Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-27 / 52. szám
/ Rédey Pál riportja Megy a gyűrű vándorútra 5. A GYŰRŰ VÁNDORÚT JA LÁTSZÓLAG SZAKADATLAN. A már ismertetett statisztikák könyörtelenül hívják fel figyelmünket erre a jelenségre. Alig- alig tudunk rámutatni boldog, bontatlan házasságra, esetleg olyanra, amelyben a hűség hol- tomig-holtáig érvényben van. Legalábbis ami a városi társadalmat illeti. Falusi társadalmunkban a bomlás még nem jelentkezett ilyen mértékben. Zártabb ez a társadalom, szemérmesebb az erkölcse, a falu „őrző szeme”, az egyházi neveltetés, az egyházi hagyományok tisztelete még szigorú szabályok között tartja ezt a társadalmat. Viszont az arányok eltolódtak a városi társadalom irányába, az urbanizáló- dás, a munkahely és a lakóhely közötti távolság növekedése már előre vetíti annak árnyékát, hogy előbb-utóbb falusi társadalmunkon is végigviharzik ez a jelenség. Győri Klára széki asszony önéletírása, a „Kiszáradt az én örömem fája” ízelítőt ad a falusi házassági etika puritánizmusából. (Kriterion, 1975.) Vessünk egy pillantást még egyszer a statisztika adataira! 1980-BAN 80 322 HÁZASSÁG- KÖTÉS VOLT Magyarországon. Ebből 22 100 megismételt, a maradék 58 222 „kezdő házasság”. A 80 322 házasságkötésből 1200 körül mozgbtt az evangélikus templomban is megkötött házasság. Ha népegyházi arányainkat vesszük figyelembe, akkor hozzávetőlegesen 4000 párnak kellett volna oltáraink elé állnia. Az 1980-ban házasodó híveinknek viszont csak mintegy 33%-a kérte házasságára Isten áldását. A szent cselekmények közül a legnagyobb „megtorpanás” az esküvőknél figyelhető meg. (Valószínűleg a római egyháznál rosszabb az arány, mivel csak „kezdő házasság” esetében fogadja híveit. (A dolgok tehát ösz- szefüggnek. Nem a „társadalmi” házasságkötés emelkedő tendenciáját kell hangsúlyoznunk ebben az esetben, hanem a házasságkötés értéke zuhan a mélypont felé. Ezt alátámasztja az 1980-as válások száma, amely kereken 27 800 volt. Évtizedekre visszamenőleg megfigyelhető, hogy a házasságkötések száma csökken, a válásoké pedig növekszik. Miről beszélnek ezek a számok? AMINT EMLÍTETTEM MÁR, A RÓMAI EGYHÁZ nem ismeri el az érvényes házasság megszűnését. De nem ismeri el a polgári házasságkötés érvényét sem. Csak az egyház előtt kötött, házasság érvényes, bontás egyáltalán nincs, vagy a Szentszék különleges engedélyével lehetséges. A gyakorlati élet nyilvánvalóan mást mutat. Viszont a kialakult „kettős morál” a házasság intézményébe vetett hitet kérdőjelezi meg. A fizika törvénye szerint az erő a legkiseb ellenállás felé halad. Esetünkben a legkisebb „ellenállás” a házasság intézménye. Ennek következtében számtalan visszaélés van a házassággal. A gyűrűk vándorútja során fantasztikus esetekkel találkozunk. Kertesei István katonaéveit szolgálta. Egy alkalommal őrmestere maga elé szólította: — Mondja. Kenesei, maga sohasem látogatja meg a feleségét — Őrmester elvtárs — vágta haptákba magát Kenesei —, jelentem, nekem nincs feleségem. Nőtlen vagyok. — Ej, ej, Kenesei, ne tréfáljon, a személyi lapján az áll, hogy nős. Kenesei elvörösödött. Csak percek múltán jutott eszébe, hogy valóban házasságot kötött. Méghozzá nem sokkal bevonulása előtt. De milyent! Névleges házasságról volt szó, külföldi asz- szony kívánt hozzánk telepedni. Kenesei rábeszélésre az ügyhöz hozzáadta nevét. Ha az asszony ideát van. azonnal megindítják a válókeresetet. Eközben jött a behívója, s megfeledkeztek felbontani a házasságot. Aráját egyetlen egyszer látta az anyakönyvvezető előtt. Van természetesen cifrább eset is. Dékányék például csak papírforma szerint váltak el, I hogy két házuk megmaradjon. Egyebekben boldogabban élnek, mint korábban. Mások papírforma szerint kötnek üpre-hóra házasságot különböző érdekekért. A papír türelmes, sok mindent elvisel. Ha a társadalom lelkiismerete elnéző, alig-alig borzolja a vizeket a sok fiktív ügylet. H. Zoltánná viszont szent dolognak tartotta a házasságot. Sokat szenvedett miatta. Ügy 10— 15 évvel ezelőtt kezdődtek a problémák. H. Zoltán, a férje leesett a kőműves állványról. Mondhatnánk szerencsésen, csak egy derékfájás maradt vissza a balesetből. De aztán egyre többet panaszkodott, majd egy alkalommal az asszony elé állt és ezt mondta: — Gyónni megyek, áldozni akarok. Igen ám, de nem akadt a római katolikus pap, aki megáldoz- tatta volna. Egykor evangélikus templomban esküdtek. Hiába ajánlottam fel a mi gyónásunkat, úrvacsoránkat, H. Zoltán „hite szerint” akart élni a szentséggel. Búskomor lett. Nem sokkal ezután elhagyta az asszonyt. N. Károlyné negyvenéves együttélés után köthetett volna házasságot templomban, mert férje 41 éve elvált, s most halt meg az asszony. Egyházi jog szerint özvegy lett, s vén fejjel, ha akarták volna, megköthetik a házasságot. Játék a gyűrűkkel? Mit feleljünk rá? Egyesek komolyan csinálják, mások cinikusan, semmivel sem törődve. De ezzel nincs elintézve a kérdés. A REFORMÁCIÓ EGYHÁZAI- . NÁL sem jelentéktelen ez a probléma. Döntő módon akkor jelentkezik, amikor az elváltak új házasságkötés előtt állnak. Dr. Nagy Gyula, egyházunk etika tanára ezt írja: „A protestáns teológusok egy kisebb csoportja azon a nézeten van, hogy az egyházak minden esetben meg kell tagadnia elvált keresztyének új házasságának egyházi megáldó sát. Ez az álláspont minden elvált keresztyén házasfelet egyfelől egész hátralevő életére magányosságra kötelezi, másfelől arra, hogy új házasságkötés esetén magára vállalja a megbontott isteni életrend lelkiismereti gyötrelmét”. (Ez a felfogás hasonló a római katolikus tanításhoz.) A protestáns etikusok nagyobb része viszont szemben áll ezzel a felfogással. „Fő érvük — írja Nagy Gyula —, hogy az egyház szolgálatában Isten törvénye mellett Jézus irgalmas megbocsátásának is érvényesülnie kell. Mért nem az ember van a házasságért, hanem a házasság van az emberért.” (Ez viszont megközelíti a polgári joggyakorlatot.) Az egyházat elsősorban gyakorlati vonatkozásban állítja súlyos helyzet elé ez az utóbbi felfogás. Nevezetesen egyházunk is „esket”, azaz eskütételre kötelezi a házasfeleket. Az újra való eskütétel az elsőt hamissá nyilvánítja. Így tehát nemcsak az elváltak egyházi házassága problematikus, de valamelyik eskü hamissága is. Valóságos erkölcsi láncreakcióba keveredik az, aki komolyan veszi a dolgokat. NEM VITÁS, HOGY A MAGYAR HÁZASSÁGI TÖRVÉNYEK humánusak. Minden kötöttség nélkül akceptálják két fél szándékát és nem erőszakolunk egymásra olyan embereket, akik egymást elviselni nem képesek. Nem kötik életre-halálra össze azokat, akik között minden szellemi és biológiai kapcsolat megszűnt, akiknek