Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-08 / 6. szám

A. csavargó ÖNMAGÁT NEVEZTE ÍGY, ezert bátorkodtam ezt a címét adni riportomnak. Természete­sen nem a régi értelemben vett dologkerülő, semmittevő, utcán kódorgó jelentésében használta ő sem, aki elől áthúzódunk az úttest túlsó oldalára vagy bere­teszeljük ajtónkat. Nem. N. Hor­váth Péter tolókocsiján- sem ké­pes maga közlekedni, „csavarog­ni”, súlyos mozgássérült. Mégis csavargónak nevezi magát, aki „váratlan vendégként érkezik, néhány napra csupán”. Ő az, aki divatba jött — idén legalábbis — a mozgássérültek, fogyatékosok éve kapcsán. A rádióban Vitray Tamás foglalkozott vele megis­mételt műsorban, a múlt évben egy országos napilap helyezett el „könnyfakasztó gránátokat” soraiban róla. Szégyellem ma­gam, hogy én is a sorba álltam, de elhatároztam, hogy valami, mást írok róla, mint a fentebb említett országos lap és mást mondok, mint Vitray Tamás, megbecsülve mindkettő jó szán­dékát és jóakaratát. N. Horváth Péter tehát akarva- ekaratlanul a közérdeklődés reflektor fényébe került. Engem más szálak fűznek hozzá, mint csupán az érdeklődés. Tíz-íizen- két éve komíirmáltam, legalább húsz éve ismerem, előttem ser­dült férfivá, hiszen ma 25 éves. Az évek során számtalan kérdést beszéltünk meg. Mindig eg-y fok­kal több akartam lenni számára, mint lelkipásztor. Most is, mint barátot kerestem fel. Már régen nem zavar meg-megránduló tes­te. mozgásától meglóduló kocsija, kifejezésbeli nehézsége. A lélek bizonyos hullámhosszra kapcsol­va a ki nem mondott szóból is ért. Péter mélykék szeme, mű­vész frizurája, szakálla,. elgyön­gült alsótestét rejtő farmer nad­rágja soha nem a sérültet juttat­ja eszembe, hanem azt az ép em­bert, akinek emberi mivolta nagy­szerű szívében, emelkedett lel­kében van. A görögök híres mon­dását, hogy „ép testben ép lélek”, itt' mindig megcsúfolva látom. Mert gyermekkorától kezdve va­lami átlagon felüliséget éreztem kisugározni belőle. Ennek a fia­talembernek korán kialakult a világnézete, filozófiája, s téved az, aki úgy. véli, hogy a sérültek in­dulata, keserű visszafojtottsága határozza meg látását. Amikor megszólal, a legtisztább huma­nizmus csendül meg hangjában. N. HORVÁTH PÉTERT NEM CSAK ÉN FEDEZTEM FEL, meg Vitrayék. Molnár C. Pál, Keresztúry Dezső, Képes Géza, Benedek István és a többiek már régen kapcsolatban állnak vele. Ki személyesen, ki leveleivel ke­resi fel őt, megnyitva előtte a szellemi élet birodalmának ka­puit. Mert Pétert a fizika törvé­nyei, betegsége négy fal közé kor­látozta, tolókocsiba zsugorítja, de a szellem világa, a végtelen tér nyitott előtte, s lelke szárnyain szabadon csaponghat, mint ma­darak az ég tengerében. Péter költő, ha nem tartozik is még a jegyzettek közé. Valaha puszán a „szót” kereste, az Isten által adott jelet, amellyel közle­kedni lehet, eljutni másokhoz. Ki­fejezőeszköze a költészet lett. Faggatom is, emlékszik-e kon­firmandus igéjére. Alikor arról beszéltem, hogy a bibliai Péter kéri Jézust, „ha te vagy, paran­csold, hogy hozzád mehessek a vizeken. Jézus azt felelte, gyere. És Péter megindult a vizeken.” Hogyne emlékezne erre az én Péterem! Memóriája kitűnő. Mondja is, hogy „túlságosan test­hez álló, aktuális textust” vá­lasztottam. Dfe már régóta érti. Mert a szavakkal, ezekkel a ti­tokzatos kódokkal, ha tigy tet­szik mankókkal, lábakkal járni tud. Igen, a vizeken! _ TEHÁT A SZAVAK. Honnan van ennek a fiatalembernek a szókincse, műveltsége? Az ember azt vélné, hogy egy zárt világ sajnálatra méltó rabja. De itt azonnal szembeszegül: — Engem ne sajnáljanak, sem­mivel sem vagyok szegényebb másnál. A sérülések ijem látha­tók mindenkinél úgy, mint nálam. Akkor pedig mindenkit sajnálni kellene. Néhány éve kitűnően érettsé­gizett, azóta önmagát képzi. Fo­lyóiratokat járat, olvassá az Űj Tükröt. Evangélikus Életet. La­punkból a magyarországi egyház élete érdekli, bár több kritikai hangot vár, kevesebb „kirakat jellegű cikket”. És főként a Bib­liával foglalkozik. Néhány éve eev nagyméretű, régi Kárcli- fordítású Biblia volt karácsonyi • ajándékom. Idén beköttette. Ma­gam sem gondoltam, hogy tavaly­előtt az egészet, az első betűtől az utolsóig elolvasta, a részlete­ket korábban. — Két indítékból — magyaráz­za. — Korábban Graves Jézus ki­rályát olvastam. Ezt olyan beállí­tottságú könyvnek tartottam, amely igyekezett emberközelbe hozni Jézust. (Nem biztos — ve­tettem ellen.) Majd érdekelni kezdtek a legapróbb csodák, Mó­zes botjától egyéb motívumokig. Ezeket megpróbáltam nemcsak elhinni, de meg is érteni. A má­sik sokkal korábbi és lelki indí­ték volt. Konfirmálás előtti idő­re nyúlik vissza. Szüléink ráne­veltek bennünket az esti imád­ságra. Együtt mondták velünk (Péternek még két testvére van). „Én Istenem, jó Istenem .. .’’így valahogy. S amikor magunkra hagytak, volt egy élményem. Éve­kig imádkoztam magam. Ügy 12 éves koromban észrevettem ma­gamon. hogy kezdek elfelejteni imádkozni. Már a Miatyánk is akadozva ment. Akkor egyik es­te feltettem magamban a kér­dést: hiszek-e Istenben. Érde­mes-e imádkozni? Jogos vagyok-e arra, hogy Isten gyermeke lehes­sek? Visszafordulhatok-e hozzá? Rá kellett jönnöm, hogy hiszek, így jutottam el a Szentírás olva­sásához. Természetesen abból sok kultúrtörténeti kérdésre is fény derült. Választékosán . fogalmaz, a mondatok, gondolatok helyükön vannak. Egy fiatalember lelkivi­lágának titka elől húzzák el a függönyt. Józan, egészséges hite augusztinuszi vívódások után ju­tott megnyugvásra. Mondottam, hogy egy fokkal több akartam lenni mindenkor számára a lelkipásztornál. Barát­ja. Bizalmát kifejezte azzal, hogy szellemi .termékeit mindig meg­mutatta. Első tolipróbáit, a „zsen­géket” olvashattam, Gulácsy La­josról írt esszéjéből magam is ta­nultam. Egyszóval nyomában voltam Péter szellemi fejlődésé­nek. Tudtam arról, hogy meleg barátság bontakozik ki Molnár C. Pál és közötte, hogy Képes Gé­za kíméletlenül megbírálta, Ke­resztúry Dezső szelíd véleménye­zése meghatott. Mindegyik a ma­sa módján sokat lendített fejlő­désén. N. HORVÁTH PÉTER ÁLMO­KAT IS DÉDELGETETT. — Elképzelésem volt. hogy la­pot indítok (a pécsi mozgássérül­tek megelőztek ebben). Két éve gondoltam rá. Tudtam azt, hogy rajtam kívül sokan vani)^ jl^ga- iább 300 ezren!), akik ugyanebből a pozícióból szeretnének alkotni. Ehhez kellett volna egy fórum. De közrejátszott volna egy másik szempont, is. Nevezetesen, ezáltal kapcsolatot teremthetnénk egy­mással. Vannak nálam magasabb képzettségű társaim is. akik el­végezhették az egyetemek vala­melyikét. vagy mint végzettek, baleset folytán jutottak oda, ahol én vagyok. Óriási lekötetlen szel­lemi tőke hever parlagon. Ezt éreztem akkor, amikor egy lap indításának gondolata forgott fe­jemben. Péter álma még. megvalósításra A sport szerepe a felkészülésben (Folytatás a 2. oldalról) kihasználására. Csak egyszerű öt­letek, helyben megvalósítható, testet edző, frissítő gyakorlatok szükségesek és máris felüdül a munkában fáradt test, és a test és szellem . egységében végezheti áldott munkáját. (Én a Teológiai Akadémián is kötelezően beve­zetném a testnevelést!) De a sportnak is vannak veszélyei Csodálatosan szép dolog spor­tolni. Magától értődő, hogy aki űzi ezt, az nem lesz mind világ­vagy olimpiai bajnok. Vannak sereghajtók is. Egyébként is vita­téma, hogy ma már nagyon sok Veszélyt rejt a professzionalista sport a versenyzők egészségére, életére. Ma a nagy világverse­nyeken kétségtelenül a legfeltű­nőbb tapasztalás, hogy — különö­sen tornában, műkorcsolyázás­ban, úszásban — gyermekek vív­ják a döntő küzdelmeket. Csak egyet ragadnék ki a felsoroltak közül: a női tornát immáron csak tizenévesek végzik világszínvona­lon. Az egyre gyakoribbá váló károsodásokat ezeknél a fiatalok­nál a legnagyszerűbb sportorvosi ellenőrzések sem tudják megaka­dályozni? S ami ezzel jár: a test korai elhasználódását és valódi méreteit az emberi szervezetre még ma sem tudják pontosítani, egyre nagyobb az esvet nem ér­tés orvosok, pszichológusok, jogá­szok és sportvezetők között. Va­jon érdemes-e a éyerméksztárok ilyen aránvú kihasználása és sze­ren“! tetőse? Rendkívül komolyan foglalkoztatía a sportorvosokat: a iövő! Felvetődik a kérdés: mi lesz a következménye 30-40 év múlva a mozgásszervek és ideg­rendszer mai túlzott megterhelé­sének? E cikkünk egyik törekvése tár­sadalmunk célkitűzése: segítsen egészséges fiatalokat nevelni, akik az élet bármely területén helyt- állva valóban szolgálni tudjak népünk javát. Ehhez viszont el­engedhetetlen szükségszerűség a sportolás, a test edzettsége, hogy így a valóban igaz, régi elképze­lés szerint a test és lélek egy­sége megvalósuljon fiataljáink életre készülésében. Hogy ez mennyire nem elha­nyagolható probléma, arra jel­lemző az is, hogy egy egészen új tudományág fejlődött ki, s ez pe­dig a sportpszichológia. A test­nevelés, a testkultúra ápolása át­fogó rendszerében az orvostudo­mány, a pszichológia, a biome­chanika és az edzéselmélet teljes polgárjogot nyert. A sportszociológiának ma már önálló szerepe van: az 1970-es várnai szociológiai világkong­resszuson először kapott helyet a sport. A megvitatandó kérdések között szerepelt a személyiség és a sport kapcsolata, személyiség- formáló ereje, az életkor és a munka fontossága. Idézek a kong­resszus felhívásából a világ ifjú­ságához: -„Felhívunk benneteket, hogy az amatőr sport baráti ver­senyein mindenkor legyetek hűek az olimpiai mozgalom magasztos eszméihez ... Tanulmányaitok és munkáitok során, és egész élete­tekre őrizzétek meg a sport adta csodálatos erkölcsi tulajdonságo­kat ... megteremtve annak a nemzetközi bizalomnak légkörét, mely a világbékéhez vezet.” (A'" NOB felhívása a vijág ifjúságá­hoz. Várna, 1959.) Solymár Péter N. Horváth Péter: Csavargó A tekergők szíve hajt minden lélek után.. Hozzájuk váratlan vendégnek érkezem nem évekre, néhány hétköznapra csupán amíg odébb állok, ha küldenek csöndesen. Fejemet hajnali sétákon frissítem alvó városok kövére karcolom a nevem. Gyökeret eresztve megállni nincs hitem. , Minek is próbálnám, szállást ki ad nekem. 1981. I. 2. vár. De neve kezdi már befész­kelni magát a köztudatba. Muszty és Dobay, valamint Gryllus zenét szereztek néhány versére, s kö­tetnyi költeménye kiadásra vár. — Magányosságom a legna­gyobb hajtóerő (minden szellemi termékében felbukkan a 25 éves ifjú magányossága). Hajtóerő, mert végül is ezért kezdtem írni. És mert hátha felfogja valaki ezeket a jeleket. S én azért írtam róla. hogy ol­vasóink. a huszadik század vége „kis csavargójának” kódjait fel­fogják. Rédey Pál „hí ember Htok. Meg kell fejlem” Emlékezés Dosztojevszkijre ,.Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig el­hal, sok gyümölcsöt terem.” Ezek a bib­liai szavak fénylenek Dosztojevszkij sír­emlékén, ahová sokan zarándokolnak most, halálának százéves évfordulóján. Legjelentősebb regénye. A Karamazov testvérek mottójául választotta Doszto­jevszkij ezt a bibliai idézetet,'remény­kedve a tevékeny, áldozatos élet gyü­mölcsöt termő hatásában. ELSŐ JELENTŐS REGÉNYE, a Fel­jegyzések a holtak házából (1862) és az utolsó; A Karamazov testvérek (1880) ter­mékeny írói pályát ível át. A Feljegyzé­sek a börtönéveinek az emlékirata, a börtöneiét keserű hétköznapjainak. a foglyok lelkivilágának, az értelmetlen szabályoknak, a hatalom torz képviselői­nek a rajza. A Téli feljegyések (1863) c. ■útinaplójában rendszerezi nézeteit a ko­ráról , az igazságtalan társadalmi viszo­nyokról, a nyugati kultúra visszásságai­ról, követelve a személyiség teljes sza­badságát. A Bűn és bűnhődés valójában a szabadság és boldogság ellentétében őrlődő ember regénye, a szabadságkere­sés, tragédiájáé, az individualizmusé, amely magányba, bűnbe sodorja az em­bert. Megoldásnak a szenvedés vállalása kínálkozik, a közös emberi sorsban való részvétel. Ez ellen lázad a hős, Raszkol- nyikov, túltéve magát az erkölcsi normá­kon. Bűnhődnie kell érte. Az ember sze­mélyes felelősséggel tartozik tetteiért. A félkegyelmű (1863), Miskin herceg az er­kölcsi szépség megtestesítője. Krisztusi szeretettel folytatott kísérlete romlott környezete megmentésére kudarccal vég­ződik. Az Ördögök (1872) egy összeesküvő szervezet gyilkosságának előzményeit és következményeit ábrázolva, megláttatja az individualizmus, a nihilizmus elem- bertelenítő halasat a közösség és az egyén életében, elitélve az erkölcsi köte­lékeiből szabadulni akaró önérvényesü­lést. A kamasz (1875) hőse a pénzzel akarja meghódítani a szabadsagot. „Ne­kem nem kell a pénz — kiáltja —, nem is a hatalom, az kell, amit velük szer­zünk: az erő magányos, biztos tudata.” Eszméjéről végül is kénytelen lemonda­ni. A Karafnazov testvérek betetőzi élet­művét. A család tagjai, az apa és fiai (az individualista lázadó, Iván, az ösztöny- lén, Dmitri], a szent Aljasa) a felbomló orosz társadalom szomorú sorsának hor­M1 JELLEMZI REGÉNYÍRÓI ÁBRÁ­ZOLÓ MŰVÉSZÉTÉT? Az 1860-as, 70-es években kiéleződött az elavult orosz társadalom minden el­lentmondása. Az évszázados hagyomá­nyok, formák bomlásnak indultak. Dosz­tojevszkij azt tekinti írói feladatának hogy feltárja korának társadalmi, erköl­csi ellentmondásait, és ábrázolja őket bo­nyolultságukban, teljes tragikus mély­ségükben. írói ihletének forrása nem az idealizált patriarkális múlt, hanem korú­nak diszharmonikus társadalma, fényei­vel és árnyékaival, lázas nyugtalanságá­val, sötét örvényeivel. Ezért annyi kü­lönleges regényalak, annyi kínos, végső­kig feszített helyzet a regényeiben, ezert izgatott a levegő, és dúlt a hang. Mindenre figyelő éles szeme meglátja kora társadalmi valóságának lényeget. Tudja, hogy ami a korában kivételes, végletes, a következő évtizedekben álta­lánossá válhat. „Mi lehetne fantasztiku- sabb és váratlanabb — írja —. mint a va­lóság.” Ez magyarázza meg sajátos jelle­meit. Nagyrészt eltorzult lelkű, szélsősé­ges figurán: beteg, lázongó, szoigaleiKű, eiosat, kejenc, szadista, tolvaj, gyilkos. Társadalmon kívülien, akiket nem köt­nek törvények, szabályok. Ritkán buk­kannak fel köztük csillogó jellemek. A nernesielnuség es a gonoszság sokszor ugyanazon szereplő vonása: a szeretet — kiszamitnatalianul — alcsap gyűlöletbe, vagy fordítva. Ambivalens telkek. Innen a regények meghasaaú, kettéváló szemé­lyiseget. A Iws tuüaíatatti gondolatait a hasonmás hajtja vegre. (Raszkotnyikov torzkepe Szviangaljov, Karamazov Ivan tükörképé Szmetgyakov.) Eltorzult alak- juiöant nők mindent sejtet meg Doszto­jevszkij a modern emoer belső világá­ból, lelki válságaiból. KORÁNAK FORRADALMI RÁCIÓ­NÁL IZMUSÁT, amely ideálját a lazadó, Istentől elszakadt, társadalmi emberben kereste, es polgári individualizmusát, amely az egyéniség bálványozását hir­dette, Dosztojevszkij egy/orman kataszt­rofálisnak tartja. Maga Dosztojevszkij is átmegy az útkeresés, a ketkedes válsá­gain. „Nem gyermeki módon hiszem es vallom Krisztust — írja —; az én hozsan­nám megjárta a kételyek kohóját.” Ha elítéli is, mégis részvéttel rajzolja meg értelmetlenül lázongó alakjait. Szvidn- galjov útkeresése torz. Az értelemnek — szerinte — a szenvedélyt kell szolgálnia, es a szenvedély kiélese maga a szabad­ság. Egyre közömbösebbé válik szamára, hogy jót tesz-e, vagy gyilkol. A lényeg: átlépni a határokat. — Sztavrogin ördögi jellem. Játszik a jóval és a rosszal. Er­kölcsi nihilizmusával, a kialakult etikai normák teljes tagadásával önmagát fosztja meg minden értékétől, erejétől, tettvágyától is. Halála is gyáva felelőt­lenség. — Kirillov ateista-anarchista lá­zadó. Az Istenember helyére — hirdeti — az emberistennek kell lépnie. — Ka­ramazov Iván kereső, küszködő ember. Értelme fellázad az Isten, az isteni har­mónia ellen, a nihilizmustól azonban visszariad. — Különböző utakat járat végig az író a szereplőivel, a kísérletek értelmetlenek. A megoldást Dosztojevsz­kij a keresztyén erkölcsiségben találja meg. Dosztojevszkij a világirodalom egyik legnagyobb pszichológus művésze. Az emberi lélek eladdig ismeretlen mély­ségeit tárja fel, megnyitva az olvasó előtt a tudatalatti, a tudattalan, az ösztönös bi­rodalmát, az almok, a látomások világát. „Meg kell találni az emberben az em­bert; az ember titok, meg kell fejteni” — vallja a művészet feladatáról. Regényei­nek végsőkig feszített helyzeteiben meg­mutatkoznak a lélek mélységei, titkai — A hagyományos lélekábrázoló eszközök mellett új eljárásmódokkal él: a tudat­alatti kivetítése, a gondolatfolyamok, az indokolatlan tettek, a sejtetéses módszer, a szabad asszociációk, a szimultán ké­pek. MŰVÉSZI ÁBRÁZOLÖEREJE, gondo­latainak mélysége, lélekelemző képessége teszi életművét halhatatlanná. Szenvedé­lyes igazságkeresés vezette, szerette a kereső szenvedő embert, hitt szabadsága es boldogsága elérésében. Bízott abban hogy „eljön majd a fény uralma”. Derűs felhívással fejezte be A Karamazov test- verek-et, életművének csúcspontját■ Ba­rátaim, ne féljetek az élettől! Olyan ’’szép az élet, amikor valami jót és igazat cse­lekszik az ember." Vajda Aurél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents