Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-22 / 47. szám

Ülést tartott az Egyháznéprajzi és Egyháztörténeti Szakcsoport A Teológiai Akadémia épüle­tében október 21—22. napjain gazdag programú kétnapos mun­kaülésen tanácskozott dr. Fabiny Tibor teológiai tanár, vezetésével tizennyolc gyülekezeti lelkész. A már 1968 óta működő Egy­háztörténeti Szakcsoport néhány éve új ággal, az egyházi néprajz kérdéseivel foglalkozó munkacso­porttal bővült. Mivel a testvéri re­formátus egyház is most kezdte meg ilyen irányú országos mun­káját, az értekezletre előadóként meghívtuk Molnár Ambrus haj­dúhadházi református esperest is. Értékes tájékoztatásából több hasznos ösztönzést meríthettünk. Nagy élményt jelentett Erdélyi Zsuzsa neves néprajzkutatónk magnófelvételekkel kísért előadá­sa. Népszerű könyve (Hegyet há­gók, lőtőt lépék 1976) alapján már sokan ismerték, a Diakonia ez évi első számában megjelent tanul­mánya evangélikus vonalon is ku­tatómunkára serkentett, — arra, azonban senki sem számított, hogy szakcsoporti előadásának hiteles illusztrációja végett külön dunán­túli körutat tegyen és kétszeresem is „élő” adásban számoljon be ne­künk a kemenesaljai és balaton- felvidéki evangélikusaink ima-és hitéletének sajátosságairól. Nemcsali szakcsoportunknak, hanem egész egyházunknak jelent gazdagodást, hogy dr. Tábory György, a békéscsabai múzeum nemrég nyugalomba vonult igaz­gatója szíves-örömest vesz részt és adja közre néprajzi kutatásai­nak eredményeit szeretett evan­gélikus egyházában. Előadását a Tranoscius énekeskönyvről, köze­lebbről annak rézveretes kötései­ről tartotta, s azt színes diaképei­vel gazdagon illusztrálta. Jól csat­lakozott nagy érdeklődéssel kísért előadásához Győri János Sámu­el ősagárdi lelkészünknek bé­késcsabai káplánsága idején ké- izftfett ismeretterjesztő hangos kéáfcenyfilmje a Tranoscius éne­keskönyv csabai használatáról és annak történeti, néprajzi vo­natkozásairól. Lackner Aladár gyönki lelkész a tolnai németség körében vég­zett kutató- és gyűjtőmunkájá­ról s szekszárdi, törökszentmik­lósi, valamint gyönki kiállításai­ról számolt be, ugyancsak szí­nes képekkel illusztrálva előadá­sát. Örömünkre szolgál, hogy munkásságáért a Hazafias Nép­front nemrég Ortutay-Emlékpla- kettel tüntette őt ki. Annak is szívből örültünk, hogy tisztelet­beli szakcsoporttagunk, id. De- dinszky Gyula ny. békéscsabai és Koppány János tótkomlósi lelkészünk — utóbbi maga is értékes előadással szolgált köz­tünk — a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Társaságától nemrég a Sebestyén Gyula Em­lékérmet kapta meg. Dolgozata­ikkal és gyűjtésükkel maradan­dó érdemeket szereztek az alföl­di szlovák — tárgyi és hiedelmi — néprajzi anyag megmentésé­ben. Huley Alfréd gerendási lel­kész. néprajzi titkárunk vaskos tanulmánykötetet tett le egyhá­zunk asztalára. A néhány éve kapott szakcsoporti megbízása alapján elkészítette és most megyei pályázatra- nyújtja be „Békés megyei temetők” című sok felvétellel és rajzzal illuszt­rált dolgozatát. Mint a fentiekből is látható, komoly tudományos műhellyé vált egyházunknak ez a mun­kacsoportja. Tagjai csaknem mind gyakorló, gyülekezetekben sok szolgálattal lefoglalt lelké­szek, mégis tudnak — mert akarnak — ülőt szakítani elmé­lyült kutatómunkára is. Van. aki többezer címszavas egyház­történeti lelkészi névtárt állít össze anyakönyvek bejegyzései­nek feldolgozásával — ilyen Magassy Sándor nagvsimonyi lelkészünk —. mások azt vállal­ták, hogy segítséget nyújtanak egy evangélikus eCTvháztörténeti bibliográfia összeállításához. Az pedig külön örömünkre szolgál, hogy testvéregvházaink fiatal tudósai közül többen fi­gyelemmel kísérik és részvétük­kel is segítik munkánkat. Így évek óta közöttünk van szak­csoportüléseinken dr. Szineti Je­nő. a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetének dékán­ja — Akadémiánk egykori nö­vendéke —, aki tavalyi ameri­kai tanulmányi évének az egy­háztörténeti kutatás módszerta­nában szerzett tapasztalatairól és doktori disszertációjának evangélikus vonatkozásairól tar­tott kitűnő előadást — valamint Kiss Emil fóti baptista lelkész, teológiai tanársegéd, aki svájci tanulmányi évének kutatási eredményéről tartott értékes be­számolót. Fabiny Tibor — RÉGI, 1947 előtti használt levelező­lapodat, levélborítókat, tábori postát és belyeggyüjteményeket veszek. Kü­lönösen érdekelnek az egykori Árva- és Szepes megyében feladott levelek. Cornides Sándor bélyegkereskedő. Bu­dapest, 1067 Benin krt. 79. (udvar). Te­lefon: 121-589. — KÉSZPÉNZZEL rendelkező nő el­tartási szerződést kötne vagy életjára­dekot fizetne budapesti lakásért idős néninek. .Külön szoba” jeligére a ki- adóhivatalba — KÖZÉPKORÚ, evangélikus, főzni tudó gondozónőt keresünk a gyenes- diási Szeretetotthonunkba. Szobát biz­tosítunk, fizetés megegyezés szerint. Lelkészi ajánlás szükséges. Jelentke­zést levélben az Otthon vezetőjének cí­mére kérjük küldeni. Cím: Szabó Ee- rencné, 8315 Gyenesdiás, Béke u. 57. Istentiszteleti rend Budapesten, 1581. november 22-én Deák tér de. 9 (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de.: 11. (úrv.) Hafen- sener Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente, Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bo- gya Géza, du. 5. Szeretetvendégség: Ifj. Foltin Brúnó. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Fran- gepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Ifj. Foltin Brúnó Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Ifj. Foltin Brúnó. Pestlőrinc de 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis- pest-Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sán­dor. Pestújhely de. fél 10. Rákosoalota- MÁV-teleo de. 8. Matúz Pál. Rákosoa- lota-Nagytemnlom de. 10. Bolla Ároád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fé! 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. ,9. Kósa Pál. Rá­koshegy de. 9. Kósa László. Rákosli­get de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kós aLászló. Bécsikapu-tér de. 9. (úrv) Nagy László, de fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6.-Dévai Bíró Mátyás ünnepély. Torookó-tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Gö­rög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács Jó­zsef. du. fél 7. Csenqödy László. Buda­keszi de. 8. Csengődv László. Posthi­degkút de. fél 11. Csengődv László Mod őri u. 6. de. io. Kelenföld de. 8 lúrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Missura Tibor, \rémetvö!prV5 út 138. (i». 9. R^zessv Zol­tán . Naprvtétény de. fél 9. Rőz^e Tstván Kelenvölcy dr*. 9. Budafok de. 11. Ro­zsé István. Budaörs du. 3. R^'se Ist­ván. Törökbálint du. fél 5. R'Vse Ist­ván Csillaghegy de. fél 10. Benkő Bé­la. Csepel de. fél 11. Mezősi György — ELADOM főleg magyar és német nyelvű teológiai munkákból álló könyvtáramat. Jegyzéket betekintésre szívesen küldök Danhauser László ny. lelkész, 1012 Budapest I., Attila út 79. Telefon: 361-654. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 S) 81.2875 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Kosztolányi Dezső: A la bda Hivatalosan még nem érkezett meg a tavasz. A naptár sem isme­ri el. Reggelenként fanyar a le­vegője, kesernyés az íze, érdes a tapintása. Érzik rajta a tél köde- nyírka. De délután a lucskos fellegek már világoszöld színben ragyog­nak mintha mögöttük zsenge lombok remegnének. A gyerme­kek pedig visonganak. Ök a leg­biztosabb időjósok. Miigen ille­delmesen jártak szegények a lii- deg esőben. Hála Istennek, már nem illedelmesek. Csicseregnek utcákon-tereken. A nyarat a fecske hozza. De a ta­vaszt a gyermek. Erre az éles lármára riadtam fel a pesti Erzsébet-hídfönél. Le­tekintettem a magas följáróról, a vaskorlát mellől, a mélybe. Lenn az eskü téri templom előtt sok-sok gyerek zsinatol. A tér bizony szűk. Nálunk benn a városban nincse­nek tágas kertek, porondolt ját­szópályák. Be kell érniök ilyen kövezett kalitkákkal, melyek nem nagyobbak a vakudvaroknál. Szabályos futballt játszottak. Gimnazisták, elemisták, nyolc-ti- zenkét évesek. Csatár rohant, fe­dezet vigyázott, hátvéd ugrott. Hátul, az elképzeli kapunál, állt a két kapus. Olykor hallani lehetett: — Gól. Erre a határbíró, egy gimnazis­ta, fütyült a sárgaréz-fütyülővei, s ezt, hogy tekintélyét biztosítsa, sohasem vette ki szájából. A zsivaj növekedett, Puffant a labda, fölnyilalt a levegőbe, meg- fürdött a márciusi légben. A vi- askodás változó szerencsével, de egyforma lármával folyt. Egyszerre elült a lárma. Még a határbíró sem fütyült. Sárgaréz- fütyülőjét riadtan zsebébe dugta. A hirtelen csendben összefutot­tak a játszók. — Hol a labda? — Begurult. — Hová? — Oda. A kapus a templom felé muta­tott. Ügy történt, hogy a bal hátvédő véletlenül erősebben rúgott a lab­dába. Az átugorva a küszöbön, nyílegyenesen az eskü téri temp­lomba rohant, s az utolsó pad előtt állapodott meg a márvány­kockákon. Kívülről is lehetett lát­ni. Ijedelmük nagy volt. Ha valami grófi ház lett volna, vagy disz­kért, vagy királyi kastély! De ez mindennél több. Ez a jó Isten há­za. — Hozd ki. — Én nem. — Te vagy a kapus. — Te meg a bíró. Egy hétéves kisfiú is ott ácsor­góit. Eddig még nem játszott. Kö­rülvették, magyaráztak valamit neki, gyúrták. Végre elindult. Utána néztem. A templom kü­szöbén lekapta kék sportsapkáját. Lassan odament a szenteltvíztar­tóhoz, megmártotta benne kezét, térdre ereszkedett. Pár pillanat múlva félénken körültekingetve jött ki, hóna alatt a labdával. Most föllélegeztek, folytatták a mérkőzést. S a hétévest is bevet­ték, hátvédőnek, hálából. Nem látta ezt senki. Csak én. Titkukat azonban nem tudom megőrizni magamnak, annyira kedves és áhitatos. Ügy mesélem el, mint valami tavaszi misztéri­umot. Nem azért, hogy szüleiket, vagy osztályfőnöküket haragra lobbantsam. Hiszen az, aki abban a nagy házban lakik, a legigazabb Bíró. a legnyájasabb Űr, azt kérte egykor, hogy engedjék hozzá a kisdedeket. Bizonyos hogy Ö nem haragudott rájuk. És az is bizonyos, hogy a labdájukra sem haragudott. „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva” (Lk 12,35). VASÄRNAP. — „A gonosztevő így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királysá­godba. Erre így felelt neki: Bi­zony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23.42— 43 — Zsolt 106,4 — Mt 25, 1—13 — Zsolt 69,31—37). Isten gazdag ígéreteinek birtokában éljük földi életünket. Ezeknek az ígéreteknek nagy része Jézus Krisztusban már beteljesedett. Teljességre azonban Jézus Krisz­tus visszajövetelekor jutnak. Nem saját érdemünkben, hanem Isten ígéreteiben bízva élhetünk örvendező, hálás életet. „Né- künk lett az ígéret s fiainknak, Mindenkinek, kit még elhív az Űr... Bíztass a harcon, kö- nyörgünk Tehozzád, Vigasztalj: végre miénk lesz az Ország! Gyámolítsd népedet Szentlélek Isten” (756. ének 3. 5). HÉTFŐ. — „Boldog az a szol­ga, akit megérkezésekor az úr ilyen munkában talál. Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt” (Lk 12.43— 44 — Péld 3,27 — Lk 12,35 —40 — 1 Thessz 5,19—28). A Krisztust váró keresztyén em­ber egyetlen, lehetséges maga­tartása a másoknak való szol­gálat. Imádságaink, igehallgató- sunk, egész keresztyén életünk és bizonyságtételünk aranyfede­zete a szeretet gyakorlása. A visszajövő Űr is ezt leéri szá­mon. „Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért mosolyogva, Ha kell vérünk ontani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna neki, látva min­ket, Hogy szeretni nem tudunk” (752. ének 2.). KEDD. — „Ügy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy so­kak bűnét elvegye: másodszor ttiájd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre” (Zsig 9,28 — Ez 36,29 — Lk 13,22—30 — 2 Thessz 1,1—12). Jézus Krisz­tus áldozatának eredménye: el­vette bűneinket. Egyedül az ő bűnbocsánata „jogosít” fel ben­nünket az előtte való megállás­ra. Emberek között is hálátlan magatartás a megbocsátás visz- szautasítása. Krisztus bocsánatá­nak el nem fogadása egyenlő a kárhozattal. „Reád hagyom lel­kem terhét, Vesd a tenger mé­lyébe; Mosd tisztára bűnöm szennyét, Öltöztess fel fehérbe. Erőt a te Lelked adjon, Hogy szívem tied maradjon” (322. ének 7.). SZERDA. — „Majd az Űr szavát hallottam, aki ezt mond­ta: Kit küldjék el, ki megy el követségünkben? Én ezt mond­tam: Itt vagyok, engem küldi” (Ézs 6,8 — Csel 18.9—10 — Mk 13,31—37 — 2 Thessz 2,1—11). Isten nemcsak minket hív Or­szágába, ígéretei nemcsak ne­künk szólnak. Hogy mindenki meghallgassa a hívást és az ígéretet, erre küld bennünket Urunk embertársaink közé. Ne­héz a küldetés, magunkban nincs is rá erőnk, mert félünk és csüggedünk az eredménytelenség láttán. De ő a küldetéshez az erőt is megadja. „Induljatok immár, Szóljatok az országról. Ördögöt szorítván, Beteget tú,z~ títván Bűnöktől, poklosságtói, Menjetek juhaim, Farkasok út­jain — S győz veletek a Pász­tor” (757. ének 8.). CSÜTÖRTÖK. — „Ezért fel is magasztalta őt az Isten minde­nek fölé, és azt a nevet adomá­nyozta neki, amely minden név­nél nagyobb” (Fii 2,9 — Ézs 42,8 — Ez 43,1—7a —^2 Thessz 2,13—17). Isten neve, amelyet a bűnös ember ajkára sem vehe­tett, Jézus Krisztusban Szabadi- tónkká lett. Amikor nevére minden térdnek meg kell hajol­nia, ebben a meghajlásban ben­ne van a bűnbánatunk és a sza- badításért kifejezett hálánk. „Most is neved sóhajtva, Tehoz­zád folyamodom, És előtted tér­det hajtva, Kegyelmedet szom­jazom, Bocsásd meg, Uram, vét­kemet, Könnyebbítsd súlyos ter- hemet, Uram, irgalmazz nekem!” (318. ének 5.). PÉNTEK. — „Ujjong az aj­kam, ha tenéked zenghet, lel­kem is, amelyet megváltottál” (Zsolt 71,23 — Lk 10,20 — 1 Pt 4,12—19 2 Thessz 3,1—5). Sze­retnénk örvendező emberek len­ni. Az a baj, hogy nem vesszük észre, hogy minek örüljünk. Is­ten igéje megnyitja szemünket arra, hogy minden körülményben, még a látás ellenére is tudjunk örvendezni Isten megváltó, üd­vözítő szeretetének, s ezért bol­dogan dicsérjük az Urat. „Hadd áldlak teljes szívből Ez újult reggelen! Ma és amíg csak élek, Én édes Istenem. Ki értünk földre jött, A Jézus Krisztus ál­tal, Megállók háladással Szent trónusod előtt” (714. ének 1.). SZOMBAT. — „A béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok” (Ézs 30,15 — Zsid 11,10 — 2 Pt 3,3—13 — 2 Thessz 3,6—18). Az egyházi esz­tendő utolsó napja a világ utolsó napjára irányítja Isten népének figyelmét. Félelmetes lesz az a nap, mert minden megítéltetik. De nem ez az Isten utolsó sza­va hozzánk ma! Új ádventet vá­runk, benne újra jön Jézus hozzánk, hogy majd azon a na­pon megmentsen bennünket. „Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le. Uram. hozzám, jöjj. ó Jézus sietve. Vágyakozó szívvel, Ki­terjesztett kézzel Várlak Immár enedve. Hogy veled mennyekbe Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe” (321. ének 6.). Bárány Gyula GÜNTER GASSMANN ÜJ MEGBÍZATÁSA A Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizjttsága meghívta Günther Gass mannt, hogy legyen a világszövetség tanulmánvi osz­tályának felekezetközi dialógu­sokkal és ökumenikus kérdések­kel foglalkozó reterense és az osz­tály igazgatóhelyettese. Günther Gassmann jelenleg a Német Szövetségi Köztársaság evangélikus egyházai központi irodájának elnöke Hannoverben. Korábban a Strasbourgi öku­menikus Kutató Intézet professzo­ra volt hét évig. SAMUEL PÜSPÖK HALÁLA A Szadat elnök elleni merény­let (október 6.) során életét vesz­tette Samuel püspök, az egyipto­mi kopt egyház külügyi hivatalá­nak vezetője, az Egyházak Világ­tanácsa Központi Bizottságának — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. A péteri gyülekezet Isten iránti hálával emlékezett meg Szennyán lstvánék 55. és id. Pa- put Mihályék 60. házasságkötési évfordulójukról. Szende Ernő lelkész a templomban köszön­tötte a ritka jubileumot megért házaspárokat és átnyújtotta ne­kik a gyülekezet ajándékát. A lelkész huszonöt éve mindig megemlékezik a jubiláló házas­párokról és a sajtóosztály egy- egy kiadványával ajándékozza meg őket a gyülekezet. — HALÁLOZÁS. Györgyi Jó­zsef, a meszleni gyülekezet tag­ja 67 éves korában elhunyt. Egykor a gyülekezet gondnoka volt. Temetése október 23-án volt a meszleni temetőben. — Pálmai Klaudia fél éves korában elhunyt. Temetése no­vember 1-én volt a nemescsói te­metőben. „Az Űr adta, az Űr vette el, legyen áldott az Ű szent neve.” , tagja. A külföldön élő koptokkal elsősorban ő ápolta a kapcsolato­kat, és sokat tett egyháza társa­dalmi szolgálatának fejlesztéséért is. Halála nagy veszteség a jelen­legi helyzetben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents