Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-22 / 47. szám

EVANGÉLIKUS XLVI. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1981. november 22. Ara: 4.50 Ft Örök élet vasárnapján Ml ÚGY GONDOLJUK NAGYON TÁVOLI, NAGYON ELMÉLETI az örök élét kérdése. Nem illik a modern ember világképébe, aki a „ma” bűvöletében él, és problémája nem az örökkévalóság megszer­zése, hanem az élet sok felkínált lehetőségének, vágyainak, terveinek megragadása — amihez oly kevésnek tűnik a nap huszonnégy órája. Ügy tűnik, hogy csak az egyházi esztendő körforgása sodorja elénk így november vége táján ezt a vasárnapot. Vagy talán a természet őszi melankóliája, a lombhullás, a ködös-borús, egyre rövidülő nappa­lok? Maga az élet felel erre a kérdésre. Úrvacsorát vittem egy haldokló férfi testvérnek. Miközben az ágya mellett készítem az úrvacsorái szereket, megrendültén figyelek fel szavaira: — Tisztelendő úr, én tisztán szeretnék átmenni a másik életbe, amiatt kértem az úrvacsorát.... Nem elméleti kérdés volt számára az örökkévalóság, hanem nagyon is sorsdöntő. Idős házaspárt látogatok. A feleség ápolja halálos beteg férjét. Egy életet éltek le együtt, és most közeledikfiaz elválás. Belehasil a na­gyon is reális kérdés: — Van-e örök élet? Fogunk-e találkozni? Most azt gondolhatná valaki, hogy csak az öregek, betegek állnak az örökkévalóság kapujában. De nem maga az élet írja-e a megdöb­bentő statisztikát arról, hogy a munkapad mellől, az íróasztaltól! vagy akár gyermeke bölcsője mellől hány és hány fiatalt szólít el a halál? AZ ÁTLÉPÉS A MÁSIK ÉLETBE tehát nincs az évek számához kötve. Éppen ezért nagyon is reális mindnyájunk számára ennek a vasárnapnak az üzenete az óhegyházi evangéliumban, a tíz szűz pél­dázatában (Máté 25, 1—13). Eszerint az okosok készen voltak, lámpásaik égtek, amikor megér­kezett a Vőlegény. A balgák azonban csak az utolsó pillanatban sza- , ladtak olajat venni lámpásukba, és mire visszaértek — már elkéstek, kívülmaradtak... A mi korunk okos, „nagykorúvá” lett embere, miközben azon fá­radozik, hogy világunkat szebbé, tartalmasabbá tegye, ne szégyelje lámpását töltögetni. Tertulianus egyházi atya a keresztyéneket „út- rakész népnek” nevezi. EZEN AZ ŰTON.'MÁR ITT EBBEN AZ ÉLETBEN nagy szükség van a világító, melegítő fényre, amely képessé tesz a másokért élő. szolgáló szeretetre. Ez a lámpás készenlét erre az életre is — de ugyanakkor figyelmeztet a nagy realitásra, hogy ez a földi élet csak egy pillanat az örökkévalósághoz képest. „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Öt szeretőknek” (1 Kor 2, 9). A gazdag ifjú már fiatalon felvetette a kérdést: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" (Mt 19, 16). Legyen bennünk is ott ez a szent nyugtalanság: mit is kell cselekednem, hogyan is kell élnem, hogyan kell készen lennem minden pillanatban, hogy a számomra elkészített hely a nagy vacsorán, az ölök életben, ne ma­radjon üresen. Hinni nem jelenti azt a hamis, önhitt biztonságérze­tet, hogy nekem „biztosított helyem van az örökkévalóságban”. A keresztségben kapott kegyelem és ígéret olyan életre kötelez, amely méltó, ahhoz a nagy ajándékhoz, amelyet Isten készített számunkra. Gáncs Aladár MEGHÍVÓ A Budapest Déli Református és a Budai Evangélikus Egyházmegye november 22-én, vasránap délután 6 órakor a Bécsi kapu téri templomban DÉVAI BÍRÓ MÁTYÁS EMLÉKÉRE együttes ünnepélyt tart, amelyre hittestvéreinket ép az érdeklődőket szeretettel hívjuk. Az ünnepély rendje: 1. Gyülkezeti ének (5: 1, 8) után az ünnepélyt megnyitja Komjáthy Aladár, református esperes 2. Dévai Bíró Mátyásról előadást tart dr. Esze Tamás történettudós, református főgondnok 3. Gárdonyi Zoltán: Hálaadásunkban rólad emlékezünk (Sztáray) Énekel a Budavári Evangélikus Schülz-kórus. Vezényel: Csorba István. 4. Igehirdetés: dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök-elnök. 5. Hidas: Toccata. Orgonán előadja Peskó György orgonamüvész. 6. Záró oltár! szolgálat. Dr. Koren Emil evangélikus esperes. Köz­ben: Miatyánk. Liturgikus ének Csorba István dallamára. 7. Gyülekezeti ének: 717:1, 6, 8. NOVEMBER 8—18. — A BÉKE NAPJAI Hilmar Koch, a Németországi Protestáns Egyház (EKD, NSZK) külügyi hivatalának alelnöke le­velet intézett dr. Bartha Tibor re­formátus püspökhöz, a Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Ta­nácsa elnökéhez. Ebben-arról tu­dósít, hogy az elmúlt évben az NDK-beli Egyházszövetség meg- bizottaival közösen istentiszteleti rendet dolgoztak ki ' az egyházi esztendő végére, amely a veszé­lyeztetett világbékéért könyörög. Azt ajánlották, hogy november 8—18. között úgynevezett „béke- dekádot” (Friedensdekade) tart­sanak: istentiszteleteken és más alkalmakon különösen is foglal­kozzanak a béke kérdésével és imádkozzanak a békéért. Az egyházi év utolsó vasárnapjainak egyikét a béke vasárnapjává le­hetne nyilvánítani. Válaszában Bartha püspök az Ökumenikus Tanács, illetve a ma­gyarországi egyházak támogatásá­ról biztosította a kezdeményezést. Az irsai templom száznyolcvan éves ünnepén A nagyközséggé összenőtt Al­berti és Irsa (mai nevén Al- bertirsa) területén az evangéli­kus egyháznak két temploma áll. A török időket követően alakult mind a két gyülekezet, ami egyúttal a községek megala­kulását is jelentette. A múltban is, de a jelenben talán mégin- kább sok közös vonása van e gyü­lekezeteknek. A FELVIDÉKRŐL INDULVA itt, egymás mellett telepedtek le őseik és azóta is önállóan, de egyúttal karöltve folyik az élet. Irsai jegyzőkönyvek szerint az 1713-ban érkezett családok kez­dettől fogva szervezett gyüleke­zeti életet éltek. Konitsek Má­tyás volt a lelkészük, aki sokáig házaknál tartotta az istentiszte­letet. 1722-ben imaházat építe­nek, amely majdnem nyolcvan évig szolgált. Sok évtized, sok küzdelem után 1801-ben felszen­telve áll az irsai templom. Elte- eltelik megint egy évszázad a ma­ga történelmével és 1925-ben a templom tornya is elnyeri a mai formáját. A legújabb időkben is sokat renovált, építkezett az ir­sai gyülekezet. Megújult az egész • templom berendezése a padoktól a karzaton át a haran­gokig. Mostani ünnepségükre a templom elektromos fűtésével készültekéi. A község mindkét részéből az irsai templom felé igyekeztek az emberek szeptember 20-án, hogy ott hálát adjanak a 180 éve épült templomért. Őszi dologidő — ve­rőfényes napsütés — püspökláto­gatás — ünnepi készülődés, meg­annyi izgalom és öröm tükröző­dött a sok arcon. talmas Isten Ő. Ott van szünte­len a világ eseményeiben, még akkor is, ha az embernek néha más a benyomása. Ez a nagy Isten a mi Istenünk. Oly közel van hozzánk, mint édes szülénk. Jó tudnunk ezt, amikor a hábo­rú fenyegetése erősödik. Isten kezében a föld és Ő unokáink­nak is ad életet. Az Ő kezére bízott nyáj vagyunk mi. Irsai templom népe ne szégyeljétek ezt! Megtart Ö benneteket örök életre! ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS kö­vette az istentiszteletet. Meg­nyitotta és a résztvevő vendége­ket a gyülekezet felügyelője kö­szöntötte. Bárdossy Tibor ielkész rövid beszámolót adott a gyüle­kezet életéről. A Hazafias Népfront helyi bi­zottsága és Albertirsa Nagyköz­ségi Tanács VB köszöntését Kimpián Aladár, a népfront el­nöke adta át. Beszédében az ün­nepség külső és belső feltételeit elemezte. Kiemelte, hogy a nagy­község vezetői, valamint a gyüle­kezet vezetői jól értik a szövetsé­gi politikai lényegét. A lakosság jó közérzetét igyekszik mindenki szolgálni. A Hazafias Népfront pedig jó kerete íz együttmunkál- kodásnak. Roszik Mihály alberti lelkész köszöntőjében a két gyülekezet családias kapcsolatáról szólt. Dr. Káldy Zoltán püspök kö­szöntésében egész egyházunk öröme szólalt meg. Kimpián Aladár elnök felszólalását meg­köszönve mondotta: „Szívesen dolgozunk népünkért. Társadal­munk sikeres építése és a béke megőrzése érdekében messzeme­nő és minden szintre kiterjedő összefogásra van szükség. Csak egy erős társadalom tud a bé­kéért tenni.” A gyülekezet vezetői és ven­dégeik a parókián terített ebéd­nél folytatták a beszélgetést, amely most már a jövendőt ké­szítette elő, ezen a múltra em­lékező ünnepen. Gyarmati István MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház a Türelmi Rendelet (1781.) 200. évfordulója alkalmából november 29-én, vasárnap este 6 órakor ORSZÁGOS ÜNNEPÉLYT rendez a Deák téri templomban, amelyre mindenkit szerettette! meg­hív . A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE Műsor: Közének: Erős vár a mi Istenünk (256, 1—2) Igehirdetés: dr. Káldy Zoltán püspök W. A. Mozart: Exultate, jubilate (Alleluja) Énekli: Kukely Júlia, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Kíséri: Dénes István karnagy. Előadás: dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár. Szokolay Sándor: Négy tétel a Libellus Ungaricus című archaikus kantátából, Bornemisza Péter, szövegére. Tételek: a) Az evangéliumról b) A prédikációról c) A Szentiélekről d) Erős vár a mi Istenünk Közreműködik: Molnár András — tenor, Berczelly István — bariton A Lutheránia ének- és zenekara. Karigazgató: Weltler Jenő. Orgona: Trajtler Gábor. Vezényel: Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerző, Oltári szolgálat: dr. Hafenscher Károly lelkész. Közének: Jer dicsérjük Istent (2, 1) AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA TANULMÁNYI CSOPORTJÁNAK MEGBESZÉLÉSE Az Európai Egyházak Konfe­renciájának Béke és ökumené tanulmányi csoportja november 6-7-én tartotta megbeszélését Genfben, amelyen a jövő évi ter­veket vitatták meg. Az ülésen tanácsadóként részt vett dr. Nagy Gyula, a Teológiai Akadémia dé­kánja. A SZÁSZ TARTOMÁNYI EGYHÁZ ZSINATA DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK látogatta meg a gyüleke­zetei ezen a jubileumon. Igehir­detését a Zsolt 95,1—5 alapján végezte. „Jöjjetek hálaadásra” — hal­lottuk a felszólítást, hivogatást a zsoltárban. Az ember természe­te szerint hálátlan. Sokan tud­nának beszélni hálátlan gyer­mekekről, hálátlan házaspárról, hálátlan munkásokról, hálátlan magyarokról. A szívnek kell megváltoznia, hogy az ember észrevegye Isten különböző ajándékait, amiért hálásnak kell lennie. „Jöjjetek örvendezzünk, örvendezzünk az Úrnak!” A há­laadás nyomán megtelik az em­ber szíve örömmel. A keresztyén élet tele van olyan tapasztala­tokkal, amikor az ember- teljes leikéből ujjongani és énekelni tud Istennek.. „Jöjjetek borul­junk le ő előtte!” Sok mindent lehet imádni. Egyszer azonban minden oda lesz. Az igazi imá- dás az Istené, Néki szóljon a hálaadás, a dicséret és az imá- dás. Mindez miért? Válaszol er­re a zsoltár második fele: Ha­A magdebúrgi egyház (Kir­chenprovinz Sachsen, NDK) az évi zsinatát november 4—8. között tartotta Halléban. A zsinaton A VATIKAN ÉS AZ EVT KÖZÖS MUNKACSOPORTOKAT ALAKÍT A Vatikán és az Egyházak Vi­lágtanácsa között új, intézményes szociális együttműködés körvona­lai bontakoznak ki. Szeptember közepén a két fél képviselői Ró­mában megalapítottak a „Szociá­lis gondolkodás és a cselekvés kö­zös tanácsadó csoportját”. Ez a munkacsoport viszi tovább a ko­rábban megszüntetett SOÜEPAX némely feladatát. A korábbi szer- vezettől eltérően az úl munkacso­portnak „szélesebb megbízatása” és „sokszínűbb munkatársi gár­dája” lesz. Az alapító okmány hangsúlyozza, hogy a munkacso­port megbízatása egy bizonyos időre szól és nincs állandó szer­vezeti . formája. A munkacsoport feladata nem annyira saját prog­ramok végrehajtása, mint inkább a két megbízó szervezet folyama­tos tájékoztatása és a szociális te­vékenység koordinálása. A ta­nácsadó csoport következő ülését 1982. február 23—24-én tartják Genfben. egyházunk képviseletében Keve- házi László pilisi lelkész, a Pest­megyei Egyházmegye esperese vett részt. KERESZTYÉN REMÉNYSÉG A JÖVŐÉRT A SZOCIALISTA VÁROSBAN Ez a témája annak az ökume­nikus konzultációnak, amelyre november 9—13. között került sor Ferchben (Potsdam mellett, NDK).’ Egyházunkat Balikó Zoltán pécsi lelkész képviselte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents