Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-22 / 47. szám
Ülést tartott az Egyháznéprajzi és Egyháztörténeti Szakcsoport A Teológiai Akadémia épületében október 21—22. napjain gazdag programú kétnapos munkaülésen tanácskozott dr. Fabiny Tibor teológiai tanár, vezetésével tizennyolc gyülekezeti lelkész. A már 1968 óta működő Egyháztörténeti Szakcsoport néhány éve új ággal, az egyházi néprajz kérdéseivel foglalkozó munkacsoporttal bővült. Mivel a testvéri református egyház is most kezdte meg ilyen irányú országos munkáját, az értekezletre előadóként meghívtuk Molnár Ambrus hajdúhadházi református esperest is. Értékes tájékoztatásából több hasznos ösztönzést meríthettünk. Nagy élményt jelentett Erdélyi Zsuzsa neves néprajzkutatónk magnófelvételekkel kísért előadása. Népszerű könyve (Hegyet hágók, lőtőt lépék 1976) alapján már sokan ismerték, a Diakonia ez évi első számában megjelent tanulmánya evangélikus vonalon is kutatómunkára serkentett, — arra, azonban senki sem számított, hogy szakcsoporti előadásának hiteles illusztrációja végett külön dunántúli körutat tegyen és kétszeresem is „élő” adásban számoljon be nekünk a kemenesaljai és balaton- felvidéki evangélikusaink ima-és hitéletének sajátosságairól. Nemcsali szakcsoportunknak, hanem egész egyházunknak jelent gazdagodást, hogy dr. Tábory György, a békéscsabai múzeum nemrég nyugalomba vonult igazgatója szíves-örömest vesz részt és adja közre néprajzi kutatásainak eredményeit szeretett evangélikus egyházában. Előadását a Tranoscius énekeskönyvről, közelebbről annak rézveretes kötéseiről tartotta, s azt színes diaképeivel gazdagon illusztrálta. Jól csatlakozott nagy érdeklődéssel kísért előadásához Győri János Sámuel ősagárdi lelkészünknek békéscsabai káplánsága idején ké- izftfett ismeretterjesztő hangos kéáfcenyfilmje a Tranoscius énekeskönyv csabai használatáról és annak történeti, néprajzi vonatkozásairól. Lackner Aladár gyönki lelkész a tolnai németség körében végzett kutató- és gyűjtőmunkájáról s szekszárdi, törökszentmiklósi, valamint gyönki kiállításairól számolt be, ugyancsak színes képekkel illusztrálva előadását. Örömünkre szolgál, hogy munkásságáért a Hazafias Népfront nemrég Ortutay-Emlékpla- kettel tüntette őt ki. Annak is szívből örültünk, hogy tiszteletbeli szakcsoporttagunk, id. De- dinszky Gyula ny. békéscsabai és Koppány János tótkomlósi lelkészünk — utóbbi maga is értékes előadással szolgált köztünk — a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Társaságától nemrég a Sebestyén Gyula Emlékérmet kapta meg. Dolgozataikkal és gyűjtésükkel maradandó érdemeket szereztek az alföldi szlovák — tárgyi és hiedelmi — néprajzi anyag megmentésében. Huley Alfréd gerendási lelkész. néprajzi titkárunk vaskos tanulmánykötetet tett le egyházunk asztalára. A néhány éve kapott szakcsoporti megbízása alapján elkészítette és most megyei pályázatra- nyújtja be „Békés megyei temetők” című sok felvétellel és rajzzal illusztrált dolgozatát. Mint a fentiekből is látható, komoly tudományos műhellyé vált egyházunknak ez a munkacsoportja. Tagjai csaknem mind gyakorló, gyülekezetekben sok szolgálattal lefoglalt lelkészek, mégis tudnak — mert akarnak — ülőt szakítani elmélyült kutatómunkára is. Van. aki többezer címszavas egyháztörténeti lelkészi névtárt állít össze anyakönyvek bejegyzéseinek feldolgozásával — ilyen Magassy Sándor nagvsimonyi lelkészünk —. mások azt vállalták, hogy segítséget nyújtanak egy evangélikus eCTvháztörténeti bibliográfia összeállításához. Az pedig külön örömünkre szolgál, hogy testvéregvházaink fiatal tudósai közül többen figyelemmel kísérik és részvétükkel is segítik munkánkat. Így évek óta közöttünk van szakcsoportüléseinken dr. Szineti Jenő. a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetének dékánja — Akadémiánk egykori növendéke —, aki tavalyi amerikai tanulmányi évének az egyháztörténeti kutatás módszertanában szerzett tapasztalatairól és doktori disszertációjának evangélikus vonatkozásairól tartott kitűnő előadást — valamint Kiss Emil fóti baptista lelkész, teológiai tanársegéd, aki svájci tanulmányi évének kutatási eredményéről tartott értékes beszámolót. Fabiny Tibor — RÉGI, 1947 előtti használt levelezőlapodat, levélborítókat, tábori postát és belyeggyüjteményeket veszek. Különösen érdekelnek az egykori Árva- és Szepes megyében feladott levelek. Cornides Sándor bélyegkereskedő. Budapest, 1067 Benin krt. 79. (udvar). Telefon: 121-589. — KÉSZPÉNZZEL rendelkező nő eltartási szerződést kötne vagy életjáradekot fizetne budapesti lakásért idős néninek. .Külön szoba” jeligére a ki- adóhivatalba — KÖZÉPKORÚ, evangélikus, főzni tudó gondozónőt keresünk a gyenes- diási Szeretetotthonunkba. Szobát biztosítunk, fizetés megegyezés szerint. Lelkészi ajánlás szükséges. Jelentkezést levélben az Otthon vezetőjének címére kérjük küldeni. Cím: Szabó Ee- rencné, 8315 Gyenesdiás, Béke u. 57. Istentiszteleti rend Budapesten, 1581. november 22-én Deák tér de. 9 (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de.: 11. (úrv.) Hafen- sener Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente, Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bo- gya Géza, du. 5. Szeretetvendégség: Ifj. Foltin Brúnó. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Fran- gepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Ifj. Foltin Brúnó Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Ifj. Foltin Brúnó. Pestlőrinc de 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis- pest-Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákosoalota- MÁV-teleo de. 8. Matúz Pál. Rákosoa- lota-Nagytemnlom de. 10. Bolla Ároád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fé! 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. ,9. Kósa Pál. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kós aLászló. Bécsikapu-tér de. 9. (úrv) Nagy László, de fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6.-Dévai Bíró Mátyás ünnepély. Torookó-tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József. du. fél 7. Csenqödy László. Budakeszi de. 8. Csengődv László. Posthidegkút de. fél 11. Csengődv László Mod őri u. 6. de. io. Kelenföld de. 8 lúrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Missura Tibor, \rémetvö!prV5 út 138. (i». 9. R^zessv Zoltán . Naprvtétény de. fél 9. Rőz^e Tstván Kelenvölcy dr*. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. R^'se István. Törökbálint du. fél 5. R'Vse István Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György — ELADOM főleg magyar és német nyelvű teológiai munkákból álló könyvtáramat. Jegyzéket betekintésre szívesen küldök Danhauser László ny. lelkész, 1012 Budapest I., Attila út 79. Telefon: 361-654. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 S) 81.2875 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Kosztolányi Dezső: A la bda Hivatalosan még nem érkezett meg a tavasz. A naptár sem ismeri el. Reggelenként fanyar a levegője, kesernyés az íze, érdes a tapintása. Érzik rajta a tél köde- nyírka. De délután a lucskos fellegek már világoszöld színben ragyognak mintha mögöttük zsenge lombok remegnének. A gyermekek pedig visonganak. Ök a legbiztosabb időjósok. Miigen illedelmesen jártak szegények a lii- deg esőben. Hála Istennek, már nem illedelmesek. Csicseregnek utcákon-tereken. A nyarat a fecske hozza. De a tavaszt a gyermek. Erre az éles lármára riadtam fel a pesti Erzsébet-hídfönél. Letekintettem a magas följáróról, a vaskorlát mellől, a mélybe. Lenn az eskü téri templom előtt sok-sok gyerek zsinatol. A tér bizony szűk. Nálunk benn a városban nincsenek tágas kertek, porondolt játszópályák. Be kell érniök ilyen kövezett kalitkákkal, melyek nem nagyobbak a vakudvaroknál. Szabályos futballt játszottak. Gimnazisták, elemisták, nyolc-ti- zenkét évesek. Csatár rohant, fedezet vigyázott, hátvéd ugrott. Hátul, az elképzeli kapunál, állt a két kapus. Olykor hallani lehetett: — Gól. Erre a határbíró, egy gimnazista, fütyült a sárgaréz-fütyülővei, s ezt, hogy tekintélyét biztosítsa, sohasem vette ki szájából. A zsivaj növekedett, Puffant a labda, fölnyilalt a levegőbe, meg- fürdött a márciusi légben. A vi- askodás változó szerencsével, de egyforma lármával folyt. Egyszerre elült a lárma. Még a határbíró sem fütyült. Sárgaréz- fütyülőjét riadtan zsebébe dugta. A hirtelen csendben összefutottak a játszók. — Hol a labda? — Begurult. — Hová? — Oda. A kapus a templom felé mutatott. Ügy történt, hogy a bal hátvédő véletlenül erősebben rúgott a labdába. Az átugorva a küszöbön, nyílegyenesen az eskü téri templomba rohant, s az utolsó pad előtt állapodott meg a márványkockákon. Kívülről is lehetett látni. Ijedelmük nagy volt. Ha valami grófi ház lett volna, vagy diszkért, vagy királyi kastély! De ez mindennél több. Ez a jó Isten háza. — Hozd ki. — Én nem. — Te vagy a kapus. — Te meg a bíró. Egy hétéves kisfiú is ott ácsorgóit. Eddig még nem játszott. Körülvették, magyaráztak valamit neki, gyúrták. Végre elindult. Utána néztem. A templom küszöbén lekapta kék sportsapkáját. Lassan odament a szenteltvíztartóhoz, megmártotta benne kezét, térdre ereszkedett. Pár pillanat múlva félénken körültekingetve jött ki, hóna alatt a labdával. Most föllélegeztek, folytatták a mérkőzést. S a hétévest is bevették, hátvédőnek, hálából. Nem látta ezt senki. Csak én. Titkukat azonban nem tudom megőrizni magamnak, annyira kedves és áhitatos. Ügy mesélem el, mint valami tavaszi misztériumot. Nem azért, hogy szüleiket, vagy osztályfőnöküket haragra lobbantsam. Hiszen az, aki abban a nagy házban lakik, a legigazabb Bíró. a legnyájasabb Űr, azt kérte egykor, hogy engedjék hozzá a kisdedeket. Bizonyos hogy Ö nem haragudott rájuk. És az is bizonyos, hogy a labdájukra sem haragudott. „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva” (Lk 12,35). VASÄRNAP. — „A gonosztevő így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba. Erre így felelt neki: Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23.42— 43 — Zsolt 106,4 — Mt 25, 1—13 — Zsolt 69,31—37). Isten gazdag ígéreteinek birtokában éljük földi életünket. Ezeknek az ígéreteknek nagy része Jézus Krisztusban már beteljesedett. Teljességre azonban Jézus Krisztus visszajövetelekor jutnak. Nem saját érdemünkben, hanem Isten ígéreteiben bízva élhetünk örvendező, hálás életet. „Né- künk lett az ígéret s fiainknak, Mindenkinek, kit még elhív az Űr... Bíztass a harcon, kö- nyörgünk Tehozzád, Vigasztalj: végre miénk lesz az Ország! Gyámolítsd népedet Szentlélek Isten” (756. ének 3. 5). HÉTFŐ. — „Boldog az a szolga, akit megérkezésekor az úr ilyen munkában talál. Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt” (Lk 12.43— 44 — Péld 3,27 — Lk 12,35 —40 — 1 Thessz 5,19—28). A Krisztust váró keresztyén ember egyetlen, lehetséges magatartása a másoknak való szolgálat. Imádságaink, igehallgató- sunk, egész keresztyén életünk és bizonyságtételünk aranyfedezete a szeretet gyakorlása. A visszajövő Űr is ezt leéri számon. „Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért mosolyogva, Ha kell vérünk ontani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna neki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk” (752. ének 2.). KEDD. — „Ügy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye: másodszor ttiájd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre” (Zsig 9,28 — Ez 36,29 — Lk 13,22—30 — 2 Thessz 1,1—12). Jézus Krisztus áldozatának eredménye: elvette bűneinket. Egyedül az ő bűnbocsánata „jogosít” fel bennünket az előtte való megállásra. Emberek között is hálátlan magatartás a megbocsátás visz- szautasítása. Krisztus bocsánatának el nem fogadása egyenlő a kárhozattal. „Reád hagyom lelkem terhét, Vesd a tenger mélyébe; Mosd tisztára bűnöm szennyét, Öltöztess fel fehérbe. Erőt a te Lelked adjon, Hogy szívem tied maradjon” (322. ének 7.). SZERDA. — „Majd az Űr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjék el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldi” (Ézs 6,8 — Csel 18.9—10 — Mk 13,31—37 — 2 Thessz 2,1—11). Isten nemcsak minket hív Országába, ígéretei nemcsak nekünk szólnak. Hogy mindenki meghallgassa a hívást és az ígéretet, erre küld bennünket Urunk embertársaink közé. Nehéz a küldetés, magunkban nincs is rá erőnk, mert félünk és csüggedünk az eredménytelenség láttán. De ő a küldetéshez az erőt is megadja. „Induljatok immár, Szóljatok az országról. Ördögöt szorítván, Beteget tú,z~ títván Bűnöktől, poklosságtói, Menjetek juhaim, Farkasok útjain — S győz veletek a Pásztor” (757. ének 8.). CSÜTÖRTÖK. — „Ezért fel is magasztalta őt az Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb” (Fii 2,9 — Ézs 42,8 — Ez 43,1—7a —^2 Thessz 2,13—17). Isten neve, amelyet a bűnös ember ajkára sem vehetett, Jézus Krisztusban Szabadi- tónkká lett. Amikor nevére minden térdnek meg kell hajolnia, ebben a meghajlásban benne van a bűnbánatunk és a sza- badításért kifejezett hálánk. „Most is neved sóhajtva, Tehozzád folyamodom, És előtted térdet hajtva, Kegyelmedet szomjazom, Bocsásd meg, Uram, vétkemet, Könnyebbítsd súlyos ter- hemet, Uram, irgalmazz nekem!” (318. ének 5.). PÉNTEK. — „Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál” (Zsolt 71,23 — Lk 10,20 — 1 Pt 4,12—19 2 Thessz 3,1—5). Szeretnénk örvendező emberek lenni. Az a baj, hogy nem vesszük észre, hogy minek örüljünk. Isten igéje megnyitja szemünket arra, hogy minden körülményben, még a látás ellenére is tudjunk örvendezni Isten megváltó, üdvözítő szeretetének, s ezért boldogan dicsérjük az Urat. „Hadd áldlak teljes szívből Ez újult reggelen! Ma és amíg csak élek, Én édes Istenem. Ki értünk földre jött, A Jézus Krisztus által, Megállók háladással Szent trónusod előtt” (714. ének 1.). SZOMBAT. — „A béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok” (Ézs 30,15 — Zsid 11,10 — 2 Pt 3,3—13 — 2 Thessz 3,6—18). Az egyházi esztendő utolsó napja a világ utolsó napjára irányítja Isten népének figyelmét. Félelmetes lesz az a nap, mert minden megítéltetik. De nem ez az Isten utolsó szava hozzánk ma! Új ádventet várunk, benne újra jön Jézus hozzánk, hogy majd azon a napon megmentsen bennünket. „Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le. Uram. hozzám, jöjj. ó Jézus sietve. Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak Immár enedve. Hogy veled mennyekbe Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe” (321. ének 6.). Bárány Gyula GÜNTER GASSMANN ÜJ MEGBÍZATÁSA A Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizjttsága meghívta Günther Gass mannt, hogy legyen a világszövetség tanulmánvi osztályának felekezetközi dialógusokkal és ökumenikus kérdésekkel foglalkozó reterense és az osztály igazgatóhelyettese. Günther Gassmann jelenleg a Német Szövetségi Köztársaság evangélikus egyházai központi irodájának elnöke Hannoverben. Korábban a Strasbourgi ökumenikus Kutató Intézet professzora volt hét évig. SAMUEL PÜSPÖK HALÁLA A Szadat elnök elleni merénylet (október 6.) során életét vesztette Samuel püspök, az egyiptomi kopt egyház külügyi hivatalának vezetője, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. A péteri gyülekezet Isten iránti hálával emlékezett meg Szennyán lstvánék 55. és id. Pa- put Mihályék 60. házasságkötési évfordulójukról. Szende Ernő lelkész a templomban köszöntötte a ritka jubileumot megért házaspárokat és átnyújtotta nekik a gyülekezet ajándékát. A lelkész huszonöt éve mindig megemlékezik a jubiláló házaspárokról és a sajtóosztály egy- egy kiadványával ajándékozza meg őket a gyülekezet. — HALÁLOZÁS. Györgyi József, a meszleni gyülekezet tagja 67 éves korában elhunyt. Egykor a gyülekezet gondnoka volt. Temetése október 23-án volt a meszleni temetőben. — Pálmai Klaudia fél éves korában elhunyt. Temetése november 1-én volt a nemescsói temetőben. „Az Űr adta, az Űr vette el, legyen áldott az Ű szent neve.” , tagja. A külföldön élő koptokkal elsősorban ő ápolta a kapcsolatokat, és sokat tett egyháza társadalmi szolgálatának fejlesztéséért is. Halála nagy veszteség a jelenlegi helyzetben.