoztak, miért, milyen tapasztalatokra tettek szert. „LASSAN FÉLIDŐSEK LE­SZÜNK” — mondták magukról a meghívottak. Alapjában tudták már a kezdet kezdetén, hogy mi­re vállalkoznak. A részletek azon­ban csak útközben bontakoztak ki. Többen nekikezdtek pl. a bib­liai nyelvek — a héber és a gö­rög — tanulásához. Nem volt kö­telező, de lehetővé tették. Bizony nem bírta mindenki. Napi nyolc óiai munka után és még egyéb gondok között nem elég három esztendő arra. hogy valaki a Bib­liával eredeti szöveg alapján tudjon foglalkozni. Ettől függ.et- lenül is komoly bibliaisméretre lehet eliutni és a Szentírás tartal­mi gazdagsága, mai üzenete feltá­rulhat a tanulnivágyó elptt. Olvassuk együtt a Bibliát 15. Ezen a héten Máté evangéliu­mának 11. fejezetét olvassuk. Kérdéseink: 1. Miért került Keresztelő Já­nos börtönbe? 2. Miért mondták az emberek Jézusról: „vámszedők és bűnösök barátja”? 3. Nevezz meg legalább két cso­dát, amit Jézus Kapernaumban tett! 4. Kikre gondolt valójában Jé­zus, amikor ezt mondta: „elrej­tetted ezeket a bölcsek és az ér­telmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek” ? Válaszaitokat január 25-ig a kö­vetkező címre küldjétek be: Evan­gélikus Élet Szerkesztősége, Bu­dapest, Puskin u. 12. 1088. LELKÉSZKTNEVEZÉS — A GYÜLEKEZET AKARATA ELLENÉRE Az istentiszteletre érkezett 1500 részvevő fele a templomon kívül rekedt, szeptember 21-én a nor- végiai Hovikban, amikor Helge Hognestad. a gyülekezet egyik újonnan kinevezett lelkésze első igehird.etését tartotta. Még a rá­dió és a televízió is kivonult, s másnap a lapok főcímekben ad­tak hírt az eseményről. A nagy érdeklődés háttere, hogy a gyü­lekezet ellenezte Helge Hognestad ' lelkészi kinevezését, s Per Lönning docens, korábbi püspök úgy nyilatkozott az ige­hirdetésről, hogy az egyházon kí­vül állók számára is érthető nyel­ven szólt, de nem értett egyet’ politikai következtetéseivel. Trygve Holtcbekk. a gyüleke­zeti presbitérium elnöke, aki ugyancsak ellenezte a kinevezést, a beiktatás utáni fogadáson kije­lentette, hogy az új lelkészt be * kell fogadni a gyülekezet gondos­kodásába, szeretetébe és imádsá- ■gaiba. „Azt várjuk Öntől, hogy igehirdetésében azt a képet raj­zolja Jézusról, amelyet Ön lát, és a saját szavait használja. De reméljük és elvárjuk azt is, hogy ezt a képet ismételten összeha­sonlítja az eredetivel, melyet a Bibliában találunk Jézusról” — mondta. Az új lelkész, Helge Hognestad, üdvözletében elmondta, hogy máris nagy együttműködési kész­séget tapasztalt a gyülekezet munkásai részéről. Hangsúlyozta, tudja, hogy a gyülekezet egyes tagjai tragédiának tartják az ő kinevezését. „Ezt el kell visel­nünk, még ha nehéz is lesz. Isten­be, az új élet ajándékozójába ve­tett hittel, lehetséges feszültségek­ben és ellentétekben élni. Szilárd hitünk, mely reménységgel tölt ei, hogy az ellentétek között vezet út az új életre.” Akik egyetemi, vagy főiskolai tanulmányok után iratkoztak be a tanfolyamra, elmondták, hogy az előadások és a követelmények színvonala magas. Nem marad el a főiskolai színvonaltól. Ezt öröm­mel hallották a szeniorok. Csak akkor ráncolták kissé homloku­kat, — persze könnyű nekik! — amikor á tanárok megértő jóin­dulatáról értesültek a számonké­rés és minősítés alkalmával. Kissé meglepte, de tulajdonkép­pen megörvendeztette őket, ami­kor kitűnt, hogy a tanfolyam hallgatóit gyakorlati célkitűzés készteti tanulásra. „Nem öncé­lúan, önmagunknak tanulunk, — mondották — a szolgálat hívott minket a Teológiai Akadémiára.” Érthető indíték lenne természete­sen a kíváncsiság is. Hiszen a mű­velt ifjúság körében, de még a ko­molyan hívők között is, sokszor homályos elképzelések alakultak ki arról,, hogy mivel foglalkozik a teológia. A kérdezősködő szenio­rok mindenesetre megerősödhet­tek abban a nyílt titokban, hogy aki szolgálni akar az egyházban, nem nélkülözheti feladataihoz mért szinten a teológiai ismerete­ket. „Nem vagyunk valamennyien alkalmasak a lelkészi pályára — válaszolták a kérdésekre. — Többnyire otthoni lelkészünk se­gítői szeretnénk lenni.” BESZÁMOLÓ HANGZOTT EL a tantárgyakról, a tanfolyam hall­gatói között kialakult eleven kö­zösségi életről. „Jó itt együtt len­nünk!” — hangoztatták, „Munka­helyünkön nem igényelhetjük és nem is igényeljük, hogy figyelem­be vegyék külön lekötöttségün­ket.” „Felszabadultan élünk a ta­nulás adta lehetőséggel.” Lemor­zsolódás nem volt. Egyikük azért maradt ki, mert rendes hallgató­nak iratkozott be. Hárman vi­szont újonnan kapcsolódtak be. A kérdezőskódés nemcsak a kérdezőket, a megkérdezetteket is eszmélíetle, gazdagította. Valami készül. Kísérleteznek a tanfolyam hallgatói, de az előadók is. A jö­vő felé tartó egyház mindig „la­boratórium” is. A „félidősöknek” mos1 egyre izgatóbb, kérdésük: hogyan és hol gyümölcsöztetik majd megszerzett tudásukat a tanfolyam elvégzése után. Egyhá­zunknak is kérdése: miként, mi­lyen keretek között lehetne hasz­nosítani a háromévi munka ered­ményét gyülekezeteink építésére. „Mivel lassan félidősök leszünk, elhatároztuk — mondták a szenio­roknak — hogy a legközelebbi alkalomra meghíviuk dr. Káldy Zoltán püspök-elnököt nyitott kérdéseink megbeszélésére.” Székács László lev. teol. hallgató 425 ÉVE, 1556-BAN MONDOTT LE a világ azóta is legnagyobb birodalmának császára trónjáról. V. Károlyról van szó, akinek a birodalmában a „Nap soha nem nyugodott le”, és arról a császár­ról, aki „főszerepet” játszott Lu­ther mellett a reformációban. Ez az enyhén szólva „korlátolt Habs­burg” szinte gyerekfejjel örökölte az „összeházasított” birodalmat, vele együtt az elképesztően sok problémát. Birodalmában rend­szerint akarata ellenére történtek a dolgok. Az agyaglábakon álló óriás többszöri megingása ellené­re Napoleon idejéig fennállt. Ne­gyed századon keresztül viasko­dott a birodalom kérdéseivel, míg végre megunta a gondot és a di­csőséget s a köszvény 56 éves ko­rában lemondásra késztette. A „nagy inkvizítor” hazájában, Spa­nyolországban telepedett le, ahol megrögzött protestáns üldöző dü­hével élte napjait. Amikor köz­vetlen közelében, Valladolidban is felütötte fejét a protestantizmus, éktelen haragra fakadt: „Mond­játok meg nevemben, a főinkvizi- tornak és tanácsosainak, tartsanak ki őrhelyükön és csapjanak le fejszével az eretnekség gyökerére, mielőtt a baj tovább terjedne.” Pár hónappal halála előtt morbid ötlete támadt, megrendezte és vé­gignézte saját temetését és sírba- tételét. 1588-ban halt meg. 450 ÉVE, 1531-BEN ÉRKEZETT BUDÁRA Dévai Bíró Mátyás. lo-ciallk» Nagy. eseménynek tartjuk, mert a magyar reformáció legkiválóbb apostola a mohácsi csatavesztés után öt évvel lépett a híres vá­rosba. Valószínűleg egyenesen Wittenbergböl érkezett, ahol nem csak Luther tanítását szívta ma­gába, de asztaltársa is volt a nagy reformátornak. A Witten- bergben töltött hónapok (nem le­hetett több másfél évnél) végképp eljegyezték a volt katolikus papot a reformációval. Ö lett a „magyar Luther” azzal a különbséggel, hogy munkaterülete nem korláto­zódott egy iskolára, vagy egyetlen városra, mert bebarangolta szinte az egész országot. Kassán fogság­ba került, Pozsonyba, Bécsbe hur­colták. Kiszabadulása után is­mét Budán bukkant fel. Az evan­gélium hirdetése miatt újra töm­lőébe került, s amikor kiszaba­dult, Sárvárra ment. Nyugtalan­sága innen is tovább sodorta. Né­metországban Nürnbergben, újra Wittenbergben, majd a helvétek- nél látjuk. Hazatérve ismét Sár­váron kötött ki. 1541-ben a törö­kök elől Melancthonhoz menekült. Innen Svájcba ment. Amikor Bá­zelből hazatért, már a helvét hit szónoka volt. 1544-ben Debrecen­ben református pap, majd esperes lett. A magyar reformáció óriási egyénisége volt. 275 ÉVE, 1706. JANUÁR 17-ÉN SZÜLETETT Bostonban Franklin Benjamin, a nyugtalan 18. század egyik legszínesebb egyénisége. Szállóigévé lett róla a Párizsban költött rigmus: „.lehozta az ég­ből a villámot, kicsavarta a zsar­nok kezéből ä kormánypálcát”. (A villámhárítót ő találta fel.) Abban az időben élt és tevékeny­kedett, amikor a függetlenségi mozgalom kibontakozott, a híres Függetlenségi Nyilatkozat szer­kesztésében maga is részt vett. Mint államférfit minden lépésé­ben a hazaszeretete kormányozta. Sokáig az angolok szolgálatában állt, mint főpostameste.r. Tíz év­vel a függetlenségi háború előtt tiltakozására vonták vissza az angolok a bélyegadót. A háború után Franciaországban képviselte hazáját. Az önképzés útján nagy tudásra szert tett író, tudós és ál­lamférfi XVI. Lajos forradalom előtti Párizsába került, ahol a sza­lonok ünnepelt hőse lett. De óva­tossága, puritánsága, idegensége hamarosan a „honoris causa doc­tor” gúnynévre változtatta nevét. Példátlan népszerűségére mi sem jellemző jobban, minthogy 1790- ben bekövetkezett halálakor egy hónapon keresztül gyászolta Ame­rika népe. 225 ÉVE, 1756. JANUÁR 27-ÉN SZÜLETETT Wolfgang Amadeus Mozart, a zenetörténet talán leg­rokonszenvesebb egyénisége. Salz­burgban, szülővárosában ma is óriási a kultusza. „Csodagyer- mek”-ként tartották számon. Va­lóban rendkívüli tehetség volt. Hatéves korában már zongora hangversenyeket adott. Apja, aki felismerte gyermekében a zsenia­litást Münchenbe, Bécsbe, Párizs­ba, Londonba hurcolta szereplés­re és elvitte mindazokra a he­lyekre, ahol Európában zenei élet volt. így Olaszországba is. Az ifjú nemcsak sikert halmozott siker­re, de megismerhette a különbö­ző zenei irányzatokat. II. József megbízásából 13 éves korában komponálta első operáját. Sike­reinek eredményeképpen az Euró- pa-szerte ünnepelt csodagyereket a salzburgi hercegérsek koncert­mesterévé fogadta. A zsarnok me­cénással 1777-ben szakított. De csak átmenetileg. Amikor végül saját lábára állhatott, többnyire Bécsben tartózkodott és idejének nagy részét lázas alkotó munká­ban töltötte. Operái, szimfóniái, új utat törtek a zeneirodalomban. A gyertya azonban túl nagy láng­gal égett. Fájdalmasan rövid, alig 35 évig tartó élete akkor lobbant ki, amikor „Requiem”-jét kompo­nálta. Erejének utolsó megfeszíté­sével sem tudta befejezni. A Lac­rimosa tétel írása közben kellett tollát átadnia a halálnak 1791- ben. Tanítványa fejezte be a par­titúrát, amely így a nagy mester rekviemjévé (gyászistentiszteleté­vé) -vált. 425 ÉVE, 1556 JANUÁR 30-ÁN TEMETTÉK EL a 16. század ma­gyar irodalmának egyik legszíne­sebb egyéniségét, Tinódi Sebes­tyént. Fiatal éveit Török Bálint szigetvári udvarában töltötte. Rö­vid ideig Werbőczi Imre pártfo­golta a lantost, 1545-ben .került Nódasdy Tamással, a nagy huma­nistával kapcsolatba. Énekszerző munkájának legjavát Kolozsvá­rott nyomtatta ki 1544-ben. Ez a híres Cronica-ja. Tudatos króni­kás volt: „Sokat fáradtam, futo's- tam, tudakoztam . . . Igazmondó jámbor vitézöktül, kik e dologban jelön voltának, érteköztem ...” — íria krónikájának előszavában. Sárváron élete Végét töltötte. De nem is akárhogyan! Megbecsült, ismert költő, lantos volt. Hatása a magyar irodalomra is roppant nagy. Arany, Vörösmarty, Gárdo­nyi egyaránt merítettek belőle. Az Egri csillagok nélküle aligha szü­letett volna meg. De saját kora számára is sokat mondott. Taní­totta, hogy a törökökkel szembe lehet, sőt kell is szállni. Síriát nem jelöli semmi, de az az egy bizonyos, hoav a jelenlegi Sárvár területén belül nyugszik valahol a lantos krónikás. „.. Redey Pa!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents