Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-22 / 12. szám
GYERMEKEKNEK, Jézus a nagy tanács előtt Mt 26, 57—68. VALAKI EGYSZER AZT MONDTA: Mióta Jézus szenvedésének a történetét ismerem, úgy érzem, nincs nagyobb bűn annál, mintha az ember nem szereti Jézust. A mai történetünkben mégis éppen olyanokról lesz szó, akik nem szerették, sőt elenségeivé lettek. Nehéz elképzelni, hogy egy jó embernek elenségei legyenek — de sajnos vannak. Például az iri- gyei. A zsidóknak sok olyan vezető emberük volt — írástudók, papok —, akik irigyelték Jézus hatalmát. Sértette hiúságukat, hogy többet tud, mint ők. Bosz- szankodtak, hogy a nép hallgat rá. Szerették volna, ha Jézus eltűnne a közelükből és nem borítaná őket homályba. Leskelődtek utána, csapdát állítottak neki, hátha rajta kapják valami tévedésen. Jézus mindenben igaz és tiszta volt. Mint fehéren a fekete, úgy lepleződött le mellette mások hamissága. így például Heródes királyé —, akit zavart Jézus vádoló tisztasága. Volt azonban Jézus ellenségeinek egy harmadik csoportja is. Ezek egészen különös ok miatt kerültek szembe vele. Nem voltak irigyek, nem voltak gonoszok, csak egyszerűen nem értették meg Jézust; nem tudtak, vagy nem akartak hinni a szavának. Nem fogadták el, hogy őt az Isten küldte, hogy ő az Isten Fia. Jézus összes ellenfelei közül ezek a kételkedők voltak a leg- dühödtebbek. Talán azért, mert nehéz volt „nem hinniük” Jézusban. Állandóan tények és bizonyságok ellen kellett harcolniuk. Sem a csodákat le nem tagadhatták, sem azt, hogy Jézuson — születésétől kezdve — sorra beteljesedtek a próféták jövendölései. Még az a prófécia is, hogy a Megváltónak majd „sokan ellene mondanak”. Hát nem döbbenetes? Saját viselkedésük is Jézust igazolta. AZON AZ ÉJSZAKÁN, mikor Jézusért fegyveres vitézek mentek a Gecsemáné kertbe, az elfogatási parancsot ezek az emberek adták a katonáknak. Ok juttatták keresztre Jézust. Máté evangélista leírja, hogy Jézus nem védte magát. Hagyta, hogy Júdás csókkal árulja el; nem engedte, hogy Péter kardjával védje; és mikor a papokból, írástudókból álló bíróság előtt hamis vádakkal illették — hallgatott. Tudta, hogy neki nem az a dolga, hogy a maga igazát bizonyítsa. Majd igazolja öt az Isten. Neki csak egy tennivalója maradt a földön: hogy kiigya a keserű poharat. Ezért Kajafás főpapnak csupán egy kérdésére válaszolt. „Te mondtad”, hogy én vagyok a Krisztus, az élő Isten Fia. Ez az igenlő válasz a halálát jelentette — a megverettetést, kigúnyolta- tást, a kereszt kínjait. De éppen ez a halál jelentette viszont azt, hogy ő valóban Isten Fia volt. „Mert így van megírva, hogy így kellett szenvednie a Krisztusnak.” A NAGY TANÁCSBAN tudós emberek ültek, mégis soha bíróság akkorát nem tévedett, mint ez, amelyik Kajafás főpap elnöklete alatt Jézust halálra ítélte. Jézusnak megvannak ma is az „ellenségei”. Gyűlölik azért, mert hatással van az emberekre. Kerülik azok, akik jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot. S hadakoznak ellene sokan, hogy ne kelljen hinniük benne. Vizsgáljuk meg magunkat, vajon nem mi vagyunk-e ezek az emberek és ítéljük meg mi magunk, akik ismerjük Jézus szenvedésének a történetét: hát nem az valóban a legnagyobb bűn, ha valaki nem szereti az érte meghalt Isten Fiát?! BEFEJEZÉSÜL CSAK EGYET. Ez a bűn nem maradhat következmény nélkül. A Biblia különös képet használ Jézusról. Jézus olyan, mint a kőszikla. Aki nekiütközik — összetörik rajta. Aki épít rá — örök támaszra lel. Életünk, halálunk múlik azon, hogy befogadjuk-e Jézust, vagy elutasítjuk ot Pintér Károlyné „írok nektek, ifjak...” Engedjétek hozzám jönni... Nem gondoltam volna, hogy éppen a kelenföldi templom orgonájánál lesz alkalmam beszélgetni Kézdy Edittel, a Deák téri gyülekezet gyermekbibliakörének egyik vezetőjével... — Tudom ráadásul azt is, hogy eredetileg a budahegyvidéki gyülekezethez tartozol. Mi az, ami mégis a Deák térhez köt? — Talán még csak hároméves lehettem, amikor szüleim elvittek oda gyermekbibliakörbe — ott ra-> gadtam. — Annyira ott ragadtál, hogy ma már te magad is vezetsz ilyen alkalmakat. — Igen. Nyirő Olga, az egyik csoport „gazdája” megkérdezte, hogy a barátnőmmel, Gadó Mártával nem segíthetnénk-e neki a munkában. Mindketten igent mondtunk. Ügy éreztük, pompás lehetőség a szolgálatra. — Harmadik gimnazista vagy. Gondolom, osztálytársaid is tudnak arról, hogy a Deák téren tevékenykedsz. Ók mit szólnak ehhez? — Hát néhányan elég furcsának tartanak. Ök nem lennének képesek feláldozni a vasárnapjukat — mondják. Szerintük én biztosan olyan pályára fogok menni, ahol az emberek lelki bajaival foglalkozhatom. — És te? Gondolkoztál már azon, mit csinálsz érettségi után? — Még nem döntöttem. Szeretem a biológiát. Talán kutató leszek. Vagy tanár? Bár ez hálátlan feladat. A tanárok küszködnek a diákokkal, ők meg elpazarolják „tálentumaikat” ... Szóval még nincs határozott elképzelésem. Arról azonban meg vagyok győződve, bárhová kerülök is, ha mással nem, az életemmel szolgálhatok. — Beszélgetésünk közben többször elhangzott részedről ez a szó: szolgálat. Mit értesz ezen? — Ha hitünk tárgya Krisztus, akkor életünk is csak krisztusi lehet — szolgálat. — De térjünk talán vissza a gyermek-bibliaórákhoz. Mit érzel az alkalmak legfontosabb részének? — Természetesen a bibliai igék magyarázatát. De nagyon lényegesnek tartom, és itt most hazabeszélek, az énektanítást. Az előbb csodálkoztál, hogy éppen itt, a kelenföldi orgona mellett beszélgetünk. Tanulok kántori- zálni, és itt nyílik leginkább alkalmam a gyakorlásra. Szerintem nagyon fontos az egyházi ének tanítása — és sohasem tudhatjuk, nem ülnek-e leendő kántorok a gyermekek közt. — Mit adnál át „szakmai tanácsként” olyanoknak, akik szintén gyermekekkel foglalkoznak? — Az egyik éppen az éneklés. Oldott közösségi légkört tud teremteni. A másik: nagyon lényeges. hogy a gyermekek egymást is jól ismerjék. Ez főleg a kiseb-, beknél megy nehezen. Nálunk bevált szokás, hogy az alkalmak elején névsort írunk. Ilyenkor senki sem a maga nevét diktálja be, hanem valaki másét. Természetesen sokszor „elkereszteljük” egymást, de éppen ez teremt vidám hangulatot — Amikor egyik alkalommal nálatok jártam, észrevettem, hogy az óra végén gépelt lapokat osztottatok szét. —■ Minden bibliai történetet le szoktunk gépelni. így a gyermeket otthon újra és újra foglalkozhatnak az anyaggal. — Havonta egyszer, amikor „Olgi néni” az akadémián van konzultáción, egészen rád hárul a bibliakör irányítása. Mit érzel ilyenkor a legnehezebb feladatnak? — Egyszerűen beszélni. Világosan, gyermekek számára érthetoen fogalmazni. Ezt rendkívül nehéz volt megtanulnom. Lehet, hogy kinevetsz, én minden ilyen alkalom előtt „gyakorolok”: hogyan tudnám a történetet a legegyszerűbben elmondani. — Azt hiszem, sokan kiváncsiak velem együtt arra, hogy a szolgálatnak miért ezt a formáját választottad? — A köztudatban úgy él, hogy a gyermekmunka a nők reszortja. Én, ha férfi lennék is, fontosnak tartanám a velük való foglalkozást. Jézus is annak tartotta: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket ...” Az a feladatunk, hogy valóban Jézushoz vigyük őket, hőgy megismerjék Öt. Hitet nem tudunk adni nekik, de alapot igen, ahhoz, hogy később, felnőtt korukban dönteni tudjanak: maradnak-e ezen az úton, vagy mást választanak. Másrészt fontos az is, hogy megismerjék a Jézusban való közösséget. Sok embernek „szobakeresztyénsége” van. Pedig a hit több, mint magánügy — a hit életet meghatározó szolgálat. A bibliaköri alkalmak ráébresztik a gyerekeket arra, hogy a keresztyénség közösségi ügy. — Említetted, hogy a gyermekeknek ismereteket kell adni, hogy dönthessenek. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek nem juthatnak el egy egész életre szóló hitre már kiskorukban? — Hát az biztos, hogy nagyon tudnak hinni, rendkívül nyitottak. Néha irigylem őket, milyen ternté- szetes, őszinte kapcsolatuk tud lenni Istennel. Mégis úgy érzem, egész életüket meghatározó felelős döntésre gyermekkorukban még nem juthatnak el. Minden ember életében van egy időszak, amikor mérlegel — amely után hitében minőségi változás történik. Szerintem senkinek sem szabad megrekednie gyermekkori hiténél. Olvassuk együtt a Bibliát 25. EEK KONFERENCIA CARDIFFBAN Az Európai Egyházak Konferenciája idei első teológiai konferenciáját március 24—27-ig tartja Cardiffban (Wales, Nagy-Bri- tannia). A konferencia témája: „A Szentlélek közössége ma — Szent- háromság, egyház, teremtés”. A tervek szerint a résztvevők két szekcióban d°l§°znak majd. Az egyik címe: „A Szentlélek az egyház egységének teremtője”, a másiké pedig: „A Szentlélek a világ békéjének teremtője”. Ezen a héten Máté evangéliumának 21. részét olvassuk. Kérdéseink: 1. Miből tudta meg a sokaság, hogy a szamárháton Jeruzsálembe vonuló Jézus a megígért Messiás? 2. Mit keresték a pénzváltók a templomban? 3. Kikre gondolt Jézus a két testvér példázatában? 4. Mi a szegeletkő? Miért jelképezi ez Jézust? Válaszaitokat április 5-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. — 1088. Számomra ebben a kérdésben — folytatja Edit — az a legmegnyugtatóbb, hogy a hit nem a mi elszánásunktól függ, hanem a Lélek munkája. Ha nem lennék biztos abban, hogy a Szentlélek a hitet gyermekeknek .és felnőtteknek egyaránt adja, akkor nem lenne értelme ennek a szolgálatnak. Pintér Márta Lapunkban nemsokára megjelenik Teológiai Akadémiánk felvételi hirdetménye és azok az érettségiző, vagy régebben érettségizett fiatalok, akik a lelkészi pályát választják élethivatásul, beküldik felvételi kérelmüket egyházunk, lelkészképző intézetébe. Bizonyára nemcsak ők és hozzátartozóik kíváncsiak arra, mi áll előttük a felvételi vizsgán és a lelkészá szolgálatra való felkészülésben, hanem olvasóinkat is érdekli, mit kell tanulniok a fiataloknak, amíg eljutnak a felvételi vizsgától a lelkészt oklevélig. Ezért cikkünkben röviden ismertetjük lelkészképzésünk mai rendszerét. Felvételi vizsga A felvételi vizsgán a lelkészi pályára jelentkező fiataloknak arról kell bizonyságot tenniök, hogy megvannak a képességeik az egyházi szolgálatra. Számot kell adniok minimális' bibliai, hittant és egyházi ismeretről. Tudndok kell, mi a bibliai és hitbeli alapja egyházunk szolgálatának, s hogyan látják és képzelik el egyházunk szolgálatát mai társadalmi rendünkben. Mivel tanulmányaik során több nyelvvel is kell majd foglalkoztok, a felvételin számot kell adni magyar nyelvi készségükről is: milyen a fogalmazási és beszédkészségük, tisztában vannak-e nyelvünk szerkezeti sajátA felvételi vizsgától a lelkészi oklevélig Lelkészképzésünk mai rendszere ságaival Be kell számolniok arról is, hogy mi indította őket arra, hogy a lelkészi szolgálatot vállalják élethivatásul, ismerik-e ennek a szolgálatnak a szépségeit és nehézségeit és megvan-e bennük a készség arra, hogy ezt a szolgálatot minden nehézsége ellenére is vállalni tudják. Első vizsga ötéves teológiai tanulmányaik során a hallgatóknak a kollokviumok és gyakorlatok mellett három nagyobb vizsgát kell megáll- niok. Az első év végi első vizsgának legnehezebb tárgya a két bibliai nyelv. Egy esztendő alatt él kell jutni a hallgatóknak arra a szintre, hogy szótár segítségével megértsék és lefordítsák a héber nyelvű ószövetségi és a görög nyelvű újszövetségi szövegeket. Vizsgázniuk kell ó- és újszövetségi bibliaisme rétből, amely komoly elmélyedést kíván a Szentírásba. Számot kell adni végül Magyarországi Evangélikus Egyházunk ismeretéből is, milyen egyházunk szervezete felépítése, milyen szolgálati ágak vannak egyházunkban (gyülekezeti munka, sajtómunka diakóniai szolgálat stb.) Alapvizsga A teológiai alapismeretekről a második év végén, az alapvizsgán adnak számot a hallgatók. Előzőleg záróvizsgát tesznek latin nyelvből. Az ó- és újszövetségi alapismeretek tárgyban nemcsak tartalmilag kell ismerni a Szentírást, hanem tudni kell minden egyes bibliai könyvnek keletkezési körülményeit, ki, mikor, milyen célból és milyen történelmi körülmények között irta meg a könyvet. A teológiai alapismeretek tárgynál tudni kell, hogy milyen teológiai tanulmányokat ölel fel a teológia, és ismerni kell hitvallási iratainkat. Számot kell adni a világvallások ismeretéből is: milyen vallások működnek a világon, mit tanítanak, és milyen hatást fejtenek ki az emberiség életére. Ismerni kell a különböző filozófiai rendszereket is, hogyan hatottak az emberiség gondolkodásának történetére, és miben ismerhető fel hatásuk mai gondolkodásunkban. Végül vizsgázni kell társadalom- tudományi alapismeretekből is, azaz ismerni kell társadalmunk felépítését. Szigorlat A teológiai akadémiai tanulmányok befejező vizsgája a szigorlat. Erre az ötödik év végén kerül sor. Előtte azonban az igehirdetési és -tanítási gyakorlatok elvégzése után, a negyedik év végén záróvizsgát tesznek német vagy angol, vagy esetleg mindkét nyelvből a hallgatók. A szigorlat szóbeli részének feltétele két tudományos szintű dolgozat, az úgynevezett szigorlati dolgozat megírása. Az egyiket a bibliai teológia tárgyköréből (ó-, vagy újszövetségi témakörből), a másikat pedig a rendszeres teológia tárgyköréből (dogmatikai, etikai, vagy ökumenikus témakörből) választják a hallgatók. A szigorlat szóbeli részén minden teológiai tárgyból (ó- és újszövetségi irásmagyarázat és teológia, egyháztörténet és egyházjog, rendszeres teológia, gyakorlati teológia, egyház- és társadalomtudomány) vizsgáznak a hallgatók. A vizsgán elsősorban azt kell megmutatni, hogy értik az öt éven át tanultak összefüggését és gyakorlati értelmét. Szigorlat után a végzett férfihallgatókat lelkésszé avatják, és mint segédlelkészek, a nők pedig, mint lelkészi munkatársak megkezdik gyülekezeti szolgálatukat. Lelkészvizsga Egy vagy kétévi gyülekezeti szolgálat után teszik le a fiatal lelkészek egyházkerületük lel- készképesitő bizottsága előtt a lelkészvizsgát. Ennek Írásbeli része egy tudományos szintű tanulmány, egy szeretetvendégségi vagy gyülekezeti esti előadás, egy igehirdetés, egy konfirmációi vagy gyermekórai tanítás megírása. A szóbeli vizsgán arról kell számot adniuk a jelölteknek, hogyan ismerik egyházunk tanítását, és hogyan tudják azt alkalmazni a gyakorlatban. A lelkészvizsga megállása után lelkészi oklevelet kapnak, amely feljogosítja őket arra, hogy gyülekezeti lelkészként önálló gyülekezeti munkát végezzenek. Egyházunk mai rendje szerint a lelkészi oklevelet szerzett nőket csak akkor avatják lelkésszé, ha egy gyülekezet lelkészének megválasztja őket. Hosszú az út a felvételi vizsgától a lelkészi oklevélig: 6—7 esztendő. A tanulás azonban ekkor sem ér véget, mert a lelkészi szolgálat jó végzéséhez állandó tanulásra van szükség. Ezért mondja a közmondás: A jó pap holtig tanul. Selmeczi János
