Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-15 / 7. szám
FÓRUM Két vendég a Teológiai Akadémián A római világban a Fórum — a piactér — a szabad szólás területe volt. A Teológiai Akadémia Fórumelőadásain ez a szabadság elsősorban a témák sokszínűségében mutatkozik. Az elmúlt év két utolsó előadását különösen jellemezte ez a gazdagság. Ennek a két előadásnak vagyok most krónikása. „A TÓRA SZEREPE A MAI ZSIDÓSÁG ÉLETÉBEN” — ezt a címet viselte dr. Singer Ödön főrabbi előadása. Már az első percekben láttuk azt, hogy rendkívül jó hangulatú két órában lesz részünk. Az előadás végén azonban úgy éreztük, hogy ennél sokkal többet kaptunk. Ez a beszámoló ugyanis igazi hitvallás volt. Hitvallás arról, hogy az Isten menynyire elevenen kapcsolódik bele életünkbe. Hitvallás arról, hogy az Isten — törvényein keresztül is — mennyire szereti az embert. Ez előtt az előadás előtt nem ismertük a főrabbit. Természetesen két óra nem elég ahhoz, hogy valakit megismerjünk, de nem is ez volt a cél. Sokkal több történt ennél. Megéreztük azt, hogy a törvényekben is ott feszül az evangélium. Hiszen az Isten emberhez hajtása mindig mérhetetlen örömmel jár. A MÁSIK ELŐADÓ, aki közöttünk szolgált. Selmeczi János Frigyes, építészmérnök. Ez az előadás témájában és stílusában is egészen más volt, mint az első. Az építészmérnök a modern egyházi építészetről beszélt, sőt előadását diaképek vetítésével is gazdagította. Mindezt úgy, hogy érezhettük, hogy ez számára nem csupán előadási anyag, hanem igazi élethivatás. Az előadás lényege az volt, hogy rávilágítson arra, ami körülöttünk szép. Szó volt csodálatos templomokról, amelyeknek falai az építők hitét is magukon viselték. Szó volt a mai egyházi építészet problémáiról is. Külföldi példák nyomán felvetődött az úgynevezett gyülekezeti központok építésének gondolata. Ez azt a kérdést veti fel, hogy nem célszerűbb-e a mai világban olyan egyházi épületeket építeni, ami nem csupán a templom vagy gyülekezeti terem szerepét töltené be, hanem a gyülekezet munkájának minden ágán területet nyújtana, így kerülne egy épületen belül egymás közelébe egy ifjúsági terem, egy gyermekek számára készült szoba, egy templom, egy gyülekezeti terem, stb. Kétségtelen, hogy ez a modern egyházi építkezés jövőjének útja. Az egyház kérdése pedig ez: tud-e olyan hivő, szolgáló, vonzó lenni, hogy egy-egy ilyen épületre valóban szükség legyen, hogy egy-egy ilyen épület valóban megteljen emberekkel. A római világban a Fórum — a piactér — a szabad szólás területe volt. Köszönjük, hogy volt, aki szólt közöttünk. Koczor Tamás III. évf. Míeeshésctt 9,telex" Türingiába Jellemző, hogy testvérlapunk, a Német Demokratikus Köztársaságban megjelenő, a Türingiai tartományi egyház hivatalos sajtóorgánuma 25 éves szolgálata összefüggésébe „szerkeszthették bele” a munkatársak a lap főszerkesztője e minőségbeli szolgálatának ’jubileumát is. Akik ebben a szolgálatban állnak bárhol is e széles világon, értékelni tudják, mit jelent egy hetilap 1300 számának megjelentetése a világ lutheranizmusának egyik „legsűrűbb”, történelmileg meghatározott és európai összefüggésekben is nagy felelősséggel terhelt területén. A H. v. H. ahogy otthon emlegetik dr. Herbert von Hintzen- stern egyházfőtanácsost — vezette türingiai sajtóosztályon jó né- hányan megfordultak már kollégáink közül, e sorok írója pedig, a két egyház közötti testvéri kapcsolat eredményeképpen, néhány hetet belső munkatársként vehetett részt a Glaube und Heimat című hetilap szerkesztői munkájában tapasztalatcsere céljából. De H.v.H. „hobbi”-jának élvezői azok, akik megfordulnak az eise- nachi Huther-házban vagy kezükbe vesznek egy-egy a reformáció korának művészetével foglalkozó szép kiadványt. Az Evangélikus Élet számai hosszú évekre szépen egybegyűjtve megtalálhatók a Glaube und Heimat szerkesztőségében. A betűrendes regiszterben egyházunkról, kiemelkedő személyeiről és eseményeiről találhat adatokat az érdeklődő. A főszerkesztő néhány évvel ezelőtt egyházunk vendégeként meglátogatta Sajtó- osztályunkat és részt vett a lap munkatársainak szokásos heti munkaülésén is dr. Káldy Zoltán püspök meghívására. A kölcsönös testvéri figyelmesség jegyében köszöntjük a jubiláló lapot és szerkesztőjét. M. Gy. A magyar-szlovén evangélikus kapcsolatok történetéből Érdekes olvasmány került nemrégiben a kezembe: Franc Sebja- nié „A pannóniai szlovének protestáns mozgalma” című könyve. A könyv Muraszombaton, a Mu- rántúli Kiadónál (Promurska Za- lozba) jelent meg 1979-ben. A könyvben a szerző (a magyar fordítás Tóth Ferenc munkája) röviden (54 oldalon) összefoglalja a Mura-vidék szlovén evangélikusainak történetét az első világháborúig. Tekintettel arra, hogy a szlovén evangélikusok ebben az időben a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezetébe tartoztak és történelmük folyamán a szomszédos magyar gyülekezetekkel sokszor kerültek kapcsolatba, a könyv mondanivalójának rövid összefoglalása bizonyára érdekli olvasóinkat is. Hitvallási küzdelmek A reformáció tanítása igen korán eljutott erre a vidékre. A wittenbergi egyetem anyakönyvében már 1539-ben szerepel egy szentgotthárdi születésű pannon, az 1550-es évektől pedig egyre gyakrabban találkozunk Dél-Pan- nóniából származó nevekkel. A szlovénlakta vidékre azonban csak a század utolsó két évtizedében jut el a reformáció. Az első szlovén evangélikus gyülekezet 1579-ben alakul meg Szent Benedeken (Kancevci) Nádasdy Kristóf birtokán. Néhány évtized alatt azonban a Mura vidékén lakó szlovének túlnyomó többsége evangélikus lesz. Mivel az Őrség magyar gyülekezetei, ebben az időben a reformáció kálvini ágához csatlakoznak és hatásukat a szlovén gyülekezetekre is ki akarják terjeszteni, a szlovén evangélikusoknak meg kellett küzdeniük hitükért. A kálvini irányzat képviselőinek csak egy szlovén gyülekezetben (Martjanci) — ott is csak átmeneti időre — sikerült lábukat megvetni. A szlovén gyülekezetek hűségesek maradtak evangélikus hitükhöz. A 17. század közepére megerősödtek az itteni gyülekezetek. Diákjaikat a Egy szeretetintézményben élt egy szellemileg fogyatékos leányka. Tizenöt év óta volt már ott feltűnés nélkül, csendben, némán. Szó nélkül vett részt a közös sétákon, az esti áhítatokon. Soha nem adta jelét, hogy ért valamit a körülötte levő világból. Senki sem tudta, hogy a bibliai történetekből felfogott-e valamit ez a szellemileg fogyatékos elme. Egyszer azonban egy váratlan esemény történt. Amikor egy alkalommal gondozónője kezét fogva, nyaralásból hazatérve áthaladtak egy nagy város utcáján, megpillantottak a sarkon egy vak emmagyarországi evangélikus iskolákba (Kőszeg, Pozsony, Eperjes, Sopron) küldték, és az innen hazatért tanítók és prédikátorok nemcsak a szlovén nyelvű igehirdetésről gondoskodtak, hanem gyülekezeteiket szlovén nyelvű könyvekkel is igyekeztek ellátni. Menedékhely Nemescsón A török terület közelsége bizonyos védelmet nyújtott az itt élő protestánsoknak. Bécs nem tudta ezen a vidéken az ellen- reformációt oly mértékben érvényesíteni, mint az ország más területein. A török kiűzésé után azonban annál kegyetlenebbül indult meg a katolizálás. 1732-ben Vas megye területén katonai hadjárattal 96 protestáns templomot foglaltak el, köztük a szlovén evangélikusok összes templomát. A templomok és prédikátorok nélkül maradt szlovén evangélikusok a legközelebbi artikuláris gyülekezetben, Nemescsón találtak menedéket. Hosszú és fáradságos utakat megtéve. ide jártak Isten igéiének hallgatására. Hiába fordulnak 1744-ben tízezer szlovén evangélikus nevében Mária Teréziához — ecsetelve az utak veszélyeit és fáradalmait, azzal a kéréssel, hogy engedélyezze számukra szlovén területen egy templom felépítését, az engedélyt nem kapják meg. A nemes- csói artikuláris gyülekezet szeretettel gondoskodott a szlovén evangélikusokról. Gyermekeik részére kollégiumot épített és gondoskodott szlovénul tudó tanítókról is. Ezek sorában a legkiemelkedőbbek voltak: Szever Mihály (1730-tól). Küzm.ic István (1751 — 1755), Hüllen János. Balázic Mihály és Bakos Mihály. Ezek a tanítók gondoskodtak szlovén nyelvű ábécés könyvek és katekizmusok megírásáról és kiadásáról, s ezzel nagy szolgálatot tettek nemcsak egyházuknak, hanem népüknek is. Szlovén telepesek Somogybán Ebben a nehéz helyzetben sok bért, aki ott ülve, kalapját előretartva könyöradományt kért. A leányka hirtelen megállt, és mintha egy váratlan felismerés megvilágosította volna elméjét, odarohant a vak emberhez, és megsimogatva arcát, boldogan így szólt: „Bartimeus”. A járókelők csodálkozva nézték. Ez volt minden, de a gondozónő számára nagy élményt jelentett, mert a betegség sötét hatalma felett Krisztus világossága győzelmének fényét vélte felfedezni az ese- 1 ményben. Németből fordította: Vértesi Jolán szlovén evangélikus család a török alól felszabadult területen, elsősorban Somogy megyében Keresett menedeket. Az első szlovén telepesek 1719-ben érkeztek L iszóra. A következő évtizedekben többen is követték példájukat és 12 somogyi faluban telepedtek le. Ezek közül legjelentősebbek: Surd, Sand, Pátró, Iha- losberény, Porrogszentkirály. Ezekben a községekben a szlovén evangélikusok betagolódtak a magyar gyülekezetekbe. Több helyen, mint például Surdon, a szlovének a gyülekezet felét tették ki. Érthető hát, hogy ezek a gyülekezetek olyan lelkészeket hívtak meg, akik szlovénül is tudtak prédikálni. Ezek közül a legjelentősebb személyiség Kiiz- mic István volt, aki 1755—1799- ig a surdi gyülekezet lelkésze volt. Küzmic a szlovén nyelvű evangélikus egyházi irodalomnak legkiemelkedőbb egyénisége. Fő irodalmi műve az Újszövetség szlovén nyelvű fordítása, amely a pozsonyi szlovákok anyagi támogatásával . 1771-ben jelent meg. Emellett írt ábécés könyvet, katekizmust, posztillát, és megszerkesztette a szlovén nyelvű énekeskönyvet. Az énekeskönyv megjelenését azonban már nem élte meg. A Türelmi Rendelet értelmében szlovén területen előbb három, majd később egy negyedik gyülekezet is engedélyt kapott templomépítésre, és ezzel a szlovén evangélikusoknak Somogyba való áttelepülése véget ért. Küzdelem az anyanyelvért A 19. század közepéig magyarok és szlovének békésen éltek egymás mellett ezen a vidéken. Ekkor azonban elkezdődött a szlovén evangélikusok erőszakos magyarosítása. Ennek eredményeképpen a Somogy megyei szlovén evangélikusok lassan beolvadtak a magyar gyülekezetekbe, a Mura vidéki szlovének pedig anyanyelvűk védelmében kapcsolatot kerestek a Murán túli szlovén értelmiségi nemzeti mozgalmakkal. Ennek ellenére — különösen á kiegyezés utáni időben — igen nagyfokú volt a Mura Vidéki szlovén evangélikus gyülekezetek magyarosodása. Az anyanyelv megmaradásáért folytatott küzdelemben igen jelentős szerepe volt a szlovén nyelvű evangélikus egyházi irodalomnak. Ennek méltatásával a könyv itt be is fejeződik. Az első világháború után megalakult az önálló szlovéniai evangélikus esperesség. amelynek jelenleg tíz anyagyülekezete és húszezer híve van. Mai életének részletes ismertetésére a világ evangélikus egyházait ismertető sorozatunkban még visszatérünk. Selmeczi János Bartimeus a nagy városban Finn—magyar koprodukció.« film Al Vámmentes faá&nssá/j A FINN—MAGYAR KULTURÁLIS KAPCSOLATOK egyre gyorsabb ütemű fejlődését mutatja, hogy a közelmúltban megszületett az első magyar—finn kop- rodukciós film, a Vámmentes házasság. Evekkel ezelőtt írta alá a két ország kulturális minisztere azt a megállapodást, amelyben két film forgatását határozták el. Zsombolyai János novellája alapján Matti Ijäs finn író készítette el a forgatókönyvet, melyet a magyar szerző rendezésével Ragályi Elemér operatőr vitt filmre. A tervbe vett másik közös filmet viszont finn rendező készíti majd. A sajtó, a rádió, a televízió és a színházak kapcsolatain túl a film képi megjelenítő erejével kiváló eszköz lehet két ország kultúrájának, szokásainak megismertetésében, szép tájainak bemutatásában. Ugyanezzel a képszerűséggel az irodalom eszközeinél is hathatósabban tud rávilágítani társadalmi gondokra vagy súlyos problémákra. Ilymódon tanít a problémák felismerésére és megoldáskeresésére. A Vámmentes házasság vajmi keveset mutat be a két ország fővárosából, egyes tájak szépségeiből.. Mindösz- sze egy-egy autó szélvédő üvege mögül szédítő száguldás közben villanásnyi időre feltűnő épületek képe jelzi, hogy a helyszín Budapest vagy Helsinki. Már valamivel hosszabban gyönyörködhetünk egy közép-finnországi táj látványában: Valójában ez a film a sokakat foglalkoztató és mindenkit érdeklő gondokról szól. Ha mások is a társadalmi viszonyaink, magyarokat és finneket egyaránt csábítja az „odaát jobban lehet keresni" reménye. Sok finn megy Svédországba, Lengyelországba, az NDK-ba vagy a Szovjetunióba dolgozni, míg a magyarokat a „nyugat” csábító csillogása vonzza. A FILM MAGYAR FŐSZEREPLŐJÉNEK, Marinak is az a gondja, hogy szeretné mindenáron követni Svédországba disszidált vőlegényét. Erre egyetlen lehetőségnek látszik, hogy névházasságot köt egy éppen Magyarországon tartózkodó finn üzletemberrel. Mari két barátnője, Ili és Ági minden eszközt megragadva eléri, hogy létrejöjjön a házasság. Bár a házasságkötés hírét nem akarják nagydobra verni, az mégis kitudódik. Ebből származik aztán a bonyodalom. A finn fiú, Pekka családja mindenképpen emlékezetes, szép esküvőt akar rendezni számukra a tóparti házban. Egy Juhannus-ünnep hatalmas máglyatüzeinek fényénél az egész falu népének nyilvánossága előtt zajlik a lakodalom. Már suttogják, hogy Mari el akar menni Svédországba. Pekka szégyenében átevez egy kis szigetre, s ott egy máglya mellett melegedve és a pálinkásüveg száját csókolgatva tölti az éjszakát. Közben Marinak van ideje arra, hogy számot vessen önmagával. Rájön, hogy Pekka már többet jelent számára, mint a Svédországba disszidált fiú. Újra felbeszi a korábban nagyon kényelmetlennek talált s levetett menyasszonyi ruhát, kiül a tópartra, s várja vissza a szigetről újdonsült férjét. A TÖRTÉNET TEHÁT’HAPPY END- DEL ZÁRUL. A névházasságnak indult érdekkapcsolat érzelmekkel telítődve valódi házassággá formálódik. Ez a megoldás az író-rendező optimizmusára vall. Az élet valóban kiszámítatatlan. Ilyen is megtörténhet. Sajnos, gyakoribbak azok az esetek, amikor szépnek induló házasságok felbomlanak vagy előítéletek miatt meg sem köttetnek. A film az élet realitását jól fényképezve, ilyenekre is szolgáltat példákat. Mari két barátnőjének, Ilinek és Áginak a házassága sem fenékig tejfel. Ili házassága ugyan kifelé jónak mutatott, de" belülről problémákat rejtő. Ebből adódik az a kitörési vágya, hogy boldogságát a házasságon kívül igyekszik megtalálni. Ágit otthagyta a férje, keserű pillanataiban az élettől is elmegy a kedve, ha fellángol benne az életösztön, a társaságban keresi örömét. Az udvarlóját mereven visszautasító finn lány magatartása is egyféle vélemény a házasságról. Valójában tehát az a kérdés áll a film hátterében, hogy milyen jó a házasság. Az érzelmi töltés hiánya, a közös felelősségvállalás helyébe lépő önzés, egymástól elszakító, taszító erő. De ahol érzelmi alapokon jön létre és szilárdul meg két ember kapcsolata, ott az tartós is marad. A film végeredményben a házasság nagyobb megbecsülésére tanít. A megromlott házassági kapcsolatok negatív példái is elgondolkodtatok. De a házasságot névházassággá, érdekkapcsolattá devalváló szándék is megkapja bírálatát, sőt még büntetését is a sorozatosan kínos helyzetekben. Nincs tehát vámmentes házasság, könnyelmű döntésekért, elhamarkodott tettekért meg kell fizetni a vámot. S még jó, ha a végén minden jóra fordul. ZSOMBOLYAI JÁNOS EGY RIPORTBAN ELMONDTA, hogy a forgatókönyv megírása után egy alkalommal a finn írótárssal együtt autózva felvett két stoppos lányt. Az egyik elmondta, hogy vőlegénye disszidált, s ő névházassák révén készül utána menni. Ennyire az életből vett történet lenne a filmtörténet? Reménykedem benne, hogy azért nem tipikus eset, nem mindennapi történet. Ugyanígy kicsit erősnek, szélsőségesen ábrázoltnak érzem a finn emberek raffi- nált alkoholizmusát, amikor pl. még a bölcsőből is pálinkás üveg kerül elő. Kicsit tréfásan, nevettetöen eltúlzottnak, hellyel-közzel talán elképzelhetőnek, de másutt viszont egyáltalán nem jellemzőnek kell ezt a képet minősíteni. Mindenesetre a megrajzolt kép jó figyelmeztetés lehet annak a magyar embernek is, aki szívesen öntözgeti virágos kedvét szeszes italokkal, vagy fojtja bánatát a pálinkás butykosba. A film főszereplői (Kiss Mari, Margittal Ági, Esztergályos Cecília és Tom Wentzel) felejthetetlen játékukkal maradandó élményt nyújtanak. Vető Béla