Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-01 / 44. szám
GYERMEKEKNEK „írok nektek, ifjak... 99 A szegény gazdag Jó társaságban... 2Kir 5,1—19 Kánaán földjén élt egy kislány. Édesapjával és édesanyjával lakott együtt. Egyszer idegen katonák törtek be az országba. Raboltak, fosztogattak, amit csak tudtak, mindent elvittek. Még ezt a szegény kislányt is elfogták, és magukkal vitték. „Szép ajándék lesz a vezérünknek” — mondták. A vezért Naámánnak hívták. Örömmel fogadta az ajándékot és a kislányt odaadta feleségének szolgáló leánynak. Nem bántak rosszul a kislánnyal, ő mégis nagyon vágyódott haza, szüleihez. NAÁMÁN NAGYON GAZDAG ÉS ELŐKELŐ EMBER VOLT. Volt sok szolgája, kocsija, lova, meg pénze is. Mindene megvolt, amit csak kívánt. Mégis szegény, szerencsétlen ember volt, mert csúnya betegség bujkált benne. Leprás volt. Egész teste tele volt fekélyekkel, és senki sem tudta őt meggyógyítani. Egyre betegebb lett. Mirídenki azt hitte, hogy nemsokára meg fog halni. A kis szolgáló leány azonban tudott jó tanácsot adni. Egyszer ezt mondta úrnőjének: „Ha uram az én házamban volna, ahol édesapám és édesanyám lakik, biztosan meggyógyulna. Él nálunk egy próféta, akit *Elizeusnek hívnak. Ö az Isten szolgája, Illés utódja. Ö biztosan meg tudná gyógyítani uramat!” Az asszony elmondta férjének a kislány szavait. Naámán szívében feltámadt a remény: „Hej, ha még egyszer egészséges lehetnék! De jó yolna!” Azonnal felkészült az útra, hogy elmenjen Izrael földjére. Díszes kocsiba ült és egy sereg szolga kísérte őt. A kocsit telerakta ajándékokkal: arannyal, ezüsttel, díszes ruhával. Az ajándékokat Elizeus prófétának szánta, ha meg tudja őt gyógyítani. 1 HOSSZŰ ÉS NEHÉZ VOLT AZ ÜT A BETEG SZÁMÁRA, de végre odaértek a Jordán folyóhoz. Azon átkelve már Izrael földjére léptek. Nemsokára meg is találták Elizeus próféta házát. Naámán azt gondolta, hogy Elizeus majd nagy örömmel fogadja az előkelő vendéget, imádkozik érte, kezeit sebeire teszi és meggyógyítja. De nem így történt. Elizeus ki se jött a házból, hanem csak egy üzenetet küldött szolgáival: „Hétszer mosakodjál meg a Jordánban, akkor meggyógyulsz!” Naámán erre igen mérges lett. „Hát ezért tettem meg azt a hosz- szú, nehéz utat!? A Jordán vize úgysem segít rajtam! Hányszor mosakodtam már otthon is, mégsem gyógyultam meg!” E^zel nagy mérgesen hazaindult. Szolgái így kérlelték urukat: „Fogadj szót a prófétának! Fürödj meg a Jordánban! Hátha segít rajtad!” Naámán engedett a szolgák kérésének. Levetkőzött, odasántikált a vízhez és elkezdte mosni beteg testét. Egyszer, kétszer, háromszor. De semmi eredmény! Amikor azonban hetedszer mosakodott meg, ugrálva szállt ki a vízből. Hová lettek a fekélyei? Nyomuk se volt már! Egész teste újra ép és egészséges! JÓL TUDTA NAÁMÁN, hogy ember ezt a betegséget nem tudja meggyógyítani. Isten gyógyította meg őt. Mégis meg akarta köszönni Elizeusnak a jó tanácsot. Elizeus azonban ezt mondta: „Nem engem illet a köszönet, hiszen nem én gyógyítottalak meg. Istennek adj hálát, aki csodálatosan meggyógyított!” Naámán boldogan adott hálát Istennek és megfogadta, hogy sohasem fogja elfelejteni jóságát. Selmeczi János KÉRDÉSEINK 1. Milyen nép hadseregének a vezére volt Naámán? 2. Mit tanulhatunk meg a kis szolgáló leány magatartásából? 3. Elizeushoz hasonlóan egyszer Jézus is meggyógyított lepráso- kat. Mi a hasonló Elizeus és Jézus gyógyítása között? 4. Isten gyógyító ereje mellett mire volt szükség Naámán gyógyulásához? Aki tud rajzolni, rajzoljon le egy jelenetet a történetből! Válaszaitokat és a rajzot november 15-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. — 1088. Létszükséglet, hogy a körülöttünk élő emberek szeressenek minket, érdekelje őket az életünk. Ragyogó dolog úgy kezdeni az osztályban a napot, hogy van valaki, aki megkérdezze: mit csináltál délután? Ha rosszkedvűek vagyunk, már majdnem megoldás, ha ez egyáltalán feltűnik valakinek. Ha őszinte az érdeklődés: mondd már el, mi bánt! Nélkülözhetetlenek azok az emberek, a kiírnék elmondhatunk jót és rosszat, akiktől tanácsot kérhetünk vagy segítséget, akik őszintén és érdeklődve végighallgatnak. Biztos ismertek egy sor bosszantóan jókedvű, irigylésre méltóan kiegyensúlyozott embert. Titkuk sokszor nem több annál, hogy nagyon jó, lendítő erejű baráti körük van. Gondjaikkal nincsenek egyedül. Egy telefon, néhány mondat, s a búslakodásból jókedvű délután, a tanácstalan töprengésből okos döntés születik. Egy minden szempontból megfelelő baráti köretei mérhetetlen értéket jelent. Tán nincs is olyan területe az életünknek, ahol ne profitálnánk belőle. Jó barátok — nyitott ajtók A magányosság, az elszigeteltség minden tekintetben keservesen tud ránehezedni valamennyiünkre. Valami sikerül. Nagyon örülünk neki. Valakinek el kellene újságolnunk. Kezdjük mondani, az arcokon teljes az érdektelenség, mérhetetlen a közöny. Válaszolnak, ám szavaikból napnál világosabban kitűnik: sejtelmük sincs, mit érzünk. Megismerkedünk egy fiúval vagy lánynyal, nagyon szimpatikus nekünk, kirobbanó az örömünk — és nincs kinek elmesélnünk. Kiábrándító élmények. Alig van nagyobb öröm annál, mint amikor ifjúsági bibliakörünk tagjai betoppannak hozzám, menzáról jövet, könyvtárba menet, bármikor. Leülünk egy sarokba — szobában, konyhában, mindegy — rövid helyzetjelentés, élmények vagy panaszkodás, s máris futnak tovább. Ismerős a mondatkezdés: „képzeld ...”, a befejezés is: „ugye jó, ugye te is örülsz”. De így van ez fordítva is. Nagyon jó dolog tudni nyitott ajA jó baíáti kör előnyei tokról, amelyeken szinte bármikor beléphetek és beszélhetek bármiről őszintén, nyitottan és felszabadultan. Jó barátok — a munkakedv katalizátorai Otthonunk után a munkahelyünkön töltjük el a legtöbb időt. Munkatársainkkal tán többet, mint családunk tagjaival. Mennyi összecsapás, viszály színtere a munkahelyünk! Pedig milyen jó egy egészséges levegőjű munkahelyen dolgozni. A napokben beszéltem egy fiúval. Autójavító ktsz-nél dolgozik. Ritkán hall az ember olyasmit, amiről ő mesélt. Várja a reggelt és jókedvűen megy munkába, amióta új főnöke van. Nincs kiabálás, megszűnt a veszekedés, nincs rohamtempó, de még emelt norma sem, mégis jól megy a munka. A főnök ajtaja mindig nyitva van, összebarátkoztunk, közös programokat csinálunk. Mindennél jobban lendít minket a munkában az üzem baráti légköre. Lehet a munkahelyünk nyolc órán át tartó gyötrelem színtere. Idegeskedhetünk vagy bosz- szankodhatunk egeydül. Reszkethetünk a jó teljesítményért. Félhetünk a főnökünktől, gyűlölhetjük a munkatársainkat. Egyszóval pazarolhatjuk az energiánkat egészen haszontalan célra. Közben magunk is tönkremegyünk. Áttörhet azonban minden munkahelyen egy baráti légkör. Megy a munka, megbecsüljük egymást. Hogyan is mondta az én barátom? Jólesik reggel bemenni. Nem jobb így dolgozni? Jó barátok — értelmes szabadidő Szabad hétvége, pihenési lehetőség — óriási eredmények. Ám gondot is jelentenek. A tanácstalanságot ismerjük: mit csináljak? Nincs ötletem, kedvem sem sok. Legfdöljebb ülök a tv előtt naphosszat. Kialakult, jó baráti körrel hétvégi programot csinálni nemcsak kellemes, rendkívül hasznos is. Egyedül kevés ember adja fejét kirándulásra. A film, színház vagy könyv is sokszoros érték, ha egymást jól értő emberek, barátok elbeszélgetnek róla. Olyan szempontok bukkannak föl, amelyek az én figyelmemet elkerülték. Megtárgyaljuk, megvitatjuk, sokkal több haszon, mintha egyedül töprengenénk rajta. Több a lehetőségem is. Hiszen sok programtól csak az a szempont tart vissza, hogy egyedül nincs kedvem elmenni. Nemcsak divatos probléma. Hogy ne szaladjon el értelmetlenül a szabad időnk, hogy igazán kipihenjük magunkat, hogy új élményeket szerezzünk, ebben is nélkülözhetetlenül fontosak a barátaink. Jó barátok — testvérek a hitben Gyülekezetünkben alig-alig látni magányos fiatalt az istentiszteleten vagy a bibliaórán. Ha szolgálatot vállalnak is (ami nem ritka!), szívesebben vállalják együtt. Egy-egy istentisztelet után hangos a templomtér. Csoportok beszélgetnek, a szó szoros értelmében baráti körök. Nemcsak kellemes időtöltésről van itt szó. Sokkal többről. Ha szükségem van barátokra munkában és pihenésben, hogyne volna szükségem a keresztyén életben? Baráti beszélgetésben folytatni lehet a bibliaóra témáját. Előkerülnek egészen személyes jellegű dolgaim. A barátaim ismernek engem, tudják, melyik ponton küszködöm örökös problémákkal. Kézbe kerül a Biblia is. Ha megtárgyaljuk, mindjárt érthetőbb minden. Egymást tartjuk, lendítjük. Ha kell, erősítjük, ha szükséges, bíráljuk. Sőt még imádkozunk is egymásért. És valahol itt bontakozik ki a barátság igazi arca. Ez az arc pedig nagyon hasonlít a testvéri közösséghez. Végül Jézus körül alakul ki az igazi közösség. A legjobb baráti közösség is. És itt valósul meg a jézusi ígéret: ahol ketten-hárman együtt vagytok az én nevemben, ott vagyok köztetek. ifj. Szabó Lajos Luther kéziratai hazánkban REFORMÁCIÓ HETÉBEN, Luther Márton születésének kö-. zelgő 500. jubileuma előtt bizonyára sokakat érdekel, vannak-e hazánkban nagy reformátorunkRészlet az eredeti kéziratból nak saját kezű — szaknyelven: autográf — iratai. A német tudományos történetírás részletesen feldolgozta Luther műveinek, asztali beszélgetéseinek és levelezésének a hagyatékát. A mintegy száz kötetnyi „weimari kiadásban” 15 kötet tartalmazza rendkívül gazdag és kiterjedt levélváltását. Luther számos levelet írt hazánkba, amelynek sorsát nagyon szívén viselte. Wittenbergi professzortársának, Melanchthon Fü- löpnek gyermekkorában magyar tanítója is volt — Johannes Hun- garus —. ezért őt különösen is érdekelte a magyar sors alakulása. Tőle Luthernek is mindig friss hírei voltak akár a reformáció itteni előrehaladásáról, akár a török vésztjósló előrenyomulásáról. Ugyanakkor szívesen és gyorsan válaszolt mindazoknak, akik hitbeli vagy teológiai kérdésekben hozzá fordultak tanácsért. A TÖRTÉNETTUDOMÁNY A 1 KÁRPÁT-MEDENCE TERÜLETÉN több eredeti Luther-levelet és kéziratot tart számon. Ha eltekintünk most azoktól, amelyek nyomtatásban is megjelentek — ilyenek például II. Lajos özvegyé- J nek, Mária királynénak dedikált g’ Vigasztaló Zsoltárok ajánló sorai t 1526-ból — akkor is jelentékeny számú Magyarországra címzett levélről tudunk. Erdélyi Antal (Antonius Transsylvanus) kassai, később eperjesi lelkész' még 1530 előtt kapott Luthertől levelet. Révay Ferenc nádori helytartó, turóci főispán — aki gyermekeit Wittenbergben is iskoláztatta — egy éven belül (1538) kétszer is kapott mély teológiai okfejtésű levelet Luthertől az urvacsorai tanítás kérdésében. Bártfa városának 1539 tavaszán, Ramser Mátyás nagyszebeni lelkésznek 1543 őszén, a Dévai Mátyás úrvacsorái tanítására panaszt tevő Eperjes környéki lelkészeknek, valamint Honterusnak Erdélybe 1544 tavaszán írt saját kezűleg. Még több a lappangó, vagy talán a két világháború vérzivatarában el is pusztult Luther-autog- ráf. Mit sem tudunk Szlovákia vagy Erdély egyházi és állami levéltáraiban lappangó lutheri kéziratokról — a burgenlandiakról inkább. Olykor még idehaza is csak feltevéseink vannak. Biztos adatokkal rendelkezünk például arról, hogy Bártfa írott egyházi emlékeit még 1750-ben megvásárolta Barkóczy Ferenc egri püspök, későbbi prímás. (A feltehetően magyar területen elfekvő — vagy időközben elpusztult — bártfai Luther-levél felől érdeklődve nemrég sajnos negatív választ kaptunk az egri Főegyházmegyei Levéltár vezetőjétől.) Ügyanígy nem ismeretes újabb- kori sorsa annak a pergamen kötésű, nagy értékű kéziratnak sem, amely Luther saját kezű, gót betűkkel írt 12 prédikációját tartalmazza, s amelyről a múlt század közepén tudósított báró Nyáry Gyula egy Pilisen írt — a Divatcsarnok 1855-ös évfolyamában publikált — levelében. Innen tudjuk, hogy a Révayak által több századon át féltve őrzött relikviát a Turóc megyei Raksán élt Rak- sányi Pál ügyvéd örökölte —, de azt is, hogy^ Nyáry hírének hallatára gyorsan vevőként ajánlkozott rá egy londoni régiségkereskedő is. Mi lett a kézirat sorsa, nem tudjuk. SZÜKEBB HAZÁNK TERÜLETÉN reformátorunknak sajnos kevés eredeti kézirata maradt fenn. A világviszonylatban is legértékesebb Luther-relikvia azonban örömünkre éppen a mi egyházunk tulajdona: saját kezű végrendelete. Az 1542. január 6-án keltezett 5 oldalas okirat a maga korának rendelkezéseihez képest „rendhagyó testamentum”, hiszen egy birodalmi átokkal sújtott egykori Ágoston-rendi szerzetes rendelkezik benne felesége, a korábbi cisztercitarendi apáca javára. Aki „nótárius Dei” — azaz Isten jegyzője, amint magát Luther itt vallja — annak nem volna szükséges törvényes tanúkra, sem. Mégis, mellőzve a hét tanú pecsétes aláírását megkövetelő korabeli rendelkezéseket, három reformátor társával: Melanch- thonnal, Cruzigerrel és Bugenha- gennel, mint kézírása kezeseivel aláíratta végrendeletét. A nagy értékű okmányt 1804- ben vásárolta meg a német Carpzow család hagyatéki árverésén Jankovich Miklós műgyűjtő régész, s azt végrendeletileg egyházunk egyetemes levéltárának ajándékozta. Érdekes történetét jövőre megjelenteti a Corvina Kiadó. Evangélikus Múzeumunk állandó kiállításán az okirat megtekinthető. Egy másik kéziratnak, Luther 1537. június 3-án írt eredeti levelén nek van birtokában a soproni Városi Levéltár. Címzettje egy osztrák lovag, Wolfgang Jörger özvegye, aki nagy összeget adott szegénysorsú teológusok támogatására. A levélben említés van egy András nevű végzett hallgatóról, aki lelkészként szeretne elhelyezkedni Habsburg Ferdinánd birodalmában. Végül egyik legértékesebb, egyházi tulajdonunkban levő Luther- kéziratra hívjuk fel a figyelmet. Annál is inkább, mert világviszonylatban egyedülálló egy olyan Luther-műnek a kézirata, amely egy évvel a reformáció megindulása után, 1518-ban íródott! Hadd mondjuk el rövid történetét. Christian Scheurl nürnbergi jogászprofesszor alig Luther 95 tételének . kiszögezése után, 1517 november 2-án felkérte wittenbergi professzortársát, hogy közismerten érdekes előadásaiból küldjön egy kinyomtatásra alkalmas részletet neki. Luther december 11-én kelt válaszában utalt arra, hogy a búcsúk feletti vita most minden erejét és idejét leköti, de ha lesz néhány csendes hete, eleget tesz a kérésnek. így született meg a 109-ik, mai számozás szerint 110-ik zsoltár — magyarázata. „Ezt mondta az Űr az én uramnak” címmel, ezzel a megjelöléssel: Krisztus királyságáról és főpapságáról. A ritka kéziratot Mária Terézia uralkodása elején, az osztrák örökösödési háborúkban részt vett Szepes megyei nemes. Dobai Székely Sámuel kapitány kapta ajándékba egy Reinhart nevű pfalzi lelkésztől a dedikáció tanúsága szerint. Egy császári hadvezér nemsokára 1000 tallért ígért érte Székelynek, aki azonban hazavitte magával, hogy korábbi nagy műgyűjteményét ezzel az értékkel is gyarapítsa. Néhány évtized múlva a kézirat után maga Klimó György pécsi püspök is érdeklődött Koller József kanonok- ja útján. Luther irata azonban Székely özvegyénél maradt, akitől Eperjesen 1799-ben vásárolta meg Jankovich Miklós, ő pedig Luther végrendeletéhez hasonlóan ezt is egyházunknak ajándékozta. Evangélikus Országos Levéltárunk féltve őrzött kincse hasonmásban ugyancsak múzeumunk állandó kiállításán tekinthető meg. Fabiny Tibor