együttélése pokol, keresztyén felfogás szerint pedig a bűn melegágya. Humánusak még akkor is, ha nem tudják biztosítani az elváláshoz a megfelelő szociális hátteret. Viszont hibáztatható a házassági korhatár alacsönysága, számtalan könnyítés, és a még könnyebb bontás, a liberális gyakorlat, amely tragikusan devalválta a házasság értékét. (Folytatjuk) Szórvány a Duna mentén ESZTERGOM MAGYAR TÖR-' TÉNELMI VÁROS. Géza fejedelem tette székhelyét Esztergomba, ekkor lett az ország fővárosa és a magyar keresztyénség bölcsője. Itt történt 1001. augusztus 15-én István király megkoronázása. Csak több mint kétszáz év múlva, a tatárjárás után vált Buda fővárossá. IV. Béla Esztergomot átadta az érsekségnek, így ez határozta meg évszázadokon át a város katolikus jellegét, s a reformáció tanítása itt nem érvényesülhetett. Végeredményben erre vezethető vissza mostani szórványhelyzetünk is. Az ELSŐ ESZTERGOMI EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET 1924-ben tartották a református templomban. 45 évvel ezelőtt, 1936-ban avatta fel dr. Kovács Sándor püspök az esztergomi imatermet. Ettől kezdve szolgál az esztergomi gyülekezetben Molnár Gyula lelkész. Lelkészi karunkban ő az egyetlen, aki ilyen hosszú időt töltött egy szolgálati helyen. 40 éve, 1941-ben szentelte fel ugyancsak Kovács püspök a mostani evangélikus templomot, azóta gyökeresedett meg az esztergomi evangélikus gyülekezet. 1973-ban új gyülekezeti termet létesítettek: felújították a templomot és lelkészlakást. DOROQ, TOKOD. LÁBATLAN azok a Duna menti filiák, leányegyházközségek, ahol rendszeresen vannak istentiszteletek, de 22 község evangélikussága tartozik az esztergomi lelkészhez. A számok világosan mutatják a szórványhelyzetet: Esztergomban csak 126 hívünk van. összesen pedig 404 az evangélikusok száma az egész területen. Nemcsak földrajzi szétszórtságot jelent ez a szórványhelyzet, hanem belső problémát is. Szinte kizárólag vegyesházasságban élnek az evangélikusok. tehát a családon belül is rendszerint egymaga van az evangélikus Isténtisztletein- ken is vegyesen vesznek részt a különböző egyházakhoz tartozók. A KIS GYÜLEKEZETEK ERŐSÍTÉSÉNEK CÉLJÁVAL kereste fel Esztergomot dr. Ott- lyk Ernő püspök, hogy a gyülekezeti élet indulásának jubileuma alkalmából hálaadó istentiszteletet tartson. Az istentiszteleten és az azt követő közgyűlésen jelen volt dr. Mjhály Dezső egyházkerületi felügyelő, a Fejér—Komárom-i egyházmegye elnöksége: dr. Nagy István esperes, dr. Szelényi Gusztáv ny. egyetemi tanár. Az állam és egyház jó viszonya jegyében a megyét Rigó Pál megyei ÁEH titkár, a városi tanács VB-t Balogh Attila művelődési osztályvezető képviselte. Zsoldos Gábor dorogi református lelkész és jelentős számú esztergomi református küldöttség képviselte a testvéregyházat. LÁBATLANBAN a református templomban is a szórványhívek erősítésére szólt a püspök igehirdetése. Sokan jöttek Dorogról, Tokodról és a környékről. A református és evangélikus gyülekezetben hagyományos az egymás megsegítése. A testvéri viszony élő jele volt. hogy a református egyházmegyei elnökség Fodor András esperes és dr. Bognár Pál egyházmegyei főgondnok. Herczegh Pál református lelkész is megjelentek és szóltak a gyülekezethez. AZ ÉSZAK-DUNA MENTI IPARVIDÉK EVANGÉLIKUSAI beletartoznak az esztergomi gyülekezet, de még szélesebb formában az egész magyar evangé- likusság nagy családjába. Nincsenek egyedül, nincsenek elfelejtve. Az összetartozás felelősségéről egyházunk több ízben is tanúságot tett a közelmúltban. Így ezen a vasárnapon is. Ottlyk Mária Óév igéje Legyetek készen! Lukács 12, 35—40 VIDÁM SZILVESZTERESTRE KÉSZÜLNEK MINDENÜTT. Legyen is derű, jókedv! Van miért örülnünk! Megértük az óév utolsó napját — méghozzá békében, nyugalomban. Hatalmas dolog ez! Kiki maga tudója annak, hogy mi történt vele az elmúló 1931. év folyamán. örömmel gondolhatunk munkánk eredményére, a sikerekre, családi életünk már mögöttünk levő kedves emlékeire. Isten népének hálaadási alkalma ez az este. Örömért, de bánatért is, jó és rossz napokért, szellemi és anyagi javakért is hálát mondunk a Mennyei Gazdának! Gyülekezeteinkben ezt a vidám estét „óévesíi hálaadónak” is mondják. Bárcsak minden szívben őszinte hálaadás ébredne ezen az estén! A vigalomból azonban ne legyen önfeledt mámor! Emberhez méltóan gondolkozzunk! Milyen gyorsan elmúlt ez az 1981. esztendő. Időnk múlik! Az óramutatót nem lehet megállítani, vagy visszaforgatni. Sok bágyadt sóhaj hangot kap és szavakat ölt magára: „Egy évvel megint öregebbek lettünk!” Akarva akaratlan ezen az estén rá kell jönnünk arra, hogy az idő nemcsak múlik, hanem visz is minket! Magával ragadó ereje van az időnek! Sokan azt gondolják, hogy az elmúlás útján, előre, egy temetői sír végállomása felé megyünk! Addig pedig hajrá, mienk a világ, minden órának szakítsuk le virágát! EBBEN AZ ÓÉVESTI IGÉNKBEN AZONBAN éppen nem síri végállomásról van szó, hanem arról, hogy Valaki közeledik felénk. Minden év és minden óra életünk örökkévaló Urához visz közelebb. Megnyugtató, sőt örvendetes hír ez! Az ismeretlen holnap ködfátyolában nem a temető, hanem Jézus Krisztus fénylő alakja jön felénk. Szavát máris halljuk: Legyetek készen! Óriási tévedésben lennénk, ha azt gondolnánk, hogy Üdvözítő Urunk valami halálra, elmúlásra szánt állapotra akar minket előkészíteni. Mintha az óév este sajnálkozó és merengő hangulatát még vésztjóslóbbá tenné: Legyetek készek — az elmúlásra! Szó sincs erről! Sőt, ha megfigyeljük: boldog szolgákat említ! Nem a tétlen, Jézusra néző hit tesz boldoggá — ez szerzetesi magányt jelent —, hanem a szolgálat! Ezek a példázatbeli szolgák azért boldogok, mert gondoskodtak övéikről, enni adtak, munkálkodtak. fáradoztak és törődtek másokkal — így várták Urukat! Jézus intésére, hogy „Legyetek készen!” — éppen rendre, pontos és hűséges munkára, lelkiismeretes kötelességteljesítésre késztet. Ki hol áll és dolgozik, kire mi van bízva — abban legyen hűséges. Ma nem lehet akárhogyan, önkényes elképzeléssel élni. Olyan korszakban vagyunk, ahol nem lehet felelőtlenül eltengődni, önzőn, magunknak valóan éldegélni. Életünk, társadalmunknak ez a parányi kis sejtje, ha a közösségért, az egészért való szolgálatban leáll — ebből súlyos baj lehet! Abból mindig valami baj származik, ha nem vagyunk készen. Kapkodás, szégyen, vád és kár ér minket, ha életünk dolgaival nem vagyunk „rendben” — „készen”. Keserves a lemaradás is. Üdvözítő Urunk, aki jön felénk az újév napjaiban is — így biztat: Legyetek készen! A keleti ember, felköti hosszú ruháját derekára, hogy az ne akadályozza járásában, munkájában. Vannak akadályok, amelyeket mi magunk is félre tudunk tenni utunkból — csakhogy szolgálhassunk és áldás lehessünk! BOLDOG ŰJ ÉVÉT kívánunk most egymásnak. Nem elég azonban ez a mégoly kedves, derűs kívánság. Boldog új évet kell mnnkál- nunk, szereznünk a másik ember részére! Mint Urukat váró, szorgalmas szolgáknak, segítenünk kell embertársainkat, a velünk és közöttünk élőket, hogy valóban békés és boldog legyen az új év! Szavainkkal és cselekedeteinkkel együtt: szolgálatunkkal megteremtjük embertársaink részére a boldog új évet! így szolgál Jézus is! Öröm és boldogság munkálkodni, ételt, italt adni, családot ellátni, gyermekeket nevelni, gondoskodni emberekről, feladatainkat elvégezni, szeretni és jót tenni! Ebben példánk Jézus! Ez a „készenléti szolgálat” teszi boldoggá, sőt biztonságossá a jövőt is! Az óévesti elő-előjövő borongó szomorúság és félelem helyett — amit sokan alkohollal próbálnak leönteni — nézzünk a szolgáló Jézusra, a „boldog szolgákra” — akiknek így, de csak így, boldog lesz az új évük is! MA ESTE A RÁDIÓBAN ÉS TELEVÍZIÓBAN felcsendül a Himnusz, az óramutató eléri a 12-es számot — és lassan továbbmegy. Valami belső, különös borzongás, talán félelem érzése fut át rajtunk egy pillanatra? Mit hoz a jövő? Mi jön? Jön az Űr. a szolgáló és szerető Jézus! És jöjjenek sokan, nagyon sokan „boldog szolgái” közül — hogy békés és boldog új évet érhessen meg a Világ! Sümeghy József IMÁDKOZZUNK! Urunk, Mennyei Gazdánk, köszönjük Neked a mögöttünk levő évet. életünknek most lejáró 365 napját. Köszönjük felsorolhatatianul sok és sokféle ajándékodat. Támassz hálás szívet ma este is bennünk! Fordítsd tekintetünket most Feléd és növeld hitünket. Hadd kapaszkodjunk a múló idő váltásánál hitünk kezével Beléd! Készíts fel minket a jövőre és emlékeztess eljöveteledre. Köszönjük, hogy megváltó szeretettel jössz, és hűséggel munkálkodó tanítványaidat boldog új évvel ajándékozod meg. Add, hogy puszta kívánság helyett szerete- tünkkel, jó cselekedeteinkkel szerezzünk sokaknak boldog új évet. Eben is hadd lehessünk a Te követőid! Ámen. Kesztlcr Lászlóné szolgálati jubileuma özv. Kesztler Lászlóné, Teológiai Akadémiánk dékáni hivatalának irodavezetője, november 19-én töltötte be harmincadik szolgálati évét az Akadémián. Jubileuma alkalmából mind a tanárok, mind a hallgatóság kö— A karácsony utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2,33—40; az igehirdetés alapigéje: Gál 4,1—7. — Óév este az olt árterítő színe; fehér. Az istentisztelet oltári igéje: 2 Tim 4.(1—4) 5—8: az igehirdetés alapigéje: Lk 12,35—40. — Üjév napján az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Gál 3.23—29; az igehirdetés alapigéje: Lk 2,21. — BELED. November 7—8-án Simonfay Ferenc bokodi lelkész szolgált a gyülekezetben. Szombaton este a felnőtt ifjúságnak tartott bibliamagyarázatot ..Hogyan értsük a bűnbeesés történetét?” címmel, vasárnap délelőtt az istentiszteleten igét hirdetett, délután pedig szeretvendégségen tartott előadást „Gyülekezet — közösség címmel. Ez volt az első ilyen jellegű szeretetvendégség a gyülekezetben. — Ugyancsak igét hirdetett délután Városfaluban is. szöntötték és kifejezték köszöne- tüket az evangélikus lelkészképzés érdekében három évtizeden át, a Teológiai Akadémián Budapestre költözésé óta végzett lelkiismeretes és hűséges szolgálatáért.
