Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-29 / 48. szám

Rédey Pál riportja Megy a gyűrű vándorútra 2. Amikor Keresztes Ákos az anyakönyvi hivatalban jelentke­zett házasságkötés céljából, az anyakönyvezető hosszasan, szak­szerűen vizsgálgatta személyi igazolványát. Mielőtt vissza­nyújtotta, fanyar humorral je­gyezte meg: „Remélem, Keresz­tes úr, ez lesz az utolsó házas­ságkötése, mert több bejegyzés nem fér az igazolványába.” KERESZTES A NYOLCADIK HÁZASSÁGA ELŐTT ÁLLT. A nyolcadik feleségét magam is is­mertem, csinos, fiatal tanárnő volt. Keresztes építészmérnök, jóvágású, férfias megjelenésű, akire felénk azt szokás monda­ni „csak meg kell szólalnia, máris leveszi lábukról a nőket.” — Egyik sem sikerült — men­tegette magát egy gőzölgő kávé mellett —, s ha már az ember belekóstol a válásba, megy az, mint a karikacsapás. Eddig minden feleségemtől különösebb botrány nélkül sikerült elvál­nom. Tulajdonképpen az asszo­nyokban volt a hiba! Az egyik hideg, a másik zsarnok, az egyik műveletlen, a másik fél­tékeny volt. Egyiktől sem kap­tam meg azt. amit a házasság­ban kerestem. Nem akartam egész életemet boldogtalanság­ban tölteni. Inkább vállaltam a bírósági procedúrákat. Néha persze kínos jeleneteket. Mert a nőket könnyű meghódítani, de elszakadni tőlük annál nehezebb. — Kazantzakisz Zorbájának a véleménye — vetettem közbe. Keresztes rábólintott. Olvasott, művelt ember volt. — De mondja, nem jártam el becsületesen? Hiszen akibe csak beleszerettem, mind sorba elvet­tem. Istennek és a társadalom követelményeinek eleget tettem. A nyolc közül kettőt ráadásul templomban kötöttem, ragasz­kodtak hozzá az asszonyok. A többit polgári hatóság előtt. KERESZTES ÖTVEN KÖRÜ­LI. Valamivel idősebbnek lát­szik, most különösen a félho­mályban. Ügy érzi. rosszalólag fürkészem tekintetét, ezért így folytatja: —• Tudja, hogy a Názáreti elő­ítélet nélkül beszélt olyan asz- szonnyal, akinek öt férje volt? — Igen, egy samáriaival. — Mi a véleménye róla? Hallgattam. Próbáltam ren­dezni magamban gondolatai­mat, de Keresztes nem hagyta. Hirtelen belevágott: — Na, és mit szól VIII. Hen­rikhez? Annak hat felesége volt. És tudja, hogy ő volt a „hit baj­noka”? Éppen rakosgattam egymás mellé a 16. század eme jóké agyafúrt és körmönfont Henri> jének feleségeit, amikor azon kaptam magam, ha Keresztes megkérdezné, nem tudnám meg­mondani melyik két asszonyát küldte vérpadra, hogy szabadul­jon tőlük. Viszont Keresztes ér­velésében csakugyan lehetett valami. Biblikus, történelmi ér­vei már csaknem levettek lá­bamról. S amíg meditáltam, új­ra megszólalt: — Nem hiszem, hogy a Grál lovagoknak becsületesebb volt a magatartása. ÉS EKKOR VÁRATLANUL a füstös félhomályban hét asszony csalódottságát, fájdalmát, köny- nyét, magára hagyottságát, meg- keseredettségét láttam. Hét ro­mokban heverő lelket, családot, otthont. Keresztes biblikus és történelmi érvei szétmorzsolód­tak egyetlenegy lepergett könny­csepp alatt. Ki tudja, mekkora viharokból evezett újra, meg új­ra csendes kikötőkbe? S ha itt is felkorbácsolódott a víz. ismét evezőt ragadott. Mit hagyott ma­ga mögött Keresztes? Romokat, vérző szíveket, elhagyott fan- tom-lelkeket. Keresztes halvánv becsülete pusztán abban állt, hogy ..törvényesen” bonyolította le házasságait, válásait. A pol­gári jogrend értelmében ..szép­séghibáról” beszélhetünk, de tör­vénytelenségről nem. És bár tárr sadalmi rendszerünk nem korlá­tozza a házasságkötések számát, Keresztes esete mégsem általá­nos. Viszont általános jelenség a házasságok gyakori bontása. A keresztyén etika normái szerint Keresztes esete a „szuk­cesszív poligámia” kategóriájába tartozik. Az egyház mindenféle­képpen elítéli, bár bizonyos rendkívüli esetekben talál mentséget a házasság felbontá­sához. A válások számának nö­vekedése, a házasélet törékeny­sége világjelenség. S az egyház szerte a világon felveti azt a kérdést, vajon gátat tud-e szab­ni ennek az áradatnak. MIT MUTATNAK A STA­TISZTIKAI SZÁMOK MA­GYARORSZÁGON? 1980-ban hazánkban 80 322 házasságkötés volt, amelynek több mint ne­gyede, vagyis 22 100 megismételt házasság. A válások száma ugyanebben az esztendőben 27 800 volt és ezzel az előkelő „eredménnyel” világviszonylat­ban is majdnem dobogóra kerül­tünk. A sorrend ebben a tekin- ‘erben 1000 lakosra számítva a következő: első az Amerikai Egyesült Államok 5,1 %-al, má­sodik a Szovjetunió 3,5 %-al, harmadik Ausztrália 3,2 '%-al, negyedik Magyarország 2,7 %-al. Tízéves relációban visszaesett a házasságkötések száma. 1970- ben még 96 612 volt, mintegy 16 300-al több, mint 1980-ban. Húszéves viszonylatban pedig a válások száma emelkedett ka­tasztrofálisan. 1960-ban 16 590 volt, s 1980-ban a fentebb jel­zett 27 800, vagyis a kevesebb házasságkötésből sokkal naavobb arányú bontás. Ezek a számok elgondolkodtatok. Még akkor is, ha" azokat házassági törvényeink humanizmusával mérjük. A könnyen köthető és még köny- nyebben bontható házasságokat ugyanis társadalmunk anyagi és szociális eszközökkkel alátá­masztani képtelen. Jogrendünk messze elől jár, de a gazdasági feltételek mérhetetlenül hátul kullognak. A gyűrű vándorútia során leginkább a szociális kér­dések megoldatlanságával kell számolnunk. Természetesen sok minden mással is! Mert a családi élet széttörése a keresztyén etika szerint nem pusztán szociális kérdés, lakás, elhelyezkedés, el­látottság, stb. kérdése, hanem el­sősorban az isteni rend elleni vétség, melynek kihatása lelki területeken okoz gyógyíthatatlan sérüléseket. „A világi törvény- hozás — vallja evangélikus taní­tásunk — a szétválasztással megszűntnek tekinti a házassá­got és szabaddá teszi az utat új házasságkötésre, elfogadja váló­oknak a házasság belső szétbom­lását a vétkesség kutatása nél­kül. Az egyház viszont csak vétkes házasságfelbomlást is­merhet, Isten rendjének megtö­résével egyik vagy mindkét há­zasfél részéről, de az elvált há­zastársakat továbbra is egymás­hoz tartozónak tekinti, és szét­válásuk megszűntetésére, mei’-'é kítésükre, a széttört házasság helyreállítására törekszik.” A POLGÁRI ÉS KERESZ­TYÉN GYAKORLAT közötti mélyreható különbség sok-sok konfliktus melegágya. Ezen túl­menően a keresztyén egyházak­nak sem egyértelmű a házasság­ról és a válásról a tanítása. A történelmi egyházak közül a ró mai katolikus egyház az orto­doxiával a házasságot — ellent- •’■'ondásaival egyetemben — szentségei közé sorolja. Biblikus alapokon állva a reformáció egy­házai kiiktatták a házasságot szentségeik sorából. Etikai1" viszont legalább olyan szigorú­ak. mint a moralizáló római ka­tolikus egvház. Akad azután olvan szélsőséges protestáns egy­ház is, mint pl. az 1827-ben lét­rejött amerikai mormon esvhá- amelv hosszú ideig a többnejűsé- get gyakorolta. (Folytatjuk) Evangélikus Postilla A csehszlovákiai Szlovák Evangélikus Egyház könyvkia­dója a Tranoscius „Evanjelická postila” címen igehirdetésgyűj­teményt jelentetett meg. A 256 oldalas nagyformátumú prédiká- cióskötet előszavából megtudjuk, hogy a Postilla megjelentetésé­vel elsősorban azokat a laikus munkásokat kívánják segíteni, akik a lelkészt távollétében az istentiszteleten heleyttesítik. A kiadó régi óhajnak tett ele­get, hiszen a Kárpátok útjain téli hófúvásos időben nem rit­ka a közlekedési akadály, s a lelkész legjobb igyekezte elle­nére sem tud mindig eljutni a távoli szolgálati helyekre. De azért is szaporodnak az olyan istentiszteletek, melyeket ön­kéntes egyházi munkások, úgy­nevezett laikusok végeznek, mert az evangélikusság Szlová­kiában is kisebbségben, szór­ványhelyzetben él. A lelkészek nem jutnak el minden vasárnap, minden szórványba. Ha akad olyan presbiter, akit a lelkész alkalmasnak tart, megbízza ezt esetenként az istentisztelet ön­álló vezetésével. Ezek számára jelent nagy segítséget a Postilla. A kötet az egyházi esztendő minden ünnepére és vasárnap­jára, szabadon választott textu­sok alapján kidolgozott 72 pré­dikációt tartalmaz. Dr. Ján Michalko egyetemes püspök szerkesztette a kötetet, aki 1970 óta áll a szlovákiai evangélikus egyház élén. Egye­temes püspöki szolgálata mel­lett ellátja előző szolgálatait is. Egyik lelkésze a pozsonyi gyüle­kezetnek, s a Szlovák Evangéli­kus Teológiai Fakultáson a ho- miletika professzora. Harminc esztendei professzori munkája során tanára volt a jelenleg szolgáló szlovákiai lelkészek nagyrészének. A most tmegjelent Postilla igehirdetései közül 52 a szer­kesztő munkája, míg a többit . legközvetlenebb munkatársainak a kerületi püspököknek, pro­fesszoroknak. espereseknek és más lelkészeknek az igehirdeté­seiből választotta. Az igehirdetések korszerűek, a mai társadalomban élő embert mai módon szólítják meg. A mai kor megköveteli az igehirdetőtő1 is a stílus és kifejezésmód kor­szerűsítését. Ez tükröződik a ükációkon. A professzor-püspök egykori tanítványai, a mai lelkészek az igehirdetés korszerű módszeré­nek tanulmányozása céljából is haszonnal forgathatják a kötetet. Szinte minden igehirdetés elején szerepel a rövid mondatban ösz- szefoglalt téma, a főmondaniva­ló, amit azután az igehirdetés egymásból logikusan, következő világosan megfogalmazott alpon­tokban fejt ki. E világos mód­szer a hallgatók számára is meg­könnyíti a figyelést. Mi is Isten áldását kérjük a Postilla szolgálatára és haszon­nal forgathatják azt szlovákul tudó lelkészeink is. Cselovszky Ferenc Az Északi Egyházkerület felhívása Az Északi Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek és segéd­lelkészek figyelmét a megüresedett Szakonyi (Győr-Sopron megye) és az 1982. január 1-ével megüresedő Szilassárkányi (Győr-Sopron megye) lelkészi állásra. A javadalom megfelel az országos átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az Egyházkerület püspöké­nél (1085 Budapest VIII., Üllői út 24.). aHI VASÁRNAP IGEJÉ Az én Uram ! Mt 21,1—9 Amikor a négyszólamú énekkar különdallamú, de harmonikusan összecsengő éneke váratlanul egyszólamúvá tömörül, minden hall­gató felfigyel: most valami lényeges hangzik, domináns mondanivaló következik, erre nagyon fel kell figyelni. A négy evangélista a négy szólam. Egyazon témában mozognak, de sokszor egymástól külön­böző mondanivalóval. Nem is mindig ugyanazt mondják, de egy­mással összhangban vannak. Némelyik ezt, némelyik amazt az ese­ményt mondja el. Most összecseng az egyazon esemény. A jeruzsá- lemi bevonulást mind a négyen elmondják. Ebben unisono össze­csengenek. Az egyház igehirdetési rendje kétszef figyel fel erre az unisonóra. Karácsony közeledtén és húsvét küszöbén. Most ádvent van. „Ör­vendve köszöntsétek e kedves vendéget.” ELREJTETT ÜGY KERÜL NAPFÉNYRE. Eddig azt hittük, hogy Isten a magasságokban trónoló király, a hozzáférhetetlen, a befolyá­solhatatlan, a tőlünk messze fenséges Űr. Most fény derül arra, hogy nem ilyen az Isten. Közénk jött. Mellénk állt. Alázatosan és szamár­háton közeledik. Kire találtok benne? Egy divatos énekszövegben hallom énekelni: „Idegenek közt egye­dül vagyok, / van levegőm, de megfulladok”. Ki az, aki megért prob­lémákkal küszködő magányomban? Társat keresek, akivel megoszt­hatom gondjaimat, terheimet. íme, Ő az. „Ki volna más tehozzád fog­ható!” Kusza életem immár fojtogat. Ki rendezi dolgaimat, ki gyó­gyít meg sebeimből? Ö az! „Nem értem” — ki fejti meg? Ö az! Erőt­len vagyok. Hol az erő? Ö az! Egy távoli csillag közel jött és emberré melegedett. Ez ő. Ilyen ő. Nem titokzatos erő, hanem értünk jött Isten. A MEGVÁLTÁS BEÁGYAZÓDOTT A VILÁGBA. Isten szereteté- nek, Ígéreteinek emléke feltör. Megéled Zakariás próféciája, s a számtalan prófétai ígéret, ami eddig elkeveredett a sok ótestamen- tomi esemény között. Most előlépnek. Reá irányulnak, benne betel­jesednek a régi Ígéretek. Minden azért volt, hogy eljöjjön Ö, akiben van a mi váltságunk. Most vidáman várjuk a jászol gyermekét, aki­nek jöttét mennyi romantikus érzés övezi! De Németh István szép novellájában a régi jászolt egyszer tűzre vetik, s a lángot kapott jászollécek a lángok ropogásában keresztté alakulnak. Az Ótesta- mentom minden üzenete az ő bűnből szabadító váltságát sűríti elénk. MÉGIS KIRÁLY Ő! Nem értjük a hozsannázást, hiszen az egykor a Messiás Király közeledtét jelző üdvrivalgás volt. S itt minden a hétköznapiságot mutatja. Poros vándor, aki a hétköznapok munka­társán, a teherhordó szamár hátán érkezik. Körülötte alkalmilag összeverődött vándorsereg. A város falain belül pedig farizeusok bíz­tatására zúgolódó tömeg várja és fogadja. Botrányos ellentmondások. Nincs egyházi méltóságokból fogadó bizottság, sem paripa a vándor alatt, sem győzelmi harci szekér. Mégis király. Milyen volt akkor egy király — oly meddő ezen meditálni. Királyi koronák hullásának századában Luther bizonyságtétele, segít, megértenünk, ki ő, aki vonul. „Az én Uram, aki engem elveszett és megítélt, embert meg­váltott minden bűntől. A haláltól megszabadított és magáévá tett. .. hogy egészen az övé legyek, az ő országában őalatta éljek, neki szol­gáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban. .(II. hit­ágazat magyarázata a Kiskátéban.) Minden elrejtett ügyem benne napfényre kerül, s megoldódik. Bűneimből, gondjaimból, bajaimból megszabadít ő. Megvált. A két­ezeréves múlt jelenné válik. De nem úgy, hogy a gondjaim és bajaim címén ismert tyúkpör ügyeimnek ügyvédjévé szegődik, aki ügyes praktikákkal kivitatja az igazamat, ö nem ilyen minikirály, mini- Úr. Hanem úgy, hogy „magáévá tett”, elfogadott és előbb engem for­mált, aztán formálódtak a körülményeim, s a körülöttem járók. Most mondjam hát, hogy jövel Uram és Királyom, várlak! Koren Emil Imádkozzunk! Téged keres imádságom, hozzád vágyom, ki áld és meggazdagít. Uram, szívemet erősítsd és megújítsd, mert a bűn a földre nyom. Karjaid kitárva siess és el ne vess színed elől engemet. Mert tenálad feltalálom, én Királyom, amit várok, s remélek. Ámen. — Ádvent I. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 13, 11—14; az igehirdetés alapigéje: Mt 21,1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnök. — ÓBUDA. December 6-án, vasárnap délután 5 órakor szere- tetvendégség lesz a gyülekezet­ben, amelyen Szirmai Zoltán fa­sori lelkész tart előadást. — GYÖNK. Október 25-én istentiszteleten az anyagyülekezet­ben és a varsádi filiában Szirmai Zoltán fasori lelkész szolgált. Dél­után találkozott azokkal a fiata­lokkal, akik az elmúlt évben és az idei nyáron részt vettek a gyenes- diási ifjúsági konferenciákon. — GYÓN. A gyülekezet a refor­mátus gyülekezettel közösen tar­totta a reformációi ünnepélyt ok­tóber 31-én délután. Igét hirde­tett Józsa Sándor református lel­kész, bevezető köszöntőt pedig Kertész Géza lelkész mondott. Szavalattal és énekszámokkal a gyülekezet, tagjai szolgáltak. Elő­adást tartott dr. Groó Gyula teo­lógiai akadémiai tanár. — SZEPETNEK. Reformáció ünnepén Szabó Ferencné, a Gye- nesdiási Szeretetotthon vezetője járt a gyülekezetben, akit elkísért Vajda János is. Istentisztelet ke­retében beszámolt az Otthon éle­téről, az ott folyó munkáról. A gyülekezet 3154,— Ft. adomány­nyal támogatta a Gyenesdiási Sze­retetotthont. — BÓKOD. Reformációi sorozat volt a gyülekezetben, amely nem­régen ünnepelte a templomreno­válási munkálatok elkészültét. A teljesen megtelt gyülekezeti te- remban három estén keresztül Szirmai Zoltán fasori lelkész tar­tott előadást és hirdetett igét. — LAJOSKOMÁROM. Ünnepi közgyűlésen iktatta be tisztségük­be október 25-én Jakab Miklós lelkész a gyülekezet új tisztségvi­selőit: Wieland Jánost, a gyüleke­zet egyhangú bizalommal megvá­lasztott gondnokát, valamint a 11 új presbitert: Garami Istvánnét, Szöllősi Györgynét, Sági Ferenc- nét, Horváth Lajosnét, Fésű Ist­vánnét, Steidl Jánosnét, Czaltig Jánost, Szemerei Andrást, Hladics Mártont, ' Bartos Jánost és Wielandt Jánost. „Hogy a sáfár hűségesnek találtassák és az őri- zők vigyázzanak a nyájra”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents