Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-10-18 / 42. szám

Istentiszteleteinkről a finn ABM VASÁRNAP IGÉJE Isten igazi arca Márk 2,83—3,6 Nem kell falrengetően nagy események részeseivé lennünk, hogy kitudódjék, hiszünk-e Istenben és milyen Isten az, akiben hiszünk. Istenről vallunk nemcsak tudatosan, hanem öntudatlanul is. Egyetlen szó, egyetlen tekintet is lehet bizonyságtétel vagy csúfos megfutás. De még ha nem is jutunk ilyen magasságba, és még ha nem is süllyedünk ilyen mélységbe, állandóan képet közvetítünk róla. IRIGYLÉSRE MÉLTÓNAK TARTHATJUK AZT AZ EMBERT, aki minden helyzetben tudja, mit kell tennie, mit szabad és mit nem, és, aki olyan biztos az útján, mint Jézusnak ezek az ellenfelei, akikről igénkben van szó. A szabályok útvesztőjében és a tilalmak erdejében azonban a kiszámíthatatlan, érthetetlen, önkényes égi zsarnok képe rajzolódik ki. Számunkra persze mindig egyszerűbb, ha nem is célravezető, konokul ragaszkodni álláspontunkhoz, mint körültekintően megindokolni azt. Jézus ezzel szemben az Emberfia eljövetele és az emberi nyomorúság felől tekintett döntést váró hely­zetekre, ennek megfelelően szólt és cselekedett, így a szerető mennyei Atyát hirdette. Nem jótanácsok seregével árasztott el, hanem irányt mutatott az egész életre. Aki pedig az egészet, a fő irányt látja, nem téved el a mindennapok zegzugos kanyarulataiban. Csak természetes, hogy a mindennapi életnek és az ünnepnek ki­alakul a rendje. Nagy előnye, hogy nem kell mindig újat kitalálni. Tudjuk, mire számíthatunk. Nem ártana azonban gyakrabban kér­deznünk, keresztyén életünkben is, a gyülekezet közösségében is, be­vett szokásaink még mindig azt a célt szolgálják-e, amit eredetileg szándékoztak. Tanácsos megkérdeznünk, egykor súlyos érveink nem váltak-e könnyűvé, megragadó képek nem lettek-e nevetségessé, egy­kor szükséges feladatok semmitmondó rítusokká. SENKINEK NEM LEHET SZEMÉRE VETNI, hogy megszokja azt, amin nem tud változtatni. Gyógyíthatatlan betegek felépülését nem lehet a hit mértékévé tenni, de jaj nekünk, ha ajtót mutatunk az áldott Orvosnak. A zsinagógái istentisztelet akkor botrányba fulladt, mert a sorvadt kezű meggyógyítása szombatnapon nem volt szokás­ban, bár bizonyára más napokon sem. Erre a Jézus okozta szent bot­rányra lenne szüksége a mi keresztyénségünknek is, hogy a beideg- ződött álmokból és önelégültségből végre felriadjon. Elég abból, hogy vallásos szólamokkal intézzünk el mindent, — elég abból, hogy mondogassuk, nincs baj, mert minden megy szépen tovább, — elég abból, hogy hajtogassuk, kétezer év óta mindmáig hangzik az ige: nekünk nem egy régi könyv avítt szavaival, nem műemlékké vált épületekkel, nem elődök példájával és hősiességével van pusztán dolgunk, hanem az Emberfiával, aki ezeknek is ura. El kellene dob­nunk hát minden hamis mércét és Őrá kellene nézni egyedül, ö pe­dig középre állítja a sorvadt kezűeket, a megfáradtakat, magukra hagyottakat, rámutat az éhezőkre, rámutat erre a szakadék szélén tántorgó világra, — és mi még mindig azt mondanánk, hogy a mi gyülekezetünkben ez nem szokás? Az Emberfia túltette magát még azon is, amit kortársai Isten tör­vénye legjobb értelmezésének tartottak, de csak azért, hogy Isten valódi akaratának és eredeti szándékának szerezzen érvényt. Bot­rányt csinált, hogy ráébresszen: Istent nem lehet a mi szűk emberi csoportjaink kicsinyes mértékével mérni és berögződött szokásaink rendszerébe szorítani. Jézus számára ez nem a könnyebb, hanem a nehezebb utat jelentette, a keresztet. De nemcsak helytállt, hanem Isten igazi arcát mutatta meg. GÁZDAG AZ AZ EMBER, aki mindig látja ezt az arcot. S könnyű az ilyen embernek, mert mindig tudja, hol van, mi a dolga. Nem előírások rengetegéből keresi ki, hanem a szerető mennyei Atya arcáról olvassa le. Igaz, hogy ez az arc sok nagy feladatra hívja, de a szeretet cselekvésében sem hagyja magára. Reuss András Imádkozzunk! Hálát adunk Neked, Istenünk, Atyánk, hogy a szeretet szabadságá­ra hívtál cl. Hálát adunk, hogy Jézus Krisztusban láthatjuk igazi arcodat és bizonyosak lehetünk, hogy szereteted keres minket. Add Szentlelkcdet, hogy Reád nézzünk, szerctetedet lássuk, általa erőt kapjunk és kövessük. Ámen. SVÉD PÜSPÖK A BÉKÉRŐL A MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ISTENTISZTELETI ÉLETÉRŐL négy cikkből álló so­rozatot írt Elmi Molnár, Molnár Rudolf egykori lelkészünk finn felesége. A cikkek a Turkuban megjelenő „Herättäjä” (Ébresztő) c. egyházi lapban láttak napvilá­got. Finn barátaink azért tartot­ták időszerűnek éppen erről írni, mert náluk is folyamatban van az énekeskönyv megújítása. Az idők folyamán nálunk járt finn turisták mindig nagy élménynek mondják a mi gyülekezeteink éneklését. Elmi Molnárnak több évtized távlatából is élmény a magyar istentisztelet. Ezek a cik­kek elmélyíteni igyekeznek a ma­gyar istentisztelet értését. ÉNEKEINK LELKET TÁP­LÁLÓ HATÁSA a magyar olva­só számára is elgondolkoztat», ahogyan a cikkíró értékeli hosszú évek után is azt az élményt, amit neki ezek az énekek jelentettek, amikor közöttünk élt. Értelme, tartalma, lelket vezető mondani­valója van a liturgiánkba ágya­zott énekeinknek, amelyek nem lehetnek soha unásig megszokottá. Mondanivalójuk van a vissza- visszaterő énekeknek is, mint pl. az „Én Istenem, én bűnös em- ber”-nek. Ez a német eredetű ének a finneknél nincsen meg. Szép fordításban közli is tanulsá­gul a cikk. Ugyanígy értékeli a Himnusz olykori használatát s az Erős várunkat, .amelynek első sora nálunk köszöntéssé és templcxm- felirattá is bővült. AZ ÜRVACSORAOSZTÁS IS Tégi élmény a cikkíróban. Annyi­ra régi, hogy nem is mai Agen- dnák, hanem a Raffay-féle rend szerint közli részletesen annak menetét. Külön kiemeli a finnek számára különlegességnek számí­tó gyónókérdéseket. (Ezeket ők nem ismerik. A hozzánk látogató turistacsoportoknak mindig meg­rendülést okoz, amikor hallják. Ezért volt, hogy néhány évvel ez­előtt az „óit ..gyófpókérdés alapján reggeli áhítatsorozatot tartottam -a finn rádióban. {Az ismertetés igen meleg/' s a személyes emlék átizzik rajta. Ez a rend észreve­hetően izgatja finn barátaink képzeletét. Régebben az azóta el­hunyt barátunk, Viljanen Paavo is közölte pontos fordításban, ha jól emlékszem, ugyanebben az új­ságban. „AZ IGE MAGYARÁZAT NÉLKÜL” címen a passióolvasás­sal foglalkozik Raífay nagypénte­ki, húsvéti, majd virágvasárnapi passiószövege alapján. Igen he­lyeslőén értékeli azt a tényt, hogy lehetséges istentisztelet, amelyen nem hangzik prédikáció, mert maga az ige prédikál. Pontos for­dításban szemelvényeket közöl Raífay szövegéből. Ahogyan Elmi Molnár melegen biztat, hogy a finn egyházban is bevezethetnék ezt a formát, úgy mi így módosít­hatnánk magunkra nézve a bizta­tást jól volna visszahozni ezt. a szép formát, hiszen sajnos egyre kevesebb gyülekezetben hangzik el nagypénteken a passió. AZ „ISTENES ÉNEKEKRŐL” A SAJTÖOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket, hogy az az 1982. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Evengélikus Nap­tár megrendelésen más iratter­jesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrend­jében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett meg­rendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrende­lőit, hogy a kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 20,— Ft. szól a negyedik cikk, amely éne­keskönyvünk történetével foglal­kozik. 1 Krón 16,42-ből idézi a ki­fejezést, de visszamegy Mózes énekéig. „A törvény megőrzése s a tanítás megkönnyítése” volt a célja cikkor az istenes énekeknek. Ám hamar átvált mai énekes­könyvünk kialakulásának ismerte­tésére. Szépen és okosan vette alapul énekeskönyvünk bevezeté­séből az adatokat. A karálkönyv 1912-es kiadásának előszavából idézi, hogy váljék az ének a nép sajátjává úgy, hogy „az elkísérje akkor is, amikor kilép a temp­lomból az életbe.” Igen szépen méltatja az 1957-ben megújított kiadást, a benne felvett sok régi A GYŐR KÖRNYÉKI FAL­VAK EVANGÉLIKUSSÁGA szin­te gyűrűt alkot a két nagy gyüle­kezet, a győri öregtemplomi és a nádorvárosi körül. Családi szálak is összefűzik őket, az idősek kinn maradnak a falvakban, de a fia­talok beköltöznek a nagyvárosba. Egyházilag is szoros az összefüg­gés a nagy győri gyülekezetek és a filiák falusi gyülekezetei kö­zött. Szervezetileg is összetartoz­nak, mert a győri lelkészek jár­nak ki a filiák lelki gondozására. Ezek sorából a győrújfalui fiiiát érdemes kiemelni, mert példamu­tató összefogással újította fel templomát. GYŐRŰJFALU a várostól északra fekszik, az úgynevezett Mosoni Duna-ág közelében. A fa­lu lakossága jómódú, mert kor­Ha az egyház arra bátorít, hogy az emberek a házasságot Isten jó ajándékaként és rendjeként el­fogadják és így merjenek bele­vágni, akkor az egyház munka­társainak megbízatása, hogy a házasságnak ezt az értelmezését képviseljék. Hans von Keler württembergi evangélikus püspök (Stuttgart, NSZK) egy folyóirat­nak adott interjújában így foly­tatta: Ha egy lelkész elvileg vagy személyes életfolytatásával huza­mosan ellentmond ennek a meg­bízatásnak, akkor a feszültségek elkerülhetetlenek. Megváltozott sajtóban magyar, ökumenikus és lutheri éneket. Csak az a szomorúságunk, hogy még csak nem is regisztrál­ja azt a kilenc finn éneket, amit — magyar evangélikus éneklé­sünkben először — felvettünk. Pedig a jövőre megjelenő új éne­keskönyvünkben ennek a duplája lesz. Elmi Molnár volt nyár elején az Iisalmiban tartott finn—ma­gyar—észt lelkészkonfeirencia so­rán használt énekek összeállítója is. És ő tolmácsolta a turkui dóm szószékén Káldy Zoltán püspököt, aki János-nap ézsaiási igéjéről prédikált: vigasztaljátok, vigasz­taljátok az én népemet. Koren Emil szerű mezőgazdasági módszerek­kel, fóliasátrakban termeli a pri­mőr cikkeket a nagyvárosnak. Állattenyésztése is jelentős. A jó­lét meglátszik a lalu képén is, de jut belőle az egyháznak is. ij SZÄZKILENCVEN HÍVŐBŐL ÁLL ma á gyülekezet. Nagyjából ennyi volt a lélekszám akkor is, amikor a felszabadulás után hoz­záfogtak kis templomuk építésé­hez, amivel 1948-ra lettek készen. Jelentős megpróbáltatást jelen­tett, amikor 1954-ben a nagy árvíz idején 70 cm magasságban állt a víz a templomban, s az áradat vad sodrása nagy kárt tett a templom lépcsőiben. Volt mit helyrehozni. Amit akkor elvégez­tek, azt a mostani áldozattal kor­szerűen és alapos munkával újí­totta fel a gyülekezet. A FRISS HITÉLET eredménye az, hogy ez a kis gylüekezet 163 ezer forintot adott össze templo­ma felújítására. Minden vasár­nap tartanak istentiszteletet, amit szép számmal látogatnak. Gyer­mek- és ifjúsági munka is van a gyülekezetben, idén 7 konfirman­dus volt. A MEGÚJÍTOTT TEMPLO­MOT szeptember 20-án dr. Ottlyk Ernő püspök áldotta meg. A templom külső megújulását ige­hirdetésében összekapcsolta a hí­vek belső megújulásával. Bárány Gyula esperes, győri lelkész, aki ezt a fiiiát gondozza és Mester­házi Lajos gondnok köszöntötték a püspököt, aki már hetedszer szolgált Üjfaluban. A győr-sopro- ni egyházmegye elnöksége, a győ­ri gyülekezet elnöksége, valamint sok lelkész és győri gyülekezeti tag is osztozott az ünneplő győr- úrfalui filia örömében. O. M. szociális magatartás ugyanis nem változtathatja meg Jézus szavait és Isten parancsolatait. A lelkészi szolgálatban nem le­hetséges belső elhatárolódás, kül­ső is alig — mondta Keler püs­pök, A lelkészeket és lelkésznő­ket az evangélium megbízatásá­val azonosítják és nekik ezt ige- nelniük kell. Bár ezek a megter­helések fenyegetik a lelkész há­zasságát ez a házasság mégis munkaközösség lehet, melyben gyakran a papné találkozik elő­ször bizonyos emberi szükség- helyzetekkel. A múlt hónapban tartott stock­holmi egyházkerületi lelkészkon­ferencián Lars Carlzon püspök a keresztyének békéért való fele­lősségét hangsúlyozta. A püspök, aki a békemozgalomban végzett tevékenységéért különösen is is­mert, megnyitó beszédében Nat­han Söderblom „Keresztyén alap­elvek a békéről” című művére hivatkozott. Ezzel is népszerűsí­teni akarta Olof Sundby érsek békekonferencia tervét. (Erről la­punk ezévi 16., húsvéti számában már hírt adtunk. — 1925-ben Nathan Söderblom akkori érsek hívta össze Stockholmban az egyházak első világkonferenciá­ját. (Élet és munka — Life and Work mozgalom), amelyen az egyházi vezetők komolyan kezd­Százéves múlt után a spanyol állam az evangélikus egyházat jo­gi személynek ismerte el. így hi­vatalosan is az egyház nevére írhatták az evangélikus kápolná­kat és gyülekezeti házakat. Telek- könyvileg ezek eddig fedőszerve­zetek nevén szerepeltek. A válto­tek foglalkozni a keresztyének társadalmi felelősségével.) A béke megvalósítása természe­tesen az egész társadalom felada­ta. Söderblom szerint az egyház bár maga ngm politikai intéz­mény, a politikában való részvét­tel. cselekvés a feladatai kö­zé tartozik. „Sokféleképpen lehet kibújni a felelősség alól; az egy­házi személyek gyakran csak egy kis részét veszik magukra. A svéd egyház történetében most először fordult elő. hogy nő tartott egyházkerületi konferen­cián igehirdetést. Elisabeth Ola ri­der „Isten szereti ezt a világot” címmel prédikál. Ez a meghívás is a béke megnyilatkozása volt, amelyet a püspök oly nyomatéko­san hangsúlyoz zást az 1978-as spanyol alkotmány tette lehetővé, mely kimondja, hogy a spanyol államnak nincs többé felekezeti jellege, s így a római katolikus egyház eddigi különleges helyzetében változás állt be. Szívért, lámpás Hiszem, hogy szemről szemre, tisztább a látás, ha jóakarat munkál s nem a gonosz Hiszen az emberölő mindent, ami szép elpusztít és eloroz. Nem engedjük szemről-szemre A fények kioltását nem engedjük. Az emberiség szemevilágát nem hagyjuk kioltani! Vékey Tamás Győrújfalu: a fejlődő filia A HÁZASSÁGOT ISTEN RENDJEKÉNT ELFOGADNI SPANYOL PROTESTÁNSOK SAJÁT TEMPLOMAIKBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents